Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

A tegnap este hasznos információkkal szolgált számára, mindig tudta, hogy hasznos képesség van a birtokában, amit úgy döntött most sem lesz rest használni. Állati bőrében sokkal könnyebb Márton elleni információkat összeszedni, s tegnap a férfi kezébe adott jó párat.
Mirella okos nőnek tartja magát, néha tudálékos, de azért tudja, hogy mikor érdemes megszólalnia. Információi csekélyek, aligha tudná húgát meggyőzni arról, hogy Bontovich nem jó parti, így még még tárja magának, s majd ha elegendő lesz birtokába, akkor zúdítja.
Addig pedig.. Dolgozik azon, amiért elméletileg jött. Régi szobájában tölti legtöbb idejét, hiszen családjával vajmi keveset kíván társalogni, ám most mégis úgy határozott, hogy tervei megrajzolásához a szabad eget választja, így a ház mögött található több száz éves gesztenyefa alatt ül és próbálja a lehető legkreatívabb énjét elővenni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846786#post846786][b]Fölnagy Mirella - 2022.05.25. 16:50[/b][/url]

A tegnap este hasznos információkkal szolgált számára, mindig tudta, hogy hasznos képesség van a birtokában, amit úgy döntött most sem lesz rest használni. Állati bőrében sokkal könnyebb Márton elleni információkat összeszedni, s tegnap a férfi kezébe adott jó párat.
Mirella okos nőnek tartja magát, néha tudálékos, de azért tudja, hogy mikor érdemes megszólalnia. Információi csekélyek, aligha tudná húgát meggyőzni arról, hogy Bontovich nem jó parti, így még még tárja magának, s majd ha elegendő lesz birtokába, akkor zúdítja.
Addig pedig.. Dolgozik azon, amiért elméletileg jött. Régi szobájában tölti legtöbb idejét, hiszen családjával vajmi keveset kíván társalogni, ám most mégis úgy határozott, hogy tervei megrajzolásához a szabad eget választja, így a ház mögött található több száz éves gesztenyefa alatt ül és próbálja a lehető legkreatívabb énjét elővenni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846793#post846793][b]Bontovich Márton - 2022.05.25. 18:33[/b][/url]

Nem titok, hogy nekem nincs ehhez kedvem, de ez az elvárt. Kedvesnek lenni, ismerkedni, megismerni. Így hát, ezt teszem én is, naponta, kétnaponta látogatom a nőt, aki a feleségemmé fog válni, akitől gyermekeim fognak születni. Nem rossz társaság, csak hiányzik belőle a tűz, míg a nővérébe véleményem szerint túl sok jutott. Odakint várok, amíg elkészülnek, nyugodtan sétálok végig a kerten, míg észre nem veszem az idősebbik Fölnagy lányt. Ám legyen, elvégre vele is el kell fogadtatnom magam, így közelebb sétálva, de tisztes távolságban maradva, biccentek felé.
- Fogadásokat kötnek magára, hogy vajon itt marad-e mégis az esküvő után? Felügyelni, hogy a húga megkap-e mindent, amit megérdemel.
Mi mást mondhatnék neki? Mégis, valahogy azon kapom magam, hogy a legkevésbé sem szeretném elkerülni, hogy beszélgetnék vele. Nem értem, hogy mi történik velem, de nem tetszik az, amit tapasztalok. Az álmaim, a gondolataim, a vágyak, amik elöntenek vele kapcsolatban. Nem értem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846795#post846795][b]Fölnagy Mirella - 2022.05.25. 19:01[/b][/url]

- Azt hittem, hogy egy közelgő vihar miatt kezd egyre sötétebb lenni, de úgy tűnik, hogy csak az ön közeledtére akartak figyelmeztetni az égiek - szavai közben nem pillant fel, de csak azért, hogy befejezte azt a részt, amit éppen rajzol.
- Ha nyerni kíván, tegyen arra, hogy még a boldogító igent sem várom meg és nagyot szakíthat- emeli fel fejét a vázlatfüzetből, s szemei egyenesen Mártonéban pihennek meg.
- Csak nem eltévedt, hogy itt kötött ki? - míg szavait a férfihoz intézi, lassan megemelkedik. Ruháját szabad kezével kisimítja, hogy még véletlenül se legyen rajta egyetlen rakoncátlan ránc sem, majd alaposabban végig méri a másikat.
- Nehéz éjszakája volt? - teszi fel kissé tolakodó kérdését, mintha nem tudná, hogy az uraság mivel töltötte estéjét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846796#post846796][b]Bontovich Márton - 2022.05.25. 19:14[/b][/url]

