A folyosón haladva egy szépen kidolgozott tölgyfaajtócskába botlunk. Külsőleg semmit nem árul el magáról a szoba, aki pedig nem ismerős errefelé, annak elképzelése sem lehet, mi is van odabent. Azonban abban a percben, hogy benyitunk, egyből magunkénak érezhetjük a szobát. A szoba alapvető kinézete a négy ház színeit hordozza magán, a bent lévő bútorzat pedig kényelmet és nyugalmat sugároz. Belépve azt látjuk, hogy körben egy kanapégarnitúra helyezkedik el. A párnák eltérő árnyalatokban pompáznak, van köztük sárga, bézs, fehér és szürke színű egyaránt. Középen egy nagyobb dohányzóasztal található, ami alatt kis rekeszek, azok régebbi Edictum számokat, pennát és pergament rejtenek magukban. A tetőtéri ablakon át beszűrődő fény bevilágítja a teret, de ez sem állandó, mint ahogy itt semmi. Különleges és hívogató szobácskáról beszélhetünk.
A falak színei a belépő ember hangulatát követve váltanak árnyalatot, ahogy a szobán belüli környezet is ehhez alkalmazkodva alakítja magát. Érzelmeinkhez igazodik a bent szóló dallam, vagy esetlegesen a csend, mindamellett, hogy kellemes illatokat is érzünk, ami szintén a mi javunkra válik. Lesz olyan, aki a csoki illatától örömittasan ír meg egy-egy szorgalmit, de lesznek keserűbb napjukon éppen ide menekülő diákok is, akiket valami más, szomorúságuk elillanására létrejövő érzetet kapnak. Szinte minden érzékszervünket megnyugtató kényeztetés veszi kezdetét. A látvány kápráztatja a szemet, az illat az orrunkat még a zene vagy éppen a csend a hallásunkat.
Ám a szoba egyszerre lehet áldás és átok is, hiszen, ha nem egyedül vagyunk bent, akkor azzal mások előtt titkunk is felfedődhet ízlésünkről, de másokat meg megismerhetünk. Ilyenkor valami olyan elegyét kaphatjuk a bent lévő személyeknek, amire még mi sem számítunk, de a szobán ülő varázslatnak köszönhetően ez a keverék olyan lesz, hogy a bent lévők egyikét se kergesse azért őrületbe, mégis megfeleljen mind a kettőjüknek.
Ez az a hely ahová menekülhet bárki, nem túl nagy, mégis tökéletes a léleknek. Emma McNeilly leírása
|
|
|
Vörös Ajsa INAKTÍV
offline RPG hsz: 22 Összes hsz: 22
|
Hunor Írta: 2020. június 21. 22:07
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=812025#post812025][b]Vörös Ajsa - 2020.06.21. 22:07[/b][/url] Elveszve bolyongok a kastély egyik kihalt folyosóján. Kicsit hűvös van, szorosabbra húzom magam körül a talárom. "Talár", milyen furcsa szó, és milyen furcsa hely ez, minden annnyira idegen és mégis otthon érzem magam. Csak ne keveredtem volna el a csoportomtól. Én barom! Minek kellett megnéznem minden egyes festményt. Dehát oly rejtélyesek, és oly varázslatosak. "Tűnj el! Tűnj el!" - üvöltés szakítja meg a folyosók csendjét, ahogy az üres folyosókon ide oda pattogva visszaverődik a hang. Aztán még néhány artikulálatlan üvöltés. Kicsit megriadok, a fal menedékébe húzodom. De aztán erőt veszek magamon és a hang irányába megyek. A sarkon befordulva még látom ahogy egy lány berohan egy ajtón. Kicsit gondolkodom, majd követem. Az ajtó előtt még téblábolok kicsit, végül benyitok.
