Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=839836#post839836][b]Machay Adél - 2021.12.06. 18:54[/b][/url]

William Krise
- DEC. 1. | Nyíregyháza, Sóstó, Eszterházy Zsófia és Machay Dominik esküvőjén -

Sóstó újabban felkapott hellyé vált házasságkötések szempontjából. Először a mugli világból házasodott itt egy luxusfeleség, meg egy tévés műsorvezetőnő, most pedig a Machay család szervezte ide a fiúk esküvőjét az Eszterházy család zabolátlan lányával, Zsófiával. Adél nem tartja túl sokra az új sógornőjét, már csak azért sem, mert ez a nő és a stílus, az elegancia, és a rang totálisan más utakon járnak. Egyszerűen nem bírja megérteni, hogy lehet aranyvérű? Természetesen Dominik kritikán aluli ízlésén már meg sem lepődik, de hát az aljanép mindig is a magafajtához fog vonzódni. Eszterházy Zsófiához és a pereputtyához képest az ő Jean-Paulja egyenesen aranyvérű rangba emelhető mágus. Ahogy elnézi azt a Diánát, olyan mintha az a nő egy ízléstelen, mugli fesztiválra igyekezne. Gusztustalan.
Persze az anyja előtt nem kritizálhatja a kis várományos fiát, de látni vélte az imént, hogy Magda arcvonásai is megkeményedtek az Eszterházy lányok látványára. Zsófia egészen kitett magáért (nyilván lehetett volna sokkal jobb is, ha rajta múlik, de saját magához képest szép menyasszony a sógornője); Dominik szokás szerint csak pöffeszkedik, mintha ő találta volna fel a spanyolviaszt.
Magda abszolút kitett magáért, Ilya, az apjuk pedig nem sajnálta belepumpálni a pénzt ebbe az esküvőbe. Bármiben lefogadná, hogy az ő esküvőjére töredékét sem fogják költeni ennek a fényűzésnek. A mellkasában burjánzó mélységes utálat újabb méreteket ölt a bátyja ellen.
És ő? Nos tagadhatatlan, hogy megfordulnak utána a férfiak, de még a párral érkezők is lopva vetnek rá egy-egy pillantást. Nem vakságot, csak hűséget fogadtak, és ez az egoja szerint teljesen rendben van. Megérdemel minden egyes éhes pillantást, amivel végig cirógatják a hófehér bőrét, az aranyló haját, kivillanó hátát. A testét egy barackvirág színű, hátul teljesen nyitott ruha öleli körbe finoman simulva rá a csípőjére és emelve ki annak vonalát; a térdig érő ruha könnyeden lejt, elől pedig kézzel hímzett virágmintába burkolja kebleit. A haját felfogta egy könnyed félkontyba; szerette volna láttatni a meztelen hátát, sápadt nyakszirtjét, és elégtétellel nyugtázza, hogy néhol még egy-egy nő is erőteljesebb pillantást vet rá, és nem a féltékeny fajtából. A száját vérvörös rúzs emeli ki, a sminkje üde natúr, tavaszt sugárzó, holott tél van. Ő maga a megtestesült frissesség egy poshadt szagú, vénektől és savanyúaktól nyüzsgő légtérben a fogadó teremben.
Előrelátó volt, megkérte az anyját, hogy árulja el, mely asztalhoz ültették, és meglepő módon a nagyanyja adott erre egy roppant készséges választ: a lehető legtávolabbihoz, de nézze csak, ez és ez lesz az asztaltársa, közöttük sok híresség. Például egy Krise-családbeli. Nem mintha ez sokat mondana neki. Ugyan tudja, hogy a nagybátyja felesége is Krise, Alexandra rokonságához nem sok köze volt ezidáig, így nem is szentelt különösebb figyelmet a válasznak. Valami másban reménykedett, érdekesebben, de ettől még bemagolta a neveket és az arcokat, ahogy azt kellett ilyenkor. Mekkora szégyen volna itt helyben megkérdezni akár egyetlen asztaltársától is, hogy mi a neve és mit kell tudni róla.
Fürkészően pásztázza a termet- a nagyanyja ukázba adta, hogy bánjon tisztelettel, kedvesen a Krise-vendéggel. Mélyről felszakadó sóhajjal nyugtázta, hogy a piszkos munkát ismét ráhagyták, mint mellőzhető elemre. Hányszor de hányszor elképzelte már, hogy otthagy mindent és mindenkit, de mindig visszatartja az indulatait. Már nem sok van hátra, és végre elmehetnek Jean-Paullal, messze innen, ebből a bolondériából. Úgysem ismernék el soha a leendő férjét családtagként, jobb hát a sallangtól megszabadulni idejében, de addig is játssza a rá szabott szerepet, ahogy azt kell. Minél kevesebb súrlódást szenved el tőlük, annál könnyebb lélekkel szökik el itthonról. Már csak néhány nap, hetecske…
Az egyik pincér tálcájáról elemel egy pohár pezsgőt, elvégre azért járkálnak össze-vissza a teremben, hogy kiszolgálják az igényeiket, de itt még nem ér véget a feladata- az előbb már megakadt a szeme a számára kiosztott szórakoztatási feladaton, William Krise-on. Magas, fess férfi, ízlésesen felöltözve, de az arckifejezése nem különösebben bizalomgerjesztő. Mintha… talán unja magát…? Oh, kit érdekel? Megrázza magát és dönt: ideje ‘kapcsolatot építeni’, jajj, mennyire örül neki!
- Mr. Krise? – Dallamos a hangja, kifejezetten kellemes. Hiányzik belőle a fiatal lányokra jellemző visítozós hangorgánum, de ott lappang benne a potenciál, hogy eleresszen egy sikítást bármikor. Hátratűr egy szándékosan kószán hagyott tincset a füle mögé, majd kezet nyújt udvarias, visszafogott mosollyal az arcán.
- Nagyon örülünk, hogy eljött a bátyám esküvőjére, megtisztelő! A nevem Machay Adél. -

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=839840#post839840][b]Machay Adél - 2021.12.06. 19:08[/b][/url]

Lett volna húszmillió egyéb, kellemesebb elfoglaltsága. Például végig hemperegni az estét Jean-Paullal, de az anyja biztos tett volna róla, hogy minimum egy teljesen ’véletlen’ dementortámadás áldozatává váljon, ha ki meri hagyni a drágalátos bátyja esküvőjét. Pedig elnézve az egész ceremóniát, egyáltalán nem érte meg a rengeteg készülődést. Arra számított, hogy lesz kit túlszárnyalnia, de itt… nem, nem igazán akad versenytársa. A fensőbbséges gondolat teljes tudatában igazítja hátra a haját, hogy még hangsúlyosabbá váljon a pompás arányú, gömbölyded válla. Alig bírja elfojtani az elégedett mosolyát- talán az egyetlen visszahúzó tényező az anyja villámokat szóró pillantása, mikor egy adott ponton összeakad a tekintetük. Magda azonnal képes elrontani a kedvét most, pedig máskor egészen jól megértik egymást, főleg mikor közös vásárlásokat űznek. Természetes volt, hogy most is kikéri az anyja véleményét a külsejével kapcsolatban, de Magda sokkal elfoglaltabb volt Dominik felöltöztetésével. Az a nyomorult még egy normális öltözéket sem képes magára ölteni, ahhoz is az anyjuk kell, hogy pátyolgassa a kicsi fiát. Alig állta meg szemforgatás nélkül múlt héten az öltöny próbát, amire elkísérte őket. Egyedül a két pohár pezsgő segítette át a nehézségeken (noha az egyik eladólány eléggé aggódva méregette őt, lévén még kiskorú a mugli törvények szerint, de a pénz beszél, a lány pedig nem merte kockáztatni az állását).
Az egész fogadás szörnyű fullasztó, de az aranyvérűektől ez voltaképp egy elvárás- minél nagyobb feneket kerítenek valaminek, az annál természetesebben jön tőlük és annál inkább egy spanyol inkvizíció vonzerejével ér fel. Semmi baja a luxussal, de Dominikra biztos nem pazarolt volna ennyi pénzt. Mondjuk a saját esküvőjéről le is mondhat, hiszen Jean-Paul olyan sárvérű, mint annak a rendje. A szülei előbb vonulnának önként a Zengő legmélyebben fekvő celláiba, mint hogy kifizessék az ő leendő lagziját egy mocskos vérű mágussal. Pedig ezt tervezik, de előtte azért biztos szert tesz valamilyen módon az örökségének legalább egy részére. Nem szándékozik üres kézzel férjhez menni.
Egyelőre viszont úgy tűnik, félreteheti ezeket a gondokat a kötelező körök javára. Vagy nem is olyan kötelezőek most már? Hiszen ez a férfi nem is néz ki rosszul. Mit beszél? Fantasztikusan fest az egyenes tartásával, a makulátlan öltözékével, a gondosan formázott, mégsem túlzott frizurájával és a… hát igen, a szemei! Emlékeztetnie kell magát, hogy jó jó, nem vakságot fogadott, de azért félre kellene tennie a hirtelen támadt lelkesedését, mert a negyedvéla mágiája különösen érzékenyen reagál még az őt érő behatásokra. Elég egy bájos pillantás, vagy mint esetünkben, egy remekbe szabott bók, hogy a szikrák bizseregni kezdjenek a bőre alatt tettre készen, miközben kezet fog Williammel. Itt már képtelen elfojtani a gyerekesen elégedett, kissé csitrisen pöffeszkedő mosolyát. Igen, pont ilyen bókokat akart eddig is, és ezután is a világtól. Tudja, hogy szép, és azt akarja, hogy imádja a világ. Mert megérdemli. Természetesen.
- Valóban nem, de… - itt vet egy szinte rosszindulatúan elégedett pillantást Zsófia irányába. – Valakinek színvonalat is kell csempésznie az eseménybe. – Visszafordul Willhez immáron letisztult, külsőre kedves mosollyal az arcán, és ügyesen ellibben az épp előttük elmasírozó jégszobrok útjából, beáll Will oldalára a saját italával.
- Meglepő… Hogy hogy magára hagyta önt a kísérője? – Nem árt tudnia, hogy számíthat-e egy ostoba, ronda nőre vagy bárki másra, hogy a beszélgetésükbe károgjon, vagy nyugodtan flörtölhet a továbbiakban ezzel az igen szemrevaló férfival? Túl jót tett a dicséret a májának, olyannyira, hogy enged a kísértésnek, és elereszti nagyon halványan, nagyon óvatosan a fékjeit. A bőre alatt sercegő mágia mézes-aranyos szirupként csordogál végig a vénáin, mintha csak cseppeket plántáltak volna egész lényére belőle. Aprócska mennyiség, de a vonásaira mintha őszi, bágyadt napfény vetülne, a haja még puhábbnak nézne ki, az illata még édesebb lenne, a szemei egy leheletnyivel jobban csillognak, talán még egy hangyányit mélyebb a tekintete is. Olyan leheletnyi, szinte észrevehetetlen finomítások ezek, mégis a férfiak általában kapók erre, mert az érzékeiket célozza minden egyes mágikus rezdülés. Jean-Paul mindenképp ugrott rá, és sokan mások is az évfolyamából.
Hányszor de hányszor hallotta, hogy óvatosan kell bánnia ezzel az örökölt jussával – nem mer belegondolni, mit kapna Galinától, ha valaha bajt okozna a vélamágiájával, éppen ezért használja csak visszafogottan, meg mert még túl fiatal ahhoz, hogy magabiztosan irányítsa mint a teste meghosszabbodását. Jelen pillanatban ennyi épp elég ahhoz, hogy ha Will nyitott a dologra, némiképp fokozza az érdeklődését. Egyébként is unatkozik, mint a bűn, miért ne szórakozhatna egy kicsit?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=839849#post839849][b]Machay Adél - 2021.12.06. 20:13[/b][/url]

