A folyosón haladva egy szépen kidolgozott tölgyfaajtócskába botlunk. Külsőleg semmit nem árul el magáról a szoba, aki pedig nem ismerős errefelé, annak elképzelése sem lehet, mi is van odabent. Azonban abban a percben, hogy benyitunk, egyből magunkénak érezhetjük a szobát. A szoba alapvető kinézete a négy ház színeit hordozza magán, a bent lévő bútorzat pedig kényelmet és nyugalmat sugároz. Belépve azt látjuk, hogy körben egy kanapégarnitúra helyezkedik el. A párnák eltérő árnyalatokban pompáznak, van köztük sárga, bézs, fehér és szürke színű egyaránt. Középen egy nagyobb dohányzóasztal található, ami alatt kis rekeszek, azok régebbi Edictum számokat, pennát és pergament rejtenek magukban. A tetőtéri ablakon át beszűrődő fény bevilágítja a teret, de ez sem állandó, mint ahogy itt semmi. Különleges és hívogató szobácskáról beszélhetünk.

A falak színei a belépő ember hangulatát követve váltanak árnyalatot, ahogy a szobán belüli környezet is ehhez alkalmazkodva alakítja magát. Érzelmeinkhez igazodik a bent szóló dallam, vagy esetlegesen a csend, mindamellett, hogy kellemes illatokat is érzünk, ami szintén a mi javunkra válik. Lesz olyan, aki a csoki illatától örömittasan ír meg egy-egy szorgalmit, de lesznek keserűbb napjukon éppen ide menekülő diákok is, akiket valami más, szomorúságuk elillanására létrejövő érzetet kapnak. Szinte minden érzékszervünket megnyugtató kényeztetés veszi kezdetét. A látvány kápráztatja a szemet, az illat az orrunkat még a zene vagy éppen a csend a hallásunkat.

Ám a szoba egyszerre lehet áldás és átok is, hiszen, ha nem egyedül vagyunk bent, akkor azzal mások előtt titkunk is felfedődhet ízlésünkről, de másokat meg megismerhetünk. Ilyenkor valami olyan elegyét kaphatjuk a bent lévő személyeknek, amire még mi sem számítunk, de a szobán ülő varázslatnak köszönhetően ez a keverék olyan lesz, hogy a bent lévők egyikét se kergesse azért őrületbe, mégis megfeleljen mind a kettőjüknek.

Ez az a hely ahová menekülhet bárki, nem túl nagy, mégis tökéletes a léleknek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=873645#post873645][b]Dragomán M. Aurél - 2024.02.12. 21:55[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=873661#post873661][b]Szentesi Kevin - 2024.02.13. 13:37[/b][/url]

Váratlanul érte a levél az eridonostól. Miközben olvasta, úgy érezte magát, mint aki menten elsüllyed szégyenében - nem a levél miatt, lényegében ugyanazt írta le a Aurél, mint eddig bármelyikben, hogy a segítségére szorul. Mindössze azt hagyta ki a számításból, amit Kevin nem tud elfelejteni, hogy ezen a napon kellene nekik randizniuk, amit Zsanna szervezett le. Mert tetszenek egymásnak. Hogy elhiszi-e? Továbbra sem, de nem tudja figyelmen kívül hagyni a levélben leírtakat. Segítséget kér az eridonos. Hogy mondhatna erre nemet? Választ nem írt, mert feleslegesnek tartja, inkább csak összeszedi a cuccait és elindul Norazzal a vállán.
A leírt helytől méterekre, lendületből fordul vissza. Ő erre nem képes. Nem tud úgy bemenni oda, hogy ne legyen egyértelmű: ő mégis egy randin jelent meg. De nem hagyhatja cserben a fiút. Visszaindul, az ajtó előtt áll meg. Legalább idáig eljutott, ám benyitni már nem képes.
- Szedd össze magad! - korholja magát, mintha csak Zsannát hallaná. Megszervezte neki, neki csak meg kell jelennie. Nem olyan nehéz, ha már Aurél csak azért hívta, hogy segítsen neki. Mély levegőt vesz az orrán, száján fújja ki és nyomja le a kilincset. Fejét dugja be a nyíláson, és gyíkocskája ugyanolyan kíváncsisággal fürkészi a helységet, mint ő maga.
- Aurél? - pillant körbe, és amint meglátja a fiút csillannak fel szemei és mosolyodik el. - Szia! Remélem nem késtem - lépked beljebb és foglal helyet. Észre sem veszi, de a meleg karamella színbe költözik be egy kis türkiz, a brownie illata mellé pedig valami édeskésebb... tulipán.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=873663#post873663][b]Dragomán M. Aurél - 2024.02.13. 14:56[/b][/url]

