Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

William Krise
- DEC. 1. | Nyíregyháza, Sóstó, Eszterházy Zsófia és Machay Dominik esküvőjén -

Sóstó újabban felkapott hellyé vált házasságkötések szempontjából. Először a mugli világból házasodott itt egy luxusfeleség, meg egy tévés műsorvezetőnő, most pedig a Machay család szervezte ide a fiúk esküvőjét az Eszterházy család zabolátlan lányával, Zsófiával. Adél nem tartja túl sokra az új sógornőjét, már csak azért sem, mert ez a nő és a stílus, az elegancia, és a rang totálisan más utakon járnak. Egyszerűen nem bírja megérteni, hogy lehet aranyvérű? Természetesen Dominik kritikán aluli ízlésén már meg sem lepődik, de hát az aljanép mindig is a magafajtához fog vonzódni. Eszterházy Zsófiához és a pereputtyához képest az ő Jean-Paulja egyenesen aranyvérű rangba emelhető mágus. Ahogy elnézi azt a Diánát, olyan mintha az a nő egy ízléstelen, mugli fesztiválra igyekezne. Gusztustalan.
Persze az anyja előtt nem kritizálhatja a kis várományos fiát, de látni vélte az imént, hogy Magda arcvonásai is megkeményedtek az Eszterházy lányok látványára. Zsófia egészen kitett magáért (nyilván lehetett volna sokkal jobb is, ha rajta múlik, de saját magához képest szép menyasszony a sógornője); Dominik szokás szerint csak pöffeszkedik, mintha ő találta volna fel a spanyolviaszt.
Magda abszolút kitett magáért, Ilya, az apjuk pedig nem sajnálta belepumpálni a pénzt ebbe az esküvőbe. Bármiben lefogadná, hogy az ő esküvőjére töredékét sem fogják költeni ennek a fényűzésnek. A mellkasában burjánzó mélységes utálat újabb méreteket ölt a bátyja ellen.
És ő? Nos tagadhatatlan, hogy megfordulnak utána a férfiak, de még a párral érkezők is lopva vetnek rá egy-egy pillantást. Nem vakságot, csak hűséget fogadtak, és ez az egoja szerint teljesen rendben van. Megérdemel minden egyes éhes pillantást, amivel végig cirógatják a hófehér bőrét, az aranyló haját, kivillanó hátát. A testét egy barackvirág színű, hátul teljesen nyitott ruha öleli körbe finoman simulva rá a csípőjére és emelve ki annak vonalát; a térdig érő ruha könnyeden lejt, elől pedig kézzel hímzett virágmintába burkolja kebleit. A haját felfogta egy könnyed félkontyba; szerette volna láttatni a meztelen hátát, sápadt nyakszirtjét, és elégtétellel nyugtázza, hogy néhol még egy-egy nő is erőteljesebb pillantást vet rá, és nem a féltékeny fajtából. A száját vérvörös rúzs emeli ki, a sminkje üde natúr, tavaszt sugárzó, holott tél van. Ő maga a megtestesült frissesség egy poshadt szagú, vénektől és savanyúaktól nyüzsgő légtérben a fogadó teremben.
Előrelátó volt, megkérte az anyját, hogy árulja el, mely asztalhoz ültették, és meglepő módon a nagyanyja adott erre egy roppant készséges választ: a lehető legtávolabbihoz, de nézze csak, ez és ez lesz az asztaltársa, közöttük sok híresség. Például egy Krise-családbeli. Nem mintha ez sokat mondana neki. Ugyan tudja, hogy a nagybátyja felesége is Krise, Alexandra rokonságához nem sok köze volt ezidáig, így nem is szentelt különösebb figyelmet a válasznak. Valami másban reménykedett, érdekesebben, de ettől még bemagolta a neveket és az arcokat, ahogy azt kellett ilyenkor. Mekkora szégyen volna itt helyben megkérdezni akár egyetlen asztaltársától is, hogy mi a neve és mit kell tudni róla.
Fürkészően pásztázza a termet- a nagyanyja ukázba adta, hogy bánjon tisztelettel, kedvesen a Krise-vendéggel. Mélyről felszakadó sóhajjal nyugtázta, hogy a piszkos munkát ismét ráhagyták, mint mellőzhető elemre. Hányszor de hányszor elképzelte már, hogy otthagy mindent és mindenkit, de mindig visszatartja az indulatait. Már nem sok van hátra, és végre elmehetnek Jean-Paullal, messze innen, ebből a bolondériából. Úgysem ismernék el soha a leendő férjét családtagként, jobb hát a sallangtól megszabadulni idejében, de addig is játssza a rá szabott szerepet, ahogy azt kell. Minél kevesebb súrlódást szenved el tőlük, annál könnyebb lélekkel szökik el itthonról. Már csak néhány nap, hetecske…
Az egyik pincér tálcájáról elemel egy pohár pezsgőt, elvégre azért járkálnak össze-vissza a teremben, hogy kiszolgálják az igényeiket, de itt még nem ér véget a feladata- az előbb már megakadt a szeme a számára kiosztott szórakoztatási feladaton, William Krise-on. Magas, fess férfi, ízlésesen felöltözve, de az arckifejezése nem különösebben bizalomgerjesztő. Mintha… talán unja magát…? Oh, kit érdekel? Megrázza magát és dönt: ideje ‘kapcsolatot építeni’, jajj, mennyire örül neki!
- Mr. Krise? – Dallamos a hangja, kifejezetten kellemes. Hiányzik belőle a fiatal lányokra jellemző visítozós hangorgánum, de ott lappang benne a potenciál, hogy eleresszen egy sikítást bármikor. Hátratűr egy szándékosan kószán hagyott tincset a füle mögé, majd kezet nyújt udvarias, visszafogott mosollyal az arcán.
- Nagyon örülünk, hogy eljött a bátyám esküvőjére, megtisztelő! A nevem Machay Adél. -

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=839836#post839836][b]Machay Adél - 2021.12.06. 18:54[/b][/url]

William Krise
- DEC. 1. | Nyíregyháza, Sóstó, Eszterházy Zsófia és Machay Dominik esküvőjén -

Sóstó újabban felkapott hellyé vált házasságkötések szempontjából. Először a mugli világból házasodott itt egy luxusfeleség, meg egy tévés műsorvezetőnő, most pedig a Machay család szervezte ide a fiúk esküvőjét az Eszterházy család zabolátlan lányával, Zsófiával. Adél nem tartja túl sokra az új sógornőjét, már csak azért sem, mert ez a nő és a stílus, az elegancia, és a rang totálisan más utakon járnak. Egyszerűen nem bírja megérteni, hogy lehet aranyvérű? Természetesen Dominik kritikán aluli ízlésén már meg sem lepődik, de hát az aljanép mindig is a magafajtához fog vonzódni. Eszterházy Zsófiához és a pereputtyához képest az ő Jean-Paulja egyenesen aranyvérű rangba emelhető mágus. Ahogy elnézi azt a Diánát, olyan mintha az a nő egy ízléstelen, mugli fesztiválra igyekezne. Gusztustalan.
Persze az anyja előtt nem kritizálhatja a kis várományos fiát, de látni vélte az imént, hogy Magda arcvonásai is megkeményedtek az Eszterházy lányok látványára. Zsófia egészen kitett magáért (nyilván lehetett volna sokkal jobb is, ha rajta múlik, de saját magához képest szép menyasszony a sógornője); Dominik szokás szerint csak pöffeszkedik, mintha ő találta volna fel a spanyolviaszt.
Magda abszolút kitett magáért, Ilya, az apjuk pedig nem sajnálta belepumpálni a pénzt ebbe az esküvőbe. Bármiben lefogadná, hogy az ő esküvőjére töredékét sem fogják költeni ennek a fényűzésnek. A mellkasában burjánzó mélységes utálat újabb méreteket ölt a bátyja ellen.