Szinte nyilvánvaló lenézéssel pihenteti a szemét Zsófián, aki épp visszafogottan nevet Dominik susmorgásán. Borzalmas, szinte felfordul a gyomra a bátyjától- el nem bírja képzelni, hogyan sikerült nyélbe ütniük ezt a nyilvánvalóan érdekházasságot? És az még elképesztőbb, hogy a sógornője láthatóan jól érzi magát Dominikkal. Ha választhatna, inkább gondozna egy évig egy ládányi durrfarkú szurcsókot, semhogy egy Dominik-féle pondróval szűrje össze a levet. Szerencsére Jean-Paul messze felülmúlja minden eddigi elképzelését, és ha minden jól megy, nemsokára már... Nos, ez egy másik történet része lesz. Hagyja, hogy a szája elégedett félmosolyba rendeződjön át a nagy álmodozás közepette.
- Kár érte, legalább lenne kivel összefognom, míg a sok, rémesen unalmas és kiszámítható vénség semmitmondó hülyeségekről beszélget egész este, és majdhogynem örömtáncot lejtenek egy újabb, sikeres aranyvérű házasság felett. - Nem is próbálja leplezni a cinkosságot a mosolyában, az átható tekintetet, mellyel felméri Will adottságait. Az unalom és a frusztráció, hogy a bátyja hamarabb megnősült, mint hogy ő férjhez mehetne, eltompítják a belenevelt illemtan egy részét. De legalább hasznos információként elraktározhatja arra a négy órára, hogy William Krise-ra nem fog senki lecsapni. Illetve próbálkozhatnak, de aligha tudnák túlszárnyalni a csillogását, főleg ha rá is segít egy csöppet, mint most. Finoman ismét megigazgatja a szándékosan szabadon hagyott hajtincsét, csavar egyet rajta látszólag légies, természetes mozdulattal, valójában tudatosan adagolt szándékossággal.
- El tudja képzelni, hogy pár hónapja még nem is ismerték egymást, most meg sülve-főve együtt vannak? Elképesztő, komolyan nem értem a sógornőmet, mit kedvel ennyire a bátyámon. - A hangsúlya tele van lenézéssel, főleg, mikor a bátyját említi. Ennél diszkrétebben nem teheti nyilvánvalóvá, hogy utálja, mert Magda helyben tüntetné el a föld színéről.
- Nem láttam az eddigi társasági eseményeken. Mivel foglalkozott eddig? Az ön korabelieket már bevezették a köreinkbe, de ön valahogy kimaradt a repertoárból. - Csintalan kíváncsisággal kezdi faggatni Williamet, égeti a pillanatnyi kíváncsiság, ami valószínűleg öt perc múlva már egyáltalán nem izgatná a fantáziáját, de amíg előtte van az érdeklődés alanya, nyilván megpróbál minél többet megtudni róla. Csak úgy. Addig is telik az idő és nem kell úgy tennie, mintha örülne az egész ceremóniának.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=839901#post839901][b]Machay Adél - 2021.12.07. 14:23[/b][/url]

- Nem hallottalak hippogriff tenyésztésről beszélni, és még egyszer sem istenítetted az aranyvért. Bár ki tudja, talán épp ez előtt ment el a beszélgetőpartnered, akivel hosszas eszmecserét folytattatok az egyszarvútenyésztés fortélyairól és egyéb hülyeségekről. - Van valami hirtelen jött, felületes bajtársiasság abban, ahogy itt állnak és tökéletesen nem esküvőre illő dolgokról beszélgetnek, pontosabban az ő szája be nem áll, William pedig kitűnő türelemmel hallgatja a kiszekusza szóáradatát. Talán még egyet is ért vele, még ha nem is mondja ki hangosan, de neki amúgy sem szükséges a visszajelzés, elég ha rá figyelnek és elmerülnek a bámulásában. A figyelem kijár neki.
- A nagyanyád bölcs asszony. Aranyvérűek között nincs szerelemből kötött valódi házasság. - Szinte kicsurran a pillanatnyi keserűség a hangjából, ahogy Dominikra néz. Tudja jól, mivel lett gazdagabb a bátyja: az Eszterháziak bevezetik a mágusjog porondjára, megkapja az apósa hivatalát egy napon, sőt még az apjuk, Ilya is ráhagyja majd a vagyon nagyját. Neki alig marad valami.
Gyönyörű vagy, használd ki! A lábaid előtt fog heverni a világ, ha okosan játszod ki a kártyáid. Soha ne add alább, legyenek meg az igényeid, de ne felejts el adni is érte. Persze csak mértékkel. A te szerencséd a szépségedben van. mondogatta az anyja gyerekkorától kezdve. Magda tudta előre, hogy Dominik mindent visz, de a lányát is fel kellett vértezze a megfelelő fegyverarzenállal, hogy férjet, vagyont, kényelmet foghasson magának később. Talán az anyja öröksége rászállna majdan, de ki tudja, Magda hogyan végrendelkezik majd a lengyel bányarészesedéseiről. Sokszor érezte már magát kisemmizve a saját családja által, holott szó szerint mindene megvan és a tenyerükön hordozzák - de meddig? Egy nap majd felébred azzal, hogy kitették és nincstelen? Nem akarja megvárni azt a borzalmas pillanatot, előbb fogja elvenni, ami az övé, és istenhozzádot inteni ennek az életnek. Még azzal is megbékél, hogy a leendő férje nem aranyvérű. Végül is a vér nem minden.
Nincs alkalma tovább feszegetni Will hátterét, ugyanis ebben a pillanatban elkezdődik a tényleges ceremónia, a koordinátorok elkezdik összeterelni a népet a tökéletesen túllihegett esküvő levezérlésére. Megadóan felsóhajt.
- Menjünk. Az anyám borzasztóan feszélyezett lenne, ha nem rajongom körbe a testvérem ezen a csooodás napon. - Jelentőségteljesen megforgatja a szemét a szarkazmust minden cseppjét beletunkolva a gesztusba, és hagyja, hogy mindkettejüket közelebb invitálják a bohóc csőcselékhez, jómaga kénytelen-kelletlen pedig beáll a vőlegény oldalán a család többi tagja közé, hogy a legszebb patikamosolyával asszisztálja végig ezt a gyomorforgató műsort.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=840276#post840276][b]Machay Adél - 2021.12.16. 15:07[/b][/url]

William Krise
- Hévíz, Machay birtok, december 18. -

A második emeleti folyosón van egy egészalakos, aranyozott tükör a bal oldali szárnyban. Gyerekként egy egész órán át képes volt nézegetni a tükörképét, vadászni minden egyes kilógó részletet kritikus szemekkel, és eltüntetni azokat. A nagyanyja imádta- Galina kedvtelve nézegette, hogy a pöttöm unokája milyen odaadással viseltet az örökölt szépsége iránt.
Most, közel tíz évvel később már korántsem olyan hibákat keres az arcán, mint régen. Látnia kell, muszáj megbizonyosodnia róla, hogy az apjától kapott tegnapi pofonnak nem maradt semmi nyoma. De nem, hibátlan, minden teljesen tökéletes. A sminkje, a ruhája (egy fekete zakó, krémszínű blúz, feszes szövetnadrág és magassarkú csizma), az ékszerei, a frizurája, mindene makulátlan.
Összerezzen, ahogy észreveszi a mögötte álló nagyanyját- ki tudja, mióta állt ott Galina. A tükörben egymásra pillantanak, de egyikük sem szól egy szót sem. A nagyanyja hidegen, elmarasztalóan tekint rá, nyoma sincs a régi elégedettségnek. Ő nem kevesebb hidegséggel és formalitással tűri a pásztázó pillantást. Mindketten megfordulnak, és együtt sétálnak le a hallba Ilya és Magda mellé.
Ideje elkezdeni a komédia következő felvonását, a hivatalos eljegyzési találkozót. Tudja, hogy a szülei sürgetik már magát az esküvőt is mostantól. Azt is tudja, hogy a nagyanyja osztozik a véleményükön és folyamatosan tárgyal Madlen Krise-szal a háttérben. A két boszorka a saját érdekeit nézi, de arra őszintén kíváncsi lenne, hogyan próbálja Galina megmagyarázni a sürgetés okát? De ez nem az ő dolga; neki csak bájosan kell mosolyognia és tökéletesen kinéznie- mint mindig.
A steward ebben a pillanatban jelenti be a Krise-szekció érkeztét. A kötelező udvariassági körök után Galina mindenkit az ebédlőbe invitál, hogy elkezdhessék a kötelező jellegű családi programot. Igazából ez a része abszolút forgatókönyvszerűen zajlik, Willt és Adélt egymás mellé ültetik, Adél baljára Galina ül, Galina mellett Madlen foglal helyet, Ilya és Magda természetesen egymást szórakoztatják elsősorban, és persze a többieket, de mindent összevetve a papírformának tökéletesen eleget tesz mind a menüsor, mind a társaság.
Már a desszertnél járnak, és Adél külön büszke magára, hogy a hányinger elkerülte, bár az arca a gondos festés alatt továbbra is holtfehér. Az apja szó szerint lenyomott egy fiolányi bájitalt a torkán a reggel, hogy nehogy most hányjon össze mindent, egy ilyen fontos pillanatban. Galina elégedetten méri végig időről időre Willt, és leplezetlenül vált egy-két suttogásba fajuló szót Madlennel a jó ízlés határain belül. A leendő ara pedig már most fáradt az egész cirkusztól, Will hallhat néhány keresetlen sóhajt tőle jól álcázva egy-egy korty vagy falat előtt.
- Örülök, hogy elszántad magad, William. Mi is ebben a korban mentünk férjhez a nagyanyáddal, ez a legalkalmasabb időpont rá. - Mindannyian tudják, hogy ezek csak üres dicsérő szavak az űr kitöltése érdekében. Adél hűen játssza a szerepét és egy hangyányit Will felé dől időről időre, mintha máris a szerelmes fruska életérzése sütne le róla, aki megütötte a főnyereményt.
- Jobban nem is alakulhatott volna, Nagymama. - Noha Galina szeme jegesen villan az unokájára, az arca abszolút tökéletes mosolyba fordul át, ahogy egyetértően bólint, tekintetét visszakormányozva a fiatal vőlegényre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=840279#post840279][b]Machay Adél - 2021.12.16. 17:14[/b][/url]

William Krise
- Hévíz, Machay birtok -

Kedve volna fájdalmasan felnyögni Will utolsó mondatára, mert gyakorlatilag ezzel ráhárul minden. Ezzel szemben a mosolya töretlen marad, annak kell maradnia, hogy túlélje ezt az egész tortúrát. Sajnos azonban a családja figyelmét sem kerülte el ez az apró kis részlet. Ugyan az apja nem tekint rá, Ilya minden vágya, hogy a lányát mihamarabb férjhez adja egy megfelelő társhoz, nem egy mocskos sárvérű tanárhoz, Magda pedig sejti, amit sejt Galinával együtt. Az ő érdekeik szerint Adél akarja csak minél hamarabb ezt az esküvőt.
Hagyja az ujjait rácsusszanni Will nagyobb, férfias kezére, finoman, kellemesen. Még meg is cirógatja az ismeretlen bőrt, mintha máris olyan sokat jelentene neki.
- Talán nem is kell olyan sokat várnunk... Annyira szeretném már Nagymama esküvői ruháját és diadémját viselni. - Nyomatékosan megtoldja egy jól irányzott kuncogással is, miközben hagyja a bizsergő, langyos-kellemes mágiát cseppenként kiáramlani a testéből, hogy még gyönyörűbbé fesse az természetellenesen szőke tincseit, még zöldebbé tegye az amúgy is vibrálóan gyönyörű íriszeit, és még teltebbé, csókolnivalóvá az ajkait. Gonosz kis dög, meg van róla győződve, ha Will rátolta ezt a felelősséget, ő is játszadozhat kedvére, és egy picit magába bolondíthatja őt.
- Megtiszteltetés lesz csatlakozni a Krise családhoz, Madlen. - Ha eddig nem is volt hányingere, gondolatban már öklendezik. Muszáj az öregasszony kedvében járni, ezt Magda kikötötte, és ha azt szeretné, hogy Willnek is könnyű dolga legyen, hogy utána tökéletesen készségesen váljanak el, jó, ha a nagyanyjával megfelelő viszonyt ápol már most. Persze a csitris-szerelmes pillantásait most is Willre sózza, mintha valami csodálatos dolgot látna és érezne ezen a halálosan unalmas ebéden. Igazából rá sem akar nézni az alkoholra vagy a macaronra, mignonra, semmire, nehogy a bájital hatását felülírva a gyomra újabb hadjáratba fogjon. Will arcától legalább nincs hányingere.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=840281#post840281][b]Machay Adél - 2021.12.16. 18:38[/b][/url]

William Krise
- Hévíz, Machay birtok, december 18. -

Egész egyszerűen nem fogja elfogadni, hogy rákenjék a teljes felelősséget, bár jobban belegondolva ez voltaképp az ő hasznára válik, ő diktálja a tempót innentől fogva. Minél hamarabb ráveszi Willt a házasságra, annál hamarabb tud eltűnni a színről, és röpke három évet kibírni, míg elválnak, úgy hogy majd a tényleges szerelmével élhet, igazán megugorható kompromisszumnak tűnik.
- Miért is ne? - Angyali mosollyal fordul vissza Willhez. Kérdezhetné azt is: neked talán nem sürgős, hogy ne kelljen többé a nagyanyád lába nyomát csókolgasd? Vagy nem akarsz újból tisztára mosott állampolgárként járni-kelni? Akkor mit húznád az időt? Ehelyett összefonja az ujjait Willéivel és hagyja a kellemes mágiát áramlani kettejük között a maga gyenge visszafogottságával. Ha Galina eleresztené a saját fegyvertárát, a kis Adél próbálkozásai gyenge füsteregetéseknek tűnnének a nagyanyja erdőtüze mellett, de Will pillanatnyi ellazítására bőven megteszi a negyedvélasága is.
- Szavadon foglak ám. - A nevetése a már jól ismert kellemes, csilingelő, talán egy leheletnyi gonoszkodás is szorult bele. - Akkor már igazán kihasználhatjuk a születésnapom is, ami jövő hónapban lesz. Mit szólsz? - Noha Willt kérdezi, valójában a két nagymama az igazi érintett ebben. Ha ők áldásukat adják rá (és Galina részéről teljesen biztosan bele fog menni, hogy szabaduljanak Adéltól és a sárvérű szeretőjétől), akkor tényleg nincs más hátra, mint Andrássy grófnőnek egy kisebb szívrohamot okozni, hogy az új esztendőt rögtön egy esküvővel indíthatja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=840284#post840284][b]Machay Adél - 2021.12.16. 19:44[/b][/url]

William Krise
- Hévíz, Machay birtok, december 18. -

Szinte érzi, ahogy hízik az egója- Will szemeibe nézni egyenlő egy talánnyal most. Vajon besétál a csapdába? Vajon tényleg lágyabbá váltak az arcvonásai egy csöppet, vagy ő is színészkedik? Immunis a vélamágiára? Nem, aligha, emlékszik még arra a későn elkapott tekintetre az esküvőről, a meztelen vállát ért, nem pofátlan, de érezhető pillantásra. A tekintete egyenes utat keres Will szemeibe, látni akarja a bűbájossága hatását. Hiszen gyönyörűnek lenni számára alap, és az ezzel járó hódolat természetes. Jár neki, hogy ez a férfi is térdre vesse magát előtte, és könyörögjön, hogy a vonzó lábai közé bebocsátást nyerjen egy nap.
A pillanat elszáll, a szeme rebegése jelzi, hogy ő is kizökkent egy kissé, de a mosolyát sikerül megőriznie.
- Hát persze. - Feláll az asztaltól, elindul Willt követve, de Galina mellett elmenve még megáll a két nagyi mellett. - Bocsássatok meg egy pillanatra. -
A hallba érve még visszanéz az étkező ajtaja felé, amaz félig nyitva áll mögöttük, így nem engedi el még Will kezét, csak a belső kert felé indul el, viszont odakint már azonnal elereszti, mintha megégették volna.
- Szóval? Mi a probléma? - Egy csapásra változik a hanghordozása- hideggé, egykedvűvé, majdhogynem unottá tompul, s ahogy visszafordul, hogy Willre nézzen, az arca pontosan ugyanezt tükrözi vissza. A kezeit összefonja maga előtt a mellkasán, és jó két lépés távolsággal arrébb megy Willtől, hogy mindkettejük személyes tere fellélegezhessen végre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=840287#post840287][b]Machay Adél - 2021.12.16. 20:49[/b][/url]

William Krise
- Hévíz, Machay birtok, december 18. -

Undorító vigyor ül az arcára, az a fajta, ütnivaló típusú, ami a legtöbb, épeszű emberből azonnal kihozza a 'Tűnj a közelemből' reakciót. Ha már ilyen szemérmetlenül fenyegetik, igazán semmi oka türtőztetni magát. Egyébként a veszélyérzete sem túl fejlett, ha provokálva érzi magát, mint most.
- Különben? - Csak egy pillanatra ér a kezével Will csuklójához, ha ki tudja használni a meglepetés erejét. A bizsergető meleg ismét ott buzog az érintésében, a buja vonzalom lágyan simogatja Will minden érzékét, amit csak el tud érni. Aztán az érintés és a vele járó láz is eltűnik, amint az ujjai elválnak Will bőrétől. - Vésd az eszedbe: azt teszek, amit akarok, akkor, amikor akarom. Ha képtelen vagy gyors és hatékony lenni, valahogy buzdítanom kell azt a hezitáló fejed, hogy cselekedj. Ne húzd vissza egyikünk ügyét sem. Azt hittem már megbeszéltük, hogy ez csak papírforma, és kooperálni fogunk. Ehelyett itt totojázol és próbálsz mindent elodázni. Vagy talán meggondoltad magad és igazi házasságot akarsz? -  A csúfos-élces nevetés végre felfedi az igazi arca egy darabkáját: gunyoros, hatalmaskodásra vágyó, gyerekes, féktelen, talán szívtelen is. És mindeközben tüneményes szépség, akinek még a decemberi napfény is hódolva nyalogatja végig a haja minden szálát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=840291#post840291][b]Machay Adél - 2021.12.16. 21:59[/b][/url]

