Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

Bevágódik az ajtó, hangosan csapódik a hátlapja a kabát és cipőtartó asztal sarkán, ahogy semmi sem állítja meg a lendületet. A fém zsanérok is alig hallgató fájdalmas nyikorgással tartják magukat, mikor egy test nehezedik a kilincsre. Halántékát a hűvös falapnak nyomja - jó, ez jólesik. Pedig tudja, hogy nem kellene itt megállnia, de az automata pilóta eddig vitte, az adrenalin kezd kifulladni most, hogy regisztrálta az ismerős is biztonságos lakást.
Ellöki magát az ajtótól, kiegyenesedik, de mintha minden végtagja és testrésze külön időben akarna engedelmeskedni neki, mint valami hanyagul mozgatott marionettbábú. Becsapja maga mögött az ajtót, és a vörös hajú nő bőre alól fekete füstszerű anyag kezd előszivárogni, ahogy a fehér bőr lassan lilásba vált, a vörös haj sötétebb színt vesz fel, elváltoznak a vonások, a halánték mentén csavart szarv serken, a karcsú nyakon ádámcsutka türemkedik ki.
Amik pedig szembetűnőbbé válnak: a mély vágott sebek, a még itt-ott szivárgó, máshol már megalvadt vér. Szaggatott léptekkel vonszolja be magát a nappaliba és utolsó erejével még leveti magát a négy méretű kanapéra. Most nem tud foglalkozni azzal sem, hogy mi lesz véres, mi nem. A kisujját is alig tudja megemelni. Nyakának lila bőrén keresztben elszíneződött 'horzsolásnyomok'? Közelebbről és jobban megnézve ujjak lenyomata. Reszelősen veszi a levegőt és a plafont kezdi bámulni fókuszálatlanul. Valamelyik fiókban van gyógyító bájital. Össze kellene szednie magát valahogy, de túl puha a háta alatt a kanapé és túl jól esik sajgó tagjainak ez a vízszintes pihenés.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=861188#post861188][b]Yezebel - 2023.03.23. 13:40[/b][/url]

Bevágódik az ajtó, hangosan csapódik a hátlapja a kabát és cipőtartó asztal sarkán, ahogy semmi sem állítja meg a lendületet. A fém zsanérok is alig hallgató fájdalmas nyikorgással tartják magukat, mikor egy test nehezedik a kilincsre. Halántékát a hűvös falapnak nyomja - jó, ez jólesik. Pedig tudja, hogy nem kellene itt megállnia, de az automata pilóta eddig vitte, az adrenalin kezd kifulladni most, hogy regisztrálta az ismerős is biztonságos lakást.
Ellöki magát az ajtótól, kiegyenesedik, de mintha minden végtagja és testrésze külön időben akarna engedelmeskedni neki, mint valami hanyagul mozgatott marionettbábú. Becsapja maga mögött az ajtót, és a vörös hajú nő bőre alól fekete füstszerű anyag kezd előszivárogni, ahogy a fehér bőr lassan lilásba vált, a vörös haj sötétebb színt vesz fel, elváltoznak a vonások, a halánték mentén csavart szarv serken, a karcsú nyakon ádámcsutka türemkedik ki.
Amik pedig szembetűnőbbé válnak: a mély vágott sebek, a még itt-ott szivárgó, máshol már megalvadt vér. Szaggatott léptekkel vonszolja be magát a nappaliba és utolsó erejével még leveti magát a négy méretű kanapéra. Most nem tud foglalkozni azzal sem, hogy mi lesz véres, mi nem. A kisujját is alig tudja megemelni. Nyakának lila bőrén keresztben elszíneződött 'horzsolásnyomok'? Közelebbről és jobban megnézve ujjak lenyomata. Reszelősen veszi a levegőt és a plafont kezdi bámulni fókuszálatlanul. Valamelyik fiókban van gyógyító bájital. Össze kellene szednie magát valahogy, de túl puha a háta alatt a kanapé és túl jól esik sajgó tagjainak ez a vízszintes pihenés.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=861707#post861707][b]Mester Adrián Dominik - 2023.03.31. 14:21[/b][/url]

