Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

Az éves füredi Anna bál. Oly régen volt már ezen az eseményen, hogy szinte el is felejtette, hogy micsoda népségek járnak ide. Nagyjából hatszor kellett nemet mondania, számára irritáló férfiak meghívásnak, három öregasszony volt kíváncsi arra, hogy ő mikor kel el és a tetőpont az volt, amikor a full meleg unokatestvére bepróbálkozott nála, mert nem ismerte meg. Mindezek után már úgy érezte, hogy semmi és senki nem tudja földbe döngölni, ám ekkor meglátta Bontovich Mártont, aki körül ott legyeskedett a varázsvilág apraja nagyja. Apró mosollyal figyelte, ahogy a facér nők egyre csak simultak, simogattak és bájologtak a férfinak, ő pedig láthatóan elég kellemetlenül érezte magát.
Végül gondolt egyet, s határozott léptekkel indult meg feléjük, hogy utat törve magának, megragadja Mártont és egy határozott mozdulattal vonja magához, hogy ajkaik összeérjenek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=850284#post850284][b]Fölnagy Mirella - 2022.07.31. 13:04[/b][/url]

Az éves füredi Anna bál. Oly régen volt már ezen az eseményen, hogy szinte el is felejtette, hogy micsoda népségek járnak ide. Nagyjából hatszor kellett nemet mondania, számára irritáló férfiak meghívásnak, három öregasszony volt kíváncsi arra, hogy ő mikor kel el és a tetőpont az volt, amikor a full meleg unokatestvére bepróbálkozott nála, mert nem ismerte meg. Mindezek után már úgy érezte, hogy semmi és senki nem tudja földbe döngölni, ám ekkor meglátta Bontovich Mártont, aki körül ott legyeskedett a varázsvilág apraja nagyja. Apró mosollyal figyelte, ahogy a facér nők egyre csak simultak, simogattak és bájologtak a férfinak, ő pedig láthatóan elég kellemetlenül érezte magát.
Végül gondolt egyet, s határozott léptekkel indult meg feléjük, hogy utat törve magának, megragadja Mártont és egy határozott mozdulattal vonja magához, hogy ajkaik összeérjenek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=850285#post850285][b]Bontovich Márton - 2022.07.31. 13:11[/b][/url]

Tekintetemmel Miksát követem. Mindig azt mondom anyámnak, hogy nem kellene elrángatnia mindannyiunkat ide, mert felesleges az, hogy az egész pereputty felvonuljon, de szerinte ez kiváló lehetőség arra, hogy találjunk magunknak valakit - nyilván, pont itt -, illetve, hogy a gyönyörűszép húgainkat lássa a világ. Rendben, a gyönyörűszépen nem tudok vitatkozni, de akkor is. Hiszen Misi már házas, neki nem kell itt lennie, én egy gyökér vagyok ezen a téren, Milán szinte házas, Miksa meg saját bevallása szerint egyetlen kislánnyal éli világát, szóval az meg kérdéses, hogy milyen fokon. Jó, Martin és Miksa itt léte indokolt, anyám véleményezése szerint, de az enyém nem. Meg a másik kettőé sem. Ezen agyalok, ahogy csacsognak hozzám, és én bárgyún mosolygok, és csak szavakat hallok meg. Bájos, kellemes, jó illatú, combfeszesítő… combfeszesítő? Zavartan a hang irányába pillantok, és próbálom kitalálni, hogy ez hogyan jött szóba, de a következő pillanatban már egyáltalán nem számít, hiszen megérzem az ajkakat az ajkaimon. Egyetlen villanás erejéig láttam őt, de szokás szerint az elmém játékának hittem, viszont a csókja igazi, érzem.
Bal kezemmel a derekára fogok, közelebb húzom magamhoz, míg jobbommal a tarkójára fogok, ahogy finoman mélyítek a csókon, és érzem, hogy körülöttünk kihűl a levegő, míg kettőnk között mintha felforrósodna. És ha azt hiszi, hogy ebből ő jön ki nyertesen, ó nem. Én fogok. Ahogy elválnak ajkaink, szorosan tartom magam mellett, és körbepillantok.
- Ó, nyilván ismerik a menyasszonyomat, Fölnagy Mirellát. És mielőtt gyűrűt kérnének, sajnos, én balga rossz méretre emlékeztem, így éppen az ékszerészünk formálja át a vékony ujjakra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=850286#post850286][b]Fölnagy Mirella - 2022.07.31. 13:12[/b][/url]