William Krise
- Hévíz, Machay birtok, december 18. -

Egy másodpercre valóban közelebb hajol Will arcához, csalogat, incselkedik. A csöppnyi megingás kényezteti a hiúságát, míg az ujjai mérges kis kígyókként cirógatják a védtelen csuklót. Aztán visszavált az elviselhetetlen, csitri stílusába. Mintha csak könyörögne érte, hogy egy jó nagy pofont kapjon. Ha verést nem is érdemel, a karját érő szorításra akarva-akaratlanul felszisszen, de túl dacos ahhoz, hogy kommentálni kezdjen. A felszegett álla, a cinikus félmosolya és a büszke tekintete ódákat zeng helyette, miközben Will beljebb rángatja a belső kertben.
- Nem tudom, miről beszélsz. - A hűvössége eleinte annak szól, hogy blöfföt szimatol a levegőben. Ugyan mégis honnan veszi, hogy... Aztán lassacskán lefagy az arcáról az önteltség, helyét átveszi valami állatias, a vélákra emlékeztető torzság. Nem is konkrét torzulás, inkább az arca olyan vérszomjas, kicsinyes gyűlöletbe torzul, mint egy sarokba szorított állaté, aki átkozza a percet is, hogy összeakadt a gyilkosával. A szemei mintha átfordulának vörösbe a kellemes zöld helyett- nem tud tűzgömböket lőni, de a negyedvére benne is kiütközik, ha ideges, haragszik, és fenyegetve érzi magát.
Will szavai láthatóan rohadt mélyre behatolnak a bőre alá, megtelepszenek az agyában, szinte elszívják a tüdejéből az oxigént. Itt valóban ő van nagyobb bajban, hiszen Willnek már tökéletesen mindegy, börtönviselt, ennél lejjebb nehezen süllyedhet, hacsak nem szándékosan tesz érte. De ő? Ha az apja megtudja... Egészen biztosan ő maga kaparja ki a gyermekét a méhéből.
Hosszú másodpercekig egy szót sem szól; szinte megbabonázottan mered Willre- az arca vadsága mit sem csillapodik. Végül egy mély levegővétellel, és egy hatalmas nyeléssel kényszeríti magát, hogy lenyugodjon, és megpróbálja kiráncigálni a karjait a vasmarkok béklyójából.
- Tedd te is a te részed, és legyünk ezen túl minél hamarabb. Nem fogok a nyakadon lógni, előtted mutatkozni, csak a válási papírok aláírásakor. Ami pedig a származásomat illeti... - Itt kiegyenesedik, már ha Will hajlandó volt elengedni, és fennkölten hátradobja az előrelógó haját, mint egy igazi, orrát fennhordó kisasszony. - ... nyugodj meg, nem fogom még egyszer rád pazarolni. - Végre a szemei is visszaváltanak a megszokott zöldjükbe, de mégis... mégis... most, hogy hagyta előbukkanni a rondaságát, nehéz nem elvonatkoztatni a másságától már. Egy negyedvéla, aki idő előtt lenyelte a legyet, és most pengeélen táncol a társadalom oltárán.
- Visszamehetünk végre mosolyogni, vagy szeretnél még leckéztetni egy ideig teljesen felesleges dolgok miatt? - A cinizmusa azért mit sem kopott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=840293#post840293][b]Machay Adél - 2021.12.16. 23:08[/b][/url]

William Krise
- Hévíz, Machay birtok, december 18. -

Remekül bedől akkor a blöffnek. Noha nem mondja ki, hogy "Igen, igazad van, William, térdre borulok, mert terhes vagyok, de nem a te gyermekeddel.', azért tapintható a feszültség, ő is tudja, hogy sokat engedett most látni magából. Talán többet, mint kellene.
A szája pengevékonyra préselődik össze. Sakkban tartva érzi magát, a gyerekét, a jövőjét, az anyagi helyzetét, mindenét. Az egója, a büszkesége mind mind az ellen szól, hogy fejet hajtson Will fenyegetésének. A rációja az, ami megmenti végül, és emlékezteti, nem szabad elhamarkodott, ostoba döntéseket hoznia.
Végül is lenyugszanak a kedélyek, ő is megregulázza a zabolátlan haragot és dacot a szívében, de a doboz nem kicsit készteti újabb megrökönyödésre. Megint csak túl kézzel fogható az egész. Csak egy-két másodperce van rá, hogy úrrá legyen a döbbenetén, Will milyen felkészülten érkezett, aztán hagyja, hogy az újabb, fensőbbséges mosoly szétterüljön az arcán, és ő maga visszaszokjon a dáma szerepkörébe. Kecsesen kinyújtja a kezét Will felé.
- Ha megtennéd... - Csitri.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=840727#post840727][b]Machay Adél - 2021.12.24. 01:51[/b][/url]

William Krise
- Hévíz, Machay birtok, dec. 24. -

Fázik, éjszaka van és éktelenül türelmetlen. Eleve napok óta stresszes a gyűrű miatt, bár az anyja azt mondta, eloltja majd ő ezt a tüzet, csak előtte még üvöltött vele egy sort a felelőtlenségéért és a fékezhetetlen nyelvéért. Mi van, ha az a nő - legyen akárki is- tényleg egy Krise? Mi van, ha nem blöffölt, és Adél most rúgott fel egy remek házassági lehetőséget? Magda magán kívül volt a haragtól, és hosszú idő óta ismét migrénes fejfájás kezdte kínozni azon a délutánon. Adél, az ő kis ketyegő óra lánya, aki bármely pillanatban előzetes bejelentés nélkül képes felrobbanni, másszor pedig úgy viselkedik, mint aki a legtisztább elméjű emberek egyike. Egyelőre fogalma sem volt az anyjának, hogy fogja elvarrni ezt a megbokrosodott szálat.
Ő maga nem aggódott ennyire: egyrészt dacból, mert csakazértsem, másrészt ő számított volna már aznap egy kulturált levélre, amiben felbontják az esküvőt, ha Madlenhez visszakerült a gyűrű. Semmi ilyen nem történt, így hát maradt, hogy körömrágva várja a végzet beteljesülését, ami eddig a napig sakkban tartja.
Will kellemesen későn futott be, és titkon reméli, nagyon hamar fog távozni, az udvariassági körök után mondjuk. Az úgy feljavítaná az amúgy pocsék hangulatát. Már a ruháiban sem bízhat ugyanis, a mellei zavaróan érzékenyek és egy leheletnyivel szűkebbé vált a melltartója. Kezd nagyon elege lenni az egész gyerek-témából. Megszabadul egy problémától, most meg jön több más!
A birtok ma tele van rokonokkal és családi barátokkal - Ily egy kisebb karácsonyi partyt rendezett, főleg a genetikai kutatóintézet elnökségi testületének tagjait, és a szűk családi kört meginvitálva, de így is cirka ötven főre rúg a résztvevők száma, plusz a személyzet. A hátsó kert már sötétbe borult, az idő morózus. Ónos esőt ígértek mára, inkább töltené bent az idejét a melengető kandalló közelében, mint idekint a kabátjába burkolózva, és még így is fázva.
- Will, miért rángattál ki ide? Nem beszélhettünk volna odabent? - Kifejezetten grumpy és látványosan húzza a száját, miközben összébb próbálja húzni magán a kabátot, vagy ha lehet, eggyé válni a szövettel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=840786#post840786][b]Machay Adél - 2021.12.25. 19:08[/b][/url]

William Krise
- Hévíz, Machay birtok, dec. 24. -

Az évek alatt már olyannyira érzéketlenné vált a családja csillogása iránt, hogy az egész karácsonyi dekor fakóságba hanyatlik számára. Defokuszált tekintettel bámul az egyik, tündérmanókkal feldíszített fára, csak hogy Will hangja kicsalogassa révületéből. Tekintete kutakodó, nem érti, miért szeretne egyedül maradni vele. De az is lehet, hogy nem kell különösebb feneket kerítenie a dolognak- indokok nélkül is jöhetnek ilyen megnyilvánulások, végül is össze fognak házasodni, vagy mi a szösz. Mindezek ellenére a napokban tartó állandó aggódás és pánik ott motoszkál az agya hátsó részében. Vajon tud a gyűrűről? Ha igen, miért nem szólt? Ha nem, hol a gyűrű? Nem juthat vissza Madlenhez.
- Hát... Itt vagyok. - Érződik az enyhe bizonytalanság a hangjában. Nem tud mit kezdeni a helyzettel. Azzal pedig végképp nem, ami ezután elhangzik. A szemében némi félelem, de még inkább gyanakvás és értetlenség ébred.
- Miféle kérdés ez? Természetesen komolyan gondolom. Mindketten betartjuk a magunk egyezségét, és idővel mindenki megy a maga dolgára a saját pénzével. - Enyhén türelmetlenül tekint fel a nálánál jóval magasabb és masszívabb férfira. - Mi ez az egész, Will? -

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=840813#post840813][b]Machay Adél - 2021.12.25. 21:30[/b][/url]

