A viktoriánus stílusú, ódon ház a falu melletti erdő fái közt rejtőzik. Vörös téglákból épült, tetőcserepei feketék. Kerek szárnyát kupola díszíti. Verandájára öt fokból álló lépcsősoron vezet fel az út, innen nyílik a bejárati ajtó, amely természetesen csak és kizárólag sötétedés után vagy éppen napkelte előtt tárul ki a látogatók előtt...

A házban megannyi kis folyosó, szoba, rejtett zug található, telezsúfolva a legkülönfélébb bútorokkal, tárgyakkal, berendezésekkel, könyvekkel, hangszerekkel, képekkel, látszólag hatalmas káoszban, teljesen rendszertelenül.
Minden helyiség rejt valami egészen érdekes megoldást. Az egyes eszközök, ingóságok a legváratlanabb szerepet töltik be, használatuk olykor koránt sem rendeltetésszerű. Így a konyhabeli étkezőasztal sakktáblaként szolgál, a nappali padlójának bizonyos részein csaknem szőnyeg sűrűn futnak át a kábelek, a mellékhelyiségben pedig egy terebélyes bokor nőtt ki a WC kagylóból.
Hiába szokatlan azonban a régi épület limlomosnak tűnő közege, végtelen nyugalmat árasztanak időtlen értékeket felvonultató szobái.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=458639#post458639][b]Dr. Mácsai Zója - 2015.01.27. 20:34[/b][/url]

Nincs is szebb, mint mikor átmész valakihez, váratlanul, majd pár perccel később a kanapéján fekszel, mint egy tini, és beszélgetni nem tudtok, mert bőgsz. Ez az eset hősnőnkkel is, aki orvosnál járt, majd onnan egy hang nélkül távozott, és visszautazott Bogolyfalvára. Haza azonban nem ment, bár este volt már, mire visszaért, egyenesen Adamhez ment, és amikor meglátta a vámpírt, akkor eltört a mécses. Azóta egy szó se jött ki a torkán, csak sír és sír.
Történt ugyanis, hogy a doktornő, mert, hogy bizony nőből van, megkérdezte szelíden, nem-e számolt el valamit, mire azt mondta, hogy az kizárt, mert az isteni nemzés már megtörtént egyszer, miért ismételnék meg pont vele a történetet? Tekintve, hogy a nő mugli, sejtelme sincs arról, hogy miért is kisebb a gyermek, úgyhogy az alap pánikhoz, ami az Adammel való konzultáció óta ott lappangott, jött még ez a plusz, és itt valahogy eltört a mécses. Annyira fáj attól, hogy elveszíti a gyermeket, hogy a sok negatív és "készüljünk fel mindenre" kijelentés mostanra a maradék nyugalmát is elvette.
Így hát ide jött, alap járaton azzal a céllal, hogy megkérdezze Adamet, hogy mégis mit lát, azonban meg se tudott szólalni, csak a férfi karjai közép vetette magát, most pedig a festék az arcáról, lassan a szép bíbor párnára vándorol. Még szerencse, hogy mágikus képességekkel rendelkezik, így ki tudja szedni belőle.
- Nem tudom ezt végigcsinálni. Nem vagyok felkészülve.
Végre sikerül megszólalnia, de hogy mire is akarja ezt mondani, az jó kérdés. Mondhatja a terhességre is, arra is, amiket az orvos mondott, de akár arra is, hogy ha beigazolódik a félelme. Talán egyszerre mindháromra mondja, hiszen mindhárom kavarog a fejébe. Összébb húzza magát, mint egy kisgyerek, akik egy csínyért nagyon megszidtak. A könnyek még mindig folynak az arcán, szipog és hüppög, de már mintha egy kicsit csillapodna. Egy percre talán, a következőben ugyanis újra rákezd, kétségbeesetten szorítva a párnát, amivel igyekszik a sírás hangját tompítani. Már - már vészesen fullasztja saját magát vele, ami nem a legjobb megoldás. Észre se veszi, hogy amióta ideért A kabátját se vette le, és nem tudja, hogy jutott el a kanapéig.
- Nem tudok semmit rendesen csinálni. Nem is kéne élnem. Miért hiszem, hogy valami menni fog? Mindenhez tehetségtelen vagyok. Nem tudok rendesen kihordani egy gyereket, se felnevelni, a munkámat se érzem elég jónak, nőként is csak kudarcot vallok, nem fog menni. Nem fogom tudni végigcsinálni ezt az egészet.
A mondatokat nagy nehezen mondja csak ki, egy tisztább pillanatában, egyre lejjebb süllyedve a saját depressziójába.
- Meg fog halni, ugye?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=459229#post459229][b]Dr. Mácsai Zója - 2015.01.29. 16:09[/b][/url]