Meggondolatlan, ezzel az egy szóval lehetne leírni a cselekedetét, de most az sem számít. Csak ki akarta menteni a másikat a helyzetből valami váratlannal. Nos, váratlan az lett, de úgy tűnik, hogy őt sokkal  jobban meglepi az egész. Mert az aprócskának szánt csók valami olyasmi érzést szabadít fel benne, melyet mintha már hiányolt volna. Márton közelségétől úgy érzi, hogy teste életre kel, mintha eddig téli álomban szenderült volna. Miután ajkaik szétválnak, kezével a férfi mellkasán támaszkodik meg és egy röpke pillanatig behunyt szemmel szívja el előle a levegőt.
Aztán rájön, hogy hol is vannak, ezért körbenéz. Arcán nincs szégyen, csupán fölényesség és ez egészen addig ott is marad, míg Márton meg nem szólal. - Ó Drágám, arról volt szó, hogy ezt még nem jelentjük be, tekintettel arra, hogy nem rég léptél ki egy másik jegyességből - néz grimaszolva a másikra és próbál szabadulni a szorításból, nyilvánvalóan eredménytelenül. - De, ha már ennyire kiteregetjük itt a nagyvilágnak a dolgainkat. Képzeljék el hölgyek, nemsokára kis Bontovich lurkók fognak itt futkosni - Mártonra vigyorogva simít végig a hasán, ami amúgy nincsen, de azért próbálja kitolni, hadd higgyék, hogy vannak ott gyermekek. - Jaj igen, hát sajnos Márton elég becstelen volt és így jártunk - tárja szét karjait. Nem, nem ő fog vesztesként kijönni ebből a dologból, hiszen neki teljesen mindegy, hogy ez a közösség mit gondol róla.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=850287#post850287][b]Bontovich Márton - 2022.07.31. 13:13[/b][/url]

- Valóban, de hát tudják, hogy van ez hölgyeim, családban marad. Amúgy is Mirella volt az első menyasszonyom, de nagyon fiatalok voltunk még, mostanra pedig tagadhatatlanná vált közöttünk az izzás.
A hölgyemények csodálkozással néznek ránk, aztán ez valahogy átformálódik, szinte látom, ahogy összekattannak az elemek, vagyis a tény, hogy elkeltem. Mert, ha menyasszonya van, akkor vőlegényként funkcionál, szóval gyakorlatilag házas. Elkelt. Vége van. Mondjuk az én esetemben ez nem teljesen valid. Mert volt menyasszonyom, elhagyott. Aztán megint volt, elhagytam, az elsőért, aki nem emlékszik rám. Vagy mégis? Az a csók, az a határozott odalépés… ó nem, ez bosszú volt, amiért otthagytam, meg azért, mert nem volt jó hangulatom, amikor odajött hozzám. És továbbviszi, méghozzá olyan módon, amire egyáltalán nem számítok, és érzem, ahogy kifut a vér az arcomból.
- Nos, valóban. Esélyem sem volt, hiszen látták, hogy mennyire határozottan kívánja kimutatni, hogy hozzá tartozom. Én is kifejeztem, hogy ő pedig hozzám. Nagyon szereti a nagy családomat, kifejezetten rajong Miksa öcsémért, így elhatároztuk, hogy mi is a sorsra bízzuk magunkat ebben a kérdésben. Ahogy látják önök is hölgyeim, ezt a csípőt szülésre teremtették.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=850288#post850288][b]Fölnagy Mirella - 2022.07.31. 13:14[/b][/url]

