36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Északi szárnyÉszaki Torony

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Vörös Ajsa
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 22
Írta: 2020. december 2. 00:05 | Link

Hunor
Elmélyülten járkálok fel-alá a "Praktikus varázslatok kezdőknek" című könyvtárból szerzett könyvemmel. Annyira lúzer vagyok a varázslásban, hogy az már nevetséges, így minden létező könyvön átrágom magam ami a témához kapcsolódik. -Ennek köszönhető, hogy az elmúlt hónapokban teljesen elfelejtettem kapcsolatot teremteni a barátaimmal. Mármint, hogy Hunorral, mert a zárkózottságom és a nyusziságom nem segít abban, hogy igazán barátokat szerezzek.- Pedig valamit kéne produkálni átváltoztatás tanra. Az asztalon heverő tükör viszont csak nem akar csinálni semit, bármit próbálok ki rajta a könyvből. Már már arra jutok, hogy hagyom az egészet a francba, mikor eszembe jut Hunor, aki penge a varázslatokban. Örömömben, hogy talán ő tud segíteni ledobom a könyvet a tükör mellé, a táskámból kiveszek egy pergament és írok neki egy levelet.


Szia Hunor

Tudom, hogy rég jelentkeztem, de ha lenne időd, tudnál nekem segíteni? Nem megy a varázslás és tudom, hogy abban te nagyon ügyes vagy. Még egy pár órát biztos itt leszek a Lélek szobában, szóval ha van időd, meg kedved akkor segítenél?

Elveszett barátod Ajsa.


Amint megvagyok a levéllel hajtogatok belőle egy repülőt és használom rajta az egyetlen bűbájt amit eddig normálisan sikerült megtanulnom. A repülő aztán kisiklik a kezemből és az ajtó alatt átslisszanva már keresi is a címzettet. Hát legalábbis nagyon remélem, hogy Hunort keresi és meg is talája.
Aztán fogom a könyvet és keresek benne valami könnyebb varázslatot míg megjön Hunor, vagy a levele, hogy nem tud segíteni, meg nem is akar mert x hónapig nem is beszéltem vele. Amit persze tökre megértenék, már nem is tudom mi a helyzet vele. Megrázom a fejem, hogy a gondolataim kitisztuljanak és rácélzok a tükörre. Majd kiejtem a kicsinyítő bűbáj szavait a számon és elvégzem a szükséges pálca mozdulatokat.
A világ olyan hírtelen fordul velem, hogy a pálcám kiejtem a kezemből és én beesek a kanapé alá. Kicsit megütöm magam, szédülök, becsukva tartom a szemem míg megáll a forgás. Amint kicsit jobban vagyok kinyitom a szemem. Közben a szoba teljesen megváltozott. Először meg sem ismerem az előttem fekvő tárgyat. Majd rájövök, hogy az a táskám és vagy háromszor akkora mint én.
Hozzászólásai ebben a témában
Demeter Hunor
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 163
Összes hsz: 203
Írta: 2020. december 2. 22:17 | Link

Nemrég végeztünk a bandával. Már csak beszélgetünk, nevetgélünk, amikor egyszer csak egy papírrepülő libben be az alagsori próbaterem bukóra nyitott ablakán. Érdeklődve bámulom, eszembe sem jut, hogy nekem érkezett volna az üzenet. Igazából nem gondolok semmire, kicsit zsong még az agyam. De amikor realizálom, hogy a járgány zuhanórepülésben próbál belegyűrődni az arcomba, időben elkapom.
A többiek tovább beszélgetnek - még mindig nem sikerült dűlőre jutnunk, mi legyen a nevünk -, én pedig kihajtogatom a repülőt.
Ajsa írt - ezt az írásképéből megállapítom. Olyan gyorsan akarom elolvasni, pontosan mit is, hogy fel sem fogom a mondatot, úgyhogy megpróbálom újra, eggyel nyugodtabban.
A "nem megy a varázslás" résznél már nyúlok is a gitártokért. Összecsomagolok és elbúcsúzom a srácoktól.
Minden órán látom, hogy küszködik Ajsa a bűbájokkal, de sosem kért segítséget. Egyszer megkérdeztem, van-e kedve együtt tanulni, de azt mondta, dolga van, én meg nem akartam többet erőltetni.
Szóval a lépcsőket kettesével szedve, hátamon az iskolatáskámmal, kezemben a fekete gitártokkal repülök fel a nyugiszobába.
Először kopogok, majd benyitok az ajtón. Arra számítok, Ajsa ott vár, de nincs bent senki. A táskája viszont még itt van. Talán vécére ment.
Nem baj, megvárom itt. Addig lecuccolok a kanapé mellé, és levetődöm a puha párnák közé.
Hozzászólásai ebben a témában
Vörös Ajsa
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 22
Írta: 2020. december 2. 23:16 | Link

