Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

Alig telt el hat óra azóta, hogy tíz esztendő után végre ismét magyar földön lehet, mégsem azt a mindent elsöprő boldogságot lehet leolvasni arcáról. Sőt.. Düh, méreg, csalódottság és értetlenség keveredik egy cseppnyi alkohollal, melyet az egyik standnál szerzett, miközben a vízpart felé vette az irányt.
Neveltetése kiváló, ért a borokhoz, tudja, hogy milyen rövidet mely alkalmakkor illik kínálni, s azzal is tisztában van, hogy mely ételhez mi passzol. Ám most ezen tudását hátrahagyva, nagy ívben tett a kifinomultság minden szabályára, s egy mojitot tett magáévá, melynek több mint a fele már gyakorlatilag a huszadik lépésnél nem volt meg.
Nem érti mi történik. Nem tudja feldolgozni, hogy anyja miért ment bele ebbe a nevetséges helyzetbe. Azzal pedig főleg nem tud mit kezdeni, hogy húga, hogy lehet ennyire naiv és vak, hiszen ugyanahhoz az emberhez készül hozzá menni, akinek annak idején őt szánták. Hát mi ez, ha nem valami szörnyű blamázs? Miért nem választhatott magának ez a tündéri teremtés valakit, aki egyfelől korabeli, másfelől pedig szereti!? Mert ő aztán el nem hiszi, hogy igaz szerelem van a levegőben, akármit is mondanak számára.
Kinéz magának egy padot, tökéletes rálátás a vízre, nincsenek a közelben emberek, úgy érzi, hogy ott picit talán lenyugodhat. Igazít kalapján, napszemüvegét felcsapja, majd határozott léptekkel indul meg a kiválasztott ülőalkalmatosság felé. Útközben felfigyel a hangosan viháncoló, fiatal lányokból álló csoportra, s tekintetével megkeresi, ugyan mi avagy ki lehet eme mustrának a célpontja, de számára egyetlen érdemleges dolog sincs a közelben, így hát csak helyet foglal és igyekszik megemészteni az új információkat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846632#post846632][b]Fölnagy Mirella - 2022.05.23. 12:59[/b][/url]

Alig telt el hat óra azóta, hogy tíz esztendő után végre ismét magyar földön lehet, mégsem azt a mindent elsöprő boldogságot lehet leolvasni arcáról. Sőt.. Düh, méreg, csalódottság és értetlenség keveredik egy cseppnyi alkohollal, melyet az egyik standnál szerzett, miközben a vízpart felé vette az irányt.
Neveltetése kiváló, ért a borokhoz, tudja, hogy milyen rövidet mely alkalmakkor illik kínálni, s azzal is tisztában van, hogy mely ételhez mi passzol. Ám most ezen tudását hátrahagyva, nagy ívben tett a kifinomultság minden szabályára, s egy mojitot tett magáévá, melynek több mint a fele már gyakorlatilag a huszadik lépésnél nem volt meg.
Nem érti mi történik. Nem tudja feldolgozni, hogy anyja miért ment bele ebbe a nevetséges helyzetbe. Azzal pedig főleg nem tud mit kezdeni, hogy húga, hogy lehet ennyire naiv és vak, hiszen ugyanahhoz az emberhez készül hozzá menni, akinek annak idején őt szánták. Hát mi ez, ha nem valami szörnyű blamázs? Miért nem választhatott magának ez a tündéri teremtés valakit, aki egyfelől korabeli, másfelől pedig szereti!? Mert ő aztán el nem hiszi, hogy igaz szerelem van a levegőben, akármit is mondanak számára.
Kinéz magának egy padot, tökéletes rálátás a vízre, nincsenek a közelben emberek, úgy érzi, hogy ott picit talán lenyugodhat. Igazít kalapján, napszemüvegét felcsapja, majd határozott léptekkel indul meg a kiválasztott ülőalkalmatosság felé. Útközben felfigyel a hangosan viháncoló, fiatal lányokból álló csoportra, s tekintetével megkeresi, ugyan mi avagy ki lehet eme mustrának a célpontja, de számára egyetlen érdemleges dolog sincs a közelben, így hát csak helyet foglal és igyekszik megemészteni az új információkat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846634#post846634][b]Bontovich Márton - 2022.05.23. 13:15[/b][/url]

