A szerdai és szombati piacnapon megtelik a boglyas tértől nem messze fekvő, téglalap alakú, füves terület, Bogolyfalva piactere, ahol helyi és átutazóban lévő árusok kínálják legkülönfélébb mágikus portékáikat. A szorosan egymás mellé tolt padok színpompás labirintusba vezetnek, a piacnak ilyenkor önálló utcái és sztrádái nyílnak, ha nem figyelsz, könnyen eltévedhetsz itt. A szerény standok között komoly, többemeletes sátrak is állnak, néha vészesen az út fölé billenve.
Ne lepődj meg, ha doxik röppennek el a fejed fölött, nyomukban az őket seprűvel kergető kofa, vagy, ha gyíkpetét nyomnak a kezedbe, hogy rád sózzák azt. A kaotikus kavalkádban mindent megtalálsz, amit keresel. HA elég ügyes vagy, a szóbeszéd szerint akár egy uncia méregdrága gyurgyalagcsipát is a pult alól.
Ám estére kiürül a piactér. A padok üres csontvázakként sorakoznak a letaposott fűben, a csöndben szemetet hord a szél, bezárnak a piac körül álló üzletek is.
Utóbbiak nemcsak piacnapokon, de a hét többi napján is nyitva állnak. A teret körülöleli többek között a pékség, a közért, a játékbolt, a pálcakészítő műhely és egy fodrászatot és szépségszalont ötvöző csinos kis helyiség. Föléjük a kastélynak beillő dilibolt, a Poénpalota magasodik.
Engedj a friss fánk illatának vagy a palotából kiszűrődő kacagás csalogatásának!

- És az mi? - mutatok ilyen édességszerűségre, és megint meg kell állni.
Szegény Domi nem tudja, mire vállalkozott, mikor engem kihozott ide. Úgy viselkedek, mint egy gyerek, de hát nagyon sok új és számomra ismeretlen dolgot látok, amik annyira lekötnek, hogy már nem is foglalkozok azzal, megnéznek. Pedig úgy fogom az eridonos kezét, mintha attól tartanék, hogy fogja magát és faképnél hagy.
Elnézem ezeket a szív alakú valamicsodákat, nagyon tetszenek, de továbbra sincs lövésem se arról, hogy ezt most megeszik, vagy kirakják dísznek.
- És tényleg emberek díszítik? - nézek a fiúra teljesen döbbenten, mert az árusnak nem hiszek. Tudom, hogy csak a pénz kell neki, és rágyúr az érdeklődésemre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=869061#post869061][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2023.11.03. 18:54[/b][/url]

- És az mi? - mutatok ilyen édességszerűségre, és megint meg kell állni.
Szegény Domi nem tudja, mire vállalkozott, mikor engem kihozott ide. Úgy viselkedek, mint egy gyerek, de hát nagyon sok új és számomra ismeretlen dolgot látok, amik annyira lekötnek, hogy már nem is foglalkozok azzal, megnéznek. Pedig úgy fogom az eridonos kezét, mintha attól tartanék, hogy fogja magát és faképnél hagy.
Elnézem ezeket a szív alakú valamicsodákat, nagyon tetszenek, de továbbra sincs lövésem se arról, hogy ezt most megeszik, vagy kirakják dísznek.
- És tényleg emberek díszítik? - nézek a fiúra teljesen döbbenten, mert az árusnak nem hiszek. Tudom, hogy csak a pénz kell neki, és rágyúr az érdeklődésemre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=869063#post869063][b]Szécsi Dominik - 2023.11.03. 19:03[/b][/url]

Egy mosoly kúszott az arcára, látva a lány őszinte érdeklődését a mézeskalács szívek láttán. Nagyon úgy tűnt, hogy a hercegnő eddig még nem járt vásárban, de talán ennek épp most volt itt az ideje, így legalább nem volt unalmas a napjuk és Dominik is tudott pár érdekes dolgot mutatni a lánynak.
- Az ott egy professzionális adóvevő, amivel tudjuk fogni a jeleket a holdon élő manóktól - mondta teljes komolysággal, miközben elemelt egy szívet, de ki is tört belőle a röhögés, Zsolna is tudhatta, hogy ez tök baromság. - Mézeskalács szív, van, amelyiken még tükör is van, nézd csak! - egyet átnyújtott a lánynak, hogy megcsodálhassa. - Állítólag régen a parasztok nem tudták kimondani egymásnak szóban az érzéseiket, ezért inkább ilyen szíveket vásároltak egymásnak - mesélte mosolyogva, s a zsebébe túrva már vette is elő a tallérokat, hogy kifizesse ezt a szívet az eladónak.
- Ezt megkapod tőlem - pillantott mosolyogva Zsolnára. - Így ha ránézel, mindig eszedbe fogok róla jutni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=869068#post869068][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2023.11.03. 19:24[/b][/url]

