Kívülről semmi extra. Akit nem érdekelnek a művészetek azok valószínűleg észre sem veszik az újonnan nyílt üzletet. Azok viszont, akiknek a lételeme a kreativitás az alkotás, el sem tudnak menni mellette.
Belépve aztán igazán nem csalódik senki sem. Van itt minden, amit egy művész megkívánhat. Könyvek, eszközök, alapanyagok, minden szépen elrendezve, de ha mégsem talál valamit a betévedő művész a tulajdonos mindig rendelkezésre áll. Igaz, előfordulhat, hogy oda kell menned hozzá, hogy tegye már le az ecsetet és ne az üzlet közepén pingáljon, hanem neked segítsen, de nem kell aggódni, hogy megzavarod... mosollyal az arcán fog segíteni mindenben. S ha valami még sincs a boltban, akkor sem kell elkeseredni, néhány napon belül a legritkább, legkülönlegesebb vágyaidat is teljesíteni fogja. Mindezt pedig olyan áron, ami a pénztárcádnak sem fáj. Már-már el sem hiszed, hogy lehet valami ennyire olcsó, de Min Jong nem a profitért futtatja a boltot. A művészetet és a tehetséget támogatja így.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2164&post=631895#post631895][b]Choi Min Jong - 2016.10.30. 16:23[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2164&post=631902#post631902][b]Choi Min Jong - 2016.10.30. 16:48[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2164&post=631915#post631915][b]Choi Min Jong - 2016.10.30. 17:14[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2164&post=651888#post651888][b]Choi Min Jong - 2016.12.29. 04:33[/b][/url]

Fancsa

Nagyon bírom azt az energiát, ami ebből a lánykából árad. Ugyanakkor néha kicsit sok tud ez lenni, főleg, ha ennyire váratlanul ér a "támadása". Szerencsére azért gyorsan alkalmazkodom, és amint megértem mit szeretne már mutatom is neki az irányt.
- Természetesen olyan is van - felelem vissza se pillantva. Nem vagyok biztos benne, hogy az önmagát töltő tustoll neki való. Tiszta maszat lenne tőle. Persze attól még megpróbálhatná, de én inkább lebeszélem róla, ha nagyon azt szeretne. Szerencsére ez a veszély nem áll fent, vagy mégis?
- Hmm.... Esetleg kaphatsz némi kedvezményt... De hogy mindent ingyen?... - megvakarom az állam, és úgy teszek, mintha elgondolkodnék a dolgon. Alapvetően persze nem okozna gondot odaadni neki a cuccokat, csak ha híre megy, mindenki más is ingyen akar majd vásárolni és bármennyire is van pénzem, azért ez nem lenne hosszútávon kifizetődő. - Nem... Azt hiszem, az most nem fog menni. Talán legközelebb - mondom végül, hogy ne lombozzam le teljesen. Elvégre terveztem valami hasonlót, csak aztán a saját tanulmányaim kerültek előtérbe és elfeledkeztem arról, hogy utánajárjak, mi is a feltétele a diákok támogatásának... De jó, hogy emlékeztet rá. Ha lesz egy kis időm, biztosan utána járok.
Miután kigyönyörködi magát a választékban sikerül is megtalálnia, amit keresett. Jól gondoltam és nem a varázs tustollat választja így meg is nyugszom. Az újabb kérdésre megint csak bólintok.
- Minden van - közlöm kissé talán beképzelten, de szent meggyőződésem, hogy bármi, amit az ide betévedők szeretnének megtalálható a boltomban. Átterelem gyorsan a pasztellekhez, abból is van bőven választék (12 darabosból is több féle) aztán ha megvan akkor a pult felé terelem, a radírok ott vannak kirakva.
- Még valami? - kérdezem vidáman, és ha megvagyunk szépen bevetem a mágikus számológépem, hogy meg tudjam mondani neki, mennyibe is kerül minden. A radír árát "véletlenül" lehagyom és a tollra is egy kicsit kevesebbet számolok fel neki, elvégre kedvezményt ígértem. Amikor meg van az összeg, felé fordítom a gépet, és jóhiszeműen várom, hogy fizessen. Addig pedig beteszek mindent egy színezd magad papírzacskóba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2164&post=653377#post653377][b]Choi Min Jong - 2017.01.04. 10:59[/b][/url]

Zoé

- Az egy papírlap, amibe beleteszed a hambit, így ha valaki szemben áll veled, nem látja, hogy eszed a hambugert - felelem vigyorogva, mert bár nem tartom egy épeszű találmánynak, azért viccesen néznek ki vele a nők. Kár, hogy ők azt hiszik, így jobban néznek ki, mint evés közben. Persze mindez teljesen lényegtelen.
- Ezt nem tudom. Annyira még nem ismerlek... - Nyilván ezt nekem kéne ráhagyni, de valamiért nem megy olyan könnyedén. Nem folytatom, nem győzködöm, de remélem, a nyitva hagyott mondatom nem érinti rosszul. Az biztos, hogy érzelmileg csapongó egy kicsit, a legtöbb véla-félvéla, akit ismerek (az mondjuk vele együtt három) mind ilyen, de ez alapján nem írom le őket türelemből. Szerintem egyébként az is valami, hogy szeretne tanulni, ha megvan a megfelelő lelkesedés, kitartás, akkor a türelme is meglesz, ez egészen biztos.
- Oh. Így nehéz. Nem tudsz egyet választani? Amivel elkezded? Lehet időközben rájössz, hogy annyira mégsem érdekel egyik vagy másik dolog, és akkor könnyebb a második, harmadik dolognak nekikezdeni.
Ez persze egyéni meglátás. Én is kipróbáltam több mindent mire rájöttem pontosan mit akarok. És persze, még simán változhat az elképzelésem. De most egészen úgy érzem, célba értem.
A téma váltás váratlanul ér. Pislogok is rá kettőt, aztán elkerekednek a szemeim, ahogy felfogom, miről is beszél. Ez persze csak pillanatnyi meglepetés. A döbbenet után mosoly kúszik az arcomra, bár van bennem némi kétely, erősebb a kíváncsiság.
- Mit szeretnél csinálni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2164&post=653464#post653464][b]Choi Min Jong - 2017.01.04. 19:30[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2164&post=661113#post661113][b]Choi Min Jong - 2017.02.20. 18:25[/b][/url]

Legkisebb, legszebb Lepsényi lányka

Volt idő, amikor rettentően vártam a Valentin-napot. Most próbálok úgy tenni, mintha teljesen semleges lenne a dolog számomra. Elvégre ez ugyanolyan nap, mint a többi. Leszámítva azt az aprócska tényt, hogy a szerelmes párok többsége késztetést érez rá, hogy mindenki orra alá odadörgöljék, mennyire boldogok. Egy ideig még jól kezeltem, de amikor a harmadik pár kezdett el, hülyébbnél hülyébb neveket használva beszélgetni a boltomban, valami elszakadt bennem. Dühösen csaptam le az ecsetemet és felhagytam a gondolattal, hogy én ma bármit is festek a bolton belül. Kimentem a raktárba, mintha hirtelen valami nagyon fontos dolog jutott volna eszembe, és reméltem, hogy nem akarnak venni semmit sem. Természetesen nem volt ekkora szerencsém, de gyorsan becsomagoltam nekik mindent és miután fizettek, viszonylag udvariasan sikerült elköszönni is tőlük, megköszönve, hogy vásároltak - nem fűzve hozzá, hogy ne jöjjenek többet.
Tartva tőle, hogy még sok ilyenbe botlok, úgy döntöttem, amíg nem kellek a raktárban maradok. Nem mintha ott jobb lenne, mert valamiért lóg a falon két portré és Beckyről meg egy Kittenről és lássuk be egyikük sem olyan társaság, amire jelenleg vágyom, még ők is elviselhetőbbek, mint a vevőim voltak a nap folyamán. Épp emiatt nem is mozdulok meg, amikor felhangzik az ajtó csengő, hiszen szent meggyőződésem, hogy újabb párocska tévedt be hozzám, hogy valami szívecskés kacatot vegyen, mert természetesen van most rengeteg ilyesmi a boltban, a díszítés is az "ünnepet" idézi, de mindez csak üzleti fogás, és egyre kevésbé örülök neki, hogy megtettem. A hang azonban, ami felhangzik kellemes meglepetésként csendül a fülemben. Felülök a kanapén és nem foglalkozom a portré exeim (khm, csak az egyikük az exed, a másik rád se bagózott!) pillantásaival. Gyorsan teszem helyre a kirakóst, hogy kihez tartozik a hangocska, és vidáman pattanok fel, hogy fél pillanattal később mellette állva válaszoljak - ezzel amúgy valószínűleg a frászt hozva rá, de rettentően örülök, hogy egyedül van. Hogy ő az. Hogy van. Nem is értem miért.
- Van - Igen, csak ennyit mondok, miközben mosolyogva nézek rá, felkészülve rá, hogy az ijedtségtől ugrik egyet, vagy valami hasonló. Ha kell elkapom most is, mint amikor először találkoztunk. Közben pedig, magam sem tudom pontosan miért, de a hátam mögött intek a kezemmel az ajtó felé, mire a nyitva tábla megfordul, zárvát mutatva a falu többi lakójának.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2164&post=675310#post675310][b]Choi Min Jong - 2017.04.17. 17:48[/b][/url]

Érthetetlenül hatalmas vigyor ül az arcomon, hiába mondja, hogy a frászt hoztam rá. Régóta vártam, hogy jöjjön. Egészen pontosan karácsony óta, az pedig lássuk be, nem most volt. Már-már kezdtem aggódni, hogy amúgy nem tetszett neki az ajándékom, pedig sokat gondolkoztam, hogy mit is adhatnék neki. De most itt van, és igazából teljesen lényegtelen, hogy miért jött. Egyedül van, nem a barátjával - már ha egyáltalán van neki olyan? -, és ez így tökéletes. Nem emlékeztet senkire és semmire. Vigyorgok tovább, akkor is amikor mellbevág. Sőt még nevetek is. Na nem rajta... Hanem a helyzeten.
- Ne haragudj, nem állt szándékomban! - emelem fel a kezeimet szabadkozva, bár nem vagyok teljesen biztos benne, hogy ezt most elhiszi nekem, de mindegy is.
- Szia! - köszönök én is, de a mosoly továbbra is levakarhatatlan az arcomról. Egy pillanatra még az is át fut a fejemen, hogy jó az illata, de ezt gyorsan elfelejtem, ahogy felmutatja a karácsonyi ajándékát. Gondolná-e bárki, hogy ennyire feldob, hogy valaki ingyen óhajt nálam vásárolni? De akkor is nagyon boldog leszek tőle, mert ez gondolom azt jelenti, hogy örül az ajándékának, és mostantól gyakrabban jön majd... Vagy legalábbis rendszeresen... Remélem.
- Oh! Szabad? - kérdezem végül tettetett kíváncsisággal és ha engedi elveszem a kártyát, hogy megvizsgáljam - Rendben. Eredeteinek tűnik - viccelem el, aztán végig mérem Veronikát, próbálva kitalálni, hogy mit szeretne, de lövésem sincs.
- És mire szeretnéd felhasználni a VIP kártyád? - kérdezem meg végül, mert bár sok másról is szívesen beszélnék vele, most mégis csak ez kéne, hogy elsődleges legyen azon a bizonyos listán.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2164&post=693354#post693354][b]Choi Min Jong - 2017.07.31. 11:56[/b][/url]

Igazából meglepett Kamcsu érkezése, de nagyon meg is örültem neki. És nem csak azért, mert megment a számomra olyan macerás leltártól, hanem mert régen láttam, és mindig örülök neki. Most is óriási mosolyt csalt az arcomra már csak a puszta látványa is. Aztán egy rövid beszélgetés után, amiben túl estünk a formalitásokon, miután kedvesen a segítség felől érdeklődött megkértem, hogy számolgasson. Biztos vagyok benne, hogy volt erre valami bűbáj, csak én felejtettem el. Vagy ez volt az, amire Kwon azt mondta, hogy csak akkor tudnám végre hajtani, ha amúgy értenék a számokhoz? Nem tudom. Régen volt, amikor erről magyarázott és lévén matekszagú volt, nem is nagyon figyeltem.
Amíg Kamilla odakint számolgat én a raktárban próbálom elrendezni a dolgokat és ott küzdök a számolgatással. Már nem is tudom hanyadszorra próbálom megszámolni az ecseteket, mert ismerem magam és minden alkalommal más jön ki. Általában ha háromszor sikerül ugyanazt a számot kapni, akkor ráfogom, hogy annyi van, de most legalább 10 különböző eredmény jött már ki, és az sem segít, hogy Kamilla hangja megtöri a koncentrációmat. Vajon 172-nél vagy 347-nél tartottam? Tökre nem mindegy.
- Öhm... ja... asszem... Mi jön 347 után? - kérdezem végül bizonytalanul, még ha ciki is, vállalom. 100 felett semmilyen műveletre nem vagyok képes, alatta is csak nehezen, sok hibával... és nem, még az egyszerű számolás sem megy. A privát tanár egyszer valami olyat magyarázott, hogy nincs számfogalmam, bármit is jelentsen az. Valószínűleg igaza volt...
Összeborzolom a hajam, aztán lemondóan sóhajtok és vissza teszem a dobozt a polc tetejére. Majd észreveszem, ha nem lesz több ecset a boltomban, nem igaz? Akkor majd rendelek.
- Te hogy haladsz? - kérdezem meg a lányt, ahogy kilépek a raktárból és inkább mellé ülök a földre. Nem a legjobb a munkamorálom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2164&post=693363#post693363][b]Choi Min Jong - 2017.07.31. 12:59[/b][/url]

- Háromszáznegyvennyolc - ismétlem el magamban, de tovább akkor sem tudom és egyébként sem biztos, hogy ott tartottam, így inkább feladom. A rellonos javaslatára felhúzom a szemöldököm, nem teljesen értem... - Öhm, azt hogy képzeled? Honnan tudnám, hogy mennyi a száz? - tényleg nem értem ezt a százasával számolást és lássuk be elég durva saccolás lenne. - Na az mondjuk jobban hangzik... Ha lesz még kedved segíteni, akkor lehet róla szó. - Nem szeretném, ha úgy érezné ez valami muszáj dolog. Ha nem segít akkor is megoldom majd valahogy, legfeljebb nem úgy ahogy kéne... Rosszabb esetben felveszek valakit csak erre, bár azt nem szívesen tenném. Az elfogy-észreveszem módszer sokkal szimpatikusabb.
Bólintok arra, hogy mi van még hátra. Tulajdonképpen tök jól halad és ez csak még szánalmasabbá teszi, hogy én a raktárban az ecsetekkel sem jutottam semmire.
- Te valami angyal vagy? - kérdezem meg szélesen vigyorogva, de tényleg nem szeretnék visszaélni a segítőkészségével. - Az fantasztikus lenne! De nem tarthatlak itt egész éjjel.
Szomorú egy megállapítás, de igaz. Vagy csak magamból indulok ki... Mondjuk nekem egy éjszaka is kevés lenne erre a feladatra de azért nem hiszem, hogy ő két perc alatt végezne.
Kissé megbabonázva nézem, ahogy újabb polcnak áll neki és játszi könnyedséggel kezd el számolgatni. Az pedig, hogy közben még esetleg rám is tud figyelni teljesen lenyűgöző. El is telik pár másodperc mielőtt válaszolok neki.
- Nem sok. Azt hiszem túlvállaltam magam. Az egyetem, a mestertanoncképzés és a bolt vezetés együtt nagyon nehéz, és egyelőre nem tudom hogyan tudnám jól összehangolni... De majd csak lesz valahogy - felelem végül és megvonom a vállam. - Veled mi újság? - dobom vissza a kérdést, közben pedig tovább figyelem, hogyan számolgat. Ritka alkalom, de most kifejezetten irigy vagyok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2164&post=693369#post693369][b]Choi Min Jong - 2017.07.31. 14:14[/b][/url]