Nem kell sokáig egyedül üldögélnem és azon töprengeni, hogy vajon jó opciót választottam-e vagy sem. Úgy tűnik, legalább annak nem tud ellenállni, hogy segítsen, ha megteheti. Tulajdonképpen egyébként ez egy nagyon fontos tétele annak a listának, amit arról raktam össze magamnak, hogy miért is kedvelem, több más dolog mellett, és van egy olyan érzésem, hogy ez még csak bővülni fog. A szeplőire például csak azóta figyeltem fel igazán, hogy Zsanna emlegette őket, hiába voltak ott eddig is a szemem előtt.
- Szia - köszönök vissza, amikor kinyílik az ajtó és meghallom a nevemet. Ez egészen jó, és annyira örülök neki, hogy tényleg itt van, hogy fülig szalad hirtelen a szám is. Még integetek is, hogy észre vegyen, mert a nevem pont úgy hangzik el, mintha nem lenne biztos benne, hogy itt vagyok, de a magam részéről könnyen biztosra mehetek, hogy észrevesz. Az egyentalárban mondjuk nem is annyira olvadok bele ebbe a karamellára emlékeztető környezetbe, de ez már csupán részletkérdés. Én se mindig veszek észre mindent, gyakran főleg akkor nem, ha az orrom előtt van az a valami.
- Nem, dehogy. Meg ha késtél volna is, már nincs több órám, majd csak a diáksarokba fogok beköltözni még kicsit önkénteskedni később, ha valamelyik eridonosnak sürgős kérdése akadna, az a szokásos péntek délutáni program, de megvár - válaszolom neki egy legyintés kíséretében. Szeretem azt is csinálni amúgy, nagyon jó érzés, amikor hasznossá tudom tenni magam valahogyan.
- Erről a legutóbbi rezervátumos témáról amúgy tök sok kérdésem van, de mielőtt elfelejtem, hoztam brownie-t hálám jeléül, amiért ilyen sokat segítesz ezekkel. Én sütöttem. Meg képzeld, most még a pergament se felejtettem el bepakolni - magyarázom máris, hátha attól, ha meggyőzöm arról, hogy ez nem randi, tényleg nem akar majd elmenekülni. Zsanna azért még rám is rám hozta a frászt, hogy kiszalad a világból is ettől. - Amúgy veled mizu?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=873667#post873667][b]Szentesi Kevin - 2024.02.13. 17:57[/b][/url]

Kicsit azért megkönnyebbül, hogy nem késett. Nem kalkulálta bele, mikor elindult, hogy meg fog futamodni többször is, mint az illendő lenne. Ezt Zsannának nem fogja elmondani, fél mit kapna barátnőjétől, ha megtudná. Ráadásul azt sem akarja, hogy Aurél megtudja.
- Nálatok van ilyen? Ez nagyon klassz dolog. És kedves tőled, hogy segítesz - valahogy úgy érzi, ő erre sosem lenne képes. Már csak azért sem, mert senki nem menne oda hozzá segítséget kérni, hacsak ugye, nem tanár kötelezi rá. Nézzük meg Aurél példáját - csak azért kerültek össze, mert Dr. Laines azt mondta. Másképpen Aurél észre sem vette volna, és őszintén, nem tud haragudni emiatt. Szeret szürke kisegér lenni, akit nem vesznek észre. Csak olykor. Nyugisabb.
Nem úgy, mint most a szíve, amikor az eridonos közli: sütött neki. Brownie-t. A kedvencét. Honnan tudta meg? Ó, persze, miért is gondolkodik ilyeneken? Zsanna. Ki más lehetne...? Ajkai nyílnak el, de végül mosolyba szaladnak. Őszinte és széles mosolyba.
- Köszönöm szépen. Merjem megkérdezni, honnan tudtad, hogy ez a kedvencem? - süti le tekintetét. Csak arra lesz figyelmes, hogy gyíkja éles kis karmai vájnak bele a fülébe, ahogy az állat igyekszik feljebb jutni. Halkan szisszen fel és nyúl oda, de csak segít a gyíknak a hajára mászni. - Igazán nem kellett volna egyébként, mert... szóval én nem hoztam neked semmit - harap bele ajkába, tekintetét süti le.
- Minden klassz. Készülök a vizsgákra, bár kicsit úgy érzem, hogy már minden mindegy - vonja meg vállait. - Noraz alig várja, hogy hazamenjünk a szünetben, és kicsit én is. Anyáék azt mondták, elmegyünk pár napra Kisipolytölgyesre kikapcsolódni. Izgulok - vallja be gondolkodás nélkül. Szeret oda járni. Nyugodt és foglalkozhat kicsit mással, mint az iskola. - De azért páran hiányozni fognak - fűzi még hozzá, tekintetét gyorsan kapja el az eridonosról. - Zsanna például. Igen - köszörüli meg torkát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=873679#post873679][b]Dragomán M. Aurél - 2024.02.13. 19:19[/b][/url]

- Áh... az van, hogy a tanévnyitós balhé után mindenkinek kötelező lett valahol önkénteskedni, de már előtte is jártam ide néha, aztán most csak bevállaltam minden pénteket. Meg az árvaházba is szoktam sütit vinni, hivatalosan ott tudtam le a kötelezőt, de ezt meg már tavaly vagy tavalyelőtt kezdtem, szóval maradt is - magyarázom, hogy ez amúgy mindig is volt, de a nagy eridonos jótékonykodás egyébként idén nagyon is kötelező volt. Megemlítem aztán a pergament is, meg a brownie-t is, és bár Zsanna csak csokis sütit mondott, a brownie az én ötletem volt, mégis gyanítani kezdi, hogy kaptam tippeket.
- Nem tudtam, hogy ez a kedvenced, de amúgy Zsanna letámadott, hogy találkoznom kell veled, de olyan dolgokat mondott, hogy majdnem megnéztem láza van-e. Eredetileg bonbont akartam, viszont csak csokis sütit emlegetett. Szóval úgy döntöttem, brownie, mert azt én is szeretem, és most nem kísérleteztem semmivel, ami robban vagy lebegést idéz elő vagy bármi ilyesmi - osztom meg vele az igazságot. Nem látom értelmét, hogy esetleg megpróbáljak hazudni erről. Közben a falevél, amire már felfigyeltem a vállán, megindul a füle felé, és értetlenül pislogok, ahogy felsegíti a hajába.
- Ó... akartam szólni, hogy valahonnan összeszedtél egy falevelet, de ez akkor... olyan levélsáska? - kérdezem meg még mindig azon töprengve, hogy nem csak káprázik-e a szemem, mert ilyen állatot még nem láttam. Na jó, könyvben azokat a rovarokat, amik levélnek néznek ki, úgy rejtőzködnek, azért gyanítom, hogy olyasmi lehet.
- Á, de nem is azért hoztam. Sokat segítettél a joggal, szóval ez amolyan köszönöm-féleség - válaszolom. Azt még nem sikerült eldöntenem, hogy most mondjam-e azt, hogy Zsanna minden igyekezete ellenére ez nem randi, vagy legalábbis nem úgy, mert nem akarom, hogy nagy legyen a nyomás, vagy csak hagyjam és ne beszéljünk róla. Mit is mondott? Ne hagyjam elmenekülni? Nem is eszek én embert pedig, szóval talán azért mégse szalad menten messzire. Végül inkább arra kérdezek rá, hogy mi újság. Talán jobb az, ha csak beszélgetünk egyelőre, abból nem lehet gond.
- De hát aztán meg jössz vissza utána, nem? Mármint feltételezem, de a kirándulás jól hangzik egyébként. Kell is néha - válaszolom, aztán meg közli, hogy Zsanna fog hiányozni. Azért remélem, nem derül ki, hogy Zsanna most is valami jó kis tréfát eszelt ki, mint amikor év elején elvetette a jelvényét, mert viccesnek találta megszívatni Benedeket. - Hát majd biztos meglátogathatod. Vagy nincsenek rácsatlakozva a hop-hálózatra? Meg azért nem is olyan nagyon hosszú az a szünet, túl lehet élni. Nekem sose sikerül kiolvasni mindent, amit betervezek, pedig mindig azt hiszem, hogy na most nagyon jól beterveztem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=873680#post873680][b]Szentesi Kevin - 2024.02.13. 19:37[/b][/url]