William Krise
- Hévíz, Machay birtok, dec. 24. -

Csend.
Az a fajta üresség telepszik meg közöttük, amit a világűr ismerhet csak. Hosszú perceknek tűnő másodpercekig nem mozdul, nem ad ki semmilyen hangot. Gondolkodik, és közben belül felbugyog benne a hányinger. Ezúttal nem a terhessége, hanem a hirtelen rátörő pánik okozza, kegyetlen erővel.
Tudja.
Most már ő is fájdalmasan tisztában van vele, hogy Will tudja. Elvitte hozzá az a szuka? Netán mástól jutott vissza hozzá? Madlen adta neki vissza? Nem, nem, az kizárt, akkor biztosan felbontotta volna már a vénasszony az eljegyzést, ugye? UGYE?
Hosszú, szaggatott, mély levegőt vesz. Még mindig nem szólal meg, csak öntudatlanul arrébb dülöngél a fény felé. Az arcán lágy bábjátékot űznek a tündérfények, szinte betegessé varázsolják az arcélét és a rózsákat a két orcáján. A vér csak úgy dübörög a szervezetében, hogy ellássa a méhében növekvő kis élősködőt.
Az agya kellemetlenül üres, miután végigpörgette a lehetőségeket a fejében. Akármi is történjen, nincs oka letagadni, ami történt. Még mindig meg tudja mutatni az emlékeit zárt ajtók mögött, ha megvádolnák hazugsággal.
- Elejtettem a karácsonyi vásárban. Aztán pedig az orrom előtt lopták el. - Még nem tereget ki minden részletet, de a szája belső felére ráharap. Érzi a seb fémes ízét; jóleső szusszanással konstatálja, hogy az ismerős, emlékek okozta düh enyhülni kezd a vér halvány ízével. Ugyanakkor az émelygése nem csillapodott semmit. Muszáj behunynia a szemét egy pillanatra, hogy erőt vegyen magán. Még jobban remeg, de már nem a hidegtől.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=840820#post840820][b]Machay Adél - 2021.12.25. 21:58[/b][/url]

William Krise
- Hévíz, Machay birtok, dec. 24. -

- Talán kellett volna... Igen. - Minden csepp önuralmára szüksége van, hogy egyenletessé regulázza a hangját, megfelelően vegye a levegőt és ne túl keményen rakjon képzeletbeli pontot a mondatai végére. Hogy tárgyilagosnak hasson, de ne hidegnek és érdektelennek. Hogy racionálisnak tűnjön, ne erősködőnek és bizonygatónak. Nem mondhat se többet, se kevesebbet a tényeknél. Sokat fecsegni mindig halott ügyet jelent.
- Viszont én vesztettem el. A megtalálás felelőssége is az enyém, úgy gondolom. - Milyen nemesen hangzik. Kár, hogy Magda viszi ezt a szálat elsősorban és nem ő. Kár, hogy nem vetette rá magát arra a kis féregre, mikor megtehette volna. Most már késő.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=840824#post840824][b]Machay Adél - 2021.12.25. 22:17[/b][/url]

William Krise
- Hévíz, Machay birtok, dec. 24. -

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=840834#post840834][b]Machay Adél - 2021.12.25. 23:31[/b][/url]

William Krise
- Hévíz, Machay birtok, dec. 24. -

- Hmmm? - A barátaival... A mijeivel? Azzal a kis akasztanivaló gyíkkal? Hiszen jól viselkedett eddig, de miért, miért muszáj előhúzni belőle fenyegetésekkel az idegtépő, cinikus picsát?
- Szóval az a kis fojtani való, mocskos tolvaj hozzád tartozik. - És ím, megjelenik a valószínűleg Júlia által is körvonalazott undorító vigyor. Megnedvesíti az ajkait a nyelve hegyével, miközben megingatja a fejét.
- Tényleg azt gondolod, hogy szó nélkül hagynám, hogy egy ujjal is hozzám érj? - Mordul fel a torka mélyéből, mintha valami vadállat lenne, pedig se animágiája, se egyéb, állatokhoz fűződő jó tulajdonsága nincs, csak ő maga egy hisztérikus vadorzó, ha elpattan az agya. A vigyor is szinte azonnal leolvad az arcáról. Erőviszonyokat tekintve nyilvánvalóan Will lenne túlsúlyban jelenleg bármely helyzetben, de ez nem jelenti azt, hogy ne próbálná kikaparni a férfi szemeit, ha az tényleg be akarná váltani a fenyegetését.
Ha volna rendes önuralma, ráült volna a szájára. Nincs ilyesmije.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=840840#post840840][b]Machay Adél - 2021.12.26. 00:17[/b][/url]

William Krise
- Hévíz, Machay birtok, dec. 24. -

Ideje sincs meglepődni jóformán, mert az események túl gyorsan követik egymást: egy másodpercre rávillan a tekintete Will arcára, még épp elkapja, ahogy megváltozik az a borzasztóan izgató arc, és már repül is hátra a szúrós bokrok közé össze-vissza vágva a kezeit és az arcát. Egy abszolút ronda nyekkenéssel ér földet, még a ruhája is megsínyli: felhasad a combja mentén egészen az alsóneműig, ahogy megpróbál feltápászkodni lángoló tekintettel.
- MEGÖ -
- Jézusom, drágám, jól vagy? - A semmiből villámgyorsan mellette terem Magda, ujjai szakszerűen tapadnak Adél eljárni készülő szájára. Nyilvánvalóan követte az eseményeket. Magda szinte mindig megneszeli, ha baj van készülőben; ez most is így történt, mikor látta a fiatalokat távozni a hátsó kert irányába. Hallott minden egyes szót és magában eldöntötte, hogy ha Will nem lökött volna egy kifejezetten finomat a lányán, ő maga adott volna két jókora anyai pofont a gyerekének később. Nem elég, hogy Adél elvesztette a jegygyűrűjét, még Williamnél is kellett kikössön, és szégyenszemre a lánya meg kiprovokálta ezt az atrocitást is.
Az arca feszült, mosolyra sem akarja húzni a száját most, annyira haragszik az egy szem lányára.
- Menj és cserélj ruhát, drágám. És szedd magad rendbe. Na gyorsan gyorsan! -
- Mégis hogy képzeled, hogy-
- Adél! - Magda hanghordozásában benne van, hogy ha még egy szót szól Adél, ő maga üti meg itt helyben.

Fogait csikorgatva mered Willre villámokat szóró szemekkel. Remeg az állkapcsa a dühtől, az arca egészen állatias indulatokat közvetít, és a szeme vörösbe fordul át, tiszta jeleként a zaklatottságának. Azonban nem mer szembeszállni sem az anyjával, sem... sem... Szaporán szedi a levegőt. A düh mellett most már tiszta félelem is csillan a szemében. Sosem emelt rá kezet még idegen férfi. Soha. Megremegő ajakkal fordul meg a sarkán és szelel el gyakorlatilag az oldalajtó felé, hogy minél láthatatlanabbul osonjon fel a szobájába végrehajtani az anyja parancsait.

Magda ezzel szemben beinvitálja Willt, mintha mi sem történt volna, és ha odabent lesznek, biztos a kezébe nyom majd egy üveg italt, hogy legalább pár órára eltörölhessék ezt az újabb, undorító incidenst, amit ismét csak Adél okozott. Kezd a migrénje kiújulni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=840845#post840845][b]Machay Adél - 2021.12.26. 01:39[/b][/url]

William Krise
- Hévíz, Machay birtok, dec. 24. -

Magda felé fordítja a fejét, de nem mond semmit a kirohanásra egyelőre. A hallba kiszűrődik a vidám csevegés zaja a tágas nappaliból. A hozzájuk lépő inas úgy áll ott, mint egy szobor, de Magda hamar elküldi inkább egy italért ezúttal a saját részére. Ismét visszafordul a teljesen érthetően kiborult Williamhez.
- Megértelek. Adél nem... könnyű eset, ez tagadhatatlan. - Közben finoman, alig érve Willhez, elkezdi kalauzolni bentebb, a könyvtárszoba felé.
- A lányom gyerekkora óta... kicsit izgatottabb a többieknél. Ez mostanában hangsúlyosabbá vált, mióta... nos, ezt nem akartuk feltétlen kiteregetni, de... lépnünk kellett, nehogy az ujja köré csavarja az egyik tanára. - Színpadiasan sóhajt, miközben kinyitja Will előtt a könyvtárszoba ajtaját és betessékeli magukat, amennyiben a férfi hajlandó követni őt egészen eddig. Nagyon ügyel rá, hogy ne zavarja a személyes terét túlzó érintéssel, mi több, azon felül, hogy az elején a könyökénél fogva egy picit irányba állítja, hozzá sem ér. Érzi, hogy pengeélen táncolnak.
Rámutat az egyik fotelre a dohányzóasztal mellett, és amennyiben William elfogadja, helyet foglal vele szemben.
- Az eset igen kínos. - Folytatja a történet kibontását. - A bűbájtan tanára a Beauxbatonsból... illetlenül közeledett felé, és sokáig nem tudtunk róla. Adél még kislány, nézz rá, azt se tudja, mi a szerelem, de azt gondolja, megválthatja a világot és övé a legszebb szerelem a földkerekségen. Az ilyen fiatal lányokkal a legnehezebb, mert nem látnak a saját szemellenzőjüktől. Kénytelenek voltunk lépni a férjemmel és kiragadni abból a toxikus környezetből. - Hagyja megrándulni az arcát, mintha az egész történet emléke is mélyen felzaklatná.
- Adél még mindig szerelmes abba a férfiba, de nyilvánvalóan nem engedhetjük, hogy kihasználják a lányunkat anyagi haszonszerzés céljából. - Végre komolyra vált az arckifejezése. - Ha választanom kell, hogy egy felkapaszkodó, a lányomat esélyesen zsarolásra használó emberhez, vagy hozzád adom Adélt, akkor nem kérdés, hogy rád esik a választásom. Csak annyit kérek, hogy aludj erre még egyet. Igen, vannak negatív tulajdonságai, de kinek nincsenek? Sajnos azt tanulta meg leghamarabb, hogyan kell feleselni és ezt nem tudtam kinevelni belőle. Ez az én anyai mulasztásom. Viszont felnőttek vagyunk mind, még ő is, ha nem is úgy viselkedik. Senki... nem fog megszólni téged, ha teszem azt... másutt is találsz boldogságot. Nem csak egy jól elrendezett házasságon belül. Adél makulátlanul teljesíti a társasági elvárásainkat, és fiatal, lehetnek gyermekeitek. De senki nem kötelez benneteket a boldogtalanságra, William. -  Szusszanva engedi ki a levegőt. Magda jelenleg fél. Fél, hogy William tényleg felbontaná a házasságot, és akkor el kell mondja a férjének a lányuk feltételezhető terhességét. És nem akar belegondolni, milyen mély lesz a szakadék, amibe ez a botrány belelökné őket pár lábbal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=840847#post840847][b]Machay Adél - 2021.12.26. 02:43[/b][/url]