|
|
|
|
Vörös Ajsa INAKTÍV
offline RPG hsz: 22 Összes hsz: 22
|
Írta: 2020. június 21. 23:25
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=812030#post812030][b]Vörös Ajsa - 2020.06.21. 23:25[/b][/url] Kissé meghökkenve húzódom az ajtó mellé, míg az imént követett lány elrobog mellettem, majd a nyitott ajtón át körbenézek a szobában. Mint a kastély többi része, ez is telítve van mágiávak. Ha nem lenne itt más is biztos tátott szájjal állnék és csodálnám a helyet. De nem voltam egyedül. A kanapé egy lány próbál felébredni, látszik rajta, hogy most kellt az ajtó nyílására és kómásan próbálja rendbetenni magát. Ottlétemre nem is figyel, csak arra, hogy kitörölje az álmot a szeméből, majd könyvet formáljon az immár ölében fekvő könyvből. Már már átfut az agyamon, hogy sarkon fordulok és megyek tovább, mert nem akartam itt lábatlankodni, de aztán eszembe jutott, hogy fogalmam sincs hol vagyok. -Talán megkérdezhezném ettől a lánytól. Igaz nem az én házam tagja, de attól még hátha tudja, merre kell menni. -Bo...bocsánat. -szóltam bátortalanul - Nem tudnád megmondani, hogy hol vagyunk most? Hogy a kastély mely pontján vagyunk? Illetve esetleg, hogy hol a Navine klubelyisége? Kicsit eltévedtem...
|
|
|
|
Vörös Ajsa INAKTÍV
offline RPG hsz: 22 Összes hsz: 22
|
Írta: 2020. június 22. 21:08
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=812111#post812111][b]Vörös Ajsa - 2020.06.22. 21:08[/b][/url] A kérdésem után sajnos ugyan az az arckifejezés fut át az arcán, mint az enyémen is , teljes, totális elveszettség. És a válaszával sem tudott megnyugtatni. "Szárnyas bika?" Ja igen, az a fura teremtmény a fehér ruhás kislány portréja mellett. Igen, azt hiszem innen vissza találok oda, de onnan megint nem jutok semerre. Reménytelen, itt fogok bolyongani egész életemben ebben a kastélyban, ahol amúgy bármikor rám támadhat egy szellem.
-Hát az az igazság, hogy nem vettem fel a bájitaltan órát, de amikor sikerül összefutnom egy-egy társammal, akkor ők szoktak mesélni róla. Esetleg tudok segíteni. Legalább addig sem egyedül bolyongok ebben a túlméretezett kastélyban. -felelem nem túl határozottan és közben reménykedem, hogy elfogadja a társaságomat és nem kell tovább bolyonganom.
|
|
|
|
Vörös Ajsa INAKTÍV
offline RPG hsz: 22 Összes hsz: 22
|
Írta: 2020. június 22. 22:06
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=812130#post812130][b]Vörös Ajsa - 2020.06.22. 22:06[/b][/url] -Hát nekem azt mondták nem kötelező és annyira nem is érdekelt mint a sárkánytan. - a sárkányok gondolatára elmosolyodom, viszont ez a kötelező dolog kicsit megzavar, nem akarok bajba kerülni azért mert nem vettem fel egy tárgyat amit kellett volna.
-Nos mi lenne ha együtt nekiülnénk annak az altatónak? Ha megvannak hozzá a szükséges alapanyagok, akkor megpróbálhatnánk együtt elkészíteni. Ha nincsenek... Hát bár nem sok mindent ismerek ezen a helyen, tudom, hogy hol lehet szerezni hozzávalókat. - mosolygok rá a zavarban lévő lányra.
|
|
|
|
Vörös Ajsa INAKTÍV
offline RPG hsz: 22 Összes hsz: 22
|
Írta: 2020. június 22. 22:48
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=812139#post812139][b]Vörös Ajsa - 2020.06.22. 22:48[/b][/url] -Igen, van nekik egy egész tantárgy. - mesélem lelkesen -Bár még nem tudom, hogy miért kell nekik plusz tárgy, mert csak ritkán lesz óránk. Talán mégsem olyan nagy az anyag. - gondolkodom hangosan. - Még sosem láttam sárkányt, de nagyon szeretnék. -teszem még hozzá, bár magam sem értem miért árulom el ez ennek a lánynak. -Örülök, hogy megismerhetlek Hunor, én Ajsa vagyok. -mosolygok rá az új ismerősre. -Hát... az van, hogy nagyon szeretem csodálni a portrékat és hát az egyik festménnyel, egy volt tanárral, hát sikerült összebarátkoznom és ő tud adni alapanyagokat. -mondom büszkén és egy kicsit kihúzom magam, mert bár sok mindent nem ismerek, de legalább a portrékat már úgy ahogy igen. - Szóval ha megkérem biztos ad. Utána meg neki tudunk állni megcsinálni. Nagymamám mindig azt mondta, hogy könnyebb egy receptet úgy megtanulni, ha meg is főzöd nem csak a receptkönyvet bújod. - Igaz ezt a konyhára értette, nem pedig egy varázsló iskola órájára, de hát az elv ugyan az, mi baj lehet belőle.