Azért az, hogy Aurél sem úgy viselkedik, mint aki randin van, neki is sokkal jobban megkönnyíti azt, hogy ne akarjon elfutni. És itt nem arra gondolok, hogy sietős léptekkel távozna, hanem arra, hogy tényleg elfut. Nagy tétben megmerném fogadni, hogy minden cuccát is hátrahagyná, amit magával hozott.
Csak ámulva hallgatja, hogy az eridonos mi mindenben részt vesz. Ehhez képest ő? El van foglalva a tanulással, az írásaival, a Művészetivel és Norazzal. Minden róla szól, semmit nem tesz másokért. Lesüti tekintetét, hevesen bólogat, mert szólni nem tud Aurélhoz. Mit mondjon? Hogy mennyire klassz? Már mondta, és igazából minden remek, amit a fiú csinál.
Fejét kapja fel és nem rejti véka alá megszeppenését és zavarát. Feje olyan vörös lesz egyik pillanatról a másikra, csoda, hogy nem robban fel ott helyben. És a sütemények valahogy máris értelmüket vesztik.
- Istenem, annyira sajnálom, hogy Zsanna erre kényszerített - dörzsöli meg homlokát sietősen. - Nem kellett volna eljönnöm, mert így csak még kellemetlenebb, csak írtad, hogy segítség kell, én meg... az a legjobb, ha elmegyek - teljesen elveszve kapja fel a táskáját a földről, ahogy feláll. Mindenről elfeledkezik: hogy Noraz a fején van, hogy miről beszélgetnek. Nem jut el az agyáig semmi, amit Aurél mondd, csak néhány szó, de abból nehéz gazdálkodni. És nem is akar. Aurélnak is elmondta, hogy randi. Ő is tudta, hogy az, ahogy Kevin, mégis itt van - és ez nem ad kevesebb okot aggodalomra. Most csak eltűnne a föld színéről és vissza sem jönne mondjuk addig, amíg Aurél nem ballag el és másik országba költözik.
- Nagyon köszönöm a sütit is meg mindent, de nekem most... - sarkon fordulva indul az ajtó felé. Nem hibáztatom ezért, de úgy érzi, mintha az ajtó egyre messzebb lenne. Soha nem fog odaérni. Ez a büntetése, amiért eljött és ilyen kellemetlen helyzetet okozott az eridonosnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=873685#post873685][b]Dragomán M. Aurél - 2024.02.13. 19:57[/b][/url]

