37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínekMágusfalvak és városok

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Várffy Sára
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 128
Írta: 2018. november 21. 14:57 | Link

HV bácsi
Budanekeresd | nov. 18.

Végre most már tényleg számolhatom vissza a napokat. Nem gondoltam volna, hogy ilyen vége lesz a dolgoknak, és azt sem, hogy ami eddig az életet jelentette nekem, azt most már abba kell hagynom.
De már csak egy hét. És már tudok menni. A mankó persze még mindig kell, de legalább tudok menni.
Történt ugyanis, hogy kvalifikált lettem az egyik rangos díjugrató bajnokságra. A szüleim persze óva intettek, de hát mit tudtak volna velem kezdeni? Boldog voltam, apuval sikerült elérnünk, hogy halaszthassak, hisz ilyen alkalom csak egyszer kopogtat be.
Arra viszont nem voltam felkészülve, ami engem az ilyen rendes nagy igazi bajnokságon várt. Kedvem szegte már a fogadások sora is, de a hab a tortán csak az volt, hogy a jeles nap előtt már kezdtek bolondulni a lovak. Sheila is mutatott furcsa jeleket, de naivan arra fogtam, hogy a helyváltozás nem tetszik neki, meg a légkör. Bizonyítani akartam, elvakított a tudat, hogy felkerülhet a nevem a nagy lovasok közé, így az apróságok már nem fértek bele.
A nagy napon, viszont cserben hagyott a lovam, és minden más is. Nem, utólag tudom, hogy Sheila nem magától tette, valamit tettek vele. Akkorát viszont pályafutásom alatt nem estem. Főleg nem le a tulajdon lovamról, aki aztán meg is taposta a lábam, hogy az biztosan szilánkosra törjön. Eszméletemet vesztettem, és azóta se tudom, hányadik vagyok, vagy mi történt, a csalódottságom hatalmas, és nem... én se akarok egy ilyen világba kerülni, még akkor sem, ha lehetne.
De nem lehet.
Az Ispotályban hála égnek már-már csodát téve - számomra legalább is - hozták helyre a lábam, de közölték, ha még egyszer lesz egy ilyen balesetem, nem fognak tudni segíteni, egy jól patkózott lópata, nagyobb kárt is okozhatott volna, szóval még szerencsés is vagyok.
Nem, nem süllyedek depresszióba, csak nagyon kiábrándult vagyok, és igazat adok anyunak. Fiatal vagyok még, találhatok más hobbit is, de belőlem csak egy van.
- Csókolom - a sziluettet viszont nagyon is felismerem, és bár távol áll tőlem, vidáman csengő hangom, hangosan köszön rá a pár méterre előttem lévőre. Hogyisne ismerném fel a házvezetőm.
- Bemegyek a kávézóba, ott megvárlak, oké? Menj csak - hadarom apukámnak, de aztán mégis én iramodok meg, hogy a körülmények ellenére is beérjem Norbi bácsit. De mankóval nehéz.
- De jó látni magát - és ezt tényleg őszintén mondom. Senki Bagolykövessel nem találkoztam a hetek alatt, és hát nem is volt időm kapcsolatokat kiépíteni, de majd most.
Hozzászólásai ebben a témában
Sárközi Norbert Dorián
INAKTÍV


#fatherofthecentury | #sukhar_deddi
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 800
Írta: 2018. november 25. 10:36 | Link

Sára

Kellemes nap, már szinte eseménytelen, amit nem is mindig bánok. A családom lassan kezd megint összeállni, legalábbis úgy érzem, hogy a sok bele fektetett energia meghozza a gyümölcsét. Tudom, hogy otthon senkinek sem könnyű, főleg Elizának nem, de szeretnék segíteni neki. Jelenleg Lexa szobájában lakik, még nem érkezett meg minden bútor, amit a számára rendeltünk. A vendégszoba nem volt rossz alapokkal felszerelt, de egyszerű és személytelen volt, és mind a ketten azt szerettük volna, ha olyan környezetet teremthetünk neki, amit a sajátjának érez. Szerencsére Kincső mindenben segít neki, és mi is mindenben igyekszünk jobbá tenni a helyzetét. Nem mintha ezt lehetne, de próbálkozunk.
Most is, mikor kilépek a pékségből a papírszatyrokkal - környezetvédelem van otthon szigorúan -, azokkal a fajtákkal, amik bent tartják a meleget, de nem vizesítik el a péksüteményeket, akkor is a lányoknak vásárolok. Ma elnyúlós nap van, Anna dolgozik, így én csináltam a reggelit, viszont más kötött programot nem tervezünk, így leginkább szerintem punnyadunk és filmeket nézünk, vagy társasozunk. Szerintem ők már nagyon unják, de én szeretek társasozni, szóval általában beadják a derekukat. A szatyrokat a bal kezembe pakolom, mert a jobba a két pórázt veszem magamhoz. Ha már eljöttem, akkor a két bokafogó szörnyecskét is elhoztam magammal, hogy egy kicsit sétáljanak a kerten túl is.
Éppen a kávézóba indulok, hogy a felejthetetlen csokis-habosból vigyek nekik egy-egy óriás pohárral a pékáru mellé, amikor is megszólít egy hang, akit elsőre nem tudok beazonosítani, de aztán, ahogy megfordulok, azonnal megismerem a régen látott főnixemet.
- Sárika!
A mosolyom szélesre tárul, ahogy felém közeledik, és amikor megáll előttem, még lehajolva egy gyors ölelésre is futja. Balu furcsán méregeti az új szereplőt, de annyira nem izgatja, hogy közel is menjen hozzá, inkább csak távszaglászást végez, majd úgy gondolja, nem veszélyes. Remek házőrző, én mondom.
- Én is örülök, hogy látlak! Hallottam, hogy visszatérsz közénk, ennek még jobban örülök. Hogy vagy?






VB karácsonyi ajándékkereső
2018. december 23.
Utoljára módosította:Maja Bojarska, 2018. december 23. 22:15
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínekMágusfalvak és városok