Összeszűkítem a szemem, mert azért mindent én sem hiszek el, és kicsit bosszant is, hogy Domi kihasználja a tudatlanságom, de sokáig nem tudok rá haragudni, hamar nevetek vele együtt a képtelen teórián, amit előadott.
- Aha... - veszem el a szívet, és nézem a tükröt. Várom igazából, hogy megszólaljon, vagy zenélni kezdjen, de semmi nem történik, csak van a tükör és benne én.
- Még szerencse, hogy ez nem terjedt át az aranyvérűekre... ja de - próbálok most már én is viccelődni, bár túlzok, hisz ők nem nem tudják, egyszerűen csak nem akarják.
- Kicsit rosszul érezném magam, ha egy tárgy kellene ahhoz, hogy eszembe juss, de köszönöm - adok egy óvatos puszit az arcára, mert boldog vagyok. És a szívet is úgy szorongatom, mintha valami ritka kincs lenne.
- Eszünk valamit? Vagy hát... lehet itt enni? - nézek körbe hunyorogva, de evés előtt még gyorsan elkapom Domi kezét, hisz látok itt furcsa bőr ékszereket is. Oda is vezetem hozzá.
- Válassz egyet - pislogok rá szépen, de izgatottan, mert ezek a karkötők még nem is néznek ki rosszul.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=869074#post869074][b]Szécsi Dominik - 2023.11.03. 19:51[/b][/url]

- Áh nem, tősgyökeres paraszt vagyok - fűzte hozzá nevetve, mintha ő nem lenne aranyvérű, pedig az volt ám, csak egész más családból érkezett, mint a többiek. Sajnos a szülei kviblisége eléggé megpecsételte a sorsát, apja önfejűsége végett nem igazán kötődött az aranyvérű normákat hűen kötődő nagyszüleihez, mint ahogyan az elvárható lett volna.
- Ez csak egy gesztus, vedd úgy, mintha mondjuk egy plüsst kaptál volna - mosolygott, főleg akkor, amikor még egy puszit is bezsebelt, ettől még kicsit zavarba is jött, amit persze csak azok vehették észre, akik igazán ismerték.
- Csak nem megéheztél?- kérdezte egy mosollyal, aztán bólintott. - Lehet itt enni sok mindent, van lángos tejföllel, sajttal meg van disznótoros is. Hm, ettél már olyat? Hurka-kolbász? - kíváncsi mosollyal nézett Zsolnára, aztán mivel kézen ragadták, így sétáltak kézenfogva tovább egyik standtól a másikhoz.
- Komolyan? Akarsz nekem venni egy karkötőt? - mosolyogva fel-le emelgette a szemöldökét, majd átfutotta pillantásával a kínálatot. - Hm, az tetszik - rábökött a karkötőre és fel is emelte, hogy alaposabban szemügyre vegye. - Szerinted jól áll? - fel is próbálta és megmutatta csuklóját a lánynak. Közben a levegőben már terjengett a frissen sültek illata, nehéz volt nem az ételre gondolni. A távolban pedig egy puccosabb társaság tűnt fel, akik szintén úgy bolyongtak a piactéren, mintha most járnának életükben először ilyen helyen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=869077#post869077][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2023.11.03. 20:28[/b][/url]

- Csak el ne kezdj olyan furán beszélni, mert itt hagylak - mutatom meg neki akkor, én meg mennyire tudok sznob lenni. Tény egyébként, hogy nem áll messze tőlem. Egyszerűen vannak események, amik egyenesen megkövetelik az ilyen viselkedést, de most csupán viccelődök ezen.
- Sose kaptam plüsst se... utoljára is egy Tiffany karkötőt kaptam - ami természetesen nincs a csuklómon, mert az számomra már egy lezárt korszak, és a hangomon is hallatszik, hogy ennek a furcsa szívnek sokkal jobban örülök.
- Kizárt dolognak tartom, hogy valaha is kóstoltam - viszont a szemem felcsillan, mert ez nem jelenti azt, hogy nem szeretném. Tényleg érdekelnek ezek a hétköznapi dolgok, és az illatok is jók, csak nem lehet belőle bajom. Azonban van ami fontosabb, így viszem is Domit a karkötőkhöz.
Csak biccentek, és hagyom, had nézelődjön.
- Tökéletes - szólalok meg elégedetten, persze némi töprengés után, mert azért ezt jól meg kell fontolni. Sőt, az egész napra rá tudnám aggatni ezt a jelzőt, de abban a pillanatban szépen bele is rondítanak.
- Szia....sztok. Hát ő? - nem is tudom, mennyire hiányzott nekem a Nógrádi lány, meg a sleppje. Kritikusan méri végig Domit, ami miatt nyílik is a bicska a zsebemben, de... uralkodnom kell magamon.
- Segít karkötőt találni Bercinek - vágom rá a tőlem megszokott nyugodt tónusban, pontosan úgy, mintha tényleg csak most futottam volna össze az eridonossal.
- Furcsa a nagybátyád... - rázza meg a fejét a lány, aztán jelentőségteljesen néz a másik lányra, velem pedig fordul egyet a világ, ahogy a lány közelebb lép Domihoz.
- Már akartalak keresni, gondoltam... megihatnánk egy lattét. Közben mesélhetnél a kviddicsről, annyira jól  nézel ki... a seprűn - tényleg össze kell szednem magam, hogy a vonásaim nyugton maradjanak, de ahogy még a haját is libbenti, és szikrázó mosolyt küld felé... Ráadásul még nem is ronda.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=869083#post869083][b]Szécsi Dominik - 2023.11.03. 21:00[/b][/url]