|
|
|
|
Vörös Ajsa INAKTÍV
offline RPG hsz: 22 Összes hsz: 22
|
Írta: 2020. június 22. 23:49
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=812144#post812144][b]Vörös Ajsa - 2020.06.22. 23:49[/b][/url] - Hát az a helyzet, hogy nálunk a sárkányok nem létező teremtmények, csak a film ipar kitalált lényei. - válaszolom kicsit feszengve. Az összes sárkány amit eddig láttam mind filmes trükk volt valamelyik mozifilmben. Mondjuk ott voltak barátságosak is, meg persze agresszív szörnyek is. És igaz ami igaz, némelyik filmben háziasítják a sárkányokat, de azok elsősorban animációs filmek mind. - Hát nem azt hiszem olyat nem tud. Mármint kiadni valamit a vászonból. Vagy de? - nézek rá megdöbbenve - Viszont a kép mögött van egy üreg ahova valaki évekkel ezelőtt elrejtett bájital cuccokat, legalábbis a portré azt állítja, hogy azok azok és már unja,hogy neki kell rá vigyázni, így szívesen tovább adná másnak. Mondjuk egy bájitalokat kedvelő kisdiáknak. - felelem lekesen - a bájital elkészítésében segítek, így nem kell egyedül unatkoznod, és legalább én is tanulok, hamár az órát nem vettem fel. - mosolygok rá barátságosan.
|
|
|
|
Vörös Ajsa INAKTÍV
offline RPG hsz: 22 Összes hsz: 22
|
Írta: 2020. június 23. 21:56
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=812198#post812198][b]Vörös Ajsa - 2020.06.23. 21:56[/b][/url] - Hát... Valami olyasmi. Anya varázstalan... Mugli ahogy ti mondjátok. Az apám elvileg varázsló, de ezt anya nem tudta biztosan megmondani. A te szüleid mindketten varázslók? - válaszolok kicsit megszeppenve. Mióta itt vagyok mindenki olyan lelkesen meséli, hogy ő aranyvérű, félvér vagy mugli szülők gyermeke és ő a nagy csoda a családban. Én meg azt sem tudom megmondani, hogy én mi vagyok. - Nos, igen. Nálunk is van szárnyuk meg minden, az agyarukban nem vagyok biztos, az nem egy kötelező tartozék. Viszont igen, tüzet okádnak és repülnek. Hát vannak kisebbek, de a felnőtt sárkányok nagyok nálunk is. Hát sok varázstalan hisz a sárkányokban, annak ellenére, hogy még nem láttak egyet sem, de attól még úgy gondolják, hogy sárkányok márpedig igen is léteznek. - pár hónapja még én is ilyen voltam, azóta meg már tudom, hogy tényleg léteznek. Most meg itt mesélek egy feltehetőleg ízig vérig varázsló felmenőkkel rendelkező, a varázsvilágról mindent tudó tanulónak arról, hogy mi (mármint a varázstalanok) hogyan látjuk a világot. Világ életemben utáltam különc lenni, erre tessék, megint az lettem. - Majd mutatok rajzot az általunk ismert sárkányokról és akkor majd te eldöntheted, hogy mennyiben tér el a valóságtól. Igaz is, te láttál már sárkányt? -Anya nem akadt ki rajta. Tudta, hogy valami nem oké körülöttem, és örült, hogy végre kiderült. Én sosem gyógyultam ilyen gyorsan, igazából nem volt ennyire kirívó dolog. Nem csak igazából furamód különös képességem volt a rajzoláshoz és a festéshez. Már már mágikusnak is mondható. -mesélem, bár ezt még senkinek nem mondtam, de valamiért megnyerő a személyisége. Igaz, lehet magában azt gondolja rólam, hogy milyen szánalmas vagyok, de legalább az arcán ez nem tükröződik. - De igazából a levélből derült ki, hogy valójában más vagyok mint a többiek. -Akkor te mindig is tudtad, hogy varászló vagy? Vagy ez nálatok hogyan működik? - kérdezem érdeklődve. Kíváncsi vagyok, hogy van-e egy plusz nyomás ilyenkor a gyerekeken, hogy valami varázslatosat produkáljanak, vagy szégyenben maradnak. -Amúgy... Bejöhetek? - kérdezem kicsit zavarban, mert még mindig az ajtóban téblábolok és órák óta fel alá sétálok, leülnék már egy kicsit.