My Baby

- Ööö... - próbálom értelmezni, de nem tudom továbbra sem igazán, hogy mire gondol - Szerintem ha elölről kezdem az csak összezavar jobban... - Ettől függetlenül lehetséges, hogy aki érti is ezt a sok számot azt elboldogulna így, sőt egyszerűnek gondolná, bár az hogy ő is ilyen bizonytalan lesz a dologban nem győz meg erről.
- Ennyire ráérsz? - kérdezek vissza, mert hát meglepő. Szép lány, nem is gyerek már, mint mikor megismertem. Na nem mintha baj lenne, hogy nem pasizik éjjel-nappal vagy bulizik a barátaival, ahogy a kortársai teszik, de azért meglepő. És ha még így is tenne, akkor sem ítélném el, elvégre ez hozzátartozik a felnőttéváláshoz. Én is szórakoztam, meg jól éreztem magam, néha túlságosan is. Meg is lett az eredménye. De ha ő figyel mellette magára, akkor nem lehet baj. Viszont itt van, és nekem segít mindezek helyett és valamiért azért ez is aggaszt.
- Kezdesz gyanús lenni! - nevetek fel, ezzel is palástolva az aggódást, ami csak tovább fokozódik, hogy másnap is jönne - Félre ne értsd, rettentően örülök neked, de komolyan leltárazni akarsz, ahelyett, hogy a barátaiddal lógnál, szórakoznál vagy ilyesmik?
Mert én tényleg értékelem és a segítsége aranyat ér, de azért nem akarom megfosztani semmitől sem, ha pedig nem fosztom meg semmitől, akkor lehet nekem kell őt társaságba vinni, hogy éljen egy kicsit, mert most még teheti. Később nem lesz rá lehetősége, hacsak nem választ valami eszméletlen jó szakmát.
- Kedves tőled. De azt hiszem egyedül kell megoldanom. - Ez pedig nem csak férfiúi büszkeség. Biztos vagyok benne, hogy a saját problémáimat nekem kell egyedül megoldanom, nemtől függetlenül.
Az ő beszámolója hasonlóan semmisnek tűnik, de feltételezem csak nem akar elmondani egy csomó mindent. Inkább arra fókuszálok hát, amit megoszt és érdekes is lehet. Mosolyogva pillantok rá.
- És mik az elképzeléseid? Több opciós a dolog, vagy fogalmad sincs mit csinálj?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2164&post=693445#post693445][b]Choi Min Jong - 2017.07.31. 21:55[/b][/url]

Elhúzom a számat, mert hát ez a hagyjuk... Na de végül is igaza van, én vagyok síkhülye mindenhez, amiben szám van, még a saját korommal is bajban tudok lenni, pedig azt azért illene tudni. Ennyit erről. Az viszont akkor is aggasztó, hogy inkább leltárazna velem egész este-éjjel sőt még holnap is. És igazán kezdem magam apának érezni, bár azt hiszem kevés gyereket zavarna, ha az apja azon aggódik, túl keveset szórakozik a lánya, Kamillát viszont, mintha zavarná a dolog.
- Jó-jó. Akkor érezd magad hasznosnak. Nekem nagyon annak tűnsz, egyedül egy év alatt sem végeznék ezzel. Szörnyű vagyok - A végét kínomban nevetem el, mert sajnos ez igaz. Pont ezért örülök is, hogy itt van. Fel is állok és teljesen spontán adok neki egy puszit az arcára, hálám jeléül. Bár nem vagyok biztos benne, hogy ez így rendben van. Még mindig olyan nehezen igazodom ki az itteni dolgokon, de Koreában mindig is túl közvetlennek találtak, máshol meg túl merevnek, így nehéz megtalálni az aranyközéputat... Vagy valami ilyesmi.
- Hát... Én annak látszom? - kérdezem vigyorogva, mert nyilván. Rólam mindenki valami rosszat gondol elsőre, mert piercingek, meg színes haj és szokatlan ruházat. - Jó, lehet te nem... De mindenki magából indul ki. - Megvonom a vállam. Végül is nem kötelező bulizni sem, csak mi van ha később megbánja? Én mondjuk megbántam egy-két görbe estét, de több olyan van, amire szívesen emlékszem, szóval jó, hogy nem hagytam ki a bulizós éveket. Még akkor sem, ha ez a tanulás rovására ment. Most legalább érdekel a suli, meg a tananyag - egy része.
Visszaülök, sőt, kihasználom hogy ő most áll, és nem használja a párnát. Elfekszem az ő párnáját használva a fejem alatt. Elnyomok egy ásítást, aztán mesélem el, hogy kicsit nehéz meg sok együtt minden és bizony nem tudom hogyan tudnám összeegyeztetni. Kamilla persze segítene, de olyan nagyon nem tud. Legalábbis szerintem. Hacsak!
- Nem szeretnél itt dolgozni? - tudom, hogy van más munkája, de hátha. Persze az sem lenne jó ha túlterhelné magát, hozzám hasonlóan. Ha élvezi a mostani munkáját, akkor nem is faggatom tovább, de azért eljátszom a gondolattal, hogy időnként ő felügyel itt a dolgokra - vagy teszem azt leltárt vezet, és akkor nekem több időm marad azokra a dolgokra, amiket csinálnom kell.
Szorgosan írkál és számol, én pedig továbbra sem értem, hogy képes rá. Megfordulok és a párnán könyökölve nézek fel rá.
- Szerintem ezzel semmi gond nincs. A többség nem tudja, amikor végzős, hogy mi akar lenni. Inkább hasra üt, vagy azt csinálja, amit a szülei ráerőltetnek. -  Nekem ezek a tapasztalatim. Én persze egész kicsit koromtól biztos voltam benne, hogy könyvesboltom lesz, meg festeni fogok. Aztán már csak a festés volt biztos de mostanra a töri is érdekelni kezdett, jobban mint korábban.
- Mit szeretsz csinálni a szabadidődben? - kérdezem végül, mert talán az lenne a legjobb, ha olyasmivel menne tovább, amit szeret és élvez. Én is pont ezt teszem most.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2164&post=707001#post707001][b]Choi Min Jong - 2017.10.29. 21:35[/b][/url]

Ma valahogy sokan vannak, legalábbis többen, mint általában. Meglepő, de jó. Főleg mert az utóbbi időben a hangulatom nem éppen fényes. Na de ki örülne, ha az álmai épp darabokra hullanának. Persze már gondolkodom alternatív megoldásokon... Az egyik, hogy megfestem a képeket és valaki más szórja majd rá a bűbájt. A másik, hogy keresek valami ügyeskét, aki bűbáj fejlesztésben jó, és olyan vásznat/festéket fejlesztetek ki vele, ami alapból magában hordozza a szükséges mágiát. Ezzel persze egyszerűvé téve mindenki számára a mágikus képek festését. Feltételezem utóbbinak nem sokan örülnének a művész világban, de hé! modern időket élünk a művészetnek is fejlődnie és lehetőséget kell adni mindenkinek. Vagy valami hasonló szöveggel adom el az ötletet, ha találtok rá vevőt. Most viszont a már meglévő termékek eladására kell fókuszálnom, mosolyognom kell és mindenkinek segíteni, hogy megtalálja, amire szüksége van. Miután kiszolgálok egy fiatal srácot elhagyom a pultot és elindulok, hogy a többi betévedt művészlelket is segítsem, ha tudom. Az egyik polcnál azonban megállok, mert valaki összekeverte a festékeket, és a pasztellek közé tett néhány gyöngyházfényűt. Ezeket igazítom helyre, amikor megüti a fülem egy mondatfoszlány. Rögtön felkapom a fejem és a hang irányába sietek. Gyorsan, talán túl gyorsan is. De eszemben sincs elszalasztani a lehetőséget.
Végig mérem mindkét leányzót, és elmosolyodom.
- Tetszik a pólód! - mondom mosolyogva a valószínűleg vega(n) lánynak, aztán folytatom - Amúgy nem akarok zavarni, csak gondoltam megemlítem, hogy létezik egy VIP opció, az ára az iskolai kiváló bizitek a művészetes tárgyakból és akkor akár ingyen is vásárolhattok.
Azzal megemelem a kalapom és vissza is húzódok, hogy átgondolhassák, és ha tetszik nekik az ötlet, akkor majd szólnak. Addig meg szétnézek, van-e más, amit vissza kell rendezni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2164&post=738470#post738470][b]Choi Min Jong - 2018.10.28. 17:02[/b][/url]

Leltáraznom kell. Nem szeressem, mert számolni kell hozzá, és mindig összezavarodom. A bolt ajtaján most egy tábla himbálódzik: "Leltár miatt zárva" a tábla alatt egy másik lóg: "Sürgős ügyben csöngess" mert hát mégsem tudnék élni a gondolattal, hogy valaki pont most fogy ki a lila festékből és nem tud emiatt befejezni egy képet, vagy hasonló... Igen. Szóval ha csönget ajtót nyitok és persze vihet mindent. A leltárat úgyis el fogom rontani. S mert tudom, hogy sokáig fog tartani egyedül, egy harmadik tábla is csüng az ajtón, bár valószínűleg ezt már senki sem látja, hiszen majdnem a földön van: "Segítséget szívesen fogadok". Ezen a táblán kicsiben ott vagyok én is, chibi alakban ahogy a leltár közepén a hajamat tépem. Úgy gondoltam hatásos lenne, de lehet tévedek.
Mindenesetre a boltom közepén ücsörgök és épp az ecseteket teszem sorba méret, fajta és márka szerint, hogy utána szépen megszámoljam (vagy legalábbis megpróbáljam) és feljegyezzem az adatokat, hogy szükség esetén újakat rendeljek. Az egyik kedvenc fajtám, egy mágikus darab, ami murtlap szőrből készült és színváltós festékekhez a legjobb, úgy látszik, hogy teljesen elfogyott, így emellé egy 100-as számot biggyesztek, az elég nagynak tűnik. Így haladok tovább, ha kell akár napokig is, de azért remélem, hogy lesz valaki, aki megszán és segít. Van tippem arra is hogyan hálálom meg...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2164&post=738478#post738478][b]Choi Min Jong - 2018.10.28. 17:43[/b][/url]

