A viktoriánus stílusú, ódon ház a falu melletti erdő fái közt rejtőzik. Vörös téglákból épült, tetőcserepei feketék. Kerek szárnyát kupola díszíti. Verandájára öt fokból álló lépcsősoron vezet fel az út, innen nyílik a bejárati ajtó, amely természetesen csak és kizárólag sötétedés után vagy éppen napkelte előtt tárul ki a látogatók előtt...

A házban megannyi kis folyosó, szoba, rejtett zug található, telezsúfolva a legkülönfélébb bútorokkal, tárgyakkal, berendezésekkel, könyvekkel, hangszerekkel, képekkel, látszólag hatalmas káoszban, teljesen rendszertelenül.
Minden helyiség rejt valami egészen érdekes megoldást. Az egyes eszközök, ingóságok a legváratlanabb szerepet töltik be, használatuk olykor koránt sem rendeltetésszerű. Így a konyhabeli étkezőasztal sakktáblaként szolgál, a nappali padlójának bizonyos részein csaknem szőnyeg sűrűn futnak át a kábelek, a mellékhelyiségben pedig egy terebélyes bokor nőtt ki a WC kagylóból.
Hiába szokatlan azonban a régi épület limlomosnak tűnő közege, végtelen nyugalmat árasztanak időtlen értékeket felvonultató szobái.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=385043#post385043][b]Saragob Kíra - 2014.09.14. 21:34[/b][/url]

Kíra egészen élvezi, hogy ilyen nagy hatással vannak Adamre a szavai, még ha ez azt is jelenti, hogy a földszinten lebzselő úriember van ilyen hatással Adamre. A homlokpuszi jól esik neki, az viszont már kevésbé, hogy ezt követően Adam felpattan mellőle, köntöst kap magára, leteszi a kavicsot, és már el is tűnik az ajtóban. Kíra mindezt egy szó nélkül, felkönyökölve az ágyon nézi végig. Hosszasan bámulja az ajtót, ahol Adam az imént eltűnt, valahogy nem akaródzik neki utána indulnia, pedig szeretne. Maga mellé teszi a karját, visszahanyatlik az ágyra, a plafont figyeli. Úgy érzi magát, mint a gyerek, mikor vendégek érkeznek a szülőkhöz, ismeretlenek, akikhez neki semmi köze, akikkel el akarja kerülni a találkozást, de mégis tudni szeretné, kik ők, miért jöttek, miről folyik a szó. Meg egyáltalán, miért pont a konyhában kell beszélgetniük, ahová nem tudja elkerülni, hogy előbb utóbb ne menjen ki, hiszen ott a kaja.
Fordul kettőt az ágyon, épphogy csak le nem esik a végéről. Feltápászkodik, kilép a balerinacipőjéből és óvatos, mezítlábas léptekkel, kíváncsian indul Adam után a földszintre. Noha a lopózásnak nem túl sok értelme van egy olyan házban, ahol a jelenlévők nem hogy a lépéseit, de még a szívverését is könnyedén hallhatják.  
Ő ugyan ebbe nem gondol bele, de mire a lépcső aljához ér, elunja, hogy lassan és halkan lépdeljen. A harmadik lépcsőfokról nagyot ugorva érkezik meg az előtérbe, ahol körbepillant, majd tyúklépésben közelíti meg a konyhát.
- Zavarok? - a küszöbön állva teszi fel a kérdést, aminek elhangzása igen nagy kuriózum Kíra szájából, hisz többnyire akkor sem érzékeli, ha terhes a jelenléte, ha az tényleg úgy van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=390582#post390582][b]Saragob Kíra - 2014.09.23. 20:28[/b][/url]

Nagyokat pislogva néz Arendre, akitől választ kap a kérdésére, majd újra Adamre tekint, aki azonban nem viszonozza a pillantását, pedig Kíra elsődlegesen tőle várta volna a megerősítést, nem a számára idegen férfitól. De láthatóan Adam sem tiltakozik a jelenléte ellen, így aztán Kíra nem is zavartatja magát, lazán nekidől az ajtófélfának és karba fonja a kezeit. A férfi lágy, szelíd hangja ellenére sem tetszik neki a szóhasználat. Kíra értelmezésében az "embered" kifejezés, inkább érdekkapcsolatra, semmint olyan belsőséges viszonyra utal, mint ami őt Adamhez fűzi. Adamre pillant, akiben azonban úgy tűnik, hogy nem merül fel hasonló gondolat, és csak bólogatva válaszol. Így aztán Kíra pedig megpróbálja lenyelni az ellenérzéseit, és tőle szokatlan módon csendben marad, mert Adamről rá is átragad ez az "emelkedett" hangulat.
Arend jelenléte kicsit kimozdítja őt a komfort zónájából. Mint mindig, most sok kérdés, csapongó gondolat motoszkál a fejében. Sosem jelentett neki gondot a tény, hogy meglehetősen keveset tud Adam múltjáról, nem is faggatta Adamet soha. Most sem hozza különösebben lázba a téma. Csupa gyakorlatias dolog fordul meg a fejében, úgy mint: hol volt eddig Arend? most mire fel a látogatás? vajon van-e még a csokiskekszből?
Szólásra is nyitja a száját, aztán végül csak szusszan egyet. Továbbra is az ajtófélfát támasztva nézi végig, ahogy a két férfi megöleli egymást.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=415759#post415759][b]Saragob Kíra - 2014.11.02. 19:59[/b][/url]

~ Mosoly és kacsintás? Nekem ne kacsintgasson! ~ A fejében megszólaló ellenséges hangocska ellenére, Kíra mégis félmosollyal, kissé elpirulva fogadja Arend gesztusát. Majd karba fonja a kezét, és inkább Adamet figyeli, ahogy előpakol a hűtőből, aztán szépen átsorjáznak a nappaliba.
Üdítőjét kortyolgatva figyeli a két férfit, s csak nehezen tudja megállni, hogy ne nevesse el magát, ahogy belegondol, milyen viccesen is festhet egy küldő szemlélődő számára a jelenet, amelyben két vámpír úriember módjára üvegpohárból kortyolja a vért, miközben egy karnyújtásnyira tőlük egy dekoratív fiatal nő Bambit szürcsöl.
Ismét csak Arend töri meg a csendet, Kíra pedig már nem bírja tovább, mégiscsak felkacag ezen az abszurd szituáción. Csillogó szemekkel pillant a kissé még mámoros tekintetű Adamre, majd újra felnéz Arednre, aki ezúttal már hozzá intézi a kérdését.
A mosoly azon nyomban eltűnik a tekintetéből. Nem tetszik neki a téma, amit a szőke férfi feszeget. ~Mi köze van neki hozzá? Miért kérdez ilyet? Azt várja, hogy áradozzak?~ Nem akar vele az érzéseiről beszélgetni, meg is próbálja elővenni a lehető legszúrósabb, villámokat szóró, hideg tekintetét, de mégsem tudja annyira felkapni a vizet ezen az apróságon, mint ahogy szeretné.
- Ez milyen kérdés? Neked megelégedésre szolgált, amikor...mielőtt...miután...? Hhhh - menet közben hirtelen összeakad a nyelve, nem is tudja, mit akart kérdezni, és végül a saját ügyetlensége feletti indulatos sóhajtásba fullad a mondat. Rettentően zavarja, Arend csak így besétált ide és sokkal jobban ismeri Adamet nála, közös múltjuk van, nem is akármilyen.
- Adamen kívül még hány embert változtattál át?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=499360#post499360][b]Saragob Kíra - 2015.07.23. 15:00[/b][/url]

A fák közül lassan bontakozott ki a viktoriánus stílusú, tiszteletteljes, téglaépület. Minden megtett lépéssel egyre több és több szeglete vált láthatóvá. Jobban mondva kivehetővé, hiszen a pálcafénynél való hunyorgást kevéssé nevezhetjük valódi látásnak Kíra esetében. Tétova léptekkel közeledett a ház felé, minden második lépésnél megállva és láthatatlan bogarakat lesöpörve a lábszáráról. Folyton azt érezte, hogy mászkál rajta valami, amitől képtelen szabadulni. Lassacskán kiért a fák közül a ház elé, de egyelőre nem ment fel az ajtóhoz. Nem mert. Nem tudta biztosan, tényleg itt van-e vagy csak a képzelete játszik vele. Beharapta az ajkát, megfordult a fejében, hogy egyszerűen elhoppanál. Megint. Mert az egyszerűbb. Mégsem tette. De valahogy továbbra sem akaródzott felmennie a verandára és kopogni. Mégis mit mondjon, ha Adam ajtót nyit? És ha nem nyit? Ha nincs is a közelben? Várjon itt reggelig, míg vissza nem jön? De mit fog neki mondani? Miért jött?
Fogta magát és elült a fűbe, egyébként is húzta már a hátát a táska, jó volt végre letenni. Meg aztán így hajnalban olyan kellemes az idő, minek is akarna bemenni. Hiszen olyan hűvös a fű és puha.
Rettenetesen izgult. Bár ezt nem vallotta be magának, fel sem ismerte igazán az érzést. Ő csak egy kicsit még odázni akarta a találkozást, kicsit még felkészülni. Tudat alatt mégis az munkálkodott benne, hogy bármit is tesz, vigyáznia kell az Adamhez fűződő kapcsolatára, mert ez az egyetlen, amit még nem rontott el maga körül véglegesen. Ez az, amihez visszatérhet, amibe kapaszkodhat - legalábbis szerette volna, hogy így legyen.
Békésen üldögél, mélyeket szippant a friss levegőből, időnként végigsimít a lábán, karján, ahol éppen a rajta futkározó bogárkát érzi. Körbenéz, figyeli az erdő zajait, ami egészen minimális errefelé, hiszen az állatok többnyire kerülik Adam kuckóját. Felpillant az égre is, és rájön, hogy tulajdonképpen azt sem tudja, milyen nap van, és mióta van talpon. Összeráncolt homlokkal próbál visszaemlékezni, hogy mikor és hol is aludt utoljára.
- Által mennék én a Tiszán ladikon - suttogva elkezd indokolatlanul énekelgetni, csak mert eszébe jutott épp valami - ladikon, de ladíííkon...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=499810#post499810][b]Saragob Kíra - 2015.07.24. 22:10[/b][/url]

Még az elsőnek eszébe jutó népdalt sem sikerül tisztességesen végigénekelnie, mikor Adam már meg is jelenik a verandán. Kíra hangja hirtelen megakad, ahogy észreveszi Adamet, sóhajt egy aprót, miközben kékjeit a férfire függeszti, fejét pedig enyhén oldalra billenti. Egyelőre esze ágában sincs megtörni a csendet, amelyet egészen idillikusnak talál.  
Összehúzza a szemöldökét és fürkésző pillantásokkal követi, ahogy a férfi elővesz egy üvegcsét, amit Kíra nem tud azonnal azonosítani, és mint ismeretlen eredetű tárgy, természetesen kíváncsiságot ébreszt a lányban. Szinte lélegzetvisszafojtva figyeli, ahogyan Adam nagy odafigyeléssel fúj felé egy nagyobbfajta buborékot. A buborék azonban magától kipukkan, mielőtt még elérne Kírához, amit a lány egy ajakbiggyesztéssel konstatál.
- Miért ilyen nagyot fújtál? - kérdezi komolyan. - A nagyok sokkal könnyebben kipukkannak,mert... - kezd bele nagy szakértelemmel a magyarázatba - ..ez tény. - zárja rövidre a dolgot.
- Inkább fújj sok kis aprót meg közepeseket! Azok olyanok, mint egy egy egy aranyos kis raj.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=500031#post500031][b]Saragob Kíra - 2015.07.25. 21:56[/b][/url]

- Az nem mentség - Kíra kategorikusan söpri félre Adam magyarázatát, egy pillanatra sem kérdőjelezve meg annak igaz voltát. Bár azt ő is érzékeli, hogy Adam szájából igencsak furán hangzott ez a mondat.
A kérésének megfelelően, Kíra ezúttal egy csapatnyi kis buborékot kap, amelyek azonban egyáltalán nem úgy viselkednek, ahogy azt a lány elvárta volna. Már a mozgásukon is meglátszik, hogy kevésbé hat rájuk a külső környezet, mint az egy átlagos buboréktól elvárható lenne, de Kíra csak akkor nyer teljes bizonyosságot a buborékok különlegességéről, mikor azok nem pukkannak ki, hiába ütköznek szilárd felületnek. Kíra arcán gyermeki meglepettség tükröződik, az a fajta, amelyből még nem lehet eldönteni, hogy utána felkacag-e a gyermek, vagy sírva fakad. Kíra azonnal megpróbálja kipukkasztani a térdére tapadt közepes bubit, de hiába böki meg, a kis gömb túléli a támadást. Felpillant Adamre, aki éppen ekkor engedi útjára a kettes számú nagy buborékot, ami ezúttal könnyedén kezd az ég felé emelkedni, holott ezt a légmozgás egyáltalán nem indokolná. Kíra figyeli egy darabig, majd ismét csak a közvetlenül rajta és mellette csücsülő buborékokra fordítja a tekintetét. Megpróbál rátenyerelni az egyikre, de nem sikerül megsemmisítő csapást mérnie a buborékra, mivel az arrébb csusszan.
- Ezek nem pukkannak ki! Miért nem pukkannak ki?! - hangja némileg hisztérikus csendül, ahogy hirtelen felpattan a földről, és igyekszik lerázni magáról a varázsbuborékokat.
- Tüntesd el őket! Nem akarom... - egész testében megremeg, de nem veszíti el teljesen a fejét. Nem azért jött ide, hogy Adamnek megint csak "foglalkoznia kelljen" vele. Mélyeket lélegzik miközben szét le sem veszi a még megmaradt buborékokról.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=500089#post500089][b]Saragob Kíra - 2015.07.26. 11:59[/b][/url]

Kíra reakciója, ahogy az nála lenni szokott, teljesen spontán és független az afféle kérdésektől, hogy vajon megbántja-e vele a másikat, akit csak a jó szándék vezérelt a buborékfújásban. Nincs teljesen megelégedve Adam válaszával, hiszen ő nem azt szerette volna, hogy majd eltűnjenek, hanem hogy most azonnal szűnjenek meg létezni a ki tudja miféle sötét mágiával operáló szappanbuborékok. Jobb híján mégis be kell érnie azzal a tudattal, hogy legalább nem megsemmisíthetetlenek. Jobb, mint abban a tudatban tovább élni, hogy démoni szappanbuborékok keringenek szerte a világban, arra várva, hogy bekebelezzék az emberiséget és átvegyék az uralmat. Adamnek is tudnia kell, hogy Kíra kiborulása egyáltalán nem ellene szól, legalábbis a férfira pillantva Kírának nem úgy tűnik, mintha a szívére vette volna a dolgot.
Sóhajt egyet, mikor Adam felhívja a figyelmét a közelgő napfelkeltére. Valahogy soha nem gondolt még bele, hogy Adamet mennyire behatárolja az éjszakák és a nappalok váltakozása. Eszébe jut, ő mennyire utálta, mikor megmondták neki a szülei, hogy meddig maradhat valahol, de legalább volt lehetősége rá, hogy megpróbáljon plusz órákat kialkudni, vagy egyszerűen fittyet hányni a következményekre, ha késik. Hirtelen teljesen elszorul a szíve, ahogy tudatosul benne, mennyi minden szép dolog történik nappal, amiről Adam lemarad, már maga a nap felkelte is olyan gyönyörű tud lenni.  
Kíra felkapja a táskáját, aztán gyorsan beszalad Adam után a házba lendületesen becsapva maga után az ajtót, a következő mozdulattal pedig lehajítva a cuccait. Adam után siet a nappaliba, ahol gyorsan átszelve a kettejük közötti távolságot és melegen átöleli a férfit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=500233#post500233][b]Saragob Kíra - 2015.07.26. 19:52[/b][/url]