|
|
|
|
Vörös Ajsa INAKTÍV
offline RPG hsz: 22 Összes hsz: 22
|
Írta: 2020. június 25. 11:22
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=812263#post812263][b]Vörös Ajsa - 2020.06.25. 11:22[/b][/url] -Oh, imádom a meggyes pitét. - jegyzem meg mosolyogva az információ hallatán és a saját nagyim pitéjére gondolok. Már a gondolattól összefut a számban a nyál. De ennék most meggyes pitét. -Hát igen, hébe-hóba rajzolok. Főleg olyankor ha jön egy ihlet, vagy van időm kísérletezni. Úgy teszi fel a kérdést, hogy közben csillog a szeme. - Igen, van mozi filmem, bár nem sok sárkányos. Talán csak egy-kettő. - Tényleg, mióta itt vagyok nem is nyúltam a mugli cuccaimhoz, vajon még működnek? Jó lenne ha igen, akkor tudnánk filmet nézni. Mondjuk ahhoz nem árt visszatalálnom a házamhoz, de amilyen szerencsém van, biztos nem találok vissza egyedül. Kérhetném egy portré segítségét, de csak néhánnyal sikerült összebarátkoznom, és akiket eddig kérdeztem nem tudták megmondani, hogy merre van, csak azt, hogy melyik kép van mellette. - SÁRKÁNYREZERVÁTUM??? Ilyen létezik? - kérdezem nem leplezett igalommal. De király, én is el akarok menni egy ilyen helyre. - És hol van ilyen rezervátum? -nem hiszem, hogy valaha eljutok, de legalább tudni fogom, hogy hol van. A beinvitálásra elmosolyodom, lehet korábban is bejöhettem volna, de nem szeretek betörni mások magánszférájába, így inkább megvártam kint. Kicsit lenyűgözve körülnézek, majd leülök mellé. Látom ahogy ránéz a könyvre és magamban kuncogok, esze ágában sincs tanulni. -A tesóid itt tanulnak? Hány tesód van? - kérdezem, fura lehet egy csomó varázslóval együtt élni.
|
|
|
|
Vörös Ajsa INAKTÍV
offline RPG hsz: 22 Összes hsz: 22
|
Írta: 2020. június 25. 22:32
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=812303#post812303][b]Vörös Ajsa - 2020.06.25. 22:32[/b][/url] - Hát, ha gondolod adok egy pár filmet és akkor meg tudod nézni őket. Hát nagyjából estére sikerül visszakeverednem a szállásunkra és reggel már megyek is tovább órára, így nem igazán volt még időm körbenézni. De lehet, hogy vannak ilyen dolgok. Majd hétvégén körbenézek jobban, felfedezem a házamat. -de most egyelőre annak is örülök, hogy tudom hol az ágyam, persze miután sikerül visszakeverednem. nem ártana most már Navinés diákokkal ismerkedni, sok szempontból hasznos lenne. - Oooo, de jó. Akkor nálunk is van, úgy képzeltem csak más országokban van. - lelkesedem a hallottakra, Magyarországon sárkányrezervátum, ez király. - Az tök jó. Nem, nekem nincs testvérem. Legalábbis nem tudok róla, hogy lenne. - nevetek fel feszengve. Hát igen, bizonyos dolgokra nem mondhatja azt az ember, hogy nincs valakije, ha nem tudja biztosan állítani. Tök király lehet, ha valakinek van tesója. Bár nem biztos, hogy örülnék, ha hirtelen a semmiből felbukkanna egy tesó, akit nem is ismerek. - Hát most, hogy mondod én is éhes vagyok. Szerintem lassan már vacsiidő van. -felelem és a karórámra nézek. - Hát igen már majdnem annyi az idő. Tudod merre kell vissza menni a étkezőbe? -kérdezem reménykedve. Jó lenne nem lekésni a vacsorát, legalábbis ma este nem. - Az előző két vacsorát kihagytam, mert nem találtam vissza időben. -vallom be neki töredelmesen. Legalább is is tudni fogja milyen szerencsétlen vagyok.
