Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ritka alkalmak egyike, hogy nem egyenesen az üzletben köttetik meg egy üzleti tranzakció, hanem az adott tárgyat neki kell kiszállítania. Alapvetően magával a kiszállítás tényével nehezen békül, elvégre nem valami futár ő! Nem is mozdítaná kisujját sem, ha éppenséggel nem kapna a művészien kidolgozott, bronzzal keretezett drágaköves pecsétgyűrűért cserébe tetemes mennyiségű összeget. Nem csoda, Esterházy Pál gyűjteményéből való darab, amire a muglik nem tették még rá a kezüket, hogy aztán teljesen haszontalanul üveg mögött mutogassák egymásnak. Skandalum! Az ékszerek azért vannak, hogy viseljék őket, lényegtelen, hogy férfi vagy nő az, akinek az ötvös gonddal és időt nem kímélve elkészítette.
A taxi hátsó ülésén ülve hajtanak át az Astoria kereszteződésénél - ekkor pattintja fel a pipere tükröt maga előtt, míg szabad kezével a táskájában rúzs után matat. Felpillant, tekintete találkozik a sofőr figyelő szemeivel.
- Az utat, kedvesem, az utat nézze.
Az élénkvörös lassan, pontos vonalakat tartva festi meg először a felső ajkát, majd élét az alsó ajakhoz igazítva fejezné be a művét, amikor is az autó éles kerékcsikorgással fékez. Csak az út elején akkurátusan bekötött biztonsági öv miatt nem csapódik az előtte lévő anyósülésnek, azonban a rúzs így is óhatatlanul túlfut.
- Az ég áldja meg... - szisszen fel bosszúsan, miközben ölbe veszi a táskáját. Még a nagy kendő után keresgélésben is jut ideje arra, hogy, igazából teljesen feleslegesen megkeresse a majdnem-megtörtént-balesetnek, illetve a nagyon-is-megtörtént-sminkbalesetnek az okozóját. A sofőr heves káromkodással engedi le a lábát a fékről, és lazít a kormány szorításán. Ian épp elmenőben van, s bár az arcát pont elcsípi - minek?
Drámai és teljesen szükségtelen sóhajjal törli le az elkenődött rúzst, s kezdi kiigazítani a problémás részeket.
- Mindegy, menjen tovább. - Amíg végigérnek a hátralévő szakaszon, addigra ő maga is be tudja fejezni a munkát.
Nagyjából meg is feledkezik erről az apró kis afférról amikorra átlépi ugyanannak az üzletnek az ajtaját, amit a rellonos fiú is néhány perccel ezelőtt. Addigra Iant már valószínűleg pártfogásába vette az egyik alkalmazott, úgy, ahogyan hozzá is jut egy mosolygós, kleopátra frizurás, friss diplomás hölgy, kellemes, ám még pont nem illetlenül rövid szoknyában. Hátravezetik a pulthoz, a pecsétgyűrű kikerül a táskából, ki az asztala, aztán a hölgy kezébe, végül a staff helyiségébe, amíg megvizsgálják, az eredeti gyűrűt hozta-e el magával. Egyelőre úgy sem mehet el addig, amíg meg nem győződtek az eredetiségéről, így jobb dolga híján ő maga is a kínálat között kezd el szemezgetni véletlenszerűen.
.. Addig, míg nem talál magának jobb néznivalót.
- Oh, csak nem az óvatlan járókelő! Drágám, legközelebb nézz szét jobban az úton, nem venném a szívemre, ha pont az én taxim gázolna el legközelebb.
Akaratlanul is felmerül a kérdés, hogy más taxival kiegyezne-e?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Elnézést, de. Igen? Érdekelné, hogy mi a folytatása az elkezdett mondatnak, de aztán a fiú megfordul, és ugyanezzel a lendülettel lép ösztönösen hátrébb. A reakciója annyira spontánul ártatlan és kedves, hogy szórakozott mosoly ül ki az arcára tőle. Olyan határozottan kezdett bele a mondatba, aztán amint felé fordult, mintha elvágták volna a szavait. Nos, ha csakugyan így történt - akkor kénytelen magának betudni ezt a hatást, ezzel együtt bóknak is veszi.
- A körülményes sofőrválasztásomnak köszönhető, hogy a csontjaid még rendben vannak.
A válasz egy mosoly kíséretében érkezik, és képtelen magázni a fiút, ahhoz túl frissnek és fiatalnak tűnik. Főleg azzal a bátor lépéssel, amit visszafelé tesz Ian, előre, korrigálva az iménti, mostanra egyértelműen megbánt reakcióját.
Ezzel a fiús zavarával, egyben elszánt akarással, hogy férfiasnak és merésznek tűnjön, holott még egyértelműen nem dolgozta fel teljesen a benne összecsapó különböző benyomásokat, olyan aranyos, hogy legszívesebben hangot is adna neki.
Tulajdonképpen... meg is teszi. Egyik kezét egyre szélesedő mosolya elé emeli.
- Awwww.
Pontosan. Awwwol. Ezek az emberek olyan tündériek tudnak lenni, még ennyi év köztük eltöltött idő után is, hogy az egyenesen melengeti a (kétségesen létező) lelkét.
