A szerdai és szombati piacnapon megtelik a boglyas tértől nem messze fekvő, téglalap alakú, füves terület, Bogolyfalva piactere, ahol helyi és átutazóban lévő árusok kínálják legkülönfélébb mágikus portékáikat. A szorosan egymás mellé tolt padok színpompás labirintusba vezetnek, a piacnak ilyenkor önálló utcái és sztrádái nyílnak, ha nem figyelsz, könnyen eltévedhetsz itt. A szerény standok között komoly, többemeletes sátrak is állnak, néha vészesen az út fölé billenve.
Ne lepődj meg, ha doxik röppennek el a fejed fölött, nyomukban az őket seprűvel kergető kofa, vagy, ha gyíkpetét nyomnak a kezedbe, hogy rád sózzák azt. A kaotikus kavalkádban mindent megtalálsz, amit keresel. HA elég ügyes vagy, a szóbeszéd szerint akár egy uncia méregdrága gyurgyalagcsipát is a pult alól.
Ám estére kiürül a piactér. A padok üres csontvázakként sorakoznak a letaposott fűben, a csöndben szemetet hord a szél, bezárnak a piac körül álló üzletek is.
Utóbbiak nemcsak piacnapokon, de a hét többi napján is nyitva állnak. A teret körülöleli többek között a pékség, a közért, a játékbolt, a pálcakészítő műhely és egy fodrászatot és szépségszalont ötvöző csinos kis helyiség. Föléjük a kastélynak beillő dilibolt, a Poénpalota magasodik.
Engedj a friss fánk illatának vagy a palotából kiszűrődő kacagás csalogatásának!

Senki sem mondhatja, hogy túl sokat panaszkodna az úgynevezett életére. Persze néha előfordul, és kicsúszik a száján egy-két panaszos szitokszó, de ezekről összességében mindig el lehet mondani, hogy csak amolyan női elégedetlenkedések. Vannak azonban dolgok, amik mindig is kellemetlenül fogják érinteni.

Például a nyitvatartás időpontjai. Mindig. Mindenhol. Mintha rájuk, a magafajta éjszakai lényekre nem is lennének tekintettel ezek a szörnyű üzletek, mintha azt hinnék, hogy nekik nincsenek szükségleteik, amelyekhez valahonnan be kell szerezniük az alapanyagokat.
Nos, nemcsak mintha, hanem ez egy igen sajnálatos tény. Mindig lehangolja az üres piactér látványa, bár az is igaz, hogy az esték elején, épp csak a naplemente után még akad egy-két stand, amely nem pakolt össze és vonult még vissza. Azok a fajta standok ezek, ahol nem zöldségeket és gyümölcsöket, vagy műanyag gyöngyökből font kacatokat árulnak, hanem különlegesebb (általában ismeretlen származási helyű holmikat) - Elizabet pedig végtére antikvitást vezet, néha nem árt felfrissíteni a kirakat kínálatát. (Részletkérdés, hogy nincs kirakata.)
Egy furcsa formájú mécsestartót szemlélget egyelőre, próbálja kiszúrni, mi lehet mágikus - vagy csak miről hiheti azt egy leendő vásárlója, hogy az. Bár saját magának aligha lehet olyan varázsereje, mint egy boszorkánynak - szép idők, rég is voltak már azok -, de maga is mágikus lény révén, ha más nem, megérzés alapján néha szerencsésen rábökhet valamire.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=574809#post574809][b]Báthory Elizabet - 2016.03.18. 19:24[/b][/url]

Senki sem mondhatja, hogy túl sokat panaszkodna az úgynevezett életére. Persze néha előfordul, és kicsúszik a száján egy-két panaszos szitokszó, de ezekről összességében mindig el lehet mondani, hogy csak amolyan női elégedetlenkedések. Vannak azonban dolgok, amik mindig is kellemetlenül fogják érinteni.