|
|
|
|
Vörös Ajsa INAKTÍV
offline RPG hsz: 22 Összes hsz: 22
|
Írta: 2020. december 2. 00:05
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=822334#post822334][b]Vörös Ajsa - 2020.12.02. 00:05[/b][/url] HunorElmélyülten járkálok fel-alá a "Praktikus varázslatok kezdőknek" című könyvtárból szerzett könyvemmel. Annyira lúzer vagyok a varázslásban, hogy az már nevetséges, így minden létező könyvön átrágom magam ami a témához kapcsolódik. -Ennek köszönhető, hogy az elmúlt hónapokban teljesen elfelejtettem kapcsolatot teremteni a barátaimmal. Mármint, hogy Hunorral, mert a zárkózottságom és a nyusziságom nem segít abban, hogy igazán barátokat szerezzek.- Pedig valamit kéne produkálni átváltoztatás tanra. Az asztalon heverő tükör viszont csak nem akar csinálni semit, bármit próbálok ki rajta a könyvből. Már már arra jutok, hogy hagyom az egészet a francba, mikor eszembe jut Hunor, aki penge a varázslatokban. Örömömben, hogy talán ő tud segíteni ledobom a könyvet a tükör mellé, a táskámból kiveszek egy pergament és írok neki egy levelet. Szia Hunor
Tudom, hogy rég jelentkeztem, de ha lenne időd, tudnál nekem segíteni? Nem megy a varázslás és tudom, hogy abban te nagyon ügyes vagy. Még egy pár órát biztos itt leszek a Lélek szobában, szóval ha van időd, meg kedved akkor segítenél?
Elveszett barátod Ajsa.Amint megvagyok a levéllel hajtogatok belőle egy repülőt és használom rajta az egyetlen bűbájt amit eddig normálisan sikerült megtanulnom. A repülő aztán kisiklik a kezemből és az ajtó alatt átslisszanva már keresi is a címzettet. Hát legalábbis nagyon remélem, hogy Hunort keresi és meg is talája. Aztán fogom a könyvet és keresek benne valami könnyebb varázslatot míg megjön Hunor, vagy a levele, hogy nem tud segíteni, meg nem is akar mert x hónapig nem is beszéltem vele. Amit persze tökre megértenék, már nem is tudom mi a helyzet vele. Megrázom a fejem, hogy a gondolataim kitisztuljanak és rácélzok a tükörre. Majd kiejtem a kicsinyítő bűbáj szavait a számon és elvégzem a szükséges pálca mozdulatokat. A világ olyan hírtelen fordul velem, hogy a pálcám kiejtem a kezemből és én beesek a kanapé alá. Kicsit megütöm magam, szédülök, becsukva tartom a szemem míg megáll a forgás. Amint kicsit jobban vagyok kinyitom a szemem. Közben a szoba teljesen megváltozott. Először meg sem ismerem az előttem fekvő tárgyat. Majd rájövök, hogy az a táskám és vagy háromszor akkora mint én.
