Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

Hetek teltek el a hétvége óta, de megvolt a maga baja, a maga programja, és egyébként is lefoglalta az új iskola és közeg megismerése. Szóval Damian létezése és jelenléte egész elhalványult az életében - mindössze az emlékeztette, hogy mégiscsak itt van Magyarországon. A lóversenyre való meghívást is inkább unalomból fogadta el, és mert egyébként.. nem utálja a lóversenyek hangulatát. Érdekes, izgalmas, kicsit közösségi, de nem annyira, hogy nagyon alja embereket sodródjanak arra. Mármint társadalmi tekintetben nem az alsó rétegből kerül ki a merítés. A sajátos hangulathoz hozzátartozik az izgalom, mindenki várja, hogy vajon az fog-e nyerni, akire megtették a tétjeiket, mindez igényes környezetben.
Tavaszi időhöz öltözött, ami azt jelenti, hogy már elmarad a télikabát, de még bőven elég réteget vesz magára, olyan cipővel és kesztyűvel párosítva, ami melegen tartja a fel-feltámadó még hűvösebb szélben. Úgy beszélték meg, hogy itt, a komplexum előtti parkban találkoznak, hogy magára az eseményre már együtt érkezzenek. Mivel nem ismerős a hely, ezért valamivel előbb érkezik, mert.. nos, egyszerűen nem érzi komfortosnak percre pontosan az érkezést olyan helyre, amit először fog látni. Amíg Flaviu befut, addig tértágított táskájából előhúzza aktuális olvasmányát "A varázstárgyak mágikus struktúrája" címmel. Alapvetően nem ez a kedvenc témája, de mostmár nagyon unja, hogy nem mindig érti az Orion és apja közötti beszélgetések egy részét, szóval nekidurálta magát. Legközelebb, ha a családi csevegés alkalmával előkerül, ezúttal ő is elő akar rukkolni valami hozzászólással.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=877205#post877205][b]Charon I. Yaxley - 2024.04.19. 17:24[/b][/url]

Hetek teltek el a hétvége óta, de megvolt a maga baja, a maga programja, és egyébként is lefoglalta az új iskola és közeg megismerése. Szóval Damian létezése és jelenléte egész elhalványult az életében - mindössze az emlékeztette, hogy mégiscsak itt van Magyarországon. A lóversenyre való meghívást is inkább unalomból fogadta el, és mert egyébként.. nem utálja a lóversenyek hangulatát. Érdekes, izgalmas, kicsit közösségi, de nem annyira, hogy nagyon alja embereket sodródjanak arra. Mármint társadalmi tekintetben nem az alsó rétegből kerül ki a merítés. A sajátos hangulathoz hozzátartozik az izgalom, mindenki várja, hogy vajon az fog-e nyerni, akire megtették a tétjeiket, mindez igényes környezetben.
Tavaszi időhöz öltözött, ami azt jelenti, hogy már elmarad a télikabát, de még bőven elég réteget vesz magára, olyan cipővel és kesztyűvel párosítva, ami melegen tartja a fel-feltámadó még hűvösebb szélben. Úgy beszélték meg, hogy itt, a komplexum előtti parkban találkoznak, hogy magára az eseményre már együtt érkezzenek. Mivel nem ismerős a hely, ezért valamivel előbb érkezik, mert.. nos, egyszerűen nem érzi komfortosnak percre pontosan az érkezést olyan helyre, amit először fog látni. Amíg Flaviu befut, addig tértágított táskájából előhúzza aktuális olvasmányát "A varázstárgyak mágikus struktúrája" címmel. Alapvetően nem ez a kedvenc témája, de mostmár nagyon unja, hogy nem mindig érti az Orion és apja közötti beszélgetések egy részét, szóval nekidurálta magát. Legközelebb, ha a családi csevegés alkalmával előkerül, ezúttal ő is elő akar rukkolni valami hozzászólással.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=877207#post877207][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.19. 18:04[/b][/url]