- Persze, a nagy szerelem, bizooony az mindent legyőz. Még akkor is, ha csak kényszerből kell házasodnia az embernek - vonja meg a vállait és Mártonra pislog mosolyogva. - De hát tudják, hogy van ez. Ha két családfő egy bormámoros estén megegyezik abban, hogy már pedig a gyermekeik akkor is összeházasodnak, hogyha undorodnak egymástól.. Nincsen senki, aki ellent mondhat nekik - lehet ezt nem kellene hangoztatni, de hát egyik nép sem lehet annyira ostoba, hogy ne lennének ezzel tisztában. - Gondoltam, hogy megmentem a húgomat a kényszertől, hogy ne kelljen rabságban élnie élete végéig - pislog sűrűn a másikra és ha már annyira közel vannak egymáshoz, jól megszorítja Márton ujjait, hogy érezze a törődést.
Aztán Márton olyan kést szúr belé a csípője említésével, amely már túlságosan sérti a becsületét. Arcára kiül minden, már nem a játékosság, már nem a bolondozás, hanem a sértettség köszön vissza tekintetéből. - Nos igen, úgy voltam vele, ha már Miksa túlságosan fiatal hozzám, akkor beérem a legvénebbel is, így legalább biztosan bekerülhetek a családba és  közelebb lehetek a kedvenc Bontovichomhoz - ebben még nem is hazudik. Egyértelműen Miksa a kedvence, hiszen ő a legnagyobb arc.
- Igen. A csípőm. Márton kedvence, elég gyakran hangoztatja, hogy mennyire nagy, ezzel megszégyenítve mindenki előtt engem, de hát tudják, hogy van ez.. A nők nem látnak, ha egy ilyen görény férfi van az oldalukon - hangja is más, már nem játszik. Ez csak egy kis jelzése annak, hogy innentől a szaviat biztosan nem fogja megválogatni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=850289#post850289][b]Bontovich Márton - 2022.07.31. 13:14[/b][/url]

- Igen, vannak a házasságok, amikben undorodnak egymástól az emberek, és vannak olyanok, amikben attól undorodnak, ha távol kell lenniük egymástól. Azt hittem, hogy az önöké az utóbbi, hiszen ennyire nyíltan felvállalni egy még csak előkészítések alatt lévő házasságot, ugyebár az utóbbira enged következtetni.
Úgy tűnik a combfeszesítős nő nem is olyan ostoba, mint amennyire meg tudott döbbenteni a szavaival, mert hát valóban ez történt. Szerintem tökéletesen kifejtette ezzel a pár mondattal azt, hogy mi milyenek vagyunk, olyanok, akik felvállalják egymást, mert fel akarják, én is ilyennek érzem magunkat most, ahogy itt állunk, tényleg akartam ezt, tényleg vele, csak úgy, hogy ő is akarja, és nem megint valami kicsinyes bosszú vezérelje. És ahogy rápillantok, úgy kerül a látószögembe az anyám, aki nem állt eléggé messze sem ahhoz, hogy ne hallja, amiket mondunk, sem azt, amiket teszünk, gondolom a csókot is végignézte, és van egy olyan érzésem, hogy Miksa is. Tényleg feleséget kéne találnom annak is, hogy leszálljon rólam.
- Ha pedig nem válik be ez a felállás, akkor majd vált, bár lehet, hogy ezt még az esküvő előtt kellene megejtenünk, hiszen az öcsém iránt láthatóan több érzelmet táplál, mint irántam. Néha olyan érzésem van, mintha elfelejtette volna, hogy mit jelentettünk egymásnak az elmúlt időszakban.
Többen kuncognak a társaságból, mintha vicc lenne, és én is nevetnék rajta, de csak egy keserű mosoly telik ki. Mondanám, hogy vicc, persze, csak valahogy kurvára nincs kedvem nevetni.
- Látják hölgyeim, ez a válasz a tökéletes példája annak, hogy hogyan ne viselkedjenek, ha egy férfi bénán udvarol önöknek. Nehogy a végén ne sikerüljön férjet találniuk. Tudják, mi férfiak igen egyszerűre sikerültünk, és a szaporodásra vagyunk bekalibrálva. Egy erős csípővel rendelkező nő a vágyaink netovábbja. Ha ehhez hozzájön az, hogy humoros, intelligens, önálló gondolatokkal rendelkező, harcias alkat, csak még gyönyörűbbé teszi.
Az utolsó mondatot már úgy mondom, hogy rá nézek, kényszerítem, hogy a szemembe kelljen néznie, hogy értse meg végre, hogy nem sértegetem, hanem bókolok. Nekem gyönyörű, az egész teste.
- A társam, aki tanít, hogy jobb ember legyek, aki vezet, ha eltévednék az úton, akiről tudom, hogy akkor is megvédi a gyerekeinket, egybetartja a családunkat, ha velem történik valami.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=850291#post850291][b]Fölnagy Mirella - 2022.07.31. 13:15[/b][/url]