- Osztan mié te jány? Mikó gyüssz velem újra ganajozni az istállóba’? - direkt tréfálkozott, de közben jót is nevetett, hisz értette a poént és azt is tudta, hogy azért Alexandra is csak viccelődött. Arra mondjuk hirtelen nem tudott reagálni, amikor szóba esett a Tiffany karkötő, mert Dominik családja anyagilag nem volt úgy eleresztve, hogy csak úgy beszerezzen egy ilyen ékszert a leányzónak. S bár tudta jól, hogy nem ezért hozta szóba ezt Alexandra, a srác most kezdte csak érzékelni, hogy mennyire más világból érkezhetett a levitás lány.  - Akkor itt az ideje, szerintem kezdjük majd egy kis hurkával, elvitelre meg kérünk lángost - javasolta, csak közben útba esett az a karkötős bódé, ahol muszáj volt megállniuk. Örült is a srác, hogy ő is kap valamit a lánytól, bár nem akarta, hogy költsön rá a levitás, azért mégis kedves gesztusnak találta. Már épp ki is választották a megfelelő karkötőt, amikor váratlanul rájuk köszönt néhány nagyon csinos lány. Dominik is rájuk pillantott, s közben az is feltűnt neki, hogy ismerik egymást a csajok. A fülét mégis az sértette leginkább, mikor Zsolna annyit mondott, hogy ő csak segít neki karkötőt választani. Dominak ez nem volt az ínyére, eddig még nem kerültek ilyen szituációba, s bizony még szoknia kellett azt, hogy a levitás titkolni szeretné a kapcsolatukat. Azt sejtette, hogy ez nem lesz majd ilyen egyszerű, eddig még sem kellett szembesülnie ilyen helyzettel. Most viszont elég kényelmetlenül érezte magát, pillantása egyik lányról a másikra vándorolt, s leginkább, hogy ne szólja el magát, csak megköszörülte a torkát, s közben bólintott Alexandra szavaira, mintha csak alátámasztaná a mondandóját. A következő pillanatban pedig mellé lépett az egyik lány, s Domi meg is lepődött azon, hogy mennyire rányomult a csaj.
- Hogy mi, úgy érted mi ketten? - mintha csak rosszul hallott volna, ismételte, aztán Alexandrára kapta a pillantását, mert ennél kellemetlenebb helyzetbe nem is kerülhetett volna. Mégis, mit kellene csinálnia? Nem akarta megsérteni a felkínálkozó lányt, de esze ágában se volt vele randizni, viszont azt sem mondhatta, hogy Alexával van együtt, mert akkor lebuktatta volna a levitást.
- Hát izé, majd…majd lehet róla szó valamikor - nyögte be, mert semmi normális kibúvó nem jutott az eszébe, amivel kimagyarázhatta volna magát, közben Alexandrára kapta a tekintetét, amolyan sos ments már ki ebből pillantással.
- Akkor ti nem vagytok együtt? - a Nógrádi lány kérdően fordult Alexa felé, miközben gyanakodva méregette őket, hisz felettébb furának tartotta kettősüket, Dominik meg közben, hogy mentse a helyzetet, odahajolt az őt lattézni hívó lányhoz, megérintette a karját és a fülébe súgott valamit, majd rámosolygott, ezzel pedig talán el is terelte Nógrádi gyanúját. Vagy még sem?
Mindenesetre Dominik próbálta legyűrni a benne rejlő feszültséget, s úgy tenni, mintha teljesen határozott lenne, de azért borzasztóan érdekelte, hogy mit fog mondani Alexandra a lány kérdésére.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=869127#post869127][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2023.11.04. 13:04[/b][/url]