A futás, azt mondják, hogy minden érzékszervedre hat. Megérzel olyan illatokat, amiket mások nem, megtapasztalsz olyan részeket a testedben, amikről nem is tudtad, hogy jelen vannak, átszellemülsz, meglátod, az élet másik oldalát. Amikor futsz, máshol jársz. Hogy ez mennyire rohadtul igaz. Olyan háromszáz métert, ha futottam eddig, jó nem életemben, mert gyerekként azért a futás az teljesen más, de mondjuk úgy, hogy az első tíz évben. Vidéki srác vagyok, nekem nincsenek olyan pesti vágyaim, hogy rohanjak a combino után, amikor már sorban áll a következő. A mai napig nem tudom, hogy mi a különbség a négyes és a hatos között, mert esküszöm, a táj mindig ugyanolyan. A vidék az valahogy nyugalmas, nem tudom, talán az anyatejnek más az összetétele, de mi nem vagyunk ilyen idegbetegek. Szóval, háromszáz méter, most már hatszáz, ha hozzáadjuk azt a háromszázat, amit ezen a partszakaszon megtettem, és csak azért nem állok meg hirtelen, mert látom a csajokat. De még mennyire, hogy látom őket. És hát tetszik nekik, hogy futok, én meg nyilván nem akarok gáz lenni. Majd úgy csinálok, mintha régóta futottam volna.
Honnan az a viszonylag átlagnál egy fokkal kidolgozattabb emberi test, melyet éppen átmozgathatok? Imádok mugli mód élni. Zsákokat cipelek, meg kerteket ások fel, jó olykor pihentetni a mágiát, majd újra rátalálni. Hát innen. A kerti munkákból. Nem, nem én vagyok a kertész, bár nem rossz szakma az sem, ha hihetünk a mugli filmeknek. Tudjátok, az ilyen bomba MILFek mind alkalmaznak kertészt. Szóval valóban hat mindenre. Érzékelem a csajokat, érzem, ahogy a testem minden pontja már most ég és fáj és gyűlöl, és ami azt illeti… valami büdös. Nem tudom, hogy mi. De valami. Ahogy megálltam, egyből éreztem, és ez eléggé undorító. Olyan ismerős, de hirtelen nem is tudom beazonosítani. Így helyette a kulacsomból iszom, és egy kicsit le is spriccelem magam. Mondom, amerikai filmek, zseniálisak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846635#post846635][b]Fölnagy Mirella - 2022.05.23. 13:20[/b][/url]

Bár hihetnénk, hogy ő nem az a fajta, aki az ilyen jelenetekre felfigyel, főleg jelen állapotában, ám csalódást kell okoznia. Minden felsőbbrendű, tanult mimika és modor mögött, még mindig ott lapul némi, gyermeki kíváncsiság és báj, így nyilván odafordítja fejét a jelenségre.
Szemüvegét lassan tolja le orrára, hogy afelett nézze végig a férfit, kinek úgy tűnik, mozgása túlságosan megjátszott és esetlen. Hangját akkor nem tudja visszafogni, mikor a hímegyed képes a fél literes flakon maradék tíz cseppjét magára csepegtetni. Nem. Akkor sem füttyent vagy esetleg vágyakozása sóhaját fejezi ki, hanem inkább csalódottan ciccent párat és hangosan szürcsöl kettőt az italból. Lábait kecsesen keresztbe teszi egymáson, hátát megtámasztja a pad háttámláján, majd a közelebb érkező, magát szép fiúnak tituláló, kanegérre néz.
- Héj szépfiú! - int neki bájosan mosolyogva, kalapját megigazítva. - Igen, te ott - ujjait szeleburdi, buta kislányként, majdnem szemérmesen mozgatja, s vár, hogy már teljes figyelmét megkapja a férfinak. - Ez a futás, ez a test, huhh, wáóó - legyezgeti magát, mintha tényleg annyira lenyűgözte volna az egész. Olyan jól játssza a dolgot, hogy szinte maga is elhiszi, hogy tényleg tetszett neki az iménti.
- Szóóóval.. Nem is tudom, hogy mondjam, mert izé, na.. - játszik még tovább, hogy legyezgesse emberünk hiúságát, aztán feltolja a szemüveget. Feláll, jól végig méri még egyszer, megrázza a fejét, kiürült poharát a szemetesbe dobja, s újra megszólal. - Kutyaszarba léptél, te gyökér.. Szívesen - neveti el magát, majd elindul a partszakasz másik irányába.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846649#post846649][b]Bontovich Márton - 2022.05.23. 21:17[/b][/url]