Jólesően szívja be Adam illatát, kellemesen bizsereg a bőre, ahol a férfi ajkai hozzáérnek. Majd szinte azonnal zavarba is jön, mivel eszébe jut, hogy ő valószínűleg sokkal kevésbé kellemes élmény most Adam számára. Kevésbé csapzott és ápolatlan ugyan, mint a legutóbbi találkozásuk alkalmával, de azért most is látszik és érződik rajta az út pora.
- Nem, köszi - utasítja vissza Adam ajánlatát. És nem, ő sem udvariasságból ejti ki ezeket a szavakat, hanem mert tényleg nem éhes, nem szomjas.Való igaz, hogy elég rendszertelenül táplálkozott az utóbbi időben.  De Kírát ismerve nem kell attól tartani, hogy ne szolgálná ki magát, ha mégis enni támad majd gusztusa.
- Inkább csak lezuhanyoznék és aludnék egyet. Tudod mióta nem aludtam? - teszi fel a költőinek hangzó kérdést, amit azonban egyáltalán nem azzal a célzattal fogalmaz meg, hogy érzékeltesse, mennyire fáradt is valójában. A kérdés sokkal inkább információ átadó szerepet tölt be, arról tájékoztatja Adamet, hogy Kíra valóban elvesztette a fonalat az idővel és néha összességében a külvilággal kapcsolatban.
Ha Adamnek nincs ellenvetése, ezzel a lendülettel már ki is penderül a nappaliból, az előszobában magához veszi a holmiját, majd kettesével szedve a lépcsőfokokat felmegy az emeletre, ahol beveszi magát a fürdőszobába.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=500523#post500523][b]Saragob Kíra - 2015.07.27. 14:57[/b][/url]

Kíra egyáltalán nem sieti el a tisztálkodást. Egészen meglepő mennyiségű pipereholmit szed elő, amelyeknek a feléről már azt sem tudja, hol és miként került a tulajdonába vagy egyáltalán valóban pipereholmi-e, és amelyeket most szerteszét hagy a fürdőszobában. Hosszasan folyatja magára a vizet, kétféle samponnal is hajat mos, majd még pakolást is ken rá, körmöt vág, fület tisztít, szőrtelenít, megint folyatja a vizet, lemossa a pakolást, dörzsölgeti kicsit a sarkán a bőrkeményedést, fogat mos, a tükör előtt állva fésülgeti a haját azon morfondírozva, hogy vajon megszárítsa-e, avagy ne.
Végül nagyjából egy óra elteltével nyílik ismét a fürdőszoba ajtaja, amely mögül Kíra vizes hajjal, egy leheletvékony szürke topban és kék, csipkés francia bugyiban lép ki.
Egyenesen Adam hálószobája felé veszi az irányt, ahol az ismerős berendezés, a kellemes sötét megannyi édes emléket juttat eszébe. Ajka szegletében apró mosoly játszik, ahogy odafekszik Adam mellé az ágyba és ő is hanyatt fordul. A zuhany kissé felélénkítette, legalábbis ő így érzi, bár valójában továbbra is végtelenül fáradt.
- Olyan jó ez a matrac - sóhajt. Átfordul az oldalára, hogy rendesen lássa Adamet - Képzeld, az enyémet egyszer megették a...szuvak...szúk. Ilyet nem is mondunk. Megette a szú.  Azóta van másik, de azt meg nem szeretem, mert kókuszos. - újabb piciny sóhajtás, és ezzel már lezártnak is tekinti a témát.
- Mindenesetre nem szárítottam meg a hajam. Jobban szeretem, amikor magától szárad. Majd reggel rendet rakok magam után. - ígéri.
- Na jó, de bocsi, nem akarlak fárasztani. Örülök, hogy itt vagy - nyom egy csókot Adam arcára. Az biztos, hogy kissé nyakatekert megfogalmazását választotta annak, hogy tudassa, hálás, amiért itt lehet.
- Jó éjt - a valódi napszakot teljesen figyelmen kívül hagyva zárja le a maga részéről a beszélgetést. Átfordul a másik oldalára, felhúzza a lábait és gombóc pozícióban próbál elszenderedni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=506017#post506017][b]Saragob Kíra - 2015.08.16. 18:27[/b][/url]

Halk pukkanással bukkan fel a verandán. Sosem hoppanál közvetlenül be a házba. Amilyen könnyedén tud fittyet jó néhány udvariassági szabályra, másokat ugyanolyan következetesen betart. Ehhez például tartja magát, hogy bárhová is menjen be - mert ha úgy adódik, bemegy bárhová -, a küszöböt fizikailag is átlépje.
- Hahó! - köszön be az éterbe, ahogy belép az ajtón. Habozik egy kicsit, mielőtt a konyha felé indulna. De tudja, hogy igazából mindegy, hogy odamegy-e Adamhez, vagy sem. Nem kell semmit mondania, vagy egyáltalán megmutatnia magát ahhoz, hogy Adam tudja  - vagy legalább nagyjából betájolja - milyen állapotban van éppen. Így aztán nem számít, hogy mikor szedi rendbe magát. Most ugyanis van mit rendbe szednie magán. A haja és összességében ő maga füst szagú kissé, combközépig érő kis nyári ruhácskáját, itt-ott a lábát sötét, már száraz vérfoltok pettyezik. Meg sem próbálta eltüntetni őket. Oldaltáskája halkan csipog. Az első néhány alkalommal, ahogy visszatért Adamhez, még sokkal jobban odafigyelt ezekre a dolgokra. Nem akarta elmesélni Adamnek, hogy merre járt, így igyekezett minél kevesebb árulkodó jelet hagyni. A férfi azonban nagyon elnézőnek és megértőnek mutatkozott, Kíra pedig lassan egyre inkább elhagyta ezeket az óvintézkedéseket. A hangulatát és érzéseit azonban már a kezdetekkor sem nagyon tudta leplezni. Ez pedig sokszor többet jelentett a megjelenésénél. Most az elnyűtt külseje ellenére - magához képest - teljesen normális. Nyugodt, jó kedélyű, és tele van várakozással, naiv kíváncsisággal. Ezeken túl pedig némi szorongással, mert ő is érzi, hogy egy picit talán most átesett a ló túloldalára. A józan belátást azonban háttérbe szorítja a tudat alatti vágy, hogy feszegesse a határokat.
- Váó! Az tök jól néz ki! - véleményezi az Adam kezében lévő jégkrémet. Leül Adammel szembe az asztalhoz és vár. Szeretné, hogy Adam mondja ki: nem nevelhet fel a házban egy kiscsibét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=506180#post506180][b]Saragob Kíra - 2015.08.16. 22:36[/b][/url]

Tekintete azonnal a táskára vándorol, amit idő közben az ölébe helyezett, majd vissza Adamre. Megnyalja az ajkát, levegőt vesz, hogy válaszoljon a kérdésre, de végül nem szólal meg. Lesüti a szemét egy pillanatra, aztán megint felnéz Adamre, aki úgy tűnik, egészen közömbösen fogadja a helyzetet. Kíra belenyúl a táskába és előveszi a rémült kispipit. Szegényke azonnal megpróbálna hangos csipogás közepette menekülni, de Kíra ujjai óvatos, de határozott fogással megakadályozzák ebben.
- Nyugodj meg, Csibi, nincs semmi baj - kezd el neki duruzsolni, egyik ujjával fonom simogatva a pelyheit.
- Arra gondoltam, hogy felnevelem - pillant fel végül a vért nyalogató férfire - Na, jó! Amikor elhoztam, egyszerűen csak elhoztam - teszi hozzá csak a teljesség kedvéért. Úgy érzi mégiscsak be kell vallania, hogy eredetileg nem sok tudatosság volt a tettében, de hát ezen senkinek nem kellene meglepődnie. Ha pedig már elhozta, nyilván nem fogja halálra ítélni azzal, hogy kirakja valahol a szabadba.
- Miért ne? Egyelőre nem kell neki nagy hely, van áram, simán tudunk fölé szerelni infra lámpát. De tuti életben tudnám tartani varázslattal is. Oké, tápot nem hoztam, de holnap szerzek. És aztán megnő, és elkapirgál itt, tojik tojást, vagy mehet a levesbe - vázolja fel az elképzelését. Ismét lepillant a kis madárra. Már időközben feladta, hogy megszökjön Kíra kezéből, és remegve lapul a lány ujjai között.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=506202#post506202][b]Saragob Kíra - 2015.08.16. 23:32[/b][/url]

Mélyről jövő, hatalmas sóhaj szakad fel Kírából. Nem háborodik fel, nem szól semmit, nem is néz fel Adamre. A sokkos állapotban lévő csibét figyeli, óvatosan cirógatja. Igazából nem lepődök meg a férfi szavain. Hiszen valahol ő is tisztában van a helyzettel. Már akkor tudta, mikor idejött vele, hogy nem fogja tudni itt tartani a madarat. De annyira szerette volna! Arra a rövid időre, amíg beszélt róla, amíg elképzelte lehetségesnek tűnt minden. Addig elhitte, hogy meg lehet oldani, csak akarni kell. Hiszen minden csak elhatározás kérdése. Addig a néhány pillanatig tudomást sem vett róla, hogy szegény állat min megy keresztül.
Adam szavai azonban visszarángatják a valóságba. Felnéz a férfira, hosszú másodpercekig némán figyeli a másikat. Felesleges lenne bármit is mondania a témában. Megértette a helyzetet, sőt, némiképp tovább is gondolta. Ha itt nem, akkor hol nevelgethetné a csibét? Ez az a kérdés, amit hirtelen fél megválaszolni. Mert ez az a helyzet, ami nagyon is megoldható lenne. Találhatna helyet a faluban. Akár még Adam is segíthetne neki benne. Vagy egyszerűen kiköltözhetne a sátrával a semmi közepére a csibéjével együtt. Számtalan módon és helyen megoldhatná, hogy felnevelje a madarat. Nem is érti saját magát, amiért egyszeriben csak gombóc gyűlik a torkába. ~Nem, nem, nem!~ Nem ezért van itt, nem ezt akarja, nem akar gondolkodni. Elkeseredése egy pillanat alatt tehetetlen, kínzó feszültséggé formálódik.
Hirtelen felpattan, és egy szó nélkül, kezei között a csibével sarkon fordul és hoppanál. Csak egy jó fél órával később bukkan fel ismét a ház előtt. Immár üres kézzel. Azonban nem megy be, csak mélyet szippantva a kellemes esti levegeőből leül a verandára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=507592#post507592][b]Saragob Kíra - 2015.08.21. 17:21[/b][/url]

Kírának általában nem kell nagyon összpontosítania ahhoz, hogy kiürítse a fejét. Ez általában elég könnyedén megy neki. Szinte bármilyen apróság ki tudja őt zökkenteni a gondolatmenetéből. Amire még az is rátesz egy lapáttal, hogy sokszor tudatosan is menekül azokból a helyzetekből, amelyekben egy komolyabb témába ütközik.
Most viszont jár az agya, még ha megkérdőjelezhető is, hogy mennyire összefüggő a fejében lejátszódó gondolatsor. A kiscsibén gondolkodik, amit visszavitt oda, ahonnan hozta. Azon, hogy mennyire értelmetlen, amit csinál. Azon, hogy végül csak azért vitte vissza, mert nem mert volna igazán felelősséget vállalni érte.
Közben hallja, hogy nyílik mögötte az ajtó. A válla felett hátrapillant, és látja, ahogy Adam épp újra az ölébe kapja a küszöbről a hatalmas szekrényt, majd visszafordul előre, és ismét a tájat figyeli inkább. Átfut az agyán a morbid elképzelés, hogy a férfi fogja és ráhajítja a súlyos bútordarabot. Nem mintha egyébként feltételezné Adamről, hogy valaha is ilyet tenne bárkivel. Mégis elképzeli a jelentet, hogy a méretes szekrény a fején landol.~Vajon betörne a koponyám? Vagy a gerincem? Az utóbbi talán valószínűbb. Meghalni nem halnék meg. Bár...~ A felmerülő kérdésekre azonban nem tudja meg a választ, mert Adam egyszerűen csak leül mellé. Kíra oldalra pillant rá, majd ismét maga elé néz.
- Visszavittem - közli a nyilvánvaló tényt néhány másodperc múlva, motyogva, kedvetlen hangon. Valahogy nem bírja kivárni, hogy a férfi szólaljon meg.
- Ahh! De egyébként meg: te ültél ide hozzám, neked kellene, kellett volna beszélgetést kezdeményezni! - csattan fel hirtelen, s közben egész testével a köntösös férfi felé fordul.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=507821#post507821][b]Saragob Kíra - 2015.08.22. 15:31[/b][/url]

Nem, valószínűleg sosem fog teljesen hozzászokni, hogy Adam ilyen könnyedén átsiklik a logikátlan, többnyire céltalanul provokatív kifakadásain. Van úgy, hogy újra és újra rácsodálkozik a férfi nyugalmára, és hálás, amiért nem tulajdonít nagyobb jelentőséget a szavainak, mint amekkorát érdemelnek. Máskor viszont képes belemerülni indokolatlan felháborodásba, tovább hergelni magát Adam reakcióján - jobban mondva annak hiányán. Most ehhez az utóbbi opcióhoz áll közel, de egyelőre még nem billen egyik oldalra sem a mérleg. Az azonban nem sokat segít a helyzeten, hogy a férfi tovább forszírozza a csibe témát.
- Tudom! - vágja rá hangosan, ingerült hangon, nem is hagyva, hogy Adam rendesen befejezze a mondatot. Bár már a nyelve hegyén vannak a szavak, végül csak magában teszi hozzá:~ De jobb ez így, mindketten tudjuk...~ Egyelőre nincs kedve kiönteni a lelkét, nem akar nyavalyogni és siránkozni. Ez persze egyáltalán nem azt jelenti, hogy nem is fogja ezt tenni.
A következő kérdésre bűntudatos kifejezés suhan át az arcán. Adam fájó pontra tapint Kutya említésével, Kíra ugyanis tökéletesen tisztában van vele, hogy mit jelenthetett szegény állatnak, amikor otthagyta. Kírának is fájt utólag a tudat, hogy egyszerűen csak megfeledkezett róla. Biztos benne, hogy az állat soha többé nem fog bízni benne, elég sok időbe telt, mire elfogadta Kírát. Nem hiszi, hogy még egyszer képes lenne megszelídíteni.
- Nem tudom, jó!? - ingerülten szűri a fogai közt a szavakat. ~ Lépjünk túl a témán, elrontottam. Pont. ~ Kissé meglepődik, ahogy Adam odahajol hozzá, rendkívül jól esik neki a finom, lágy csók. Némiképp megnyugtatja Adam kedvessége, noha nem igazán tudja, mivel érdemelte ki. Végül belesóhajt a csókba és elhúzza a fejét. Néhány másodpercig fürkészi a férfit, majd lesüti a szemét és visszafordul a fák felé.
- Néha...nem tudom, néha hogy tudsz elviselni - furcsán, kívülről hallja magát, mintha nem is ő ejtette volna ezeket a közömbös, csak egy cseppnyi keserűséggel fűszerezett szavakat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=507975#post507975][b]Saragob Kíra - 2015.08.22. 23:02[/b][/url]