|
|
|
|
Vörös Ajsa INAKTÍV
offline RPG hsz: 22 Összes hsz: 22
|
Írta: 2020. december 2. 23:16
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=822385#post822385][b]Vörös Ajsa - 2020.12.02. 23:16[/b][/url] Még kissé szédülve az eséstől talpra kecmergek és körbenézek. Nem csak a táskám lett hírtelen nagy, hanem minden más is körülöttem. Vagy tán én mentem össze fut át az agyamon a képtelen ötlet. Nem, az nem lehet. Egyenesen kizárt, hogy sikerült összehoznom a kicsinyítő bűbájt, csak magamon. Akkora pechem még nekem sem lehet. Mélázásomból egy hangos dörömbölés ráz ki, amitől annyira megrémülök, hogy beugrom a biztonságot nyújtó kanapé alá. A dörömbölést követően furcsán messze kinyillik az ajtó és Hunor ront be az ajtón. Látszódik az arcán egy kezdődő mosoly, majd helyét a meglepetség veszi át. Körbenéz, majd elindul felém. Távolról is nagynak tűnik, de mikor a kanapé elé ér egyenesen oriási. Talán a bokájáig érek. Ez a tény az ami meggyőz, hogy higgyem el, valóban összementem. Keserűségemben felhorkantok, majd a saját nyomoromon nevetve kimászom a kanapé alól. Hunor nem vesz észre. Érthető ki nézne a kanapé alá ha a barátját 160 centi magasnak véli, nem pedig 8 centisnek. Oké, akkor most valahogy fel kéne hívnom magamra a figyelmét. "Vajon ha üvöltök azt meghallaná? Vajon milyen lehet most másoknak a hangom? És ha erősen megrúgok valakit azt megérzi?" futnak át az agyamon a gondolatok. Na jó foglalkozzunk egyszerre csak egy kérdéssel. - Hunor! Hunor! Itt vagyok idelent! - üvöltöm teli torokból és közben a cipőjére mászva a nadrágját rángatom azt remélve, hogy észre vesz és nem pedig lepöcköl magáról mint egy kellemetlen kis bogarat.
|
|
|
|
Vörös Ajsa INAKTÍV
offline RPG hsz: 22 Összes hsz: 22
|
Írta: 2020. december 6. 20:15
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=822569#post822569][b]Vörös Ajsa - 2020.12.06. 20:15[/b][/url] Hát igen, abban biztos vagyok abban, hogy észrevett. Térdei közé hajolva néz rám közelebbről, arcán aggodalom ül. Mikor kijelenti, hogy megkeressük a bűbájtan tanárt elfog a félelem. Eszembe villan, hogy mi lehet ennek a következménye és jobban megijedek tőle, mint hogy életem végéig kicsi leszek. - Ne, kérlek! Nem akarok tanárhoz menni. - üvöltöm neki, aztán elbizonytalanodok. Elmondjam neki, hogy félek nem tartanak igazi varázslónak mert nem is tudok rendesen varázsolni. Hogy azt fogják mondani ez csak egy tévedés volt, egy évet kihúztam itt, de most mehetek vissza a muglik közé, aki eddig voltam. Az elszomorító gondolatok egymást követik a kis kobakomban. Végül elszánom magam. - Nem tudnál esetleg te segíteni? - kezdem halkan - Félek, hogy majd a tanárok le fognak nézni emiatt és senki nem fog boszorkánynak tartani. - vallom be neki szomorúan, közben a cipőm orrát nézem.