A számolás miatt nem igazán figyelek a nyíló ajtóra. Pedig régebben az ilyesmit rögtön kiszúrtam. De ez történik, ha a varázslót megfosztják a mágiától. Nem veszi észre, hogy egyes bűbájok nem működnek. A jó napot-ot is be tudom a szomszéd üzletben hangosan köszönő valakinek, mert a hang furán cseng a csendben.
Azonban ahogy tovább próbálok fókuszálni a számolásra a frász jön rám, hogy valaki sokkal közelebb hozzám szólal meg, és amikor felpillantok még arrébb is ugrok, mert hát... mi ez?
- He... he... izé. - fejezem ki magam nagyon értelmesen. Oh igen. Házimanó. Nekünk is volt, amíg "véletlen" nem adtam neki ruhát. Nem volt szimpi, ahogy a család bánt vele, aztán nem láttam többet, és meg is feledkeztem ezekről a kis lényekről. Aki most velem szemben áll, lánynak tűnik a hangja is elég magas, igaz ez nem mérvadó ezeknél a lényeknél.
- Öhm. Szia! - mondom újra, kicsit összeszedve magam - Megijesztettél. - Vallom meg őszintén aztán folytatom - Igen. A segítség jól jönne és a manóvarázslat is. Azt hiszem. Bár nem tudom az milyen.
Megvonom a vállam, és gondolkodom, hogy felálljak-e de elvetem az ötletet, mert így ülve is magasabb vagyok, pedig nem vagyok egy óriás én sem.
- Hogy hívnak? - kérdezem és zavartan, mert fogalmam sincs manóéknál hogy megy ez előre nyújtom a kezem - Én Min Jong vagyok. Choi Min Jong. Ez meg... a boltom - fejezem be sután magam köré mutatva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2164&post=739415#post739415][b]Choi Min Jong - 2018.11.02. 20:50[/b][/url]

Kicsit mintha hezitálna, ami engem is csak még jobban elbizonytalanít. Sosem tudtam, hogyan kell bánni a manókkal. Azt tudtam, hogy nálunk a manóknak rosszabb sorsa volt mint nekem, és egyik sem panaszkodott, amikor elment tőlünk. Azt hogy talált-e új gazdát utána, vagy hogy egyáltalán akart-e... nos nem tudom. De úgy látszik ez a manócska is szabad, vagy ha nem rendes gazdái vannak hogy elengedik. Mindenesetre én nem akarok neki dirigálni, így csak megvárom, amíg bemutatkozik és kezet ráz velem.
Gyengéden fogom meg az apró kezet és óvatosan rázom meg, aztán ahogy kiderül a neve elmosolyodom.
- Ez egy nagyon szép név. A liliomok gyönyörű virágok - mondom neki, ezzel arra is utalva, hogy biztos ő is szépnek számít manó körökben. Bár nem vagyok járatos. De na. Egészen jól ápoltnak tűnik manó létére.
Ezután pedig varázsolni kezd én meg kicsit eltátom a számat. Na nem azért, mert nem láttam még ilyet, hanem mert egy pillanatra elfogy az irigység. Igen. Határozottan emlékszem, mennyivel egyszerűbb volt így csinálni és varázslattal megszámolni meg feljegyezni mi kell. Sóhajtok egy nagyot, ezzel kiadva a pillanatnyi bánatom, aztán visszatérek a mosolyhoz.
- Hidd el, már ez is nagy segítség. Majd én foglalkozom a nagyobb dolgokkal - javasolom, aztán azt mondja, jó a számokkal és felcsillan a szemem. Igaz tesztelni nem tudom, de miért hazudna? Egyáltalán tudnak a manók hazudni? Nem hiszem.
- Tényleg? Hiszen ez fantasztikus! - kedvem lenne felkapni és megpörgetni a levegőben annyira örülök de visszafogom magam - Khm... izé... mármint. Akkor fel vagy véve. A fizettségben meg még megegyezünk.
Toldom hozzá nagy komolyan, mert ingyen tuti hogy nem dolgozhat. Még akkor sem, ha szívesen teszi. Legalább egy festéket vagy valamit el kell fogadnia. Bár én galleont is szívesen adok neki, aztán eldönti mit csinál vele.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2164&post=745457#post745457][b]Choi Min Jong - 2019.01.06. 16:04[/b][/url]

Az ünnepeknek vége és szépen lassan visszatér az élet a faluba. A hétvégi fagyoskodás óta a boltom hátsó bejáratánál a szemetesbe raktam pár hullámcsattot a boltban pedig van egy extra szett a lakáskulcsaimból. Persze nem esélyes, hogy még egyszer előfordul ilyesmi, de ha mégis, akkor legalább felkészült leszek. Most viszont csak ücsörgök a bolt közepén lévő kanapén egy bögre forró teával és bámulom az üres vásznat magam előtt. Azon gondolkodom, hogy tudnék mugli módszerekkel olyan képet festeni, ami mégis csak varázslatos. Mármint rengeteg ötletem van, de na. Valami egyedit akarok kreálni. Persze épp csak leültem, mert elment egy vásárló, de szinte rögtön csilingel is újra az ajtó felé felakasztott szélcsengő, és egy leheletnyi halkságú hangocska csókolomja is felcseng.
- Hmpf - mosolyodom el először a gondolatra, hogy egy csöppecske keveredett ide, mert ha már Bagolyköves lenne akkor nem így köszönne. Aztán egy pillanattal később össze is szorul a szívem, ahogy megérzem azt a különleges semmivel össze nem téveszthető aurát. - Jajj, szegényem - suttogom a teámnak, aztán felállok. Lehet meghallotta. De akkor mi van? Valószínűleg ő pont olyan jól érzi, mint én, hogy egyikünk sem teljesen emberi.
- Szervusz! - köszönök immár felé fordulva és teszek pár lépést felé - Tudok segíteni valamiben? - érdeklődöm, mintha mi sem lenne természetesebb. Ettől függetlenül nem megyek túl közel hozzá. Nem tudom találkozott-e korábban damfírral vagy vámpírral és azt sem, hogy hogyan éli meg a mostani találkozást. Én a magam részéről nyitott vagyok mint mindig. Ő is csak egy vevő, mint bárki más, aki betéved ide és pont ugyanolyan szolgáltatásban lesz része, mint bárki másnak. De ha érzékeny az orra vagy tudom is én, akkor nem biztos, hogy örül, ha sokkal közelebb megyek hozzá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2164&post=773733#post773733][b]Choi Min Jong - 2019.09.18. 08:23[/b][/url]

Kicsi még és félénk. Megmosolyogtat, de ez csak előny, mert így ellágyulnak még inkább a vonásaim. Kicsit lehajolok, a kezeimmel a térdemre támaszkodom, így próbálok vele egy magasságba kerülni. Igaz így valamennyire előre is hajolok és közelebb kerülök hozzá, de azért még nem vagyok túl közel.
Kérdésemre gyorsan összekapja magát, és egészen határozottan válaszol. Felegyenesedem, úgy nézem meg, hogy pontosan mire is gondol. Az egyik állványhoz lépked, amit láthatóan nem érne fel, és úgy pontosít. Odamegyek, ezzel az eddiginél jóval közelebb kerülve, de eddig sem mondott semmit rám vonatkozóan így annyira már nem is igyekszem. E
- Ezt? - emelem le a kirakóst az állványról, aztán még a kezemben tartva, hogy megszemlélhesse hozzá fűzöm - Van más méretben is. Meg több-kevesebb darabos. És persze 3D-s.
Mondjuk lehet nem is tudja mi az a 3D. Vajon hány éves lehet? Illik ilyet egyáltalán kérdezni. Azt is megkérdezném, hogy lett farkas, de nyilván az is illetlenség. És ki tudja, lehet az egész elképzelésem a dologról teljesen más, mint másoknak. Látszik, hogy évek óta nem foglalkoztam a témával, sőt, megpróbáltam elfelejteni mindent, amit tudok.
- Esetleg más valamit még? - kérdezem, ha döntött a kirakós kapcsán, aztán ha úgy látom egyedül is boldogul, akkor hagyom kicsit kibontakozni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2164&post=773744#post773744][b]Choi Min Jong - 2019.09.18. 09:37[/b][/url]