- Ne menj még. Nincs is mit sajnálni... nem is értettem, mi a gondja, mert amúgy is akartam találkozni veled, de komolyan. Neki ehhez az égvilágon semmi köze, én csak meg akartam köszönni, hogy segítesz és most még segíthetsz ezt megenni - válaszolom, amint megszeppenve bocsánatot kér és közli, hogy jobb, ha megy. Dehogy lenne jobb. Ha úgy lenne, nem írtam volna neki, hogy jöjjön el ebbe a csücskébe az iskolának meg nem sütöttem volna sütit sem. Odébb is tolom a dobozt, hogy lássa, mennyi süti van benne. Bőven jut mindkettőnknek, én meg igazán szívesen osztoznék rajta vele, főleg, hogy már azt is tudom, nagyon jól választottam, mert ez a kedvence. Aztán mégis sarkon fordul, mire hirtelen egyetlen megoldást látok - egy mozdulattal megragadom a kezét.
- Kérlek... - szólalok meg, remélhetőleg nagy bociszemeket meresztve rá és nem keresztbe áll a szemem közben, mert előbbire törekszem. Mivel azonban nem látom magam, fogalmam sincs, mennyire is sikerül az az eredmény, amit elérni szeretnék.
- Figyelj, én tényleg nem tudom, mit gondolt, vagy mit talált ki, de én eskü nem akartam, hogy rosszul érezd magad. Fogalmam sincs arról se, hogy mit mondott neked, és ami engem illet, ez egy nem randi, jó? Nem akarom... nem szeretném, hogy elmenekülj. Én tényleg kedvellek, de nem is sietek sehová, szóval ha esetleg tényleg kedvelsz egy kicsit is, és adnál egy esélyt... - mondom szinte egy szuszra, mielőtt kiderül, hogy tényleg tud helyből katapultálni is vagy bármi hasonló. - Amúgy arra gondoltam, hogy eljöhetnél velünk a cukrászdába... mármint úgy velünk, hogy Andrés meg Léna, meg Alvin is, azt hiszem, és még lesznek páran, de nem kényszer, csak ha szeretnéd.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=873686#post873686][b]Szentesi Kevin - 2024.02.13. 20:10[/b][/url]

Megfogja a kezét, ő pedig megtorpan. Mi mást tehetne? Tépje ki magát azon ujjak közül, amiket már képzeletben annyiszor megfogott? Amiket már annyiszor látott sütés közben, mióta tudja, hogy süt? Lepillant rá, de mindössze egyetlen pillanatig tudja nézni azokat a szemeket, inkább maga elé mered. Az a biztos. Noraz ficánkol a hajában, ami ebben a helyzetben elég vicces lehet, de még ez sem tudja foglalkoztatni.
- Én... - nagyot nyel, mert érzi, kiszáradt a torka. - Én szeretném, ha randi lenne. Szeretném, ha több is lenne -  feleli halkan. - Csa-csak nem tudtam, Zsanna mit mondott, mert hajlamos többet látni dolgokba, és megijedtem - hadarja kicsit követhetetlenül a dolgokat, de végül Aurél felé fordul. - Tényleg kedvelsz? - lehuppan végül, mert nagyon kellemetlennek érzi, ahogy az eridonos fölé tornyosul a vézna testével. Kimondta, hogy kedveli. Valóban így lenne? Önmagáért kedveli? Nem viccel, nem megbántani akarja, hanem ténylegesen kedveli?
- Én-én is kedvellek. Jól hangzik az az esély - megint nyel egy hatalmasat, szemei kidüllednek, ahogy próbálja visszatartani szívét, az se fusson el, ha ő már maradt. Zavara azonban győz és cseresznye vörös fejjel pislog a másikra. A háza megirigyelné ezt a színt, pedig nem látja magát, de érzi: itt helyben gőzölög a feje, és a fülén jön ki a felesleg.
- Szívesen elmennék veled. Veletek - mosolyodik el, tekintete akad meg a még mindig fogott kezén. Lágyabb lesz a tekintete, és úgy dönt: hagyja, hogy a szíve vezérelje. Somolyogva pillant fel a másikra, ujjai rezdülnek meg a másik keze alatt. Tényleg kedveli.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=873695#post873695][b]Dragomán M. Aurél - 2024.02.13. 22:08[/b][/url]