Annyira hiteles, hogy esküszöm, egy pillanatra felmerül bennem a gondolat, hogy be kéne vetni a féloldalas mosolyt, meg a kisfiús sármot. Mármint baszki, ez a nő bomba, komolyan nem csak tíz per tízes, hanem ilyen jó és tíz per százas vagy száz per tízes, vagy, hogy a bánatba kell az ilyet rangsorolni. Szóval nagyon rendben van. És szerintem csak szórakozni akar velem, mert, akinek ilyen utánfutója van, ahhoz általában jár egy benga nagy karosszértialakatos. Nem, kérlek, nézzétek el, a húgaim még otthon laknak, és a nyelvjárásuk, nos, mindenképpen hagy kívánnivalót maga után. Én meg persze átveszem ezeket, de csak fejben, hála a magasságosnak, mások előtt tudom tartani magam. Szóval egy ilyen nő meg egy olyan srác, mint én? Esélytelen. Bár elsírhatnám neki, hogy az első menyasszonyom megszökött, a második meg a húga, aki nagyon kedves és tényleg aranyos, de van egy olyan érzésem, hogy a szökevény elvitte fejben amit el lehetett.
- Mi a…?
Éreztem én, mondtam, hogy ismerem ezt a szagot, és egy pillanatnyi rosszullét és öklendezés után már kapcsolok annyira, hogy legalább letöröljem a talpamról a szart, ám ez neki meg pont elég ahhoz, hogy továbbinduljon, és öregem, hát a segge is milyen. Rendben, ez a lány nem létezik. Hallucinálok, biztos, hogy magas az uv, meg a páratartalom, vagy az lehet, hogy éppen alacsony, de az száz, hogy ez a nő nincs itt, mégis, ahogy fixírozom, és bár ezt nem illendő bevallani, mégis megteszem.
- Te meg rágóba ültél, az se jobb.
Bár lehet, hogy nincs is ott semmi, csak a szemem hallucinálja azt is, mert akarom, hogy maradjon még, de esküszöm, hogy van valami extra, oda nem illő a hátsóján.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846650#post846650][b]Fölnagy Mirella - 2022.05.23. 21:26[/b][/url]

Mai nap egyetlen élvezeti forrása az, hogy egy picikét engedett magának és - ha csak szavakkal is - játszott. Több időt azonban nem kíván erre fecsérelni, ezért indul tova, s már - már őrlődne tovább azon, hogy mit is kéne tennie a családi béke fenntartásával, mikor a hozzáintézett mondat megállásra készteti.
Most bizonyára neki kellene állnia feszettül körözni körbe, körbe a tengelye körül, miközben a fenekén lévő állítólagos rágót keresi.. De mint tudjuk, úrinő nem tesz ilyet, csupán lassan megfordul és bal szemöldökét felvonva néz a férfira.
- Anyukád nem tanította meg, hogy ne nézegesd a nők hátsóját? - ezt pedig képes rezzenéstelen arccal kérdezni, annak ellenére, hogy tervezői ruhadarabban van, ami nem volt olcsó és ha tényleg rágó van benne, akkor bizony annak gyorsan kell kijönnie varázslattal vagy anélkül. Ennek ellenére még mindig nem kezdi el kergetni a hátsóját, mint kutyák a farkukat, szép is lenne ilyen képet kialakítani magáról.
- Fogd csak meg - s nem igazán várva arra, hogy felfogja-e a másik amit mond, táskáját dobja felé, majd szoknyáját megfogja derekánál és szépen lassan elkezdi előre forgatni, hogy azon rész, mi eddig farát takarta, most előre kerüljön.
- Van még a vizedből vagy az összeset magadra ráztad? - néz a másikra érdeklődve, s bár az a szerencsétlen cipő jobban visít egy fürdetésért, a nő úgy érzi, hogy ez a szoknya többet ér, mint a férfin lévő kevés gönc összesen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846651#post846651][b]Bontovich Márton - 2022.05.23. 21:27[/b][/url]