William Krise
- Hévíz, Machay birtok, dec. 24. -

Minden rezdülést, minden potenciális visszajelzést árgus szemekkel les. El kell rejtenie a fürkésző tekintetét ugyan egy adag mímelt idegesség, csalódottság mögé, amit a lánya körüli 'botrány' fölött érez, de legalább ennek leple alatt érezhet egy kortynyi megnyugvást, amint Will vállaiban mintha enyhülni látszana a feszültség, tán még az arcvonásai is összeszedettebbé válnak. Nem állja meg egy anyai félmosoly nélkül.
- Nem téged gyűlöl. Minket. Kivetíti rád? Abszolút, de nem a személyed ellen irányul, hanem ellenem, és a férjem ellen, de főként Ilyát érinti. Adél azt hiszi, nem szereti őt az apja, ami teljes képtelenség. A férjem rajong a lányunkért, de korán megfogadta, hogy nem fogja engedni bármiféle botrány kifakadását körülöttünk. Ilya keményen kell fogja Adélt, hogy ne döntsön mindannyiunkat bele a szakadékba. A lányom lázadása... - Itt megáll egy pillanatra, mélázóan feltekint a könyvtárszobájuk ékére, a faliszőttes családfára. Ott van rajta Adél, Dominik, Ilya, de még Zója és a gyermekei is felkerültek. Sőt, Adél mellett ott egy üres, szőtt köröcske, Williamre várva.- ... felér egy öngyilkos merénylettel. Egyrészt valóban nincs választásunk. - Magda szándékosan ad igazat Williamnek, teljesen tudatosan emeli jobb pozícióba őt mint magukat.- Másrészt te idősebb vagy nála. Kell mellé a ráció. Te is láttad, mennyire lehetetlen tud lenni. Óh, természetesen nem történt semmi az imént. Ebben megegyezhetünk, gondolom? - Felemelkedik a fotelből, és még utoljára kecsesen ráteszi a kezét Will kabátba burkolt vállára, hogy együttérzően megszorítsa, amolyan nőiesen.
- Várd meg a férjem, kérlek. Beszélni szeretne veled. És... gondom lesz rá, hogy többé ilyen ne forduljon elő. Remélem, számíthatok a kedvező válaszodra, ha átgondoltad a dolgot. - Hacsak William nem tartóztatja fel, akkor valóban magára hagyja az amfiteátrum méretekkel bíró könyvtár ezen helyiségében, hogy beküldje Ilyát maga helyett. Megtette, amit anyaként és manipulatív nőszemélyként megtehetett: átfabrikálta a lánya csúfos hódítási kísérletét áldozati szerepkörre. Innentől csak William hajlandóságában bízhatnak, és talán a Krise család beleszólásában, de az biztos, hogy a lányát ezért még előveszi ma este.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=840977#post840977][b]Machay Adél - 2021.12.26. 23:10[/b][/url]

William Krise
- Hévíz, Machay birtok, dec. 24. -

Nem hallja az apja üres szavait. Mosolyog. Mosolyognia kell, automatikusan összekoccintania a poharát másokkal... kell. Szükséges. Már megírta neki  hírt és az ultimátumot. Újból csak vár és vár és már elege van! Már nem lüktetnek a karcolások, nem is voltak komolyak. A mögöttük húzódó üzenet annál érthetőbb: vigyázz magadra, ne feszítsd túl a türelmem. Szóval... Will számára talán az a lány olyan, mint számára Jean-Paul? Vagy tényleg csak barátok? Nem érti, nem tudja, csak az biztos, hogy átlépett egy képzeletbeli határt. Kellemesen zsibbadt az agya, miután egy kis nyugtató bájitalt kevert az anyja a vizébe, hogy a dühe legjavát eltüntesse.


Magda felment hozzá, miután magára hagyta Ilyát és Willt a könyvtárszobában, és megölelte végre a még mindig dühtől reszkető gyerekét. Ő megpróbálta összekarmolni a gyűlöletes anyát, de Magda állta a sarat- egy nyikkanással sem adta tudtára, hogy fájnának a felkarjába vájódó hosszú karmok. Suttogott a fülébe egy ideig, és lassanként a makacs, kezelhetetlen lánya megadta magát, a tomboló dühe átfolyt elkeseredett kétségbeesésbe.
’Tudom, hogy haragszol ránk. Tudok mindent. Azt is, amit nem mondtál el. Kérlek, hogy ne tedd ezt magaddal, ne engedj a makacsságodnak és ne ásd el magad végleg. Légy okos! Nem erre neveltelek mindvégig? Nem azért könyörögtem, hogy mindig előbb gondolkodj, aztán cselekedj? Tedd most meg a kedvemért. Még nem ismered Williamet, de ő sem téged. Nem támadhatod meg azonnal, drágám. Nem szabad. Várd meg, míg kiérdemli, de ha alaptalanul elidegeníted magadtól, felbonthatja az eljegyzést. Ezt akarod? Ezt akarjátok?’
Adél megmerevedett. Tudta, hogy az anyja tudja. Tudta, hogy nincs értelme tagadni. Lassan megrázta hát a fejét, visszanyelve a dühös könnyeit.
’Nem kell boldogtalannak lennetek, szívem. Sem neki... de neked sem. A boldog házasság titka nem mindig... a házasságon belül keresendő. De azon belül kell tartani, mert egy közös titok a szövetségeseddel.’ Magda szeretetteljesen simított végig az immáron kezelt, újból ép arcán és karján. ’Mindketten rossz helyzetben vagytok, és ő a te kiutad. Te pedig az övé. Ne fordítsd magad ellen a segítséged, Adél.’
A dühe pedig lassanként elcsitult, főleg a megnyugtató gondolattal az agya mélyén, hogy a levele már úton van Jean-Paulhoz.

Will hangja téríti magához, az ujjainak érintése. A szemei szinte azonnal az arcára ugranak a defókuszált állapotukból. Először fel sem fogja, mit hall, csak lassan szivárog be a tudatába a bocsánatkérés. Valami, amit soha senkitől nem kapott. Nem tartották rá érdemesnek, féltek a kirohanásaitól, levegőnek nézték a konfliktus után.
Talán hosszabban néz Willre, mint illene. Talán most először gyűlölet, harag, undor nélkül, inkább enyhén elképedve. Aztán eszébe jut újból becsuknia az enyhén elnyílt száját, és zavartan lepillantania a tányérjába némi gyermeki durcássággal a csücsörítő száján. Nem viszonozza egyelőre a verbális részt, helyette felfordítja a tenyerét, és ha Will engedi, összefűzi az ujjaikat egyetlen szó nélkül, aztán lehúzza a kezeiket az ölébe, röviden kissé megszorítva a nálánál nagyobb kezet. Egyfajta bocsánatkérés... kezdemény. Annyira kezdemény, hogy a vőlegényének valószínűleg ez le sem fog esni. Néma gyereknek az anyja sem érti a szavát.
Többször kinyitja újból a száját, mintha mondani akarna valamit, aztán újból becsukja, zavartan piszkálgatja a frissen felszolgált főételt, de végül nem bírja tovább a saját nyomorult viselkedését. Még mindig nem engedi Will kezét (bár valljuk be, a vőlegénye gond nélkül lerázhatná magáról Adél ujjait, ha akarná), helyette a legközelebbi boros kancsó után nyúl, és tölt egy keveset a szomszédos pohárba. A sajátjában csak víz van most.
- Igyál. Azt mondták a szobalányok, hogy finom. – A suttogása kifejezetten zavarban levő és ügyetlen; szerencsére a csivitelés közepette valószínűleg csak Will érti meg, mert közelebb hajolt hozzá. Őszintén? Még mindig azon jár az agya, hogy a lehető legvalószínűtlenebb ember kért tőle elnézést az imént teljesen magától. Hihetetlen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=841004#post841004][b]Machay Adél - 2021.12.27. 00:52[/b][/url]

William Krise
- Hévíz, Machay birtok, dec. 24. -

Tömény félelemmel a szemében kapja fel a fejét, és a keze olyan gyorsan szalad fel Will vállán, majd torkán át a szájához, hogy letapassza két ujjal, mint még soha. Érzi, hogy nagyon de nagyon klisés mozdulat, ahogy a közelebb hajolása is, hogy Will arca pont elfedje az övét, ő viszont nyugodt szívvel suttoghasson a fülébe.
- Nem leszel az, csak kérlek, kérlek, halkabban! Nem tudhatja meg senki, Will, kérlek szépen! - Mikor elhúzódik, ugyan vékony, de ott egy kirakati mosoly az arcán, csak a szemei néznek esdeklően a férfire, továbbra sem engedve a kezét az övéből. Az ujjai forrón tapadnak a markánsabb bőrhöz, a szépen manikűrözött körmök úgy simulnak az erős kézfejre, mintha mindig is ott lett volna a helyük.
- Én... én... a gyűrű... - Keresi a szavakat. Az anyja ráparancsolt, hogy muszáj bocsánatot kérnie, nincs apelláta. Tudja, hogy Magda figyeli a szeme sarkából most is. Noha mások előtt nem szokott megalázkodni és bocsánatot kérni, pár hónapja a helyzete nem megszokott. Muszáj engednie most az anyjának.
- Sajnálom. Az én hibám volt. - De már nem mondhatja ki hangosan, hogy még mindig kiütné annak a kis tolvajnak a szemét. Nem akar nagyobb fenyegetést kapni, nem szeretne további összetűzéseket a családjával, amik megfojthatnák.
Újból közelebb hajol, de nem azért, hogy a másik fülébe suttogjon. A szabad kezével finoman az ujjai közé csippenti Will állát, tűnődve vizsgálgatja az arckifejezését.
- Haza tudsz így majd menni? Nem akarsz inkább itt maradni? - Mostanra elfelejtette, hogy csivitelés megy körülöttük. Az is lehet, hogy róluk is susmorognak csendben, de jelen pillanatban több dolog is foglalkoztatja: egyrészt reméli, hogy a bocsánatkérést jól ejtette meg. Még mindig haragszik, hazugság lenne azt állítani, valóban megbánta. Az egyetlen dolog, ami löketet és hitelt ad a szavainak az, hogy nyomát sem látja Will arcán az őszintétlenségnek. Másfelől jobb lenne csendes körülmények között beszélni vele, hogy véletlenül se terjessze ezt az egészet, noha nem tűnik a pletykálkodó típusnak. Sosem lehet tudni, de nem szeretne felébredni teleharsogott napilapokkal a terhességét illetően.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=841012#post841012][b]Machay Adél - 2021.12.27. 02:18[/b][/url]