Két hetet adott neki. Pontosabban: miután a konkrétumokat kihagyva nagy vonalakban elmesélte a hétvégén történteket, az apja ennyit javasolt, ő pedig betartotta a fentről érkező tanácsot. Hiába élt köztük egész életében, valójában semmit sem tud róla, hogy működnek és gondolkodnak a nők - de ha tudná, a Charonnal való kapcsolata akkor is eléggé összezavarná hozzá, hogy fogalma sincs, mit tegyen. Csak adj neki teret, aztán hívd meg valahová, ahová a barátaiddal mennél, így szólt a szülői intelem, és ha azt akarod, hogy megkedveljen, ne helyezz rá felesleges nyomást.
Akarja, hogy megkedveljék? Persze. Eddig azonban ezért a státuszért sosem kellett dolgoznia. Akiket a személyisége nem, azokat megnyerte a háttere, így gyerekkorától fogva elég népszerű volt hozzá, hogy ne zavarja egy-két tag antipátiája. Azonban ez a tag történetesen a felesége lesz - és ez nem várt komplikáció az életében.
Nem sokkal a megbeszélt tizenegy óra előtt hoppanál a park környéki, erre kijelölt és muglik számára szeméttárolónak álcázott mellékutcába. Ugyan nem koszos, de reflexből porolja le magát és csak aztán indul tovább. A téren rajta kívül többen lézengenek és igyekeznek az épület felé (ami a muglik számára a Korda Filmstúdió része, megmagyarázva az esetenként számukra értelmezhetetlen "jelmezeket", "kellékeket" és "animatronikus állatokat"), így is hamar felismeri a ligetben álldogáló, könyvét olvasó lányt. Az agyában egymástól függetlenül két gondolat születik meg: Az első, hogy Charon legalább tudja, hogy kell felöltöznie. A második, hogy ettől a ténytől nem érzi kevésbé feszültnek magát.
   -  Hey! Örülök, hogy itt vagy. - Annyira közel érve szólítja meg, hogy ne kelljen kiabálnia, de ne rémissze meg, ha Charon esetleg belemélyedt a könyvébe? Mégis ki olvas az utcán könyvet? - Mehetünk?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=877208#post877208][b]Charon I. Yaxley - 2024.04.19. 18:22[/b][/url]

Egyébként sem valószínű, hogy megijedne, elvégre éppen várakozik, számít rá, hogy az a valaki előbb-utóbb meg fog érkezni. Felpillant az olvasmányból, és miután megállapítja, hogy valóban Flaviu érkezett meg, nem pedig valami kéretlen idegen szólongatja, összecsukja az olvasmányt és visszasüllyeszti a táskába.
Mit illik ilyenkor mondani? Hogy "én is"? De nem örül sem annak különösebben, hogy ő itt van, sem annak, hogy Damian itt van. Az érzései inkább semlegesek most, egyelőre, köszönhetően a tétlenségnek, amire ebben az új környezetben most még kárhoztatva van, mielőtt beilleszkedne. Ha egyáltalán be fog illeszkedni, mert még ez is egy jó kérdés.
- Kösz a meghívást. - Ez a leginkább még.. diplomatikus dolog, ami eszébe jut, és amit mondhat viszonzásul. Annyira kellemetlen az egész, nem érez semmi kémiát maguk között (és jobb is, mert nem áll szándékában lecserélni Sebet), persze el vannak jegyezve, de ő már kifejezte kelletlenségét a helyzetükkel kapcsolatban.
Felkel a helyéről, és elpillant az épület felé.
- Mehetünk. - Azzal igazából nem is bonyolít túl semmit, elindul célirányosan. Nem dob fel témát, mert nem érez kényszert arra, hogy mindenképpen beszélgessenek egymással. Persze, tudja, hogy illene, de.. meh.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=877210#post877210][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.19. 18:32[/b][/url]

