Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

Maximilian
Pécs, Max otthona
öt felé
Kinézet

Hát megjött a levél. Igazából már tegnap megkaptam, de nem vettem észre, mert jó falusihoz mérten, nem sétáltam ki, és néztem bele a postaládámba, ahogy az illendő a mi környékünkön. Igen, ezzel a csúnya tettel bizony elértem azt, hogy helyet biztosítsak magamnak a pokolban. Majd ha lesz időm, sajnálom is a dolgot. Reggel viszont ott volt a hétköznapinak tűnő boríték, amiben volt egy másik boríték, ami igazándiból a levelet tartalmazta.
Először furcsálltam az eljárást, csak később vettem észre, hogy az első boríték belsejében egy üzenet áll. "Tudom, hogy ez a botrány nem segítene rajtad. Veled vagyok. Z." Remek. Ezek szerint bárhova megyek, mindenhol üldözni fog a múltam, még akkor is, amikor ki akarom deríteni, hogy ki a gyerek apja. Pontosabban, nem is én, hanem az egyik lehetséges jelölt, aki aranyhalak életben tartására sem felkészült, akarja megtudni, hogy a lányom a lánya-e. Z pedig biztos, hogy Zoli, akivel akkor találkoztam, amikor Kristóffal is, nem mellékesen pedig ő a legjobb barátja. Nos valóban, nem tenne jót, bár azt nem merem állítani, hogy ezek után nem derül majd ki, akárcsak a teszt megtörténte is.
Viszont azt hiszem, itt az ideje, hogy elmeséljem Maxnak, hogy az-e vagy sem. Nélküle persze nem nyitom ki a borítékot. Esztert Zójánál rakom le, akinek szintén nem mesélem el az esetet, bár nem mintha elítélhetne, de valahogy mégis. Az ő gyerekeinek ugyanaz az apja, és bár nem házasok, együtt élnek, nekem, ha lesz még gyerekem, biztos, hogy nem ugyanaz lesz az apja, aki Eszteré. Hogy a gondolatok tisztuljanak, mugli tömegközlekedéssel megyek, így a laptopommal, és végtelen mennyiségű Suburgatory résszel felszerelkezve felülök a 13:45-ös Tenkes IC-re, ami 16:40-re ér le Pécsre.
Ki kell kapcsolnom, és nagyjából Dombóvár környékén már azt sem ellenőrizgetem negyed óránként, hogy a boríték nálam van-e. Remek. Mire Maxhoz érek, már szinte olyan, mintha csak baráti látogatóba jönnék. Bár a kapucsengőt valamiért irdatlan bénán sikerül megnyomnom, és ezért olyan elsőre, mintha valaki csak viccelődne vele. Pedig nem, itt vagyok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=707831#post707831][b]Oravecz Tatiana - 2017.11.11. 16:55[/b][/url]

Maximilian
Pécs, Max otthona
öt felé
Kinézet

Hát megjött a levél. Igazából már tegnap megkaptam, de nem vettem észre, mert jó falusihoz mérten, nem sétáltam ki, és néztem bele a postaládámba, ahogy az illendő a mi környékünkön. Igen, ezzel a csúnya tettel bizony elértem azt, hogy helyet biztosítsak magamnak a pokolban. Majd ha lesz időm, sajnálom is a dolgot. Reggel viszont ott volt a hétköznapinak tűnő boríték, amiben volt egy másik boríték, ami igazándiból a levelet tartalmazta.
Először furcsálltam az eljárást, csak később vettem észre, hogy az első boríték belsejében egy üzenet áll. "Tudom, hogy ez a botrány nem segítene rajtad. Veled vagyok. Z." Remek. Ezek szerint bárhova megyek, mindenhol üldözni fog a múltam, még akkor is, amikor ki akarom deríteni, hogy ki a gyerek apja. Pontosabban, nem is én, hanem az egyik lehetséges jelölt, aki aranyhalak életben tartására sem felkészült, akarja megtudni, hogy a lányom a lánya-e. Z pedig biztos, hogy Zoli, akivel akkor találkoztam, amikor Kristóffal is, nem mellékesen pedig ő a legjobb barátja. Nos valóban, nem tenne jót, bár azt nem merem állítani, hogy ezek után nem derül majd ki, akárcsak a teszt megtörténte is.
Viszont azt hiszem, itt az ideje, hogy elmeséljem Maxnak, hogy az-e vagy sem. Nélküle persze nem nyitom ki a borítékot. Esztert Zójánál rakom le, akinek szintén nem mesélem el az esetet, bár nem mintha elítélhetne, de valahogy mégis. Az ő gyerekeinek ugyanaz az apja, és bár nem házasok, együtt élnek, nekem, ha lesz még gyerekem, biztos, hogy nem ugyanaz lesz az apja, aki Eszteré. Hogy a gondolatok tisztuljanak, mugli tömegközlekedéssel megyek, így a laptopommal, és végtelen mennyiségű Suburgatory résszel felszerelkezve felülök a 13:45-ös Tenkes IC-re, ami 16:40-re ér le Pécsre.
Ki kell kapcsolnom, és nagyjából Dombóvár környékén már azt sem ellenőrizgetem negyed óránként, hogy a boríték nálam van-e. Remek. Mire Maxhoz érek, már szinte olyan, mintha csak baráti látogatóba jönnék. Bár a kapucsengőt valamiért irdatlan bénán sikerül megnyomnom, és ezért olyan elsőre, mintha valaki csak viccelődne vele. Pedig nem, itt vagyok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=707952#post707952][b]Maximillian Liebhart - 2017.11.12. 03:50[/b][/url]

A férfi teljesen elveszett térben és időben az utóbbi...talán hetekben. Még megvolt neki az, hogy Lucával a menhelyen tespedtek az ágyon, vagy éppen kiment meccsre, de azóta nem voltak olyan pontok az időben, amik fixen megmaradtak a memóriájában.
Annyiban biztos volt, hogy neki sütnie kell valamit, mert a gyomra napok óta rettenetes hangokat adott ki, valami cukros után vágyódva. Az ebédje pedig nem volt más, mint egy hatalmas adag sütőtök krémleves, arra pedig sok mindent ráfoghat, de nem volt éppen nasi jellegű. Így fuccs a főzésnek, egészen Pestig ment hajnalban azért, hogy szedret vehessen. Volt vagy három piacon, mire sikerült találnia egyet Pestseholsén, rögtön hat teljes dobozkányit vett, majdnem a gatyáját hagyta ott, de ki sem állhatta a fagyasztott dolgokat. Jobb szerette, ha tudta, hogy is néz ki a termék eredeti állapotában és honnan is származik.
Igaz, az éjszakás forgolódástól és a shoppingolástól sikerült annyira kimerülnie, hogy délelőtt aludt, majd megtartott egy előadást, aztán hazament és csak akkor állt neki a sütésnek. Régi recept volt, valami nagyon olasz, amit még a római útja után keresett, hála az égnek az elkészítése sem tartott túl sokáig. Már a konyhában strázsált a sütő előtt föl és alá, mikor a kapucsengő retardált módon gilinggalangolt. Hát Max zavarodottan meredt maga elé, majd szabályosan felszabta a konyhaablakot, keresztbe feküdt a munkapulton és úgy lógott ki a borzas hajával, hogy megnézze, ki és mit akar a csengőjétől.
- ÖÖöö... Iza? Én... ahj. Nyomd meg még egyszer, mert nem fog nyílni! - kajabált le, mielőtt felnyomta volna magát és mielőtt a nő észbe kaphatott volna, már el is tűnt az ablakból, hogy kinyithassa az ajtót. Megvárta a csengőt, majd megnyomta a gombot, amire odalent halk kattanás és berregés volt a válasz. A német ezzel már nem foglalkozott, éppen a kulcsaival zörgött a zárban, majd mikor megfelelőnek érezte az alkalmat, feltárta az ajtót, gyorsan körbepillantott és beinvitálta a nőt a sütemény illatú lakásba. Az invitálás talán kissé erős szó, inkább betuszkolta..
- Szóltál, hogy jössz és elfelejtettem, vagy ez amolyan villámlátogatás?- érdeklődött Liebhart az órára pillantva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=707976#post707976][b]Oravecz Tatiana - 2017.11.12. 13:03[/b][/url]

Megvallom őszintén, jobb is, hogy egy pillanattal később eltűnik a feje, mert az első gondolatom hatására a megrökönyödés kiül az arcomra: "Ki az az Iza?", azt hiszem olyan régen használtam a másik nevem, hogy elfelejtettem. Max persze nem egyszer Bellának hív, de valahogy most nem tudtam összetenni a kettőt. valahogy a szüleimhez jobban kapcsolódó neveimet elhagytam. A családnevem ma már az utolsó férjem neve, a keresztnevem pedig a kevesebbet használt második keresztnév lett. Mindent, ami hozzájuk kapcsolódott, elzártam valahova mélyre. Várok egy pár másodpercet, mire újra megnyomom a gombot, tippelem, hogy körülbelül mennyi idő lehet az, amíg odaér, végül újra nyomom, és ő beenged.
Nem sietek felfelé, azon gondolkozom, hogy mit is mondhatnék neki, hogyan kéne ezt felvezetni. Olyan kényes ez a téma. Épp mire nagyjából megvan a történet, érek az ajtaja elé, amin ő szabályosan berángat, mintha túsz lennék, vagy kéjnő. Rendesen fáj még két réteg ruha alatt is.
- NORMÁLIS VAGY?
Kiabálok rá élből, amikor végre sikerül megállnom a sarkaimon. Hahó ember, hát nem jöttél még rá, hogy az alacsonyságom miatt nagyon magas sarkakon egyensúlyozok? Komolyan mondom, néha kedvem lenne izomból bokán rúgni. Mekkora marha már.
- Ja és ezt az Izáért.
Illedelmes gyerekként olyan hevesen tartom fel a középső ujjamat, hogy azzal félő, kibököm valamelyikünk szemét. Hát nem hiszem el komolyan, hogy ekkora szemétnek kell lennie.
- Nem szóltam, de attól még nem hiszem, hogy úgy kéne berángatnod, mintha a ribid lennék. A volt nejed vagyok.
Nem szoktam a szemére hányni a tényt, hogy volt idő, amikor egy papír is összekötötte az életünket, sőt, a nevét is viseltem. Egy egész rövid ideig. Közben persze kirángatom a borítékot a táskámból, a laptoptáskát meg lerakom magam mellé a földre.
- Van borod?
Kérdezem úgy, mintha árvaként egy kis kenyeret kérnék, miközben az igazságot rejtő fehér csomagot felmutatom. Bizony fiam, abban van minden.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=708074#post708074][b]Maximillian Liebhart - 2017.11.12. 21:17[/b][/url]