Zójánkkal a legnagyobb probléma, hogy ő alapvetően egész életében úgy élt, hogy elhitette magával, pontosan tudja, mit csinál, és azt is, hogy miért. A tény, hogy most egyre több mindent nem tud, és ez a tetőpontjára hágott, és most jött el a pillanat, hogy már nem bírta tovább. Túl sok a feszültség az életében, ő pedig leginkább egy elesett kislány lenne, akit majd megment a hős herceg, neki meg csak a lábát kell lógatnia. Sajnos azonban ez nem így működik, és bizony neki is fel kell nőnie végre.
- Nem tudok nem gondolni rá.
Azzal, hogy beszélnek hozzá, arra kényszerítik, hogy válaszoljon. A sírás és a beszéd pedig nem megy egyszerre, így előbbi kezd elhalkulni, de azért időről - időre még meg – megerősödik, nehogy nyugta legyen tőle.
- Annyira pozitív akarok lenni, és mosolyogni és gyerekszobát tervezni, de mi van, ha meglesz a gyerekszoba, és valami történik, ami miatt nem lesz kisbabám? Akkor majd én is olyan leszek, mint azok, akik nem lehettek anyák. Ülök a kiságy mellett a nagy plüssmacival az ölemben? Nem törhetek össze, Mina miatt, de nem vagyok erős se. Ennyire már nem.
Jobban magához szorítja a párnát, nem néz a férfire, érzi ugyan, hogy a keze a derekán van, de nem pillant felé, inkább a szemközti falat bámulja csak. Elkenődött szemfestékkel biztos kellőképpen rémesen néz ki. Fázik és meggyötört, az elfojtani próbált sírástól remegnek az ajkai, és összességében rendkívül pocsék látványt nyújt.
- Egész életemben mást se csináltam, csak küzdöttem. Mindig fenn akartam maradni a víz felszínén, egy szintet teljesíteni akartam. Senkit sem érdekelt, hogy küzdök, én se foglalkoztam vele. Folyton az lebegett a szemem előtt, hogy Mina mindent megkapjon. Ami teljesen érthető, hiszen a gyerekem, de elfáradtam. Miért nem lehet sima végre valami? Egy sima terhesség, egy kisbaba, valami pozitívum. Miért nem jön össze nekem semmi? Nem akarom, hogy a babám szenvedjen, vagy elvesszen. Annyira szerettem volna egy kisfiút, de most annyival könnyebb lenne minden, ha lány lenne.
A fejét a párnába fúrja, ég az arca attól, hogy sír, és attól, amit most mondott. Kínosan érinti, ha valaki előtt feltárulkozik, nem igazán szokott ő ilyet csinálni.  
- Gyűlölöm magam ezért a gondolatért.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=460031#post460031][b]Dr. Mácsai Zója - 2015.01.31. 19:25[/b][/url]