Felindultsága - ahogy az többnyire lenni szokott - pillanatok alatt elpárolog, vagy legalábbis alvó üzemmódba vált. A helyét egy sokkal melankolikusabb, fájdalmasabb hangulat veszi át. Tudja, érzi, hogy Adam régi fényű tekintete őt fürkészi. De képtelennek érzi magát arra, hogy felé forduljon és belenézzen azokba az átható kék íriszekbe. Most tetszik neki a csend, ez a kellemes átmeneti állapot, amelyben a súlyos szavak lebegnek. Kíra legalábbis minden eltelt másodperccel egyre súlyosabbnak érzi őket, mikor megszólalt még nem volt felkészülve arra a gondolatlavinára, amit sikerült magában elindítania.
Lehunyja a szemét, ahogy Adam ajkai a halántékához érnek, közben lassan szívja be majd fújja ki a levegőt. A férfi érintése többet jelent neki, mintha bármit is mondana. Mégsem nyugtatja meg teljesen, mégsem képes ennyivel lezárni témát és gátat szabni vágtázó gondolatfolyamának.
Aprókat bólogat a férfi szavaira. Persze, persze, vigye hátra, elvégre azért hozta ki, nyilván ne hagyja itt az ajtó előtt. Megszólalni azonban képtelen, érzi hogy gombóc gyűlik a torkába, ma este már másodszor. Ezúttal azonban nem pattan fel és nem tűnik el a semmibe. A verandán ülve várja meg, hogy Adam lecipelje a bútort, tekintetével követi, ahogy férfi a ház mögé indul. Csak akkor tápászkodik fel, mikor Adam már kisétált a látóteréből.
Bemegy a házba és felsétál a fürdőszobába. Ahogy bezáródik mögötte az ajtó, már képtelen visszatartani a könnyeit. Ledobálja magáról a ruhát és beáll a zuhany alá, ahol aztán rendesen zokogni kezd. Nem ezért jött vissza, nem ezt akarta. Nem akarta elrontani. Nem akar teher lenni, nem akar gyenge lenni. Azt várta, hogy Adam mellett majd megszűnik minden, ami történt. Hogy majd minden magától megoldódik. De nem így lett. ~ Mert elrontottam. Tökreteszek mindent. Csak magamra gondoltam, és önző voltam és egyáltalán mit adhatok én, mivel viszonozhatnám, ez így egyszerűen...~
- Semmi értelme, semmi értelme, semmi értelme... - nyöszörgi halkan, majd zokog tovább. Többféle folytatást is elképzel az estének. Az egyikben Adam visszajön a házba, rányit a fürdőszobában, megvigasztalja. A másikban megvárja, míg összeszedi magát, megbeszélnek mindent, kiönti neki a szívét. A harmadikban, mire kimegy, a férfi már messze jár, teszi, amit egyébként tervezett ma éjszakára, és csak hajnalban tér vissza a házba, és nem merül fel újra a téma. Nem igazán tudja eldönteni, melyiket szeretné inkább. A saját részéről képtelen magában tartani a sok fájó gondolatot, részint ki is adja magából a sírással és azzal, hogy egyáltalán átadja magát ezeknek a gondolatoknak. De nem szeretné mindezt Adamre erőltetni, nem akarja sajnáltatni magát. Azonban azt sem hiszi el, hogy a férfinek az jó, mikor egyszerűen csak szó nélkül hagy bizonyos témákat és megtartja magának a véleményét.
Miközben mindezt végigfuttatja magában lassan meg is nyugszik. Kilépve a zuhany alól maga köré teker egy törölközőt, történetesen éppen az Adamtől kapott lamantinosat. Megáll a tükör előtt, hosszan nézegeti a sírástól megdagadt, piros szemű képmását. Azt sem tudja, kit lát, kedve lenne újra elbőgni magát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=508206#post508206][b]Saragob Kíra - 2015.08.23. 15:52[/b][/url]

Erőt vesz magán, és nem kezd újabb sírásrohamba. Hát ez lenne ő. Itt áll huszonhat évesen, gyakorlatilag egy vámpír tartja el, az utóbbi időben végképp elvesztette az irányítást az élete felett, fogalma sincs, hogy szerezze vissza, és ha ez sikerülne is, akkor mihez kezdjen. Nincsenek hosszú távú tervei, és igazából az átlag hétköznapokon teljesen jól érzi magát így.
Szusszan egyet. Megnyitja a csapot és lötyköl némi hideg vizet az arcába, de ennyivel nem tudja eltüntetni a sírás nyomait. Tudja, hogy a férfi odakintről is simán hallhatta a sírását, de azért a lelkének jót tenne, ha legalább nem látszódna rajta. Nagyot dobban a szíve, ahogy meghallja a gitárszót, hisz ez azt jelenti, hogy a férfi nem ment el, itt van. Még gyorsan megfésüli vizes haját, aztán kisétál a fürdőből.
Csöndes, mezítlábas léptekkel sétál oda Adam hálószobájának ajtajához. Megáll a küszöbön és az ajtófélfának dönti a hátát. Onnan figyeli a gitározó férfit, szusszan egyet és lehunyja a szemét, szereti hallgatni, mikor Adam játszik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=508267#post508267][b]Saragob Kíra - 2015.08.23. 18:25[/b][/url]

Egészen belesimul a zenébe, a lágy, szelíd dallam és maga a férfi közelsége megnyugtatja, némiképp eloszlatja borús gondolatait, vagy legalábbis segít, hogy némiképp rendezze őket. Csak akkor nyitja ki a szemét, mikor már lassul a zene, szája finom, halvány mosolyra húzódik. Odasétál Adamhez, megfogja a felé nyújtott kezet, majd szinte ugyanabban a pillanatban el is húzza a kezét.
- Jaj, nem akarlak összevizezni, inkább veszek fel egy pólót - körülményeskedik egy kicsit, ezzel meg is bontva némiképp a komoly hangulatot. Na, meg húzza is ezzel egy kicsit az időt, össze akarja szedni rendesen a gondolait, nem akar hebegni-habogni. Eldöntötte már a fürdőszobában, nem akar csak siránkozni és sajnáltatni magát. A bejelentését követően gyorsan felkapja magára Adam egyik sötét pólóját, a nedves törölköző pedig a földön landol. Kicsit eligazgatja magán a fölsőt, ami majdhogynem combközépig leér neki. Bár az igazgatásnak nem sok értelme van, mivel hogy ezután behelyezkedik Adam ölébe. Hátát a fotel karfájának támasztja, lábait lelógatja a másik oldalon és így keresztben elfekszik igazából Adamen. Vesz egy nagy levegőt, aztán belekezd:
- Egyszerűen...csak néha megrémít az életem. Hogy értelmetlen -  halkan ejti a szavakat, hangja egykedvűen, tényszerűen cseng. Azon ritka alkalmak egyike ez, mikor úgy beszél egy komoly témáról, higy ezzel tisztában is van, noha arckifejezése nem éppen erről árulkodik - De végülis, egyébként élvezem - teszi hozzá szórakozottan. Majd helyezkedik egy kicsit és a nyakát a karfára támasztva hátraveti a fejét, hosszú tincsei a földre lógnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=508805#post508805][b]Saragob Kíra - 2015.08.24. 17:05[/b][/url]