És ő? Nos tagadhatatlan, hogy megfordulnak utána a férfiak, de még a párral érkezők is lopva vetnek rá egy-egy pillantást. Nem vakságot, csak hűséget fogadtak, és ez az egoja szerint teljesen rendben van. Megérdemel minden egyes éhes pillantást, amivel végig cirógatják a hófehér bőrét, az aranyló haját, kivillanó hátát. A testét egy barackvirág színű, hátul teljesen nyitott ruha öleli körbe finoman simulva rá a csípőjére és emelve ki annak vonalát; a térdig érő ruha könnyeden lejt, elől pedig kézzel hímzett virágmintába burkolja kebleit. A haját felfogta egy könnyed félkontyba; szerette volna láttatni a meztelen hátát, sápadt nyakszirtjét, és elégtétellel nyugtázza, hogy néhol még egy-egy nő is erőteljesebb pillantást vet rá, és nem a féltékeny fajtából. A száját vérvörös rúzs emeli ki, a sminkje üde natúr, tavaszt sugárzó, holott tél van. Ő maga a megtestesült frissesség egy poshadt szagú, vénektől és savanyúaktól nyüzsgő légtérben a fogadó teremben.
Előrelátó volt, megkérte az anyját, hogy árulja el, mely asztalhoz ültették, és meglepő módon a nagyanyja adott erre egy roppant készséges választ: a lehető legtávolabbihoz, de nézze csak, ez és ez lesz az asztaltársa, közöttük sok híresség. Például egy Krise-családbeli. Nem mintha ez sokat mondana neki. Ugyan tudja, hogy a nagybátyja felesége is Krise, Alexandra rokonságához nem sok köze volt ezidáig, így nem is szentelt különösebb figyelmet a válasznak. Valami másban reménykedett, érdekesebben, de ettől még bemagolta a neveket és az arcokat, ahogy azt kellett ilyenkor. Mekkora szégyen volna itt helyben megkérdezni akár egyetlen asztaltársától is, hogy mi a neve és mit kell tudni róla.
Fürkészően pásztázza a termet- a nagyanyja ukázba adta, hogy bánjon tisztelettel, kedvesen a Krise-vendéggel. Mélyről felszakadó sóhajjal nyugtázta, hogy a piszkos munkát ismét ráhagyták, mint mellőzhető elemre. Hányszor de hányszor elképzelte már, hogy otthagy mindent és mindenkit, de mindig visszatartja az indulatait. Már nem sok van hátra, és végre elmehetnek Jean-Paullal, messze innen, ebből a bolondériából. Úgysem ismernék el soha a leendő férjét családtagként, jobb hát a sallangtól megszabadulni idejében, de addig is játssza a rá szabott szerepet, ahogy azt kell. Minél kevesebb súrlódást szenved el tőlük, annál könnyebb lélekkel szökik el itthonról. Már csak néhány nap, hetecske…
Az egyik pincér tálcájáról elemel egy pohár pezsgőt, elvégre azért járkálnak össze-vissza a teremben, hogy kiszolgálják az igényeiket, de itt még nem ér véget a feladata- az előbb már megakadt a szeme a számára kiosztott szórakoztatási feladaton, William Krise-on. Magas, fess férfi, ízlésesen felöltözve, de az arckifejezése nem különösebben bizalomgerjesztő. Mintha… talán unja magát…? Oh, kit érdekel? Megrázza magát és dönt: ideje ‘kapcsolatot építeni’, jajj, mennyire örül neki!
- Mr. Krise? – Dallamos a hangja, kifejezetten kellemes. Hiányzik belőle a fiatal lányokra jellemző visítozós hangorgánum, de ott lappang benne a potenciál, hogy eleresszen egy sikítást bármikor. Hátratűr egy szándékosan kószán hagyott tincset a füle mögé, majd kezet nyújt udvarias, visszafogott mosollyal az arcán.
- Nagyon örülünk, hogy eljött a bátyám esküvőjére, megtisztelő! A nevem Machay Adél. -

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=839837#post839837][b]William Martin Krise - 2021.12.06. 19:04[/b][/url]

Ha azt akarod, hogy valaha ismét komolyan vegyenek, akkor kezdj el úgy viselkedni, mint egy felnőtt ember.