- Annyira fáradt vagyok.
Nem is csoda, hiszen olyan mértékű könnyáradat jött ki belőle, hogy a legkitartóbb ember teste is belefáradt volna ennyi zokogásba. A hangja csendes, fáradt, talán egy kicsit szomorú és kiábrándult is. Annyira kusza minden körülötte, hogy egyszerűen nem képes látni a végét csak a nagy csomót, ami eltakarja a fényt.
- Szeretnék olyan lenni, mint te. Nyugodt. Olyan, aki nem izgul a jövője miatt, akinek minden egyszerűen természetes.
Nem biztos benne, hogy Adamnek minden az, ám kifelé azt mutatja. Soha, egyszer sem érezte még, hogy valami miatt aggódna a vámpír, vagy valami kétségek közé taszítaná. Ő a hónap végén harmincöt éves lesz, úton a második gyereke, aki gyenge és nem fejlődik rendesen, a gyerek apja meg... nos ő annyit kért csak, hogy hívja fel a vizsgálat után. Nem akarja őt, lehetőleg látni se, ezek szerint. Ehhez pedig hiába a doktori, a sok tanulás. Nem tudja vele megoldani egyik problémáját sem. Behunyja a szemét, egy hosszú másodpercig csak élvezi a csendet, majd kinyitva szipog egy aprót. Felülve, mint egy kismacska megtörli a szemét és az orrát, majd a haját hátratűrve, nagy levegőt vesz, és végre feláll.
- Jobb, ha megyek, még vacsorát kell csinálnom, Mina hamarosan hazaér és Dwayne-nek is megígértem, hogy elmesélem, mit mondott az orvos. Köszönöm, hogy bőghettem, jól esett.
Zavartan int, és elhátrál, de csak az ajtóig, ahol egy pillanatra megfordul.
- Kérlek, erről ne beszélj másnak. Amint láthatóan terhes leszek, úgyis lesz mivel támadniuk.
Már ha megéri azt, hogy láthatóan terhes legyen, most inkább csak reménykedik. Nem is érti, hogy volt képes, ilyen kijelentést tenni. Ennyire magabiztosan. Mindenesetre már kicsúszott, vissza nem akarja vonni, inkább csak int, megfordul, és gyorsan a bejárati ajtóhoz lép, amin reményei szerint távozna gyorsan, hazafelé. A terv nem rossz, azonban ahogy kilép, sietve, szó szerint falnak ütközik, és ijedten a mögötte csukódó ajtónak hátrál, megnézve, hogy kinek is sikerült ilyen ügyesen nekimennie.
- DWAYNE!
A felsikítás, ami bár nem olyan hangos, mégis olyan indokolatlan, megállásra késztetni, hirtelen még pislogni is elfelejt, majd a fejét megrázva kicsit, gyorsan pislog párat, mielőtt újra a férfire nézne.
- Sajnálom, nem vettelek észre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=461142#post461142][b]Dr. Mácsai Zója - 2015.02.03. 09:52[/b][/url]

- Én nyugodt vagyok.
Csak pont nem úgy néz ki. A szíve hevesen ver, a mellkasa hullámzik a meglepettségtől és attól, hogy kapkodja a levegőt. Nem, egyáltalán nem nyugodt, még akkor sem, ha egy Dunát bőgött ki az előbb Adam párnájába. Még kellett egy kis idő, amíg Dwayne-t felhívja a fejleményekkel. Előbb még hazament volna, talán nekiállt volna a vacsorának, és közben megejtette volna a hívást. Addigra már a hideg levegő is kitisztítja egy kicsit a sajgó fejét, és a hangján sem érződik, hogy bőgött egy sort.
- Csak beszélnem kellett valakivel.
Bár esetünkben a beszélni egy igen furcsa szó, hiszen Adam nem sokat szólt, de így is segített azon, hogy ő kiadjon magából mindent, ami éppen a szívét nyomta.
- Aki meghallgat, akit érdeklem én is.
Ezt még hozzáteszi, bár nem veszekedési alapnak szánja a dolgot, mégis fáj neki az, amit Dwayne mondott, még akkor is, ha olyan nagyon erősnek és határozottnak tűnt akkor. Nem fűzött nagy reményt ahhoz, hogy a terhessége miatt Dwayne talán ott lesz mellette is, nem csak a gyerek mellett, azonban valahol mélyen talán reménykedett. Ezt utálja a női létben a legjobban, hogy mindig reménykedik valami változásban, még a legreménytelenebb pillanatban is. Most is hiszi, hogy talán féltékeny arra, hogy Adamnél van, még akkor is, ha erre igen csekély az esély. Elvégre, miért is lenne féltékeny az, aki nem akar tőle semmit. Bárcsak tényleg tovább tudna lépni, és nem reménykedne ilyen hülyeségben. Önkéntelenül húzza pengevékonyra a száját, és hunyja le egy pillanatra a szemét, mielőtt újra a férfire nézne. Látszik rajta, hogy fáradt, a szeme vörös és csillog a sírástól.
- Na és te?
Nem mintha sok köze lenne hozzá, vagy éppen ne jöhetne ide, elvégre barátok, miért is ne jöhetne Adamhez, amikor csak kedve tartja. Kezeit fázósan a kabátjába dugja, és elindul, hogy a férfi mellett lesétáljon a lépcsőn, mintha tényleg nem lenne egymáshoz semmi közük, csak egy szimpla ismeretség két tanár között.
- Gyenge és alulfejlett, amúgy. Voltam vizsgálaton. Nem biztos, hogy megmarad. Semmi újat nem mondtak, minden bizonytalan, elkeserítő.
~ És olyan jó lett volna, ha eljössz velem, és fogod a kezem. ~