A nő nem eszmélt elsőre, hogy ő lenne Iza, pedig aztán Maxnak voltak ehhez hasonló megmozdulásai. Örüljön, hogy nem lett rögtön mondjuk Penelopé, mert egy olyan nővel találkozott. Mielőtt a nő kiakadt volna, inkább bemászott az ablakból és lassan intézkedni kezdett.
Talán kicsit finomabban is beljebb tessékelhette volna a nőt, de akkor éppen nem akart pletykát és hallotta, ahogyan Mária néni a harmadikon a mankójával kidöcög a korláthoz, hogy hallgatózhasson és esetleg jobban megnézze magának az érkezettet.
- Teljesen, különben most kint lennél és kattanna Mária néni vakuja, hogy legyen bizonyítéka a pletykáihoz - közölte szenvtelen hangon Max, miközben bezárta a nő után az ajtót. Nem volt baja vele, ha a vád megalapozott, de most egyáltalán nem volt rá szüksége, hogy bárki szóba hozza az ex-nejével, akivel nem mellesleg lehet, hogy van egy gyereke.
- Máskor is szívesen - kacsintott a nőre széles vigyorral, mikor az felemelte a középső ujját gyerekes hévvel. Maxot az ilyesmi nem hatotta meg különösebben. Közben persze töredelmesen beismerte, hogy hát neki fogalma sincsen, szólt-e a nő előre arról, fog-e jönni.
- Bocs, hogy nem akarom, hogy fél Pécs arról beszéljen, hogy kivel járunk össze! Pláne nem az egyetem - horkant fel Max, majd a karján lévő órára pillantott és akaratlanul is feljajdult, hogy ha nem vigyáz, a sütemény lassan odakozmál a sütőben, ha nem vigyáz. Valamit előrángatott a nő, miközben letette a laptop táskát, mire Libehart felvonta a szemöldökét.
- Öm, persze, de gyere, mert odaég a sütim - intett a fejével a konyha felé, hogy a nő kövesse, ha nem okoz neki gondot a dolog. A tekintete egy pillanatra megkövülve a borítékra szegeződött, majd elhúzta a száját és már mentek is a konyha felé. Első dolga volt a németnek lekapcsolni a sütőt, majd a kész pitét lerakta a főzőlap részre. Utána a hűtőből elővett egy üveg édes vörösbort, meg két poharat és ledobta magát az asztalhoz.
- Na, mutasd, mi az!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=708081#post708081][b]Oravecz Tatiana - 2017.11.12. 22:24[/b][/url]

- Pfff...
Ez egy őszinte, és nagyon túlgesztikulált reakció, sőt, még a szemét is megforgatja. Villanna a vaku. Mekkora tragédia.
- Megtehetem azt is, hogy kimegyek, és elkiabálom magam, hogy a volt feleséged vagyok, sőőőt, azt is, hogy elvált, védtelen nőként megragadtál, betuszkoltál ide, és még a kulcsot is elfordítottad. Manapság ez nem olyan előnyös ám.
Persze eszemben sincs, de könyörgöm, most az, hogy ki jön ide hozzá. Nem hiszem, hogy számítana. Én nem tudok így élni, mármint, most kit izgat a néni, meg az, hogy lefotóznak. Közünk van egymáshoz. És mi van akkor, ha történetesen ő a gyerekem apja? Akkor majd ha látni akarja, akkor a város eldugott szegleteiben, napszemüvegben, kinyúlt pulcsiban, kalucniban látja majd? Maximilian egy tanár jelen pillanatban, nem Lewy, sem Sebby, nekik lenne okuk aggódni. Nem fogok úgy csinálni, mintha a szeretőjük lennék.
- Fél Pécsnek általában megvan a másik fele, és ha elterjed, hogy te vagy a legnagyobb kan a környéken, akkor mi van? Teltházasak lesznek az előadásaid.
Én nem igazán esek kétségbe az ilyenen, de hát ha neki ez ennyire fontos, olyan mindegy. Észrevettem ám, hogy mennyire megnézte a letett táskát, úgyhogy szemét módon, de határozott mozdulattal még a kabátomat is leveszem. Ha neki ez a stílus kell, hát akkor megkapja. Mondjuk jobban nem akarok berendezkedni, de arra nagyszerű, hogy bosszantsam.
- Milyen süti?
Egyből visszaveszek az arcomból, szeretem a sütit, és szeretném, ha adna nekem sütit. Azért illedelmes gyerekként leveszem gyorsan a cipőmet, majd a levelet felmarkolva suhanok is utána, és mélyen beleszimatolok a levegőbe.
- Óóóó ááááfonyás süti. Kérlek, adj nekem áfonyás sütit. Megmondom cserébe, hogy teherbe ejtettél-e.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=708622#post708622][b]Maximillian Liebhart - 2017.11.20. 14:04[/b][/url]

Máskor nem érdekelte volna, hogy a szomszédai hol meg miért pletykálják ki, de újabban nem volt oda érte. Főleg, mióta úgy érezte, hogy tényleg jól megvan Lucával, arról nem is beszélve, hogy az előadás az egyetemen, a maga sutaságával együtt, de szórakoztatta. Nem szívesen állt volna most tovább, mert mondjuk a féltékeny szeretők vagy férjek megjelennek, hogy ő mit művel.
- Hát, Kinga néni a harmadikon már azt gondolja, hogy ez az egész csak felhajtás, szerinte már nem kapnak a sztárocskák elég figyelmet. A helyedben várnék, mielőtt farkast kiáltasz - grimaszolt Max, de amit mondott, teljesen komolyan mondta. Más sem áradt a csapból, mint hogy ki volt zaklatva, ő már nem állt volna be ebbe a sorba. Várt volna mondjuk fél évet, tíz hónapot.
A nő magyarázatában volt valami, de inkább csak szusszanva legyintett egyet, semmi kedve nem volt éppen összeveszni Bellával. Helyette inkább a táskát figyelte pár pillanatig, nagyra nyitva a bociszemeit és csak utána a kabátot. Az exnej láthatóan hosszabb tartózkodásra tervezett, amivel persze nem volt baja, de nem is vagdosta magát földhöz az örömtől.
- Olyan süti.
Nem akart most belefogni komolyabban elmesélni, hogy milyen süti és miért ezt a receptet választotta, helyette csak kikapta a sütőből és lerakta a főzőlapra, mert nem állt szándékában megolvasztani a konyhapultját. Tati elég élénk érdeklődést mutatott a süti után, mire Max az egyik poharat az asztalra téve a nő orra hegyére koppintott finoman. Éppen csak hozzáért.
- Szedres. Áfonyát könnyebb venni. És kaphatsz, csak várj egy percet, mert ha most szedem ki, cafatokra esik szét. - Ettől még az íze ugyanolyan finom maradna, de a tálalás meg a kinézet egyből kipontozná magát. Azért egy apró nevetés akaratlanul is feltört a németből, hogy a vendége milyen alkukba képes verni magát. - Ott a poharad az asztalon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=708814#post708814][b]Oravecz Tatiana - 2017.11.24. 18:35[/b][/url]

