Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

Nem sokkal nyolc után, teljesen sima mágikus vonatutat meg egy átszállást a mugli vasútra követően le is szálltunk a nemeskei vasútállomáson, ahol ott várt ránk Andris, a kocsinak támaszkodva, nyugodtan dohányozva, és csak akkor elmosolyodva, amikor már egészen közel érünk hozzá. - Azt hittem, hogy már leszoktál. Rue, ő a leendő sógorom, Andris, akiről már hallottál, Andris, ő az egyik barátom, Rue. - Tekintve, hogy Andris majdnem két méter, viccesen néz ki, ahogy lehajol, hogy két puszival köszöntse Rue-t, ahogy az teljesen természetes nálunk, de már szóltam előre, hogy Andris jellemzően keveset beszél, viszont nagyon jó tanító lesz, ha végez az egyetemen. A Ford Mondeoval gyorsan átérünk a házhoz, aminek az ajtaja abban a pillanatban kivágódik, ahogy befordulunk a feljáróra, és az anyukám és a húgom már meg is jelennek. - Mondtad nekik, hogy csak barátok vagytok?  - elhúzom a számat a kérdésre, mert ő is benne van abba a beszélgetésbe, amibe ezek a nőszemélyek is. Elneveti magát az arcomat látva, aztán kiszállva elindul feléjük, mintha őt várnák ekkora elánnal, még meg is hajol előttük. - Kedves emberek, ígérem. - bár most azért egy kicsit bizalmatlan vagyok a történettel kapcsolatban, de azért kiszállok, és kinyitva az ajtót, kisegítem Rue-t is, hogy aztán együtt induljunk az ajtó felé. Én tényleg nem estem túlzásba, sötét nadrágot, fehér inget, és hozzá egy kék pulóvert húztam, minden helyzetre megfelelő. - Hölgyeim, a mai vacsora áldozata, Autumn Rue Danvers, és a nők, akik alapból tök normálisan tudnak viselkedni, Holló-Majsai Emma és Holló Eszter. - éppen csak a bemutatásig jutok, az anyám máris magához öleli, és gyorsan beterel minket. - Hirtelen lett ilyen hideg meg hó, nehogy megfázzatok. Az apád már elindult, de ismered, pedig egy órával korábbant hazudtam neki, de már rájött erre a trükkre, gyertek be gyerekek. Jól utaztatok?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=860077#post860077][b]Ifj. Holló Albert - 2023.02.26. 20:48[/b][/url]

Nem sokkal nyolc után, teljesen sima mágikus vonatutat meg egy átszállást a mugli vasútra követően le is szálltunk a nemeskei vasútállomáson, ahol ott várt ránk Andris, a kocsinak támaszkodva, nyugodtan dohányozva, és csak akkor elmosolyodva, amikor már egészen közel érünk hozzá. - Azt hittem, hogy már leszoktál. Rue, ő a leendő sógorom, Andris, akiről már hallottál, Andris, ő az egyik barátom, Rue. - Tekintve, hogy Andris majdnem két méter, viccesen néz ki, ahogy lehajol, hogy két puszival köszöntse Rue-t, ahogy az teljesen természetes nálunk, de már szóltam előre, hogy Andris jellemzően keveset beszél, viszont nagyon jó tanító lesz, ha végez az egyetemen. A Ford Mondeoval gyorsan átérünk a házhoz, aminek az ajtaja abban a pillanatban kivágódik, ahogy befordulunk a feljáróra, és az anyukám és a húgom már meg is jelennek. - Mondtad nekik, hogy csak barátok vagytok?  - elhúzom a számat a kérdésre, mert ő is benne van abba a beszélgetésbe, amibe ezek a nőszemélyek is. Elneveti magát az arcomat látva, aztán kiszállva elindul feléjük, mintha őt várnák ekkora elánnal, még meg is hajol előttük. - Kedves emberek, ígérem. - bár most azért egy kicsit bizalmatlan vagyok a történettel kapcsolatban, de azért kiszállok, és kinyitva az ajtót, kisegítem Rue-t is, hogy aztán együtt induljunk az ajtó felé. Én tényleg nem estem túlzásba, sötét nadrágot, fehér inget, és hozzá egy kék pulóvert húztam, minden helyzetre megfelelő. - Hölgyeim, a mai vacsora áldozata, Autumn Rue Danvers, és a nők, akik alapból tök normálisan tudnak viselkedni, Holló-Majsai Emma és Holló Eszter. - éppen csak a bemutatásig jutok, az anyám máris magához öleli, és gyorsan beterel minket. - Hirtelen lett ilyen hideg meg hó, nehogy megfázzatok. Az apád már elindult, de ismered, pedig egy órával korábbant hazudtam neki, de már rájött erre a trükkre, gyertek be gyerekek. Jól utaztatok?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=860092#post860092][b]Autumn Rue Danvers - 2023.02.27. 00:04[/b][/url]

Csinos. Hiába próbáltam palástolni, egyszerre lepték el pillangók a gyomrom és rándult görcsbe. Albert hangja a fejemben vetekedett a nagyiéval, miközben megpróbáltam kiválasztani a tökéletes ruhát. Hazugság lenne azt állítani, hogy nem pakoltam ki a fél szekrényt. Aztán a piros ingre az egyik ki nem csomagolt táskában leltem rá. Utoljára Írországban volt rajtam. Az egyik halloweeni rendezvényünkön a pubban. Épp ezért nem vettem eddig elő. A szép emlékek mostanra már a rémálmaimmá változtak, amelyek nem csak éjszaka, de már nappal is kísértettek.
Ám mindezt takarta a kabát. Természetesen a magyar közlekedés nem volt felkészülve a hirtelen beütő hidegre, így a fűtés se működött rendesen. Legalább volt mire fognom a szótlanságom, ami a közelgő vacsora miatt telepedett rám.
- Hello - köszöntem a férfinak, aki egy pillanat alatt termett az aurámba. A testem zavartan reagált a szituációra és gyenge ooo-t elejtve azért. Idegességem valahogy egyáltalán nem akart lankadni. Hihetetlen volt az emberek mennyire meg tudtak rémíteni. És akkor ott volt az az elejtett mondat is a sógortól. Kitágultak a szemeim, és idegesen Albertre pillantottam, illetve a kitóduló emberekre. - Túl késő visszafordulni? - kérdeztem meg kicsit se palástolva a félelmem, és hagytam, hogy Albi segítsen. Az egyetlen mentőövem a szituációban.
- Üdv mindenkinek - mosolyogtam, mire egy kar már el is kapott. - Ohh, oké - öleltem vissza sután. - Amennyire a magyar vasutakon jól lehet - válaszoltam diplomatikusan, és ahogy elindultunk befelé Albertnek suttogtam. - A te családod nagyon szereti a fizikai érintéseket - jegyeztem meg. Nálunk nem szokás. Ha valaki mást ölel, ott nagy gond van. Mint amikor Summer elmesélte a költözésünk előtti történéseket. Vagy mikor én értem haza kisírt szemekkel Zack miatt. Ha valamit nem cseszünk el nagyon, nincs értelme.
- Hova tehetem a kabátom? - kérdeztem a ház asszonyát. - Cipő marad, megy? - tettem fel a következőt. Ezek legalább biztonsági övek. Nem tűnök kukának.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=860154#post860154][b]Ifj. Holló Albert - 2023.03.01. 07:54[/b][/url]