Például a nyitvatartás időpontjai. Mindig. Mindenhol. Mintha rájuk, a magafajta éjszakai lényekre nem is lennének tekintettel ezek a szörnyű üzletek, mintha azt hinnék, hogy nekik nincsenek szükségleteik, amelyekhez valahonnan be kell szerezniük az alapanyagokat.
Nos, nemcsak mintha, hanem ez egy igen sajnálatos tény. Mindig lehangolja az üres piactér látványa, bár az is igaz, hogy az esték elején, épp csak a naplemente után még akad egy-két stand, amely nem pakolt össze és vonult még vissza. Azok a fajta standok ezek, ahol nem zöldségeket és gyümölcsöket, vagy műanyag gyöngyökből font kacatokat árulnak, hanem különlegesebb (általában ismeretlen származási helyű holmikat) - Elizabet pedig végtére antikvitást vezet, néha nem árt felfrissíteni a kirakat kínálatát. (Részletkérdés, hogy nincs kirakata.)
Egy furcsa formájú mécsestartót szemlélget egyelőre, próbálja kiszúrni, mi lehet mágikus - vagy csak miről hiheti azt egy leendő vásárlója, hogy az. Bár saját magának aligha lehet olyan varázsereje, mint egy boszorkánynak - szép idők, rég is voltak már azok -, de maga is mágikus lény révén, ha más nem, megérzés alapján néha szerencsésen rábökhet valamire.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=574823#post574823][b]Adrian Ivanorovics Black - 2016.03.18. 19:43[/b][/url]

Ahogy megjelenik a téren, mélyen tüdejébe szívja a kissé hűvös levegőt, s ahogy megropogtatja nyakát, azt is megállapítja, hogy fáradt.
A mai edzésen keményebb volt az edzője, egyre többet és többet, ő meg amúgy nem igazán bánta. Szereti azt a tompa, sajgó fájdalmat az izmaiban, amit a boksz okoz. Ez a lételeme, olyan neki mint másnak a levegő. Pislog kettőt, megdörzsöli arcát, aztán elindul vissza a kastélyba, ma még szeretne ránézni Shayre, aztán átfutni pár jegyzetet a másnapi vizsgára. Apropó Shay. Már régebb óta tervezte, hogy valamivel meglepi a testvérét, csak mert, szóval most akkor jól szét is néz. Nem mintha ilyenkor olyan sok minden nyitva lenne, de mint tudjuk, ott találjuk a legjobb dolgokat, ahol nem is keressük őket. Kéne neki egy nyaklánc, vagy egy karkötő, vagy akármi, ami olyan, hogy azért látszódjon, hogy tőle van, és különleges is legyen, és.. Nehéz. Főleg egy fiúnak. Időnként ujjai közé fog egy darabot, hogy aztán elhúzva száját vissza is tegye, másik kezével a vállán pihenő edzőtáskáját piszkálja, és leginkább csak mereszti a szemét, miközben meg lépked előre. Ami egy elég nagy hiba, ezt igazolja az is, hogy épp szemtanúi lehetünk, hogyan gyalogol bele egy 180 - 190 centis állat egy nőbe. Természetfilmet lehetne róla forgatni.
Hamar kapcsol - szerencséjére -, így kezeivel a másik után kap, akkor is, ha az nem esik. Ez amolyan reflex, hozzászokott, hogy a lányok kicsik, törékenyek, és akkor is eldőlnének, ha hozzájuk érne.
- Bocsánat. - magyarul beszél, azzal az erős akcentusával, és reméli, hogy a helyes szót használta. Még csak az kéne, hogy itt mondjon valami csúnyát, aztán meg gondolkozhat, hogy mit rontott el.
- Nem esett baja? - ezt azért némi gondolkodás után állítja össze, ahogy hátrébb lépve méri végig áldozatát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=574831#post574831][b]Báthory Elizabet - 2016.03.18. 20:19[/b][/url]