- A barátnőd miatt aggódsz?
Kérdezem olyan könnyedén, mintha csak arra adnék választ, hogy milyen teát kérek. Ezt a témát mindenki olyan komolyan kezeli. "Te az exem vagy, nem jöhetsz a húsz km-es közelembe!" Pff... hát én megyek, sőt, ha kell, még az arcát is megnyalom, csak hogy bosszantsam. Nem, show-t nem akarok csinálni sem Kinga néninek, sem Borbálának, aki a múltkor beengedett. Ő még kérdezgetett is, hogy ki vagyok meg hova jövök, meg kihez. Akkor azt kamuztam, hogy a kiadó lakást jöttem megnézni, ő meg fellelkesült, hogy a "Borosékét? Ők éppen felettem laknak!" Úgyhogy igen, megnéztem a kiadó Boros lakást, mivel éppen akkor sétált be az asszony is. Utálom az ilyen kitérőket, de nem hittem volna, hogy ekkora dráma kopogtatni egy ajtón, mint amit itt elszenved az ember. Kész rémálom. Ha ez a rántás meglátszik a karomon, én esküszöm megkarmolom. Azt hiszem ezért váltunk el végül. Rosszul voltunk egymástól.
- Szeretem a sütit.
Bár nem mondanám magam annyira nagyon édesszájúnak, de szeretem. A kijelentés, hogy szeretem pedig olyan furcsán máshogy hangzott. Nem volt keménység a hangomban, pedig az elmúlt években olyan jól begyakoroltam, már szinte a részemmé vált az az enyhe gúnyos, fanyar megnyilvánulás, ami lopva, de jelen van, főleg, amikor Maxra nézek. Most a hangom kedves, lágy, sőt, egy enyhe zavarral van ötvözve. Max és köztem voltak dolgok, a házasságunk alatt a sok veszekedésen túl számos olyan apró mozdulat, amit imádtam. Egyet most újra átélhettem. Utálom, ha az orromat piszkálják, és leginkább azért utálom, mert imádtam, amikor ő csinálta. Más azt hiszem ilyenkor nyeldesné a keserű piruláit, én viszont csak annyit tudok erre mondani, hogy ez annyira bájos volt, hogy nem is hiszem el, hogy megtörtént.
- Tudod, hogy a csúnya sütik a legfinomabbak? Ha bemegyek egy cukrászdába, mindig a legrondábbat választom. Próbáld ki, az ízlelőbimbóid hálásak lesznek.
De persze megvárom, amíg kapok sütit, tudok várni, viszont a poharat megtöltöm, és közben kirakom magam mellé a borítékot. Hülye boríték, hülye Max, hülye igazságok. Finom bor. Legalább valami jó is van ebben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=708816#post708816][b]Maximillian Liebhart - 2017.11.24. 19:36[/b][/url]

Nem mondta volna, hogy Luca a barátnője, ez így elég furcsán vette volna ki magát a német ajkai közül. De azért valahol igaza volt a nőnek, Luca elég közel állt hozzá, hogy azt mondja, vele van párkapcsolatban. Bár, az emberek nagy többsége addig jár jól, míg nem hall ilyesmit Maxtól.
- Csak nem akarom ezt most elcseszni, Bella - sóhajtott fel csendesen, ő nem akart ebből gondot, az exnejjel sem akart összeveszni, csak semmi kedve nem volt az egész pletykáláshoz.
Látta a nő gyilkos pillantását, de csak ártatlan ábrázatot öltött magára. Ő nem olyan, aki most megilletődik azon, hogy egy kicsit tekintettel akarnak ölni.
- Szerencséd, mert én is szeretem. Gondolom különben nem csináltam volna - Mikor egyértelmű dolgokat közölt, az amúgy nagyon is mély hangja mindig egy kicsit magasabbra csúszott, mint ahogyan most is, miközben a nőre nézett. A Tatiana hangjában beállt változást is hallotta, de nem akarta kommentálni, nem volt olyan hangulatában, hogy ilyesmik miatt szívassa.
- Nem, nem tudtam, de nem igazán vagyok benne biztos, hogy ez az elmélet helytálló... azért majd teszek egy próbát - jegyezte meg végül beleegyezően, mielőtt még a fiókhoz lépett volna, ahonnan elő is vett egy megfelelő méretű kést, ami elég alkalmas volt rá, hogy megölje a szedres csodát. Felvágta a süteményt szeletekre, majd mikor már nem gőzölt olyan vészesen, kiemelt belőle kettőt, tányérakra, villát is rakva rá.
Az asztalra helyezte a tányérat és intett Tatinak, hogy üljön le ő is nyugodtan.
- Itt a sütid... bontsd azt az izét! - nem volt követelőző, vagy kemény, inkább kérte, semmint utasította Izát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=708819#post708819][b]Oravecz Tatiana - 2017.11.24. 21:15[/b][/url]