- Gondolom akkor este is isteni sugallatra szökött meg.
Véleményem szerint mostanra se beszélnénk egymással másként, csak már öreg házasok lennénk, akik azért vágnak egymás fejéhez ilyeneket, mert sosem szerették egymást, és még nagyon sok évük lesz együtt. Tűz a tűzzel? Nem szerencsés.
- Nem lenne ott a húga esküvőjén? Amilyen csodálattal beszél kegyedről, biztos nagyon megviselné, hogy nem osztozik az örömében. Ő igazán boldog.
Ami rólam nem mondható el, és ez talán ki is érződik abból a különös és kissé talán szomorkás hangnemből, amit akaratlanul megütök. Nem akarom elárulni magam, de van némi bűntudatom, tudva, hogy nem adhatom meg neki azt, ami járna neki.
- Csak kiszellőztettem a fejem. A húgát várom, ilyenkor sétálni szoktunk. Ha van kedve, csatlakozzon.
Mi? Dehogy! Ne mondj már ilyen hülyeségeket, ne idegesíts! Már hogy lenne az, hogy ő eljöjjön velünk? Miért is akarok én időt tölteni vele? Nekem csak jó, ha ő nincs a közelemben.
- Nem kimondottan. Nagy családom van, az öcséim szívesen élvezkednek a helyzetemen, de meg nem ölhetem őket, sajnálatos módon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846803#post846803][b]Fölnagy Mirella - 2022.05.25. 20:48[/b][/url]

Sóhajt, s bár nem érzi, hogy magyarázattal tartozik, Márton megjegyzése előcsalogatja belőle a dolgot.
- Nyilván jól tudja, hogy akkor nem a maga személyének szólt a dolog. Annak idején - éppúgy, ahogy most is -, úgy gondoltam, hogy egy nőnek joga van a saját élete felett rendelkezni, elvégre már a XXI.században élünk - emellett kitart bármeddig. Érti Ő, hogy húga szerelmes, de vajon akkor is az lenne, ha mást is ismerne és nem csak azt, akit elrendeztek neki?
- Sok testvére van, igaz? Ön nem azt akarja nekik, hogy szabadon döntsenek? -néz érdeklődve a másikra. Ha nem, azt is elfogadja, sőt csalódni sem fog az ilyesfajta válaszban, csak növekedni fog ellenszenve.
- De, szeretnék ott lenni a húgom esküvőjén, azonban nem ezen- jelenti ki határozottan, anélkül, hogy ezen bármennyit is gondolkozna. Magyarázni nem szeretné, hiszen korábbi szavait csak ismételni tudná.
- Köszönöm az ajánlatot, de semmi esetre sem zavarnám meg a közös andalgásukat, hátha éppen ma keríti önt hatalmába az a bizonyos szerelem - ezt pedig iróniával a hangjában mondja, hiszen biztos benne, hogy Márton sosem lenne képes szeretni a húgát.
- Hmm, érdekesen hangzik. Alig várom, hogy megismerjem őket - ártatlanul mosolyog, míg fejében visszaidézi a tegnap látott és hallott dolgokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846807#post846807][b]Bontovich Márton - 2022.05.25. 21:24[/b][/url]

Nem válaszolok arra, hogy ez a huszonegyedik század, mert olyan, mintha magamat hallanám, én magam is ezzel az érvvel jöttem, hogy nem kell ezt erőltetni, had dönthessen saját belátása szerint, kedves lány, megérdemli, hogy szeresség.
- Ők szabad akaratukból döntöttek. Azok, akik már házasok. És szabad akaratukból döntenek azok is, akik még a házasság előtt állnak. Az én házasságom az apám kérése volt.
Nyugodtan beszélek hozzá, mert értem, hogy miért nem érti. Itt előtte róla volt szó, most pedig a húgáról van. Egyiküket el kell vennem, mert ez az egy megállapodás volt, amihez ragaszkodott.
- Nem vagyok egy nősülős típus, így megkönnyebbültem, amikor megszökött, csak azzal nem számoltam, hogy a húgát idővel az Ön helyébe állítják.
A szerelem gondolatára csak megingatom a fejem. Nem áll szándékomba szerelembe esni, és leginkább csak egy baráti házasságot látok magam előtt, ha szerencsés vagyok.
- Beleillik majd a társaságukba, élcelődhet rajtam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846809#post846809][b]Fölnagy Mirella - 2022.05.25. 21:31[/b][/url]