- Najólvan, csakugyan kár lenne, máskor vigyázz az ékszerboltba siető hölgyek fuvarjaival. Nincs veszélyesebb annál, minthogy egy nő és a gyémántjai közé állsz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Miután a tegnap estéje elment egyhangú és unalmas levélírással, szüksége volt ma arra, hogy kimozduljon. Egyszerűen érthetetlen ez a visszamaradottság a varázsvilág részéről, hogy még mindig bagollyal kelljen intéznie a különféle ügyeit ahelyett, hogy felcsapná a számítógépét. Egy email gyorsabb és tisztább lenne, de nem: a varázslóknak fontos, hogy minél lassabb legyen az információcsere. Az, ami mellesleg már egyébként is szörnyen felesleges - véli ő. Régen nem kellett ahhoz a bürokrácia útvesztőit végigjárnia, hogy támogasson egy fiatal, tehetséges varázslót, akinek nincs pénze. A család örült, hogy valaki patronálja, hogy valaki finanszírozza a tanulmányainak egy részét, esetleg a tehetségének csiszolásához szükséges különórákat, oktatókat, mestereket.
Ma már csupán azért, mert klinikai értelemben nem számít élőnek, sokkal jobban felügyelik a pénzmozgásait, hogy miből-mennyit-mire áldoz. Például az állandó, rendszeres utaláshoz Elizabet számára szükséges a minisztérium hozzájárulása - persze azért, mert a kedvezményezett egy fiatalkorú varázsló. Be is tenné az ajtót, ha úgy gondolnák, közük van a vagyonkezeléséhez bármilyen más esetben.
Utálja a papírmunkát. Fel kéne valakit vennie, aki elvégzi helyette, sokkal egyszerűbb lenne az élete, sokkal több szabadideje is lenne.
Például többet járhatna ide is, ebbe a kissé füstös, de a maga módján mégis gondosan berendezett pubba, amelynek törzsközönsége varázslókból és boszorkányokból áll, nem mellesleg tulajdonos édesapja régi jó barátja, így szabad bejárása van - mindig van valaki, aki behívja.
Vadászik. Egy odébb eső boxban ül egymagában, egyik lábát kényelmesen átvetve a másikon, csuklóját a lecsiszolt, lakkozott tölgyfaasztalon támasztja, miközben a szipka végén égő csikkről lustán letörik a leégett vég, hogy aztán a hamutálban szétomoljon. Valaki számára is tetszetőset keres, valakit, aki nem elég részeg még, hogy megártson neki (vagy elrontsa az ízét), valakit, aki a szemének is kellemes. Manapság luxus válogatni a magafajtájának, de kérem, ki másnak járna a luxus, ha nem neki?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Meg sem próbálja tettetni, hogy fogyasztó vendég, nem pihen előtte pohár, de még csak az itallapot sem húzta maga elé, hogy a válogató hölgy látszatát keltse. Ellenben vendég-fogyasztó már annál inkább, ha azt nézzük, milyen szándékkal mustrálja végig az asztaloknál, pultnál ülőket. Az egyik túl vézna a mai kedvéhez, biztosan szédülne utána, neki pedig felesleges energiát kéne ölnie abba, hogy épségben letegye valahol, ahol kiheverheti az anémiát. A másik ponthogy túl nagydarab, nem túl kényelmes ám még az ő szemfogainak sem az a hájréteg. Van egy külsőre és fizikumra is megfelelő nő átellenben, azonban innen érzi az alkohol tömény szagát a leheletéből, látni a magassarkúban megbicsakló bokáját a mosdó felé menet. A mozdulat, ahogyan az ajtófélfának támaszkodva löki be a nyílászárót olyannyira koordinálatlan, hogy azt a kevés étvágyát is elveszi, ami lett volna.
Aztán belép egy látszólag tökéletes személy. Elég masszív a testfelépítése ahhoz, hogy ne legyen kellemetlen számára sem, ha netán Elizabet őt választaná. Másrészt pedig cseppet sem kellemetlen ránézni, így az esztétikai érzékét is jóllakathatja vele, nem csupán saját magát. Tekintetével követi Konstantin útját a pultig, ahol aztán rövid szóváltás után felé fordul, és hoppá, hát nem el is indul?
Olyannyira lefoglalja, hogy gondolatban végigzongorázzon a lehetőségein, hogy a vaskos mappa csak akkor tűnik fel neki, amikor a férfi már közvetlenül az asztala mellett állva szólítja meg.
- Foglaljon csak helyet, örvendek - mondja ezt már azután, hogy a másik helyet foglal, látszólag nem is zavartatva magát amiatt, hogy ez már úgy is felesleges udvariassági kör, hiszen Konstantin rég kiszolgálta magát a hellyel. Aztán elhangzik az első hervasztó hír, ami az arcára is kiül bánatosan lefelé görbülő szájszélek formájába.
- Ah, hogy a hivatalból? És még azt gondoltam, személyes okokból szeretne csatlakozni hozzám, nem pedig hivatali papírok miatt.
Felsóhajtva emeli vissza a szájához a szipkát, de nem szakítja el a pillantását a vele szemben ülőtől. Rövid szünet után bólint.