|
|
|
|
Vörös Ajsa INAKTÍV
offline RPG hsz: 22 Összes hsz: 22
|
Írta: 2020. december 8. 18:50
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=822733#post822733][b]Vörös Ajsa - 2020.12.08. 18:50[/b][/url] Hunor megnyugtatónak szánt szavai ellenére a tekintete aggódó. Megérti, hogy mitől félek és megpróbál segíteni. Kicsit bizonytalan mikor lerakja nekem a kezét, de engem nem érint rosszul, hogy kicsi termetem miatt liftnek kell használnom a kezét, különben nem jutnék fel a kanapéra. Legalábbis addig míg fel nem emel, akkor kicsit elbizonytalanodom, hogy ez valóban jó ötlet volt-e. De végül épségben feljutok a kanapéra, Hunor elém helyezi a Bűbájtan tankönyvet azzal a felszólítással, hogy keressem ki belőle a nagyító bűbájt. Ő pedig lelkesen veti magát bele a saját könyvébe, hogy segíthessen nekem. A bűbáj megkeresésével amúgy nem lenne semmi gond, csak a könyv akkora mint én vagyok és a súlya is kicsit megnőtt mióta utoljára forgattam a kezeim között. Tehát a könyv kinyitása és a lapok hajtogatása nem éppen a legegyszerűbb feladat. Két kézzel markolom meg a könyv borítóját és arrébb sétálva megpróbálom kinyitni. Nagy nehezen sikerült, majd nekiállok a lapokkal bajlódni, hogy eljussak a nagyító bűbájig és közben reménykedem, hogy Hunor annyira belemelegedik a saját könyve olvasásába, hogy nem veszi észre a szerencsétlenkedésemet. Végül csak sikerül eljutnom a nagyító bűbájhoz, közben kicsit kiizzadva, de boldog vagyok, hogy eljutottam idáig. A következő feladat, hogy elolvassam a varázslat mire alkalmas. Ez sem a legegyszerűbb feladat. Ugyanis a betűk is megnőttek, így ahhoz, hogy bármi értelmeset megtudjak hátra kell lépnem a kanapé háttámlájához. - Igen, azt írja használható embereken is. - felelem végül és aztán a biztonság kedvéért még hangosabban elismétlem, hogy Hunor biztosan meghalljon.
|
|
|
|
Vörös Ajsa INAKTÍV
offline RPG hsz: 22 Összes hsz: 22
|
Írta: 2021. január 8. 10:11
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=824226#post824226][b]Vörös Ajsa - 2021.01.08. 10:11[/b][/url] - Persze, kibírom. - felelem biztatóan rámosolyogva - Nincs szükség tanárra, bízom benned. - megnyugtatásnak szánva ráteszem a kezem a combjára. Nem tudom, hogy ő észreveszi-e, mert aztán belemerül a könyvbe. Milyen groteszk látvány az én pici kezem az ő hozzám képest óriás lábához képest. Vajon milyen lenne, ha örökre pici maradnék? Vajon akkor is járhatnék iskolába? Vagy onnantól kezdve én is egy varázslény lennék. Bárcsak a pálcám is összement volna velem. Bár nem mintha bármi hasznát venném. Nem vagyok túl jó boszorkány. Erre a gondolatra szomorúan felsóhajtok és inkább elterelem a figyelmemet. Egy kis időbe beletelik míg Hunor átgondolja a dolgot, miért ne mehetnék felfedezőútra? Elindulok a kanapé széle felé. Semmi különös ezen a tájon, takaró tenger, mely most inkább tűnik homok nélküli sivatagnak, mint takarónak. Oldalt némi párnahegy. A kanapé meg sem érzi, hogy rajta járkálok, nem süpped be alattam. A takarósivatagon átszelve elérek a kanapé végébe. Itt nem sok választásom van, vagy visszamegyek Hunorhoz, vagy megpróbálok lejutni a kanapéról és lent körbenézni. Ez utóbbit választom. Van egy szakasz ahol a takaró pont úgy helyezkedik el, hogy a magamfajta törpék csúszdának tudják használni. Kicsit félve, hogy lepottyanok egy mély lélegzetet veszek aztán ellököm magamat és leszánkázom a kanapéról. Kicsit keményen érkezem, de nem ütöm meg magamat szerencsére. Mellettem a kanapé alja sötétlik veszélyeket rejtve. Másik oldalt az asztal magaslik. Kissé elgondolkodom, de végül a kanapé mellett döntök, ki tudja mi lehet itt. Mintha kicsit remegne a lábam mikor elindulok a kanapé alatti világot felderítő expedíciómra. A szürkületben magam köré tekintgetve sietek az egyik oldalról a másikra. Olyan érzésem van mintha valaki figyelne, de biztos csak a paranoiám. Halk, csattogó hangot hallok. Oldalra nézek és meglátok néhány szőrös lábat. Kicsit gyorsabbra fogom az iramot, de az alakot ez nem izgatja. Már kiérek a kanapé másik oldalán, mikor a közelembe érnek a lábak és azok tulajdonosai. Egy szőrös, nyolc lábú pók méreget pár centire állva tőlem. "Ha sikítok, azt Hunor meghallja? Vagy majd csak arra ocsúdik fel, hogy már csak a darabjaimat találja?" De a pók hosszabb méregetés után inkább visszafordul a kanapé alvilágba, én pedig jobbnak látom visszatérni Hunorhoz ezután a kaland után. Bár az nem kockáztatom meg, hogy megint a kanapé alatt haladjak át, így inkább a hosszabb és biztonságosabb utat választom, megkerülve ezt a hatalmas ülőalkalmatosságot.