Ha elmondom neki, hogy milyenek, nem jön el, így is csak egy hajszálon múlt, és nem kockáztathattam, így aztán, bár nem szép ezt mondani, de bedobtam őt az oroszlánok közé, viszont engem is ugyanúgy megölelgetnek, sőt, az anyám fél rúzskészlete landol az arcomon, amit utána tudom, hogy egy évezred lesz levakarni. - Igen, anyának ez a szeretetnyelve, és hát ő nevelt minket. Képzeld el a jelenetet, ahogy Miksa kiegyenesedik egy öt perces ölelgetést követően, és ropog az egész teste. - de hősiesen és szó nélkül tűri, anya beleszoktatta abba, hogy itt az ölelésnek van egyfajta rituáléja.
- Add csak ide, máris felakasztom. vendégpapucsok vannak, választható színnel és mintával. Nyugi, semmi normális. - ahogy lesegítem a kabátját, nem tudok nem megállni egy pillanatra, és végignézni rajta, a zavart mosolyom, ami a hangos, tapogatós családom miatt van, most határozottan másabbá válik, én is érzem, és nagyon örülök neki, hogy az anyám rúzsára foghatom az arcom elszíneződését. - Nagyon csinos vagy, Rue, jobb lesz, ha megszabadulok ettől a pulóvertől én is. - milyen meleg lett itt hirtelen, nem? De. Gyorsan le is veszem, kicsit beletúrok a hajamba, nem mintha segítene rajta, és átnyújtok neki egy pár puha, felhős papucsot, de hogy ne érezze magát furcsán, én is belebújok a magam sárkányosába, mielőtt a nappali felé terelem, amerre a többiek is mentek, nyugtatón végigsimítva a karján a második felvonás előtt.
- Én csak azt mondom, hogy nem rossz visszanyúlni korábbi elemekhez, amik már sikert arattak, egy jól bevált fellépő még mindig sokkal jobb, mint kockáztatni. - Úgy néz ki, hogy az érkezésünkkel egy eszmecserét szakítottunk félbe, de szerencsére a mi családunk olyan, hogy mindenféle gát nélkül folytatja azt. Rue-t az egyik üresen álló kanapéhoz kísérem, míg végül döntés születik a szeptemberben esedékes szüreti bál tematikájáról, amit egy leendő tanár, egy pszichológus hallgató, és a szakma nagy öregje, az évtizedek óta a közművelődésért dolgozó anyám határoz meg, aztán hirtelen minden szem ránk szegeződik, és nem tudom, hogy melyikünkkel fogják kezdeni. - Vasárnap?- áh igen, tehát velem. - Természtesen, ha már hazajöttem, miért is ne. Újévkor gyakoroltam is. - jó, majdnem, de nem, és tudom, hogy mind látták, amit Miksával műveltünk az előkészítő tetején. Anyától egy jó hosszú üzenetet is kaptam, olyan tipik anya mondatokkal, hogy “engem te ne égessél édes kisfiam”, meg “ha kitöröd a nyakad, még jól meg is verlek”. Rue felé fordulva aztán magyarázatot adok a vasárnappal kapcsolatban. - Egy időben papnak készültem, de a lányok nyertek, viszont, ha itthon vagyok, egy-egy misén még szoktam énekelni. - a lányoknál anyából feltör egy hálisten is, ami megmosolyogtat, de nem szólok semmit, mert abból vita lenne kettőnk között, és öt jelenlévőből három nem értené, hogy miért. Eszter sem tudja, és így Andris sem, hogy mi a helyzet velem. - Rue, szívem, azt már tudom, hogy te a minisztérium felé orientálódsz, azon belül melyik terület vonz, mit csinálnál szívesen? - anya természtes hangon, elképesztő nyugalmat árasztva kérdezi, mintha ösztönből tudná, és nem mondom hogy nincs így. Nyilván ő az én fegyverem ebben a meg nem nevezett háborúban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=860518#post860518][b]Autumn Rue Danvers - 2023.03.10. 21:49[/b][/url]