Irigykedve nézem, ahogy varázsol, de végül meggyőzöm magam, hogy jól van ez így. Az ecsetpakolás mellett dönt én pedig csak bólintok neki, az rendben lesz. Én pedig a kicsit nagyobb festékes bödönöket kezdem megszámolni. Jó lassan, erősen koncentrálva, nehogy elrontsam. Szerencsére egyikből sincs jelenleg tíznél több, így nem okoz akkora gondot a dolog, de azért küzdök vele rendesen. Épp a pirosakat számolom, amikor meghallom a manócska hangját.
- Tessék? - kérdezek vissza, mert a számolás kötött le, de természetesen már fogalmam sincs, hogy hánynál tartottam.
- Öh.. hát... az enyém a bolt, szóval amióta kinyitott? - felelem kissé bizonytalanul, miután felfogtam, hogy mit is kérdezett. Pontosat nem tudok mondani, mert ugye ahhoz is számolni kéne, én pedig nem jegyeztem meg.
- Pár éve már biztosan. De nem tartom számon. Miért kérdezed? - próbálom valahogy mégis kivágni magam a helyzetből aztán visszakérdezek, mert nincs jobb ötletem. Amíg válaszol én nem számolok, nem rendezek. Mert nem tudnék erre is meg a válaszára is figyelni. Hiába, van ilyen, amikor az ember nem tudja, hogy mit meg hogyan.
Ha válaszolt akkor visszafordulok a piros festékes bödönökhöz és újra kezdem számolni őket. A homlokom ráncolódik, azt ujjaimon is mutatom a számokat, csak hogy biztos ne rontsam el - igaz ez sem garancia, de legalább nem mondhatja senki, hogy nem próbálkozom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2164&post=773791#post773791][b]Choi Min Jong - 2019.09.18. 17:56[/b][/url]

Leveszem neki, amit kér, de biztos ami biztos, elmondom, hogy van másik is csak nincs kirakva. Aztán gyorsan meg is bánom, mert látom rajta, hogy teljesen összezavarodik. Ejj Min Jong, nem csak a varázserődet vesztetted el, de a vásárlók iránti jó képességeidet is? Persze csak gondolatban dorgálom magam, és közben a lányka is összeszedi magát. Egészen határozottan közli, hogy neki akkor is ez kell, én pedig nem erősködöm egy percig sem, csak átnyújtom neki a kirakóst.
- Akkor tessék - mondom egy széles mosollyal, és megérdeklődöm szeretne-e mást is. A válasz ismét határozott és ahogy a fejét rázza, csodálattal figyelem a haját, ahogy jobbra-balra száll. Lehet nem kéne, de engem az ilyen egyszerű dolog inspirálnak, boldoggá tesznek.
Aztán abba hagyja a fej csóválást, és a pénztárcáját kezdi kutatni, miközben az árról kérdez. Kedvem lenne nevetni egy jót, mert rossz személytől kérdezi. Legszívesebben ingyen oda adnám neki, de ezt a gondolatot inkább elvetem.
- 1 knút - mondom végül teljesen határozottan és a kassza felé megyek, hogy majd számlát is tudjak neki adni. Remélhetőleg követ, ha igen, akkor a pénztár gépnél állva veszem el tőle az apró érmét, aztán elismétlem a gépnek is az összeget, mire az kinyílik, számlát ad stb.
- Tessék, ha mégsem lenne jó, akkor két éven belül visszahozhatod. Csak legyen meg a számla róla - mondom és azzal át is nyújtom az említett papírt.
- Jó szórakozást hozzá! - Toldom meg a szavaimat búcsúzóul, aztán ha elmegy, figyelem, merre indul.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2164&post=773868#post773868][b]Choi Min Jong - 2019.09.19. 07:00[/b][/url]

Nem tudom miért lep meg ennyire a kérdése, bár inkább arról lehet szó, hogy a számolásba merültem nagyon bele. Pont emiatt is, eléggé zavart vagyok.
- Jah, hogy az... Nem volt sok idő. Tudtam, mit meg hogy szeretnék, és a kezdő tőke se volt gond - megvonom a vállam. Mert valóban. Nem lehetett több a dolog néhány hónapnál. Aztán azóta eltelt jó pár év. És bár nem az enyém a legforgalmasabb bolt, egy pillanatra sem bántam meg soha. Vagyis... amikor nagy ritkán leltárazni próbálok akkor igen. De most még emiatt sem panaszkodhatok, hiszen itt van Lily, hogy segítsen nekem.
Remélem a válaszom és a hangomból érezhető "most nem akarok beszélgetni" nem sérti meg szegényt. Nem a személyével van a probléma, hanem az én számolási képességeimmel. Ha nem koncentrálok, akkor valószínűleg mindent újra kell kezdenem, azt pedig nagyon nem szeretném.
Szerencsére nem tűnik sértődöttnek és egy darabig nem is szól hozzám. Aztán megáll, én pedig ezúttal be tudok fejezni egy kisebb számolást, és felé fordulok, hogy jelezzem figyelek.
- Oh? Akkor megszámolhatnád a papírlapokat. Megmutatom - pillantok le rá, majd megindulok a sorok között. Előbb balra majd jobbra fordulok, végül megérkezünk a papírokhoz. Van mindenféle színű, kisebb-nagyobb méretű, csomagolt vagy darabos. Tulajdonképpen elég soknak tűnik.
- Mit gondolsz? Menni fog? - kérdezem, ha nemet mond, az is oké. - Arra vigyázz, hogy ne vágd meg magad velük - toldom még hozzá, feltéve, hogy igent mondott, és hajlandó ezeket megszámolni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2164&post=797730#post797730][b]Choi Min Jong - 2020.03.09. 17:46[/b][/url]

Egy unalmas ezer évvel ezelőtti pedagógia könyvön nyammogok, miközben olyasmiken agyalok, hogy a szakdolgozatomat majd a digitális oktatás bevezetéséről a mágusvilágban írom majd, vagy arról hogy ez a módszer, amit itt leírnak mennyire idejét múlt. Komolyan ezzel még engem sem tudtak tanulásra bírni annak idején - és most is halálra unom magam miközben olvasom, hiába szeretek olvasni. Szóval ezt a dög unalmas könyvet bújom, a boltomban ücsörögve, ahelyett, hogy valamit festenék vagy zenét hallgatnék, vagy hasonló jóval foglalkoznék, és azon fohászkodom, Merlinhez, a mulgi istenekhez, meg az univerzumhoz, hogy tévedjen már be egy vevő, vagy valaki, hogy megmentsen a halálnak eme unalmas módjától.
Az imáim pedig meghallgattatnak, mert a harmadik dög unalmas, még egy ilyen mondat és eret vágok fejezet közepén megcsendül az ajtóhoz akasztott kis harang, hogy valaki bizony belépett. S bár kedvem lenne letámadni, felpillantva egy egészen komoly alakot pillantok meg, így elvetem a gondolatot, hogy rögtön ráugrok és kérdezgetni kezdem, mivel lehetek a szolgálatára, mert tapasztaltból tudom, hogy az ilyen emberek azt nem szeretik. Vissza is fordítom a figyelmem a könyvnek, hogy legalább a paragrafust, amit olvastam befejezzem, ám meglepetésemre alig jutok tovább két sornál, már előttem áll az alak, és beszél is.
- Helló - pillantok fel rá mosolyogva, hátha lelazul egy kicsit, eléggé feszültnek látszik. Aztán megszólal és leolvad a mosoly a számról. Nem a termékeim érdeklik. Kérdezni akar. Semleges kifejezést öltök magamra, így próbálva elfedni nem túl vidám gondolataimat.
Mi a francot csináltam már megint? Mármint oké tudom, hogy nem szép dolog lenyúlni a kaszinóból, meg a csárdából ezt azt, és egész biztos, hogy eltűnt pár apróság a falulakók házaiból, na de én igazán óvatos voltam, tuti nem hagytam nyomot, és bűbáj sem volt sehol, ez biztos. Még a pszichiátria jut eszembe, de azokat meg már lefizettem...
- Miről? - kérdezek vissza válasz helyett, mert hát egy, már kérdezett... kettő, még azt sem tudom kicsoda, és ha nem valami művészeti kellékről szeretne többet tudni, az igenis gyanús. Szóval jah. Előbb fejtse ki, aztán meglátom, hogy akarok-e válaszolni. Mondjuk ha valami auror lenne, már mutatott volna azonosítót, nem? Uhh, mindegy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2164&post=797816#post797816][b]Choi Min Jong - 2020.03.10. 07:12[/b][/url]