Kedve lenne közbeszólni, mikor a nő szövegel, hogy azért álljon már meg a menet, hát ez csak egy játék, de nem teszi. Csak mélyen hallgat és emészti a szavakat. Ezért eshet meg az, hogy kezdi elveszíteni az irányítást, Márton bizony sokkal nagyobb fölényben van hozzá képest, melyre Mirella már csak kicsapongva tud válaszokat dobálni.
- Szeretem a legvégső pillanatig húzni a váltást, tudod sokkal viccesebb, ha ott állsz az oltárnál és hopp, másodjára sem jelenik meg a menyasszony - bár elsőre nem szándékosan bántotta meg, második alkalom meg úgysem fog bekövetkezni, hiszen csak játszanak. Egészen üdítő csatározás van kettejük között, mely annak fényében, hogy a körülöttük lévők mit sem sejtenek, még nevetségesebb számára. Miksa felé ujjait egyenként megmozgatva egy hatalmas mosollyal az arcán integet, majd tekintete a mellette állóra téved, aki jól hallhatóan, csak nem fejezi be az erős csípő vonalat. Ez pedig dühíti, s a düh mellett elhalványul az, hogy mellette olyan bókokat kap, melyeket máshol, mástól szívélyesen fogadna.
A kényszerítés hatására, tekintete elveszik Mártonéban, s ettől lábai kissé megremegnek. Érezte már ezt, annyira ismerős az egész, hogy biztos benne, hogy már megtörtént. Hallgatja a másikat, akinek szavai körbeölelik, nyugalmat és biztonságérzetet hoznak el számára egy pillanatra. Aztán észhez tér, észhez kell, hogy térjen, ezért köhint egyet, majd fejét elfordítja a másiktól.
- Ha megbocsájtanak, annyira meghatódtam ezektől a szavaktól, hogy egy kis levegőre van szükségem, mielőtt még elájulok - mondja némi éllel a hangjában, s ha Márton nem eresztené, akkor itt mindenki előtt kezd el vergődni, rángatózni, bármit is tenni azért, hogy az ölelésből szabaduljon és elindul, hogy szerezzen magának valami italt, amellyel kisétál a terasz egy távolabbi pontjára, ahol még véletlenül sincsen senki.
Mi az Isten volt ez? Lassan fújja ki a levegőt, tekintete a távolba mered. Nem gondolta volna, hogy egy kis játék ennyire felzaklatja, Márton szavai pedig egyenesen a földbe tiporták. - Muszáj minél előbb elmennem innen - dörmögi maga elé halkan, majd iszik egy kisebbet a pezsgőből.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=850292#post850292][b]Bontovich Márton - 2022.07.31. 13:16[/b][/url]

- Valóban, kár, hogy az első alkalmat nem nézted végig, fenomenális volt. Bár benne lenni, az az igazán felejthetetlen.
Van a szavaimban egy kis keserűség, amit próbálok leplezni, de hát ismer, vagyis ismert, mindenesetre biztos vagyok benne, hogy érzi, mekkora érvágás nekem az az eset. Érdekes helyzet amúgy. Egészen biztos vagyok benne, hogy feleségül akarom venni, hogy életem végéig mellette akarok lenni. Mégis, rémálmaim vannak az oltároktól, és elképesztően rosszul viselem azokat a pillanatokat, amikor egy-egy másik pár menetelését kell végignéznem. Fogalmam sincs, hogy hogyan veszek el majd bárkit is, hogy hogyan megyek oda tényleg, hogyan fogom tudni végigcsinálni, mert akarom, de nem merem. Zillével is próbánk lett volna, én pedig inkább szakítottam. Elengedem, hogy menjen, de nézem, hogy merre megy, és amikor kilép a teraszra, akkor kérek elnézést, hogy követhessem, és lassan sétálok felé, és csak akkor szólalok meg, amikor már biztosan mindenki hallótávolságon kívül van.
- Túlzásba estél az előbb. Én is, de te is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=850294#post850294][b]Fölnagy Mirella - 2022.07.31. 13:16[/b][/url]