El se tudtam először hinni, de úgy tűnt van valami közös bennem és Miksában. Most az egyszer még talán valamiféle együttérzés is motoszkált a belsőmben, de szerencsére gyorsabban továbbmentünk a témákkal, minthogy realizálódjon a dolog.
- Otthonos - jegyeztem meg mosolyogva, miközben engedtem, hogy lesegítse a kabátom. Furcsa volt. Az egész légkör. A törődés. És hogy itt az emberek nem félnek kimondani azt, amit éreznek és gondolnak. Talán titkok sincsenek?
- Köszönöm - suttogtam elfúló hangon. Valahogy Albert úgy tudta mondani, és olyan szemekkel nézett rám, hogy azonnal elpirultam. Pedig általában nem vagyok olyan fajta. Az érzéseim diagnosztizálása helyett igyekeztem a figyelmemet a körülöttünk lévő beszélgetésnek szentelni, ám az csak hamar terelődött ránk. Hitetlenkedve lestem a tanár úr irányába.
- Komolyan? Ezt hallanom kell egyszer - jegyeztem meg, bár komoly elképzeléseim voltak az említett újévvel kapcsolatban is. És aztán én voltam célkeresztbe. Évek óta először szegeződött ennyi szempár rám csak azért, hogy megismerjenek engem. Hirtelen zavarban éreztem magam, és az igazság az volt, hogy nem tudtam a választ. Abban a pillanatban, ezzel az egyetlen jól irányzott kérdéssel egy lyukat talált.
- Több rész is érdekel, egyenlőre gyakornoknak jelentkeztem, hogy mindenbe belelássak kicsit - válaszoltam semlegesen. Aztán egy pillanat alatt váltottam át, engedve felszínre lépni a lányt, aki képes napokig egy ház falánál ülni egy élőláncba és minden erejével küzdeni olyan eszmék mellett, amelyek számítanak neki. - Az igazság az, hogy szerintem több rész is van, ahol modernizálni lehetne a rendszert. Nem azt mondom, hogy az első pillanatban törvénymódosításokba akarok kezdeni... - próbáltam oldani kicsit a szavaim súlyát. - ...de külsős szemlélőként láttam olyan cselekedeteket, amelyek megakadályozásával, vagy valamilyen erre irányuló megmozdulással jobbá lehetne tenni a mágustársadalmat. Jelenleg sokan vannak, akik kritizálják a rendszert, és ha meghallgatnánk ezeket a hangokat, optimalizálni tudnánk a helyzetet. Nem akarok tiszteletlen lenni, de jelenleg olyanok ülnek a minisztériumban, akik hasonlóképpen azt mondják, hogy "egy jól bevált fellépő még mindig sokkal jobb, mint kockáztatni" - csatoltam vissza a belépő beszélgetések utolsó foszlányait. - Ha nem végletekben gondolkodnánk, akkor azt mondanánk, hogy érdemes megtartani tavalyi elemeket, amelyek vissza fogják csábítani a közönséget, de újabb fellépőket is meghívni, akik mondjuk a fiatalabb társadalomnak szólnak - szemléltettem példán. Aztán zavartan Albertre néztem, mintegy megerősítést várva, hogy nem mondtam semmi rosszat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=860536#post860536][b]Holló Albert - 2023.03.11. 09:33[/b][/url]

Mindig olyankor jönnek a plusz feladatok, amikor megígérem, hogy időre érek haza, jellemző ez. Azonban nem aggódom, aggódjon az, aki bevállalta, hogy hozzánk jön vacsorára. Egy nagyobb összeget mernék tenni arra, hogy ki az, akivel a mai vacsoraasztal bővül, de nem szóltam semmit, nem ellenkeztem, sőt, ami azt illeti, ezzel mindenkinek a kedvébe teszek. Aki olyan régi motoros házas, mint én, az pontosan tudja a felesége kis titkait, és enged az örömének. Éppen ezért, ahogy belépek az otthonunkba, és meghallom a vendég hangját, elmosolyodom, és máris úgy terelem a gondolataimat, hogy az tökéletes legyen a feleségem számára. Az aktatáskámat elengedem, a mágia egyből mozgásba lendül, és kényelmesen a nappalin át a dolgozószobámba repíti.
A saját, madaras-leveles papucsomba bújva, csak a mellényemet magamon tartva, az ingujjamat feltűrve lépek be a helyiségbe, könnyedén végignézve az egybegyűlteken, mintha egy teljesen hétköznapi jelenet lenne. - Jó estét mindenkinek. - a feleségemre mosolyogva veszem elő a láncon lógó órámat, majd lesandítva a mosolyom kiszélesedik. - Úgy vélem, még mindig tökéletes az időtartásom, vacsorázhatunk. kézmosás fiatalok. - Nem mintha emlékeztetnem kéne őket, hiszen felnőttek mind, de azért én mégis megteszem, jelezve, hogy emelkedjenek meg, és helyezzük át a székhelyünket az étkezőbe. Én el is indulok, hogy megejtsem a tevékenységemet, és ajánlom az ötből legalább három felszólítottnak, hogy kövessenek. Mint mondtam, régi játékos vagyok én a házasság terén.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=860537#post860537][b]Ifj. Holló Albert - 2023.03.11. 10:11[/b][/url]

