A szerdai és szombati piacnapon megtelik a boglyas tértől nem messze fekvő, téglalap alakú, füves terület, Bogolyfalva piactere, ahol helyi és átutazóban lévő árusok kínálják legkülönfélébb mágikus portékáikat. A szorosan egymás mellé tolt padok színpompás labirintusba vezetnek, a piacnak ilyenkor önálló utcái és sztrádái nyílnak, ha nem figyelsz, könnyen eltévedhetsz itt. A szerény standok között komoly, többemeletes sátrak is állnak, néha vészesen az út fölé billenve.
Ne lepődj meg, ha doxik röppennek el a fejed fölött, nyomukban az őket seprűvel kergető kofa, vagy, ha gyíkpetét nyomnak a kezedbe, hogy rád sózzák azt. A kaotikus kavalkádban mindent megtalálsz, amit keresel. HA elég ügyes vagy, a szóbeszéd szerint akár egy uncia méregdrága gyurgyalagcsipát is a pult alól.
Ám estére kiürül a piactér. A padok üres csontvázakként sorakoznak a letaposott fűben, a csöndben szemetet hord a szél, bezárnak a piac körül álló üzletek is.
Utóbbiak nemcsak piacnapokon, de a hét többi napján is nyitva állnak. A teret körülöleli többek között a pékség, a közért, a játékbolt, a pálcakészítő műhely és egy fodrászatot és szépségszalont ötvöző csinos kis helyiség. Föléjük a kastélynak beillő dilibolt, a Poénpalota magasodik.
Engedj a friss fánk illatának vagy a palotából kiszűrődő kacagás csalogatásának!

Hogy különös-e újra itt élnem és dolgoznom? Nagyon is. Hiába volt az USA először egy kulturális sokk, az a durva, hogy visszatérve Magyarországra, az itteni falu, közösség, emberi mentalitás újból lesokkol. Mindenhol megvannak a rosszfiúk, a pletykás nénik és a hősködő felnőttek, de valahogy kint más. Itthon a varázslók fejlettebbek a mugliknál és szerencsére sokkal nyitottabbak, elfogadóbbak is, viszont akkor sem lehet összehasonlítani azzal.
Hogy hiányzik-e? Nem vagyok benne biztos. Újból Magyarországon szeretnék-e élni örökké? Abban sem.
Egyelőre nagyon keresem a helyem a világban, azt hittem, hogy könnyebben meglelem azt, ha már több helyet tapasztaltam meg, de nincs így.
A másik, amit nagyon keresek, az a Doxicid. A mester a múlt héten túl keveset rendelt be, így sajnos nem tudjuk elkészíteni a hop-port. Trükkös összetevő, mert frissen kell őrölni, azonban ha bekerül a csillogó porba, akkor nagyon sokáig megőrzi a hatását.
Hangoskodó árusok, kiabáló emberek, és a távolból feltűnő Pramberger szökevények között visz az utam. Nem nagyon jártam még erre korábban, a suli alatt nem különösebben hatott meg a piac zsúfolt, büdös hangulata, igyekeztem elkerülni.
A szükség és a kötelesség azonban nagy úr, így nyitott szemmel járva szemlélem a portékát. Út közben elhaladok egy gyümölcsös standnál, ahol vásárolok egy pár darab igazi, fanyar zöld almát, amit nagyon régen nem ettem.
A gyümölcs ropogását elnyomja a nézelődők és az árusok hangja, én pedig egyre mélyebbre hatolok a rengetegben, amikor is egy ismerős vörös tűnik fel előttem. A számban lévő falatot nagyon gyorsan elmajszolom, kezemben a félig megevett almámmal integetek neki.
- Regi, REGIII! - Jó, meg egy kicsit óbégatok is, mert nagyon sokan állnak közöttünk, nem biztos, hogy észre vesz. Az én hajam nem emel így ki a forgatagból.
Próbálom magam áttörni az oldschool shoppingoló tömegen, hogy meg tudjam közelíteni.