- Akkor lehet randi - válaszolom neki féloldalas mosollyal az arcomon. Még nem akarok annyira nagyon a medve bőrére inni előre, hogy fülig érjen netán a szám azonnal. - És azt, hogy ronda a szemöldököm és szedessem ki, de szerintem csak markáns és marad, ahogy van - osztom meg vele most már nevetve. Bolond az a lány néha, de végülis szegről végről neki köszönhetően legalább most már okosabb vagyok. Ha nem kavar bele ebbe az egészbe, lehet, hogy még fél évig kerülgettük volna ezt, bár ki tudja. Az is lehet, hogy nem, és amúgy is eljutottunk volna ide az első adandó alkalommal.
- Minél többet beszélgetek veled, annál jobban - felelem aztán a kérdésére, és nem kell nagyon győzködnöm, hogy maradjon, lehuppan végül mellém újra. Már nem kellene visszatartanom, de azért most valahogy nem akaródzik elengedni a kezét. Igaz, hogy a csuklóját kaptam el, de azért ha nem teszi szóvá vagy húzza el a kezét, szép lassan a tenyerébe csúsztatom a kezem. Zsanna tehát mégsem csak belelátott valamit az egészbe, és nem is szórakozott velem. A végén még neki is sütök valami sütit, ha nem köt bele megint a szemöldökömbe vagy egyáltalán a kinézetembe.
- Akkor ne szaladj még sehová, jó? - kérdezem reménykedve. Ha igent mond, még a végén diáksarokba se megyek, egyszer túlélik nélkülem is. Nem lesz az a világvége senkinek. Azt is felvetem aztán, hogy eljöhetne velünk sütizni, azt már úgyis tudom, hogy Andrés például biztosan nem bánná. Majd el is mesélem neki is a fejleményeket első adandó alkalommal, csak épp lefoglalja kicsit a készülés a VAV-ra. Nem irigylem, meg zargatni se nagyon akarom, mert biztos nem örülne neki se ő, se a bátyja, ha nem sikerülne a vizsga.
- Ennek nagyon örülök - jelentem ki, aztán ismét feltűnik a hajában az a virgonc falevél. - Vegyél sütit, és mondjuk elmesélhetnéd, hogy mi is az az izé a hajadban? Tök cuki, bár amikor először megmozdult, azt hittem, hallucinálok. Nekem két tengerimalacom van, Füles és Bolyhos, és közösek a tesóimmal, szóval ennek örömére otthon vannak év közben és apu gondoskodik róluk. De ha van kedved, egyszer bemutatom őket szívesen. Nagy arc mindkettő, és ha salátát akarnak, iszonyúan hangosan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=873755#post873755][b]Szentesi Kevin - 2024.02.14. 20:28[/b][/url]

Kezeit dörzsöli össze zavartan arra, hogy lehet randi. Nem tudja mit mondjon vagy mit tegyen - olyan hihetetlen az egész, hogy legszívesebben megcsípné magát, hogy tudja, vajon álmodik-e. Eközben viszont olyan boldog, szavakba sem tudná önteni, ha megkérdeznék tőle. Nem tudja, hogy kerültek idáig. Abban biztos, hogy Zsanna nyakig benne van, és innentől kezdve sajnos, bármi baj is legyen, hozzá fog futni. Még ha nincs baj, akkor is. És van egy olyan érzése, hogy nem lesz baj.
- Komolyan mondod? - szinte már könyörgőn néz a másikra. Olyan szürreális az egész. Soha nem volt komolyabb kapcsolata, most pedig azzal van rá esélye, akit már régóta kísér figyelemmel. Ismét mély levegőt vesz, mielőtt elfelejti, hogy egyébként azt is kéne néha, mint pislogni, mert valahogy nagyon leköti a figyelmét a még mindig fogott keze.
- Jó - ért egyet végül. A helyén marad, még a kanapéra is feljebb csúszik, hogy bizonyosságot nyerjen a másik is: már tényleg nem fog elszaladni. Pedig lenne rá oka: éppen most közölte, hogy szívesen elmegy Aurél barátaival sütizni. Nem tudja mit gondolt, de ha őszinte akar lenni: nem is érdekli ezen a ponton. Szeretné, ha Aurél boldog lenne, és nem változna meg a véleménye róla. Valamiért kedveli, és ezt szeretné mindenáron megtartani. Ha az az ár, hogy idegenekkel kell sütiznie, akikről fogalma sincs, hogy ki, akkor megteszi.
- Óóó, Noraz? - nyúl fel és szedi le a hajáról az állatot. Így tartja Aurél elé. - Ő sima gyík. A Szalamandra-szentegyedi erdőben találtam és végül összebarátkoztunk. Ártalmatlan - utolsó szava megpecsételéseként fordítja kicsit oldalasan fejét az állat és nyalja meg szemét. Kevin mosolyog vidáman. - Szívesen megismerném őket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=873758#post873758][b]Dragomán M. Aurél - 2024.02.14. 21:14[/b][/url]