Tömegben meg lehet érteni, hogy nekisodródnak az emberek. Egy szórakozóhelyen szintén van rá megfelelő indok, közvetlenül utána kap is általában egy szebben vagy kevésbé szofisztikáltan megfogalmazott felajánlást. Nade, hogy a kihalt piactéren csak úgy a semmiből menjenek neki, arra ritkábban van példa. Nem olyan nagy tragédia egyébiránt, nem olyan törékeny a hölgy, mint amilyennek elsőre látszik, viszont a vámpír lét nem teszi súlyosabbá, mint másokat, a gravitáció őt nem fogja jobban, mint egy vele egykorú és hasonló paraméterekkel rendelkező embernőt - el is viszi a lendület bizony.
Lehetne filmbe illő, feltűnő és látványos jelenet, de mindez csak annyit takar, hogy kicsit megbicsaklik a neki ütődő súly miatt. Jó reflexekkel meg is kapaszkodik, habár szükség, mint az bebizonyosodik, nem lett volna rá. Aztán érkezik is a várható bocsánatkérés, Elizabet pedig elnéző mosollyal az arcán paskolja meg finom, gyengéd mozdulattal pontosan kétszer a fiú felkarját.
- Ugyan drágám, annyi baj legyen, hála, hogy olyan előzékenyen elkaptak, nem esett.
Miután visszanyeri az egyensúlyát, ami valljuk be, nem tart túl sokáig, hiszen azt már rég visszanyerte, inkább kicsit már csak ösztönösen is jobban rájátszik, hogy mozdulatainak emberibb kisugárzása legyen.
- Viszont te nagyon elgondolkodhattál valamin, ha ez a pár méter nem volt elég.. - féloldalas pillantást vet a mellettük lévő több méter széles helyre a két standsor között, amelyből Adriannek pont azon a szakaszon kellett haladnia, ahol Elizabet ácsorgott.
Csak az árulkodik arról, mennyire nem érintette komolyabban az ütközés, hogy a kezében lévő mécsestartót sértetlenül helyezi vissza.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=576133#post576133][b]Adrian Ivanorovics Black - 2016.03.22. 18:26[/b][/url]

Adrian jó gyerek, Adrian udvarias gyerek, Adrian igyekszik elkapni azon hölgyek karját, akiknek csak úgy nekimegy, mint valami úthenger. Nem mintha Elizabetnek különösebben baja eshetne mikor az ilyen kis suhancok csak úgy belegázolnak. Amint a nő ismét stabilan áll a talajon, az amerikai leveszi róla méretes mancsát, s mikor a vámpír rámosolyog, azt igyekszik ő is viszonozni. Aztán már csak fél füllel hallgatja, figyelmét elvonják a kirakott tárgyak, amikről amúgy nem tudja eldönteni, hogy most tényleg mágikusak - e, vagy csak szépen felcsicsázott mugli dolgok. Hümmög egy sort ahogy egy nyakláncot megemel, s közelebb vonja magához, hogy lehajtott fejjel áttanulmányozhassa.
- A nővéremnek keresek valamit. - mormol, rekedten, lehet nem tett valami sok jót az a nedves hajjal mászkálni az utcán dolog. Különösebben nem emeli meg a fejét ahogy a nőre pillant, tekintetével követi, ahogy az visszateszi a valamit, amit a kezében tartott. Egy pillanatra megemeli a szemöldökét, szépen elraktározza magában az információt. Ő aztán szépen hallgat, nem ítélkezik, se semmi.
- Maga mit ajánlana? - visszateszi az ékszert, aztán összefonva karjait helyezi át súlyát a jobb lábára, s úgy pislog az előtte álló szőke nőre.
- Persze ha megkérdezhetem. - teszi hozzá, enyhén oldalra billentett fejjel. Még amúgy azt is kimondaná, hogy ha nem szeretné élvezni a társaságát, akkor nyugodtan el is küldheti a jó fenébe - persze mindezt egy kulturált, aranyvérűhöz illő módon megfogalmazva -, viszont most valahogy nem megy neki. Mármint, biztos mindannyian ismerjük már azt az érzést, mikor annyira el vagyunk fáradva fizikailag, hogy a szánk mozgatása és különösen sok energiát igényel, viszont nem szeretnénk utolsó senkiházi bunkó módjára viselkedni, mert nem megy. Na pontosan ezt érzi most Adrian is.
 

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=577793#post577793][b]Báthory Elizabet - 2016.03.25. 20:44[/b][/url]

