Van akinek nem erőssége a kviddics, mégis szeretne sportolni. Ebben a teremben keveredik a mugli és varázseszközök széles tárháza, azonban a mágia vigyáz rá, hogy ne hajszolhasd túl magad. A nagy terembe egyszerre akár negyven ember is kényelmesen elfér, így nem okoz majd nagy gondolt, hogy mihez is fogj hozzá. A terem azonban nem csak gépekből áll, vannak pályák is (kosár, foci stb) melyek a csoportos tevékenységek kedvelőinek is lehetőséget biztosítanak, hogy edzésbe maradjanak és egyszerre ismerkedjenek is. A nagy terem két részre van osztva a bejárat felől vannak a gépek, a választóvonaltól pedig a pályák, melyek keretét egy futópálya adja.

A lány a masinák között lépdelt és méregette azokat, néha megérintett egy-egy alkatrészt, máskor leguggolt és hümmögve tanulmányozta őket, próbálta megtalálni a leghasznosabbat, de nem jutott dűlőre. Életében nem sokszor fordult meg ilyen helyen, idegen vizekre evezett, akármennyire is számított sportembernek a kviddics miatt. Az ok miatt, ami voltaképp idecsalogatta. A navine-eridon meccsen borzalmasan szerepelt, a dobásai, a játéka, olyan szerencsétlennek érezte magát odafenn, akkor a zuhogó esőt hibáztatta, aznap az átvirrasztott éjszakán saját magát okolta az ágyában. Erős akart lenni, edzeni akart, hogy ő legyen az egyik legjobb és ne az a nyomorult, aki mindenkit visszahúz a mélybe. Csak azt nem döntötte még el, hogyan kívánja elérni mindezt, kellett valami, ami alapot nyújt neki, mielőtt fellendülne az égbe, ami megtanítja őt a kitartásra, de minden eszköz olyan barátságtalanul csillogott.
Megállt és körbenézett, az egyik szemközti falon tükrök sorakoztak melyek megduplázták az edzőgépek számát. És mindennek közepén ő állt. Fekete sportmelltartóban és hasonló színű helánkában, amit reggel talált ládája alján. Soha nem látta még magát ennyire másnak, mint ami igazán volt.
Halk sóhaj, fejét inkább másfelé fordította és haladt tovább, keresve vagy inkább várva, hogy végre az égből alászálljon valami fantasztikus ötlet, megvilágosodjon, megerősödjön és utána nyugodtan aludjon egyet Caro barátjával karöltve, aki valószínűleg most is a lóbőrt húzta.
A vasdzsungelből kiérve a különböző harci eszközökhöz ért, voltak ott boxzsákok, tatamik, céltáblák, de még vicces kinézetű bábukból is akadt néhány az egyik sarokban.
Lala szeme felcsillant, amolyan izgatott, őrült csillogással, ami mindig a borzalmas ötleteket szokta megelőzni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=591250#post591250][b]Vér Lanetta - 2016.05.02. 20:28[/b][/url]

A lány a masinák között lépdelt és méregette azokat, néha megérintett egy-egy alkatrészt, máskor leguggolt és hümmögve tanulmányozta őket, próbálta megtalálni a leghasznosabbat, de nem jutott dűlőre. Életében nem sokszor fordult meg ilyen helyen, idegen vizekre evezett, akármennyire is számított sportembernek a kviddics miatt. Az ok miatt, ami voltaképp idecsalogatta. A navine-eridon meccsen borzalmasan szerepelt, a dobásai, a játéka, olyan szerencsétlennek érezte magát odafenn, akkor a zuhogó esőt hibáztatta, aznap az átvirrasztott éjszakán saját magát okolta az ágyában. Erős akart lenni, edzeni akart, hogy ő legyen az egyik legjobb és ne az a nyomorult, aki mindenkit visszahúz a mélybe. Csak azt nem döntötte még el, hogyan kívánja elérni mindezt, kellett valami, ami alapot nyújt neki, mielőtt fellendülne az égbe, ami megtanítja őt a kitartásra, de minden eszköz olyan barátságtalanul csillogott.
Megállt és körbenézett, az egyik szemközti falon tükrök sorakoztak melyek megduplázták az edzőgépek számát. És mindennek közepén ő állt. Fekete sportmelltartóban és hasonló színű helánkában, amit reggel talált ládája alján. Soha nem látta még magát ennyire másnak, mint ami igazán volt.
Halk sóhaj, fejét inkább másfelé fordította és haladt tovább, keresve vagy inkább várva, hogy végre az égből alászálljon valami fantasztikus ötlet, megvilágosodjon, megerősödjön és utána nyugodtan aludjon egyet Caro barátjával karöltve, aki valószínűleg most is a lóbőrt húzta.
A vasdzsungelből kiérve a különböző harci eszközökhöz ért, voltak ott boxzsákok, tatamik, céltáblák, de még vicces kinézetű bábukból is akadt néhány az egyik sarokban.
Lala szeme felcsillant, amolyan izgatott, őrült csillogással, ami mindig a borzalmas ötleteket szokta megelőzni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=594257#post594257][b]Adrian Ivanorovics Black - 2016.05.16. 10:30[/b][/url]

Olyan jól esik a fülemnek ez a csend az órák és a szoba alapzaja után. Mélyen beszívom a tiszta levegőt, ahogy kiürítem az agyam, s egyedül csak a terem végébe felfüggesztett céltáblára koncentrálok, ahogy kifeszítem az íjat. Szinte hallom a saját szívdobogásom, ahogy célzok, majd elengedem a nyílvesszőt, s leeresztve karjaim nyúlok az újabb darabért, hogy azt is útjára eresszem. A valahonnan elölről kiszűrődő neszekre nem reagálok, valaki biztos csak jött, hogy teremtsen magának izmokat, vagy kondiban tartsa magát - igazából nem is nagyon érdekel addig, amíg nem szól hozzám és nem zavar a saját dolgomban.
Megcsóválom a fejem, ahogy újra felhúzom az íjat. Nem igazán izgatom fel magam a köztem és fal közti távon, meg azon, hogy valószínűleg van még itt valaki. Elvégre mégis ki lenne olyan eszeveszett, elvetemült vadállat, hogy beszalad egy nyíl meg egy céltábla közé. Feltéve ha nem navinés, mert én azokból bármit kinézek, komolyan, főleg miután az a Bloomer gyerek lefejelte a gurkót. Jézusom, hogy lehet valaki ennyire szerencsétlen, hogy belekezd egy lajhárba, és nem tudja megcsinálni rendesen? Akkor próbálkozott volna mással, belevezetni az oszlopba, vagy a földbe, vagy akármibe, ahelyett, hogy olyat művel amihez nem ért. Nem mintha sajnálnám, vagy akármi, de azért már mégis. És akkor a múltkor Ian még azt is elmesélte, hogy valamelyik hajtójuk ____véletlenül ____ráesett Flórára, akit bár nem ismerek annyira, azért látszik rajta, hogy nem arra született, hogy vademberek csak úgy rázuhanjanak. Komolyan, nem kéne ezeket felengedni a pályára.
Hosszan kifújom a levegőt, ahogy újra becélzom a tábla közepét, s ezt a vesszőt is elengedem.