- De persze nem zavar, folytassa csak kérem, kedves Konstantin.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Úgy tűnik, nem is olyan bonyolult mosolyt csalni az arcára, mert a soron következő vallomásra mindjárt derűsebb lesz, s az előbbi búslakodó hangulatát mintha elfújta volna a bók szele. Minden nő szereti a lelke mélyén, ha dicsérik, Elizabet pedig nem próbálja ezt különösebben elrejteni sem. Hiú asszony! - mondanák mások, és igazuk is lenne. Hiába nem voltak igazak azok a vádak, amelyekkel annak idején megfosztották a vagyonától és birtokaitól, valami alapjuk mégis csak volt. Ennyire kreatívak nem lettek volna az akkori főurak saját erőből. Ami azt illeti, a ma ismert rémtörténet ebben a formában, ahogyan a tankönyvekben és történelemkönyvekben áll, csak több, mint egy teljes évszázad múlva állt össze egy jezsuita pap pennájának hegye alatt. Azoknak az embereknek nem vallásos iratokat kellett volna írniuk, hanem modern kori bestsellereket, ezt Elizabet manapság már váltig állítja. Mi a Szürke ötven árnyalata az ő vérengzéséhez képest! Hála a megalkuvó, térdeplő írnokoknak, akik isten "oltalma" alatt is inkább a figyelmet keresték, Elizabet nem csak szó szerint, hanem átvitt értelemben is halhatatlan lett.
- Ezt örömmel hallom. Akkor essünk át még most a kellemetlenebbik részén.
Míg Konstantin magyaráz neki, a nő akkurátus mozdulattal nyitja fel a mappát, vigyázva, nehogy bárhol megsérüljön. Kicsúsztatja a papírokat. Visszakapta a saját levelét is, azt félretolja, helyette rögtön a minisztériumi határozatokat futja át a tekintetével.
- Pazarlás lenne, ha az a fiú nem kaphatna megfelelő különórákat, hogy tovább fejlessze a legilimenciáját. Értékes adottság.
Neki pedig van miből finanszíroznia az iskolán kívüli, egyéni órákat, külön oktatóval. Mivel a gyermek még nagyon fiatal, ezért magasabb árat számolnának az ilyen irányú taníttatására, amit a család saját maga már nem bírna. Szépen visszarendez mindent az eredeti sorrendben, gondosan ügyelve arra, hogy a különböző papírok pontosan illeszkedjenek egymáshoz, majd visszazárja.
- Nem is olyan kellemetlen ez, mint ahogy mondtam. Tudja, igazán szerencsés, Konstantin, nagyon szeretek jó híreket kapni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Az a híres férfi becsület, amibe mélyen bele van kódolva, hogy "egy férfit nem nevezhetnek aranyosnak". Sőt, most bebizonyosodik, hogy még csak az erre való utalás is bűnnek számít. Legalábbis Ian arckifejezése és a már-már sértett éllel kinyögött ismétlése a rövid, ámde szívből jövő "awwjának" erre enged következtetni.
A nő sajnos nem mutat hajlandóságot, hogy megbánást tanúsítson, mivel a mosolya csak tovább szélesedik.
- Túlzás, hogy a legjobb, de meglehetősen jó viszonyt ápolunk, igen.
Ha öltözködni az ő ízlésének néha nem is tudott jól (pontosabban akkor, amikor éppen ikonikus fénykép készül róla), a szállóige tulajdonosának szavaiban azért mégis csak volt valami.
- Egy csinos ruha méltó dísze csak egy szép ékszer lehet.
Más dolga nem lévén érdeklődve figyeli, melyik óra felé nyúl Ian, amikor láthatóan döntésre jut a kérdéses darabbal kapcsolatban. Ahogy Ian ránéz, habár egyértelmű, hogy szó sem lenne arról, hogy esetleg az ő véleményére várjon, de ez nem akadályozza meg abban, hogy a tudtára adja.
- Ha megengeded, én inkább azt választanám a szerencsés barátodnak... párodnak? Akinek szánod. - Ha magának válogatna, akkor kevesebb dilemmával járna, egyszerűen a férfi agy könnyebben dönt szép-nem szép kérdéskörben. Szóval az, hogy ilyen körültekintéssel és hosszas megfontolással szemezget a különböző modellek között, arra utal, hogy inkább ajándékba lesz, nem egyéni használatra.
Egy kettővel arrébb lévő, nagyon hasonló darabra mutat, csak az óraszíj színe sötétebb kicsit.
- A szíj jobb minőségű, jobban fogja bírni a terhelést és később kell javíttatni, ha arra kerül sor, viszont ugyanabban az árfekvésben van, mint amit a kezedben tartasz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Valóban nem Elizabet maga a természetesség megtestesítője, de valljuk be, nevetséges kísérlet lenne tőle ez. Pont tőle, akinek magának a létezése szembemegy mindennel, ami a természet törvénye - az emberek szerint. A nő látásmódja mostanra sokat változott. Régen sokat gondolkodott azon, hogy mennyire a teremtő isten elleni bűntett is a faja. A hite szerint azonban, ha valóban isten teremtette a világmindenséget, akkor az őket mozgató mágia is az Ő keze munkája. Bár azt kétli, hogy egy tudatos teremtői munka eredményei lennének, inkább valamiféle kellemetlen melléktermék lehetnek, egy rosszul sikerült fejlődési rendellenesség.
Nos, a "rosszul sikerült" részével a saját okfejtésében gyakran vitába száll. Egyértelműen kifinomultabb, effektívebb, több tapasztalati potenciált befogadni tudó lények, magasabban állnak a táplálékláncon. Csak azért, mert a vallás szerint bűnös valami, nem feltétlenül rossz is. Ezek az elvek, ezek a nagy szavak! Mindig beleun a teológiai eszmefuttatásai felébe.