- Hát szia Redzsiná! Rég nem láttalak! - Köszöntöm vigyorogva, ahogy ölelésért tárom a karom. Mind a ketten odavoltunk a seprűkért, így gyakran összefutottunk a pályán és sokat beszélgettünk, hiába alattam járt. Szórakoztató társaság volt, rendszeresen valami hülyeséget csináltunk, amikor már a többiek hazamentek. A kedvencem a csillám csóvát húzó iskolai seprű volt. Aztán én elkerültem egyetemre, majd Amerikába, ő pedig auror lett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=859006#post859006][b]Borlai Artúr Máté - 2023.01.29. 16:26[/b][/url]

Hogy különös-e újra itt élnem és dolgoznom? Nagyon is. Hiába volt az USA először egy kulturális sokk, az a durva, hogy visszatérve Magyarországra, az itteni falu, közösség, emberi mentalitás újból lesokkol. Mindenhol megvannak a rosszfiúk, a pletykás nénik és a hősködő felnőttek, de valahogy kint más. Itthon a varázslók fejlettebbek a mugliknál és szerencsére sokkal nyitottabbak, elfogadóbbak is, viszont akkor sem lehet összehasonlítani azzal.
Hogy hiányzik-e? Nem vagyok benne biztos. Újból Magyarországon szeretnék-e élni örökké? Abban sem.
Egyelőre nagyon keresem a helyem a világban, azt hittem, hogy könnyebben meglelem azt, ha már több helyet tapasztaltam meg, de nincs így.
A másik, amit nagyon keresek, az a Doxicid. A mester a múlt héten túl keveset rendelt be, így sajnos nem tudjuk elkészíteni a hop-port. Trükkös összetevő, mert frissen kell őrölni, azonban ha bekerül a csillogó porba, akkor nagyon sokáig megőrzi a hatását.
Hangoskodó árusok, kiabáló emberek, és a távolból feltűnő Pramberger szökevények között visz az utam. Nem nagyon jártam még erre korábban, a suli alatt nem különösebben hatott meg a piac zsúfolt, büdös hangulata, igyekeztem elkerülni.
A szükség és a kötelesség azonban nagy úr, így nyitott szemmel járva szemlélem a portékát. Út közben elhaladok egy gyümölcsös standnál, ahol vásárolok egy pár darab igazi, fanyar zöld almát, amit nagyon régen nem ettem.
A gyümölcs ropogását elnyomja a nézelődők és az árusok hangja, én pedig egyre mélyebbre hatolok a rengetegben, amikor is egy ismerős vörös tűnik fel előttem. A számban lévő falatot nagyon gyorsan elmajszolom, kezemben a félig megevett almámmal integetek neki.
- Regi, REGIII! - Jó, meg egy kicsit óbégatok is, mert nagyon sokan állnak közöttünk, nem biztos, hogy észre vesz. Az én hajam nem emel így ki a forgatagból.
Próbálom magam áttörni az oldschool shoppingoló tömegen, hogy meg tudjam közelíteni.
- Hát szia Redzsiná! Rég nem láttalak! - Köszöntöm vigyorogva, ahogy ölelésért tárom a karom. Mind a ketten odavoltunk a seprűkért, így gyakran összefutottunk a pályán és sokat beszélgettünk, hiába alattam járt. Szórakoztató társaság volt, rendszeresen valami hülyeséget csináltunk, amikor már a többiek hazamentek. A kedvencem a csillám csóvát húzó iskolai seprű volt. Aztán én elkerültem egyetemre, majd Amerikába, ő pedig auror lett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=859056#post859056][b]Návay Regina - 2023.01.30. 17:26[/b][/url]

Arra gondoltam, hogy az ehető és mérgező növényekről szóló órához mindent szerzek mutatóba, nem csak képekről lássák a diákjaim, hogy mi micsoda. Már egy hete vadászok úton-útfélen mindenfélét a listáról, már csak az ehető gombafélékből hiányzik egy-egy példány, és egy kis mézga, de azt majd szerzek otthon a mi öreg almafánkról, amikor hazamegyek nemsokára. Éppen kihúzom a kis színes papírra írt listámról a rókagombát, már csak galambgombát és őzlábat kell szereznem. A papírt a tenyeremen tartva húzom át többször is a már megszerzett tételt rajta kusza, kanyargós vonallal a golyóstollammal, amikor arra leszek figyelmes, hogy valaki mintha a nevemet kiabálná. Nem mintha nem lehetne itt más Regina is, de azért a papírt a zsebembe gyűrve a golyóstollal együtt a vállamra kanyarítom a hátizsákom és körbenézek, hadd lássam, ki kiabál. Ha nem ismerős, legalább tudom, hogy nem nekem szól. Ezt az arcot azonban nagyon is ismerem. Pislogok is párat, nem csak képzelődöm-e, hiszen már évek óta nem láttam a hülye fejét, amióta elment egyetemre, aztán meg valami ösztöndíjjal Amerikába, ha jól emlékszem. Elmosolyodom, és átfurakszom pár sorban álló vásárló között, és még hallom, ahogy az egyik néni elmorogja, hogy bezzeg ezek a mai fiatalok, pedig még bocsánatot is kérek, amikor az ő gurulós táskája az igazából, ami mindenki másnak is útban van.