- Én csak ki akartam menteni a hiénák karjaiból, erre maga rákezdett a faszságaira - nem tudja szépen kifejezni azt, hogy mit művelt Márton. - Kénytelen voltam valahogy megvédeni magamat - sóhajt egyet, majd megissza a pezsgő maradékát is. - De remélem boldog, nyert nem is kevés fölénnyel, szóval most akkor visszamehet és örömködhet, meg mit tudom én mit szoktak ilyenkor csinálni - teljesen mindegy, nem is akar ebbe belemenni, a lényeg most azon van, hogy Márton hagyja magára, ha lehet.
- Gondolom az anyjának amúgy is tartozik némi magyarázattal - szegény asszony. Az egész sztorijuk szenvedő alanya ő lesz, hiszen úgy dobták be őt most a hiénák közé, hogy még csak nem is készítették fel rá igazán őt. Tényleg nagyon sajnálja és ha már nem lesz ennyire felpaprikázott hangulatban, akkor biztosan meglátogatja majd a nőt, hogy bocsánatot kérjen tőle.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=850295#post850295][b]Bontovich Márton - 2022.07.31. 13:17[/b][/url]

- Bárcsak mindig így akarnál kimenteni.
Muszáj megmosolyognom a pillanatot. Annyira jó lenne, ha tényleg lenne közöttünk egy olyan kapcsolat, hogy csak rápillantunk a másikra, és tudjuk, hogy mennünk kell, elhozni onnan, kimenteni, megmenteni, és vele lenni. Nekem tetszett, még ha meg is lepett, az egész testem azt mondta, igen, jó helyen vagy, jó kezekben.
- Ez nem verseny. Le akarsz győzni? Mira, hát nem volt még elég?! Évekig vártam arra, hogy boldog legyek, és te azzá tettél, és én mindent feltettem egy lapra, rád, és mi lett a vége? Az, hogy nem emlékszel rám, de harcolsz velem, felém akarsz kerekedni, amivel nem tudom, hogy mit akarsz bizonyítani. De az előbb éreztem, hogy vágytál rám, és neked is érezned kellett érezned, hogy én is akartam. Miért ellenkezel? Miért nem adsz akkor egy esélyt, hogy bizonyítsak.
Az anyám említésére érzem, ahogy megfeszül a testem egy pillanatra, de utána megpróbálok ernyedtebb lenni. Az anyám és az öcséim, és a hugaim. Mindenki. Mindenki végignézhette.
- Mi a legrosszabb, ami történhet, a végén egyedül állok majd az oltárnál? Nem lenne benne semmi meglepő.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=850296#post850296][b]Fölnagy Mirella - 2022.07.31. 13:17[/b][/url]

Ő maga sem érti igazán, hogy pontosan minek szól ez a dac, ez a konokság, az állandó viaskodás. Akárhányszor találkoznak úgy érzi, mintha valami, aminek a hiányáról nem is tudott, megkerült volna. De nem akar ezzel az érzéssel együtt élni, nem akar hiányolni valami olyasmit, amit valószínűleg jó okkal akart feledni.
Nézi Mártont és szinte hisztérikus rohamot kap attól, hogy egész lénye azt súgja, hogy mellette otthon van.
- Márton, én nem engedhetem meg magamnak, hogy felém kerekedj. Amióta elhagytam az országot tíz éve, én irányítom az életemet és sajnálom, de hiába álmodok rólad, hiába érzem azt, ami szerinted itt van. Nem engedhetek neki, nem fér bele - és talán most túl sok mindent árult el egyetlen egy pillanat alatt, de inkább lesz egyenes ember, minthogy hazudjon.
- Mit szeretnél bizonyítani? - néz érdeklődve a másik fele.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=850297#post850297][b]Bontovich Márton - 2022.07.31. 13:17[/b][/url]