Összeszorított szájjal viszonozza a száznegyvenedik kézfogást, mielőtt a martinis poharát ismét felemelné a fehér, arany-tintakék szalagokkal hímzett asztalkáról. A szertartásig óránként legfeljebb egy, utána kétóránként másfél, a nagybátyjától ezt az utasítást kapta egy baráti vállveregetés kíséretében, töményet pedig csak éjfél után, vagy ha Aleksandr kínál meg vele. Eddig kiválóan tartja magát az agendához, épp annyira zsibbadt, hogy ne már ne zavartassa magát, ha semmitmondó beszélgetésbe elegyednek vele hippogriffekről és borvidékekről (A szürke rothadás! Idén is elvitte majdnem az egész termést!), ellenben tökéletes pókerarcot vágjon mindehhez. A nagyanyja igazán büszke lehetne rá, ő megteszi, amit a haza követel: belesimul a tömegbe, válaszol, ha kérdezik és készségesen tetteti, hogy fogalma van róla, ki a pár, akinek az esküvőjén van. Ennél többet nem is vártak el tőle.
Csak annyit kell tenned, hogy odamész, kezet rázol velük, gratulálsz és képviseled a családot.
Az őt kísérő aurort a termen kívül hagyta, sajnos annyira nem bíznak benne egyelőre, hogy egyedül engedjék Bogolyfalva határain túl. Azonban a láthatóan újonc férfi még inkább zavarban van a feladattól, mint amennyire őt feszélyezi a jelenléte, hát készségesen foglalt helyet az előtérben. Az engedélye, amit mára kapott, úgysem hagyná, hogy a birtok határait átlépje, erről a karperec magától is tesz.
A fogpiszkálóval felszúrja és a szájába veszi az italban lebegő magányos, megszottyadt olivabogyót, érdeklődés nélkül végigpillant a termen. Az állófogadás beszélgetésének alapzajába belekeveredik néhány apró, csengő nevetés, valamiféle lágy jazz, az ezüstvillák csörömpölése a süteményes tányérokon. Biztos benne, hogy ha felemelné az örömanya szoknyáját, még annak fehérneműje is passzolna az abrosz színéhez, milyen végtelenül gelj és képmutató. Lassan rágja az olivát valahol a terem széle felé állva, gondosan ügyelve rá, hogy a megtermett, mágikusan mozgó jégszobor állandó takarásában maradjon a slepp többsége előtt. Különben közel sem érzi magát annyira kényelmetlenül, mint azt eredetileg elképzelte; nyilván ehhez az életvédelmi célzattal elfogyasztott vermut is hozzájárult, de a nagybátyjának igaza volt, semmi más teendője sincs, mint jól mutatni öltönyben, hallgatni, utána pedig hazamenni. Erre legfeljebb egy majom intelligenciájára van szükség, nem csodálja hát, hogy a húgát és öccsét alkalmatlannak találták a feladatra.
Sznob kis korcsok.
Kiüríti a poharát, visszateszi az asztalra - a tekintete fókuszába pedig akkor sétál be ő.
Honnan ismerem fel, melyik a véla és melyik nem közülük? A kérdésére Petre csak flegmán megrántotta a vállát: tudni fogod.
   - Miss Machay - határozottan viszonozza a kézfogást - Én örülök, hogy itt lehetek.
Könnyedén hazudik, ez sosem esett nehezére; a lány pedig megteszi neki azt az előzékeny szívességet, hogy elhelyezi magát a családfán, így nem kell úgy tennie, mintha tudná, kivel beszél. Az egyik Machay kígyó - a nagybátyja csak így emlegette, de nem kérdezett rá, miért.