Vajon az öltöny teszi, hogy ennyire merev, vagy alapból is ilyen? Fut át a fejemen, de aztán enyhén a szívbajt hozza rám. Nem mintha nem lenne jó szövegem bármire, ha kell lyukat beszélek a hasába, szükség esetén szemrebbenés nélkül hazudok is. Ez utóbbit nem szeretem, de az élet néha - esetemben többször mint kéne, megkívánja.
A legyintés, amivel nyugtatni próbál, részben hatásos. Viszont sok újabb kérdést von maga utána  fejemben. Ezeket egyelőre a tudatom egy hátsó szegeltébe süllyesztem, aztán őt utánozva én is a pultra könyöklök, az ő arcával szemben, talán túl közel, de hát ő kezdte, rajtam meg ne múljon. Nyilván valami nagyon intim dologról van szó, ha szükségesnek érzi ezt.
A kérdés kapcsán aztán felszalad a szemöldököm. Ez nem olyasmi, amire számítottam, kicsit talán meg is lep, de egyébként meg nem tudom, hogy mit gondoljak róla. Még mindig magázódik, ami engem rettentően zavar, de biztos az öltöny teszi. Az öltönyös fazonok többnyire ilyenek. Pedig már örültem, hogy kiszabadultam a koreai rendszerből... jó, tudom a magyarban nincs annyi különböző forma, de akkor is.
- Tényleg? Érdekes - felelem, s bár tényleg annak tűnik, mert ilyesmikkel nem keresnek meg mindennap, na meg mert halvány lila gőzöm nincs, hogy miről beszél, a hangom nem tükrözi az érdeklődést. Nem is értem miért. Aztán kinyögi, hogy kicsoda és honnan jött, úgy mintha egy papírról olvasná fel, vagy tudom is én, s ismét csak felhúzom a szemöldököm.
- Most nekem is be kéne mutatkoznom, vagy felesleges mert az informátorai már elmondtak rólam mindent? - kérdezek felegyenesedve, ahogy keresztbe fonom a karjaimat magam előtt.  Mert nyilván ha a minisztériumi jegyzéket megnézte, akkor a nevem is tudja... Jó fej vagyok, vissza vettem a tegeződésből. Ha már ilyen minisztériumi pofa, biztos azt hiszi tisztelni kéne érte. Oh ha tudná, mennyire nem érdekel.
- Amúgy a tárolóeszköz elég tág fogalom. Ha esetleg pontosítana kicsit, akkor meg tudom mondani, hogy jó helyen jár-e - Azt, hogy milyen kórral élek már nem próbálom meg tagadni. Viszont hogy mire gondol azt nem tudom. Mármint mint akarhatna tárolni egy magam fajta kórság? Én speciel semmit. Bár tudom, hogy voltak korábban fura szerzetek... de na, mi haszna lenne neki ebből?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2164&post=797840#post797840][b]Choi Min Jong - 2020.03.10. 14:08[/b][/url]

Még mindig túl merev, de majd elhagyja. Komolyan, hogy lehet így élni? Nem fáj a háta a nap végén? Mondjuk ha mindenhol ilyen merev... Uh Min Jong állj le, tök perverz vagy. De na. Figyelek, hogy mit akar. Próbálok, és egész jól sikerül is, mert megtudom a lényeget. Valahol szimpatikus, hogy érdekli a nevem kiejtése, bár a is lehet, hogy csak most találta ezt ki, ahelyett, hogy azt mondaná, hogy elfelejtette, mert nem a leggyakoribb név a környéken. Na de, ha már ilyen szépen kéri, akkor válaszolok is rá.
-최민종  - mondom, könnyedén aztán hozzá teszem - de szerintem az Emdzséj egyszerűbb - mármint neki, mert nekem nyilván nem. Viszont hallgatok az utóbbira is, sőt talán jobban is, mint a hivatalos nevemre. Aztán ki tudja, lehet ha Min Ji-nek hívna arra is felfigyelnék. Mégis csak tizennégy éven át úgy hívtak.
- Oh, hogy azok? - kérdezek vissza, ahogy pontosít. - Hallani mindenki hallott már azokról. Csak nem biztos, hogy akarunk tudni is róluk - megvonom a vállam. De aztán hozzáteszem. - Én mondjuk azt a Kins & Kens-ben keresném. Az is itt van az utcában. Ha itt kimegy és ööö - a kezeimre pillantok, mert az irányok nem a legjobb barátaim - balra fordul... nincs messze. Biztos megtalálja.
Mondom és még el is mutatok az irányba, a bal kezemmel, csakhogy biztosan jól értse. S ezzel együtt közelebb is hajolok. - Bár ha van is nekik ilyesmi nem fogják megmutatni. Mondjuk érdekes elgondolás.
Bólogatok. Sosem fordult meg a fejemben, hogy Kensingtonnak lehet ilyesmije, de végül is, Kins varázsló simán készíthettek egyet közös erővel. Vagy még évszázadokkal ezelőtt tett szert egyre. Az a vámpír szerintem már maga sem tudja hány éves.
- Eddig azt hittem ez ilyen legenda... Elvégre a vámpírok, nem tudnak varázsolni, és a legtöbb félvámpír se, hacsak nem készít egyet miután elkapja kór - elgondolkodtató. Én is elgondolkodom rajta. Vajon miért nem jutott ez sosem az eszembe. Jah tudom. Nem érdekelt. Mire érdekelni kezdett késő volt. Ehh. Mindegy. - De miért akar a minisztérium ilyesmit? - kérdezem, bár nem fogja az orromra kötni. Viszont most már nem tudom azt mondani, hogy nem érdekel a dolog. Szóval valamivel még itt kell tartanom, mielőtt Kins&Kens üzletéhez megy. Kell nekem mindig előbb beszélni aztán gondolkodni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2164&post=798275#post798275][b]Choi Min Jong - 2020.03.13. 21:01[/b][/url]

Bólintok, ahogy a megszólítást tesztelgeti, bár nem vagyok biztos benne, hogy tetszik neki. Pedig engem igazán nem zavar. Olyan kevesen hívnak errefelé a rendes nevemen, igazából előbb felfigyelek erre, mint az igazira. De persze szeretem hallani a Min Jong-ot is. Csak tényleg keveseknek jut az eszébe, főleg az MJ után.
- Ahogy gondolja - felelem és viszonozom a maghajlást, egy elismerő mosollyal, mert egész jól ejtette ki és láthatóan valamennyire a kultúrával is tisztában van. Szóval megérdemli. Vagyis... tekintve hogy a minisztériumtól jött és egy régi mágikus tárgyat keres, valószínű hogy tisztában van ezekkel a dolgokkal.
Ezután próbálom útba igazítani, de a reakciója alapján teljesen feleslegesen töröm magam.
- Oh - adok hangot a meglepettségemnek, s talán egy kis frusztráció is megbújik ebben a sóhajban, mert hát... nekem elég sok gondolkodás volt, hogy orientálódjak, erre itt lakik. Viszont ezzel felkelti bennem a gyanút. Hiszen ha idejárt (vajon mikor?), és itt is lakik (sosem láttam eddig!), akkor Kens boltját is ismeri, tisztában kéne lennie a dolgokkal. Fel is húzom a szemöldököm egy pillanatra, s hangot is adok a meglátásomnak.  - Nos, akkor azt is tudta, hogy nem itt kéne kérdezősködnie.
Bizony. Tudnia kellett. A kérdés viszont akkor az, hogy miért jött. Bár elég jól adja, hogy ez érdekli, én pedig hajlok rá, hogy belemenjek a játékba. Hátradőlök ismét, és kissé talán kihívóan pillantok rá, ahogy megkérdezi megmutatnám-e ha lenne ilyesmim.
- Természetesen - közlöm csalfa mosollyal, aztán egy pillanatnyi hatás szünet után befejezem a mondatot. - nem.
S ezzel talán lezártnak is tekinthető a téma, hiszen ő maga ismeri el, hogy nem is fontos ez a dolog. A minisztériumnak biztosan nem, de szerintem neki sem, s mintha zavarba jönne... Az arcomra egy újabb mosoly ül, s nem is veszem észre, hogy a nyelvemben levő piercingemet balról jobbra majd vissza húzom végig a számon. Gyakran játszom ezzel, és sokszor, mint most öntudatlanul is megteszem, ha valami tetszik. Jelenleg a zavara az, ami ezt váltja ki, bár nem tudnám megmondani, hogy miért tetszik ez ennyire.
Amikor pedig a forgalomról kérdez, már nem is tudom visszafogni magam, hangosan felnevetek.
- Pff... haha... - veszek egy nagy levegőt hogy megnyugtassam magam, aztán látványosan szétnézek a jelenleg üres bolton - Remek. De ha vesz valamit, akkor jobb lesz - közlöm próbálva mosolyba fojtani a nevetést, ami még mindig kikívánkozik. - Elnézést - nyögöm még utolsó pillanatban elfordulva, ahogy a könyökömmel eltakarom a számat, hogy köhögésnek álcázzam az újabb nevetést...
- Khm... Szóval... Martin, ugye hívhatom így? - kezdek bele s kérdezek csak a biztonság kedvéért, mert úgy jött le, neki fontos az ilyesmi - Miért jött? - hajolok újra közelebb, talán túl közel is, s az állam megtámasztom a tenyeremben, ahogy a pultra könyökölve nézek rá várakozóan, megfeledkezve magamról tovább játszva a piercinggel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2164&post=798497#post798497][b]Choi Min Jong - 2020.03.15. 13:39[/b][/url]