- Ez ostobaság -horkan fel az eddigieknél talán kissé hangosabban.
- Az hol fer, hogy nekik szabad, önnek vagy a húgomnak pedig nem? - képes Mártont is belekeverni, ha már annyira hajtja, hogy ez az egész csak az apja végett van.
- Minden tiszteletem annak, hogy ennyire tartja magát az apja akaratához. Nagyott nőtt emiatt a szememben, de könyörgöm.. - az égre emeli a tekintetét, majd a távolba, amerre a ház van.
- Sose fog belészeretni, csupán egy illúziót fog elétárni, amiről ő azt hiszi igazi.. Ez kegyetlenség - kissé mérges kezd lenni, s bár tudja, hogy nem illik, de valószínűleg úgy fog kiborulni nemsokára, mint még soha.
- Erről jut eszembe, terveztem önnek is egy ruhát. Várjon, had keressem meg - kinyitja a füzetet és csupán csak egyet kell lapoznia ahhoz, hogy a tarka, bohóc jelmez kiemelkedően és megmutassa magát Mártonnak.- Pont illik a helyzethez, elvégre ez a egész csak egy bohózat, nem gondolja?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846870#post846870][b]Bontovich Márton - 2022.05.27. 16:14[/b][/url]

- Én mondtam neki, hiszen hallotta.
A fogaim között szűröm a szavakat. Egyetlen perc alatt képes annyira, de annyira felidegesíteni. Az előbb már éppen kedvesen beszélgettünk, már éppen kijelentettem volna, hogy nem egy hárpia, nem egy téboly... erre most megint. Kegyetlennek nevez.
- Maga szerint én ezt élvezem? Ha ő mond nemet, az rendben van, de nem akar nemet mondani. Az Ön apja pedig erősködik, hogy a házasság meglegyen. Én az apám miatt belementem, és belemennék akár Önt, akár a húgát kell elvennem, de nem mondtam neki soha, hogy szeretem, vagy, hogy valaha szeretni fogom. De ő szerelemről beszél, ami nincs.
Szusszanva emelem az égre én is a tekintetem, mielőtt még kimondom azt, ami a nyelvemen van, hogy csak vágy van, de az sem a kisebbik, hanem a nagyobbik iránt. Minden éjjel, minden napközbeni el-elmélkedésnél őt látom, a villanó szemeit, az ajkait, a haját. Másabb árnyalatú, mint Zille haja, hiába szőkék mind a ketten. Tekintetem az égről a lapra fordítom, és magamat is meglepve, őszintén felnevetek.
- Az a piros tökéletes, de a kék mintha szürkítené a bőröm. Bár az is illik ehhez az egészhez.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846882#post846882][b]Fölnagy Mirella - 2022.05.27. 22:45[/b][/url]

Valahogy nem tud megbékélni Mártonnal. Érti, amit mond, hallotta minap is, ugyanakkor ha ránéz, azt látja, hogy szavaival szembe megy. Nem akarja, de megteszi, nem kényszerít senkit, de mégis belemegy a játszmába.. Neki ez túl sok, főleg a tegnap esti szavak után, melyek elhagyták száját, egyszerűen nem érzi az, hogy valaha is képes lenne rábízni húgát.
- Persze, hogy arról beszél, mert naiv és belenevelték, hogy milyen jó lesz maga mellett.. Mit vár egy gyerektől? - tudja, hogy Zille nemsokára felnőtt lesz, de számára egy gyerek, aki nem élt, nem tapasztalt, nem tehette azt, amit akart. Ez pedig egyáltalán nem fer vele szemben.
- Egy tizennyolc éves alig tudja, hogy mit akar az életében. Most gondoljon csak bele, Ön tisztába volt azzal, hogy mit szeretne? - csak szimplán kíváncsi, s ha azt a választ kapja, hogy igen, hát elfogadja. Azonban nem tántorít attól, hogy testvére mást érdemel.
- Szerintem ebben kéne a nagy eseményen megjelennie, tűntetőleg, ha már állítólag annyira nem fűlik a foga hozzá - még el is készíti neki, ha felveszi. - Sőt.. Talán ezért a produkcióért még itt is maradnék - teszi hozzá aprócska mosollyal arcán.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846883#post846883][b]Bontovich Márton - 2022.05.28. 05:43[/b][/url]