- Nem akarom, hogy elcsesződjön, most eléggé elviselhető vagy.
Eddig ezt csak magamnak vallottam be, de attól még, hogy az egyik pillanatban megölném, a másikban meg megölelgetném, elég sokszor van most inkább az utóbbi, ami ijesztő. Éppen ezért is nem tudtam mit mondani Lewynek. Szeretném-e, hogy ő legyen az? Most éppen igen, de a következő pillanatban úgyis összeveszünk. Kristóf sosem vette ki a részét a gyereknevelésből, neki ott voltak az üzletei meg a női, a Csinszka féle csinosak. Én fel tudok mutatni egy családot, vélavért, és azt, hogy semmilyen extra hatással nem vagyok a férfiakra. Talán Dwayne-re, de ez nem túl nagy érdem.
- A volt férjem állítólag tönkrement. A szombati boszorkány szégyenrovatában volt. Nevet kellene változtatnom.
Ezt inkább feszültségoldónak szánom. Ilyen az, amikor az ember inkább a vélavér után megy. Most már legalább tudom, hogy miért akkora nagy ügy ennyi idővel később is, hogy Zója egy picikét hosszabb ideig, mint illendő volna, mágiája alatt tartotta Warrent. Mondjuk szívás, mert így nem fog még ilyen időközönként sem gyerektartást fizetni. Igen, ha nem is ő az apja, akkor se fogok neki szólni. Sértve érzem magam, fizessen csak, az ő neve van bejegyezve abba a rohadt papírba, ha Max nem tanult volna meg számolni, vagy ha nem mondom meg, hogy mennyi idős a gyerek, sosem jött volna rá, hogy Eszter apja akár ő is lehetne. Sosem akartam felhozni, a gyerek az enyém, én voltam mellette mindig, és ha az embert sugárban háromszor telibe hányja egy lázas gyerek két óra alatt, akkor kialakul egy kötelék.
- Ajánlom is, és csókolgathatod a talpam nyomát, ha kiderül, hogy igazam volt. Látni akarom.
Mondjuk ilyen úgysem lesz, előbb fojt meg a puszta gondolatával, de akkor is. Nézem, ahogy leteszi elém a sütit, de csak a borítékra tudok gondolni, és hogy mi van benne. Annyira rossz az időzítés. Mármint, neki ott van most Luca, végre boldog lehetne, erre ha az övé a gyerek, akkor tudom, hogy nem fogja hagyni a tény, és nem úgy, hogy megmérgezi, hanem úgy, hogy látni akarja Esztit, és kötődés lesz közöttük, és én leszek az ex, aki be fog zavarni. Nem kellett volna ennek az egésznek megtörténnie. Ha lenne egy időnyerőm, nem érdekelne az se, ha egy napig kell visszatekergetnem, meggátolnám ezt a mostani helyzetet. Végül a kezembe veszem a borítékot, és mint aki citromba harapott, úgy nyitom ki, és veszem ki a papírt, széthajtom, a szemem egyből megakad a válaszon, majd némán átnyújtva neki a lapot, inkább a sütemény felé fordulok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=709513#post709513][b]Maximillian Liebhart - 2017.12.08. 00:51[/b][/url]

Max is így érezte, nem akarta, hogy bármi is történjen a Luca dologgal, amitől megint olyan nyomorultul fogja magát érezni, mint ahogyan előtte. És most elég nehezen foghatná rá bármi másra a keserű utóízt a szájában, mikor minden rendben lenni látszik.
A tönkremenetelre és a szégyenrovat meg sem lepte Maxot, az ilyen férfiaknak mindig ez a sorsa. Ő eleve nem verte magát a pénzére és legtöbbször nem is halmozott fel annál többet, mint amennyire éppen szüksége van. Jóllehet, most egy ideje mégis csak jobban állt anyagilag, mint pár éve.
- Szívesen felajánlanám, hogy legyél Liebhart megint, de tudod... nem akarom - közölte bármiféle rezzenés vagy bűntudat nélkül Max. Azon az időn már túl volt és úgy érezte, akkor nem egészen ezt érdemelte. Nem tartozott Izabellának semmivel.
Még az egész elképzelés is abszurd volt, Max fel is horkant, mert nem találkozott még olyan nővel, akinek hajlandó lett volna a lába nyomát is csókolni. Egyszerűen felül állt rajta ez a dolog.
- Ne bízd el magad! - jegyezte meg a német sötét hangszínben, mert kezdett kicsit elhatalmasodni rajta, hogy ez a nap mégsem csupa nyalánkság és szedres pite.
Lerakta a süteményt az asztalra, mielőtt ő maga is letette volna a hátsóját a székre. Nem tudta, hogyan is kéne érezzen ezzel az egésszel kapcsolatban, lassan már az az émelygés szerű érzés is ott dobolt a gyomra mélyén.
Az a néma átadás, mindenféle gesztus vagy mimika nélkül neki már felért egy válasszal. Egyszerűen képtelen volt rá, hogy csak széthajtsa rendesen a papírt és elolvassa, ami rajta áll, az üres oldallal felfelé tette az asztalra és a süteményét kezdte fogyasztani. Semmi kedve nem volt savat hányni, vagy ott hagyni a desszertet, ha már megcsinálta. Így csak azután fordította meg az eredményt, hogy szótlanul legalább öt villányi édességet betolt.
Aztán csak meredt a lapra, mielőtt rátette volna a tányérat, hogy ne lássa többet. Ha nem látja a problémát, nincs probléma. Totális zárlatot kapott, a levegővétel is csak legalább húsz másodperc után jutott eszébe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=709520#post709520][b]Oravecz Tatiana - 2017.12.08. 17:42[/b][/url]