Meg se merek szólalni azzal kapcsolatban, hogy hallania kell egyszer, mert pontosan tudom, hogy nem egyszer fogja hallani, hanem most, és valójában csak az a kérdés, hogy Sztí-e a gyorsabb vagy az anyám. Előbbi nyer, és büszkén nyújtja át a telefonját Rue-nak, amin az újévi, nem kicsit részeg, ám csodás produkciónk látható Miksával, amint a Csepereg az esőt énekeljük, majd átváltunk az Úristenre. - Ez egy hagyomány, hogy a fiúk újévkor felmásznak a templom tetejére és bibliai énekeket énekelnek. Bogolyfalván nincs templom és Miksa nem szándékozott pap lenni, vagy a kórusban énekelni. - pedig az hallatszik, hogy részegen is nagyon jó hangja van, szóval papként és lepattintotta volna a fehérneműt az asszonyokról, de jó ez így, hogy végül más irányba mentünk el.
Ezt követően anya a minisztériumra tereli a szót, én pedig Rue-t figyelem, hogy melyik lesz az a pillanat, amikor felszínre tör az, aki a zavarban lévő lány alatt lakik, és elmosolyodom, ahogy ez egy pillanat alatt bekövetkezik. A tekintetem az anyámra siklik, aki érdeklődve hallgatja, még egy kicsit előre is dől, és elneveti magát picit, amikor a saját mondataik jönnek vissza. Ahogy egyikről a másikra nézek, látom, ahogy az aktatáska végigsuhan a nappalin, ami azt jelzi, hogy apa megérkezett, de rajtam kívül csak Andris realizálja az eseményt, ahogy elnézem, és ő is inkább azt várja, hogy milyen reflektálás lesz itt. A tekintetem visszavándorol Ruera, és biccentek egy kicsit, hogy teljesen rendben van, ahogy kifejti a véleményét.
- Ne is mondd, ódivatú és szürke hely a minisztérium, és aki a muszájnál több időt tölt bent jelenleg, az szintén szürkévé válik. Alberttel anno megegyeztünk, hogy csak a munkakörének egy bizonyos százalékát tölti bent, és jórészt inkább az előkészítőkben, a tanodában és az egyetemen van, különben elhagyom a kertészért, és volt időszak, amikor csak az mentette meg, hogy nincs kertészünk. - Anyának egy ponton megrebegnek a pillái, tudom, hogy máshol jár fejben, és azt is, hogy ez nekem, reményeim szerint jó, mert pont azt csinálja, amit kértem, hogy csináljon, ő pedig boldogan eleget is tesz ennek. - Köszönöm, látjátok, olykor megéri kockáztatni. Szervusz drágám. - Pillant fel az apámra, olyan szerelemmel, mint mindig, hogy mégis hogyan csinálják, arról fogalmam sincs. - Apa. - biccentek felé én is, amit két másik követ, ugyanis Andris már gyerekkorunk óta, amióta Esztivel jár, így hívja őket, teljesen egyértelmű volt, hogy a húgom férje lesz. Fekelve a kezemet nyújtom, hogy segítsek felállni Rue-nak, de az anyám csak leint. - Menj csak a többiekkel, ha jó látom, ebből a csodás felsőből kijött egy szál, gyorsan megigazítjuk, észre se fogjátok venni. - egy pillanatig sem ellenkezek, pedig talán kellene, de helyette inkább Andrisék után én is elhagyom a terepet, látva, hogy anyám megemelkedik, és Rue felé lép. - Ne aggódj kis drágám, legilimentor vagyok, erősebb, mint azt bárki feltételezné. A férjem sokáig próbálkozott okklumenciával, de előttem nyitott könyv. Ahogy belépett és a hangodat hallotta, a ma kiküldött levélre gondolt, amiben a sikeres pályázatról tájékoztatnak. Azokat, akik mindenesnek vettek fel, már kiértesítették, téged azonban egy most alakuló részlegbe osztottak, az ő javaslatára, rajta múlik, hogy a frissen végzett diákok, akik a minisztériumba szeretnének bekerülni, milyen pozíciót kapnak. - előre nyúlva megsimítja Rue haját, és halványan elmosolyodik, tényleg olyan, mint egy jóságos tündérkeresztanya, az ember nem is feltételezné, hogy milyen fájdalom lakik benne egy ideje már. - Mesélni fog erről, hamarosan. Csak Albert miatt aggódik, hogy ne legyen rád befolyással semmilyen szinten, de megnyugtattam, hogy a státuszotok baráti. Bekerültél, önmagad miatt kicsim, légy nagyon büszke magadra, megérdemled. És most menjünk vacsorázni, mielőtt még túl hosszú lesz ez a száljavítás. - nyújtja felé a kezét, hogy karoljon bele, és az étkező felé tereli, ha elfogadja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=860589#post860589][b]Autumn Rue Danvers - 2023.03.11. 23:59[/b][/url]

Mosolyogva néztem a két bolondot a tetőn bohóckodni. - És úgy gondoltátok, hogy az Úristen megfelelő bibliai ének? - kérdeztem cukkolva Albertet, egy pillanatra elfelejtve, hogy körülöttünk még mennyi számára fontos ember figyeli minden kis rezdülésünket.
Aztán ahogy hangom egyre magabiztosabb lett a halk szobában, éreztem, hogy az eddigi félelmeim felszakadnak. Sose akartam más lenni, mint ami vagyok, és ezt most se szerettem volna másképp. Ha ezért az emberek nem fognak szeretni, az az ő döntésük. Néha nehezebben kezelem, néha jobban. De úgy, hogy tudom Albert velem van, és nem kell egyedül megvívnom a csatát, máris könnyebb.
Kissé kizökkent az újabb ember érkezése. - Jó estét - biccentek félszegen, egy halvány mosollyal figyelve a szerelmes pillantásokat. Régen a saját szüleimet is ilyennek láttam. Ők egymással szemben most is ugyanazt a törődést képviselik, mint négy éve, csak éppen az én szememben változtak meg. Mert ameddig egymásba voltak bolondulva elfelejtettek gondoskodni három gyerekről, akiknek fogalmuk se volt hogyan kéne felnőni egyik pillanatról a másikra.
Zavartan pillantottam hol Albertre, hol az anyukájára, aztán egy fél mosollyal jeleztem, hogy megleszek. Biztos voltam benne, hogy a felsőmnek semmi baja, még csak meg el se fordítottam a fejem, hogy ellenőrizzem. Ahogy lassan nekikezd, az arcom úgy válik egyre komolyabbá, és habár minden szót értek, mégis nehezemre esik felfogni őket. Sikeres pályázat. A szavak már azelőtt újra és újra pörögtek a fejemben, hogy befejezte volna a nő a beszédet. Miért volt ilyen kedves?
- Én... köszönöm. Nagyon - jelentettem ki még mindig alig találva a szavakat, és felállva megsimítottam a karját félszegen, kissé hanyagul. - Mindjárt csatlakozom, csak én is kezet mosok - jegyeztem meg, elmutatva az irányba, amelybe a többieket láttam eltávolodni.
Légy nagyon büszke magadra. Ahogy a fürdőbe léptem elöntött a boldogság. Megcsináltam. Hitetlenül mosolyogtam bele a tükörbe. Nem leszek csapos életem végéig. Megnyitottam a csapot, és gyors, ideges mozdulatokkal mostam le a MÁV piszkát, miközben a szemeimet elöntötték a megkönnyebbülés könnyei. Gyors pislogásokkal léptem ki a szobából, mellkasomról mintha egy ember állt volna fel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=860610#post860610][b]Ifj. Holló Albert - 2023.03.12. 13:15[/b][/url]