Dolgozóasztalának támaszkodva, szinte pislogás nélkül bámul ki az ablakon. Ujjai lustán pihennek a legutóbb olvasott szavak után haladása indikátoraként az asztalon heverő nyitott dosszié tartalmán, meg sem próbálja leplezni azonban, hogy gondolatai teljesen máshol járnak. Elméjének bejárhatatlan mélységeiben kutat emlékek után, melyek közül egy igen tetemes mennyiség még csak nem is a sajátja; munkája révén ugyanis épp eleget időzik mások tudatában. Hogy aztán a legtöbb megszerzett információt valamilyen - erkölcsileg abszolút megkérdőjelezhető - módon hasznosítsa, vagy megszabaduljon tőle előbb-utóbb. Azt mondják, minél többször idéz fel valamit az ember, annál homályosabbá válnak a részletek. Lehet ebben némi igazság, a kellően régóta dédelgetett foszlányok esetén már kihívás megállapítani, saját tapasztalatról van-e szó.
Lényegében végigkövethető, ahogy tekintete újra a valóságra fókuszál a hangos csapódást követően egy természetellenesnek ható, hosszúra nyújtott pillanat alatt. Mégsem tépheti ki magát merengéséből csettintésre holmi külső ingerekre, ügyelnie kell elméje épségére.
Hallgatózik. Nincs humora Yezebel unaloműzés címszóval ellátott bármiféle színjátékába csöppenni, hát még ezek esetleges mellékszereplőivel találkozni. Nem hall azonban semmit és nem is érzékel más tudatot a házban. Gyanús. Rossz érzése van.
Ami be is igazolódik, amint kiérve a nappaliba meglátja a kanapén heverő ifritet.
- Mi történt? - A kérdés követelőző élén tompít a hangjába vegyülő pillanatnyi aggodalom, aminek helyét szinte azonnal átveszi az egyelőre épp csak felparázslani látszó düh. Ugyanis nem szükséges az ifrit elméjében rövid távon még számára is garantáltan migrént okozó kitérőt tennie ahhoz, hogy elég konkrét sejtéssel éljen legalább egy kérdésben: ki tette. Az orvosságokat tartalmazó ládikát magához véve lép társához, azonnal felpattintva egy fájdalomcsillapító bájitalt, finoman Yezebel tarkója alá nyúl, hogy segítsen támasztani, miközben az ajkaihoz emeli a főzetet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=861819#post861819][b]Yezebel - 2023.04.01. 01:36[/b][/url]

Meghalni úgysem fog ennyitől, ezzel vigasztalja magát. Csak átmeneti kellemetlenség ez az egész semmi más. Legalább fáj. Jobb, mint a vesseljébe zárva évtizedeken és századokon keresztül. Semmi érzés, semmi inger, semmi szabadság. Ahhoz képest még így vérezni sem olyan rossz.
De azért akárhogy is akarja bagatellizálni: de rossz.
- Aaa, Dominic, hát itt vaagy.
Reszelős a hangja, ami egészen logikusnak is tűnik, látván a torkán az ujjnyomokat. Valószínűleg olyan erősen szorították, hogy a hangszálai sem maradtak teljesen sértetlenek. A lusta macska mosoly sokkal könnyedebbnek és kecsesebb gesztusnak tűnne, ha nem kísérné felbugyogó vér a sebeiből és annak fémes szaga.
Villás farka ritka módon élettelenül lóg le a kanapé oldalán és csak azután mozdul meg kicsit, hogy nagy nehezen leerőlteti az első kortyokat a bájitalból. A legelső korty visszajön, a torkát hirtelen éri, hogy valamit megpróbál lenyelni és ösztönösen ellenkezne. Végül egy-két perc elteltével már kevésbé reszelős hangon és valamivel életteltelibben szólal meg.
- Hát ez nem túl elegáns. El ne mondd senkinek. Oda lenne a hírnevem. - Elmosolyodik és fejét Dominic tenyerébe hajtja.