Hangosan nevetek azon, Dominik mennyire jól tudja ezt adni. Felszívom magam, hogy akkor én most itt is hagyom, de a lábaim nem indulnak meg, csak csúnyán próbálok rá nézni, de mivel a mosolyom szinte letörölhetetlen, nem kelti azt a látszatot, mint abban a szobában. Jó, akkor tényleg mérges voltam rá.
- Ez mind úgy hangzik, amitől durván ki fog akadni a gyomrom - mélázok el, de vállat is vonok, hisz van otthon rá bájital. Amúgy sem bírok sok mindent enni rosszullét nélkül, szóval ez nekem mindennapos, noha azért próbálom szándékosan nem a rosszullétig etetni magam.
Tényleg nagyon jól érzem magam, szinte már várom is, hogy valaki belerondítson ebbe a napba, és mit ad Merlin, Nógrádiék fel is tűnnek.
Pocsékul érzem magam, hisz szívem szerint rávágnám, hogy amúgy randizunk, de a lány abban a pillanatban rohanna Krisztiánhoz, arra meg még nem vagyok kész. Előveszem a Berci kártyát hát, mert amennyire undok volt vele a nagybátyám múltkor, sejtem, hogy nem fog odaállni elé, minek neki a karkötő.
Arra viszont nem vagyok felkészülve, hogy a barátnője egyből lecsap Domira. Minden önuralmam össze kell szednem, mert már szorulna ökölbe a kezem, az viszont újabb kérdéseket vetne fel.
- Nem... nem vagyunk - még szerencse, hogy születésem óta gyakorlom, hogy uralkodjak a vonásaimon, így ez elég határozottra sikerül. Egyetlen pillanatra megvillan a tekintetem, mikor Domi nem elhajtja a lányt, hanem még szinte bele is megy.
- A cukrászdában a sütőtökös latte nagyon finomra sikerült - erőltetek lelkesedést magamra, és negédesen mosolygok a párosra, mintegy ötletet adva neki.
- Mész a minisztériumba? Ha látod a bátyám, üzenem neki, jó lenne, ha szakítana rám is időt... ez a karkötő nem tetszik, de láttam arrébb egy másikat, megnézzük? - szedem is le Domi kezéről, csak hogy valahogy lerázzam a lányokat. Megköszönöm azért az eladónak, aztán szó nélkül vonulok át egy másik árushoz. Még szerencse, hogy sok van belőlük.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=869129#post869129][b]Szécsi Dominik - 2023.11.04. 13:15[/b][/url]

Ez egy remek randi lett volna, ha nem rondítanak bele azok a lányok, márpedig nagyon is széttrollkodták kettejük romantikus pillanatát, s mi több, még jöhetett egy kisebb színészi játék is, ami nem kis erőfeszítést igényelt Dominik részéről. Nem volt neki egyszerű belemenni abba, hogy titokban tartsák a kapcsolatukat, de úgy volt vele, hogy talán csak idő kérdése, és Zsolna ha rájön arra, hogy ez tényleg komoly, akkor már nem fogja erre kérni, és a szülők előtt is felvállalja. Ez pedig megérte a srácnak, ezért még ha nehezére is esett, azért hozta a lehető legjobb formáját. Persze azért sandán fülelt, hogy vajon mit reagál Alexandra a Nógrádi kérdésére, s persze, hogy tagadta kettejük kapcsolatát. Ez így is volt megbeszélve, mégis valahol azért mélyen rosszul esett neki. Annyira azért nem volt rossz arc, hogy ne lehessen őt felvállalni. Mindenesetre összepréselte az ajkait, s még a szemeit is lesütötte, nehogy véletlenül bármit is eláruljanak a vonásai. A cukrászdás megjegyzésre aztán felkapta a pillantását, s bólintott.
- Köszi, jó ötlet! Akkor mehetünk majd oda - mosolygott arra a csajszira, s még a karján is végig simított, mert hát ez talán csak belefért a színjátékba.
- Örültem hölgyek! - biccentett feléjük, az őt ostromlóra még rá is kacsintott, aztán sarkon fordulva követte Alexandrát, aki eközben már a távolabbi ékszeresnél nézelődött.  - Hát ezek meg kik voltak? - kíváncsiskodott, közelebb lépve hozzá, mert úgy tűnt, hogy nagyon is ismerték Alexandrát. Közben a kínálatot nézegette, de még mindig érzett némi feszültséget a korábbi percek miatt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=869297#post869297][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2023.11.10. 11:33[/b][/url]