- Borcsa - szólítom meg, mielőtt megölelném. - Már azt hittem, hogy kitörted a nyakad valahol. A nagy Amerikában nem találták még fel a telefont és a baglyok is kihaltak? - kérdezem meg, és a vállába bokszolok egy nem túl erős mozdulattal, amikor elengedem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=859087#post859087][b]Borlai Artúr Máté - 2023.01.31. 21:05[/b][/url]

Annak ellenére, hogy nem fekszik nekem túlzottan ez a piacra járogatós kifutófiú szerep, örülök, hogy itt van ez a piac és nem maradtunk nyakig a fekáliában. Kellemetlen lenne, hogy ha nem tudnánk hop-port adni a vevőknek egy közlekedési eszközöket forgalmazó üzletben. Ráfért már az öregre, hogy valaki segítsen a munkában, nem győzi egyedül ezt a forgalmat.
Fiatalabb koromban csak R1-es munkatársnak akart felvenni, hiába volt meg a kellő lelkesedésem és szerintem igenis ment annyira jó a seprűzés, de valahol megértem, hogy nem bízott egy kölyökben. Így közel tíz évvel érettebben én sem feltétlenül tenném. Úgy gondolom, hogy elég sokat változtam az elmúlt tíz évben, összességében előnyömre. De ennek az igazi megmondhatói a régi barátaim, mint a Mókus.
Most is vörös forgószélként söpör végig a tömegen, akik zsémbesebben reagáltak, mint kellett volna. Mosolyogva megrázom a fejem, ahogy a néni házsártoskodik.
Arcomon a vigyor egyre szélesebbre húzódik, ahogy közelítünk egymás felé. A félig megevett almám becsúsztatom a zsebembe, csak útban van.  
- Azok a madarak olyan koszton vannak, hogy az első seprűmön hamarabb hazaértem volna, mint ők. - Felem viccelődve. Nem mindig sikerülnek jól a seprűs poénjaim, de valahogy rendszeresen az jut eszembe mindenről.
Boldogan zárom a karomba a lányt, és az sem érdekel, hogy a háttérben Bözske hangját vélem felfedezni, mi szerint nem az út közepén kéne egymásnak esni.
- Mi újság van veled? Befejezted már a csendőr sulit? - Kérdem érdeklődve kutatva a szemeit. Tudom, hogy hatalmas tervei voltak, amik sikeressége felől nincs is kétségem. Ha csak fele ennyi lelkesedés lenne másokban a cselekvés iránt, ez a világ jobb hely lenne. Feltéve persze, hogy ha nem valami criminal mastermind az illető, mert az gond. Elég nagy gond.
- Képzeld, Sanyi bácsi boltjában segédkezem! - Újságolom izgalommal a hangomban. Kölyökként nagy álmom volt vele dolgozni, így örültem a lehetőségnek, hiába hat furcsán egy ilyen karrier mérnök diplomával. Egyszer akkor is meglesz az a saját seprű márka, de addig még sokat kell tanulnom és nem annyira seprűkről, hanem a kapcsolatépítésről meg persze a vállalkozásról, ezek egyáltalán nem az én világom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=859237#post859237][b]Návay Regina - 2023.02.05. 13:43[/b][/url]

- Na, jó kifogás - válaszolom nyelvet öltve rá, még mielőtt megölelném. Kuncogok egy sort a kapott kommenten, hogy nem itt kellene egymásnak esni, pedig mi igazán visszafogottan ölelkezünk csupán. Hány évnyi kihagyott ölelést is kellene bepótolni? Arra kevés lenne a délután is, meg igazság szerint úgysem tartom számon ezeket különösebben, legfeljebb saccperkábé tudom megmondani.