- Miért gondolod, hogy mellettem nem lehetsz szabad? Úgy nézek ki, mint aki elvenné a jogaidat? A családom úgy néz ki? Azt látod az anyámon, vagy a húgaimon, hogy nem lehetnek önmaguk?
Nem értem, hogy miért hiszi, hogy megfosztanám az élettől, csak mert mellettem van. Sosem vennék el tőle semmit, vele akarom megélni a pillanatokat. Mert elérte, hogy megszeressem, hogy ne lássak mást, csak őt. Nem látok mást, csak őt.
- Adnál nekem esélyt? Ha kizársz mindent, és ott találkozunk a parton, mint két idegen. Adtál volna esélyt?
Egészen közel hozzá állok meg, de nem annyira közel, hogy frusztrálja, vagy csapdába érezze magát. Csak nem akarom, hogy más is hallja azt, amiről beszélünk. Jelen pillanatban mindenki azt emészti, hogy jegyességet jelentettünk be. Arról nem is beszélve, hogy állítólag terhes. Hogy ebből hogy mászom ki? Fogalmam sincs.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=850298#post850298][b]Fölnagy Mirella - 2022.07.31. 13:18[/b][/url]

- Most erre csak egyetlen egy kérdésem van és akkor megérted. Tegyük fel, hogy lesz valami, hol képzeled el a közös életünket? - igen ez egy sarkalatos pont. Ugyanis ő nem akar ebben az országban élni és valahogy van egy olyan sejtése, hogy Márton pedig nem akar máshol. Hát családcentrikus, ő a családfő is, nincs mit vitázni ezen.
- Hát az alsógatyád mindenképpen megérdemelt volna egy esélyt - neveti el magát halkan. Valahogy nem tud se nemet, sem pedig igent mondani, hiszen az nem egy olyan helyzet volt, mint a filmekben.
- Nem tudom Márton, egyszerűen nem tudom - sóhajt egyet, majd a férfi háta mögé mosolyogva integet a nézelődöknek. - Miért mondtad azt, hogy jegyesek vagyunk?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=850299#post850299][b]Bontovich Márton - 2022.07.31. 13:19[/b][/url]

- Nem hagyhatom el őket, de megoldanánk.
Még kimondani is rossz, mert tudom, hogy nem így van, nem tudnánk megoldani, ingáznánk, amíg nem vagyunk házasok, majd veszekednénk, és csúnyább véget érne, mint amilyet így érne. Ha el tudnám engedni, ha képes lennék rá. De nem megy, nem tudom megtenni. Ezért vagyok most is itt, ezért próbálok minden lehetőséget megragadni.
- Mert önző vagyok, mert nem tudlak elengedni, mert időt akartam nyerni…mert az hittem, azért csókolsz meg, mert emlékszel végre, és ez volt a döntésed kinyilvánítása. Nem tudom. Kimondtam azt, amit abban a pillanatban helyesnek gondoltam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=850300#post850300][b]Fölnagy Mirella - 2022.07.31. 13:19[/b][/url]

- Miféle megoldás lenne az? Gondolom nem félig akarsz ott lenni senkinek sem, hanem teljesen, így valamelyikünk mindenképpen sérülne, nem? - nem is igazán vár erre választ, mert tudja jól, mi az. Egyiküknek fel kellene adnia mindent, márpedig ez lehetetlen. Különben is, minek gondolkozik ő ezen? Hát az egész abszurd. Nevetséges.
- Mennyivel egyszerűbb lett volna, ha bármi mással jössz, mint a jegyesség sóhajt, majd ismét nevet halkan. - Csak szépen elköszöntél volna tőlük, hogy dolgod van. Eljövünk onnan és én az orrod alá dörgölhettem volna, hogy megmentettelek. Ehelyett nézd meg, azt várják, hogy most akkor mi lesz - az égre emeli a tekintetét, majd vissza Mártonra. - Álmodtam veled. A kertünkben voltunk, én rajzoltam és te megjelentél. Zille volt a jegyesed, rá vártál és vitatkoztunk. Aztán valamiért majdnem összeestem, elkaptál és megcsókoltál. Annyira valóságosnak tűnt, mint az iménti.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=850301#post850301][b]Bontovich Márton - 2022.07.31. 13:20[/b][/url]