- Ugyan, ha rá is veszed Miksát arra, hogy templomba menjen, akkor is csak tátog. A tényre is, hogy lesz templomi esküvőnk is csak tátogott, viszont ő szervezi az esküvőnket, így kénytelen meghozni ezt az áldozatot. - Eszti lelkesen meséli, szereti Miksát, hiszen ő is együtt nőtt fel velünk, pontosabban a Bontovich lányokkal, szerintem éppen ezért van Botond olyan nagy szarban, mert ezek hárman együtt találták ki, hogy az esküvőjükig várnak azzal, hogy lefeküdjenek valakivel. Apa terel, anya marasztal minket, én pedig egy kicsit megfeszülök, még, ha tudom is, hogy miről lesz szó. Csak azt szeretném, hogy jó hírekkel szolgáljon, így futólag, biztatóan megérintem Rue oldalát, aztán ellépek mellőle, hogy a többiek után menjek. Ha rossz hír lenne, akkor nem most mondaná el, nem igaz? Én hiszek Rue-ban, csak a minisztériumban nem, így, amikor anya egyedül tér vissza, érzem, ahogy lever a víz, de egy pillanattal később, ahogy mosolyog, én is elmosolyodom, hiszen sikerült.
A szüleink az asztal két végén foglalnak helyet, Andris velem szemben, mellette a húgom, mindenki a szokott helyén, így Rue is mellettem és anya mellett. Amikor visszatér, felállok, kihúzom a széket, hogy könnyebben helyet tudjon foglalni. - Bort kérsz a vacsorához, vagy inkább üdítőt? - Érdeklődöm, mivel a többiek már leadták a kívánságukat. Igen, én húztam a legrövidebb fogpiszkálót, így én nyertem meg ma annak a lehetőségét, hogy az italokat szervírozzam, de valójában jó is ez, elmegyakorlás, és a konyha csak a szomszédos helyiségben van, egy boltív választja el a kettőt. - Esztek ti rendesen? - kapom meg a kérdést, amikor már háttal vagyok a társaságnak, és az italokkal foglalatoskodom. - Igen, Miksa olyan lányt választott, aki mesterien főz, és sütni is szerintem jól süt, csak nem tökéletes még, vagy mi. A nagymamája cukrász volt, a nagypapája meg szakács, szóval a vérében van. - Egy tálcát egyensúlyozok vissza, és teszem le mindenki elé a kért italát, majd magam mögé téve, leülök én is, hogy szedjek a vacsorából. - Persze a te főztödnek nincs párja anyukám. - Elmosolyodik, ahogy én is, és most látható, hogy mennyire hasonlítunk egymásra. - És idén merre romantikáztok a szerelmeddel? - érkezik a következő kérdés, ezúttal a húgomtól, és azt hiszem, akaratlanul is nagyobbat nyelek, ahogy megérzem magamon anya tekintetét. - Balin. Tavaly már kinéztük, és tudom, hogy sok volt a kiadásunk az elmúlt időszakban, de gyűjtögettünk mind a ketten, és egy éve nézem a szállásokat meg az utakat, hogy minél jobb áron jöjjünk ki. - anya viszont továbbra is mozdulatlan, és én bármennyire is próbálok úgy csinálni, mintha nem érzékelném, tudom, hogy ez egy olyan pillanat, ami még Rue-nak is feltűnik, de azt nem szeretném, hogy akár ő, akár a húgom, vagy Andris érzékeljék anya hangulatváltozását. Kérlelő tekintettel pillantok rá, hogy vegye észre magát, és folytassa az evést, francnak kellett ezt most megkérdezni, tudom, tudom, ez egy teljesen természetes kérdés, de akkor is. - A tanév első hetében pedig meglátogatom Fabiolát, apa helyettesít azon a héten, megkértem rá, Miksa pedig eljön velem. Ne aggódj, nem egyedül megyek. - hátha ezzel háríthatom, hogy miért néz így rám, túlféltő, de valójában csak a fejemben mászkál és én észre se veszem. - Milyen aranyos, hogy meglátogatod, nem is tudtam, hogy még tartjátok a kapcsolatot, mióta is leveleztek, már vagy hat éve? Lassan annyi. Ma már nem is divat levelezni, főleg nem úgy, hogy sosem találkoztatok. - Mosolyogva nézek Eszterre, és bólintok hozzá, valóban nem, de amíg csak lehet, csináljuk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=860611#post860611][b]Holló Albert - 2023.03.12. 13:23[/b][/url]

Én is hosszan nézem a feleségemet, remélve, hogy valóban megmozdul végre. Vannak dolgok, amiket mégis képes vagyok titkolni, mert az utazást már jó néhány hónapja mondta nekem, vagyis pontosan tudom, hogy szándékában áll. Iszok egy korty bort, és a végén bólintással jelzem az egyetértésem. - Minden út egy élmény, addig kell megragadni, amíg a lehetőségeket, amíg nem akadályozza őket semmi. Danv... Rue, végül is, egy asztalnál ülünk, ha megengeded. - ez az első alkalom, és pontosan tudom, hogy ki akartak játszani a jelenlétével, de mivel ő az első lány, aki hivatalosan itt van, ezért nem kizárt, hogy nem most étkezünk együtt utoljára. - Mennyire van betáblázva a szüneted? Nem is tudom, hogy szünetnek tekinthető-e még, hiszen teljesen végzel a tanulmányaiddal. De tervezel elutazni mostanában, vagy rendelkezésre állsz, ha esetleg arról van szó? - szörnyen rossz vagyok abban, hogy úgy csináljak, mint aki nem tudja, hogy tudják, amit tudok. A családom, szép mondhatom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=861359#post861359][b]Autumn Rue Danvers - 2023.03.26. 20:02[/b][/url]

Biztos vagyok benne, hogy a boldogságom egy kicsit kiüt az arcomon, de próbálom annyira visszafogni magam, amennyire lehet. A kihúzott szék kicsit megakaszt, hiába tudom Albertről, hogy úriember, mindig meglepnek ezek az apró gesztusok. Gyengéden megérintem a karját.
- Inkább hadd segítsek az italokkal. Egészen otthonos nekem az a terep - jegyzem meg, és elindulok vele a konyhába. - Erről jut eszembe, kézműves sörre nincs lehetőség, ugye? Sebaj legközelebb hozok a kocsmából - legyintettem, aztán gyorsan körbepásztázva a helyet nyúltam a kellékekhez, és Albert utasításai mellett töltöttem ki az italokat, hagyva, hogy ő vigye őket vissza.
Amint leültünk éreztem a furcsa érzelmeket. És nem csak azért, mert az anyukája nézése egy pillanatra teljesen elveszett, hanem mert Albi hangja is sokkal fakóbb lett. Ahogy az idősebbik Hollóé is. Míg a férfi hangja általában erős zöld, most épp csak megötütte a khaki színt. Egy pillanatra megrezzent a szemöldököm, de hallva Eszter további csivitelését, érzem, hogy nekik fogalmuk sincs az asztalnál zajló drámáról. Felírtam magamnak agyban, hogy amikor négyszemközt maradok Alberttel halványan kérdezzek rá. Ahogy Fabiolára is. De mielőtt igazán elkezdhettem volna gondolkodni a helyzeten, újabb kérdés szállt felén, ezúttal eredeti zöldjében ragyogva.
- Persze - adtam meg az engedélyt, külön értékelve, hogy nem az első nevemmel próbálkozott. - A kocsmában kell dolgoznom. De a testvéreimmel meg tudok egyezni beosztás tekintetében. Mostanában egyikünk sincs vakációs hangulatában - erőltettem mosolyt az arcomra. A családi dráma, ami lassan de magabiztosan bontakozik ki előttünk, nem is engedte, hogy nagyon belegondoljunk olyan szituációkba, amikor nem vagyunk együtt, egy helyen. Hiszen így sokkal erősebbek vagyunk, még ha sokszor egymás ellen is fordulunk. Ujjaim akaratlan kezdték csavargatni a gyűrűt az ujjamon, hogy jobbra, hol balra, nehogy elindítsam a varázslatot. - Úgy látja, hogy akár már a szünetben is elkezdődhet a munkám? - kérdeztem vissza, alig tudva visszatartani az izgatottságom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=861387#post861387][b]Ifj. Holló Albert - 2023.03.26. 22:24[/b][/url]