A gondolatra, hogy legyek megint Liebhart, azt hiszem, kellőképpen nagyfokú megrökönyödés ül ki az arcomra, majd olyan erővel tör ki belőlem a nevetés, hogy félek, sosem fogom tudni abbahagyni, vagy ha mégis sikerül, akkor csakis azért, mert kiköpöm a tüdőmet az asztalra. Valószínűleg odáig lenne tőle, Mr. Úgy csinálok, mintha nem lettek volna jó pillanataink uraság is. Pedig voltak jók, még ha nem is sok, de a tény, hogy minden férjemet elhagytam, miután vele voltam, jelent valamit. Valószínűleg Kristófot is elhagytam volna, ha nem derül ki, hogy terhes vagyok. Akkor épp elég baj volt nekem a bennem növekvő élősködő gondolata, nem kellett még egy válás is. Kényelmes volt ez így.
Azért persze abbamarad a nevetésem, és egész kényelmessé válik a közérzetem. Eddig nem nagyon voltam jó passzba, amióta megláttam a levelet, egyszerűen gyomoridegem volt, de Max képes volt egyetlen kósza gondolattal megnevettetni. Most minden olyan nyugodt. Most, éppen. A könnyeimet törölgetve emelem fel a fejem, és meg is rázom egy kicsit. Már maga a gondolat felmerülése is lehetetlen opciókat repített elém. Lepillantok az ujjamra, ami feketéllik a szemfestékemtől, így gyorsan megtörölgetem még, nem akarok úgy kinézni, mint akinek nagyon csúnyán bevertek, vagy olyan, mint azok a lányok, akiknek az égben van a csodálkozós szemöldökük és vállalják.
- Mondhatnánk, hogy a kishúgod vagyok.
Igyekszem a lehető legkomolyabban kimondani, de ugyan már. Ez több szempontból is lehetetlen. Például azért, amit az a papír rejt, melyre most olyan ízlésesen ráhelyezte a papírját. Egy pillanatra elcsodálkozom a tetten. Mármint, nem is azon, hogy ezt tette, hanem a reakciómon, amit belül éreztem. Szomorúság és aggodalom egy pillanatnyi, furcsa keveréke. Nyilván, nem akarom ezt a papírt aranykeredben kiakasztani a falra, de azt akarom, hogy ha Eszter megtudja, alá tudjam támasztani, ne csak néhány szó legyen, mégis, megértem, hogy most ezt érzi helyesnek. Rápillantok a süteményre, és inkább egy újabb falatot kanyarítok belőle.
- Hmm... karácsonyra tőled kellene süteményt rendelnem. A nővérem tutira szétsüti az agyát, de valamit nekem is kéne vinnem, és emlékszel arra a csokidarabos meggyes pitére? Az isteni volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=709590#post709590][b]Maximillian Liebhart - 2017.12.10. 16:01[/b][/url]

A megrökönyödés az arcán igazán ismerős volt már Max számára, a nem túl hosszú házasságuk ideje alatt éppen eleget látta. Nem volt túl nosztalgikus ember, ha valamit lezárt, akkor azután nem is tért vissza rá soha többet. Kivéve persze, ha kényszerítették, de az nehéz eset volt.
Még a könnyeit is törölgette, annyira nevetett a nő, ez pedig külön elismerés lett volna a férfinak, ha éppenséggel nem teljesen komolyan gondolja magát pár perccel korábban.
- Hát, ha nem rémlene, Schatz, kettőnk közül te vagy az öregebb. Legfeljebb a nővérem lehetsz - mutatott rá a szemét törölgető nőre a villájával egy hatalmas falat pite után. Más kérdés, hogy neki már volt egy nővére, akit szeretett és akivel most is tartotta a kapcsolatot.
A férfi egy könnyed mozdulattal helyezte a tányérját a papírra, hogy eltakarja maga elől az azon pihenő - nem éppen remélt -, választ. Nem akart gyereket, nem akart apa lenni, de ha már belerohant egy ilyen malőrbe, ott akart volna lenni az első pillanattól. Ez egy olyan lehetőség volt, amit minden esetben szeretett volna elkerülni.
A süteményes megjegyzésre viszont halványan el kellett vigyorodnia, hiszen tudta, hogy tehetséges a sütésben. A főzés is jól ment neki, de a sütés részét jobban szerette, mert semmi köze nem volt a munkájához.
- Mostanság a málnás a kedvencem, azt szeretem csinálni. Linzertésztája van, elég fincsi... Öm, de igen, lehet róla szó, hogy megcsináljam - piszkálta tovább a süteményt, mielőtt a maradékot is betolta volna az arcába. - Nem akarod elmondani neki, ugye?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=710628#post710628][b]Oravecz Tatiana - 2017.12.30. 13:47[/b][/url]