Ha bárki mástól hallaná ezeket a szavakat, valószínűleg már az első mondat után felhördült volna, közhelyesnek titulálva a hallottakat. Egy hétszáz éves vámpír szájából azonban teljesen másként hangzanak a szavak. Adam nyugodt, kellemes tónusú hangjában van valami őszinte mélység. Kíra mindenesetre elgondolkodik a hallottakon. Egyrészt önvizsgálatot tart. Elsőként csupa olyan dolog jut eszébe, amit megbánt, amivel másokat bántott, amit másképp csinálna, de ez csak néhány konkrét, fájó esemény. A gondtalan jókedv, örömöm, és a pozitív emlékek egy sokkal nagyobb, homogén halmazt alkotnak, végiggondolva jórészt ezek alakítják az életét. De ott egy harmadik csoport, olyasmik, amiket egyszerűen függetlenít magától, mintha csak egy filmet nézne, nem az emlékeit, amiért nem vállal felelősséget, amiért nem érez bűntudatot, pedig talán kellene. Másrészt mindezt végiggondolja Adammel kapcsolatban is, hisz tőle származik a gondolat, nem lehet tőle független. Vajon neki hogy állnak össze a kategóriái?
- Naaahhha! - nevetve ad hangot nemtetszésének, és próbálja meg lehúzni az arcáról Adam kezét, vissza a combjára, ott jobb helyen volt. Elmereng kissé a férfi korábbi szavain. Amilyen beszédes volt Adam magához képest, Kíra most éppoly hallgatag.
~ Ugyanilyen jól fog esni, mikor húsz, ötven, vagy száz év múlva más fekszik majd itt. Úgyhogy... viselj is el, minden hülyeségem, ha eltűnök, ha pofátlan vagyok és önző...ha ~ Ezúttal ő maga takarja el az arcát mindkét tenyerét rátapasztva. Nem, ezt nem gondolta komolyan. ~Szörnyű vagyok~

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=509251#post509251][b]Saragob Kíra - 2015.08.25. 16:35[/b][/url]

Nem sokáig mardossa a bűntudat, épp csak egy fél percet engedélyez neki. Annyi időt, míg bezsebel egy könyökpuszit. Nem, egyszerűen nem érti, hogyan is érdemelhette ki Adamnél ezt a fajta gyöngédséget, kedvességet, odafigyelést. De nem érdekli igazán van-e és mi a válasz a kérdésére, egyszerűen csak élvezi kivételes helyzetét. Ahogy Adam ajka elválik Kíra bőrétől, a lány azonnal a férfi után nyúl. Ő maga feljebb emelkedik, kezeit összekulcsolja Adam tarkóján, úgy húzza vissza magához. Aprót szusszanva csókolja meg a férfit lágyan, érzékien. Gondolatai már csak a férfi körül forognak. Lehetséges volna, hogy minden problémáját megoldotta egy sírással és azzal, hogy idebújt Adamhez? Már csak egyetlen dolog nyugtalanítja a piciny lelkét.
Elengedi Adamet és megszakítja a csókot, majd pedig szépen visszafekszik az ölébe. A szokásos, "most mondani fogok valamit, de még össze kell szednem a gondolataimat" nézéssel pislog fel Adamre.
- Néha azért kiakadhatnál rám. Megérdemelném. Vagy nem tudom. Ugye nem érzed, úgy hogy élősködöm rajtad? - kezd bele elgondolkodva, hatásszüneteket tartva a mondatok között - Kiakasztó, hogy nem akadsz ki. Fordított esetben én...hát nem tennéd zsebre, amit kapnál.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=509429#post509429][b]Saragob Kíra - 2015.08.25. 23:25[/b][/url]

Most szüksége volt rá, hogy ezt hangosan kimondják. Csak mert biztos, ami tuti. Csak hogy teljesen nyugodt szívvel elhessegethesse végre magától az arra irányuló gondolatait, hogy igazából terhére van a férfinek.
A kérdés adott, Kíra azonban nem áll készen a válasszal. És valahogy egy cseppet sem segít a felelet kigondolásában a combját simogató hűs érintés.
- Egy nagy tockost, hogy kapjál már a fejedhez - mondja ki végül, ami először eszébe jutott a kérdés hallatán - Most így nem tudom...de kitalálnék valamit, követlenék kártérítést az idegeim miatt.-  egészíti még ki a választ sejtelmesen mosolyogva.
Aztán némiképp megkomolyodnak a vonásai, ahogy Adam megadja az esélyt egy majdani kiakadásnak. Kíra érzi a hangján, a szavain, hogy ez a pillanat, ha eljön, nem múlik majd el nyomok nélkül. Adam valószínűleg nem azért fogja elveszíteni a türelmét, mert Kíra két nap múlva már egy kecskével állít ide és nekiáll fejni a verandán, vagy jelenetet rendez, hogy Adam nem megfelelő hőfokra melegítette neki a kakaót. Ha ezekért nem, akkor viszont Kíra jobb szeretné, ha Adam inkább semmiért akadna ki rá. Azonnal azon kezd el járni az agya, mégis milyen szituációban húzná ki a gyufát. De semmi nem jut eszébe, hisz egyáltalán soha nem is fordult meg a fejében semmi olyan, ami esetében egyáltalán felmerülhet a kérdés, hogy igazán megbántaná vele a férfit. Azt azonban már sokkal könnyebben el tudja képzelni, ahogy a férfi reagálna, ahogy a tudtára adná, hogy "hol a helye". Beleborzong az elképzelésbe, nem is azért, mert egyébként könnyen megfeledkezik róla, hogy Adamnek nem csak a gyengéd, szelíd oldala létezik, hanem mert a férfinek nincs is szüksége természetfeletti erőre ahhoz, hogy akár egy pillantással összetörje Kírát.
- De azért jobb a békesség... - fűzi még a témához nagy bölcsen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=509570#post509570][b]Saragob Kíra - 2015.08.26. 16:55[/b][/url]

Kírához valóban hozzátartozik a dráma, és igen, többnyire az sem zavarja, ha egyszemélyes darabban kell játszania. Bravúros megoldásokra képes. Lételeme a nyüzsgés, és talán a teljes káosz is az lenne már, ha nem ereszthetne ki Adam mellett, ha nem süppedhetne néha ezekbe a gondtalan, idilli pillanatokba. Tökéletes egyensúlyt tartanak ők ketten, Kíra mellett Adamnek nincs is ideje bús melankóliába merülni, Adam mellett Kírára pedig ragad némi nyugalom. Adam talált valami izgalmas, folyton változó bizonytalanságot, Kíra pedig valami rejtélyes, állandó határozottságot.
- Menjünk - vágja rá a kérdésre gondolkodás nélkül. Nem is kérdés, hogy ha van lehetőség, ő megy. Nem számít, mennyire fáradt. Mert azért azt nem mondhatjuk most Kírára, hogy üde és friss lenne. Az elmúlt huszonnégy órának csak elég kevés hányadát töltötte alvással, valahogy még mindig nem sikerült normális rendszert kialakítania az alvásban, mióta végképp felborult az eredeti ritmusa. Adam mellett nem is igazán próbálkozik vele.
- Ajj, de... akkor fel kell öltözni. Ehhh - lustán elnyújtózik. Nincs is kedve megmozdulni! Nincs kedve melltartót venni, meg semmi mást se. De valamit valamiért. Fájdalmasan felsóhajt.
- Na, jó. Öltözzünk fel! - rácsap Adam térdére, majd lelkesen kipattan a férfi öléből. Nem viszi túlzásba az öltözködést, farmer, egy csinosabb, laza felső, szandál, megfésüli időközben félig már megszáradt haját. Gyorsan összeszedi magát, de persze Adamnek így is rá kell várnia.
- Valami szép helyre vigyél - adja ki az utasítást, ahogy beülnek az autóba, ahol Kírának alig tíz perc után sikerül is elbóbiskolnia.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=651744#post651744][b]Saragob Kíra - 2016.12.28. 20:30[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=652090#post652090][b]Saragob Kíra - 2016.12.29. 22:13[/b][/url]