Tehát ő megáll a lánnyal szemben, az egyik kezét a zsebébe ejtve, megvárja, amíg az feláll a padról és még egyet lép is hátra, tiszteletben tartva a személyes terét. Az üdvözlés épp annyira semleges, mint amennyire arra számított, az azt követő beleegyezés pedig szintén tárgyilagos a lánytól. Bólintással nyugtázza és ő is elindul mellette az épület felé.
Percek telnek el. Nem sok - talán egy vagy kettő. A versenypálya felől ritmusos, tradicionális zene szűrődik ki, a téren néha beszélgetésfoszlányokat hord feléjük a fel-feltémadó szél, a lábuk előtt elbukdácsol egy eldobott, öreg újságpapír.
   -  Szóval... milyen az iskola?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=877215#post877215][b]Charon I. Yaxley - 2024.04.19. 19:49[/b][/url]

Felőle nem lenne az sem gond, ha ilyen csendben végigülnék a versenyt, mert.. csak legyenek túl ezen vagy mi. És itt megint rosszul kalkulál, mert a hétvége után, amikor is a bátyja és Damian beszélgetéséből Damian belilult orral jött vissza. A fennmaradó időben mindenki a saját társaságában töltötte az időt - és végülis élvezetes volt. Külön. Szóval nem hitte, hogy lesz itt bármi kapcsolatfelvétel vagy keresnék egymást.
Kínosan nyilvánvaló, hogy mennyire erőltetett ez a kérdés, és mennyire nem vár választ rá a másik. Nem sértő végülis, mert miért kéne érdekeljék egymást? Ez az házasság amúgy is csak ideiglenes becsípődés a családjaiknál, el lesz ez hamar engedve. És akkor majd nem lesznek egymásnak többek, mint két idegen, akiknek volt pár kínos hete.
- Még nem láttam belőle sokat, átlagos. - Ha őszinte akarna lenni, és nyíltabb lenne, akkor kerek-perec kimondaná, hogy utálja az egészet. Hogy ezt egyszer már végigcsinálta, a házakkal, a vizsgákkal. De Damian senkije sem, hogy bármiféle vigaszt vagy egyetértést várjon tőle. Vagy hogy egyáltalán beszéljenek róla. Nem csattannak a válaszai, nem támad, egész egyszerűen nincs mit mondania. És ez sokkal rosszabb az ő számára is, mintha valami konkrét célkitűzése lenne ezzel a beszélgetéssel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=877221#post877221][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.19. 20:38[/b][/url]

   -  Az jó.
Charon nem segít a válasszal, ő pedig nem tudja, mit tehetne hozzá. Utoljára akkor látta belülről a kastélyt, amikor három évesen az anyja bevitte és hagyta, hogy összekrétázza a házvezetői iroda padlóját, így a mondat teljesen üres és inkább "how are you doing"- érzetű, mint valódi kérdés.
Hagyja, hogy a csend visszatelepedjen közéjük. Akkor szólal meg leghamarabb, amikor az épületet övező, állatalakokkal díszített kovácsoltvas kerítés előtt megállni kényszerülnek egy pillanatra, ő pedig a pultnál megadja mindkettejük nevét. Futólag a zakója zsebébe nyúl és miután aláírta a regisztrációhoz tartozó papírt, egy galleont csúsztat a pultra, amit a túloldalon teljes természetességgel vesznek át. Ismeri a járást, ismeri az etikettet és nem hiszi, hogy Charonnak magyaráznia kell, hogy ez az első volt csak azoknak a borravalóként odanyújtott érméknek a sorában, amit ezekben a körökben mindenki, akivel interaktálnak, várni fog tőlük.
   -  Jártál már versenyen? - Kérdezi tőle, ahogy továbbindul az épület felé.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=877223#post877223][b]Charon I. Yaxley - 2024.04.19. 20:58[/b][/url]