- Pff, csendőrsuli... Aurorképző akadémia, kérlek szépen - javítom ki a szememet forgatva, még a fejemet is megrázom egy kissé színpadiasan csalódott sóhaj kíséretében.
- Amúgy be. Még tavaly, azóta meg a varázsbűnüldözésieknél vagyok és a Bagolykőben is én tanítom a túlélési alapismereteket - válaszolok is végül kihúzva magam büszkén. Igaz ugyan, hogy a kommandónál még mindig vagyok inkább titkárnőnek tekintve, mint igazán aurornak, de Rolit legalább már rám merték bízni, meg az iskolában is egész jól alakul ez a tanítás, csak el kellene végeznem a tanárképzést is úgy mellékesen. Már nézelődtem is, távoktatáson mennyi lehetőségem volna erre.
- Ó... tök jó. Gratulálok. Most már fizetett munkatárs vagy? Ha jól viszed, egyszer még a Borlai név is kikerül a végén a cégtáblára - válaszolom megveregetve a vállát mosolyogva, aztán belé karolok vállam fölött pillantva hátra futólag.
- Gyere, menjünk innen, mielőtt még elátkoznak egy életre. Be kellene szereznem még egy kis galambgombát meg őzlábat a következő órámra, ne csak képről mutassam meg, mit lehet megenni - vetem fel, és már húzom is magammal vissza a tömegbe, hogy kikerüljünk Bözsi látóköréből.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=859301#post859301][b]Borlai Artúr Máté - 2023.02.12. 12:24[/b][/url]

Vigyorogva pislogok vissza Regi nyelvnyújtására, majd szorosan a karomba zárom, mondjanak a mamik bármit is. Ez most a mi pillantunk, sok éve nem láttuk egymást, sőt beszélni sem nagyon volt lehetőségünk, mert elvitt minket a tanulás meg a karrier kergetése. Észre sem vettem, hogy mennyire elrepültek az évek, pedig régen mennyit lógtunk együtt. Most itt a lehetőség, hogy újból közel kerülhessünk egymáshoz, úgy érzem sok bepótolni valónk van a másikból.
- Én kérek elnézést, aurorasszony. Remélem nem visz el a balgaságom miatt. - Felelek játékosan a szám elé téve két ujjamat. Az biztos, hogy nagyon jó auror lesz belőle, kevés szenvedélyesebb és fáradhatatlanabb embert ismerek, mint ő. Elismerően vonom fel a szemöldököm és mosolyogva gratulálok a teljesítményéhez.
- Ez igen, két munkahely? Hogy győzöd? Mennyi órát kell adnod? - Kérdezem őszinte érdeklődéssel. Igen, Regi tipikusan az az ember, aki ha bírja a túlvállalást, akkor még egy lapáttal képes rátenni. Ezért mindig is csodáltam, én szerintem nem vagyok elég kitartó ember.
- Én felhagytam a tanítással az előkészítőben. Cukik a kölykök meg minden, de nem vagyok tanító bácsi alkat. - Megvan a végzettségem hozzá, hogy oktassak, hivatalosan bűbájtan tanár a végzettségem, azonban az csak egy kényszermegoldás volt Svédország helyett. Azóta megtaláltam az utam és remélem most már kialakul az életem.
- Igen, bár gyárban jobban kereshetnék. De annyira lélektelen a tömeggyártása a seprűknek. Azok már nem lesznek olyanok, nem véletlenül nem használják a versenyzők őket. - Az emberek általában nem értik, hogy mire gondolok, amikor azt mondom, hogy a seprűnek lelke van. Már feladtam a magyarázatot rá, aki érti érti, aki nem, az nem.
Ajkam mosolyra húzódik, ahogy belém karol a lány, majd futunk a mamik és a gurulós szatyrok között. Még nekem is van mit vásárolnom, de egy picit még ráér.