Adam nem reagál, Kíra ugyan hozzászokott már, hogy a férfinek nem szokása túlzásba vinni a verbális kommunikációt, de azért most igenis várt valamit. Egy félmosolyt, egy megkönnyebbült sóhajt, kérdéseket, vagy legalább egy nyávogós plüsscicát.
- Most mi az? Azt hittem, ezt akarod hallani... - ahogy az lenni szokott, Kírából egyszerűen csak kibukik az elsőként eszébe ötlő gondolat. Még egy Adamnél sokkal gyakorlatlanabb fül is megmondhatná Kíra hanghordozásából, szemvillanásából, meg abból, hogy még csak Adam kezét sem löki le a térdéről, hogy ez a felháborodás egy tíztől Kíráig tartó skálán csak egy erős tízes. Ha nem következik be semmilyen váratlan esemény, nagyjából két perc kell, hogy elmúljon. Nem vár választ, sőt, ő lenne a legjobban meglepődve, ha Adam reagálna a szavaira.
- Jaj, ne nézz így rám! Mintha...mintha azt mondtad volna, hogy le kell vágni minden végtagom, de nem kell aggódni, mert lesz helyettük két csoffadt szárnyam. Azért ennyire nem vészes a helyzet - elfordítja a fejét, a roskadásig feldíszített karácsonyfát fixírozza, amire legszívesebben mindent felpakolt volna, amin akasztó van. Bár némely tervéről Adamnek azért sikerült lebeszélnie, egy dísz méretűre zsugorított konyhai kesztyűt azért sikerült a fára akasztania. Most ezt a kis érdekességet figyeli a fán, mint tárgyi bizonyítékát annak, hogy bajok vannak a fejével. Vajon ha nem éldegélne már egy jó ideje együtt egy ritka rontással, itt lenne a fán ez a kis vacak? Nos, nem. Már csak azért sem, mert az sem biztos, hogy egyáltalán Ő maga itt lenne Adammel. Noha személyisége alapjait tekintve sosem volt gyökeresen más, mint a jelenlegi énje, . Egy sóhajtás kíséretében fordul vissza Adamhez, néha igenis fárasztó tud lenni, hogy amíg ő beszél és hangosan gondolkodik, a férfi figyel, és többnyire csak gondosan megcsócsált szavak hagyják el az ajkát.
- Én...szerintem ez egy lehetőség, amit nem akarok kihagyni, még akkor sem, ha egy gyógyító is van a dologban. Elvagyok így, nincs bajom magammal, de nem ragaszkodom hozzá, hogy ilyen bolondként öregedjek meg. Még a végén lemaradok az normális időskori bekattanásról! Fel sem tűnne senkinek! - felcsillan a szeme, ahogy vizualizálja maga előtt a folyamatot, amely során végül egy kleptomán, házsártos, fésületlen, fogatlan, ráncos öregasszony lesz. ~ Csodálatos!~
- Miért Te nem szeretnéd, hogy megváltozzak? Aggaszt, hogy nem tudod, milyen lennék? Nyugi, annyival sosem voltam komolyabb. - megerősítésként előrehajol és nyom egy puszit a férfi ajkaira.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=652106#post652106][b]Saragob Kíra - 2016.12.30. 00:05[/b][/url]

Fürkésző szemekkel figyeli a férfit, igyekezve leolvasni az arcáról mindent, ami ezt a rekedtes "Rendben"-t megelőzte. Ahhoz nem kell megerőltetnie magát, hogy megállapítsa, a férfi ezerszer súlyosabbnak érzi a témát, mint Kíra. Ő ugyanis nagyjából olyan méretű beavatkozásként tekint a rontáslevételre, mint egy hajvágásra. Időnként nem árt egyik sem. Valahogy úgy képzeli el, vagy inkább reméli, hogy minden őrült, kreatív, vakmerő ötlete és gondolata ugyanúgy megmaradna, csak épp jóval nagyobb kontroll lenne felettük, egy nagy gát, ami megakadályozza, hogy válogatás nélkül minden kifolyjon gondolatai hullámzó tengeréből. ~ De ezzel még...ezzel nem lennék kevesebb...ugye?~ Azt pedig végképp nem bánná, ha rémálmai, és nagyobb elszakadásai a valóságtól, megszűnnének. Biztosan találna helyettük érdekesebb és izgalmasabb és hasznosabb elfoglaltságot.
Elég jól és elég rég ismeri már Adamet ahhoz, hogy ha a gondolataiban nem is tud olvasni, azért szavak nélkül is ráérezzen, mi jár a férfi fejében. Adamen kívül nem is tudna mást mondani, akire ennyire figyel. Aki miatt képes egy kicsit messzebb látni a saját gondolatainál és elképzeléseinél. Neki ugyanis meg sem fordult a fejében, hogy kettejük között bármi megváltozhat. Olyan nincs! Tulajdonképpen sérti is a feltételezés, hogy Adam szerint, még ha ő nem is pontosan így fogalmazná meg, Kíra csak amiatt van itt vele egyáltalán, mert nem normális. Ez igenis tudatosabb döntés kell, hogy legyen a részéről! Bár tagadhatatlan tény, a férfi mellett őrületének több pozitívuma mint negatívuma jelentkezik, mellette talált valamiféle biztonságot.
- Te most... tényleg azt hiszed, csak azért vagyok Veled, mert problémák vannak az agyammal?! Ezt nem befolyásolja, hogy van-e rajtam rontás vagy nincs! Elég szomorú lenne, ha befolyásolná! Te is tudod, hogy nem vagyok rászorulva, hogy Veled legyek! - sértettséggel vegyes ingerültség csendül a hangjában. Megfordul a fejében, hogy a szavait alátámasztandó, itt is hagyja Adamet egy pár órára - ~mert, miért ne? hagy főjön a levében~ -, de végül nem teszi. A függetlensége és önállósága mindig is kardinális kérdés volt számára.
- Hidd el, hogy ez nem fog változni - megrázza közben a fejét, némiképp magának is bizonygatva szavai igaz voltát. Közelebb húzódik Adamhez, és demonstrálva, hogy mi is az az "ez" érzékien megcsókolja a férfit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=653494#post653494][b]Saragob Kíra - 2017.01.04. 22:21[/b][/url]

Kíra egészen belemerül a kellemes csókba. Közben azért majd' szétveti a büszkeség, hogy önmagához képest, nem is csapott patáliát a beszélgetésük egyetlen szava miatt sem, sőt, úgy tűnik, egészen jól szuperál most a problémamegoldó képessége is.
Huncut mosoly ül az arcára, miután vége szakad a csóknak. Tekintetük némán beszélget. Kíra bolond és mérsékelten normális állapotában is valószínűleg abban az esetben fordítana végleg hátat Adamnek, ha úgy érezné, Adam tekintete elnémul előtte.
- Na, jó, mondd a részleteket, mielőtt meggondolom magam! - szólítja fel a férfit meglehetősen komolytalanul. Majd hasonlóan könnyed hangnemben tovább is fűzi a gondolatot.
- Mert tulajdonképpen én nagyon szerencsétlen ember voltam régen! Vagyis sokszor éreztem magam annak, mert valahogy sosem találtam a helyem, hiába kerestem. Többször használtak ki, mint nem. Asszem, de az emlékek megszépülnek. És képzeld, én képes voltam egyszer meghalasztani egy kaktuszt is! -Az utolsó mondatot suttogva mondja, mintha hétpecsétes titkot árulna el valami rettenetes, erkölcstelen és illegális tettéről. Mesélés közben kicsit távolabb húzódik Adamtől, felhúzza a lábait is a kanapéra, és a fárfi felé fordulva törökülésbe helyezkedik keresztben a kanapén.
- Annyira sajnáltam, hogy el is temettem.
- Na, jó, ez nem igaz. Kidobtam a kukába. És a földet is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=654491#post654491][b]Saragob Kíra - 2017.01.10. 11:04[/b][/url]