- A családom nem igazán iszik sört. Csak fesztiválokon vagy ha játszunk. Meg olyan alkalmakkor, amikor kertben sütünk. Képzeld el, hogy mi lenne, ha innánk, mindenkinek masszív sörhasa lenne. - és bár az ember nem nézné ki, de a húgom kétszer is nyert már sörivó versenyt, pedig milyen pici és mégis mennyi belefér. Mondanám, hogy ezzel itthon nem dicsekszünk, de van egy erős és tapintatlan legilimentor anyukánk, aki úgy véli, hogy ha szó nélkül tett tisztába éveken át minket, akkor a gondolatainkat is nyugodtan ismerheti. Valójában sokszor nem tudja irányítani, de olyan, mint én, humorral próbálja kezelni a hibáit.
Én is próbálom inkább azzal kiváltani a testemben gyűrűző és finoman a halántékomat verni kezdő feszültséget, amit a "legközelebb" szó okoz. Veszélyes játékot játszom, és ezt most realizálom csak, ahogy ő ezt olyan természetesen kimondja. Sok minden szólt a mai cselekedetem ellen, és mégis megtettem, bele se gondolva számos ténybe, mint, hogy ha ez kiderül, Miksa az összes hisztis nőt megszégyenítő drámával fogja kezelni a tényt, valamit, hogy a legközelebb az egynél több alkalmat jelöl, és én tizenhat éves korom óta nem csinálok egyetlen lánnyal sem semmit kétszer, mert három, kialakul a kötődés, és nekem nem szabad kötődnöm. Eddig legyintettem erre, meg úgy véltem, hogy Miksa erősen túloz, mert nem szereti Rue-t, de most halvány igazságot is felfedezek a drámán túl. Elment az eszem? Valószínűleg igen. Nem akarok erről beszélni neki, Fáni azt mondta, hogy úgy vívom majd meg a harcom, hogy a környezetem nem fedezi fel a poklot, amit megjárok. Nem akarom, hogy Rue is szenvedjen, hogy bárki másnak is fájdalmat okozzak. Én barom állat. Nem vagyok normális. És nem, ezen nem lenne szabad hosszabban gondolkoznom, ma nem, most nem. Csak jól szeretném érezni magam a számomra fontos emberek között. Hálásan pillantok az apámra, aki tudja, hogy mikor kell kérdést feltennie, így érdeklődve pillantok rá, majd Rue-ra, és próbálok magamban mindent elnyomni, minden keserűséget lenyelni. Nem akarom elcseszni ezt, hiszen ez Rue nagy estéje.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=861451#post861451][b]Holló Albert - 2023.03.27. 21:16[/b][/url]

- Természetesen. Minél előbb, annál jobb. A minisztériumban értékelik, ha az ember nem malmozik, hanem cselekszik. Viszont nem tartanám bent magát állandóan, nem egészséges közeg az.
Én magam sem szeretek igazán bent lenni, hiába a jónéhány felújított tér, aki egyszer látta a sivár valóságot, az utána mindig azt szemléli. Természetesen ebben makacs és csökönyös önmagam is benne van, és mégis, határozottan szeretném a lányban rejlő lehetőségeket kiaknázni, és ezt nem is rejtem véka alá.
- Ha ebben a köztes időben megfelelő rutint alakítunk ki, akkor úgy vélem, hogy a későbbiekben sem lesz probléma. Mindig, minden körülmények között a család az első, ezt sose feledje. Ez az egység, a legnagyobb védelem a legrosszabb órákban is. Mindenki életében vannak tragédiák, melyek vagy hirtelen következnek be, vagy lassú monotonítással mélyülnek el, de ha biztos háttere van, a fájdalom is elviselhetőbb. Tudom, hogy az édesanyja múltja miatt meg fogják kérdőjelezni Önt többen is, de engedje nekik, hogy léket tudjanak vágni a burkon. Ha meg mégis úgy érzi, hogy túl sok, akkor szól nekem, és pontot teszek az ügy végére. Rendben?
Nem kifejezetten féltem, de mégis más így, egy asztalnál ülve, tudva, hogy egy nekem kiemelten fontos embernek fontos.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=861461#post861461][b]Autumn Rue Danvers - 2023.03.27. 23:28[/b][/url]

Éreztem hol egyik, hol másik oldalamról áradni a furcsa, apró változásokat, és szinte le mertem volna fogadni, hogy egy és ugyanazon titok köré fodrozódnak. Ám nem sok időm volt agyalni rajta, az idősebbik Holló máris más vizekre evezte a témát.
Habár több alkalmat is fel tudtam volna emlegetni, amikor a minisztérium sokkal jobban értékelte volna, ha csak ülök és malmozok, mégse szóltam semmit. Lehet, hogy nem vetett volna jó fényt az új pozíciómra, ha rögtön arról kezdek el sztorizni, hogyan álltuk el a minisztérium bejáratát, harcolva a manók jogaiért. Arról nem is beszélve, amikor Zalánnal iratokat loptunk, hogy szabotáljunk egy beruházást. Védelmünkre legyen mondva, egy egész fajt mentettünk meg vele.
Az első mondatra hevesen bólogattam, csak hogy a második már megfagyassza a mozdulatomat. Letettem az evőeszközt, és idegességemet leplezve nyúltam a poharamért. Bort kellett volna kérnem. Bort.
- Az én burkomat csak senki ne lékelgesse - feleltem végül komolyan, az utóbbi percekhez képest ridegen. Kérdezett. Hazudnom kellett volna? - Én értem, hogy az Önök családja így működik, de a miénk hosszú évek óta nem. Ebben a sakkjátszmában csak magára számíthat az ember - feleltem feszülten, mélyen a férfi szemébe nézve, hogy lássam, hogy megértette mennyire nem jó ötlet a családomat belekeverni. Főleg az anyámat emlegetni. Hiába nyílt titok ez a faluban, a teljes sztorit mégis csak nagyon kevesek tudják. És számunkra ez így jó.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=861538#post861538][b]Ifj. Holló Albert - 2023.03.29. 19:57[/b][/url]