Ostoba voltam. Számítanom kellett volna rá, hogy amint kimozdulunk a négy fal közül, fenn is áll a veszélye annak, hogy észrevesznek minket. Domi mellett viszont nagyon nehéz erre is koncentrálni, és annyi új inger ért megint, hogy ez tényleg ki is ment a fejemből. Egészen Nógrádi és a sleppjének felbukkanásáig. Persze ott zakatol fejemben a kérdés, hogy ő vajon mit keres egy ilyen helyen, de csak nem teszem fel neki, pusztán próbálom eloszlatni a kételyeket. Amennyi időt a családjaink együtt töltenek, nem bírnám ki, hogy valami elhagyja a lány száját. Igen, a kétségbeesés jelenleg nagyobb, így az eridonos helyzetébe bele se gondolok, mikor reflexből tagadni kezdek, hovatovább még feszítem is a húrt, a saját tűréshatárommal együtt.
Végig Eliza szemeibe nézek, de így is látom, ahogy Domi a lány kezét simogatja. Hosszú évek gyakorlata van már abban, hogy arcomon egyetlen ránc sem rezdül, nekem sokkal jobban megy, mint a velem szemben álló lánynak, aki még csak kapirgálja annak felszínét, amibe ő beleszületett. Ahogy tudom, rázom is le őket, és megyek egy másik standig. Nem tudom kifújni a levegőt, az agyamban lassan terjed el a vörös köd, amit nem szeretek. Mindig is a hidegvérem volt az, ami előrelendített, vagy segített... most meg, pillanatok tört része alatt veszítem el a fejem, és ismerkedek ezzel a féltékenységgel, ami soha nem lesz a legjobb barátom, ezt már tudom.
- Miért mész vele randizni? - szegezem neki a kérdést, halkan és dühösen. Mutatóujjammal még a mellkasára is bökök, ahogy közelebb araszolok hozzá. A tekintetem is dühös és vádló, mert...
- annyi, de annyi kifogásod lehetett volna, miért nem akarsz vele menni, de te mégis belementél. Talán tetszik? - igen, még a kérdés is vádló, a tartásom is sugallja, hogy eszébe ne jusson hazudni, mert még képes vagyok belökni oda a tárgyak közé, aztán ráaggatni egy árcédulát, hogy vigye aki akarja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=869306#post869306][b]Szécsi Dominik - 2023.11.10. 15:57[/b][/url]

Ilyen kellemetlen szituációba már régen keveredett, ez még annál is rosszabb volt, mint mondjuk az a nap, amikor Alexa bátyja betámadta és el akarta verni őt a folyosón. Nem túl sok kapcsolata volt eddig, de abban biztos volt, hogy ez, amit a levitással folytat, nem egészen normális. Kéz a kézben kéne járniuk, nem törődni a világgal, most mégis, csak azért, mert felbukkantak a puccos bulák, máris el kellett rejteniük érzéseiket a világ elől. Domi persze belement a színjátékba, s ahhoz képest, hogy most először kellett ezt bejátszania, azért egész ügyesen tette a dolgát. Végül, miután a csinibabák tovább álltak, hogy feltérképezzék a “nyomornegyedet”, Dominik megkönnyebbült, s egy sóhajjal lépdelt Alexandra után. Voltak benne kérdések a történtek kapcsán, de nem akart ezzel előhozakodni, hisz randin voltak és olyan jól telt eddig a napjuk, hogy nem akarta elrontani a pillanatot. Alexa viszont rögtön letámadta, Dominik meg értetlenül nézett a levitás lányra, akinek minden apró rezdüléséből érződött, hogy mennyire dühös. - Mi van? - ez volt az első reakció, a visszakérdezés, mert hát jó, hogy nem ő van lecseszve azért, mert tette azt, amit tennie kellett.
- Hogy tetszik-e? - immár a bökdösés is azt sugalta, mintha neki kellene rosszul éreznie magát, s itt aztán már ő is érezte, hogy ez nem mehet így tovább. - Persze, pont úgy terveztem, hogy a veled való randi közben hívom el... Állj le ezzel! Szerintem miattad kerültünk ilyen helyzetbe, mert Te vagy az, aki nem sétálhat egy ilyen sráccal, mert jajj mit fognak hozzá szólni! - mondta mindezt úgy, hogy érződött hangjából, ez bizony rosszul esik neki.
- Szóval ha nem tetszik a reakcióm, akkor leszel szíves máskor adni egy forgatókönyvet, hogy mégis mit és hogyan hazudjak a sok ismerősödnek, ha együtt látnak. Vagy még jobb, ha mondjuk nem randizunk többé, és akkor nem kell rettegned attól, hogy mit szólna az anyád - dörgölte oda keményebben a szavakat, érződött rajta, hogy mennyire dühös, amiért ő lett beállítva a sarokba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=869308#post869308][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2023.11.10. 17:28[/b][/url]