Még kissé szédülve az eséstől talpra kecmergek és körbenézek. Nem csak a táskám lett hírtelen nagy, hanem minden más is körülöttem. Vagy tán én mentem össze fut át az agyamon a képtelen ötlet. Nem, az nem lehet. Egyenesen kizárt, hogy sikerült összehoznom a kicsinyítő bűbájt, csak magamon. Akkora pechem még nekem sem lehet. Mélázásomból egy hangos dörömbölés ráz ki, amitől annyira megrémülök, hogy beugrom a biztonságot nyújtó kanapé alá. A dörömbölést követően furcsán messze kinyillik az ajtó és Hunor ront be az ajtón. Látszódik az arcán egy kezdődő mosoly, majd helyét a meglepetség veszi át. Körbenéz, majd elindul felém. Távolról is nagynak tűnik, de mikor a kanapé elé ér egyenesen oriási. Talán a bokájáig érek. Ez a tény az ami meggyőz, hogy higgyem el, valóban összementem. Keserűségemben felhorkantok, majd a saját nyomoromon nevetve kimászom a kanapé alól. Hunor nem vesz észre. Érthető ki nézne a kanapé alá ha a barátját 160 centi magasnak véli, nem pedig 8 centisnek.
Oké, akkor most valahogy fel kéne hívnom magamra a figyelmét. "Vajon ha üvöltök azt meghallaná? Vajon milyen lehet most másoknak a hangom? És ha erősen megrúgok valakit azt megérzi?" futnak át az agyamon a gondolatok.
Na jó foglalkozzunk egyszerre csak egy kérdéssel.
- Hunor! Hunor! Itt vagyok idelent! - üvöltöm teli torokból és közben a cipőjére mászva a nadrágját rángatom azt remélve, hogy észre vesz és nem pedig lepöcköl magáról mint egy kellemetlen kis bogarat.  
Hozzászólásai ebben a témában
Demeter Hunor
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 163
Összes hsz: 203
Írta: 2020. december 5. 14:55 | Link

Ennek a szobának mindig más és más hangulata van. Arra már év elején felfigyeltünk, hogy a párnák folyton változtatják a színüket, de úgy érzem, több is van itt. Némi feszültséget érzek. Nem is tudok sokáig elterpeszkedni kényelmesen, inkább felülök, mintha készenlétben lennék, de fogalmam sincs, mi okom lehetne rá. Akkor tör rám igazi rossz érzés, amikor megpillantok egy varázspálcát a földön.
Ajsáé?
Még át sem gondolhatom a lehetőségeket: elrabolták? vagy...
Rángatást érzek a bokám körül. Összerándulok, de végül nem pattanok fel. Először egy nyúlra gyanakszom, de csak mert mostanában túl sokat voltam Júliával és Puhagombóccal. Lenézek a nadrágomra, és megpillantom Ajsát.
- Mi a...? Mi történt?!
Lehajolok évfolyamtársamhoz. Így, húsz centire tőle, széttárt tenyerekkel, füleimmel térdeim között egyszerre vágok ostoba és szörnyen aggódó képet.
Nem úgy képzeltem, hogy egy varázsbalesethez hív, azt hittem, csak segítek neki tanulni!
- Keressük meg Wayne-t!
Nem sűrűn hagyja el parancs az ajkaimat, a következő lépésben nem is vagyok annyira határozott. Azt hiszem, nem illik csak úgy felkapni egy barátodat, akkor sem, ha akciófigura méretű.
Hozzászólásai ebben a témában
Vörös Ajsa
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 22
Írta: 2020. december 6. 20:15 | Link