Legalább ennek a helynek van némi hangulata, így nézelődni van mit. Annyira nem, hogy meg is álljon vagy elidőzzön, de addig sem csak a semmibe bámul. Igen, úgy fogja felfogni ezt a kis kirándulást, hogy legalább volt alkalma megnézni egy másik ország újabb szegletét. A szokásos szavak nélküli, aranyban mért smúzolás után már mennek is tovább.
- Többször is, bár inkább griff- és agárversenyen.- Utóbbin kifejezetten sokat, a családjának kennele is van, és versenyeztetnek is saját kutyákat.
- Tekintve, hogy milyen otthonosan mozogsz itt, gondolom neked ez gyakori program. - Első alkalom, hogy valamiféle nyitányt ő is visszadob, de inkább csak a kínosságot elkerülendő.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=877226#post877226][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.19. 21:21[/b][/url]

Igenre van nemre számít. Ami nem teszi kifejezetten csalódottá, de eldöntötte, hogy ha tényleg ennyit kap viszonzásul, akkor leülteti majd a lányt a lelátón, ő elnézést kér, kimegy a mosdóba és a magának tett ígéretével ellentétben beszedi azt, amit csak a miheztartás végett elhozott.
Azonban most először már majdnem használható mondatot kap válaszul. Az ő arca így most először válik már majdnem derűssé, ahogy oldalra néz a lányra.
   -  Ha van verseny, hétvégente általában kimegyek pár órára. Itt speciel csak kétszer vagy háromszor voltam csak.
Az épület ajtajában, ugyan annak tágassága ezt nem indokolná, mégis megtorpan, hogy előreengedje a lányt. Reflex. A küszöböt átlépve tágas csarnokba érkeznek, a közepén fekete márványból faragott hoppigriff-szoborral. Nem messze tőlük balra arannyal rácsozott ablakok hosszú sora kezdődik, mögöttük a fogadásokat bonyolító varázslókkal, míg a terem túlvégébenn jelenleg szélesre tárt, üvegezett ajtók vezetnek tovább a versenypályára, ahonnan a lelátók lépcsői is kezdődnek.
   -  Ha a griffek érdekelnek - folytatja -, két hét múlva az enyémek is versenyeznek Skóciában. Elkísérhetsz, ha van kedved.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=877240#post877240][b]Charon I. Yaxley - 2024.04.19. 23:51[/b][/url]

Szemmel látható a változás, ahogy Damian érdeklődő szurikátaként kezdi nyújtogatni a nyakát. Képletesen. Elismerő tekintettel néz végig a beltéren, különösen a szobot ragadja meg a figyelmét. Tetszenek neki ezek a grandiózus elemek, az anyagválasztás, a látványos prezentáció.
- Igen, emlékszem, hogy említették Franciaországban. - Akkor ugyan csak lovagoltak, de sajnálja, hogy nem ültek fel a griffekre is - igaz, azt elismeri, hogy azért az extrémebb program lett volna.
- Ami azt illeti, tényleg érdekelnek. - Igyekszik minél kifejezetéstelenebbnek hatni, mert szerinte a túlzott lelkesedés gyerekesnek hat. Ő pedig nem akar gyerekes lenni. Ha a szülei szerint ahhoz elég idős, hogy eljegyezzék, akkor illik ehhez mérten viselkednie.
- Mennyire komolyan versenyezteted őket? Vagy csak a részvétel kedvéért tartod? - Sokan nem veszik igazán komolyan, persze azért eléggé ahhoz, hogy a versenyekre kvalifikált példányokat tartsanak, de egy többszörös győztes griff mögött rengeteg munka és idő áll.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=877243#post877243][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.20. 00:17[/b][/url]