Megfordul a fejemben, hogy még mindig azt hiszi, valami bugyuta boltos vagyok, ami azért fájó is lehetne. De elvetem a gondolatot, és a kis színjátékra fókuszálok, amit felvezet nekem. Mert elég hamar rájövök, hogy nem emiatt a tároló miatt jött, bár meg kell mondanom őszintén, történelmi szempontból is roppant érdekes lenne egy ilyen, s bár egész biztos nem használnám, most hogy mondta... Lehet beszerzek egyet. Csak mert menő. Mert értékes... na meg... visszacsalogathatnám vele ide.
Nem tehetek róla de a rosszat hozza ki belőlem, és élvezettel figyelem, ahogy ingerült lesz, s talán zavarba is jön.
- Bármikor - válaszolom ismét szemtelenül, hiszen semmit sem segítettem. Tudnék persze, de nem győzött meg eléggé, hogy szeretné. Aztán mondjuk fordul a kocka, mert bár a bolttal kapcsolatos kérdése nevetésre késztet, az ahogy válaszol... Nos az kissé meglep.
- Hmm.. akkor... - elgondolkodom, hogy mi illene hozzá, de mivel folytatja, és ismét ezt a véredényt említi, ráállok a dologra. - Igen? Akkor egy hét múlva ha visszajön boldoggá teszem - felelem mosolyogva, mert egy hét biztos kell, hogy beszerezzek egy ilyet. Az más kérdés, hogy mennyire lesz legális a dolog. Viszont valamilyen furcsa okból kifolyólag szeretném, ha visszajönne.
- Addig esetleg egy vászon és egy kis akvarell? - érdeklődöm, mert hát nem lenne jó, ha elunná a várakozást és ki tudja, talán jót is tenne neki, egy kis alkotói szabadság. Bár feltételezem fogalma sincs, hogyan kell az akvarellel bánni, de adok mellé tippeket ha szeretné.
Végül viszont tényleg rátér a lényegre, ami megint csak meglep. Főleg, hogy ő magam javasolja a tegeződést. Fel is húzom a szemöldököm. Nem hittem volna, hogy ilyen hamar ilyen "közel" kerülünk egymáshoz.
- Ki találhattam volna... - bólogatok - de tudod... furcsa mód, ezt még soha senki nem kérdezte meg - felelem még mindig a meglepettségtől. Mert így igaz. Az emberek megkérdezik, hogy miért akartam az lenni, vagy hogy lettem az. Megkérdezik, hogy mennyi vérre van szükségem, és ilyesmik. De hogy milyen érzés... Az nem érdekli őket. Vagy csak nem merik ezt kérdezni? Nem tudom.
-  Szar - felelem végül tömören, aztán megvonom a vállam - De nem akarlak untatni a részletekkel. Szerintem ha megpróbálkoznál az akvarellel jobban jársz - terelem ezúttal én a témát, mert bár őszinte választ adtam, ha ki kéne fejtenem, azzal túl sok mindent mondanék el magamról, amit viszont egyelőre nem szeretnék.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2164&post=798640#post798640][b]Choi Min Jong - 2020.03.16. 00:56[/b][/url]

Elhúzom a számat, amiért azt hiszi a pénze miatt szereznék be egy ilyet. Pedig mondtam, hogy a boldogsága érdekel. Sóhajtok egyet, aztán elengedem a dolgot. Nyilván gazdag. Nyilván az a fajta gazdag, aki felvág azzal, hogy gazdag.
- Megtarthatja a pénzét - felelem végül, kissé talán csalódottan - és ha tényleg sikerül egyet beszerezni - sima ügy - akkor ön lesz az első, aki megtudja - toldom hozzá, aztán inkább az alkotás felé próbálom terelni. Sokkal jobban járna vele. Mindenki. Vagy lehet csak én gondolkodom így, de nekem kifejezetten terápiás... Na jó, a sírva fakadok festéskor, nem biztos, hogy ez a kategória, de nem kell róla senkinek sem tudnia.
- Ahhoz, hogy alkoss, nem kell művészléleknek lenned - közlöm vele könnyedebben, főleg, ha már megengedte, hogy tegezzem. Valahol fura ez a hirtelen váltás a hangulatban, de kifejezetten jobban tetszik, és egészen kellemes embernek tűnik. - A tehetség nézőpont kérdése, van aki szerint van hozzá tehetségem... én szimplán csak szerettem csinálni. A boltot pedig még kamaszként terveztem el - és itt leharapom a nyelvem, mert nem akarok magamról beszélni. Nem túl sokat. Elvégre akárhogy is lett hirtelen kellemes személyiség, nem tudhatom, nincs-e valami hátsó szándéka. Épp ezért mondom azt is, hogy nem akarom a damfírsággal untatni.
- Nem pofátlan. Mármint nem pofátlanabb, mint a... és mennyi vért iszol? Meg fogsz enni? Meg nem is tudom... Ja igen, a kedvencem az a "miért akartál félvámpír lenni"? Mert hát nyilván az ember önként és dalolva lesz az, ami... - felelem és kicsit talán bele is lovalom magam a témába. Biztos kicseng a hangomból, hogy nem vagyok elragadtatva a kérdésektől, amiket általában kapok. - De amúgy, nem... nem tudják sokan. Nem mintha nem lenne egyszerű kikövetkeztetni.
Vállat vonok. Én nem szoktam terjeszteni, de ha valaki rákérdez, akkor nem tagadom le. Eddig eljutottam már. Valamennyire el is fogadtam. Nem teljesen, ezzel csak hitegetem magam, meg a környezetem.
- Miért érdekel? - kérdezem meg, mert engem például sosem érdekelt az ilyesmi. valószínűleg mert korábban is úgy gondoltam, hogy átkozott lehet az, akivel ilyesmi történik, és ijesztett. Találkoztam egy-két emberrel, aki szeretett volna vámpírrá válni, vagy vérfarkassá, de azok szerintem igazi pszichiátriai esetek, nem úgy mint én. Szóval megfordul a fejemben, hogy talán őt is emiatt érdekli, ha igen, akkor lebeszélem. Akkor elmondom az összes hátrányát, a kevéske előnyt elhallgatva. Az akvarellek pedig megvárnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2164&post=798740#post798740][b]Choi Min Jong - 2020.03.16. 22:02[/b][/url]

- Vagy küldje el valami alapítványnak - javaslom, ha meg akar válni a pénzétől tegye valami értelmes módon. Én is azt csinálom. Csak nem kötöm az orrára, de a bevételem az nem az én számlámra íródik, hanem mindenféle művészetis ösztöndíjakra, meg beteg gyerekek támogatására. De egy ilyen edényt nem  adhatok el a boltomban. Nem ezzel foglalkozom. Szóval nem is fogadhatok el érte pénzt. A kérdésre, pedig hogy miért tenném, elmosolyodom.
- Azt mondta boldoggá tenné - válaszolom, mert az hogy szeretném ha visszajönne, lehet túl korai, és egyébként sem tudom miért szeretném, szóval majd ha rájöttem, akkor talán elmesélem neki. De lehet megijedne. - Nem mintha elhinném, hogy ez kell a boldogságához... De egy próbát megér - magyarázom nem teljesen értve saját magam. Jó mindig is naivan, mindenki kedvében próbáltam járni, meg segíteni. Meg ott volt a mosoly projekt, amit sosem fejeztem be... de lehet újra neki kéne állni. Hmm. Meggondolandó.
Nem tűnik úgy, hogy érti mit gondolok. Szerintem az alkotás egy kikapcsolódási forma. Nem feltétlenül kell mutogatni, vagy mások elé kiállítani. Persze én szerettem volna kiállítást, de amióta nem mozognak a képeim, annyira nem buli a dolog. Vagyis, nyilván a mulgik között elmenne még, de nem ahhoz vagyok szokva, és idő kell, amíg ezt el tudom fogadni.
- Hátul - biccentek a fejemmel a raktár részleg felé, ha referenciát akar, ott van egy két kép. Némelyik befejezetlen, mert... mert festés közben jöttem rá, hogy nem fog menni. Mert belőlem kiveszett a varázslat. Kellemetlen. De azért van egy-kettő jobb is. Na meg ott van egy kép Beckyről, de őt inkább nem mutogatom, egyébként sem bírom elviselni, amikor magyaráz.
- Soha - húzom el a számat, miközben a könyvemet megfordítva a pultra helyezem, és felállok, hogy közelebb menjek Martinhoz és megnézzem, mit nézett ki magának. Lepillantok a könyvre, aztán megcsóválom a fejem. Egy másikért nyúlok, és a kezében levőt elveszem - Ez sokkal jobb - nyújtom át azt, amelyiket én választottam, s ha elsőre nem is tűnik jobbnak, remélem, hogy hisz nekem, s amikor belelapoz látja majd, mire is gondolok.
- Hmm. És te észrevetted volna, ha nem nézel ki a minisztériumi nyilvántartásból? - állok meg a polcnak támaszkodva, ismét összefűzve a karjaimat a mellkasomon, oldalra döntött fejjel. - Időnként meglepnek az emberek. Olyanok, akikről a legkevésbé feltételezném rögtön levágják. Mások, meg, azt hiszem, azt gondolják, hogy van más magyarázat. - Elnézek az ajtó felé, aztán visszapillantok a férfira magam mellett - Szóval én vagyok az új állatkerti látványosság? - mert nem tudom mit ért az alatt, hogy ilyen a természete. De nincs bennem semmi gúny már. Inkább egy fajta szomorúság. A mosoly persze ott van az arcomon, de nem a korábbi vidámság sugárzik belőle.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2164&post=798946#post798946][b]Choi Min Jong - 2020.03.17. 23:09[/b][/url]