   -  Nem illik túlragyogni a menyasszonyt - folytatja, bár ehhez nem kell hazudnia az arát elnézve, mégis szívesen szemen köpné magát. Azonban tudja, hogy mindez a protokoll része, némi vak flört, aztán mindenki mehet a dolgára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=839840#post839840][b]Machay Adél - 2021.12.06. 19:08[/b][/url]

Lett volna húszmillió egyéb, kellemesebb elfoglaltsága. Például végig hemperegni az estét Jean-Paullal, de az anyja biztos tett volna róla, hogy minimum egy teljesen ’véletlen’ dementortámadás áldozatává váljon, ha ki meri hagyni a drágalátos bátyja esküvőjét. Pedig elnézve az egész ceremóniát, egyáltalán nem érte meg a rengeteg készülődést. Arra számított, hogy lesz kit túlszárnyalnia, de itt… nem, nem igazán akad versenytársa. A fensőbbséges gondolat teljes tudatában igazítja hátra a haját, hogy még hangsúlyosabbá váljon a pompás arányú, gömbölyded válla. Alig bírja elfojtani az elégedett mosolyát- talán az egyetlen visszahúzó tényező az anyja villámokat szóró pillantása, mikor egy adott ponton összeakad a tekintetük. Magda azonnal képes elrontani a kedvét most, pedig máskor egészen jól megértik egymást, főleg mikor közös vásárlásokat űznek. Természetes volt, hogy most is kikéri az anyja véleményét a külsejével kapcsolatban, de Magda sokkal elfoglaltabb volt Dominik felöltöztetésével. Az a nyomorult még egy normális öltözéket sem képes magára ölteni, ahhoz is az anyjuk kell, hogy pátyolgassa a kicsi fiát. Alig állta meg szemforgatás nélkül múlt héten az öltöny próbát, amire elkísérte őket. Egyedül a két pohár pezsgő segítette át a nehézségeken (noha az egyik eladólány eléggé aggódva méregette őt, lévén még kiskorú a mugli törvények szerint, de a pénz beszél, a lány pedig nem merte kockáztatni az állását).
Az egész fogadás szörnyű fullasztó, de az aranyvérűektől ez voltaképp egy elvárás- minél nagyobb feneket kerítenek valaminek, az annál természetesebben jön tőlük és annál inkább egy spanyol inkvizíció vonzerejével ér fel. Semmi baja a luxussal, de Dominikra biztos nem pazarolt volna ennyi pénzt. Mondjuk a saját esküvőjéről le is mondhat, hiszen Jean-Paul olyan sárvérű, mint annak a rendje. A szülei előbb vonulnának önként a Zengő legmélyebben fekvő celláiba, mint hogy kifizessék az ő leendő lagziját egy mocskos vérű mágussal. Pedig ezt tervezik, de előtte azért biztos szert tesz valamilyen módon az örökségének legalább egy részére. Nem szándékozik üres kézzel férjhez menni.
Egyelőre viszont úgy tűnik, félreteheti ezeket a gondokat a kötelező körök javára. Vagy nem is olyan kötelezőek most már? Hiszen ez a férfi nem is néz ki rosszul. Mit beszél? Fantasztikusan fest az egyenes tartásával, a makulátlan öltözékével, a gondosan formázott, mégsem túlzott frizurájával és a… hát igen, a szemei! Emlékeztetnie kell magát, hogy jó jó, nem vakságot fogadott, de azért félre kellene tennie a hirtelen támadt lelkesedését, mert a negyedvéla mágiája különösen érzékenyen reagál még az őt érő behatásokra. Elég egy bájos pillantás, vagy mint esetünkben, egy remekbe szabott bók, hogy a szikrák bizseregni kezdjenek a bőre alatt tettre készen, miközben kezet fog Williammel. Itt már képtelen elfojtani a gyerekesen elégedett, kissé csitrisen pöffeszkedő mosolyát. Igen, pont ilyen bókokat akart eddig is, és ezután is a világtól. Tudja, hogy szép, és azt akarja, hogy imádja a világ. Mert megérdemli. Természetesen.
- Valóban nem, de… - itt vet egy szinte rosszindulatúan elégedett pillantást Zsófia irányába. – Valakinek színvonalat is kell csempésznie az eseménybe. – Visszafordul Willhez immáron letisztult, külsőre kedves mosollyal az arcán, és ügyesen ellibben az épp előttük elmasírozó jégszobrok útjából, beáll Will oldalára a saját italával.