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=461269#post461269][b]Dr. Mácsai Zója - 2015.02.03. 16:26[/b][/url]

- Szavakat.
Nem akar feltétlenül gonosz lenni, sőt, egyáltalán nem, csak el van fáradva. Amikor végiggondolja, hogy mit is mondott, és hogyan, esdeklően néz a férfire.
- Sajnálom, elfáradtam. Hosszú volt a nap. Nem akartam neked esni.
Megáll egy pillanatra, ki akar mondani valamit, de nem tudja, hogy jó ötlet-e. Végül aztán a kimondás mellett dönt, elvégre több is veszett már. Tekintetét egy pillanatra az égre emeli, majd vissza a férfire.
- Csak őt érdeklem, vagy ha nem is, nem mondja, hogy nem. Olyan jó néha beszélni valakinek magamról, hogy hogyan érzem magam.
Engedi, hogy megállítsák, bár így veszélyesen közel kerül a férfihez, és veszélyesen alacsony úgy, hogy nem magas sarkakon rohangál, így ösztönösen lép felfelé egy fokot, hogy egy szintbe kerüljenek valamennyire. Hogy Adamnek mi köze az egészhez. Semmi. Azonban nem elutasító, és ez az első pillanattól fogva szimpatikussá tette a nő számára. Adam érdeklődő, ami kellemes érzéseket ébreszt bárkiben, aki beszél vele.
- Akartalak, de előbb ki kellett engednem a gőzt. Kellett beszélnem, magamról. Ennyi.
Egyszerűen kellett az, hogy kiadja a saját gondolatait, és pontosan tudta, hogy ez Dwayne-t nem érdekelné. Még ha Adam nem is mondott sok mindent, ő legalább beszélhetett. Megtehette volna Minának is, de a kislány épp most jön egyenesbe, nyilván nem ez lesz ezzel a kétségbeesett énjével fogja traktálni.
- Eljöttél volna velem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=461300#post461300][b]Dr. Mácsai Zója - 2015.02.03. 17:40[/b][/url]