   -  Na, ha érdekelnek, akkor ott a helyed. A kirkwall-i futam messze a legnagyobb, de az egyik kedvencem. Erre különben - teszi hozzá és a kezével mutatja az irányt a rácsos ablakok mentén. A fülkék előtt öt-hat embernyi sorok várakoznak, ők azonban a plebs: a boxok, amik őt érdeklik leghátul, vörös kötélkorláttal elválasztva várakoznak azokra, akik előzetesen regisztráltak és nagyobb tétben fogadnak. Eredetileg nem tervezett igazán nagyot nyerni (és veszíteni) ma, sőt, abban sem volt biztos, hogy fogadni fog. Azonban Charon társasága még mindig érezhetően feszültté teszi, ő pedig csak egyetlen módját ismeri a stresszlevezetésnek.
Ponrosabban, két módját. De a franciaországi hétvége óta jobbnak érzi a másodikhoz nem nyúlni addig, amíg nem feltétlen muszáj.
   -  Inkább papíron az enyémek, de nem én edzem őket, ha erre gondolsz. Úgy öt éve ki akart belezni az egyik, azóta szeretek egy egészséges... három vagy négy országnyi távolságot köztünk. Pont mint minden sikeres házasságban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=877272#post877272][b]Charon I. Yaxley - 2024.04.20. 23:39[/b][/url]

- Emlékszem a helyre, voltunk már ott, bár kevesebbet. Én leginkább csak tanszünetben értem rá. - És ezután is tanszünetben volt, most, hogy belekényszerítették ebbe az új iskolába. Meh. Nem ez az a program, amit családilag a leggyakrabban látogatnak, ugyanakkor nem is teljesen idegen. Azt már észrevette, hogy Damian különösen lelkes, szóval ezek a versenyek úgy tűnik közel állnak hozzá.
Az utolsó mondatra séta közben felvonja a szemöldökét. Az ő olvasatában egy házasság nem sikeres, ha a feleknek országnyi távolságra van szükségre. Kényelmetlen elképzelnie is egy ilyen kirakati kapcsolatot. Íztelen, szagtalan, unalmas és kiüresedett, és már csak az elképzeléstől elmegy az élettől is a kedve.
- .. és nyertél már velük? - Nem, nem hozza fel és nem megy bele a témába, ami valóban foglalkoztatja, mert nem érzi szükségét. Semmi köze igazán, hogy képzeli Damian a házasságot, mivel ennek a vizionált életnek meggyőződése szerint nem ő lesz a része.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=877273#post877273][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.20. 23:56[/b][/url]

Lelkes? Egyáltalán nem. Képes tettetni annak érdekében, hogy ne hallja a tücsökciripelést? Abszolút. Rendben - a verseny említése tényleg jobban felvillanyozza, mint Charon üres és használhatatlan válaszai, pár mondatig pedig tényleg úgy érzi, hogy ezzel akár kezdhet is valamit, de... de nem.
A tanszünet említése ismét kényelmetlenül emlékezteti Charon életkorára és arra, hogy a lány iskolába jár. Ez még mindig olyasmi, amit úgy érzi, nem emésztett meg igazán. Ahogy pedig továbbsétál az előcsarnokban a fogadófülkék felé, ez a gondolat és annak a zavara ki is ül az arcára.
   -  Nem. Nem igazán.
Megáll a fülke előtt. A zsebébe csúsztatja a kezeit. Majd lepillant a karórájára a bal csuklóján. Elbambulhat egy pillanatra, így a bukméker halk köhintésére figyel fel, rendezi a vonásait és lép közelebb, hogy megtegye a tétjeit.
A délután további részében a lelátókon semmi érdemleges nem hangzik el köztük. Ő sokat nyer és sokat veszít - ahogy tervezte, ez azonban nem igazán segít a hangulatán.
Legközelebb akkor enged fel, amikor egy kényelmetlen csenddel felvezetett köszönéssel elszakad a lánytól és megáll ugyanabban a mellékutcában, ahová érkezett. Mély levegővétellel hunyja be a szemét és még sosem volt ennyire hálás a mugli szemeteskukák felszabadító szarszagának.