Hát igen, abban biztos vagyok abban, hogy észrevett. Térdei közé hajolva néz rám közelebbről, arcán aggodalom ül. Mikor kijelenti, hogy megkeressük a bűbájtan tanárt elfog a félelem. Eszembe villan, hogy mi lehet ennek a következménye és jobban megijedek tőle, mint hogy életem végéig kicsi leszek.
- Ne, kérlek! Nem akarok tanárhoz menni. - üvöltöm neki, aztán elbizonytalanodok. Elmondjam neki, hogy félek nem tartanak igazi varázslónak mert nem is tudok rendesen varázsolni. Hogy azt fogják mondani ez csak egy tévedés volt, egy évet kihúztam itt, de most mehetek vissza a muglik közé, aki eddig voltam. Az elszomorító gondolatok egymást követik a kis kobakomban. Végül elszánom magam.
- Nem tudnál esetleg te segíteni? - kezdem halkan - Félek, hogy majd a tanárok le fognak nézni emiatt és senki nem fog boszorkánynak tartani. - vallom be neki szomorúan, közben a cipőm orrát nézem.
Hozzászólásai ebben a témában
Demeter Hunor
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 163
Összes hsz: 203
Írta: 2020. december 6. 22:40 | Link

Még azon tipródom, hogy Ajsa fog a tenyeremre pattanni, vagy egyszerűen markoljak rá (aminek a gondolata még mindig kellemetlen), de a lánynak egész más tervei vannak.
- Hogy mi? - Neeem folytatnám, de Ajsa előbb kezd bele, én pedig nem vágok a szavába. Elmeséli, hogy attól retteg, hogy a gyenge teljesítménye miatt visszatoloncolják muglinak.
- Ez képtelenség - mondom, de nem vagyok én sem biztos a dolgomban. Azért valamennyi bűbájt képes létrehozni. Például a rajzzal, művészetekkel kapcsolatosakban kifejezetten ügyes. Nem rakhatják vissza muglinak, ha egyszer van benne bűbáj!
De már hallottam arról, hogy egyes mágusoknak elzárták az erejét erőszakkal, hogy ne tudják többet használni. Elszorul a szívem.
- Segítek, nyugi!
A hangom most már határozott, de igazán nem vagyok magabiztos.
- Öhm... felülsz? - kérdezem tapintatosan, és felfelé fordított tenyérrel leteszem a kezem a szőnyegre. De csak mintha éppen úgy lenne kényelmes, nem akarom erőltetni, hogy liftnek használja a kezemet a kanapéhoz.
Azután magam felé fordítom a földön heverő táskám, és kiveszem belőle mind az órai tankönyvemet, mind a Bűbájtan haladóknakot. Félretettem a szépirodalmat, és elkezdtem rágyúrni a varázslásra az ominózus halloweeni terror után, amin Bettivel keresztül mentünk. Sokkal jobbnak kell lennem, mint egy átlagos másodéves. Ez a kis hatszáz oldalas az új könnyűolvasmányom.
Ajsa elé teszem a tankönyvet, amit ő is ismer, magam pedig ezt csapom fel.
- Keresd a nagyító bűbájt - kérem tőle. - Meg kéne tudnunk, alkalmas-e emberekre.
Azt hiszem, igen, de meg akarok bizonyosodni róla. Végigfuttatom az ujjam az ölemben heverő fegyverként is használható tompa tárgy hátsó szójegyzékén.
- Baziteo, Baziteo - motyogom magam elé.
Hozzászólásai ebben a témában
Vörös Ajsa
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 22
Írta: 2020. december 8. 18:50 | Link

Hunor megnyugtatónak szánt szavai ellenére a tekintete aggódó. Megérti, hogy mitől félek és megpróbál segíteni. Kicsit bizonytalan mikor lerakja nekem a kezét, de engem nem érint rosszul, hogy kicsi termetem miatt liftnek kell használnom a kezét, különben nem jutnék fel a kanapéra. Legalábbis addig míg fel nem emel, akkor kicsit elbizonytalanodom, hogy ez valóban jó ötlet volt-e. De végül épségben feljutok a kanapéra, Hunor elém helyezi a Bűbájtan tankönyvet azzal a felszólítással, hogy keressem ki belőle a nagyító bűbájt. Ő pedig lelkesen veti magát bele a saját könyvébe, hogy segíthessen nekem. A bűbáj megkeresésével amúgy nem lenne semmi gond, csak a könyv akkora mint én vagyok és a súlya is kicsit megnőtt mióta utoljára forgattam a kezeim között. Tehát a könyv kinyitása és a lapok hajtogatása nem éppen a legegyszerűbb feladat. Két kézzel markolom meg a könyv borítóját és arrébb sétálva megpróbálom kinyitni. Nagy nehezen sikerült, majd nekiállok a lapokkal bajlódni, hogy eljussak a nagyító bűbájig és közben reménykedem, hogy Hunor annyira belemelegedik a saját könyve olvasásába, hogy nem veszi észre a szerencsétlenkedésemet. Végül csak sikerül eljutnom a nagyító bűbájhoz, közben kicsit kiizzadva, de boldog vagyok, hogy eljutottam idáig. A következő feladat, hogy elolvassam a varázslat mire alkalmas. Ez sem a legegyszerűbb feladat. Ugyanis a betűk is megnőttek, így ahhoz, hogy bármi értelmeset megtudjak hátra kell lépnem a kanapé háttámlájához.
- Igen, azt írja használható embereken is. - felelem végül és aztán a biztonság kedvéért még hangosabban elismétlem, hogy Hunor biztosan meghalljon.
Hozzászólásai ebben a témában
Demeter Hunor
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 163
Összes hsz: 203
Írta: 2020. december 11. 19:47 | Link

Már a saját könyvemmel foglalkozom, mikor észreveszem, hogy csukva tettem le Ajsa elé a könyvet. Pedig nyitva akartam - gondolom zavartan. Már küzd vele, én mutatóujjammal a túloldalon rásegítek egy picit a kemény fedél megmozdítására. Talán észre sem veszi. Milyen fura lehet, amikor minden túl nagy!
Aztán visszafordulok a saját kötetemhez, és meg is találom a B betűnél a keresett varázslatot. A 42. oldalon taglalják, de említve van még az 56. és a 311.-en is. Eddig sosem gondoltam még bele, mennyire egyszerű dolog fellapozni egy könyvet.
A Bűbájtan haladóknak nem egyszerű könyv. Itt a történetek röviden vannak csak taglalva, de a működések leírásában nagyon részletekbe menő. Megfeledkezem arról, hogy megkeressem, egyáltalán használható-e embereken - szinte biztos vagyok benne, hogy igen. Ehelyett a pálcaintésbeli finom variációkba merülök, mikor Ajsa megszólal. Hangja olyan, mint egy kiabálást hallani a távolból. Megtalálta, hogy alkalmazható embereken.
- Ezt tényleg beleírták?! - hökkenek meg. Veszélyesnek találom, hogy kezdő varázslóknak ilyen ötleteket adjanak.
- Elég veszélyes emberen alkalmazni - mondom aggódva, a kanapén szinte elvesző barátomra lenézve. Mutatóujjammal jelzem, hol tartottam a könyvben, és folytatom. - Figyelni kell rá, hogy mindened egyszerre növekedjen. És hogy időben állítsam le a bűbájt, nehogy túlnőj magadon... - Van ilyen szó?
Egymagasak vagyunk Ajsával, láttam már őt eleget, talán nem lesz baj. De közben nagyon aggódom. Ez a bűbáj végtelenül egyszerű és ezerszer használtam már: tárgyakon.
- Még egy kicsit tanulmányozom előtte, jó? - kérdezem. - Kibírod addig?
Aztán teszek még egy utolsó próbát:
- Vagy ha meggondoltad magad, kereshetünk egy tanárt is...
Hozzászólásai ebben a témában
Vörös Ajsa
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 22
Írta: 2021. január 8. 10:11 | Link

- Persze, kibírom. - felelem biztatóan rámosolyogva - Nincs szükség tanárra, bízom benned. - megnyugtatásnak szánva ráteszem a kezem a combjára. Nem tudom, hogy ő észreveszi-e, mert aztán belemerül a könyvbe. Milyen groteszk látvány az én pici kezem az ő hozzám képest óriás lábához képest.
Vajon milyen lenne, ha örökre pici maradnék? Vajon akkor is járhatnék iskolába? Vagy onnantól kezdve én is egy varázslény lennék. Bárcsak a pálcám is összement volna velem. Bár nem mintha bármi hasznát venném. Nem vagyok túl jó boszorkány. Erre a gondolatra szomorúan felsóhajtok és inkább elterelem a figyelmemet. Egy kis időbe beletelik míg Hunor átgondolja a dolgot, miért ne mehetnék felfedezőútra? Elindulok a kanapé széle felé. Semmi különös ezen a tájon, takaró tenger, mely most inkább tűnik homok nélküli sivatagnak, mint takarónak. Oldalt némi párnahegy. A kanapé meg sem érzi, hogy rajta járkálok, nem süpped be alattam. A takarósivatagon átszelve elérek a kanapé végébe. Itt nem sok választásom van, vagy visszamegyek Hunorhoz, vagy megpróbálok lejutni a kanapéról és lent körbenézni. Ez utóbbit választom. Van egy szakasz ahol a takaró pont úgy helyezkedik el, hogy a magamfajta törpék csúszdának tudják használni. Kicsit félve, hogy lepottyanok egy mély lélegzetet veszek aztán ellököm magamat és leszánkázom a kanapéról. Kicsit keményen érkezem, de nem ütöm meg magamat szerencsére. Mellettem a kanapé alja sötétlik veszélyeket rejtve. Másik oldalt az asztal magaslik. Kissé elgondolkodom, de végül a kanapé mellett döntök, ki tudja mi lehet itt. Mintha kicsit remegne a lábam mikor elindulok a kanapé alatti világot felderítő expedíciómra. A szürkületben magam köré tekintgetve sietek az egyik oldalról a másikra. Olyan érzésem van mintha valaki figyelne, de biztos csak a paranoiám. Halk, csattogó hangot hallok. Oldalra nézek és meglátok néhány szőrös lábat. Kicsit gyorsabbra fogom az iramot, de az alakot ez nem izgatja. Már kiérek a kanapé másik oldalán, mikor a közelembe érnek a lábak és azok tulajdonosai. Egy szőrös, nyolc lábú pók méreget pár centire állva tőlem. "Ha sikítok, azt Hunor meghallja? Vagy majd csak arra ocsúdik fel, hogy már csak a darabjaimat találja?" De a pók hosszabb méregetés után inkább visszafordul a kanapé alvilágba, én pedig jobbnak látom visszatérni Hunorhoz ezután a kaland után. Bár az nem kockáztatom meg, hogy megint a kanapé alatt haladjak át, így inkább a hosszabb és biztonságosabb utat választom, megkerülve ezt a hatalmas ülőalkalmatosságot.
Hozzászólásai ebben a témában
Demeter Hunor
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 163
Összes hsz: 203
Írta: 2021. január 25. 22:21 | Link

Nagyon fülelek, hogy halljam a hangját, és amikor a combomra teszi a kezét, azt látom ugyan, de érezni nem érzem. Ez annyira komikus lenne, ha nem lenne ott a feszültség, hogy tőlem várja, hogy visszaváltoztassam. Elég jó tanuló vagyok a pálcás tárgyakból, de vajon elég jó vagyok-e? Őrültség, hogy nem megyünk tanárhoz, de próbálom azzal nyugtatni magam, hogy megölni azért nem fogom a próbálkozásommal. A legrosszabb, ami történhet, hogy varázsolok rá egy elefántfület, és aztán tényleg mehetünk egy tanárhoz. Aztán miután megjavították Ajsát, mindketten életfogytig serlegsikálásra kárhoztatunk.
Míg én alaposan áttanulmányozom a varázslatot, látom, hogy Ajsa felfedező körútra indul. Mi baj lehet belőle?
Tárgyakon már unalomig gyakoroltam a kicsinyítés és nagyítás műveletét. Jó volna egy élőlény próbaképpen. Sok-sok oldalon taglalják ezt a két varázslatot, mozgó ábrákkal is szemléltetve a műveletet. A 49. oldalon éppen egereken.
- Ha volna valahol egy bogár - motyogom, és körbenézek, de a szoba tisztának tűnik. - Hát persze, a házimanók...
Nem sétálhatok ki Ajsával a tenyeremen, mert meglátják.
- Bíznom kell abban, hogy elsőre sikerül - mondom abszolút bizonytalanul egy kicsit megemelve a hangom, hogy Ajsa tudja, most neki szólok.
- Ajsa? - kérdem, és alaposabban körülnézek, hogy kiszúrjam icipici évfolyamtársam.
Hozzászólásai ebben a témában
Vörös Ajsa
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 22
Írta: 2021. március 23. 16:09 | Link

Már a sarkon járok és hallom Hunor hangját, ahogy a nevemen szólít. Elgondolkodom, hogy vissza üvöltsek, de nem biztos, hogy meghallaná amit mondok. Viszont jobban félek attól, hogy a pók meghallja és esetleg mégis úgy dönt inkább mégis én leszek a főfogás. És bár még nem próbáltam ki milyen ha meg akar enni egy pók, nem szeretném most pótolni ezt a hiányosságomat.
A sarkon befordulva látom ahogy Hunor ide oda forgatja a fejét és engem keres. Felemelem a kezeim és csápolok neki míg felé közeledem. A szemem sarkából mozgást látok a kanapé alatt, így jobbnak látom megszaporázni lépteimet és futva közeledek Hunor cipőjéhez, hogy ott biztonságban legyek. A lába mögött kikémlelve nézek vissza, de sehol egy nyolc lábú pók. Hál isten.
- Nem szeretnék pók vacsi lenni. - kiáltom, hogy Hunor is hallhassa és közben a nadrágjába kapaszkodom. - Nem akarlak siettetni, de már nem olyan jó buli kicsinek lenni, szóval mi lenne ha megpróbálnál visszavarázsolni? - kérdezem és közben reménykedem, hogy sikerülni fog neki a mihaszna boszorkány visszaváltoztatása naggyá.
Hozzászólásai ebben a témában
Demeter Hunor
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 163
Összes hsz: 203
Írta: 2021. március 23. 21:31 | Link

- Áh! - megkönnyebbülten sóhajtok fel, amikor megpillantom a szőnyegen. Rohanva közelít felém, egészen a lábamig szalad. Leteszem a pálcám és lehajolok hozzá, hogy valahogy segítsek, de csak ügyetlenül forgatom a tenyeremet a feje fölött. Valamit nézelődik, én meg nem értem, mit akar. Mintha csak kimondatlan kérdésemre válaszolna, felkiáltja, mit kémlel éppen.
- Szent Kelofás! - csúszik ki a számon. Gyorsan felkapom Ajsát, bár nem látom a pókot. - Nem gondoltam, hogy ilyen veszélyes kicsinek lenni!
A nyomás egyre nehezedik rám, de elszántság is vegyül bele. A kezembe veszem az irányítást. Ajsát meg leteszem a kezemből.
- Jobb volna, ha állnál inkább - vezényelek.
Arrébb csusszanok a kanapén, hogy jobban Ajsa felé fordulhassak, és visszaveszem a combom és a párna közé gurult varázspálcám.
- Nem jó, figyelj, inkább a földön kéne, megnézzük, van-e pók, jó?
Ha hagyja, leteszem inkább magunk elé a szőnyegre, én pedig eléguggolok.
- Magamhoz fogom mérni a magasságod. A kanapén félő, hogy túl nagyra vagy túl kicsire hagytalak volna - magyarázom neki. Így sem biztos, hogy a tökéletes méretét fogom eltalálni, de ezt nem teszem inkább hozzá.
- Akkor kezdjük.
Megköszörülöm a torkom és elnyomom magamban a szorongást. Nagyon jó vagyok bűbájtanból. Felidézem, pontosan mit fogok csinálni, azután Ajsára szegezem a pálcám.
Icipici arcáról próbálom levenni, készenáll-e. Azután...
- Baziteo - mondom ki tisztán a varázsigét, és barátom növekedésének ütemében én is lassan állok fel, nem szakítva meg a bűbájos összeköttetést közte és a pálcám között. Megkönnyebbülés és öröm tölt el, hogy működik az ige. Amikor közeledik az én magasságomhoz, visszafojtom a levegőt, annyira koncentrálok. Nagyon fontos, hogy időben szakítsam meg a varázslatot.
Hozzászólásai ebben a témában
Vörös Ajsa
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 22
Írta: 2021. március 26. 22:33 | Link

Kicsit feszengek mikor elhatározza magát és a földre tesz, hogy bele kezdjen a varázslatba. Nem attól tartok, hogy elrontja, hanem attól, hogy mi lesz ha nem hat a varázsige. Aztán kimondja a varázsigét és egyszerre elmúlik a félelmem. Elkezdek nőni, magamon nem igazán érzem, de a külvilágon igen. Már nem olyan nagyok a tárgyak körülöttem, már nem vagyok olyan pici. Aztán végül szemmagasságba érek Hunorral és ő megszakítja a varázslatot. Nem érzek semmi változást magamon. Lenézek a lábamra, normál méretűnek tűnik, aztán végig nézem magam lentről felfele haladva. Lábak pipa, törzs pipa, karok pipa, kézfejek és ujjak pipa. Közben még ellenőrzöm magam előtt forgatom a kezeimet. Majd végig tapogatom a fejem. Igen, minden olyan mint amilyen volt pár órával ezelőtt. Hunor remek munkát végzett. Boldogan felkacagok, majd a nyakába ugrom ujjongva.
- Sikerült! Sikerült! - kiáltom és közben szorosan magamhoz ölelem. - El sem hiszem, hogy sikerült. Mármint bíztam benned, csak magamban nem. - mosolygok rá. - Köszönöm, hogy segítettél, nagyszerű barát vagy. És én meg az adósod vagyok. - hálálkodom miközben elengedem és ismét végig nézek magamon.
- Na most gyere te szőrös pók, már nem vagy olyan nagylegény. - kacagok fel ismét boldogan és a kanapé alját kémlelem, már amennyit látok belőle így állva.
Hozzászólásai ebben a témában
Demeter Hunor
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 163
Összes hsz: 203
Írta: 2021. március 26. 22:47 | Link

Úgy látszik, Ajsa elégedett az eredménnyel. Míg ő a tagjait veszi számba, én szúrós szemmel próbálom eldönteni, tényleg nem maradt-e egy leheletnyit kisebb. Vagy nagyobb.
A vizsgálódást egy nagy öleléssel szakítja félbe. Na, hát végül is ez a lényeg. Büszke örömmel mosolygok a válla fölött. Be kell valljam, én sem voltam teljesen biztos benne, hogy sikerül. Szerencsére a varázslásnál nem az önbizalom a legfőbb szempont.
Most már normális hangerőn beszél, így már biztos lehetek benne, hogy egy pókkal hadakozott korábban. Belegondolni is rémes!
Meg abba is, hogy most, hogy visszakapta eredeti méretét és fölényét, esetleg lecsapja szerencsétlen párát. Őt ismerve mondjuk nem kéne félnem, hogy ilyet tesz, de azért jobb, ha elvonom a figyelmét.
- Nem tudom, van-e kedved hozzá, de én tök örülnék egy rajznak, amin a pici Ajsa egy karddal szembeszáll egy hatalmas pókkal - dobom fel az ötletet ott helyben találva ki a jelenetet.
Azzal - lévén nálam nincs tiszta papír csak a tanulós füzeteim meg könyveim - kiterelgetem a helyiségből, mert hát miért ne lenne kedve rajzolni? Ő Ajsa!
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Északi szárnyÉszaki Torony