- És magába mit neveltek bele?
Mert, hogy ő is volt tizennyolc éves, emlékszik ő arra, hiszen akkorra programot szerveztek nekik, esküvő címszóval. Csakhogy a lány nem kért a buliból, és legyünk őszinték, valahogy titkon azt reméltem, hogy a húga követi. A testvérek majmolják egymást, nem?
- Igen, tanítani szerettem volna.
De ez ugye sosem valósult meg. Van hozzá végzettségem, a kicsiket is taníthatom, és azokat is, akik tanodákban vagy egyetemeken koptatják a padot. Az apám halála után nem kellett volna visszamennem, de én akartam, legalább arra a kis időre, amíg a gyakorlatot teljesítettem, olyan életet élhettem, amilyet én akartam, és nem olyat, amilyet a helyzet erőltetett rám.
- Mindenképpen. Ha pedig ezzel elérhetem, hogy még tovább élvezhessem kiemelt figyelmét, már holnap elkezdek ehhez hasonlókban járni. De azért előbb engedje meg, hogy megkérdezzem, mégis mi a franc baja van magának velem?
Mert ez már nem a húgáról szól. Mások örülnének neki, hogy nem hetvenéves, kivénhedt, kék pirulán élő öregember vagyok, vagy egy beteg állat, aki olyan dolgokra kényszeríti az a butuska kislányt, amilyeneket elképzelni se akarok, mert nekem is vannak húgaim és felmegy bennem a pumpa. Én ennek a nőnek nem tettem semmi rosszat, mégis, állandóan azt érzem, hogy gyűlöl engem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846897#post846897][b]Fölnagy Mirella - 2022.05.29. 03:35[/b][/url]

- Higgye el, hogy tökéletesen taníttattak - ezt nem tudja elvitatni sem a szüleitől, sem a nagyszüleitől. Egészen addig, míg a két apuka egy délután / este folyamán, meg nem álmodták, hogy házasság kell. Ott valami örökre meghalt benne Arnold irányába.
- Nemes cél - s ezt lekezelés és gúny nélkül képes mondani, hiszen komolyan gondolja. A jövő nemzetét nevelni nehéz és becsülendő feladat, főleg ha valaki képes szívét és lelkét beletenni. Mirella pedig kinézi Mártonból, hogy ő ilyen ember, már csak azért is, mert minden ellenszenv ellenére látja és hallja, hogy viszonyul a fiatalabb generációhoz.
- Élvezhesse, mi? - felnevet ettől a mondattól, de azt maga sem tudja megmondani, hogy zavarában avagy gunyorosan. Nem érti az egészet. Ellenszenvet és némi undort kellene éreznie a fickó iránt, hiszen szégyenletes, hogy húgát mibe rángatja, Mirellában viszont más végett dolgoznak az érzések. Vonza a férfi, minden mozzanat, a beszéde, a stílusa, az egész lénye. Többet és még többet akar tudni róla.
- Ne keserítsen el, mióta itt vagyok nem tetszésemet adtam mindennek, amiről ez az egész szól, itt osztom magának szavaimat és nem érti mi a gondom önnel? - csalódottan szorítja magához a füzetet és tekintetét az égre emeli egy pillanatra.
- Pedig már kezdtem azt gondolni, hogy nem is olyan vészes, hiszen aki okítani akarja a jövő nemzetét, az bizonyosan tanult ember.. Erre tessék - húzza el szája szélét, mintha igazán csalódott volna abban, hogy Márton nem érti ezt az egészet. Hát hányszor kell még elmondania, hogy az egész esküvő a gondja, illetve az, hogy Márton nem képes ezzel szembe menni? Siralmas a helyzet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=847180#post847180][b]Bontovich Márton - 2022.06.01. 20:34[/b][/url]