Már sejtem, hogy ez a randi ezen a ponton félresiklott. Én csak önző módon nem akartam megint falak között lenni, és próbáltam egy olyan helyet keresni, ahol szinte biztosan nem találkozunk ismerősökkel. Nem sikerült. Legközelebb talán a Pramberger teret kellene megpróbálni. Oda egy magunkfajta csak akkor tenné be a lábát, ha elege van az életéből, hisz... jócskán közünk van ahhoz, hogy az ott lévők ott vannak. Tudom, noha egyet érteni nem tudok vele.
Persze sikeresen felhúzom magam, és gondolkodás nélkül esek az eridonosnak, mintha ehhez egyébként lenne bármi jogom. Dühös vagyok, és elkeseredett, mert én nem akarom ezt. Nem akarok rejtett találkozásokat, sem letagadni, hogy érzek valamit iránta, mert határozottan errefelé haladunk kérem szépen. Egy ponton bánom azt is, hogy ott a sötét szobában nem nyisszantottam el ezt az egészet, akkor most ne okoznék magunknak fájdalmat, de mit lehet tenni? Akkor is önző voltam, és most is.
- Magunkra hagyna? - pillanat tört része alatt fordítom a fejem a sátor eladója felé, s bár kérésnek hangzik, kellően határozott a hangnem ahhoz, hogy ezt ne kérésnek vegye.
- Mégis mit képzel kisasszony?.... Végülis pont megéheztem... - legszívesebben megforgatnám a szemeim, amiért olyan gyorsan álláspontot változtat, amint a zsebembe nyúlva, némi - számomra apró - pénz kerül elé. Amint a férfi elhagyja a helyet, én megfogom Domi kezét, és behúzom magammal, lehetőleg olyan pontjára a sátornak, amit kellően eltakarnak a plüssök meg az egyéb bóvlik.
- Tudom, sajnálom... de rosszul esett, én ezt nem bírom. Nem bírom, hogy más lányokat simogatsz, hogy rá is úgy mosolyogtál... - hagyom, hogy arcomat eltorzítsa a grimasz, még a hangom is halkabb és kérlelő, a nagy őzike szemeimről nem is beszélve, amikkel a fiúra pislogok.
- Emlékszel? Tudtuk, hogy nehéz lesz, és én szoktattam magam a gondolathoz, de így élesben tapasztalni teljesen más. Kérlek ne haragudj - mert tudok bocsánatot kérni, és úgy érzem, hogy most kell is.
- Persze, ha be akarod fejezni én azt is megértem. És én sem akarom örökké ezt csinálni, csak... biztos akarok lenni abban, hogy egymás mellett a helyünk, mielőtt anyám elé állnék, és kitagadtatnám magam - mert valószínűleg a vége az lesz. Bercinek is csak egy hajszálon múlott, velem biztos hogy nem lesznek annyira elnézőek, hisz... csalódást okozok nekik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=869310#post869310][b]Szécsi Dominik - 2023.11.10. 17:58[/b][/url]

Dühös volt, meg persze csalódott is, amiért így alakult ez a délután, amiért tönkre tették azok a lányok a randijukat, és amiért ezt az egész színjátékot űznie kellett. Nem ismerte a lány szüleit, de valahol legbelül most arra gondolt, hogy bárcsak találkozhatna Zsolna anyjával és bárcsak elmondhatná neki a véleményét, amiért miatta ilyen helyzetbe kényszerülnek. Még nem ismerte a nőt, de már nem szívlelte. Most pedig még a lányára is haragudott, haragos szavak hagyták el a száját, s bizony hirtelen még olyat is mondott, amit talán nem kellett volna. Mégis, ott és abban a percben úgy érezte, hogy ha ez ennyire nem működik, akkor nem kéne erőltetniük. De még mielőtt folytathatták volna, Alexandra lefizette a boltost, hogy menjen távolabb, s ami azt illeti, ez sem tetszett annyira a fiúnak.
- Jellemző - csóválta meg a fejét, mintha hirtelenjében egy másik lány lett volna mellette, ám Zsolna bocsánatkérése meglepte, erre igazán már nem is számított. Emiatt kellett is pár másodperc ott a sátor takarásában, hogy a harag tovalobbanjon a tekintetéből, s újra meglássa a levitásban azt a lányt, aki annyira megtetszett neki.
Nem akart a másik szavaiba vágni, így csak zsebre csúsztatta a kezeit és mélyen hallgatott, miközben fürkészte a másik tekintetét, vonásait, ajkainak mozgását.
- Jó én értem ezt, hogy a nyomás rajtad van, csak…Nehéz ez így, hogy bujkálnunk kell. Olyan szívesen megfognám a kezed, vagy adnék egy csókot, de nem tehetem, se a suliban, se itt. És ez nem normális - sóhajtott végül, ahogy őszintén mesélt az érzéseiről.
- Nem haragszom, csak rosszul esik, mintha olyan lennék, akit le kéne tagadni - ez is kikívánkozott belőle, pedig aranyvérű volt , igaz nem gazdag családból származott, de a maga módján annak számított.
- De nem akarom befejezni, csak felhúztam magam - mondta immár higgadtan, ahogy közelebb lépett és tenyere a levitás karjára kúszott.
- Ami meg azt a csajt illeti, nem is szép. És csak azért simítottam meg a karját, mert azt mondtad, hogy Bercinek segítek karkötőt venni, és nem akartam, hogy azt higgyék, hogy én meg Berci…- mert hát azért Dominik jól ismerte már a suli diákjait, és egyáltalán nem hiányzott neki az, hogy hírbe hozzák a Bánffy fiúval.
- Adj egy csókot - kérte inkább, de mit kérte, nem is nagyon várta ki, hogy megkapja, ehelyett jobbja Alexa derekára kúszott és határozottan magához rántva őt, megcsókolta, nem törődve azzal, hogy immár új vásárlók nézegették a portékát, ők a sátor takarásából úgy sem látszottak.
- Anyádnak vehetnénk valami bonbont, tennénk bele bűbájt, hogy halálosan megszeressen engem, na? Akkor nem kéne többé bujkálnunk - szemtelen mosollyal fel-le mozgatta a szemöldökét. - Bár szerintem így is elég szexi vagyok, simán levenném a lábáról, mi? - szemtelen mosollyal nézett a lányra, miközben az asztalka szélének dőlt, s közelebb húzta magához a lányt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=869313#post869313][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2023.11.10. 18:42[/b][/url]