|
|
|
|
Vörös Ajsa INAKTÍV
offline RPG hsz: 22 Összes hsz: 22
|
Írta: 2021. március 23. 16:09
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=828040#post828040][b]Vörös Ajsa - 2021.03.23. 16:09[/b][/url] Már a sarkon járok és hallom Hunor hangját, ahogy a nevemen szólít. Elgondolkodom, hogy vissza üvöltsek, de nem biztos, hogy meghallaná amit mondok. Viszont jobban félek attól, hogy a pók meghallja és esetleg mégis úgy dönt inkább mégis én leszek a főfogás. És bár még nem próbáltam ki milyen ha meg akar enni egy pók, nem szeretném most pótolni ezt a hiányosságomat. A sarkon befordulva látom ahogy Hunor ide oda forgatja a fejét és engem keres. Felemelem a kezeim és csápolok neki míg felé közeledem. A szemem sarkából mozgást látok a kanapé alatt, így jobbnak látom megszaporázni lépteimet és futva közeledek Hunor cipőjéhez, hogy ott biztonságban legyek. A lába mögött kikémlelve nézek vissza, de sehol egy nyolc lábú pók. Hál isten. - Nem szeretnék pók vacsi lenni. - kiáltom, hogy Hunor is hallhassa és közben a nadrágjába kapaszkodom. - Nem akarlak siettetni, de már nem olyan jó buli kicsinek lenni, szóval mi lenne ha megpróbálnál visszavarázsolni? - kérdezem és közben reménykedem, hogy sikerülni fog neki a mihaszna boszorkány visszaváltoztatása naggyá.
|
|
|
|
Vörös Ajsa INAKTÍV
offline RPG hsz: 22 Összes hsz: 22
|
Írta: 2021. március 26. 22:33
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=828136#post828136][b]Vörös Ajsa - 2021.03.26. 22:33[/b][/url] Kicsit feszengek mikor elhatározza magát és a földre tesz, hogy bele kezdjen a varázslatba. Nem attól tartok, hogy elrontja, hanem attól, hogy mi lesz ha nem hat a varázsige. Aztán kimondja a varázsigét és egyszerre elmúlik a félelmem. Elkezdek nőni, magamon nem igazán érzem, de a külvilágon igen. Már nem olyan nagyok a tárgyak körülöttem, már nem vagyok olyan pici. Aztán végül szemmagasságba érek Hunorral és ő megszakítja a varázslatot. Nem érzek semmi változást magamon. Lenézek a lábamra, normál méretűnek tűnik, aztán végig nézem magam lentről felfele haladva. Lábak pipa, törzs pipa, karok pipa, kézfejek és ujjak pipa. Közben még ellenőrzöm magam előtt forgatom a kezeimet. Majd végig tapogatom a fejem. Igen, minden olyan mint amilyen volt pár órával ezelőtt. Hunor remek munkát végzett. Boldogan felkacagok, majd a nyakába ugrom ujjongva. - Sikerült! Sikerült! - kiáltom és közben szorosan magamhoz ölelem. - El sem hiszem, hogy sikerült. Mármint bíztam benned, csak magamban nem. - mosolygok rá. - Köszönöm, hogy segítettél, nagyszerű barát vagy. És én meg az adósod vagyok. - hálálkodom miközben elengedem és ismét végig nézek magamon. - Na most gyere te szőrös pók, már nem vagy olyan nagylegény. - kacagok fel ismét boldogan és a kanapé alját kémlelem, már amennyit látok belőle így állva.
|
|
|
|