- Ebben az esetben? Igen. Általában? Nem tudom, vannak olyanok, akiknek egyszerűen nem áll jól a szerencse.
Ezek az emberek általában a vevői, azok a vevők, akik valóban egy rossz véletlen folytán nyúlnak olyan tárgyak után, és veszik meg azokat, amelyeknek a tulajdonságairól ő sem feltétlenül tud mindent. Vannak esetek, amikor leginkább semmit. Micsoda egy bolttulaj!
- Hogyne létezne, ahogy a balszerencse is úgy rá képes telepedni valakire, mint a keserű füst. Folyton utánakígyózik, elvakítja a tekintetét, hogy ne lássa a padkát maga előtt és elessen benne, vagy pont azon a napon pont másfelé menjen haza, arra, amerre éppen baleset éri.
Egyik kezével felkönyököl az asztalon, úgy beszél tovább, csevegő hangon - nem a pattogó hanglejtésű fiatal lányok lelkes hadarásával, inkább egy megszokott, otthonos tempóban fűzi fel egymásra a szavakat.
- Szeretné. Szívesen lenne a kalauzom a halandók ingoványos hivatalai ügyeiben? Cseppet sem rossz ajánlat, de meglep a készségessége.
Milyen szokatlan! Hiába csinos sokak szemében, sőt, több, mint "csinos", mégis tudja ő is, nem könnyű átlépni az ösztönök villogó szirénái felett az emberek számára. Megszokta és használja is szívesen ezeket az ambivalens érzéseket, amelyeket kivált. Mégis minden alkalommal örömét lelki egy-egy váratlanabb reakcióban. Közelebb hajol az asztal fölött, metszően kék szemeivel a hivatalnok tekintetét fürkészi, miközben arcán a parányi mosolykezdemény, amivé az iménti örvendezése visszaszelídült, továbbra sem tűnik tova.
- Kicsit sem tart tőlem?
Lényegtelen kérdés valójában, hallja a férfi szívverésének minden dobbanását, ha koncentrál, és nem zárja ki, mint egyszerű háttérzörejt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem jött volna ilyen célirányosan, még a munka ellenére sem, ha nem lenne valamiféle egyéb motiváció is a mozdulatai és szavai mögött, mégis a nő gyönyörűségét leli abban az őszinteségben, amellyel Konstantin fordul hozzá. Az általános reakció könnyen kiszámítható, a vér hevesen robog, száguld a szűk vénákban, csak az ő erre kiélezett érzékei ránganak meg a kényszertől. Mert elfedheti a lényét alapozóval, erős rúzzsal, hangsúlyos fekete tussal, de a festék alatt ott lüktet a ragadozó tiszta megfontolás nélküli vágya. Nincs ebben semmi gonosz, semmi aljas és alattomos, sem megtervezett vágy arra, hogy kárt tegyen a másikban, a létezésének elemi esszenciája pezseg a bőre alatt, amit elnyomni elnyomhat, de a létezése minden egyes pillanatban ott bizsereg az elméjében, mint egy állandó, enyhe nyomás a csontkoponya sarkában.
Nyelve hegyét eltöprengve húzza végig az egyik szemfoga hegyén, miközben a férfi meggondolatlanul kiejti a "szeretnék adni" szavakat a száján. Végigzongorázik a szabályos fogsor redőin, és a mosolya, szabad szemmel alig látható bár a változás, de mélyebb árnyalatú lesz, mohó és várakozó. Pillanatnyilag nem az az első gondolata, hogy szegény fiú min mehetett át, ami ezt mondatja vele, ebben a másodpercben nem érdekli, miért ilyen elhagyatott és magányos a szemben ülő tekintete, hogy miért van a csendes szavaknak olyan érzete, mint egy kétségbeesett kiáltás.
Szegény fiatal. Mégis csak arra tud gondolni, milyen lesz az íze. Ez az óvatlan megadás, amivel gyakorlatilag átnyújtja magát, erre a tényre tereli minden figyelmét.
- Nincs?
A jelenléte anélkül terjed ki és hömpölyög körülöttük, hogy az különösebben feltűnő lenne valakinek távolabbról. Ők továbbra is egy csendesen beszélgető páros a füstös kocsma sarkában. Konstantin viszont az érzékeit meghazudtoló közelségből véli hallani a búgó alt kérdését. Olyan érzés, mintha közvetlenül mellette ülne, s a vokális inger fizikai formában ölelné át kedvesen.
- Hajlandó lenne odaadni nekem saját akaratából azt, amire szükségem van?
Nem nyúl hozzá ahhoz a kevés mágiához, amit nem mint boszorkány, hanem mint vértestvér birtokol, számára édesebbé teszi az élményt az, ha önként adják neki, amit akar. Abban benne van a nagylelkűség zamata, testessé teszi az áldozat, amellyel legyen az bármilyen ok is, de megtisztelik őt magát. Természetesen mindez leginkább a saját elképzelése, Elizabet maga képzeli hozzá a különbséget az erőszakkal ontott vértől - ám ez nem változtat azon, hogy számára létező különbség.
- Ebben az esetben hadd hívjam meg magamhoz egy italra.