- Mintha… igen, halványan rémlik, hogy mintha mondott volna valami ilyesmit.
Persze, mint minden egészséges családban felnőtt gyereknek, nekem is elmondták, hogy ne drogozzak, ne igyak, ne dohányozzak, ne legyek tiszteletlen a nőkkel, ne verjek gyereket, ne alakoskodjak, volt egy csomó ilyen “ne” kezdetű dolog, mintha az életnek is lenne házi áldása, nem csak a nagyi falának. A
szemöldököm megemelkedik az utasításra, mert hát kérem szépen, én egy nagy család feje vagyok, nem valami hordár, mégis, olyan ösztönösen fogok rá a táskára, mintha ez lenne a dolgom. Ha jó futó lennék, most akár el is futhatnék ezzel a nyilván designer darabbal, de milyen jó fej vagyok, nem teszem. Meg hát elég hülyén futok, utálom is, és valószínűleg, ha egy ilyen csini kis tatyóval kapkodnám a csülkeimet, akkor nem csak tolvajlásért vernének meg, hanem, amilyen szerencsém van, még egy halom melegellenes alakba is belebotlanék. Mert, hát mikor máskor, nem?
- Van még.
Csak ennyit tudok mondani, és nem is tudom, hogy mikor nyújtom ki a kezem és adom oda neki a kulacsot, de megtettem, egészen biztosan megtettem, hiszen már nála van, nekem meg az állam valahol a kavicsos, szakaszon, ahol állunk, mert hát nem minden nő olyan, hogy csak úgy megfordítja a szoknyáját a derekán, közterületen, nappal. Én nem ehhez vagyok szokva, és ha nem lennék eljegyezve, szerintem a következő pillanatban letérdelnék, és megkérném. Ez a nő, teljesen kikészít.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846652#post846652][b]Fölnagy Mirella - 2022.05.23. 21:30[/b][/url]

- Ahh- sóhajt halkan, mikor a kulacs tetejét lecsavarja és abban nem igazán találkozik értékelhető mennyiséggel. Csalódottan nyújtja vissza a férfinak, miközben agya folyamatosan azon pörög, hogy akkor most mit kéne tenni. - Ha így bámulsz tovább, akkor a szád sarkán kicsorgó nyálat kell összegyűjtenem, mert az lassan nagyobb mennyiség lesz, mint a kulacs tartalma - halkan elneveti magát, majd a táskáját visszaszerzi és abban keres valami mentő ötletet. Hiába.
Újra a férfira néz, most szemtelen mód végigméri, s hihetné bárki, hogy azért, hogy a következő pillanatban a közeli bokorba vigye.. Nem, nem ezért. Közelebb lép, tekintete elszánt, arca pedig nem rezzen. Nyúl, méghozzá a másik nadrágja felé, hogy az abból kilógó madzagot, kihúzza. Bár a színe nem igazán passzol, de vész megoldásnak ez is megfelel, amíg hazaér. Fordít ismét a szoknyán, így ami most elől volt az oldalra kerül, felgyűri combig, hogy a rágó ne látszódjon, majd a madzag segítségével felköti. Ha ezt látná Cami, infarktust kapna.
- Óvatosan fuss tovább, nehogy túl sokat mutass a rajongóidnak - kacsint egyet, majd sarkon fordul, hogy tova induljon, nehogy a végén a háttérben bámuló leányzók meglincseljék és a vízbe dobják. - Kösz, hogy kihasználhattalak, remélem, élvezted - int egyet jobbjával, s lassú csípő ringással, hagyja hátra a férfit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846654#post846654][b]Bontovich Márton - 2022.05.23. 21:32[/b][/url]

Az agyam mélyén, és valószínűleg tényleg a mélyén nagyon sok minden játszódik le, például a vészharang, főleg, mivel holnap reggel együtt reggelizek a jövendőbelimmel és a családjával, meg az is, hogy ha víz kell, akkor kvázi az egész Balaton rendelkezésre áll, ami víz. Jó, nem a legtisztább, de víz. A pálcámat mégsem kaphatom elő, hogy segítsek, mert az meg törvénysértő, és lecsukhatnak. Nem, nem azt a pálcámat, te kis hamis, én ugyanis varázsló vagyok, duplapálcás. Rossz poén? Igen, tudom. Szóval sajnos bármennyire is hősnek akarok tűnni ebben a helyzetben, én csak egy srác vagyok, aki rohadtul rühelli a futást.
- Mi a..?
Alig tudok megszólalni, és nem is érek a mondatom végére, már érzem, ahogy enged a nadrágom, én meg riadtan kapok oda, mielőtt tényleg lecsúszna. Nem emlékszem, hogy milyen boxer van rajtam, de egészen biztos vagyok benne, hogy éppen ma húztam fel olyat, ami nagyon cikivé tenne, ha most hirtelen nadrág nélkül mennék tovább, éppen ezért csak nézem őt, ahogy eltávolodik, és még mindig azon gondolkozom, hogy ki a fene volt ez a nő. Tudnom kell, de valójában nem szabad. Nem. Megházasodom, és kész. Ebbe pedig nem fog beleférni egy harmadik fél, akit valószínűleg soha többet nem is fogok látni. Ezzel a megnyugtató gondolattal pedig tovább is indulok, hogy lezuhanyozzak, nagyon sok okom van lezuhanyozni. Micsoda nap ez is!