Kíra könnyedén bele tudna merülni a gondolataiba, akár egészen meg is feledkezve a komoly témáról, amiről még az imént beszélgettek. Adam szavai azonban mégiscsak visszahúzzák a valóságba. A tőle telhető legnagyobb figyelemmel hallgatja a férfit. Bár tény, ha egyszer valamit a fejébe vesz, akkor a körülmények csak nagyon ritka esetben tudják eltántorítani a tervétől, főleg mert sok esetben képes egyszerűen csak egyik pillanatról a másikra meggondolni magát. Például azt rendszerint minden kanál főzeléknél átgondolja, hogy tulajdonképpen szereti-e a borsót.
Fintorog a procedúra hosszán, és megfigyelésen való bennmaradást illetően, már tiltakozás is villan a szemében, de még mielőtt ezt verbálisan is kinyilatkoztatná, Adam megnyugtatja, hogy vele hazaengedik.
- Hát nem szeretnék ott maradni! - biztosítja a férfit. Volt épp elég negatív élménye az ispotályokkal kapcsolatban, nem szeretne még többet gyűjteni. Az, hogy rábólintott a lehetőségre, még egyáltalán nem azt jelenti, hogy ténylegesen bízik a gyógyítók képességeiben és szándékaiban. Adamnek viszont hisz, és ez egyelőre elég.
- És mikor? Ugye nem kell előtte semmi vizsgálat, meg ilyenek? Csak odamegyek leveszik a rontást és viszlát. És remélem, hogy utána nem leszek nyálcsorgató zombi. - Kíra valahogy így képzeli.
- De addig, addig még... te jó ég! Egy csomó mindent kell csinálnom! Mert...mert, ááá, hát ez olyan, mintha arra készülnék, hogy megölöm egy részemet! Pedig nem, de mégis - folynak belőle a szavak. Felpattan a kanapéról, de igazából nem tudja merre akar menni vagy mit akar csinálni, így csak elkezd beszéd közben fel-alá járkálni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=655772#post655772][b]Saragob Kíra - 2017.01.17. 15:04[/b][/url]

- Jó! Remek! Legyünk rajta túl minél előbb, mielőtt meggondolom magam, vagy ilyesmi - igazság szerint örül is meg nem is a közeli időpontnak. A legeslegjobb talán az lenne, ha azon nyomban sor kerülne a rontás levételre, és nem lenne egy perccel sem több ideje gondolkodni a dolgon. De sajnos van, és Adamnek nem kell rá átragasztania semmiféle aggodalmat, jönnek majd azok szépen maguktól, még ha lassabban és keszekuszább útvonalon is, mint ahogy a férfiben megfogalmazódtak.
- De komolyan, még annyi meg annyi tervem volt, és most nem jut eszemben egy sem. De ki kell mozdulnunk!  - a fejét törve folytatja a föl-alá járkálást. Mindenképpen hasznosan és aktívan akarja tölteni a "hátralévő napjait".
- Na, jó, mindegy. Nincs jobb ötletem, Ugassuk meg a Holdat! - nem igazán hagy választást a férfinak, nem nyugszik addig, amíg mind a ketten fel nem öltöznek, és menetkészen nem állnak a nappaliban. Ahol is Kíra karon ragadja Adamet és figyelmeztetés nélkül hoppanál el vele a fent említett nevű szórakozóhelyre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=656246#post656246][b]Saragob Kíra - 2017.01.18. 21:52[/b][/url]

Kírának nem sokat járt a fejében a rontáslevétel, mióta Adammal megbeszélték a dolgot. Akkor hozott egy döntést, és részéről ennyivel le is volt zárva az ügy. Az ispotályba érve azért megfordult a fejében, hogy egészen biztosan ezt akarta-e? Hiszen tulajdonképpen elég jól elvolt eddig a néha bekattanó hallucinációval, rögeszméivel, extrém hangulatváltásaival, harsány stílusával. De akkor már egyrészt késő volt meggondolnia magát, másrészt pedig megnyugtatta Adam jelenléte, meg a tudat, hogy mikor magához tér, már a férfi házában lesz.
Lassan kezd oszlani elméje felett a sötétség, áttör rajta keresztül egy-egy gondolat, emlékkép. Apró kis részletek életének különböző szakaszaiból, összemosódva a beavatkozás előtti pillanatokkal. Aztán lassan elér a tudatáig a fizikai környezetének létezése is, hogy egy puha ágyban fekszik bugyiban meg egy hálópólóban. Feldereng neki halványan, hogy Adam segített neki átöltözni, hogy kényelmesen fekhessen. Még mindig kuszák, lassúak a gondolatai, de legalább vannak - tehát nem lehet zombi - , ugyanakkor nem érzi a változást. Tisztában van vele, hogy hol van, mi történt vele, de hogy mi lesz ezután, arról fogalma sincs. Nem is akar, nem is tud egyelőre ezzel a kérdéssel foglalkozni.
Oldalra, az ajtó felé fordul az ágyon, felhúzza a lábait és egészen összegömbölyödik a takaró alatt. Nem akarja még elhagyni ezt a békés szigetet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=656251#post656251][b]Saragob Kíra - 2017.01.18. 22:35[/b][/url]

Figyeli a felé szűrődő hangokat, kellemes mosolyt csal az arcára Adam mezítlábas lépteinek halk nesze. Ezzel a mosollyal fogadja  a szobába toppanó férfit. Kíra szemforgatás kíséretében hagyja, hogy Adam a homlokára tegye a kezét. Nincs láza, nincs semmi baja, nem beteg, másrészről pedig ne a homlokát, fejét akarja már simogatni a férfi. De nem ad hangot az ellenvetéseinek, egyrészt mert ezek a gondolatok közel sem ilyen összeszedett, kimondható formában fogalmazódnak meg benne, és mert tudja, hogy a másiknak fontos, hogy maga is meggyőződjön Kíra állapota felől.
- Nem kérek semmit - rázza meg bágyadtan a fejét. Még csak nem is veszi magának a fáradtságot, hogy egyáltalán belegondoljon éhes vagy szomjas-e.
- És nem vagyok beteg! - szedi össze végre a szavait. Ezt alátámasztandó fel is ül az ágyban nagyjából szemmagasságba kerülve Adammel, bár a férfi még így ülve is magasabb nála kissé. Hosszan, elmélázva nézi a másikat. Tekintetével üzenve, hogy: tessék, itt vagyok, nem szaladtam ki sikítva a világból a látványodra.
- Viszont idebújhatsz hozzám - félrehúzza a takarót, hogy Adam odahúzódhasson mellé. Szeretne a férfihoz húzódni és egy kicsit még nem gondolni semmire.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=656762#post656762][b]Saragob Kíra - 2017.01.22. 19:31[/b][/url]

Mély sóhajjal helyezkedik el Adam mellett az ágyban, és hajtja fejét a férfi mellkasára. Hosszú percek telnek el így, gondolatok és szavak nélkül, teljes nyugalomban. Ha tehetné, Kíra szívesen süppedne még vissza az öntudatlan kábulatba, szeretné a világot csak Adamre szűkíteni, ameddig csak lehet.
Fájdalmasan veszi tudomásul, hogy tévedett. Tévedett, amikor azt gondolta, hogy minden könnyedén és észrevétlenül folyik majd tovább, és nem is fogja érezni a változást. Azon kapja magát, hogy megpróbálja elképzelni, vajon mit csinálna most, ha nem hajtottak volna rajta végre semmilyen beavatkozást. Keresi magán a változás jeleit. Ha még ugyanaz az ember lenne, egész biztosan nem feküdne itt. Már réges-régen kipattant volna az ágyból, tevékenykedne, vagy legalább jártatná a száját, csinálna valamit. Most azonban semmi késztetést nem érez erre, üresnek és kifacsartnak érzi magát, mintha hiányozna belőle valami, ami mindig vitte előre. Az a bizonyos plusz kerék, ami nélkül most újra meg kell tanulnia gurulni. Bár lehet, hogy igazi pihentető alvást követően nem fogja ilyen borúsan látni a dolgokat. Gondolatai a múltba kalandoznak, arra az időszakra, mielőtt...
Sípoló hanggal szívja be a levegőt, gyors, határozott mozdulattal fordul ki Adam öleléséből, húzza magával a takarót is, a férfinek háttal, önmagát ölelve remeg. Szinte már fizikai fájdalmat érez, olyan erővel szorítja össze a szemeit, a feltörő emlékképek láttán.