Egyszerű meghívás, egyszerű grammatikai formában, mindössze annyiban más a már százszor feltett testvérétől, hogy ezúttal az italról egészen más elképzelései vannak a kérdezőnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Kár lenne összehasonlítani egy emberségét még hűen őrző újszülöttet és a maga fajtát. Nem  jobb-rosszabb értékítéletekre alkalmas vizsgálódási alap. Elizabet nyilván jobban tisztában van nem csak a lehetőségeivel, de a határaival is, ugyanakkor lassan sorvad el benne az a halandó tűz, amely mozgó, színes forgataggá varázsolja az emberek számára a világot. Hétköznapi problémák, nehézségek, kihívások, célok, amikért bármit megtennének, elhivatottság, elragadtatottság, igyekezet, türelmetlenség! Mennyi magas hőfokon égő, csodálatos, eleven érzés és indulat!
Szomorúan lebiggyeszti a száját az elutasító válaszra, és a vállait is leejti. Mintha sosem lett volna ott, úgy szivárog el egyszeriben a különös légkör. Olyan a társasága, mint egy természetfeletti hullámvasút, amilyen már-már fojtogató volt a jelenléte, most ismét a hidrogénezett szőke, jól öltözött hölgy az asztal másik felében. Most éppen egy nagyon csalódott hölgy. Elgondolkodva csavargat mutatóujja körül egy fürtöt.
- Elszomorít, hogy így visszautasít.
Tulajdonképpen elvehetné erőszakkal is a vérét. Ez egy lehetséges opció. Amilyen szívesen fest magáról a közösség előtt egyfajta filantróp képet, olyannyira nem mélyről fakadó ez az emberszeretet. Nehéz lenne meghatározni mit is érez ezek iránt a törékeny lények iránt. Az egyszerű muglik talán olyanok, mint az érdekes, de nem túl veszélyes kisállatok, eldédelgeti az ember, de ráun előbb-utóbb. A mágusok a bennük lüktető varázserő miatt már annál egzotikusabbak, lenyűgözőek, kedvtelve nézegeti és csodálja őket, még becsüli is, ám mégis ott a faji szakadék közöttük. Más nyelven beszélnek, más törvények szerint működnek.
Megfordul hát a fejében, és különösebb bűntudatot sem érez amiatt, hogy rákényszerítse az akaratát a férfira - még csak nem is emlékezne azután a másik, mégis ez már olyannyira idejét múlt. Ráadásul inkább rövidtávon kifizetődő, míg Elizabetnek már csak alkatilag is a hosszútávú befektetések fontosabbak.
Arcát tenyerébe fekteti, úgy pillant át az asztallap másik felén Konstantinra, miközben hallgatja a megfontolt szavakat, amelyek arról tanúskodnak, hogy mégsem olyan teljeskörű az a visszautasítás, amivel az imént élt.
- Jogos elvárás, kedvesem, halljuk, mit adhatok én... ?
Nem zavartatja magát a gyűrű miatt, ugyan már, neki is van jó pár, viselte is őket halhatatlan élete során számtalanszor, az isten előtt köttetett eskükben már csak a hozomány és a szerződések végett hisz. Őszintén szólva arra számít, hogy valami komolyabb árat kérnek a vitae-ért cserébe, hiszen számára, bár nem mondja ki, de az aranynál és gyémántnál is nagyobb értékkel bírnak a bíbor cseppek.
Mégis, ami elhangzik, az nem más, mint néhány csekély óra és nap idejének végtelen óceánjából! Szélesen, vidáman elmosolyodik, ami majdhogynem képes elfeledtetni a szemben ülővel, hogy mennyire különböznek is egymástól.
- Csak ennyi volna? Ez esetben örülök, hogy a szándékaink egy irányba mutatnak, természetesen nincs ellenemre, hogy találkozzunk.
Milyen különös fiú! Még ki is emeli, hogy nem a testiséget igényli. Nem mintha ne hallotta volna ezt a mondatot már sokszor olyan hamissággal, mint egy félrehangolt hegedű: sikítva a fals hangokat. Mégis, ezúttal őszinte az ígéret, mintha Konstantin feltételezné, hogy a gondos smink és besütött frizura mögött találhat az ízlésének megfelelő szellemi partnert. Ritka, hogy ilyesmit feltételeznek, ami megmosolyogtatja.
- Milyen kényelmes ez a megoldás, egészen üdítő. Imádok csevegni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Senki sem mondhatja, hogy túl sokat panaszkodna az úgynevezett életére. Persze néha előfordul, és kicsúszik a száján egy-két panaszos szitokszó, de ezekről összességében mindig el lehet mondani, hogy csak amolyan női elégedetlenkedések. Vannak azonban dolgok, amik mindig is kellemetlenül fogják érinteni.

Például a nyitvatartás időpontjai. Mindig. Mindenhol. Mintha rájuk, a magafajta éjszakai lényekre nem is lennének tekintettel ezek a szörnyű üzletek, mintha azt hinnék, hogy nekik nincsenek szükségleteik, amelyekhez valahonnan be kell szerezniük az alapanyagokat.
Nos, nemcsak mintha, hanem ez egy igen sajnálatos tény. Mindig lehangolja az üres piactér látványa, bár az is igaz, hogy az esték elején, épp csak a naplemente után még akad egy-két stand, amely nem pakolt össze és vonult még vissza. Azok a fajta standok ezek, ahol nem zöldségeket és gyümölcsöket, vagy műanyag gyöngyökből font kacatokat árulnak, hanem különlegesebb (általában ismeretlen származási helyű holmikat) - Elizabet pedig végtére antikvitást vezet, néha nem árt felfrissíteni a kirakat kínálatát. (Részletkérdés, hogy nincs kirakata.)