- Ezt nem kétlem, és a kérdésem nem is erre irányult.
Reflektálok nyugodt, bár talán kissé gúnyos hangon, és elképzelhető, hogy az arcomra kerülő mosolyt is ezzel a kettővel lehetne jellemezni. Nyugodt, de gúnyos. Egy igazi kis rohadék vagyok.
- Felpezsdít.
Még bólintok is, hogy nyomatékot adjak a szavamnak, hogy bizony, úgy van az. A szép vagy éppen csúnya az egészben, hogy valóban így van. Üdítő a csípkelődése, a kis vitáink, az, ahogy fel van háborodva, és ahogy az én vérnyomásomat is képes megugrasztani. Vágyom rá, és ezzel meg is magyaráztam, hogy miért halnak olyan korán a férfiak. Mert a nők, akiket választanak, nem átlagosak, hanem olyanok, akik az idegeikre mennek. Vajon valóban ennyi volna? Az üdítő társasága? Nem, valljuk be, nem csak a személyisége vonz, hanem mindaz, ami ő, mindaz, ami megjelenik az álmaimban, és amiket ébren is csinálnék vele. Annyira szeretném, ha csinálhatnám vele. De ő a menyasszonyom nővére, nem lehet csak úgy az enyém, nem tehetem csak úgy meg vele.
- A helyzetet állandóan becsmérli. Nem engem, ha helyzetet. Szerény véleményem szerint, és persze megnézve azokat a bizonyos opciókat, én az egyik legjobb választás vagyok abban az esetben, ha egy hajadon hölgy előnyös házasságot kíván kötni. A húga járhatott volna sokkal rosszabbul is. De ha az oly nagyon áhított szerelmi frigyet tartogatja neki, akkor szabadítsa fel, jöjjön hozzám feleségül, és így a húga találhat magának olyan ideális férjet, akit maga is elfogad.
Valahol ott szerettem volna abbahagyni, hogy én magam előnyös parti vagyok, de valahogy nem tudtam elhallgatni, és csak úgy kicsúsztak a gondolataim. Na most kellene azt mondani, hogy "léptem", és tényleg lelépni, de azt valahogy még cikibbnek érzem, mintha simán csak itt maradnék. Így hát csak állok vele szemben, és nézem őt. Mi a francot művel velem ez a nő?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=847182#post847182][b]Fölnagy Mirella - 2022.06.01. 21:20[/b][/url]

Tekintetét az égre emeli, mert nem képes beinni magába Márton lódításait. Pedig, ha a férfi tudná, hogy Mirella milyen csatákat vív magával egy-egy álom, pillanatnyi képzelgés után, melyek főszereplője mindig Ő. S nem, nem azért mert éppen fojtogatná vagy máglyára vetné..éppen ellenkezőleg. Távolság kell közéjük, ezért sem akar sokáig maradni.
- Igaza van, származása és nemessége, mely apjának tett ígérete felé irányul, vitathatatlan. Ám, nem gondolom, hogy ez a több, mint tíz év ön és a húgom között egészséges lenne.. Már meg ne haragudjon, ezzel nem önt öregezem le, hanem Zille gyermeki korára gondolok. Nem élt, nem kapott lehetőséget arra, hogy saját maga legyen, hanem megmondták neki, hogy ez lesz és kész. Ő pedig nyolc, kilenc évesen aligha tudott volna ellenkezni. Elhitte, hogy ennél nem lehet több, jobb és engem ez bosszant - kifejezetten dühíti, hogy húga nem is élhet, hanem eldöntötték, hogy Bontovich asszonyság lesz és kész. Zille talán azt sem tudja, hogy ezen felül van más lehetősége is.
- Már megbocsásson, de ön részeg? - kérdezi felháborodva, mikor Márton azzal jön, hogy menjen ő maga hozzá. Hogy is ne. Megszökött tíz évvel ezelőtt, most meg majd mindent eldob és rohan a férfi karjába, nem? De.
Kérdése közben közelebb is merészkedik, hogy orrával egy mélyebbet szimatoljon a Márton felől érkező illatfelhőből, de ez bizony hibának ígérkezik. Lábai kissé megremegnek, s jobb híján a férfi karját kapja el, hogy ne essen fenekére. Ez határozottan nem alkohol szag. Mirella számára inkább túlságosan bódító a parfüm valamely összetevője.
- Bocsánat. Én, én jobb, ha megyek - szabadkozik zavartan, s ha Márton nem kívánja maradásra bírni, akkor bizony a szőkeség menekülőre fogja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=847230#post847230][b]Bontovich Márton - 2022.06.03. 21:33[/b][/url]