- Te egy akkora faragatlan bunkó vagy, hogy az valami hihetetlen, Liebhart!
Csattanok fel, és még az asztalra is csapok. Bár belesajdul a kezem, rosszul találtam el a lapot, de egyetlen, hirtelen összerándult szemöldök összevonáson kívül nem tettem semmit. Nem álltam neki drámázni, sem lekámpicsorodott szájjal vigasztalásért esdekelni a másiknál. Azt hiszen, ilyen a felnőtt lét. Szörnyen unalmas.
- Huszonkilenc vagyok.
Már négy éve, és ha minden jól megy, a következő hatban is az leszek még. A huszonkilenc a nő legszebb tíz éve, szóval nem szólnék be, Mr. Liebhart, mert a férfiakra ez nem igaz. Ők csak öregednek. Pontosabban, ők az öregek, a nők érettebbé válnak.
- A nő olyan, mint a jó bor, az évek számával egyre kívánatosabbá válik. Irigykedsz csak.
Mondjuk nem tudom, hogy mire, de amilyen hihetetlenül hitelesen jelentem ezt ki, kissé még én is elhiszem, hogy igaz. Mintha bármire is irigykedhetne. Nem ő nevel egy gyereket egyesül, nem őt utálja meg az a kis méreggombóc időről időre azért, mert a világ dolgai nem úgy történnek, ahogy szeretné. Makacs, önfejű, tüneményes, éppen, mint a nagyanyja, pont olyan, mint az anyám. Tényleg igaz, hogy a tulajdonságok ugranak egy generációt.
- A málnás jól hangzik. Tudod mit? Lepj meg. Mondjuk három süteménnyel. Kifizetem, megéri.
Komolyan gondolom. Egyrészt mert finom, másrészt mert nem kell nekem az, hogy mások megszóljanak. Jó, oké, nem tudok sütni, de hát attól még nem vagyok rossz anya, főleg, hogy én ezt az egészet nem is akartam.
- Nem. De ha tíz év múlva megkérdezi, nem akarom letagadni.
Felelem nyugodtan, és én is egy nagyobb falatot veszek be a pofimba. Nem fogom tagadni a gyerek előtt, bár gondolom, a másik fél ennek örülne.
- Miért kellett ezt az egészet megbolygatni akkor, hm? Komolyan kérdezem, Max. Még a nővéremnek se mondtam el. Neki sem. Senkinek. Csak én tudtam. Miért kellett számolgatnod meg gondolkoznod ezen? Van egy gyereked, és akkor ezt most tagadjuk, és miközben folytonos tagadásban élünk, majd elhisszük, hogy ez nem is igaz? Komolyan nem értelek.
Szusszanok végül egyet, mert túl sok mindent mondtam egyetlen levegővel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=711654#post711654][b]Maximillian Liebhart - 2018.01.13. 10:12[/b][/url]

A nő tenyerei dühösen csattantak az asztallapon, de Maxból csak a nevetés tört ki. Nem tudta komolyan venni az ilyesfajta hisztit, amit Tati már a házasságuk alatt is lerendezett. Soha nem volt különösebben tapintatos és a nő mégis igent mondott neki, akkor csak látott benne valamit, nem?
- Mindenkinek megvan a maga keresztje - tárta szét a karját tanácstalanul, de az arcán látszott, hogy nem igazán zavartatja magát az ilyesmi miatt. Ezt pedig akármelyik nő, akivel valaha egy óránál többet töltött, tanúsítani tudta.
- Én meg huszonhét! - vágta rá ő is, mert nem szerette, ha öregítik. Már csak egy köpésre volt a huszonnyolctól, de az még mindig kevesebb volt, mint a huszonkilenccel kezdődő egyenletrendszer, amivel az Oravecz nő korát kellett kiszámítani. Hangosan felhorkant az irigykedős kijelentés mellé, mert ő sok dolgot érzett már nő iránt, de irigységet nem.
Kicsit mintha csillapodni kezdett volna a hangulat és ennek lehet, hogy az emelkedő vércukorszint volt az oka. Legalább a konyhában ücsörgő páros nem nézett ki úgy, mint akik mindjárt egymás torkának vetődnek. Sőt, Max  egészen elgondolkozott, ahogyan a villájával a süteményt piszkálta.
- Allergia a családban? Nem hiszem, hogy egy haláleset pont jól jönne - köszörülte meg kicsit a torkát. Persze, azt is meg tudná oldani ha időben szólnak neki, de nem akart náluk látogatást tenni szenteste.
Liebhart egy pillanatig mérlegelte a helyzetet, mielőtt apróbbakat bólintott volna. Részéről annak nem volt akadálya, ki tudja, az is lehet, hogy tíz év múlva már nem is lesz az élők sorában, ilyen életvitellel.
- Fair tradenek tűnik - mondta elgondolkozva, majd felkelt az asztaltól és a tányérját a mosogatógépbe rakta. Nem szerette a mosogatás részét, mindig felpuhult tőle a bőre. Aztán Tatiból kiáradtak a szavak, Max pedig állt ott a pult mellett, az ujjbegyeit finoman a pultra támasztva és lassan kifújta a levegőt.
- Mert gondolom jogom van tudni, ha van egy lányom. Egészen másként állnék a helyzethez, ha ott vagyok az elejétől, ha valaki időben szól. De azt nincs jogod elvárni, hogy egy öt éves lánnyal közöljem, hogy az apja vagyok és hogy ez nem változtat semmin, mert nem tudnék együtt élni az anyjával! - Max hangja fokozatosan emelkedett, holott nem akart ő ebből vitát, egyszerűen a nő túl sok nyomást helyezett rá. Kikívánkozott ez már belőle egy ideje és most kint volt, rövidebb időn belül, mint gondolta volna. Egy halk, német káromkodás is elcsúszott ott a pultnak támaszkodva. Az ujjbegyei már egészen elfehéredtek, mire visszaejtette a kezét maga mellé. - Ha meg is tudná és mégis jól kijönnénk... képzelem az arcot, mikor először közölném, hogy akkor most szeretném átvinni kutyázni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=711656#post711656][b]Oravecz Tatiana - 2018.01.13. 10:41[/b][/url]