A zöldségesnél lévő tömegben nehezen tudunk haladni, közelebb is kerülünk egymáshoz, a szellő belefújja az arcomba a vörös loboncot, amit bénázva próbálok kiterelgetni az arcomból, Nagyon megnőtt a haja, igazán jól áll neki.
- Hogy tudsz kezelni ennyi hajat? - Kérdem kihúzva a számból egy szálat, ami valahogy benne maradt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=859305#post859305][b]Návay Regina - 2023.02.12. 15:58[/b][/url]

- Úgy legyél tiszteletlen, hogy a fogdában végzed, hallod - válaszolom, igyekezve nagyon komolyan nézni rá, de nem bírom sokáig. Már a mondat végére pukkadozom a nevetéstől. Elmesélem aztán, hogy két helyen is dolgozom, amire nagyon is büszke vagyok egyébként.
- A túlélés mindig is bakancslistás volt, mert régen Viktor tanította, de ezt tuti meséltem már. Csak két óra hetente, egy a hatodikos aurortanoncoknak, egy meg a hetedikeseknek, és havi egy terepgyakorlat. Hetedikben kicsit több van mondjuk abból, de még belefér időnyerő nélkül - osztom meg vele lelkesen, majd érdeklődöm én is felőle, hogy most milyen a munka, legalább fizetik-e.
- Nekem is be kellene iratkoznom pedára. Te ugye azt Pécsen végezted? - szúrom közbe a kérdést, ha már szóba kerül, hogy ő egyébként diplomás tanár, csak éppen nem azt űzi. A seprűk kapcsán bólogatok egy sort lelkesen, kénytelen vagyok egyetérteni.
- Meg erről jut eszembe... emlékszel még a bátyám Hullócsillagára? Ráférne egy kis karbantartás, mert makacskodik. Esetleg bevihetném valamikor? - teszek fel újabb kérdést. Gyűjtöm itt neki a munkát, pedig öt perce sincs, hogy találkoztunk néhány évnyi kihagyás után. Hogy a csúnya nézések hatósugarából kikerüljünk, belekarolok végül, és már húzom is magammal. Ha akar, ha nem, jöhet már velem gombát beszerezni a következő tanórámra, aztán ha még nem idegesítem, azt is beszerezhetjük, amiért ő van itt, akármi is legyen az. A szél útközben meg arcába fújja a hajam. Elnevetem magam a kérdésén.
- Boszorkány vagyok - válaszolom rákacsintva, és annyi időre engedem el, hogy összefogjam a loboncom, majd csavarjak rajta néhányat és csuklómról a hajgumit rácsúsztassam erre a hevenyészett kontyra. Ismét belekarolok, amint végeztem.
- Nna, így már nem fog megenni, de ha még mindig szeretnéd befonni, mint régen, akkor csak szólj bármikor. Ó... itt meg is lesz nekem minden - állapítom meg aztán, amint megakad a szemem az egyik pult kínálatán, úgyhogy beállok az előtte kígyózó sorba. - Na és te mit vásárolsz ma?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=859319#post859319][b]Borlai Artúr Máté - 2023.02.12. 22:29[/b][/url]

Válaszként huncutul felvonom a szemöldököm és egy pimasz mosolyt engedek meg az irányába.
- Bezárnál? Mmm... megőrjítenélek azzal, hogy a rácsokon húzgálom a fém csészémet és közben tengerésznótákat énekelnék arról, hogy a szirének hogyan húznak csőbe a viharos vizeken. - Magam sem tudom, hogy honnan jött ez a sok bullshit, de én magam is röhögök Regivel. Hihetetlen, hogy ugyanonnan tudjuk folytatni a hülyülést, ahol abbahagytuk.
Arcom némileg elkomolyodik, ahogy Viktort nevét említi. Tragikus, ami vele történt, hiába nem jártam sem az Eridonba, sem a Levitába, a mai napig tisztán emlékszem a pánikra és a gyászra, illetve később Regire és arra, ahogy alakult a barátságunk. Érthető okokból nagyon lesújtotta, én sem tudom hogy térnék magamhoz, ha bármelyik testvéremmel történne valami.