Van abban valami mély elégtételt keltő, ahogy a kisasszony tekintete az égre emelkedik. Mintha érezném, hogy én is nekiálltam azokat a bizonyos határokat feszegetni. Ó, de még mennyire, hogy nekiálltam. Széles vigyor jelenik meg az arcomon, ahogy látom a bájos kisasszonyka szenvedését, nehéz ügy, ha az embernek meg kell felelnie bizonyos társadalmi elvárásoknak. Épp ezért örülök kifejezetten, hogy legalább az álmaink a mieink, és abban szabadon szeretkezhetünk, ha épp arra vágyik az elmém, és mostanság igen sokszor, sok féle módon vágyik erre.
- Ha jól emlékszem, ötöt szoktak ideálisnak mondani, azonban az is tény, hogy a mi társadalmi szintünkön a tíz elenyésző. Ezzel nem tud vitatkozni, mikor egy-egy házassági szezon másból sem áll, mint alig nagykorú leányok és korosodó urak házasságkötéseinek sorozata.
Sok ilyenen voltam én is, főleg gyerekként. Mostanság inkább korban megfelelőbbre törekednek az emberek, és valahogy a szellemi képességek és a beszámíthatóság kezdett csökkenni. A tavalyi – ha jól emlékszem tavaly volt – szenzáció például a börtönből frissen szabadult árva Krise fiú és a nála valamennyivel fiatalabb Machay lány frigye volt. Tiszta szerelem? Nem hinném, hogy rácsokon át, és érzelmes börtönlevelezésben jegyezve találták meg az ideális párt egymásban.
- Nem, ahogy drogot nem keverünk alkohollal, úgy önt sem keverném vele. Ön és az alkohol együtt számomra már életveszélyes túladagolás lenne.
Hogyan is ússzuk meg azt, hogy idő előtt eligyuk a májunkat? Csak egy felvágott nyelvű Fölnagy kell, és meg is oldottuk a problémát. Még a végén hálás leszek ennek a nőnek, és ennek éppen hangot is adnék, ha épp nem akkor botlana meg, és kapaszkodna belém. Én, végig se gondolva, hogy mit cselekszem, ösztönösen kapom el, és innen valószínűleg összemosódik az álom és a valóság, mert nem csak megtartom, hanem közelebb vonom magamhoz, egészen közel, annyira, hogy a ruhán és bőrén át is hallom a szívének verését. Létezik, hogy olyan hevesen ver, mint az enyém? Az ijedelem, ugyebár, ám én mégsem ezt helyezem előre, sokkal inkább mást, és ahogy kimondja, hogy mennie kéne, és úgy mozdulok előre, hogy ajkaimmal ajkait érintsem, és mielőtt még további butaságokat mondana, magamat is meglepő szenvedéllyel csókolom meg. Az íze, az illata, a lénye bódító hatással van rám. Miért is kellene nekem alkohol, ha itt van ő? Csak őt akarom…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=847240#post847240][b]Fölnagy Mirella - 2022.06.04. 05:58[/b][/url]