- A férfiak korábban halnak, mint a nők.
Világítok rá a tényre, villámmal a férfi felé bökve. Mondjuk az is igaz, hogy leginkább a nők miatt halnak korán, de hát az mellékes. Visszairányítom inkább az evőeszközt a sütemény felé, még mielőtt azt hinné, hogy le akarom szúrni, vagy ilyesmi, és egy újabb falatot emelek fel, ám mielőtt még bekapnám, hozzáteszem:
- Vagyis a földön töltött idődet nézve, te öregebb vagy, mint én.
Még egy lesajnáló arckifejezésre is futja, mielőtt bekapnám az isteni falatot. Valljuk be, azért ha valamihez nagyon ért Max, az a sütemény. Meg az, hogy hülyére vegye a nőket, de ez meg eléggé betesz az egomnak, így igyekszem nem koncentrálni rá. Engem is sokszor vett hülyére, sokszor meg közel álltam hozzá, hogy gyilkossá tegyen, de mázlija van, mert csak porcelánt törtem szét rajta, nem a kis életét.
- Voooa Voooa állj, állj, állj!
Hogy is van az? A pszichopaták háromszor mondanak ki bizonyos szavakat? Én esküszöm, hogy alapesetben meg sem fordul ilyesmi az eszemben, de ha róla van szó, elfog egy érzés, hogy szívesen küldeném a fájdalmas halálba. Úgy tűnik, nekünk házasoknak se kell lennünk, hogy eljussunk ide. Egyik pillanatban még sütizgetünk, a következőben a másik halálát tervezgetjük, miközben emelt hangon "kommunikálunk".
- Ki mondta, hogy együtt kéne élnünk? Hát hell no, öcsém, én nem akarom, hogy elszívd sz oxigénem. Sem te, sem más. Én a saját magam ura vagyok, és nem akarok egy ilyen klimaxos arccal együtt élni.
Az lehet, hogy Max megemelte csak a hangját, de én viszont kiabálok, mert mindig többet kell tennünk, egymás fölé kell kerekednünk. Mondjuk innen jön az, hogy ha én kiabálok, akkor ő fog tettlegességig eljutni, amit meg viszont nem fogok megvárni. Meg azt sem, hogy kioktasson, hogy nem is vagyok képes támogatás nélkül élni. Utálom, ha igaza van.
- Én sem tudtam, hogy a gyereked, jó?! Most tudtam meg én is. Ez van, Max, ha nem ez lenne a lételemed, akkor most nem tartanánk itt. Na és akkor mi van, ha nem csak egy gyereked van? Mi van, ha a világban rohangál még vagy nyolc Liebhart? Nincs rá garancia innentől, hogy csak egyszer ment mellé a történet.
Nem szép dolog bántani, és nem is akarom, de valahogy ezt hozza ki belőlem, bosszant, és pont ezért félek, hogy egy idő után Eszti is bosszantani fog. Nem is akartam gyereket, erre lehet, hogy éppen ezt a stílust örökli majd, én meg megyek a börtönbe, mert kinyírom. Remek kör lesz.
- Tudod mit, Max? Nekem van gyerekem. Több, mint egy éve nincs apja, és jól megvan így. Rendben? Nem kell aggódnod, sosem fog kiderülni. Most pedig, elmegyek.
Még az a tipikus néger nős mozdulat és arckifejezés is megvan, amit a túl sok tévénézés okoz. Egyszerűen felvettem onnan számos kellemetlen szokást. De mielőtt tényleg felfogná, hogy mi van, fogom magam, és kimegyek, hogy elkezdjem visszahúzni a cipőm.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=711657#post711657][b]Maximillian Liebhart - 2018.01.13. 10:53[/b][/url]

- Még mindig nagyon buta vagy a számokhoz - állapította meg Max nemes egyszerűséggel, ha már az egymás bántásánál tartottak.
Ami azt illeti, Max fejében az a kép volt, ha egyszer lenne egy gyereke, az családban lenne és nem járna félre mellette. Éppen ezért lehetett kint az a mondat olyan hamar, amire Tati elkezdett jelenetet rendezi. A nő rögtön torokra ment és klimaxot emlegetett, meg hogy el lenne szívva előle a levegő, mire Max nem éppen higgadtan megfordult.
- Milyen szerencse, mert nem találsz olyan embert a földön, aki egy ilyen hülye, egoista p.cs.val hajlandó lenne együtt élni! - fakadt ki, és minden egyes szót komolyan gondolt belőle. Nem azért mondta, hogy bántsa, csak feljött benne az összes tapasztalata a nővel kapcsolatban, minden sérelem, ami valaha is érte. És azokból nem volt kevés.
Maxot eleve nem az apaság ténye érdekelte, hanem a lehetősége. Úgy gondolta, evidens, hogy ha egy fikarcnyi esélyt is lát rá a nő, szól neki, hogy te, hülyegyerek, lehet, hogy csináltunk egy gyereket. Így mikor Tati elkezdett arról pampogni, hogy mi van, ha még van nyolc másik gyereke, egyszerűen elkapta az ideg és már félúton is volt ki a konyhából.
Mire elhangzott az elmegyek, Max már felkapta a nő cipőjét, táskáját és kabátját, majd izomból kivágta a folyosóra. Tati érdekében reméljük, hogy a laptoptáska elég masszívnak bizonyult.
- Takarodj a lakásomból és többet ne gyere vissza! - sziszegte most már, nem félve tőle, hogy a nő kikaparja a szemét, mert ahhoz túl alacsony volt. Amennyiben magától nem ment neki a távozás, hajlandó volt rásegíteni, majd becsapni utána az ajtót.