Egy furcsa formájú mécsestartót szemlélget egyelőre, próbálja kiszúrni, mi lehet mágikus - vagy csak miről hiheti azt egy leendő vásárlója, hogy az. Bár saját magának aligha lehet olyan varázsereje, mint egy boszorkánynak - szép idők, rég is voltak már azok -, de maga is mágikus lény révén, ha más nem, megérzés alapján néha szerencsésen rábökhet valamire.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Tömegben meg lehet érteni, hogy nekisodródnak az emberek. Egy szórakozóhelyen szintén van rá megfelelő indok, közvetlenül utána kap is általában egy szebben vagy kevésbé szofisztikáltan megfogalmazott felajánlást. Nade, hogy a kihalt piactéren csak úgy a semmiből menjenek neki, arra ritkábban van példa. Nem olyan nagy tragédia egyébiránt, nem olyan törékeny a hölgy, mint amilyennek elsőre látszik, viszont a vámpír lét nem teszi súlyosabbá, mint másokat, a gravitáció őt nem fogja jobban, mint egy vele egykorú és hasonló paraméterekkel rendelkező embernőt - el is viszi a lendület bizony.
Lehetne filmbe illő, feltűnő és látványos jelenet, de mindez csak annyit takar, hogy kicsit megbicsaklik a neki ütődő súly miatt. Jó reflexekkel meg is kapaszkodik, habár szükség, mint az bebizonyosodik, nem lett volna rá. Aztán érkezik is a várható bocsánatkérés, Elizabet pedig elnéző mosollyal az arcán paskolja meg finom, gyengéd mozdulattal pontosan kétszer a fiú felkarját.
- Ugyan drágám, annyi baj legyen, hála, hogy olyan előzékenyen elkaptak, nem esett.
Miután visszanyeri az egyensúlyát, ami valljuk be, nem tart túl sokáig, hiszen azt már rég visszanyerte, inkább kicsit már csak ösztönösen is jobban rájátszik, hogy mozdulatainak emberibb kisugárzása legyen.
- Viszont te nagyon elgondolkodhattál valamin, ha ez a pár méter nem volt elég.. - féloldalas pillantást vet a mellettük lévő több méter széles helyre a két standsor között, amelyből Adriannek pont azon a szakaszon kellett haladnia, ahol Elizabet ácsorgott.
Csak az árulkodik arról, mennyire nem érintette komolyabban az ütközés, hogy a kezében lévő mécsestartót sértetlenül helyezi vissza.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Ha olyan napja lenne, kifejezetten felháborodna ezen az érdektelenségen, hogy alighogy segítették fel, máris figyelmen kívül hagyják! Szeszélyeinek egyik oldalát igazán fel tudja piszkálni az ilyen. Máskor viszont észre sem veszi ezeket az allűröket, figyelmének hatókörén kívülre esnek az emberek reakciói, s hogy tudna felháborodni valamin, aminek semmi jelentősége? A mai éjszaka ez az utóbbi különös érdektelenség uralja, igaz, lehet pontosabb lenne éjszaka helyett a jelen pillanatra hivatkozni, hiszen ki tudja, hogy kiszámíthatatlanul imbolygó hangulata mikor változik más, nem várt irányba?
Eligazítja a ruháján keletkezett ráncokat, úgy fordul vissza ő maga is a portéka felé, elvégre nem érdemes sokáig húznia az időt, későre jár már, ki tudja, mikor dönt úgy az árus, hogy összeszedelődzködve odébbáll.
- Nos, én nem ismerem a nővéredet, nem tudhatom, hogy miben lelné a kedvét.
A női ízlés kiszámíthatatlan, saját maga példáján tudja. Kedves, a szép holmikat kedvelő lány ez a nővér? Netán maszkulin gondolkodású, a fiús sportokban vagy hobbikban jeleskedő? Nem mindegy, különösebb fogódzó nélkül pedig aligha adhatna a fiúnak hasznos tanácsot.
Vékony, sápadt ujjaival a kiállított állványokon függő nyakláncok egyike felé nyúl. A tér gyér világításában is élesen elütnek fehér bőrétől a gondosan sötét bársonyszínre lakkozott körmök. Leakasztja a bőrpántot, hogy közelebbről is megszemlélje az áttetsző borostyánkő tartalmát.
- Ennek a közepén egy újszülött turul fedőtolla van. - Jellegzetes színe még a kő sárgás árnyalatán is áttetszik. a tojásfehéres, világos alapon sötétbarna csíkok futnak végig girbegurbán. Apró pihe mindössze, nem egy kifejlett példány tiszteletet parancsoló tolla.
- Azt mondják, bátorságot önt a birtokosába, mikor nehéz döntés előtt áll.