Megfordul a fejemben, hogy azt mondjam, nem mondom komolyan, de van egy olyan érzésem, hogy ő komolyan venné és elmenekülne, így inkább csak bólogatok. Már miért ne gondolnám komolyan? Ha nem így lenne, nem írtam volna levelet, nem sütöttem volna sütit és nem lennék itt, arról nem is beszélve, hogy nem kaptam volna úgy utána, mintha valahol fuldokolnék és ő lenne az utolsó, aki megmenthet. Azt hiszem, most még én is fel vagyok pörögve kicsit, vagy mi ez, mert nem szoktam azért ennyit magyarázkodni, mint most mindössze pár perc alatt. Lassan a csuklóját is sikerül elengedni, és mivel nem húzza el a kezét, megfogom, és még további pár percbe telik, hogy összekulcsoljam az ujjainkat. Mondta Zsanna, hogy elmenekülhet, de abban sem hittem komolyan, aztán most inkább mindent is csigalassúsággal csinálok, mielőtt ismét felpattanna és eltűnne a szemem elől. Megnyugtató mondjuk az, hogy egyelőre még marad és mintha kényelembe is helyezné magát, úgyhogy a vállának döntöm a fejem és meghívom arra a sütizésre, amit nemrég Andrés talált ki Valentin-napra, ha jól emlékszem. Mesélek neki aztán a tengerimalacainkról is, miután ismét rákérdeztem a sétáló falevélre a hajában.
- Ó, azt hittem, rovar. Érdekesen fest - állapítom meg, közben meg elé tartom a dobozt a sütivel, majd ha vett, én is beszerzek egy szeletet.
- Akkor majd mondjuk... ha a szünetben lenne időd meg kedved, Budanekeresden lakunk, a szélén, szóval egész szép hely, azt is szívesen megmutatom - ajánlom fel máris lelkesen felemelve a fejem, hogy rá tudjak nézni. Kíváncsi vagyok a reakciójára. - A tesóimat ismered?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=875012#post875012][b]Szentesi Kevin - 2024.03.15. 15:54[/b][/url]

Minden olyan szürreálisnak tűnik. Tényleg utána kap, hogy ne menjen el, tényleg hozott neki sütit, amit a legjobban szeret, és tényleg randin vannak. bár nem így tervezte, és mint kiderült, az eridonos sem, de azon vannak, ő pedig elmondhatatlanul boldog emiatt. Nem tudja mit kellene csinálnia és hogyan, de talán egy biztos: először is le kellene nyugodnia.
Mosolyogva teszi vissza vállára az állatot a félig bók után. Hozzászokott, hogy ugyan ártalmatlan, de nem mindennapi háziállata van, mindössze a szerencsének köszönhetően. Noraz felejthető állat, és emiatt szereti annyira. Elvan a maga kis világában, csak néha mennek valahova együtt - mint most, ide.
- Óóó... öm... szüleid otthon lesznek? - süti le szemét. Pótcselekvésként nyúl egy süteményért, nézegeti kicsit, majd egy harapásra tünteti el a felét. Jóízűen hümmög és nyammog rajta, csillogó kékekkel igyekszik üzenni Aurélnak, mennyire finomat sütött, de nem szólal meg több okból is. Tele van a szája, fél a választól, valamint a süti másik fele is kerül pillanatokon belül a szájába. Az sem tűnik fel neki, hogy pár apró morzsa szenved a szája sarkában.