- De ha még a pedát hozzádobod, akkor kelleni fog az időnyerő. - Csóválom meg a fejem. Én egyszerre két szakon voltam, de csak a gyakorlati évemben vállaltam be a mérnökképzőt.
- Neem, annyira nem voltam elszánt. Itt csináltam a Bagolykőben, Pécsen a mérnökit csináltam és csinálom most is levelezőn. Broom Master Studies.- Poénkodom a szak nevén, ami azért közel sem kizárólag a seprűkről szól. Azóta is bánt valahol, hogy nem vettek fel Svédországba egyetemre, amolyan elkeseredett megoldás volt ez a bűbájtan-tanárság az Alma Materben, de a szívem mindig is máshová vágyott, ezért is akartam annyira kimenni az USA-ba.
- Makacskodiiik? Egy Hullócsillag? - Csalódottan csettintek a nyelvemmel, azért a szép darabért igencsak kár lenne, ha tönkremenne.
- Mit érzel rajta? Húz valamerre? Nem jól gyorsul? - Kérdezgetem tovább őszinte érdeklődéssel. Nagyon megszerettem az évek alatt a seprűszerelést, imádom kitalálni, hogy mi baja van. Különösen érdekes, ha a bűvölésén kell korrigálni és nem fizikailag történt valami.
Engedelmesen követem Regit, Ő úgy tűnik jobban ismeri ezt a helyet, mint én. Egyébként egészen szórakoztató a mérges öregek között futkosni, még akkor is, ha arcon csap a valóság - egy köteg haj formájában. Kicsit újra tininek érzem magam, amire nem volt lehetőségem az elmúlt... hány éve nem vagyok tini? Hat évben. Tyűűű.
Hunyorogva mosolyogok a hajfonás emlékére.
- Örömmel. Nagyon szép hajad van. - Dicsérem meg tovább vigyorogva, amikor megérkezünk a standhoz és Regi megveszi, amit szeretett volna.
- Majd felszólok az ablakod alatt, hogy Rézhaj, rézhaj, engedd le a hajad. - Ugratom játékos vigyorral a képemen, ahogy beállunk a sorba. Én hirtelen át kell gondoljam mit is akartam amíg sorakozunk, a zsebemben a félig megrágott zöld alma figyel, mint mai vásár.
- Ööö... Doxicid, igen, azért jöttem. A hop-porhoz kell. Nem tudod merre van? Nem igen ismerem ezt a piacot? A bájitalos összetevőknél kell legyen, ha minden igaz - Felelem fejem kissé oldalra biccentve a társalgás közben. Hogy a fenében telt el ennyi év?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=859344#post859344][b]Návay Regina - 2023.02.13. 21:29[/b][/url]

- Jó kis terv, de ki mondta, hogy ott lennék? - kérdezem kuncogva, majd hamarosan már azt mesélem, mit is csinálok éppen. A pedával lehet, hogy tényleg időnyerőre lesz a végén szükségem, hogy mindenhová odaérjek, de meglátjuk. Legrosszabb esetben kérvényezem a munkahelyemen. Bólogatok is párat elgondolkodva, tulajdonképpen egyetértek azzal, amit mond.
- Áh, értem. Azt hiszem, fura lenne, ha én viszont egyszerre tanulnék és tanítanék itt - válaszolom. Ugyan magamat nem kellene túlélésre oktatnom, mert csak aurortanoncoknak kötelező tárgy, de azért már csak belegondolni is, hogy délelőtt beüljek a padba, délután meg átvonszoljam magam a katedrához... nem. Egyszerűbb és jobb lesz mindenkinek, ha másik oktatási intézmény után nézek, ahol megtanulhatok tanítani.
- Még a bátyám kapta, amikor nagykorú lett, szóval jó régi, de nekem igazi ereklye. Kicsit rángat viszont utóbb. Lehet vennem kellene egy újabb modellt magamnak, azt meg kiállíthatom otthon relikviaként - tűnődöm hangosan, miután megosztom vele a gond jellegét. Lezuhanni nem nagyon szeretnék vele, mert ha nem anya nyír ki utána, akkor Seth, vagy éppen ketten közös erővel. Attól talán még apa is ideges lenne, ha összetörném magam, pedig alapjáraton ő a nyugalom mintaszobra lehetne. Hurcolom is magammal aztán az első zöldségesig, ahol látok olyan gombát, amit még vennem kell, ő pedig addig is ismerkedhet a hajammal meglehetősen közelről a szélnek hála.