Csevegő, finoman morajló alt hangja kellemes keretet ad a rövid elbeszélésnek, az a fajta tónus ez, amit az ember szívesen elhallgat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Volt egy meghívása az itteni színház egyik darabjára, azonban túlzottan unalmasnak bizonyult, így az első szünetben úgy döntött, hogy magára hagyja a páholybeli helyét (és egyúttal a partnerét is), és inkább visszaindul az üzletbe. Lehet, hogy övé az örökkévalóság, de ez nem jelenti azt, hogy tengernyi idejéből akár csak egy zsebkendőnyit is dilettáns darabokra kell áldoznia. Bézsszínű bolerója inkább dísznek van, mintsem ténylegesen meleget szolgáltatna az éjszakában, de ez Elizabetet nem is érinti komolyabban, a hőmérséklet részletkérdés. Magassarkú cipője kopog a hepehupás, macskaköves úton - csodaszámba megy, hogy egy ilyen terepen képes magabiztosan és könnyedén járni, anélkül, hogy attól félne, elesik valamelyik váratlan kiszögellésben. Enyhe, épp csak érezhető parfüm lengi körbe, ruhája, bár elegáns, mégis szépen simul a falu általános hangulatába, inkább világos, élénk szőke hajával rí ki az utcai látképből. Derűs hangulatban pillant át az út másik oldalára, a szemközti járdára, ahol ismerős arcot vesz észre.
- Ah, Mihael drágám!
Csak úgy, teljes természetességgel, és a másik magánszférájára abszolút érzéketlenséggel kiált fel ezzel a bizalmassággal, miközben irányt változtatva elindul felé. Már másfél méterről megemeli az egyik vörösre lakkozott körmös kezét, mutatóujjával ál-fenyegetően ejnye-bejnyét mutatva a fiúnak.
- Hát illik egy hölgyet megváratni? Volt egy megbeszélt találkozónk, én pedig hiába várakoztam, egészen el is untam magam a végére. Micsoda illetlenség.
Felsóhajt, de a szája sarkában végső soron mosoly játszik, már nem bosszankodik, volt ideje arra, hogy kezdeti szeszélyes kelletlensége és rossz hangulata leülepedjen, s végül eltűnjön. Emlékszik arra, milyen irritált volt emiatt, de ismét felidézni magában az érzést már nem tudná emlékezetből, legfeljebb, ha valami ismét kiváltja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Elsőre természetesen annak tudja be a fiú zavarát, hogy így letámadta az utcán. Efelett a nő természetesen semmilyen bűntudatot nem érez, azt tesz és úgy, ahogyan kedve tartja, mindig így vélekedett erről. Meg aztán biztosan azért is megilletődött, amiért most rajtakaptál, és a nemrég felültetve hagyott személy jóformán merő véletlenségből ugyan, de rátalált. Megtorpan Mihael előtt, testsúlyát az egyik oldalra helyezve, bal kezét a csípőjére helyezve, kissé hetyke, kissé számon kérő testtartást felvéve.
Hogy aztán egy hosszú másodperc erejéig fürkészőn mérje végig a fiút annak szavai után, reakcióiban, vonásaiban, rezdüléseiben, szívverésében hazugság vagy tettetés jelei után kutatva. Szörnyen átlátszó trükk lenne úgy tenni, mint aki nem ismeri fel őt. Ha nem érzékelné a Mihael ereiben sebesen száguldó vért, az újdonság és meglepettség tapasztalatától felszabaduló adrenalint, akkor nagyon komoly sértésnek is venné azt, hogy már csak a lehetősége is felmerült annak, hogy őt, Báthory Elizabetet el lehet felejteni.
Nem kérem, ilyen nincs.
És úgy látszik, mégis van, mert minden érzéke és tapasztalata arról árulkodik, hogy az előtte álló nem hazudik: csakugyan elképzelése sincs, ki beszél hozzá. Mégis mit kezdjen így vele?
Oda az egyik kliense, így semmi haszna nem lesz belőle!
Vagy mégis.
Nyelve hegyével elgondolkodva simít végig szabályos fogsorának belsején, megállapodva az egyik szemfogánál. Ugyan ma már vacsorázott, de a jóból soha nem elég, egy kis kényeztetés kijárna neki, ráadásul ez.. olyan könnyű.
- Jaj, ne legyél ilyen formális, nem kell így óvatoskodni, ettől csak kellemetlenül idősnek érzem magam.
Eltöprengve hajol közelebb, még éppen a személyes szférán kívül maradva ugyan, de Mihael orrát így is megcsapja a kellemes parfüm illata.
- Valóban nem emlékszel rám? - Muszáj tennie még egy próbát, a bizonyosság kedvéért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Mintha a fiú kissé defókuszált lenne, míg beszél, határozottan nem oda néz, ahova várná, de egye fene, most az egyszer elnézi neki. Lehet, hogy máskor is elnézi, igazából ki tudja, hogy mikor gondolja úgy, elég fontos a mondandója ahhoz, hogy sértés legyen az elkószáló figyelem. Gyakorlatilag csak a szívverését véve alapul, köteteket lehetne írni Mihael gondolatairól. Igaz, arcának rezzenései is igencsak árulkodóak. Ez, és a kérdésére kapott válasz épp elég neki ahhoz, hogy egy vidám, elégedett mosollyal Mihael mellé lépjen, és kedélyesen belé karoljon.
- Nem, nem, minden kétséget kizáróan téged ismerlek. Mit szólsz, ha nem egy zsúfolt, zajos fogadóba megyünk, azok ilyen késő este már úgyis tele vannak mindenféle kellemetlen fráterrel. Viszont remek kávém és italaim vannak a szállásomon.
Ebben nem hazudik, tényleg tart vendégváró italokat, hiszen nem félrevonult remete életet él, hogy ne lennének vendégei. A magasságkülönbség kevésbé jelentős így, a magassarkújában állva, de még így is felfelé kell irányítani a tekintetét félig-meddig, amikor oldalra pillant.