- Meglepő… Hogy hogy magára hagyta önt a kísérője? – Nem árt tudnia, hogy számíthat-e egy ostoba, ronda nőre vagy bárki másra, hogy a beszélgetésükbe károgjon, vagy nyugodtan flörtölhet a továbbiakban ezzel az igen szemrevaló férfival? Túl jót tett a dicséret a májának, olyannyira, hogy enged a kísértésnek, és elereszti nagyon halványan, nagyon óvatosan a fékjeit. A bőre alatt sercegő mágia mézes-aranyos szirupként csordogál végig a vénáin, mintha csak cseppeket plántáltak volna egész lényére belőle. Aprócska mennyiség, de a vonásaira mintha őszi, bágyadt napfény vetülne, a haja még puhábbnak nézne ki, az illata még édesebb lenne, a szemei egy leheletnyivel jobban csillognak, talán még egy hangyányit mélyebb a tekintete is. Olyan leheletnyi, szinte észrevehetetlen finomítások ezek, mégis a férfiak általában kapók erre, mert az érzékeiket célozza minden egyes mágikus rezdülés. Jean-Paul mindenképp ugrott rá, és sokan mások is az évfolyamából.
Hányszor de hányszor hallotta, hogy óvatosan kell bánnia ezzel az örökölt jussával – nem mer belegondolni, mit kapna Galinától, ha valaha bajt okozna a vélamágiájával, éppen ezért használja csak visszafogottan, meg mert még túl fiatal ahhoz, hogy magabiztosan irányítsa mint a teste meghosszabbodását. Jelen pillanatban ennyi épp elég ahhoz, hogy ha Will nyitott a dologra, némiképp fokozza az érdeklődését. Egyébként is unatkozik, mint a bűn, miért ne szórakozhatna egy kicsit?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=839845#post839845][b]William Martin Krise - 2021.12.06. 19:47[/b][/url]

Elfojt egy szórakozott nevetést. Valakinek színvonalat is kell csempésznie az eseménybe. Úgy érzi, ha egy hordónyi nyálkahal borulna szét a teremben, a szertartást pedig azokon csúszkálva töltenék, még emelné is a szertartás fényét. Érzi persze, hogy ezt mindössze a saját morózus sötétségének kivetülése érezteti vele, ha képes lenne hátralépni és tényszerűen körbenézni maga körül, a világon semmi kivetnivalót sem találhatna a fogadásban. Számára azonban zavaróan steril és tökéletes, akár a menyasszonyi fátyol. Az aranyvérűek remekül értenek hozzá, hogy egy eseményt, ami végeredményben szexről és mocskosságról kellene szólnia, azt szűzies rebegéssé bárgyúsítsák.
A lány mellélép, az ő szeme követi a jégszobrot, fél könyökével a magas, karcsó asztalra támaszkodik, ha már a keze üres maradt.
   -  Egyedül vagyok itt. Mármint... csak a családot képviselem. Nem is maradok végig.
Újabb fehér hazugság: nem maradhat, mindössze hat órányi szabadságot kapott, bár ebből az aktusból négy is bőven sok lenne. Az érintett családok képviselőinek azonban a gyűrűhúzáson és az azt követő aláírásokon kötelező a megjelenés, hogy a későbbiekben tanúsítsák, az árucsere megtörtént. A vacsora legelejét követő lagzi az ünnepléssel rá már nem tartozik.
Lepillant a mellette állóra. A szeme épp, hogy érintőleg siklik a hajáról a fedetlen vállára, addig időzik ott, amíg Adél felé nem néz; ekkor késve bár, de elfordítja azt. A martini bizsergetését a halántékán érzi. Lassítanod kellene.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=839849#post839849][b]Machay Adél - 2021.12.06. 20:13[/b][/url]

Szinte nyilvánvaló lenézéssel pihenteti a szemét Zsófián, aki épp visszafogottan nevet Dominik susmorgásán. Borzalmas, szinte felfordul a gyomra a bátyjától- el nem bírja képzelni, hogyan sikerült nyélbe ütniük ezt a nyilvánvalóan érdekházasságot? És az még elképesztőbb, hogy a sógornője láthatóan jól érzi magát Dominikkal. Ha választhatna, inkább gondozna egy évig egy ládányi durrfarkú szurcsókot, semhogy egy Dominik-féle pondróval szűrje össze a levet. Szerencsére Jean-Paul messze felülmúlja minden eddigi elképzelését, és ha minden jól megy, nemsokára már... Nos, ez egy másik történet része lesz. Hagyja, hogy a szája elégedett félmosolyba rendeződjön át a nagy álmodozás közepette.
- Kár érte, legalább lenne kivel összefognom, míg a sok, rémesen unalmas és kiszámítható vénség semmitmondó hülyeségekről beszélget egész este, és majdhogynem örömtáncot lejtenek egy újabb, sikeres aranyvérű házasság felett. - Nem is próbálja leplezni a cinkosságot a mosolyában, az átható tekintetet, mellyel felméri Will adottságait. Az unalom és a frusztráció, hogy a bátyja hamarabb megnősült, mint hogy ő férjhez mehetne, eltompítják a belenevelt illemtan egy részét. De legalább hasznos információként elraktározhatja arra a négy órára, hogy William Krise-ra nem fog senki lecsapni. Illetve próbálkozhatnak, de aligha tudnák túlszárnyalni a csillogását, főleg ha rá is segít egy csöppet, mint most. Finoman ismét megigazgatja a szándékosan szabadon hagyott hajtincsét, csavar egyet rajta látszólag légies, természetes mozdulattal, valójában tudatosan adagolt szándékossággal.
- El tudja képzelni, hogy pár hónapja még nem is ismerték egymást, most meg sülve-főve együtt vannak? Elképesztő, komolyan nem értem a sógornőmet, mit kedvel ennyire a bátyámon. - A hangsúlya tele van lenézéssel, főleg, mikor a bátyját említi. Ennél diszkrétebben nem teheti nyilvánvalóvá, hogy utálja, mert Magda helyben tüntetné el a föld színéről.
- Nem láttam az eddigi társasági eseményeken. Mivel foglalkozott eddig? Az ön korabelieket már bevezették a köreinkbe, de ön valahogy kimaradt a repertoárból. - Csintalan kíváncsisággal kezdi faggatni Williamet, égeti a pillanatnyi kíváncsiság, ami valószínűleg öt perc múlva már egyáltalán nem izgatná a fantáziáját, de amíg előtte van az érdeklődés alanya, nyilván megpróbál minél többet megtudni róla. Csak úgy. Addig is telik az idő és nem kell úgy tennie, mintha örülne az egész ceremóniának.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=839899#post839899][b]William Martin Krise - 2021.12.07. 14:02[/b][/url]

   -  Miből gondolod, hogy én jobb vagyok, mint a többi kiszámítható vénség? - emeli meg a szemöldökét kissé, szórakozott félmosollyal. Tehát erről van szó - egy újabb szakadár. Első pillantásra nem mondta volna meg a lányról, hogy nem azok közé az aranyvérű szűzlányok közé tartozik, akiket az anyjuk olyannyira óv és tartogat a házasságra. Kis tenyészmének - a hangjuk, a viselkedésük, de még az illatuk is arra mesterkélt, hogy egyszer egy tisztavérű férfi játékai legyenek. Amikor odasétált hozzá, ő azonnal bekategorizálta közéjük, elvégre a vőlegény testvére, valószínűleg a következő a listán. Különös.
   -  A házasság nem szerelem, a szerelem nem házasság. Ezt mondta a nagyanyám mindig.
Csöppet megrántja a vállát, az asztalon nyugvó kezére pillant. Megértelek, mondaná, mint egy elsuttogott, lázadó jelszót, de nem teszi; nem tudhatja, milyen játékot űz a lány. Azt mondták, képviselje a családot, viselkedjen a neve és jelenleg viselt rangja szerint, ebbe pedig nem fér bele, hogy szót adjon a valódi véleményének. Annak, hogy az egész egy rossz vicc, egy értelmetlen színjáték. Ha szeretni akarsz, szeress, ha baszni akarsz, akkor csináld azt - hímzett asztalterítő, karikagyűrű és ujjat vágó nászéjszaka nélkül. Apropó.