Érzem, ahogy szinte mindenki egyszerre feszül meg, még én magam is, és nem is nézek az apámra, mert már most is tudom, hogy mit gondol, ahogy azt is, hogy anya hangtalanul is megerősítette, mi ketten csak barátok vagyunk, és nem kell aggódnia, nyugodtan beszélgethet önmagaként. És mint látható, meg is teszi, így én, nem zavartatva magam, folytatom az evést. Miksán szocializálódtam, a feszkó az nem olyan, hogy amiatt kétségbe kelljen esnem, és éhesen kelljen ágyba mennem. Meg aztán itt van anya, aki tudom, hogy mindjárt úgyis megszólal. - Teljesen igazad van kicsikém, hajlamosak vagyunk úgy szemlélni a világot, hogy közben nem tudunk elvonatkoztatni attól, hogy miként élünk. Ez egy nagy hibája az emberiségnek, az önmagunkból való kiindulás. - mondtam, és azt is tudom, hogy némán kéri apámat, hogy kérjen bocsánatot tőle, és alig egy pillanattal később ez meg is történik. Az évek meg a rutin. Egy gyöngédnek tűnő nő, aki térdre kényszerít egy férfit. És még kérdezik, hogy miért az olyan lányok jönnek be, akiknek ez a speciális területük? Minden kisfiú az anyukáját keresi a nőben, akit választ.
- Úgy döntöttünk, hogy a faluban maradunk. - tereli maga felé a figyelmes Eszti, aminek őszintén örülök, mert egy kicsit legalább nem mi vagyunk a középpontban. Most már leteszem a kanalam, és illedelmesen felé pillantok én is. Látom, hogy anya szeme csillog a boldogságtól és Andris is sokkal nyugodtabb.- Kátovics Marika néninek újabb unokája születik, és azt mondta, hogy találtak neki házat ott, így egész jó áron meg tudtuk venni, mire eljön az esküvő, felújítjuk, és berendezzük, így az esküvő után azonnal össze tudunk költözni, és egyik családtól sem visszük messzire az unokákat, nekünk úgyis előbb lesz, mint Albiéknak, mert ő még nem tud szülni. - a végén kinyújtja rám a nyelvét, én meg összehúzott szemekkel viszonzom a műveletet. - Nem tudhatod, hogy mire vagyok képes, különben is, pszichológusként lehetnél kicsit empatikusabb a hátrányaimmal. Amikor megnéztük a Juniort, kitaláltam, hogy az egyik gyereket majd én szülöm meg, a másikat meg a feleségem. De Eszter állandóan kioktatott, hogy olyat nem lehet. A Mikulást és a Fogtündért is ő tette tönkre nekem. Olyan, mint azok a pici kutyák, gonosz a komplexusai miatt. - fejtem ki a véleményem Rue-nak, aki biztos, tudja, hogy mire gondolok ezzel. De azért mosolygok és rákacsintok Eszterre, amit, hogy a hangulatot fokozza, Andris viszonoz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=861539#post861539][b]Holló Albert - 2023.03.29. 19:58[/b][/url]

- Sajnálom, átléptem egy határt, csak szeretném, ha megerősítené magát. Az oroszlán barlangjába készül, és ott még csak meg sem próbálnak úgy tenni, mintha ártatlan bárányok lennének.  Én pedig azt szeretném, ha Ön erős lenne, ellenálló, mert értékes ember, aki sok dolgok véghezvihet, és ehhez nem kell feltétlenül élőláncba bilincselnie magát.
Hogyne tudnék a viselt dolgairól, hiszen nekem kellett utánanéznem, megírnom az ajánlását vagy az elutasítását. Nem volt könnyű dolgom, hiszen itt nem csak egy kétes hírű anyáról van szó, hanem egy lányról is, akinek szintén vitatott a múltja, és számomra, állítson a nejem bármit, és határozzon el Albert akármit, szintén vitatott a fiammal való kapcsolata. Tudják jól, hogy nem szeretem az üzlet és a magánélet keveredését.
- Az embernek szüksége van szövetségesekre. Barátokra, akik a felszínen tartják. Engem a családom tart ott, valóban magamból indultam ki, ez nem volt helyes.
Tudok én magamtól is bocsánatot kérni, nem kell arra felszólítani, de eszemben sincs sem most, sem később a feleségemnek esni. Akaratlan is megszelidít minket a veszteség, én már elvesztettem egy nagyon jó barátot, és tudom, hogy az ilyen alkalmakat, amikor Albert itthon van, szeretné boldogságban eltölteni.
- Remek hír kislányom. Rend a lelke mindennek, a házasságkötéseteket követően valóban természetesebb, hogy együtt laktok már.
Egyetlen perc nyugalom, és nem, a következő pillanatban, amikor egymásra nyelvet nyújtanak, már tudom, hogy vége is. Persze sosem veszekedtek komolyan, de nem is mondhatom azt, hogy nem valós, amit mond.
- Albert sokkal inkább az édesanyja, élénk fantáziával és gyengéd lélekkel, Eszter rám hasonlít, túl racionális, nem tud álmodozni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=861541#post861541][b]Autumn Rue Danvers - 2023.03.29. 20:38[/b][/url]