- Szia, Bánffy Zsolna Alexandra vagyok - nem bírom megállni, a Bánffyt még határozottan meg is nyomom, és most még az élt se próbálom elrejteni a hangomban, mert ha valami nekem fáj, akkor az ez. És tudom, hogy igaza van, hisz mi így működünk. A címerünkre akár rá is lehetne írni mottóként, hogy "mindig van az a pénz", de talán a családom túl átlátszónak találná. Ettől függetlenül még igenis fáj, ha ezt a fejemhez vágják.
Viszont a célom elérem, és tudunk kicsit kettesben lenni, legalább addig, míg megpróbálom megmenteni a helyzetet, mert én nem akarom, hogy ennek vége legyen. Túl jól érzem magam Domival, és túl boldog vagyok akkor, mikor csak ilyen normális dolgokat csinálunk.
- Tudom, én is legszívesebben Nógrádi képébe vágtam volna, hogy együtt vagyunk, szóval úgy méregessen - hunyom be a szemem egy pillanatra, még hagyom is, hogy az érzéseim kiüljenek az arcomra, mert nem csak neki nehéz. Én viszont tudom, hogy miért teszem.
- De nem letagadlak, Domi. Óvlak. Te nem tudod elképzelni, az én anyám milyen. Hogy egy pillanat alatt tenne tönkre nem csak téged, de a családod is. És túlzok... láttam már. Az idősebb bátyám is rossz lányba lett szerelmes. Tudod hol van Evelin? Szibériában - ezt még soha nem mondtam el senkinek, még a bátyám se tudja, hogy nem csak tudom, mi történt, de még asszisztáltam is anyámnak. Utólag persze bánom, főleg most, hogy velem is megtörtént, de tudom, hogy nem hagyhatom, hogy anyu idő előtt megtudja.
- Ez meg sem fordult a fejemben - vallom be halkan, de őszintén. Annyira megszoktam már, hogy Berci... nos Berci, hogy fel sem merült bennem az, ami Domiban. És ez hiba. Hisz nekem mindenre gondolnom kell.
Épp csak átjár a kellemes borzongás az eridonos érintése nyomán, kezeim máris meglódulnak, hogy átfonják a nyakát. Szinte egyszerre gondolunk ugyanarra, csak a fiú ki is mondja a kérést. Sokáig nem kéretem magam, ahogy húz közel magához, úgy próbálom a lehető legkisebb távolságot hagyni kettőnk között, miközben csókolom. Kezem megint a hajába túr, és egy pillanat alatt felejtem el, hol vagyunk, és mit is csinálunk, egyszerűen csak... én akarom.
- Aztán anyám nem is téged tüntetne el, hanem engem. Micsoda remek ötlet - gúnyolódok, de persze játékosan, és a szemem is megforgatom. Azonban mosolygok, és örülök, hogy amennyire gyorsan történt a bonyodalom, olyan könnyedén túl tudunk jutni rajta.
- Szóval akkor... eszünk? - hisz a gyomrom jelez, mert ő persze nem felejtette el, hogy éhes vagyok ellentétben velem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=869316#post869316][b]Szécsi Dominik - 2023.11.10. 19:05[/b][/url]

- Szibériába? Jesszus, anyud rokona a Keresztapának? - Dominik döbbenten hallgatta végig a sztorit, sok minden elképzelése volt már a drága anyósjelöltről, de erre azért még álmaiban sem gondolt volna. Ahogy elnézte Alexandrát, el nem tudta hinni, hogy ennek a lánynak egy ilyen undok anyja legyen. Szerencsére sikerült megbeszélniük mindent, mindketten lecsitultak, és az a csók is magával hozta a békét. S bár Dominik sejtette, hogy ez még csak a kezdet, s valószínűleg párszor még elő kell adniuk egy színdarabot, most már kezdte jobban megérteni azt, hogy miért is van erre szükség. Ennek ellenére azért próbált viccelődni, s úgy tűnt, hogy Zsolna is vevő volt rá, a srác fel is nevetett a megjegyzésén. - Tényleg, az anyád téged akarna onnantól elásni - ismét felnevetett, aztán adott még egy puszit a lány arcára, s megfogva a kezét, kilesett a sátor alól.
- Tiszta a terep, mehetünk. Veszek neked hurkát, gyere! - mivel még ilyesmit nem evett a lány, Domi jó ötletnek tartotta, hogy megkóstoltassa vele ezt a finomságot. A bódéhoz érve rendelt is egy tálcára májas hurkát és egy kis kolbászt is mustárral és tormával, meg az elhagyhatatlan finom, friss fehér kenyérrel. - Jó étvágyat! - először a lányt kínálta a közös tálcáról, övé volt az elsőbbség. - Azt mondtad, hogy biztos akarsz lenni kettőnkben. Hogyan akarsz megbizonyosodni? - kíváncsi volt a srác, hisz fogalma sem volt arról, hogy vajon meddig kell majd ezt a szerepet játszaniuk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=869321#post869321][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2023.11.10. 19:48[/b][/url]