Hátrapillantok a vállam felett, majd megfordulok, és mosolygok, ellenállhatatlan kedvességgel, ahogy mindig teszem. Zavarba jönnek, és elfordulnak,  nem mintha ne lett volna egyértelmű, hogy ezt fogom tenni, de gondolom reménykedtek.
- Nem hiszem, hogy bármi mással jobban jöttem volna ki a helyzetből. Ne szánj engem azért, mert elvetted a boldogságom.
Annyira nehezen megy, hogy ne kiabáljak vele, hogy ne torkolljam le, amiért ő még mindig teljes nyugalommal bukkan fel. Hát még mindig nem érti, hogy mit tett? Hogy mennyire tönkretett engem, mennyire bántott.
- Hidd el, nyertél, bár sosem akartam versenyezni veled, de nyertél, akkor, amikor úgy döntöttél, hogy elveszel mindent.
Zsebeimbe csúsztatott a kezem, hogy ne lássák, mind a kettő ökölben van. Keserűen elmosolyodom az emlékére, amit álomnak hisz.
- Ez a valóság volt. Lehet, hogy nem végeztek elég alapos munkát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=850302#post850302][b]Fölnagy Mirella - 2022.07.31. 13:21[/b][/url]

Márton szavai mélyre hatnak, szinte fájnak neki. Nem gondolná magáról, hogy számolt azzal, hogy ők valaha is szemtől szembe kerülnek, hiszen akkor biztosan másként cselekedett volna. Mirellát sosem vezérli rossz szándék, csupán önző mód, mindig a saját vágyait helyezi előre.
- Lehet - vonja meg vállait, mintha mindegy volna. Azért mondta el, mert tudni akarta, hogy álmának mennyi a valóságalapja. De látva azt, hogy Márton mostanra már elég frusztrált és mérges, inkább nem boncolgatná a dolgot.
- Nem tartalak ám fel tovább, biztos van jobb dolgod is, mint itt mérgelődni miattam - közelebb lép, hogy azt a kevés távolságot, amivel megszünteti azt a kevés távolságot, melyet Márton hagyott kettejük között és jobbjával a férfi arca felé nyúl, hogy megsimogassa azt.
- Ha, csak fele ennyire csillogó szemmel néztem rád, mint ahogy te nézel rám, akkor nagyon ostoba voltam, hogy elvettem ezt tőled és kérlek ne haragudj rám - szavai őszinték. Biztos benne, hogy jó oka volt rá és csak a jó szándék vezérelte a tettét, de látva Márton szenvedését, rá kell jönnie, hogy valamivel nem számolhatott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=850303#post850303][b]Bontovich Márton - 2022.07.31. 13:21[/b][/url]

- Ha megbocsátod, mint a vőlegényed, most magadra hagynálak.
Kell egy pár óra nyugalom. A testvéreim és az édesanyám láthatóan jól érzik magukat, én viszont egyre rosszabbul, és az, hogy megsimítja az arcomat, egyáltalán nem segít. Mert azt érzem, hogy össze fogok omlani. Kell egy kis csend és nyugalom, mielőtt a nyakamba zúdul a családom, akik felháborodottan állnak majd az események előtt, vagy éppen Miksa, aki a kis Humor Herold hozzáállásával bosszant majd. Csak egy kis csend kell, egy kis elszeparáltság a hangos, zajos emberektől.
- Nem tudok nem haragudni. Még nem.
Egy nap talán elmúlik ez, de nem hiszem, hogy az mostanában lesz. Szinte kényszerítenem kell magam, hogy hátrébb lépjek, illőn meghajoljak, és elinduljak, hogy elmenjek a közeléből. A legutóbbi esettel ellentétben jelzem az öcsémnek, hogy elmentem, és valóban, vissza se nézve távozok, hogy alkoholba és alvásba fojtsam ezt a mai estét.