William Krise
- Hévíz, Machay birtok, dec. 24. -

A félreértés végül is egy újabb arcát hozza elő Will előtt. A család csak a tanár-botrányról tud éppen eleget ahhoz, hogy mérgesek legyenek Adél felelőtlenségéért. Magda az, aki most már a másik résszel is tisztában van, de hogy ezt elmondta rögtön Willnek... ? Nem engedheti, hogy ez kitudódjon.
Azonban úgy fest, lehet, kicsit túltolta a szekeret. Szó nélkül hagyja, hogy lerázzák a kezét udvariasan. Csak maga mellé fekteti az asztalra, de nem tesz különösebb epés megjegyzést érte. A gyűrűvel kapcsolatban viszont tartozik még egy utolsó gesztussal.
- Köszönöm. - Ennyiben hagyja a dolgot, hisz Will másik asztalszomszédja, egy fiatal magigenetikus (dr. Maróti Krisztof) megragadja az alkalmat, hogy eszmecserét nyisson a mutációkról, genetikai változatosság kutatásáról, és különböző egyéb témákban tartsa szóval Will. Eközben valahányszor alkalma nyílik, és Will végre kiissza a pohara tartalmát, diszkréten újratölti azt. Csak egyszer akad össze a tekintete Magdáéval, de a halvány mosoly és az egyetértő biccentés erőt öntenek az ingatag teljesítményű végtagjaiba. Nincs Willnek semmi baja? tesz róla, hogy ne álljon meg a két lábán. Tudnia kell, mit tud.

Az este a végéhez közeledik, társasági szempontból mindenképp, ugyanis a vendégek nagy része távozik, a családi körből pedig Dominik sem veszi ki a részét Zsófiával együtt, ugyanis az apósa és anyósa szintén számítanak még ma a társaságukra. Adél egyetlen, jeges pillantással nyugtázza a tényt, nem is köszönnek el a testvérével. Csak Zsófiával nyomnak egymás arcára egy-egy rideg, formális csókot, mint holmi jó sógornők.
Már csak néhányan maradtak: Galina, de ő elmélyülten beszélget az egyik fiával, talán pont Ivánnal. A fiatalabb generáció nem tette tiszteletét, kivéve Adélt, akinek most szüksége van a pozitív megítélésre, de már nem törekszik a szerepe túljátszására, mióta összeakaszkodott a téli kertben Willel. Most is csendben, elmélyedve, begubózva ül a kandalló előtti puha, süppedős szőnyegben, mialatt Magda tölt még egy pohárka rumot Willnek, hogy koccintsanak a karácsony szépségére.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=841015#post841015][b]Machay Adél - 2021.12.27. 03:08[/b][/url]

William Krise
- Hévíz, Machay birtok, dec. 24. -

Magda nem veszi zokon a hirtelen távozást, mi több, elégedett mosoly játszik a szája szegletében, miközben fél szemmel Adélék felé pillant, és csatlakozik a férjéhez.

Mélázásából Will hangja rázza felé, aztán a vállához érő keze mentén fordul meg félig és pillant felé, hogy aztán észrevegye a tenyerén pihenő gyűrűt. Ez a gyűrű kezd olyan súlyos lenni számára, mint egy vizsga, csak ez a sorsát jelképezi. Enélkül élete sem lesz.
Vékony félmosoly költözik az arcára, miközben feltápászkodik a földről, de még így is legalább húsz centivel alacsonyabb Willnél. Ráfonja ujjait a gyűrűt tartalmazó tenyérre, szinte cirógatva, és olyan mozdulatot tesz, mintha a tenyereik összesimulásába akarná bezárni a gyűrűt.
- Lehet, hogy be kellene vétessünk belőle. - Jegyzi meg vicces hangnemben.- Tudod... hogy biztos ne essen le többé az ujjamról. - Valóban lifegett egy kicsit. Most, ahogy végül begörbíti az ujjait, közben szándékosan végigcirógatva a körmei hegyével Will tenyerét, felcsúsztatja ismét az ékszert eredeti helyére. És lám, tényleg bő egy hangyányit, épp csak egy kicsit. Még nem dagadt az ujja annyit, hogy beleilleszkedjen a karika részbe.
Noha attól, hogy felhúzta a gyűrűt, még nem hátrál el a férfi elől, inkább hagyja a kíváncsiságot végigterülni az arcán. Megeshet, talán a vonásai is szebbek egy paraszthajszálnyival.
- Még mindig nem tudom, ki vagy igazán... és mégis egy hajóban rekedtünk... - Majdnem kicsúszott a száján a 'miért'. Miért nem hagyja a fenébe Will ezt az egészet, ha ennyit veszekednek? Nem találna tőle szebb aranyvérűt, de birkalelkűbbet biztosan. Aztán rájön, hogy nem biztos, hogy akarja hallani az őszinte választ erre a klisé, romantikus jelenetre emlékeztető kérdésre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=841070#post841070][b]Machay Adél - 2021.12.27. 21:04[/b][/url]

William Krise
- Hévíz, Machay birtok, dec. 24. -

Nagyon furcsa karácsony estéjük van. Az elején még kész lett volna Willt belefojtani egy kád vízbe, vagy szoborrá változtatni és kalapáccsal összetörni. A dühe hetek óta fokozódott és most tetézett be igazán. Aztán maradt a keserű csalódás, hogy a saját anyja sem áll az ő oldalára, a párja sem válaszol neki hetek óta, és mindez túl soknak bizonyult. Végül lassan lenyugodott és képes volt végigvinni az este maradékát atrocitásoktól mentesen.
Most pedig őt magát is meglepi, milyen meghitt hangulatban ácsorognak kettecskén, miközben a többiek szépen lassan, észrevétlen távoznak a nappaliból. A fények eltompultak, a kandalló ropogó tüzén és az áradó melegen kívül más nem szolgál már világításként.
Végül is - ötlik fel benne, miközben összeméri titkon a kezeiket, és rájön, milyen kényelmesen el tudnának az ujjai veszni Will markában- rossz irányba tereli a perzselő erdőtüzét. Az egyetlen dolog, ami továbbra is a begyében van, az bokorba borítás ténye. Azért is itatta Willt szemérmetlenül, meg hogy megeredjen a nyelve és regéljen, mit is mondott neki az anyja? De most az elméje egy távoli zugába szorult mindez vissza. Túlságosan leköti a felismerés: tényleg nem tud semmit Willről pár száraz tényen túl. Bármiben lefogadná, hogy Will sem tud sokkal többet róla. Erre próbálnak erős szövetséget építeni és együtt kilábalni egy kényszerházasság okozta börtönből. Fanyarul elmosolyodik magában - szinte lehetetlen, és kudarcra ítéltetnek, ha így folytatják. Mind az anyja, mind a nagyanyja, mind Madlen átlátnak már most a színjátékon, de ha idővel nem tapasztalnak változást, annak minden bizonnyal következményei lesznek.
Ismét felnéz Willre, tűnődően, merengő arccal. Rémesen jóképű, és nincs szabadsága neki sem. Az egyik ok ez volt, hogy azonnal belement a játékba. Azt gondolta, hogy hasonlítanak ebben: mindketten a fiatalságuk csúcsán, tele lehetőségekkel és álmokkal, mégis a saját családjuk akarja megfojtani őket a kényszerű szertartásaikkal. Már korántsem biztos benne, hogy Willben és benne van bármi közös a pedigréjükön kívül, a kíváncsisága mégsem hagyja nyugodni.
- Kár lenne elrejteni. - Biztos nem fogja nyakláncon rejtegetni. A gyűrű önmagában remekmű, semmi oka lehúzni az értékét a megalázó kényszerházasság tényével. Lássa csak mindenki, hogy a leendő férje miféle ékszerrel kérte meg a kezét.
Férj... Ha választhatna, még mindig Jean-Pault szeretné, de érzi, a repedések már megjelentek a hosszas csend és a leendő gyermekük miatt. Mi vár még rá ezen felül? Milyen életük, hazugságaik, színjátékaik lesznek a családjaik szeme előtt Willel? Hogy fogják rejtegetni előttük a párjaikat? Görcsbe rántja a gyomrát a bizonytalanság, mégis, mikor felnéz újból a vőlegényére, lassan elpárolognak a kételyei egy időre. Van humora és használja is. A szemeiben felgyulladó tűz cinkosságról árulkodik, a mindig csúfos ajkai most semmi cinikust nem mutatnak, inkább kislányos csintalan vigyort, izgalmat, kihívást. Mint aki nem érzékeli, hogy a személye utálatos is lehet akár. Sikerült meggyőzze magát róla, hogy ez az este jó, és az is marad.
- Ha te vagy a kapitány, én leszek a csinos kalóz. Szövetkezünk a hatóságok ellen és nyerünk. - Visszaereszkedne a süppedős szőnyegre, de Willt is invitálja, hogy ne álljon, inkább élvezzék a kandalló nyújtotta bugyogó meleget, a félhomályt, a csendet. - A Holtomiglan elég súlyos. Nem a barátnődnek kellene tartogatnod? - A csintalanság még mindig ott bujkál az arcán; nem akar mélyen belegondolni, mekkora súlya van ennek az egyetlen szónak, mert lehet, azonnal visszatáncolna az egészből. Egy egész életet nem adhat Willnek, hiszen itt van Jean-Paul... Reméli.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=841189#post841189][b]Machay Adél - 2021.12.28. 22:28[/b][/url]