- Nincsenek.
Válaszolja teljesen nyugodtan a férfinek, bár ez nem tejesen igaz, hiszen Kriszta itt, van, már amikor itt van. De a nő is dolgozik, és ott van a saját három gyereke, akikkel foglalkoznia kell. Már nem is tudja mikor beszélgettek utoljára, és ami azt illeti, nem is lenne korrekt, ha a saját kicsinyes aggodalmával odaállna egy nő elég, aki három gyereket old meg nap, mint nap. Igaz, hogy Kriszta jól választott, hiszen neki ott van Balázs, aki imádja őt, de akor is, más a helyzet ott.
- Voltak, de amikor Minával rávettetek, hogy ideköltözzek, akkor elmaradozott az addigi életem.
Kicsit megvonja a vállát is, mintha ez nem számítana annyira, pedig pontosan számít. Imádta azt az életét, amióta itt van azóta saját magán érzi, hogy nem pörög annyira, mint amikor a saját ura volt, amikor maga szabta meg, hogy mikor merre megy, és kivel van. A kötöttségek és Dwayne közelsége se segít neki abban, hogy fel tudjon oldódni.
- Te pontosan tudod, milyen az, amikor váltanod kell.
Egy kicsit elfordítja a tekintetét, nézi, ahogy néma a környék, szinte semmi sem rezdül, mintha egy fényképben lennének, ahol csak a szereplők mozdulnak.
- Csak ha akarsz. Csak azért, mert a tiéd, nem kell. Ha nem akarsz _velem_ jönni, akkor ne gyere. Annak semmi értelme.
Érti ő, hogy itt a gyerek a fontos, azonban ő meg nem egy mugli masina, hogy nulla gondolattal és érzelemmel letudja egyik nap után a másikat.
- Miért marakodsz velem folyton? Miért vagyok mindig én a hibás? Sajnálom, hogy mást nem tudok csinálni, csak ártani neked, azzal is, ha levegőt veszek.
Magát is meglepően nyugodtan beszél, visszapillantva a férfire. Ezen nem fog most nekiállni veszekedni vele. Inkább vesz egy mély levegőt.
- Mennem kell, Mina lassan hazaér, és vacsorát kell még csinálnom. Jöhetsz ha gondolod, van elég étel mindenkinek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=461436#post461436][b]Dr. Mácsai Zója - 2015.02.04. 11:58[/b][/url]

- Dwayne
Mit is kellene mondania neki? Hogy sajnálja? Miért tenné? Hiszen folyamatosan csak oltogatta és kihasználta, hogy szereti őt. Olykor felmerül benne az, hogy talán sosem volt viszonzott a dolog, de mint most is, olyankor is szörnyen elszégyelli magát, mert pontosan tudja, hogy a férfi szerette őt. Minden találkozásnak oka van, ennek is oka volt, méghozzá az, hogy valaki tényleg, őszintén szeresse őt, és bár akkor fruska fejjel nem tudta mit is jelent az, most, hogy már tönkretette, pontosan tudja, mit is jelent ez.
Csak áll, lemerevedve, az ajkai elnyílva, mintha mondani akarna valamit. Hosszú másodpercek, talán egy fél perc is eltelik így, de aztán sikerült eljutnia odáig, hogy összeszedje magát, és becsukja a száját, kiszáradt szemeit pedig néhány pislogással regenerálja.  
- Eddig se tettem mást.
Azért az a "magadra" üt nála. Dwayne nem pont azzal a szándékkal találta be, hogy veszekedjen, és a kérdése is jogos volt, hogy miért nem hozzá ment. Ő a gyerek apja, joga lett volna hozzá, hogy vele beszéljen át mindent, azonban ő gondolkodás nélkül Adamhez jött. Tekintete követi a gondolatait, és a szeme az ablakok felé siklik.
- Adam jó, ne bántsd őt, csak mert meghallgat engem. Csak mert jól esik a törődése.
Annyi is jól esik neki jelenleg, hogy Adam hideg ujjai a derekán pihentek, hogy csak ül mellette. Szó szerint az hiányzik neki, hogy fizikailag megérintse valaki, hogy ne csak Mina puha kezeit érezze, és igen, jól esik, ha van még valaki a szobában, ha csak ül mellette, akkor is. De ezt már meg se próbálja elmagyarázni, ahogy azt sem, hogy az utóbbi év legjobb időszaka az volt, amikor ültek a kanapén és evés közben beszélgettek, hogy mennyire hiányzik neki mindez.
- Tehetek én bármit, nem számít.
Ezt inkább magának mondja, de Dwayne is nyugodtan meghallhatja, nem érdekli, inkább csak vállat von, és megfordulva elindul az út felé, amin jött, elvégre az elsőszülöttje, ha önellátó is, megérdemli, hogy kapjon rendes vacsorát. Hátrapillantva a válla fölött pedig látja, ahogy az ajtó csukódik a férfi mögött.
~ Ostoba női érzékenység. ~
Még ha meg is tudja fogalmazni, hogy mi baja, akkor se tudja befogni a száját, és akkor is veszekedést generál, amikor semmi joga hozzá. Hogy ezt már megint hogy teszi jóvá? Na arról fogalma sincs.