- Naaa... nem méltóztatsz küldeni egy levelet mennyi ideig is? Aztán most egyből engedjem le a hajamat, mert te leszel a szőke... izé, Flynn Rider. A te fejeden is vérdíj van netán? - kérdezem még mindig jól szórakozva. Láttam ám az Aranyhajat, jó kis mese, az egyik örök kedvencem. Fogyogat lassan előttünk a sor is szerencsére, mindjárt meglesz az a gomba. Le is csúsztatom a vállamról a táskámat, előszedve a pénztárcámat.
- Ezt beszerzem, és kiderítjük, jó? - pillantok fel rá, mielőtt rám kerülne a sor. - Csókolom, Zsófi néni. Hogy tetszik lenni? Jaj, most csak ebből kérnék szépen kettőt, meg a vargányából is... körbemutogatom a diákoknak, hogy néznek ki, és megadom Zsófi néni pontos helyét is a piacon. Meglesz a reklám, auror becsületszavamra. Nem tetszik tudni véletlenül, hol szerezhet a seprűjavító barátom doxicidet - csacsogok lelkesen, széles mosollyal, miközben a néni kiválogatja nekem a gombákat és válaszolgat. Az árat hallva ki is fizetem, majd a táskámba süllyesztem a szerzeményemet. Az utasításokra bólogatok lelkesen, ha már némi gondolkodás után megosztja.
- Jaj, nagyon szépen köszönjük. Csókolom - köszönök el integetve, hálásan, hogy újra Artúrba karolok, és mehetünk is a doxicidért. - Na akkor úgy volt, hogy Pista bácsi után balra, majd ha megtaláltuk... csókolom. Szóval itt balra, és akkor azt a standot kell megtalálni, ahol kézműves szappan van főleg, és mellette. Meglesz ez.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=859400#post859400][b]Borlai Artúr Máté - 2023.02.16. 20:50[/b][/url]

Játékosan felvonom egyszerre mind a két szemöldököm, majd drámaian pislogok néhányat mielőtt szólásra nyitnám a számat.
- Egyedül hagynál? És ha valami bajt csinálok, hogy veszed észre? Én nagyon problémás tudok lenni. - Teljesen komoly hangon mondom, ahogy továbbra is ritkán, nagyokat pislogva meredek rá, mint aki teljesen komolyan beszél. Kékjeink egy pillanatra összeakadnak, mire zavartan elmosolyodom és egy kínos lefagyás után elrántom a tekintetem. Még mindig nagyon szép kékek a szemei.
- Igen, szerintem is jobb lenne külsős helyen, mégis máshogyan néznének rád BK-n a gyerekek. Vagy... fiatal felnőttek. - Mondom finom grimaszra húzva az arcom, ahogy átgondoltam, amit mondtam. Nagyon bennem van az előkészítő miatt, hogy a tanítás, az gyerekekkel kapcsolatos, pedig a bűbájtan tanári szakom felsőbb éveseknek szól.
Ez a része sosem izgatott a bűbájoknak, sokkal inkább a seprűbűvölés miatt kezdtem elmélyedni a területen.
- Megnézem, hátha nincs akkora nagy gond. Legrosszabb esetben ünnepi járgány lesz, azzal repülhetsz el az esküvődre. - Magam sem tudom, hogy miért kezdtem el házassággal húzni, kicsit meg is bánom, ahogy kimondom, mert ez kínosan is kijöhet.
- Remélem meg tudom javítani és biztonságosan tudod majd újból használni. Ha meg kell egy alternatíva, majd együtt nézünk valamit. A gyári seprűk között is vannak egészen jók. - Csak szívük nincs, mert a lehető legkevesebb időt töltött vele egy ember, inkább egy munkafolyamatra, bűbájra vannak szakosodva, nem pedig a járgány egészére.
