37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Rothstein Elektra
Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Edictum szerkesztő, Bogolyfalvi lakos


Igazságvadász
offline
RPG hsz: 747
Összes hsz: 1110
Írta: 2021. szeptember 8. 21:47 | Link

Mesélő - előzmény


Derengő fény veszi körül. Teste mondhatni tökéletes épségben létezik ezen az új helyen. Nyoma sincs rajta a ráomlott épület okozta sérüléseknek. Egyet kivéve, mely a fején található. Fehér ruhát visel, amin áttetszeni látszik alakjának sziluettje. Pihekönnyű anyaga lágyan lebeg, pedig a lég meg sem mozdul körülötte. Hősnőnk gyanakvó kíváncsisággal pillant hátra majd oldalra, hogy rájöjjön hová került valójában. Semmi sem ismerős számára. Mindenfelé sötétbe vesző folyosókat lát, melyeket mindkét oldalról ajtók szabdalnak, szinte méterenként. - Egy labirintus volna? - kérdezi önmagától, majd bizonytalan lépést tesz és nyúl az első ajtó kilincse után, bal felől. Elfordítva a réz gombot, halk surranással enged utat neki a szürkésbarna falap. Szeme elé egy kamasz kori emléke tárul. Hálószobájában ülnek unokatestvérével annak ultramodern számítógépénél, aki épp arra tanítja őt, miként törheti fel bizonyos adatbankok tűzfalát. Elektra teljesen értetlenül áll a látvány előtt, s inkább óvatosan visszazárja az ajtót. - Valami itt nincs rendjén. Nagyon nincs... - fejét ingatva szaporázza meg lépteit, hogy jobb oldalt próbálkozzon. Azonban ott is egy múltbeli esemény képei vetülnek szemei elé a maguk színes és élénk mivoltában. Közös főzés férjével, amikor még fiát csak várták. - Mennyire utáltam azt a virágos ruhát. Egek! - borzad el sok évvel korábbi, kismama önmagát figyelve. Erre a snittre is inkább ajtót csuk pár pillanat múltán. Ki kell innen jutnia. De merre haladjon? Futásnak ered, ám minduntalan ugyanoda érkezik vissza. Ez valóban egy labirintus. Más nem lehet. Elméje útvesztője. Tudatosul benne a felismerés. Lélekszakadva kezd rohanni ennek dacára megint, feltépve az összes ajtót, szembesülve minden emlékével. Egyet azonban nem képes kinyitni. Rángatja, cibálja, ordítva rugdalja, vállával is próbálja. Semmi sem használ. Mi lehet mögötte? Mit zárt el magában ilyen erősen? Nem tud rájönni. Térdét átkarolva roskad le a nyílászáró előtt. Tehetetlen dühében elerednek könnyei. Innen nincs kiút. Nem menthetné meg talán még kedvenc hőse sem, mégis őt szólítja végső elkeseredésében. - Superman! Segíts! - kiáltja kétségbeesve torka szakadtából, bár tudja, totális őrültség, hiszen a hőse puszta fikció, hangját pedig úgysem hallja meg senkisem.
Hozzászólásai ebben a témában


"...Egy csendes arcnak sokszor hangja és szava van..."

Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2021. szeptember 9. 09:14 | Link

Rothstein Elektra


Nagyon sokszor a gyorsaságon múlik mindent. Az embernek olykor csak perceken múlik az élete, így, ha a nénik nem látják meg, hogy mi is történt pontosan, hogy van ott egy ember, akkor az sem kizárt, hogy túl a romboláson, órákig nem foglalkozott volna senki a helyszínnel, és csak jóval a tragédia bekövetkezte után eszméltek volna rá, hogy valaki az épületben volt. Valaki, akit otthon vár egy gyermek, valaki, akit kétségbeesve keresnének a szülei.
De a szerencsétlenségbe szerencse is vegyült, ez pedig azzal járt, hogy észrevették őt. Kell ennél nagyobb csoda? Nem hiszem.
Az ellátást követően az állapota stabil, ám inadekvát, vagyis nem reagál a külső hatásokra. Várakozással teli időszak következik, melyben olyan szavak hangzanak el, mint a Glasgow Skálán való elhelyezkedés, vagy éppen az aspirációs pneumónia. Szörnyű belegondolni is, hogy mi minden történhet most, ebben az állapotban. Kóma. Lélegeztetés. Intravénás folyadékpótlás. Első a beteg életben tartása, tényleges stabilizálása, majd ezt követően lehet rákoncentrálni arra, hogy a fizikai állapotot is védjük. Mi is történik, ha állandó fekvésnek vagyunk kitéve? Fekélyek, tüdőgyulladás, az izomzat roncsolódása. Hosszú út vezet a gyógyuláshoz, már ha egyszer lesz olyan.
A kóma, mely most már, több, mint hat óra elteltével kimondható, megjósolhatatlan hosszúságúra is elnyúlhat, sőt, az esély is megvan rá, hogy nem tér magához többé. Egyelőre még nem javasolják azt, hogy állandó látogatói legyenek, az első időben fontos, hogy a gyógyítók és az ápolószemélyzet nyugodtan dolgozhasson. Viszont később a családnak és a barátoknak igen nagy szerepe lehet abban, hogy magához tér-e még. Hogy utána mi lesz? Ez a jövő titka még.  

Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek