Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

Will
- Hévíz, Machay birtok, jan. 12. -
- A ruhapróbán -

Délelőtt tíz óra van, és a Machay birtokon nagy a sürgés-forgás. Egyrészt még kb két hét van az esküvőig szűkösen, másrészt ma házhoz jöttek a szabók Will öltönyét igazítani, és a varrónők Adél ruháját befejezni. Továbbá megérkezett a próbamenü, és a cukrásztermékek is, amik mind a végigkóstolásra várnak. De van itt mintaszalvéta, étkészlet, dekorációk, egyszóval minden, amire rá kellene mondja az ifjú pár a végső áment, vagy épp visszautasítania, ha nem tetszik.
Párhuzamosra tervezték a ruhaigazítást, de biztos, ami biztos, Magda változtatott ezen, főleg mert Adél explicite kérte, hogy megnézhesse Willt felöltözve, elvégre az ő férje lesz! Így hát a varrónők már most itt vannak, a szabókat egyre várják. Amíg Adél ruháját csinosítják, Willt Magda a már jól ismert könyvtárszobába invitálja át, ahol teát, kávét, és egy kicsike rumot is felszolgáltak a szendvicsek mellé. Meghitt, csendes környezet, sokkal kevesebb feszültséggel, mint a múltkor.
- Hogy haladnak a dolgok köztetek? Minden rendben van? - Egy könnyed felvezetés a leendő anyósa részéről, de sejthető, ha Magda így játszadozott a ruhapróba időpontjaival ahelyett, hogy a gyors haladás érdekében egyszerre intéztetné őket, párhuzamosan, akkor kérdezni akar valamit, és nem szeretné, ha Adél hallaná mindezt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=842006#post842006][b]Machay Adél - 2022.01.09. 22:31[/b][/url]

Will
- Hévíz, Machay birtok, jan. 12. -
- A ruhapróbán -

Délelőtt tíz óra van, és a Machay birtokon nagy a sürgés-forgás. Egyrészt még kb két hét van az esküvőig szűkösen, másrészt ma házhoz jöttek a szabók Will öltönyét igazítani, és a varrónők Adél ruháját befejezni. Továbbá megérkezett a próbamenü, és a cukrásztermékek is, amik mind a végigkóstolásra várnak. De van itt mintaszalvéta, étkészlet, dekorációk, egyszóval minden, amire rá kellene mondja az ifjú pár a végső áment, vagy épp visszautasítania, ha nem tetszik.
Párhuzamosra tervezték a ruhaigazítást, de biztos, ami biztos, Magda változtatott ezen, főleg mert Adél explicite kérte, hogy megnézhesse Willt felöltözve, elvégre az ő férje lesz! Így hát a varrónők már most itt vannak, a szabókat egyre várják. Amíg Adél ruháját csinosítják, Willt Magda a már jól ismert könyvtárszobába invitálja át, ahol teát, kávét, és egy kicsike rumot is felszolgáltak a szendvicsek mellé. Meghitt, csendes környezet, sokkal kevesebb feszültséggel, mint a múltkor.
- Hogy haladnak a dolgok köztetek? Minden rendben van? - Egy könnyed felvezetés a leendő anyósa részéről, de sejthető, ha Magda így játszadozott a ruhapróba időpontjaival ahelyett, hogy a gyors haladás érdekében egyszerre intéztetné őket, párhuzamosan, akkor kérdezni akar valamit, és nem szeretné, ha Adél hallaná mindezt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=842010#post842010][b]William Martin Krise - 2022.01.09. 23:06[/b][/url]

A rum belelöttyen a teába és sötétbarnáról sápadt bordóra színezi azt. Az opálos üveg nyakába a tenyerével nyomja vissza a dugót, koppan az ezüsttálcán. Egy pillanatra felpillant a napfényben fürdő családfára, ami előtt a földön egy kopottas sámlin reggel óta egy idős boszorkány dolgozik csöndben. A neve csak huszonnegyedikén este kerül föl, azonban az anyag megbontását idejekorán elkezdték.
A terem közepén álló asztalon az selymes anyagminták várnak az elbírálásukra, mellettük az ülésrend egy vázlata hever, szinte mindenkinek van egy kérdése vagy véleménye felé, ő ezt azonban minden alkalommal készségesen hárítja: ahogy Adél szeretné. A legtöbb férfihoz mérten ét sem érdekli sem a textil színe, sem a zene, sem pedig a virágok, amiket a menyasszony csokrába kötnek majd. Azonban tűr, bólint, hozzászól rendületlenül.
   -  Ühüm - beleiszik a teába, amíg visszalép a kanapékhoz és leül rá a nővel szemben - Minden.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=842015#post842015][b]Machay Adél - 2022.01.10. 00:06[/b][/url]

Will
- Hévíz, Machay birtok, jan. 12. -

Magda felettébb türelmes asszony. Kivárja Will minden apró rezdülését, a rum löttyenését a teába, a merengő pillantást a családfa szőttesére. Megfigyel. Tudja, hogy nem terhelhetik túl, az ilyen fiatal férfiak hamar megszöknek, ha szorul a nyakuk körül a hurok. Ügyesen, türelemmel kell megtartani őket, elhinteni a szabadság látszatát, noha valójában mindannyian, még ők is a család fejétől függenek elsősorban.
Will ugyan beszél, de nem eleget. Messze nem eleget. Őszintén szólva többre számított, és kénytelen azt gondolni, hogy a lánya nem tesz meg mindent a sikerért. Összeráncolja kissé a szemöldökét, végül sóhajt egyet.
- Úgy értesültem, Adél elmondta neked a... körülményeket. - Csendes, semleges a hangja. Egyelőre arra kíváncsi, hogyan vélekedik a leendő veje erről az egészről. Jó és szép, hogy a lánya szerint nem hangzott el eljegyzés-felbontási szándék, de hajlamos már nem hinni Adélnak a sok hazudozása után.
Időközben int a szőttest rendező asszonyságnak, hogy kívül tágasabb. Néhány pillanat múlva egyedül maradnak a könyvtárszobában. Ez nem mások fülének való beszélgetés.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=842016#post842016][b]William Martin Krise - 2022.01.10. 00:15[/b][/url]

Válaszra nyitja a száját, ezt az intésre azonban visszanyeli. Belesöpped a szövetbe, a csészét a combján tartva, türelmesen vár, amíg a boszorkány sürge léptekkel elsétál előtte, majd halkan bezárja az ajtót.
Ezt az elefántot kerülgetik, mióta megérkezett. Bár nem kapott egyértelmű megerősítést erre, tudta, hogy Magda tisztában van a helyzettel. A korábbi, bájos viselkedése és a lányára mért pillantásai azonnal értelmet nyertek, amint Adél bevallotta a terhességét, ő azonban csak jóval összezavarodott ettől. Kedveli Magdát. Hogy ne tenné, amikor a nő minden tenyérbemászó női praktikát bevetett ellene, ő pedig disznóként zabálta ezt fel. Az árulás így szinte súlyosabban megérintette, mint Adél hazugsága, akitől nem is számított másra.
A kettejük közti légkör emiatt a megszokottnál hűvösebb és szótlanabb volt eddig. Tudta, hogy tudja - azonban azt nem, hogy Magda tudja-e, hogy ő tudja, hogy tudja. A nő egyértelmű pillantása, majd pedig a kérdése azonban eloszlat benne minden megmaradt kételyt.
   - Igen, elmondta. Jobb később, mint soha - a nő szemébe néz a frázissal, te tudtál erről - Azóta nem beszéltünk róla. Azt mondta, gondolkodnia kell, hogy mit kezdjen vele. Mármint. Hogy megtartja-e vagy nem. De ezt gondolom úgyis tudod. Meg úgyis mindenki tudja már.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=842018#post842018][b]Machay Adél - 2022.01.10. 00:26[/b][/url]

Will
- Hévíz, Machay birtok, jan. 12. -

Szeme se rebben, pedig kihallja a szavak mögött üzenetet. A szemeiben pedig ott a válasz: tudtam és nem bánom, hogy hallgattam. Az viszont már nagyon nem tetszik neki, ahogy a lánya gondolkodik. Nem, itt nem igazán lehet gondolkodni, de még nem térhet ki ilyen részletekre, míg nem ismeri Will véleményét ezzel kapcsolatban.
- Aligha. Legfeljebb, ha a kedves lányom ostobán álcázta a terhességét, amit remélem, elkerült. Egyelőre csak pletykák keringenek, de ez minden, gyorsan házasodni kívánó körül elindul. Amíg az ember nem harap rá a csalira, nincs bizonyíték a kezükben. - A legjobb a mély hallgatás, minden mást mágiával meg lehet oldani. Még egy vetélést is.
- Szeretném tudni, miért nem bontottad fel az eljegyzést? Elvégre ő maga állt eléd azzal, hogy más férfitől esett teherbe. Nem vagy köteles felnevelni egy fattyút. - Kegyetlen? Ó, nem, csak tisztában van a tényekkel. Egy olyan társadalmi réteg tagjai, amik soha a büdös életben nem fogják azt a gyermeket befogadni maguk közé, hacsak nem veszi Will a saját nevére, és bánik vele ugyanolyan odaadással, mint a leendő saját vérével. Ráadásul a kis fattyú jogosult lenne a társadalmuk szemében bármilyen elsőszülötti előjogra.
Tegyük hozzá, Ilya nem beszél meg mindent Magdával, így nem csoda, hogy ha elhangzott bármilyen komolyabb dolog a férje és Will között karácsony este, arról ő biztos nem tud, így hát itt a kérdés, a miért.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=842019#post842019][b]William Martin Krise - 2022.01.10. 01:09[/b][/url]

Persze, a pletykák. Őt elkerüli az ilyesmi, amennyire teheti, távol is tartja magát az aranyvérűek ármánykodásaitól. Reményei szerint hamarosan a felesége készségesen elvállalja a társasági antenna szerepét és úgyis felvilágosítja majd azoktól a dolgokról, amikről feltétlenül tudnia kell. Addig és aztán is ő a maga részéről igyekszik megmaradni a legszélső peremvidékeken, ott, ahová a bántó megjegyzések, a származásával kapcsolatos szemforgatás és a büntetését firtató szavak már nem érik el. A saját örökségén kívül semmi másra nincs szüksége abból, amit a vére születési jogon biztosít.
Összeszorítja az ajkait, a két szemöldöke közt függőleges ráncot képeznek a gondolatai. Részéről nem a gyerek tényét, hanem pontosan ezt a kérdést kerülgette a szobában: miért nem menekültél el, William?
   -  Nem tudom.
Őszintén és cseppet elveszetten pillant fel és néz a nő szemébe ismét.
   -  Mármint... - vesz egy rövid levegőt - Nem voltam boldog. Most sem vagyok boldog. De nem mintha lenne más választásom. Ha újratárgyalják az ügyem, akkor... nagy eséllyel visszakerülök egy időre.
A karácsonyi beszélgetés Ilyával nem tartogatott túl sok újdonságot számára egyetlen apró, részegségében szinte figyelmen kívül hagyott megjegyzésen kívül. El tudom intézni az újbóli tárgyalást. Ez első alkalommal ajánlatnak tűnt a férfitől, ezen az estén azonban burkolt fenyegetéssé vált: El tudom intézni, de azt már sajnos nem, hogy a kimenetel is kedvező legyen. Akkor értette meg a leendő apósa wiskytől nehéz szavai mögötti valódi értelmet. Ha problémát okoz, Ilya is kellemetlen lesz számára.
Az eljegyzés felbontása pedig, úgy érzi, határozottan ebbe a kategóriába esett volna.
   -  Mindig akartam gyereket különben. Sajátot. De ha Adél úgy dönt, hogy ezt meg akarja tartani, akkor azt hiszem apa leszek. Ha örökbe akarja adni, akkor nem. Hagyok időt neki, de most már eldönthetné, mit akar.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=842020#post842020][b]Machay Adél - 2022.01.10. 01:29[/b][/url]

Will
- Hévíz, Machay birtok, jan. 12. -

Minél tovább nézi ezt az elárvult gyereket, -mert hiszen elárvult a szó legszorosabb értelmében, a szülei korán meghaltak - annál jobban sajnálja. Csak előbb ott a saját családja, a saját, ideggyenge gyereke, akivel mindig több baja volt, mint a fiával. Dominik járta a saját útját, remek eredményeket produkált, és sikeresen házasodott, ennél többet nem is akarhatott. Az igazi gond mindig a lánya volt, a dühkitörései, a nárcizmusa, amit ő maga kreált benne, és a féktelen féltékenységi rohamai, amiket bármi vagy bárki kiválthatott. Adélt kezelni számára mindig egyenlő volt egy szívén melengetett bombával. Szereti a gyermekét, de ő is tudja, hogy a lánya egy eltörött baba, akit talán jobb lett volna, ha a természetes szelekció ölel magához. De ezt sosem fogja kimondani előtte- szereti annyira, hogy megkímélje a saját gondolataitól.
Will viszont még bőven menthető. Tagadhatatlanul szánja, hogy belerángatták ebbe a történetbe. Mintha a Különös házasság huszonegyedik századi feldolgozásában asszisztálna, hogy tőrbe csalják a fiatal nemest, és elvetessék vele a terhes lányukat. Voltaképp tényleg ez történik. Ehhez csak adalék, ami elhangzik: ha újratárgyalják az ügyet. Nem is kell ennél több információ, tisztán kihallja a szavak mögötti kettősséget. Újratárgyalják és megmenekülsz, vagy újratárgyalják és visszajutsz a Zengőbe. A férjére vall minden kétséget kizáróan. Egy pillanatra kénytelen lehunyni a szemét, hogy elnyomjon egy bosszús sóhajtást. Ilya és a lobbanékony természete. Jobban kordában kell tartsa a jövőben.
Feláll, hogy aztán könnyed léptekkel tudja le a távot kettejük között, és a William fotele melletti szófa karfájára üljön a leendő vejével szemben. Óvatosan nyújtja ki a kezét, és ha nem lökik el, lassan megsimogatja Will arcát, mintha csak a fia lenne.
- Tudom, hogy csapdában érzed magad, ismét, de merem állítani, hogy ez jobbra fordul majd. A férjem szavatartó ember. Ha megígérte, hogy mindenre gondja lesz és minden vádat ejtenek, ez így is fog történni. Gondom lesz rá, ígérem. - Milyen fiatal, és máris megjárta a süllyesztőt, ahova ilyen tehetséges, feltörekvő gyerekeknek nem lenne szabad jutniuk. Nem tud mást okolni, mint a Krise család felelőtlen döntését, hogy a nagyapjára bízták ezt a gyereket, mikor talán pont Madlen mellett nagyobb védelemben részesülhetett volna. Persze mindig a körülmények diktálják az aranyvérű játékszabályokat, ezt ő sem feledheti.
- Ami pedig Adélt illeti... Nem csak az övé a döntés. Ugyanúgy érintett vagy te is. De... vele is beszélek, hogy siessen. Nemsokára látszani fog a gyerek, nem húzhatja a végtelenségig a dolgot. - Halkan szusszan egyet, megrázza a fekete tincset helytelenítő gesztussal. Magdán már látszik a kora, hogy negyvenöt lesz idén, és egy nagy család felelősségteljes ágának az asszonya. Machay Ilya neve számít ebben a kicsiny, alföldi országban, mi több, Közép-Európa szintjén; a genetikai kutatásait előremutatónak és a társadalom javára tett szolgálatnak nevezik. Hatalmas a nyomás mind az ő, mind a felesége vállán.
- William... Szeretném, ha tudnád, hogy nem vagy egyedül. Tudom, hogy ez egy kényszerszerződés, és hálás vagyok, amiért belevágsz, de tudd, hogy rám számíthatsz. Mindenkor. Ha Ilyával akadna gondod... ne habozz megkeresni. Mi nők... megvannak a magunk eszközei, hogy jobb belátásra bírjuk a férjeinket. - Az a halvány félmosoly az arcán pont azt ígéri, amit sejthetünk: Ilya is néha dróton táncol, ha az asszony úgy kívánja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=842035#post842035][b]William Martin Krise - 2022.01.10. 17:18[/b][/url]

Ő nem gondolja magát sem csapdába ejtettnek, sem pedig elesettnek. Bizonyos idő után, ha az ember fiával az erőfeszítése ellenére és tőle teljesen függetlenül történnek dolgok, tompává válik ezekre az érzésekre. Őszintén szólva az életében az, hogy Adél az elrendezett esküvő előtt hetekkel előállt az idegen gyerek hírével még csak kis kellemetlenségként sem regisztrálódik. Akkor és ott persze halálosan és végérvényesnek tűnően felrántotta magát rajta, ez az érzés azonban hamar váltott ha nem is közönybe, de flegma I can't even- elfogadásba.
A szemével követi, ahogy a nő feláll és egészen közel leül vele szemben, a két keze mutatóujjaival felváltva kocogtatja a csészét a térdén. Az érintésre nem löki el a kezet, azonban láthatóan megfeszül; nem mozdul, de kényelmetlenül fogadja azt. Igényli, de taszítja is a törődés, egyszerre szeretne belesimulni és elhúzódni tőle.
   -  Én örülnék neki, ha még a héten eldöntené. Mert az teljesen kizárt, hogy elhiggye a nagyanyám, hogy az enyém. Én pedig nem akarom, hogy egyszerre szakadjon a nyakamba ez az egész, ha úgy dönti, megtartja.
Pontosítana: egy pillanatig sem hitte, hogy nem csak Madlen, de bárki előtt sikerül eljátszania Adélnak, hogy nem a volt tanára a gyereke apja. A nevére veheti, de enélkül nem csak a közvéleményben, de a jog szemében nem lesz az övé, a késve megkötött házassági szerződés ellenére.
Beleiszik a rummal jócskán feláztatott teába.
   -  Hogyne. A nőkre mindig számíthat az ember ebben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=842039#post842039][b]Machay Adél - 2022.01.10. 18:06[/b][/url]

Will
- Hévíz, Machay birtok, jan. 12. -

A nyilvánvalóan megfeszült arcizmok az ő ujjait is megállítják: a meleg tenyér teljesen beteríti Will fél orcáját, súlytalan, ott van, nem terhel, csak melenget. Talán ilyen érzés lett volna, ha ma az édesanyja van vele a ruhapróbán. Sőt, az is lehet, hogy soha nem is akadtak volna össze, és Adélt máshoz adják feleségül, William pedig ki tudja, hol járna most a nagyvilágban.
- Szerintem egyébként eldöntötte, csak nem volt alkalmatok még rendesen leülni beszélni róla. De majd teremtek nektek szabadidőt. Nem kell végigülnötök a nagy kóstolást, majd felvitetjük a tieteket Adél szobájába. Addig is megszabadultok egy kicsit ... ebből. - Fejével finoman a nagy műgonddal elrendezett, különböző ceremóniakellékek felé bök, amik még a jóváhagyásukra várnak. A kezét lassan leereszti, de nem túl messze: rácsúsztatja Will közelebb eső kézfejére. Mi több, ottmarad az arcán a félmosoly arra az utolsó kis megjegyzésre.
- Utálhatod, de valójában a legtöbbetek szereti ezt a furcsa játékot. Ha nem melengetnétek kígyókat a kebleteken, nem lenne ki megvédjen titeket a többi kígyótól. Ha nem lennétek ti, nem lenne kikhez ragaszkodnunk és akik elől menekülnünk egy személyben. A társadalmunkat a kölcsönös függés tartja össze. - Már megszokta, ezzel él együtt évek óta. Igazából sosem volt ezzel különösebb problémája. Persze, míg fiatal volt, tizenöt-tizenhét éves, szárnyalt a fantáziája, mágiaügyi miniszterasszony akart lenni Lengyelországban, formabontó, tettvágyó. Aztán hamar rájött, hogy kaphat hatalmat, de más eszközökkel, mert egy fecske nem csinál magától nyarat. Machay Ilya pedig roppant karizmatikus, szinte agresszív jelenség volt az életében, aki egyszerre ígért neki hatalmat, becsvágyat, és mocskos szerelmet. Kérdés sem volt, hogy kövesse-e vagy sem. Évek után sem bánta meg, hogy beházasodott a Machay családba. Ugyanezt a boldog kimenetelt egyelőre nem látja a lánya esetében.
- A gyerek miatt tényleg ne aggódj. Madlen miatt sem. Megmondtam, nem eresztem el a kezeteket. A többivel pedig nem kell foglalkoznod. Koncentrálj az esküvőre, aztán az új tárgyalásodra. Kis lépésekkel haladj előre, és rendben leszel, William. - Tényleg érez valamiféle anyai kötődést ehhez a cirka húsz évvel fiatalabb gyerekhez, fiatal férfihez. Sajnálja is, de tudja is, hogy William tisztában van az életük ingoványos talajával, még ha gyűlöli is netán. Évszázadok alatt kialakult rendszer, nem most fog dugába dőlni egyetlen pár miatt.
- És ha ez számít, az esküvő után sokkal nagyobb lesz a mozgástered. Majd itt tölthet Adél egy-két hetet, neked pedig biztosítok egy kis csendet, míg Ilya beindítja a gépezetet. Jobb, ha felkészülsz; ha a sajtó csámcsogni akar még rajtad, meg fognak jelenni Bogolyfalván- erre jó lesz előre megedzd az elméd. - Részéről hagyná is a szimatolókat szimatolni, hadd legyen nagyobb a felháborodott szenzáció, mikor a veje tisztán távozik az újabb bírósági tárgyalásról.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=842043#post842043][b]William Martin Krise - 2022.01.10. 19:50[/b][/url]

Amikor a nő az asztal felé bök az állával, ő is arranéz, kissé előrébb is dől ültében. Érdekes mód őt nem feszélyezi annyira a sürgölődés, mint hitte, ami csak részben köszönhető a stratégiailag adagolt alkoholnak. Jobbára semmit sem várnak el tőle, Adél, ahogy a társasági eseményekkor, most is azonnal és természetesen átvette a vezetést. Így hát ő szórakozottan olvasgatta a könyvek megkopott gerincét, amíg szalvétákról és virágkompozíciókról esett szó, csak néha a lány felé nézve és magában őszintén csodálva annak energiáját.
William nem empata, de nem is ostoba. Adél meg is játszhatná magát, akkor sem hinné el neki, hogy szíve szerint nem a két fehér tenyere között roppantaná össze a kristálypoharakat inkább. Amikor Adél nem figyel oda, nem látja, hogy nézik, akkor őszintén szánja őt. Tudja, hogy borzalmas férje lesz. Vergődhet ebben, ha akar, de akkor is így fog alakulni, ez bizonyára már jóval azelőtt eldöntetett, hogy ők találkoztak. Nem Adélon múlik, ahogy nem is Júlián múlt volna, ha az a lány igent mond neki, végeredményben érzi és és tudja, hogy William Martin Krise egyedül fog megdögleni.
   -  Miért kellene Adélnak itt maradnia? - összeráncolt homlokkal néz föl a nőre. Nem tudja ő sem, mit érezzen az óvásával kapcsolatban. Részben imádja és kutyaként hempereg benne, részben azonban összezavarja a disszonancia. A szülőknek a lányukat kellene védeniük tőle és nem fordítva.
A csészét leteszi maga mellé a párnák közé, nem érdekli, hogy könnyen kiborulhat, varázslattal úgyis helyre lehetne hozni.
   -  Megnézem, mi van vele - áll fel hirtelen ötlettel. Mielőtt pedig Madlen ellenkezhetne - Én nem vagyok babonás.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=842045#post842045][b]Machay Adél - 2022.01.10. 20:04[/b][/url]

Will
- Hévíz, Machay birtok, jan. 12. -

Magda elnézően mosolyog. Ijesztő, ahogy a mosolya csöppet sem változik, mi több, miközben felemelkedik ültéből, még egyszer végigcirógatja anyai kedvességgel William arcát.
- Mert szeretném megakadályozni, hogy megszállottá váljon irányodban. Kérdezd meg egyszer tőle, mi történt Elizával. - Aljas a végletekig. Egyszerre gyűlöli és szereti a lányát. Gyűlöli a sok nehézségért, amit okozott. Szereti, mert az ő méhében fogant meg, az ő húsa-vére, és képtelen elfelejteni azt a gyermeki rajongást és tiszta szeretetet, ami mindig is sugározott irányában a gyerekéből. Ettől még a szeretete nem akadályozza meg abban, hogy óvva intse a vejét.
Nem állja William útját, menjen csak, ha látni akarja az arát ruhapróba közben. Magda marad, visszahívatja a szőttesért felelős boszorkányt, és percekig bámulja még a különböző családneveket a terjedelmes alkotáson. Ha tovább szőnék, összeérne egész Magyarország...


Adélt a nappaliban öltöztetik, rajta van a csodálatos, hófehér menyasszonyi ruha. Az arca kivételesen sugárzik az őszinte boldogságtól, ahogy végignéz az egészalakos tükörben feltűnő csípőjén, a mellkasán, ahogy a ruha körbeöleli egész testét és a legelőnyösebb külsőt kölcsönözi neki, amit egy negyedvélának lehetséges. A hajába tűzött tiara a Machay család címerével díszített apró érmékből épül fel, a fülbevalója, a nyaklánca pedig mind igazodik a Willtől kapott eljegyzési gyűrűhöz: zöld emerald, kiemelve az ara minden természetességét, előnyét. Hercegnői látványt nyújt. Iszonyatosan fiatal, iszonyatosan törékeny, korához és fajához képest pedig pazarul szép.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=842050#post842050][b]William Martin Krise - 2022.01.10. 22:56[/b][/url]

A nő szavaival az agyában zárja be a könyvtár ajtaját maga mögött. Nehogy megszállottá váljon. Eliza. Miről beszél? Megvan a véleménye a menyasszonyáról. Nem a leghízelgőbb. De egy pillanatra sem fordulna meg a fejében, hogy bármi miatt tartania kellene tőle, különösen nem fizikailag. Kétszer kerültek komolyabb összetűzésbe, mindkét alkalommal könnyűszerrel ketté is törhette volna a lányt és anélkül is messze ő kerekedett felül. Magda valószínűleg valami lányos drámára gondol egy régi betegre zaklatott barátnővel kapcsolatban. Az olyasmit kérdés nélkül kinézi a kis kurvából.
A léptei nem vernek visszhangot a folyosó futószőnyegén, míg a festményekkel díszített, széles folyosón sétál. A házat vágott virágok és drága női parfüm illata nehezíti el. A távolban ajtók záródnak, innen-onnan beszélgetés hallatszik és sietős léptek, készülődik és átalakul a ház. Csak két alkalom van, ami előtt az aranyvérű családokat így átjárja a kollektív várakozás: az esküvő és a temetés.
Whoah.
Megtorpan az ajtóban, ahová két koppintást követően, de választ nem várva nyitott be. Adél háttal áll neki a magas tükör előtti zsámolyon, feltűzdelt ruhája körül egy boszorkány tüsténkedik épp, aki rosszallva pillant fel rá, de megjegyzés nélkül folytatja a munkát. Elcsépelten filmbe illő lenne, ha most nagyot nyelne a csodálattól vagy nem találna szavakat a látványra, ami ne meglepő módon, lehengerlő. De csak a tekintete akad össze a tükörképpel, mielőtt lesütné a szemét.
   -  Azért jöttem, hogy kell-e valami.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=842052#post842052][b]Machay Adél - 2022.01.10. 23:24[/b][/url]

Will
- Hévíz, Machay birtok, jan. 12. -

Egyszer csak már nem kizárólag önmagával néz farkasszemet a tükörben, hanem Willel is. A meglepett arckifejezése arra utál, hogy nem hallotta, mikor nyílt ki az ajtó, már csak a lesütött szemeket bírja elkapni- sajnálatára.
Int a boszorkánynak, hogy engedje el egy kicsit a ruháját, gombostűstől mindenestől együtt. Ő maga mezítláb, ahogy van, kezébe kapja a drága ruha alját, lepattan a sámliról és Will elé libben minden teketória nélkül, hogy előtte pördülhessen meg a tengelye körül.
- A véleményed! Na milyen? - A gyerekes öröm, a csillogás, ezúttal őszinte. Mint aki iszonyatosan várja a nagy napot és lényének minden sejtje örül, hogy menyasszony lehet.
- Valami egyszerűt akartam, de mégis elegánsat. Anyám ötlete volt, hogy hangoljunk mindent zöldre édesanyád gyűrűje szerint. Hogy tetszik? - Vagy inkább: Hogy tetszem? Nézz rám, nézd meg azt, akivel nemsokára frigyre lépsz, akár három évre, akár egy életre. A csacsogása valószínűleg ugyanolyan idegesítő, ha eddig is irritálta Willt, de nem állítja le magát. Őszinte, felhőtlen, elsöprő. Néhány óra erejéig hadd érezze magát szépnek újra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=842055#post842055][b]William Martin Krise - 2022.01.11. 00:13[/b][/url]

Adél lehuppan a zsámolyról, ő ezalatt az ajtót puhá behúzza maga mögött, kívül hagyva a folyosó hűvösét. A nappali kislányos bájba öltözött mára, a virágok, sütemények, a szófára fektetett anyagok és levendulaillat közt ő szokatlanul oda nem illőnek érzi magát. Ez az érzés időről időre elragadja, ő pedig nyomban erőszakkal rázza le magáról.
Akaratlanul mosoly kúszik az arcára. Elbűvölő, ez ötlik az eszébe, hiszen tényleg az, a tejfehér bőrével, a feltűzött hajával, azzal az élénk csillogással a szemében, amivel mezítláb megpördül előtte a szőnyegen. Annyira szörnyen és megbocsáthatatlanul fiatal - de mégis, ahogy szemben áll vele, egyszerre vonzó nő is, ezt nem tagadta le soha. Férfiként belőle általánosságban hiányzik az esküvői ruhákkal szembeni kritikus érzék, nem érzi, mitől más az ódon fehér a csontfehértől, ahogy a szellős tüllruhákat sem érti igazán. A hűvös selyem és a mély dekoltázs azonban olyasmi, amivel ő is egy nyelvet beszél.
   -  Szép vagy nagyon - felel őszintén és könnyedén, nincs szüksége hazugságra, különben sem tenné. William lobbanékony és ösztönös, ám nem szörnyeteg; miért rontaná el a lány törékeny, egyetlen örömét?
A rum órákkal ezelőtt megütötte már, épp annyira, hogy a hangulata kényelmesen derússé váljon. Ám ezen a lágy ködön át is feltűnik neki a riasztó tény: lehetséges, Adélt most látja először őszintén mosolyogni.
   -  De lehetne rövidebb - teszi hozzá félrebillentet fejjel - Sokkal rövidebb.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=842056#post842056][b]Machay Adél - 2022.01.11. 00:40[/b][/url]

Will
- Hévíz, Machay birtok, jan. 12. -

Tele van energiával, tűzzel, egyszerűen nevetni tudna a boldogságtól. Annyi hét után végre mágia nélkül is csodásan fest, és az sem érdekli jelenleg, hogy nem szerelmes, hogy érdekházasságra lép nemsokára, hogy gyereke lesz. Semmi. Utálta a sápadt arcát, a beteges kinézetét, és hogy egyre-másra megjegyezték az emberek 'Adél, jól vagy? Betegnek tűnsz.' . Mindet a pokolba kívánta
Most viszont egy ilyen kommentár sem jön, csak Will és ő állnak szemben egymással, ő felvillanyozva, lelkesen kommentálva... És most először nem egy semmitmondó, unott választ kap, nem is tapogatózó élettörténeti kérdést. Egy pillanatra érzi a zavart végigfutni a bensőjén, és a melegséget szétáradni a fülcimpáján, orcáin. Will először mosolyog rá úgy, hogy nem holtrészeg, vagy cinkos. Kifejezetten lágy és őszinte. Zavartan süti le a szemét egy pillanatra, csak hogy a finom kis kiegészítést hallva ismét felnézzen, ezúttal már kissé sunyin mosolyogva.
- És- Kezdi el lassan felhúzogatni a kezébe a redőket, hogy minél több bukkanjon elő a fehér harisnyás lábából, ami később láthatóan egy harisnyatartóhoz csatlakozik. - mennyire rövid az a rövid? - Már a térdén felül húzza az anyagot, mikor a boszorkány hátulról helytelenítően elköhhinti magát. Ő pedig csalódottan ereszti vissza a ruhát végül a helyére, és nyújtja ki Will felé a kezét.
- Kérem szépen a kezed egy kicsit. - A szemei még mindig csillognak, az arca még mindig rózsás, a mosolya pedig töretlen. Akár maradhatna így is végleg. Akár...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=842068#post842068][b]William Martin Krise - 2022.01.11. 11:12[/b][/url]

Számára a szerelem és a szex sosem tartozott egy lapra - vagy még inkább, a szex és az, hogy egyáltalán kedvelje a másikat. A legemlékezetesebb alkalmak mindegyikén egyenesen gyűlölte azt, akivel volt; ettől váltak izgalmassá és emiatt mert velük megtenni olyasmit, amit barátok között már tiltana a jóérése. Így nem érzi karakterárulásnak a bárgyú flörtöt a menyasszonyával sem, teljesen függetlenül attól mit gondol róla. Adél vonzó lány, a legelső találkozásuk óta él benne a képe meztelenül, ezt pedig holmi fojtogató ellenszenv sem veheti el tőle.
Nézi, ahogy a lágy anyag feljebb és feljebb kúszik, az ujjvégei megrezzennek, ő lép egyet közelebb, majd... míg a zavaró ciccenésre kényszerűen a hang irányába néz. Hogyne, hajlamos elfelejteni, hogy a lányt gardedámok veszik körül itt, ami különösen szórakoztató, figyelembe véve, hogy nem csak nem szűz, de ráadásul három hónapos terhes is. Ettől függetlenül és némileg a rum lelket békítő hatásának hála csak biccent egy aprót akár egy jól nevelt fiú, persze, persze, ne fossatok be, nem én leszek, aki letépem ezt a virágot.
   -  Hm? - visszapillant a lányra, majd lejjebb a kezére, a saját ujjait összefonja vele, érzi a smaragdgyűrű testmelegét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=842069#post842069][b]Machay Adél - 2022.01.11. 11:28[/b][/url]

Will
- Hévíz, Machay birtok, jan. 12. -

Attól függetlenül, hogy tudja, semmi nem fűzi Willhez, most mégis ő a csodálója, a múzsa kiszemeltje. Szereti látni, ha megbecsülik a szépségét, ha szemmel vetkőztetik. Korán ráérzett a felemelő, bizsergető érzésre, saját fontosságának tudatára a puszta tekintetek látványától. A ruhát rejtő test legalább olyan ízletes lehet egyeseknek, mint egy jó bor. Csak épp a benne lakozó személyiség teszi ezt a lányt mérgeskígyóvá, mert ha rájön a bolondéria és a parancsolgathatnék, kiállhatatlanná válik. Most túlságosan lefoglalja, hogy a saját szépségétől megrészegülve ünnepeltesse magát.
A nyelve hegye is előbukkan, hogy végignyalja az alsó ajkát Will tekintetét látva. Miért ne csúszhatna még feljebb az a ruhaszegély, miért ne... Hát persze! Az őrző-védői nem hagynák, hogy a nem létező szüzességét megrontsa a jövendőbeli férje. Nem mintha lenne kiút ebből a házasságból, Will most már így is úgy is elveszi feleségül. Akkor nem mindegy, mikor teszi szét a lábait a jövőbeli jogos tulajdonosának?
Ettől függetlenül bosszúsan ereszti el azt a ruhaszegélyt, mielőtt rászólnának, hogy nem illik ilyet csinálni, és új időtöltésbe fog helyette. Összefűzi az ujjait Willével, és légies könnyedséggel pördül meg alatta, mintha keringőznének, úgy fordul vissza a ciccegő boszorkányhoz.
- Kell a tíz centis sarok, tessék. Will sokkal magasabb nálam, muszáj ezt egyensúlyba hoznunk. Tíz centi, nem kevesebb. - Akaratos, parancsolgató, és közben tündöklően nevetős. A morgós boszorkány most már nem morog, csak csendben viszi oda Adélhoz az emlegetett tíz centi sarkú, ruhához illő cipellőjét. Hamupipőkét végre egészen felöltöztették a tündérek. Miután felkerült a cipő, elbocsátja a boszorkányt és a segítőjét azzal, hogy tíz perc múlva folytatják, de most a vőlegényével szeretne lenni, és csak az ajtó csukódására vár, hogy átlendítse a vékony kis karjait Will vállain, és összekulcsolja őket mögötte széles mosollyal az arcán. Azért tíz centi extrával a lábán ez könnyebb feladat, mint a szűk, százhatvanas alapmagasságával.
- Már majdnem végeztem mindennel, ne aggódj, nem kell sokat itt maradnunk. Mit akart az anyám? - Természetesen feltűnik azért neki, hogy Magda minden rohadt alkalommal talál valami indokot, hogy elcsalja a vőlegényét egy kis beszélgetésre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=842072#post842072][b]William Martin Krise - 2022.01.11. 16:24[/b][/url]

Kényszerűen lép hátra egy aprót, amíg a lány megpördül előtte, a bőre lazán siklik ki az ujjai közül, ahogy pedig a lány ismét hátat fordít neki, ő röviden elneveti magát. Hogy követelőzik, hogy parancsol, mennyire elragadó. Ha nem ő áll a tűzvonalban, térdre borul az ehhez fogható erőszakos picsák előtt, akik sérthetetlennek hiszik magukat, míg az ember fia a torkukra nem kulcsolja az ujjait.
Érdeklődve figyeli, ahogy Adél belelép a magassarkúba, mosolyra húzódott ajka mögött a nyelve hegye megérinti a fogait. A lány magasabbá válik, a tűsarkú a maga férfinak felfoghatatlan fekete mágiájával a hosszú ruhán keresztül is kiemeli az alakját, a csípője is másképp mozdul, ahogy visszalép hozzá. A vékony karok puhán kulcsolják át, és bár meglepi, de nem ellenkezik a közelsége miatt. A nászi dísz romjaiba öltöztetett nappali szőnyegén mindkét keze a lány csipőjére és hátára siklik, a rideg anyagon át a mutatóujja kitapintja a gerince görbületét.
   -  Semmit sem akart - felel halkan, hagyva elveszni magát a közelségben. A sápadt bőrben, aminek ilyen közelről látja minden apró részletét. Érzi a lány lélegzetét, talán a szívdobbanását is hallaná az ütőerein át - Csak azt akarta tudni, amit én is. A tervedet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=842090#post842090][b]Machay Adél - 2022.01.12. 00:09[/b][/url]

Will
- Hévíz, Machay birtok, jan. 12. -

Kellemes bizsergés fut végig a medencéjén csak attól, hogy magán érzi Will tekintetét, később pedig már az ujjait is. A gerince enyhén megvonaglik, de nem húzódik el. Imádja, ahogy Will tekintete végigpásztázza minden porcikáját, még a hangja is elhalkult. Tökéletes pillanat. Ha élete végéig így viselkedne vele a férje, maradna, nem válna el három év múlva.
Persze előtte meg kell beszéljenek bizonyos dolgokat, mint például: mi legyen a gyerekével? Nem ereszti el Willt, de az arcáról leolvad a vidámság. Határozottan elkomorul.
- Szeretném ... megszülni... és örökbe adni. Velünk nem maradhat, de... - Gondosan megrágja a szavakat, de így is nehezen ráncigálja elő őket. - ... nem hiszem, hogy meg tudom ölni. Egyedül ez a gyerek maradt nekem Jean-Paulból. Mindabból, ami vele voltam. - Rendületlen pillantással tekint fel a nálánál még mindig jó nyolc-tíz centivel magasabb majdnem-férjére. Aztán egyik kezét Will arcára helyezi, hogy megcirógassa. Mintha jelentenének egymásnak bármit is egy optimális befektetésen kívül.
- Ha efelett szemet hunysz... Szülök neked saját gyereket. Megígérem. - Mentsd meg az egyiket, hogy kapj másikat . Ezúttal tiszta üzletet ajánl cserébe a félrepillantásért. Elrejti illúzióval, elvonul az utolsó hónapra, de nem akarja elengedni ezt a magzatot. Tényleg érdemel egy esélyt ez a gyerek is, elvégre akármennyire elcseszett ő maga, mégis megszülte a saját anyja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=842092#post842092][b]William Martin Krise - 2022.01.12. 00:55[/b][/url]

Annak ellenére, hogy egyetlen alkalommal sem hozta fel azóta, rágódott a témán. Többször kapta magát azon, hogy Adélt figyeli, elképzelve, hogy a teste az apró parazitát táplálja, ám képtelen volt rákényszeríteni magát, hogy valójában bármit érezzen. Maga a lány is idegen számára, épp annyira, mint az egyelőre üres ház, amit ajándékba kaptak - amikor pedig annak az egyelőre üres, de minden bizonnyal gyerekszobának kialakított helyiségében megállt, beléhasított a felismerés:
Nem akar a gyerek apja lenni.
Adél arca elkomorul, az övé nem változik, csak a szeme szűkül össze kissé. A feszültséget érzi zizegni közöttük, ahogy az orruk szinte összeér, úgy hallgatja a lány vontatott szavait. A mutatóujja apró köröket jár a gerince mentén, felfedezve az idegen bőrt. A szája szegletében a mosoly megrezzen, végül pedig, mintha megönnyebbülne, szusszan egy rövidet.
   -  Rendben. Senkinek sem kell tudnia róla. Segíteni fogok, amiben kell.
Nem javítja ki: velünk is maradhatna. Mert nem akarja ezt. Tudja, hogy valószínűleg senki sem várná el tőle, hogy szeresse a nyilvánvalóan fattyú gyereket, azonban ismeri magát és elkerülhetetlen, hogy kötődjön hozzá. Ahogy pedig az emberek jönnek és mennek az életében, Adél pedig pár év múlva szintén továbbáll, nem hiszi, hogy túlélne egy ilyen veszteséget.
A keze feljebb csúszik, végig a nő oldalán, majd a karján, azokat pedig szelíden, de határozottan lefejti magáról.
   -  De ezt, hogy fizetned kell emiatt, felejtsd el, rendben van? - folytatja halkan. Nem engedi el a lány kezeit, csak leereszti közéjük. A hangjában leheletnyi komorság rezeg - Egy gyereknek sem kellene azért megszületnie, mert az anyját belekényszerítették. Mert az egy kurva rossz élet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=842093#post842093][b]Machay Adél - 2022.01.12. 01:17[/b][/url]

Will
- Hévíz, Machay birtok, jan. 12. -

Lehet, hogy legbelül arra számított, hogy Will is az abortuszt erőlteti majd. Az anyjának ez volt legalábbis az első reakciója, amikor nyíltan leültek beszélni róla: el kell vetetni. Hallani sem akart róla; sosem látta Magdát még tajtékzani tegnapelőtt estig.
Ehhez képest szabályosan megnyugszik, mi több, felderül a válasz hallatán. Legalábbis egy vérszegény, de tiszta mosoly visszatér az arcára.
- Köszönöm. - Alig hallható suttogás az egész, nehogy csak képzelje, hogy esélyt adhat a fiának vagy lányának. Még ő sem tudja, kit hord a szíve alatt. Már lábujjhegyre állna, hogy megcsókolja Willt, végre olyankor, mikor nem bűzlik az alkoholtól és semmire sem jó, de az újabb kijelentés és a keze lefejtése, melyet határozottan elutasító felhanggal él meg, azonnal összezavarják. Ez pedig kiül az arcára is. A 'nem értem' . A pillanat megtört, ami eddig jól ment, hirtelen olyan valószerűtlennek tűnik, csak amiatt, mert nem érti. Összezavarja ez a két mondat. Hiszen mindennek ára van, ő is tudja, más is. Will sem várhatja ingyen ezt a szívességet, hogy falazzon neki a terhessége eltussolásában.
Nyilvánvaló lehet Will előtt is, ha ránéz az arcára, mennyire nem érti a menyasszonya ezt az egészet. A karjai erőtlenül lógnak Will finom fogásában- nem próbálja visszahúzni őket.
- Én... Rendben. - Végül ő maga szabadítja ki a kezeit ugyanolyan óvatosan és lágyan a vőlegénye ujjai közül, mint ahogy az leeresztette őket közéjük az előbb. Megfordulva elindul vissza a sámli felé, de út közben még megáll és megkapaszkodik a kanapé karfájában, hogy levegye a tűsarkú cipőit.
- Segítenél kicipzárazni a ruhám? - A tükör előtt áll meg végül a sámlit egyetlen mozdulattal félrenyomva a lábfejével. Valahogy nem érzi magát jól a bőrében ezután. Mintha valamit nem értene és ettől hülyévé válik a másik szemében, nem csak utálatossá. De persze nem is kellene meglepődnie, hiszen egy ilyen mérgező kapcsolatból miért akarna pont tőle gyereket? Júlia... Valószínűleg Júlia lesz az anyja, nem? Júliát nyilvánvalóan szereti a leendő férje, még ha nem is mondja ki. A társadalmukban amit szabad a férfinek, azt tilos a nőnek általában, de ez feltétlen igaz a gyermeknemzésre. Will megteheti, hogy Júliát ejti teherbe, és ők nevelik fel a babát. Elszorul a torka, amíg idáig jut a gondolatmenetében.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=842122#post842122][b]William Martin Krise - 2022.01.12. 16:14[/b][/url]

A lány arcának rezzenésére az övé nem reagál, csak a szemöldöke emelkedik meg cseppet. Hagyja, hogy az ujjak kicsússzanak a kezéből, röviden a plafon felé pillant, tenyereit zárkózott mozdulattal a farmerja zsebébe csúsztatja, kissé megmozgatja a nyakát.
   -  Nem, félreértesz.
Még egyszer hátrapillant az ajtó felé, mielőtt kimért léptekkel közelebb sétálna ő  is. A lány mögött áll meg, a magas tükrön át néz először a szemébe, mielőtt a tekintete tovakúszna a vállára. A jobb keze ujjai félresöpörnek egy kósza, hullámos tincset, aztán tapintja ki a cipzárt a lány lapockái alatt.
   -  Az anyám tizenhat volt, amikor megszült engem. Őszintén, nem tudom, hogy miért tartottak meg az apámmal, alig ismerték egymást - a másik tenyerét az anyagon át a lány bőrére fekteti, hogy megtartsa azt, amíg óvatosan, cseppet ügyetlen mozdulatokkal, de megtalálja az apró, rejtett fogót. A homloka a tűnődés ráncaiba fut - Szerették egymást. Legalább is én gyerekként azt láttam. De ez még nem változtatott a tényen, hogy az anyám nem akart engem. És úgy általában, gyűlölt anya lenni. Csak szenvedett szerencsétlen. Meg az apám is. Meg én is. Gondolom azért csinálták a két kis csótányt, hogy majd ők mindent megoldanak. De nem oldottak meg semmit. Senkinek sem kellene anyának lennie, aki nem akar.
A szavaival együtt lassan húzza a cipzárt lefelé, a mutatóujja végigköveti az útját a bőrön a lány gerince vonalán. Ahol az anyag szétválik, lazább lesz, de nem hullik le akkor sem, ha a lány nem tartja meg azt. A dereka görbületénél tartva pillant fel a tükörképre.
   - Majd ha egyszer az akarsz lenni és úgy döntesz, hogy ezt velem akarod, akkor beszélünk erről. De addig van épp elég szenvedés a világon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=842140#post842140][b]Machay Adél - 2022.01.13. 00:51[/b][/url]

Will
- Hévíz, Machay birtok, jan. 12. -

Félreérti, hogyne. Igazából mindegy, ehhez szokott, az elutasításhoz, hogy a francnak sem kell így, ahogy van, hogy-
Azonnal Willre rándul a tekintete a tükörben, amint beszélni kezd. Rémesen ismerős helyzetet ír le azzal a különbséggel, hogy ő nem maradt együtt Jean-Paullal, és nem fogja felnevelni a gyermeket, hanem örökbe adja. Nyel egyet.
Új ez, hogy Will magáról, a családjáról beszél. Az anyjáról. Nem tudja, hogyan álljon ehhez. Senkije sem ez a férfi, csak egy szerződés másik fele, mégis... Kicsit utálja. Minden egyes alkalommal kicsit jobban bemászik a bőre alá vagy az ellenszenvességével, vagy mint most, a gyengédségével. Hogy tudj valakit tisztán utálni, ha egyszer csak odadob egy morzsát, meg még egyet, amiben meglátni az emberséget és a kapcsolódási pontot? Mélyet szusszant. Végigfut a jóleső borzongás a gerincén a mutatóujj útja során.
Nem tudja, mit mondhatna erre. Mit lehet egyáltalán? Azt szokta meg, hogy lázadjon, de mégis fizetnie kell bármilyen segítségért, vagy így, vagy úgy. Erre jön Will és szabad választási lehetőséget ad neki. Egyszerűen nem érti...
Hátrahajtja a fejét, egyenesen Will vállára, és hirtelen arcul csapja a kettősük látványa: egy fiatal, roppant csinos nő, alig lépett be a 'Nő' kategóriába, és egy élete teljében levő férfi, sármos, karizmatikus. Mint valami címlapfotó. Ha valaha is kihordaná Will gyermekét... a gyermeküket... Merengő tekintettel csúsztatja hátra a kezét Will kézfejére.
- Furcsa egy fickó vagy, William Krise... Ha így folytatod, a végén még azt hiszem, hogy emberből vagy, és szeretni is lehet téged. - Megrebben a szeme, de utána visszakormányozza magát ebből a langyos állapotból a jelenbe egy mélyről jövő sóhajjal.
- Nos, itt szeretnél maradni, míg levetkőzök? Úgyse láttad még, mit kapsz a csomaggal. - Legalább a humora, ha sötétebb is, de visszatért, a somolygása is ott van, az incselkedés szintén. Csak egy finom utalás arra, hogy át kellene öltözzön. A vörös menyecskeruháját még fel sem próbálta!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=842144#post842144][b]William Martin Krise - 2022.01.13. 01:30[/b][/url]

A lány feje a vállához dől, ő csak félrebillenti a sajátját, röviden farkasszemet néz a tükörképükkel. Ebben a ruhában nem tűnik annyira fiatalnak, mint a saját lakásában, amikor remegő vállal hátrált előle a kanapéig, talán nem is annyira elveszett. És azzal nem is áltatja magát, hogy minimálisan is boldog. Nem is kell annak lennie - és ez nem is az ő felelőssége. A lányom boldoggá fog tenni, mondta Ilya neki, miután kitöltötte az italát aznap este, kezeskedem róla, hogy ne legyen rá panasz.
Adél szavaira pislogva lepillant rá.
   -  Erre ne vegyél mérget, csak leitatott az anyád. De ne aggódj, seggfej leszek nemsokára megint.
Cinkos mosollyal harap az alsó ajkába, az egyik keze ujjai közé fűz egy kibomlott hajtincset, a másik keze elengedve a cipzárt, lejjebb a lány csípőcsontjára markol.
   -  Nem kéne maradnom, a családod szívbajt fog kapni, hogy elveszem a becsületed idő előtt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=842145#post842145][b]Machay Adél - 2022.01.13. 01:44[/b][/url]

Will
- Hévíz, Machay birtok, jan. 12. -

Felnevet - megint az a csilingelő, szinte boldog, őszinte kacaj. És nem távolodik el, és nem akarja elvenni a kezét sem Will kézfejéről, míg az a hajtincséért nem nyúl, mint valami öreg, megfontolt kandúr, hogy megnézze magának. Az ő kandúrja . Ad azért némi fensőbbségérzetet a tudat, hogy sokan csak azért nem mernek pályázni a vőlegényére, mert félnek a rossz hírnévtől, de nincs hatalmuk elmosni azt. Ha valamiért hálás, az az, hogy egy hatalomhajhász, gátlástalan családba született, ahol az apja megpendíthet szinte minden húrt, és a férje tisztára mosott, tiszteletbeli állampolgárrá fog előlépni rövidesen. Megnyerni egy olyan játszmát, amit normális körülmények között elvesztenél, de átírhatod a játékszabályokat- ezt az egyet tiszteli Machay Ilyában.
- Jól teszed. Nehogy kedves legyek hozzád. - Vagy ragaszkodó, vagy kinyíljon. Nem, ez teljességgel lehetetlen jelen pillanatban. Mindketten sündisznók, de ez nem akadályozza meg őket a játszadozásban. A csípőjét egy kicsit hátrébb billenti, hagyja hogy az érzékeny bizsergés átjárja az ujjak keményebb fogásától.
- Egy kurvának nincs becsülete, csak igényei. -
És ebben a pillanatban nyikordul meg mögöttük az ajtókilincs. Visszajött az öltöztető boszorka és a segédje, és láthatóan roppant zabosak az ifjú párra, amiért Adél túl közel áll a meztelenséghez, és láthatóan Will ebben lelkes partnere volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=842178#post842178][b]William Martin Krise - 2022.01.13. 21:49[/b][/url]

A nevetésre ő is röviden szusszan egyet, azokban a pillanatokban, amikor képes kívülről nézni az eseményeket, határozottan jól szórakozik a helyzete groteszk mivoltán. Gyűlöli ezt a neurotikus picsát. Mégis, vagy pont épp azért szeretné kihámozni ebből az előnytelenül hosszú ruhából és az ujjai alatt érezni az ütőereit. A rum teszi vele, hiszen anélkül nem izgatja a felsőbbrendű viselkedése, ő jóval mocskosabban és ziláltabban szereti őket, nem így, menyasszonyi puccban. Mégis, ahogy a lány csípője mozdul, ő úgy szorít rá jobban, az ujjbegyei belenyomódnak a csont és az izom közé, a másik keze elengedi a hajtincset, hogy a lapockájára csússzon.
Majd hirtelen kényelmetlenül sokan lesznek.
Egy ingerült szusszanással lép hátra, megköszörüli a torkát.
   -  Én akkor... hmmm... én akkor így...
A hüvelykujjával az ajtó felé bök, szaporán pislogva megdörzsöli az orrnyergét. Amíg a boszorkányok közelebb jönnek, ő egészen a fátylakkal borított kanapéig hátrál el. Határozottan útban van, ezt ciccenéssel és szemforgatással tudatják vele, ő pedig egyszerre tudja, jobban érezné magát a hűvös folyosón.
   -  Szóval. Csak azt akartam mondani - mit is? Miről volt szó korábban? -  Hogy akkor megvárlak kinn. És szép vagy. De én most...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=842187#post842187][b]Machay Adél - 2022.01.13. 23:42[/b][/url]

Will
- Hévíz, Machay birtok, jan. 12. -

Kedve lenne hátradönteni ezt az alapjáraton szemét barmot és meglovagolni, hogy lássa, kivel nem elégedett nagyjából soha és mit veszít a folyamatos finnyáskodásával, de egyrészt a ruha eléggé megakadályozza most ebben másrészt... Másrészt rájött Jeremyvel a lábai között, hogy nem is olyan rossz, ha néha lenyomják az ember fejét bele a lepedőbe és úgy rakják meg, mint egy olcsó, útszéli örömlányt. Nem biztos benne, hogy nem akarja kicsikarni Willtől az abszolút dominanciaharcot végsősoron. Mert azért na, szeretné megkapni őt, ezt kár is tagadnia.
Szinte már egy kicsit lenne kellemetlen a nyomás a csípőjén, de még ez sem veszi el a kedvét, hogy hozzádörgölőzzön Willhez. Csak a rohadt öltöztetői ne jönnének be ideje korán, akkor lett volna idejük egy kis... Hát, lehet, a ruháját tisztíthatták volna azonnal a foltoktól.
Egyszerre csalódott és szórakozik remekül a vőlegénye kínos hátrálásán és összevissza beszélésén. Egy pillanatra még ránéz a meztelen válla felett, a tükör előtt állva, alig tartva a ruháját a helyén... És csúfosan, de édesen kineveti. Még egy csókot is dob neki, mielőtt Will kimenne.

Az ebéd viszonylagos nyugalomban telik. Végül csatlakoznak az ebédhez dacára Magda előzékenységének, és végigkóstolják a pusztulat hosszú menüsort. Will szabói nem túl boldogok, hogy egy telehasú vőlegényt kell felöltöztessenek, de azzal dolgoznak, ami van.
Ahogy ott áll a nappaliban ezúttal öltönyök, ingek és nadrágok közepette, ez már nem olyan hatalmas probléma, mint az ő menyasszony ruhájának kérdésköre. Lassacskán, észrevétlenül kúszik fel a fojtogató érzés a torkában, és teljesedik ki, mikor Will megfordul végre. Férfire azt mondani, hogy gyönyörű, illetlenség volna. Nem, Will úgy néz ki, hogy most azonnal igent mondana neki annak ellenére, hogy majdhogynem utálják egymást. És ettől az egy rohadt felismeréstől, hogy ez a barom képes ennyire megmarkolni a szívét és facsarni, mint egy nyomorult citromot, otthagyja a ruhapróbát.
Tudja, hogy ez egy boldogtalan házasság lesz. Tudja, hogy Júlia ott marad a képben valószínűleg még jó ideig, és azt is tudja, hogy számukra három év a szavatossági idő. Utána elválnak. Tudja, és nem tehet róla, keservesen elkezd zokogni, amint a szobája ajtaja becsukódott mögötte. Mennyivel könnyebb lenne, ha tisztán gyűlölhetné ezt a férfit, vagy ellenkezőleg: ha tényleg szeretnék egymást.