Nem értem miért nevet. Vagy röhög... mert ez nem nevetés. Mi rossz van abban, hogy azt javaslom másokat segítsen? Az egy nemes gesztus lenne, és ilyesmin röhögni az inkább nem is tudom. Nem akarom minősíteni. Inkább úgy állok hozzá, hogy boldogtalan és nem tudja mit csináljon a pénzével. Eleinte én sem tudtam. Most se vagyok biztos benne, hogy azt csinálom, amit kéne, de mivel még mindig több számjegyből áll a számlámon lévő összeg, mint amit meg tudok számolni, nem aggódom.
Ígérek, és tudom, hogy Kwon meg fog nyúzni, és ezúttal nehezen fogom kiengesztelni, de meg fogja szerezni, amit kérek. Akkor pedig Martin visszajön, és örülhet. Ha nem is sokáig, egy kicsit talán. Remélem.
Zavarba jön a válaszomtól, hogy mert boldoggá szeretném tenni. Na igen. Ez egy fura szokás. De mit tehetnék? Ilyen vagyok, örökké próbálkozom. Szeretem, ha az emberek körülöttem vidámak. Talán mert emlékeztetnek arra az időre, amikor én is önfeledt, gondtalan és boldog voltam. A múltra, a jövőre, amiről álmodtam és sosem lesz az enyém. Szentimentális, vén hülyeként fogok meghalni. Ez már biztos.
- Köszönöm - válaszolom, mert nem igazán tudom erre mit lehetne mondani, de szükségét érzem, hogy mondjak valamit. Már-már tartanék tőle, hogy beáll a csend, de szerencsére kérdez, s bár nem a kedvenc témám, azért tudok rá válaszolni.
- Nem egészen... örököltem - felelem, mert az anyagi része az nem saját erős, márpedig az a legfontosabb. Sajnos. A többi persze mind saját ötlet, elképzelés és szervezés. De nem hazudok neki. A pénzt nem magamtól kerestem meg rá. Tettem pár drasztikus lépést, hogy hozzájussak, ez igaz. De hiszem, hogy szükség esetén feltalálnám magam és meglennék az örökségem nélkül is. Épp csak, kényelmesebb így. Ahogy az is kényelmesebb, ha mellé lépek és nem a pultból beszélek. Könyvet is jobban tudok neki ajánlani, s viszonylag jól is fogadja a felkínált művet. Mosolyogva figyelem, ahogy nézegetni kezdi. Az összeérő ujjaknak nem tulajdonítok különösebb jelentőséget, velem ez naponta többször előfordul, mondhatni normális.
- Ah... ki kéne raknom egy táblát nagybetűkkel, mert túl sok a pletyka rólam - sóhajtok fel, miközben felé fordulok és a kezeimet az egyik polcra rakom, hogy aztán az állam is ráhelyezzem a kézfejeimre. Ahogy pedig Martint figyelem, meg kell állapítanom, hogy az eddigi határozottság után, a mostani bizonytalansága kifejezetten aranyos. Megmosolyogtat, s bár nem szeretek kiállítási tárgy lenni, mégis elhiszem neki, hogy ennél többről van szó.
- Miért bonyolult? Elmondod? - kérdezem félre döntött fejjel, mert tényleg nem értem. Persze nem leszek erőszakos. Ha nem akar róla beszélni, nekem az is rendben van. Kíváncsi maradok majd. De az sosem baj.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2164&post=799609#post799609][b]Choi Min Jong - 2020.03.21. 00:42[/b][/url]

Szívesen. Ezt feleli nekem meg az jut eszembe, hogy mennyire érdekes ez a beszélgetés, hogy hány fordulatot vett rövid idő alatt a társalgásunk. Nem számoltam, nem is tudnám megszámolni. De érdekes, és emiatt csak kíváncsibbá tesz. Persze látom rajta, hogy most épp leír, mert örököltem, de hát nem tudja, hogy ez mit jelent valójában. Nekem egy ellopott élet részleges visszaszerzését. Az elveszett éveimet nem adja ugyan vissza, de kicsit talán kárpótol, hogy nem kell nélkülöznöm, hogy nincs megkötve a kezem, mint egész gyerekkoromban. Ráhagyom. Nem kell tudnia. Én sem tudom a jótékonykodással mi baja.
- Lehet. De a nagyvárost még jobban utálom - célzok arra, hogy egy zsúfoltabb helyen könnyebben el lehet vegyülni, nem érdekled az embereket és az sem feltétlenül jó. Inkább csak az zavar, hogy bár láthatóan érdeklek mindenkit kevesen vannak, akik tényleg meg is környékeznek és személyesen teszik fel a kérdéseiket. - Hmm. Értékelem - egy flegma mosoly ül ki az arcomra ahogy folytatom - Jobban értékeltem volna a felvezető maszlag nélkül. De már mindegy - elengedtem. Edényt is kap. Mert bár biztos vagyok benne, hogy nem amiatt jött, azt is sejtem, hogy valóban érdekelné egy ilyen. Mondjuk ha annyi pénze van, akkor nem tudom miért nem ő szerzi be. Lehet mert a minisztérium nem nézné jó szemmel? Na mindegy. Nem az én gondom. Én megszerezem, ő meg örül majd. És én is, mert mosolyogni fog. Remélhetőleg őszintén. Talán csodálattal. Hozok is magammal egy kamerát legközelebbre, hogy lefotózzam.
Hamar lesz ingerlékeny. Egy újabb megállapítás, de nem hátrálok, csak nézem tovább várakozóan, s talán ezért, talán másért, de végül megnyugszik és válaszol.
- Ez érdekesen hangzik. Ajánlhatok pár könyvet? - mosolygok rá, hiszen végre olyan témánál tartunk, amit én is szeretek. Könyvek és történelem. Még ha tárgyak, ereklyék is. Mégis régi időkből származnak és így engem is kíváncsivá tesznek.
- Pedig azt gondolnám, hogy Drakula miatt a román és magyar írások vannak többségben - mondom elgondolkodva, de aztán az is eszembe jut, hogy tulajdonképpen én sem találtam annyi szakirodalmat annak idején a kórról, amivel sújtva vagyok - Kínaiul elég jó források vannak. Meg pár orosz szövegbe is belefutottam anno, amik meglepően részletesek voltak... - mesélem el, és el is lököm magam a polctól, és mászkálni kezdek fel-alá, magamban sorra véve minden lehetséges könyvet. Bal kezemmel felkapok egy ceruzát, a jobbal meg egy papírlapot és el kezdem írni a címeket is. Felkapok egy kisebb clipboardot is, így séta közben is könnyen tudok írni. Hamar összegyűlik tíz-tizenöt cím. - Tessék. Ezekkel kezdj - nyújtom át a listát Martinnak, a clipboardot a hasamnak támasztva, vidám mosollyal. Az eszembe sem jut, hogy a kínai írásjelek talán nem lesznek egyértelműek. Az orosz címeknek meg az angol megfelelőjét írtam, mert azokat én is fordításban olvastam.