Őszintén megvallva nem csak az őszinte kommunikációhoz, de a bocsánatkéréshez se vagyok hozzászokva. Albertnek pedig egyszerre két szülője is épp mentegetőzik. Az én anyám két évre eltűnik, és még csak annyit se mondd, hogy bocsi.
- Ugyan, nem történt semmi. Addig szerencsés az ember, amíg nem kell ilyesmikbe belegondolnia se - jelentettem ki, és beleittam a poharamba. Holló professzor szavai mentén azonban kesernyéssé vált az alma lé íze a számban. Hiszen Albin kívül még csak nem is tudja senki, hogy jelentkeztem gyakornoknak. Se a családom, se a tanáraim, még Zalán se. Hogy lehetne így bárki a szövetségesem? És különben is, az elmúlt években is elvoltam pillanatnyi szövetségesekkel.
Az élőláncas résznél kicsit éreztem, hogy szorul a húrok, de nem akartam tagadni. Nem bántam meg egy pillanatig sem. Eddig ahhoz volt erőm, mostantól majd több lesz.
Mosolyogva figyeltem a testvérek marakodását, néha még mi is szoktunk így. - Nem tudom mi az a Junior - vallottam be két falat között. - Ja, az valami film? Mugli dolog - próbáltam bekategorizálni összevont szemöldökkel. - Sose néztünk TV-t - vallottam be, csak hogy egy pillanattal később felmutassam a mutató ujjam. - Nem igaz, hazudok. Az Eurovíziós Dalfesztivált minden évben megnéztük - vigyorogtam az emléket előhívva. - Az itt is megy, nem? - néztem az asztalnál ülőkre, főleg a saját generációmat méregetve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=862341#post862341][b]Holló Albert - 2023.04.06. 20:22[/b][/url]

- Igaza van.
Nem szeretnék ebbe a témába mélyebben belemenni, mert ismerem a feleségem, ennyi év távlatából sem tud eléggé diszkrét maradni, és ismerem a fiam is, ennyi év távlatából sem jutott még el oda, hogy beszéljen a betegségéről. Velünk sem beszél róla, és nem tudom, hogy vajon Miksával megosztja-e a változásokat. Remélem, hogy igen, és ha rosszabbodik az állapota, akkor szól majd, legalább nekem.
- Egy film, amiben az Arnold Schwarzenegger által játszott figura megtermékenyül. Egy húsz éves film, de megunhatatlan, mint a Feketék fehéren. Persze ma már nem lehet ehhekhez hasonló filmeket készíteni.
Amiken mi jót szórakoztunk a gyerekeinkkel együtt, azok most már simán rasszista kategóriába vannak sorolva, pedig igazán jó, könnyed vígjátékok. Annak ellenére, hogy a gyerekeim pontosan tudom, hogy mit fognak művelni, én teljesen nyugodt hangon folytatom a válaszadást.
- Televízióban már nem, sajnos nem összeegyeztethető az országunk nézeteivel. De szerencsére létezik az internet is, ami felülkerekedik ezen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=862342#post862342][b]Ifj. Holló Albert - 2023.04.06. 20:24[/b][/url]

Amikor a Junior előkerül és apa veszi át a szót, akkor már pontosan tudom, hogy melyik film fog még nála szerepelni, és ezzel a húgom sincs másként, látom, ahogy sunyin egymásra pillantunk a tányér felett, és abban a pillanatban, hogy elhangzik, kihúzzuk magunkat, és rázendítünk az ismert sorokra és az ikonikus fejmozdulatra. - Making my way downtown, walking fast, faces pass and I'm homebound tü-düdü-dü-dü-dü and I need you…tü-düdü-dü-dü-dü and I miss you… tü-düdü-dü-dü-dü and now I wonder… If I could fall into the sky do you think time would pass me by?- Az If-nél már mind a ketten felpattanunk, hiába szól ránk anyánk figyelmeztetően, hogy ne csináljuk, viselkedjünk, és hasonlók, addigra már elkapva a húgom kezét megforgatom, és táncolva - énekelve a zongora felé terelem, ahol leülve előbb ezt a dalt folytatom, de, ahogy halad előre, és Eszter is becsatlakozik, átvált Brahmsra, amibe egészen belefeledkezünk.
- A fiúk később érnek. - Mentegetőzik mosolyogva Emma Ruenak, amire Andris látványosan a zongora felé fordul, majd vissza a társasághoz. - Engem nagyon gyorsan és sokszor szoktak kasztrálni ebben a családban, de hozzá lehet szokni. De a lényeg, hogy igen, az Eurovíziót mi is nagyon szeretjük, és egyáltalán nem foglalkozunk azzal, hogy mennyire meleg vagy sem, elvégre a zenéről szól.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=863785#post863785][b]Autumn Rue Danvers - 2023.04.29. 19:57[/b][/url]

Mosolyogva hallgattam hol a magyarázatot, hol a mellé illeszkedő jeleneteket a testvérpártól. Az egész szoba pezsgett az élettől, és a nevetés hangja visszhangzott a falakról. Az egész régi emlékeket ébresztett bennem, és leginkább honvágyat. Keserédes boldogság borzongatta meg minden porcikámat, ahogy az új dallamokat hallgattam, melyek már sokkal ismerősebben csengtek. Nálunk senki nem zongorázott, de ez nem jelentette, hogy műveletlen vagyok. Mindenesetre nehéz lenne Brahmsot ukulelén eljátszani. De nem lehetetlen.
- Tavaly felutaztam Pestre, és ott az egyik bárban hallgattam meg a jelölteket, egészen jó volt a felhozatal - jegyeztem meg, észre sem véve ez a nagy kavalkádban mennyire magányosan hangzik. - Pezsdítő látni az emberi sokszínűséget - tettem hozzá, és a poharamért nyúlva kiittam a gyümölcslevemet. - Hozzak valakinek még inni valamit? - pillantottam körbe, felvállalva az egyetlen feladatot, amit tudtam. Mégiscsak csapos voltam.
Felállva a konyhában egy pillanatra csak megálltam, és kifújtam az eddig bent tartott levegőt. Hallgattam a hangzavart, ami az ebédlőből áradt, és csak egy pillanatra is, de átadtam magam a szomorúságnak. Olyan régen engedtem meg magamnak, hogy ne dühös legyek, hogy még a lelkem is megkönnyebbült tőle. Aztán visszamenve Eszterékhez fordultam.
- És, mikorra tervezitek az esküvőt? Hogy álltok a szervezéssel? - próbáltam bekapcsolódni újra a beszélgetésbe.