Nem sok helyzetben adódik az, hogy ő menekülőre fogja, de mikor Márton illata körbe keríti, s megbabonázza, akkor bizony elkezd fejében villogni a vörös fény. Mennie kell. El kellene rohannia úgy, hogy vissza sem néz és a hátralévő napokban messzire kerüli őt. Ám ehelyett mit csinál? Élvezi a közelségét, újból magába szívja a bódító illatot és elveszti minden józan eszét. Szerencsére a pillanat tört része alatt veszi észre, hogy ez így egyáltalán nem jó, ezért is kíván kihátrálni, ám Márton egyre közelebb vonja őt magához.
Egy csók előtt mindig van az a pillanat, mikor tudod, hogy most mi fog következni. Elfogy a levegőd, érzed, hogy a szíved egyre hevesebben, szinte már a dobhártyádat verve jelzi, hogy ez kell neki. Mira hiába tudja, hogy ez mekkora hiba, képtelen arra, hogy ne adja át magát egyetlen pillanatig. S ez a pillanat pont elég arra, hogy megérezze Márton ajkait, amik nem követelőznek, nem taszítják, nem tudná megmondani, hogy milyen érzéseket váltanak ki belőle. Többet akar, mindenre vágyik, amit képes lenne ebben a pillanatban adni neki a férfi, s ez a hirtelen belé hasító érzés van annyira erős, hogy felébressze a szőkeséget. Ez nem lehet, az ő szerelmi története.
- Mégis mit képzel? - csattan fel váratlanul és arcon üti a másikat. - Maga bolond? - néz a másikra értetlenül, ám az értetlenség nem is Mártonnak szól, hanem leginkább saját magának, hogy miért is engedte, miért adta át magát. - Tudtam én, hogy vaj van a füle mögött, de hogy éppen a jegyese nővérével próbálkozik… Ez hallatlan - hápogja hevesen, hangját mégsem megemelve, mert nem szeretné, ha valaki hallaná őket.
- Kedves öntől, hogy adott még egy okot arra, hogy ne akarjam ezt az esküvőt - és itt most nem arra gondol, hogy mennyire vonzódik a másik félhez. Ő inkább arra céloz, hogy felnyissa húga szemét, hogy egy nőket kergető, talán soha meg nem nyugvó férfit szeret.
Márton vállai felett elpillant a ház felé. Zille teljes pompájában megérkezett, s ha innen tippelnie kellene, akkor Márton szerencséjére, nem látott semmit. - Jelenése van - közli hűvösen, leplezve azt, hogy legszívesebben most ő andalogna a másik mellett, hogy megmutassa neki a titkos helyeket, ahol régen elbújt, hogy élvezzék kicsit egymást, megismerjék a másikat. Képtelen emiatt elköszönni vagy bármi továbbít mondani, így csak kihúzza magát és elindul a házzal ellentétes irányba. Mondjuk azt, hogy elmenekül az emberek elől, hogy egy kissé lehiggadjon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=847241#post847241][b]Bontovich Márton - 2022.06.04. 07:20[/b][/url]

Nem tudnám megfogalmazni, hogy mégis mi történik velem, hiszen soha életemben nem vesztettem még el úgy a fejem, mint amennyire képes vagyok kifordulni magamból a közelében. Nagyon sok mindent megtennék vele. Van, hogy úgy érzem felpofoznám, máskor letépve a ruháit tenném magamévá bárhol, bármikor. Alig pár napja ismerjük egymást, mégis, egészen biztosan tudom, hogy benne megtaláltam azt a nőt, akit egész életemben kerestem. Ennek örülnöm kéne nem? Szerelemből, vágyból, szenvedélyből szerettem volna mindig házasodni, és itt van ő, aki mindent megtestesít. Első látásra megtetszett, és minden szóváltásunkkal egyre nő iránta a lelkesedésem. Csakhogy, már nem ő a jegyesem, ő azzal, hogy akkor éjjel megszökött, elvette az esélyt, és én most a húgával vagyok kényszerű jegyességben. Mit jegyességben?! Hiszen küszöbön az esküvőnk, melyre  a tőle kapott pofon ébreszt rá.
- Ez a maga hibája.
A fejemben a mondat úgy hangzott, hogy "igen, mert tagadhatatlanul vonz engem", de hát, ahogy kinyitottam a számat, valami egészen más jött elő, és erre nem kifejezetten vagyok büszke. De nem tudom, hogy ő hogyan gondolkozik, szeretném megkérdezni tőle, de nem hagyja, mert a sors fintoraként feltűnik a húga, és amíg én akaratlan is odapillantok, ő távozik. Nem hiszem el, hogy ebbe a slamasztikába kerültem. Nem hiszem el. Gyorsan megigazítom a ruházatom, és ha csak egy kevés rúzs vagy bármilyen kencefolt is van rajtam, azt egy gyors mozdulattal eltávolítom, és Zille felé indulok, mintha minden rendben lenne. Könyörgöm, valaki nyírjon ki, mert én ezt nem fogom tudni végigcsinálni.