A lány felé pillant ismét, valamit magában dünnyögve, Adél haján megcsillan a mesterséges gyertyafény, idáig érzi az orgonaillatát. A gondolatait épp, hogy egy pillanatra hagyja elkalandozni olyan ingoványba, ahová nem illene. Nagyon, nagyon fiatal, ezt látja, de az odaszúrt megjegyzése miatt mégsem látja gyerekként. Vajon a tavaszias ruhától megszabadítva is ugyanolyan lágy és könnyed, az arca pedig akkor is természetellenesen márványszerű, ha a vörös rúzst elkenik rajta?
   - Hm? Mi? - hosszan pislog egyet. Hazudj. - Kanadában éltem, nem rég költöztem csak ide.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=839901#post839901][b]Machay Adél - 2021.12.07. 14:23[/b][/url]

- Nem hallottalak hippogriff tenyésztésről beszélni, és még egyszer sem istenítetted az aranyvért. Bár ki tudja, talán épp ez előtt ment el a beszélgetőpartnered, akivel hosszas eszmecserét folytattatok az egyszarvútenyésztés fortélyairól és egyéb hülyeségekről. - Van valami hirtelen jött, felületes bajtársiasság abban, ahogy itt állnak és tökéletesen nem esküvőre illő dolgokról beszélgetnek, pontosabban az ő szája be nem áll, William pedig kitűnő türelemmel hallgatja a kiszekusza szóáradatát. Talán még egyet is ért vele, még ha nem is mondja ki hangosan, de neki amúgy sem szükséges a visszajelzés, elég ha rá figyelnek és elmerülnek a bámulásában. A figyelem kijár neki.
- A nagyanyád bölcs asszony. Aranyvérűek között nincs szerelemből kötött valódi házasság. - Szinte kicsurran a pillanatnyi keserűség a hangjából, ahogy Dominikra néz. Tudja jól, mivel lett gazdagabb a bátyja: az Eszterháziak bevezetik a mágusjog porondjára, megkapja az apósa hivatalát egy napon, sőt még az apjuk, Ilya is ráhagyja majd a vagyon nagyját. Neki alig marad valami.
Gyönyörű vagy, használd ki! A lábaid előtt fog heverni a világ, ha okosan játszod ki a kártyáid. Soha ne add alább, legyenek meg az igényeid, de ne felejts el adni is érte. Persze csak mértékkel. A te szerencséd a szépségedben van. mondogatta az anyja gyerekkorától kezdve. Magda tudta előre, hogy Dominik mindent visz, de a lányát is fel kellett vértezze a megfelelő fegyverarzenállal, hogy férjet, vagyont, kényelmet foghasson magának később. Talán az anyja öröksége rászállna majdan, de ki tudja, Magda hogyan végrendelkezik majd a lengyel bányarészesedéseiről. Sokszor érezte már magát kisemmizve a saját családja által, holott szó szerint mindene megvan és a tenyerükön hordozzák - de meddig? Egy nap majd felébred azzal, hogy kitették és nincstelen? Nem akarja megvárni azt a borzalmas pillanatot, előbb fogja elvenni, ami az övé, és istenhozzádot inteni ennek az életnek. Még azzal is megbékél, hogy a leendő férje nem aranyvérű. Végül is a vér nem minden.
Nincs alkalma tovább feszegetni Will hátterét, ugyanis ebben a pillanatban elkezdődik a tényleges ceremónia, a koordinátorok elkezdik összeterelni a népet a tökéletesen túllihegett esküvő levezérlésére. Megadóan felsóhajt.
- Menjünk. Az anyám borzasztóan feszélyezett lenne, ha nem rajongom körbe a testvérem ezen a csooodás napon. - Jelentőségteljesen megforgatja a szemét a szarkazmust minden cseppjét beletunkolva a gesztusba, és hagyja, hogy mindkettejüket közelebb invitálják a bohóc csőcselékhez, jómaga kénytelen-kelletlen pedig beáll a vőlegény oldalán a család többi tagja közé, hogy a legszebb patikamosolyával asszisztálja végig ezt a gyomorforgató műsort.