William Krise
- Hévíz, Machay birtok, dec. 24. -

Árnyjátékot fest az arcára a lassan parázzsá csökkenő tűz. Még lángol itt-ott, de már gyengén, inkább csak a simogató meleg bizonyítja, hogy még mindig van mit felemésztenie a tűznek.
Ahogy az ő gondolatait is hirtelen lobbantja lángra Will minden egyes szava. Nem a barátnőm. Szerettem volna, hogy az legyen... neki adtam oda először a gyűrűt... Az agya elzsibbad teljesen, a kellemes meleg, ami megérinteni látszott azt a savas, elgennyesedett szívét, azonnal meghal. Neki adtam oda először... Hát persze, mit is gondolt? Miért is gondolta? Minek még mindig belegabalyodnia a saját, beteges vágyaiba? De ha nem tenné, már régen megőrült volna teljesen. Ha nem kelne fel úgy reggelente, hogy az Első akar lenni, ha nem ismételné minduntalan, hogy mindez járna neki... Mennyit érne mint ember? Miben állna az értéke?
Semmiben.
Megremeg a szája széle, de ezt az elzsibbadt Will aligha veszi észre. Vagy ki tudja. Kinyújtja mindkét lábát, hátratámaszkodik ő is a kezeire, de nem fordul Will felé, inkább most ő bámul a tűzbe merengő arckifejezéssel, fénytelenebb szemekkel, mint az előbb. Az agya receptálja, hogy ezek szerint Jean-Paulról egész biztos beszélt Willnek az anyja, hát róla kezd el ő is beszélni.
- Nagyjából a negyedik évemet töltöttem a Beauxbatonsban, majdnem tizennégy voltam már, mikor rájöttem, hogy bámul néha, mikor azt hiszi, nem veszem észre. Magamon éreztem a pillantását. Ahogy hosszasan nézett, előbb csak az arcomat, aztán mind lejjebb... és lejjebb... egyre éhesebben. Először nem tudtam hova tenni. Egyszerűbb volt másokon felismerni a vonzalmat, mint a saját esetemben, tudod. De aztán helyrekattant valahogy... – Egy pillanatra felrémlik előtte az az állatiasan éhes tekintet, amivel Jean-Paul mindig fölé tornyosul, amivel a testét isteníti minden egyes alkalommal... ami reméli, nem csak a testének, de neki, Machay Adélnak is szól.
- Gyengébb voltam bűbájtanból, mint mások. A nagyanyám vére bennem már messze nem olyan erős, de a manaáramlásom így is okozott elég gondot. Kapóra jött, hogy Jean-Paul láthatóan imádott. És élveztem, hogy végre csak engem látnak... nem pedig azt a kis korcs bátyámat, vagy valamelyik unokatestvéremet... vagy bárki mást. Csak engem nézett. Csak engem látott. – A szemei üvegesen, üresen bámulnak bele a parázsba, aztán Will felé fordítja a fejét. Az arca kifejezéstelen.
- Egy este bekopogtam hozzá. ’Tanár úr, azt hiszem, segítségre lenne szükségem.’ ... Elég volt kigombolnom a felsőmet és egy kicsit megszépítenem magam. – A mondatai mentén lassan tényleg elkezd kiszőkülni a haja, kisimulni az arca, szabályosan megszépülni. - Akkor jöttem rá igazán, hogy Galina mekkora ajándékot adott nekem. Nem vagyok teljes véla, vagy félvéla, mint a nagynénéim... de még ez is elég, hogy elérjek nem egy, nem két célt az életemben. A testem a váltópénzem. – Most már teljesen aranyszőke, mint a nyári érett búzakalász. – Onnantól kezdve varázslattal festettem a hajam, hogy ne jöjjenek rá azonnal, mi vagyok. Jean-Paullal lenni egyet jelentett a figyelemmel, a szerelemmel, a törődéssel. Imádott.... nem, imád. Együtt akartunk maradni... amíg a szüleim néhány hete meg nem jelentek a párizsi lakásán és haza nem rángattak, míg ő nem volt otthon. – A végére pozíciót változtatva feltérdelt, teljesen szembefordult, és most kicsivel Will arca előtt ingadozik az övé, ahogy megtámaszkodik előre dőlve, a szemeibe nézve.
- És ami a legjobb volt benne... A szex. – A halálos hiúsága teszi, hogy mégis használta a bűbájt magán, és feltuningolta a kinézetét. Az elbaszott hiúsága a hibás azért, mert éppen el akarja csábítani Willt, aki másodhegedűs pozícióba tette őt a lánykéréssel kapcsolatban. A rohadt hiúsága forrong benne most az évek óta tartó mérgező, önpusztító keserűségével kézen fogva, és sarkallja egy újabb hülyeség meglépésére. És mindezt félresöpörve hajlandó vakon csak a kicsinyességének teret adni, hadd élje az ki magát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=841222#post841222][b]Machay Adél - 2021.12.29. 01:48[/b][/url]

William Krise
- Hévíz, Machay birtok, dec. 24. -

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=841227#post841227][b]Machay Adél - 2021.12.29. 03:01[/b][/url]

William Krise
- Hévíz, Machay birtok, dec. 24. -

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=841248#post841248][b]Machay Adél - 2021.12.29. 15:50[/b][/url]

William Krise
- Hévíz, Machay birtok, dec. 24. -

A teste két bizonyos pontja jóval érzékenyebb a megszokottnál mostanában, így elég csak Will mellkasához érnie velük, hogy a nyomás egy halk nyöszörgést csempésszen a türelmetlen csókjukba. Vibrál a testük, már ő is biztos benne, hogy a legjobb úton halad egy kellemes éjszaka felé, a combjába markoló ujjak erre ékes bizonyítékot szolgáltatnak, ámde...
Bocs. Can't. Én nagyon... be vagyok baszva azt hiszem.
Talán még soha nem ült ennyire elképedve egy férfi ölében. Ennyire leforrázottan. Persze az meg sem járja az agyát, hogy nem kellett volna agyonitatnia Willt, ez részletkérdés marad. De, hogy ilyen... így... így utasítsák vissza.
A szája pengevékonyra préselődik össze, ő is elhúzódik a férfitől, most már dühtől lángoló arccal, de ezt az árnyjáték valószínűleg tompítja valamelyest. Aztán ismét változik az arckifejezése, miközben felegyenesedik még mindig Will teste fölött állva terpeszben. A pántokat a helyükre igazítja, a cipzárt felhúzza. Az arcára visszaköltözik a jól ismert, hideg kimértsége.
- Használhatatlan. - Kimondhatatlanul megalázott és dühös. Vissza sem néz, úgy masíroz ki a nappaliból.
Odakint a közelben készenlétben álló inasnak kiadja az instrukciókat: kísérje fel Mr. Krise-t egy előkészített vendégszobába. Az anyja már előzőleg meghagyta, hogy az Adél szobája melletti vendégszobát készítsék elő, így az inas csak udvariasan meghajol és biztosítja, hogy felkíséri a vendéget, gondoskodik róla. Adél nem várja meg, hogy a részeg vőlegényét felsegítsék a lépcsőkön; felviharzik és bevágja maga mögött a szobája ajtaját.
Odabent egy banshee-t megszégyenítő sikításba és üvöltésbe kezd a berendezés módszeres pusztításával együtt. Esélyesen, míg Willt felsegítik a földről (ha igényli, ha nem, akkor jótáll az az inas magáért), felkísérik és segédkeznek bármilyen releváns kérésében, ő a szobája kisebb bútordarabjait és a teljes ágyneműjét már puszta kézzel tönkretette, és most a romokon ülve marja a saját arcát dühében. Soha de soha nem alázták még így meg.
Az egyetlen dolog, ami magához téríti, az a rátörő, agresszív hányinger. Elmúlt a bájital hatása. Futólépésben rohan be a mosdójába és tölt ott jó néhány percet undorító öklendezések közepette. Legalább a hányás kissé magához téríti, hogy mire visszamegy a szobájába, legyen lélekjelenléte mindent visszavarázsolni az eredeti állapotába, a szétszakadt párnákat, ágyneműket, éjjeliszekrényen található kellékeket, dísztárgyakat, stb, mindent, és nemsokára eltenni magát holnapra. Az biztos, hogy egy ideig nem szeretné látni Will arcát ezután az egész után.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=842006#post842006][b]Machay Adél - 2022.01.09. 22:31[/b][/url]

Will
- Hévíz, Machay birtok, jan. 12. -
- A ruhapróbán -

Délelőtt tíz óra van, és a Machay birtokon nagy a sürgés-forgás. Egyrészt még kb két hét van az esküvőig szűkösen, másrészt ma házhoz jöttek a szabók Will öltönyét igazítani, és a varrónők Adél ruháját befejezni. Továbbá megérkezett a próbamenü, és a cukrásztermékek is, amik mind a végigkóstolásra várnak. De van itt mintaszalvéta, étkészlet, dekorációk, egyszóval minden, amire rá kellene mondja az ifjú pár a végső áment, vagy épp visszautasítania, ha nem tetszik.
Párhuzamosra tervezték a ruhaigazítást, de biztos, ami biztos, Magda változtatott ezen, főleg mert Adél explicite kérte, hogy megnézhesse Willt felöltözve, elvégre az ő férje lesz! Így hát a varrónők már most itt vannak, a szabókat egyre várják. Amíg Adél ruháját csinosítják, Willt Magda a már jól ismert könyvtárszobába invitálja át, ahol teát, kávét, és egy kicsike rumot is felszolgáltak a szendvicsek mellé. Meghitt, csendes környezet, sokkal kevesebb feszültséggel, mint a múltkor.
- Hogy haladnak a dolgok köztetek? Minden rendben van? - Egy könnyed felvezetés a leendő anyósa részéről, de sejthető, ha Magda így játszadozott a ruhapróba időpontjaival ahelyett, hogy a gyors haladás érdekében egyszerre intéztetné őket, párhuzamosan, akkor kérdezni akar valamit, és nem szeretné, ha Adél hallaná mindezt.