Ha olyan napja lenne, kifejezetten felháborodna ezen az érdektelenségen, hogy alighogy segítették fel, máris figyelmen kívül hagyják! Szeszélyeinek egyik oldalát igazán fel tudja piszkálni az ilyen. Máskor viszont észre sem veszi ezeket az allűröket, figyelmének hatókörén kívülre esnek az emberek reakciói, s hogy tudna felháborodni valamin, aminek semmi jelentősége? A mai éjszaka ez az utóbbi különös érdektelenség uralja, igaz, lehet pontosabb lenne éjszaka helyett a jelen pillanatra hivatkozni, hiszen ki tudja, hogy kiszámíthatatlanul imbolygó hangulata mikor változik más, nem várt irányba?
Eligazítja a ruháján keletkezett ráncokat, úgy fordul vissza ő maga is a portéka felé, elvégre nem érdemes sokáig húznia az időt, későre jár már, ki tudja, mikor dönt úgy az árus, hogy összeszedelődzködve odébbáll.
- Nos, én nem ismerem a nővéredet, nem tudhatom, hogy miben lelné a kedvét.
A női ízlés kiszámíthatatlan, saját maga példáján tudja. Kedves, a szép holmikat kedvelő lány ez a nővér? Netán maszkulin gondolkodású, a fiús sportokban vagy hobbikban jeleskedő? Nem mindegy, különösebb fogódzó nélkül pedig aligha adhatna a fiúnak hasznos tanácsot.
Vékony, sápadt ujjaival a kiállított állványokon függő nyakláncok egyike felé nyúl. A tér gyér világításában is élesen elütnek fehér bőrétől a gondosan sötét bársonyszínre lakkozott körmök. Leakasztja a bőrpántot, hogy közelebbről is megszemlélje az áttetsző borostyánkő tartalmát.
- Ennek a közepén egy újszülött turul fedőtolla van. - Jellegzetes színe még a kő sárgás árnyalatán is áttetszik. a tojásfehéres, világos alapon sötétbarna csíkok futnak végig girbegurbán. Apró pihe mindössze, nem egy kifejlett példány tiszteletet parancsoló tolla.
- Azt mondják, bátorságot önt a birtokosába, mikor nehéz döntés előtt áll.
Csevegő, finoman morajló alt hangja kellemes keretet ad a rövid elbeszélésnek, az a fajta tónus ez, amit az ember szívesen elhallgat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=585276#post585276][b]Adrian Ivanorovics Black - 2016.04.09. 21:26[/b][/url]

Egy pillanatig elgondolkodik azon, hogy beszéljen - e a nőnek a nővéréről. Nem azért, mert vámpír, hanem azért, mert idegen, és általános dolog, hogy az ember nem beszél csak úgy, idegeneknek a családjáról. Megfeszül állkapcsán az izom, majd kienged, mikor beszélni kezd.
- Különleges. Más, mint az emberek általában. - itt a nyakláncról Elizabetre pillant, mintha csak nyomatékosítani akarná azt, ami elhagyta száját.
- Nem úgy, mint ahogy a testvérek szoktak elfogultan beszélni a másikról. - kezd bele a magyarázkodásba, és ezt most tényleg komolyan gondolja. Persze, tudja ő, hogy van benne is elég sok elfogultság, hogy az ő fejében is a nővére egy óriás, mint minden kissrácéban, viszont a józan paraszti esze meg úgy ítéli meg, hogy az anorexia tényleg mássá teszi a lányt. Mondana ő még többet is róla, ám mint már említettük, a nő számára még mindig ismeretlen. Sosem tudhatja, mikor fog ráugrani Shayleenre, hogy kiszívja az amúgy is gyenge testéből a vért.
Tekintetével követi a keze mozgását, ahogy leemeli a nyakláncot, majd mikor a tartalmára terelődik a téma, végre a medált is megszemléli. eszében van, hogy megkérdezze, mit is jelent ez, mert ha már ennyi figyelmet szentelt neki a másik, akkor biztos valami fontos eszmével bír.
Viszont nem kell kinyitnia a száját, kapja is már a választ. Aprót biccent, újra felnéz a nőre.
- Megengedi? - kezét a másik keze mellé emeli, hogy az, amint úgy látja jónak, beleejthesse a nyakláncot. Így, hogy már tud is róla valamit, jobban tetszik neki az ékszer, és elgondolva Shayhez is jobban illene - elvégre neki is elég fontos döntéseket kell meghoznia. Amint ujjai közé kapja a nyakéket, két ujja köré csavarja annak szárát, s szemei magasságába emeli, hogy jobban is szemügyre vehesse.
- Mióta van itt, ha szabad érdeklődnöm? - kissé összevonva szemöldökeit kérdez, hogy egy pillanatra se tűnjön úgy, mintha figyelmen kívül akarná hagyni a hölgyet.