- Regiii... sajnálom. - Felelem nevetve megsimítva a vállát, hogy érezze, őszintén nem akartam megbántani. Nagyon elrepültek az évek, én magam is meglepődtem, hogy már itt tartok.
- Még nincs vérdíj a fejemen, de úgy érzem, hogy a csendőrasszony nem sokára kitűz egyet. - Mondom félelmet színlelve, de hamar elnevetem. Nem hiába, sosem voltam drámaszakkörös, a kórust pedig hamar lecseréltem a seprűkre.
Hálásan megköszönöm a segítségét, majd csodálva figyelem, ahogy mindenkit ismer és milyen könnyen feltalálja magát. Nem hiába, sokat jelent, ha az ember ezen a településen éli le az egész életét. Remélem egyszer majd engem is elfogadnak itt.
Engedelmesen követem Regit úton az alapanyag felé, én biztosan eltévedtem volna már. Szerintem a mester így is kezd türelmetlen lenni.
- Áh, ott is van! Köszönöm! - Fordulok a vöröshöz, majd gyakorlatilag kifosztom az árust a doxicidjából, éppen csak elég volt a mennyiség, amire szükségünk van. Miután fizetek és megköszönöm az eladó segítségét, újból Reginához fordulok.
- Legalább nem fog ráromlani. - Mosolyogok megpaskolva a zsákom.
- Most viszont, ha nem haragszol vissza kell mennem, a hop-porok nem fogják magukat elkészíteni. A mester nagyon zsémbes a határidőkre. Nagyon örültem, hogy láttatalak. Még kereslek a Hullócsillag miatt...is. Meg amúgy is. Szia, légy jó! - Búcsúzom fél karral átölelve. Kicsit bénázom a zsáktól, de azért sikerül. Ahogy kiérek a tömegből, a pálcámmal a zsákmányt lebegtetve sietős léptekkel és nagyon-nagyon sok gondolattal a fejemben visszaiszkolok a seprűműhelybe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=859438#post859438][b]Návay Regina - 2023.02.19. 18:49[/b][/url]

- Ugyan, Borcsa. Hát mire van a cellatárs meg a fegyőr? Mondjuk van, ahol az egy dementor, de ha jól viselkedsz, akkor ezt úgyse tudod meg sose - válaszolom biztatóan ütögetve meg a vállát közben, mielőtt még áttérnünk a továbbképzés kérdésére. Bólogatok is egy sort, majd megtalálom a megfelelő képzést előbb vagy utóbb, ebben biztos vagyok. A seprűről is szót ejtünk, ami most az enyém, de valaha Viktoré volt. Öreg darab, rángat már, tényleg örülnék, ha valaki szakértő vetne rá egy pillantást.
- Jah, majd az lesz a valami régi - nevetek fel az ötleten. Nem látom még magam férjhez menni az előrelátható jövőben egyébként, de azért vicces elképzelni a dolgot. Ha anya ruhája nem jönne rám, akkor ott lesz még a Hullócsillag. Az ajánlatra, hogy ha nem sikerülne megjavítani, eljön velem seprűt venni, hálám jeléül puszit nyomok az arcára. Örüljön, hogy nem megszorongatom éppen teljes erőbedobással, hogy levegő után kapkodjon, mert egyébként lehet, hogy megérdemelné. A bocsánatkérésre elmosolyodom azért, mielőtt az orra alá dugnám a mutatóujjam.
- Auror, hallod? A-u-ror - teszem szóvá összevont szemöldökkel, mielőtt nevetősen szusszannék, tudom, hogy csak piszkálni akar, én meg nem hagyom magam. Belekarolva húzom végül magammal, hogy megszerezzem, amiért jöttem, és közben azt is kiderítsük, merre találjuk azt, amit ő keres. Zsófi néni segítőkész szerencsére, elárulja, merre is kell mennünk, így az utasításait követve hamar megtaláljuk azt a standot is, ahol doxicidet kapni.
- Jól van, akkor majd még beszélünk. Örülök, hogy találkoztunk. Szia, szia - köszönök el én is integetve még utána, mielőtt szaladnék tovább minden mást intézni, ha már ritka szabadnapjaim egyike van. Nem haragszom, van még ám nekem is dolgom bőven, meg ha itt lakik ismét, fogunk még találkozni.