- Nem... anyu a Keresztapa - suttogom neki, félig halálosan komolyan, mert nem lepődnék meg, ha mindez kiderülne. Félig persze viccelődök, bár ez nem javít azon, amilyen az én anyám. Sem a bűntudaton, ami szép lassan telepedik el rajtam.
- Csak viccelek - vigyorgok rá - Nem vagyunk olaszok - vágok aztán ugyanolyan komoly képet, mintha csak ettől nem lehet az anyám.
Az hogy most rendeződtek a dolgok, valahol megnyugtat. Legalább annyira, hogy elfelejtve mindent, csak élvezzem a csókját, aminek túl hamar lesz vége. Azon kapom magam, hogy nekem nem elég ennyi, így mikor közli, hogy tiszta a terep, visszahúzom, csak hogy most én csókoljam meg őt. Nem is tudom, volt-e már olyan, hogy én kezdeményeztem, de úgy néz ki, itt az ideje, és egyszerűen imádom a tudatot, hogy most megtehetem.
Teljesen az eridonosra bízom magam, de amint meglátom, mi kerül a tálcára, azért kicsit elbizonytalanodok.
- Figyelmeztetlek Szécsi, ha megint a tudatlanságomon akarsz szórakozni, nagyon megjárod - mert jelen pillanatban nem akarom elhinni, hogy ember ilyet eszik. Tocsog a zsírban, és elnézve, honnan is került hozzánk, gyanítom az ANTSZ-nek is tetszene. Nem, nem vagyok én ebben olyan biztos, hogy az én gyomrom ezt szívesen beveszi. Talán a kenyeret, bár azt se szoktam fehéret enni.
- Idővel. Ha egy év múlva is ugyanitt leszünk, és ilyen.... furcsa izét eszünk, akkor már tudom, hogy biztos - persze túlzok az idővel, de valahogy meg kell értetnem vele, hogy most tényleg arra van szükség. Él bennem a romantikus elképzelés, ha tényleg annyira akar engem, ahogy mondta, akkor nem számít neki, hogy vagyok az övé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=869326#post869326][b]Szécsi Dominik - 2023.11.10. 20:08[/b][/url]

Lehet, hogy viccelődtek, azért belegondolni is rossz volt, hogy Zsolna anyjában egy igazi maffiózó veszett el. Dominik pedig nem akart lófejként heverni abban az ágyban. Kedvenc filmjének egyik legrémesebb jelenetét próbálta rögvest kitörölni az elméjéből, s inkább koncentrálni a szépre és a jóra, amiben kapóra jött az, hogy ezúttal Zsolna csókolta meg az eridonos fiút, aki pedig egyáltalán nem tiltakozott ez ellen, kiélvezte a pillanatot, és szíve szerint nem is ment volna innen tovább. Tenyere már-már majd, hogy lejjebb kúszott a deréknál, de aztán emlékeztette magát a lovardás esetre, s arra, hogy ott megígérte Zsolnának, nem fogja őt siettetni. Emiatt most sem akart pofátlan lenni, nem akarta, hogy a szép pillanatok után kellemetlenül érezze magát a lány, így visszafogta magát és a hormonjait. A pajzánkodás helyett inkább célba vették a kajás bódét, s röpke pár perc után már állhattak is neki a falatozásnak. - Dehogy is! Esküszöm, hogy ez ízleni fog, nagyon jó! Kóstold már meg - s hogy ne beszéljenek annyit, a villájára tűzött egy karika májas hurkát, aztán Zsolna szája felé tolta, neki már csak harapnia kellett. A kenyeret is az ubit is kínálta ezután, mert úgy az igazi.
- Na milyen? - pislogott rá lelkesen, remélte, hogy a sznob családból származó Bánffy kisasszonynak ízleni fog a disznótoros. Közben beszélgettek, Domi fel is tette a nagy kérdést és elmosolyodott. - Legyen, egy év múlva ugyanitt hurkával - pacsira tartotta a kezét nevetve, aztán adott Zsolnának egy zsíros puszit, majd tovább folytatták a falatozást, s ha utána az időbe belefért, még a céldobáló felé is elkísérte, mielőtt visszatértek volna a kastélyba.