- Az antikvitás felső emeletén lakom, nem messze innen. Odafenn elmesélheted, hogyhogy nem átallottál mindent elfelejteni rólam.
Ami igazából egyetlen egy találkozás volt, de Elizabet szemében már az is hatalmas veszteség. Mármint a fiú számára elkönyvelhető veszteség. Egyébként is unatkozott volna ma már, amint hazaért, ez pont kapóra jön, mint időtöltés, ráadásul elég izgalmas kilátás, hogy arról világosíthatja fel a fiút, amiről csak kedve tartja. Legalább a mostani éjszaka erejéig igaznak fogja gondolni.
Hát nem szórakoztató?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

A budapesti éjszakából érkezik vissza. Hiába, eltelhet öt, tíz, száz év, a fővárosok nyüzsgő, emberektől zsongó forgataga mindig bűbájos marad a maga módján. Régen talán kissé kellemetlenebb volt a csatorna és lovaskocsik orrfacsaró bűze miatt. Most a szmog az, ami néha ki tudja billenteni a komfortzónájából, de minden megszokás kérdése. Illetve minden azon múlik, elég szórakoztató-e a társasága ahhoz, hogy elvonja a figyelmét ezekről a kellemetlenségekről. Olyan tíz perce érkezhetett vissza az egyik hoppanálási pontra, természetesen nem egyedül, hanem egy fess varázsló oldalán, aki felajánlotta, hogy szívesen hazahoppanálja a hölgyet. Nem említette, hogy a boltjának ajtaja pont az ilyesféle gyors helyváltoztatásokra van kialakítva, mindig élvezi azokat az alkalmakat, amikor van alkalma belekóstolni a hajdanán elvesztett mágia élményébe. A fiú visszatért a barátaihoz a pesti felsőkategóriás szórakozóhelyre, Lizi pedig mint aki jól végezte dolgát, úgy indul lefelé a Fő utczán, az antikvitás irányába. A kisvárosi környezettől szörnyen elüt a hófehér haute couture ruha, amely egyszerű, kellemes szabású, és nem bíz sokat a képzeletre. Mondjon bárki bármit, valahogyan neki is vadásznia kell, márpedig Elizabet nem híve annak, hogy sokáig rohangáljon a prédája után, jobb szereti ő maga bevonzani, hogy az házhoz jöjjön. Ha pedig ehhez minden adottsága megvan, nem fogja holmi álszerény szemérmesség miatt elpazarolni a lehetőséget.
Magassarkúja cípője hangosan koppan minden lépésnél, rejtély, hogyan képes anélkül métereket megtenni a trükkös macskaköves úton, hogy egyszer is megbicsaklana a bokája. Krémszínű oldaltáskájába ejti a mobiltelefont, a faluba lépve mindig használhatatlanul pocsékká válik a térerő.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Nem nagy táv, amit a hoppanálási ponttól kell megtennie az antikvitásig, de érthető módon nem sieti el. Bár kényelmesen berendezkedett a boltban, viszont attól még nem válik remetévé. Márpedig Elizabet odavan az emberekért. Még az utolsó pézsmaszagú, izgatott kis kamaszkölyökre is képes úgy tekinteni, mint valami aranyos kiskutyára, akinek elég, ha meglapogatja a fejét. Az pedig mindig különösen szórakoztató, ha megpróbálja egy magát erősnek és hatalmasnak gondoló férfiember kirabolni az utcán. Általában olyankor nagyon hamar megvan az aznapi vacsora - még ha egyébként a muglik vérét nem is tartja különösebben zamatosnak.
Nem. Az a legjobb, ha az a vér mágiától telt, súlyos. Amikor a nyelve hegyén érzi a mana táncolását (ami amúgy teljesen lehetetlen, lényegében csak placebo az egész).
A mai éjszaka felhőtlen, tiszta, itt vidéken még a levegő is könnyebb, a hatalmas autós forgalom sem tömíti el az érzékeit - sem a hallását, sem a szaglását. És ami még jobb Bogolyfalvában az az, hogy tele van varázslókkal. Precízen vörössel kihúzott ajkai halvány mosolyra húzódnak, mikor Dorián megszólítja. A férfi próbálhatja elnyomni akárhány mentolos cukorkával az alkohol odőrjét, kizárt, hogy ne ordítson róla az egész estés tivornya. Ráadásul tényleg elhomályosíthatja még a varázsló ösztöneit az ital, ha ilyen könnyed "aggodalommal" szólította meg őt, akiről messziről ordít a tény, hogy nem ember. Néha hízelgően vélának hiszik.. de hosszú távon végül mindenki rájön, hogy mi is az a különös kisugárzás. Sajnos ez igen nagy hátrány tud lenni, Elizabet esetében nem működőképes a diszkrét "farkas báránybőrben" stratégia.
- Nagyon kedves Öntől, hogy figyelmeztet. - De én még szomjas vagyok - teszi hozzá gondolatban, évődő szórakozottsággal. Vajon milyen arcot vágna a férfi, ha hangosan is kimondaná? Sosem tudja eldönteni, hogy az emberek rajongása vagy rémülete szórakoztatja jobban. És mivel nem tud választani, ezért jobbára nem is erőlteti, számára mindkettő megfelel.
- Netán összefutott velük, hogy ilyen jól tájékozott? - Érdeklődve, enyhén félrebiccenti a fejét, már rég megálljt parancsolt a lépteinek, akkor, amikor a férfi először megszólította.