A folyosón haladva egy szépen kidolgozott tölgyfaajtócskába botlunk. Külsőleg semmit nem árul el magáról a szoba, aki pedig nem ismerős errefelé, annak elképzelése sem lehet, mi is van odabent. Azonban abban a percben, hogy benyitunk, egyből magunkénak érezhetjük a szobát. A szoba alapvető kinézete a négy ház színeit hordozza magán, a bent lévő bútorzat pedig kényelmet és nyugalmat sugároz. Belépve azt látjuk, hogy körben egy kanapégarnitúra helyezkedik el. A párnák eltérő árnyalatokban pompáznak, van köztük sárga, bézs, fehér és szürke színű egyaránt. Középen egy nagyobb dohányzóasztal található, ami alatt kis rekeszek, azok régebbi Edictum számokat, pennát és pergament rejtenek magukban. A tetőtéri ablakon át beszűrődő fény bevilágítja a teret, de ez sem állandó, mint ahogy itt semmi. Különleges és hívogató szobácskáról beszélhetünk.

A falak színei a belépő ember hangulatát követve váltanak árnyalatot, ahogy a szobán belüli környezet is ehhez alkalmazkodva alakítja magát. Érzelmeinkhez igazodik a bent szóló dallam, vagy esetlegesen a csend, mindamellett, hogy kellemes illatokat is érzünk, ami szintén a mi javunkra válik. Lesz olyan, aki a csoki illatától örömittasan ír meg egy-egy szorgalmit, de lesznek keserűbb napjukon éppen ide menekülő diákok is, akiket valami más, szomorúságuk elillanására létrejövő érzetet kapnak. Szinte minden érzékszervünket megnyugtató kényeztetés veszi kezdetét. A látvány kápráztatja a szemet, az illat az orrunkat még a zene vagy éppen a csend a hallásunkat.

Ám a szoba egyszerre lehet áldás és átok is, hiszen, ha nem egyedül vagyunk bent, akkor azzal mások előtt titkunk is felfedődhet ízlésünkről, de másokat meg megismerhetünk. Ilyenkor valami olyan elegyét kaphatjuk a bent lévő személyeknek, amire még mi sem számítunk, de a szobán ülő varázslatnak köszönhetően ez a keverék olyan lesz, hogy a bent lévők egyikét se kergesse azért őrületbe, mégis megfeleljen mind a kettőjüknek.

Ez az a hely ahová menekülhet bárki, nem túl nagy, mégis tökéletes a léleknek.

Ebben a nagy melegben nem igazán megy a tanulás, ezért is gondoltam arra, hogy elmegyek valamerre a kastélyban. Jó ideje csatangolok, valahol erre van a lelkek szobája is. Oda benézek, jó volt ott beszélgetni múltkor. Odaérek az ajtóhoz, benyitok, vannak egy páran, de elmélyülten diskurálnak. Kellemes gitár zene megy, és halovány kékre változik a szoba színe. Ezért is szeretem ezt a helyet. Leülök az egyik kellemes kanapéra, ami még szabad. Biztos lesz, akivel megosszam egy beszélgetésre. Legalábbis reménykedek benne, hogy valakivel el tudok csevegni majd. A tanulás és a meleg nagyon kivette az erőmet. Egy beszélgetésre bármikor tudok időt és energiát fordítani. Melegre rátudom fogni azt is, hogy nincs kedve az embernek bármit is csinálni a lustálkodáson kívül. Jó hangulatom van, köszönhetően a jó időnek, nyáron rossz is lenne, ha nem ilyen lenne az idő. Kilátni innen az ablakon a kastély körülvevő vidékre, bár csak a távoli erdőséget látni innen. Az utóbbi időben nagyon összejöttek a szorgalmi feladatok, és az egyéb tanulmányi dolgok. Navine újságba sem volt időm írni, pedig arra pontot is kapok. Így jöttek ki a dolgok, van fontossági sorrend, most nem tudtam egy-két dolgot megcsinálni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=610520#post610520][b]Partay Alfréd Benedek - 2016.07.31. 17:05[/b][/url]

Ebben a nagy melegben nem igazán megy a tanulás, ezért is gondoltam arra, hogy elmegyek valamerre a kastélyban. Jó ideje csatangolok, valahol erre van a lelkek szobája is. Oda benézek, jó volt ott beszélgetni múltkor. Odaérek az ajtóhoz, benyitok, vannak egy páran, de elmélyülten diskurálnak. Kellemes gitár zene megy, és halovány kékre változik a szoba színe. Ezért is szeretem ezt a helyet. Leülök az egyik kellemes kanapéra, ami még szabad. Biztos lesz, akivel megosszam egy beszélgetésre. Legalábbis reménykedek benne, hogy valakivel el tudok csevegni majd. A tanulás és a meleg nagyon kivette az erőmet. Egy beszélgetésre bármikor tudok időt és energiát fordítani. Melegre rátudom fogni azt is, hogy nincs kedve az embernek bármit is csinálni a lustálkodáson kívül. Jó hangulatom van, köszönhetően a jó időnek, nyáron rossz is lenne, ha nem ilyen lenne az idő. Kilátni innen az ablakon a kastély körülvevő vidékre, bár csak a távoli erdőséget látni innen. Az utóbbi időben nagyon összejöttek a szorgalmi feladatok, és az egyéb tanulmányi dolgok. Navine újságba sem volt időm írni, pedig arra pontot is kapok. Így jöttek ki a dolgok, van fontossági sorrend, most nem tudtam egy-két dolgot megcsinálni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=610523#post610523][b]Kékessy Arabella - 2016.07.31. 17:36[/b][/url]

Az utóbbi napokban nagyon meleg van. A tanulásra sem tudok annyira koncentrálni, pedig nem ártana. A szüleimnek írtam választ a bagolyra, és időközben barátnőimtől is kaptam levelet Angliából, így nekik is megírtam a nagy hírt. Ma annyira tele van a fejem, hogy úgy döntöttem útnak indulok. Csak bolyongtam a kastélyban, az egyik folyosón meg is láttam egy szépen kidolgozott fa ajtót. Úgy döntöttem benyitok, és egyszer csak a Lélek szobában találtam magam. Belépve szétnézek, nagyon hangulatos hely. Páran vannak itt, és beszélgetnek a nagy, kényelmesnek tűnő kanapékon. A falak kékes árnyalatúak, a zene lágyan szól és a kellemes virágillat is megnyugtat. Jobban szétnézek, és megpillantok egy ismerőst az egyik kanapén ülve. A nemrégiben megismert barátom, Benedek az. Mosoly terül szét az arcomon, és gyorsan oda is megyek hozzá. Örülök hogy megint összefutottunk vele. Gyors puszit nyomok az arcára, és leülök mellé a kanapéra. Tényleg nagyon kényelmes.
- Szia! Jó téged látni! Na mit mondasz, szeretnél társaságot, idejöhetek hozzád beszélgetni?
Örülök, hogy itt kötöttem ki, a szoba is nagyon tetszik, és megtaláltam a megfelelő társaságot, hogy egy kicsit kikapcsolódjak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=610541#post610541][b]Mathias Lavoine - 2016.07.31. 20:44[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=610908#post610908][b]Alex T. Rainbow - 2016.08.04. 01:39[/b][/url]

Alex mostanában egyre többször merészkedik társaságba....jó, mondjuk azt, hogy rászánja magát, hogy társaságba merészkedjen. Talán ezért is járkál (szabadidejének nagy részét ezzel felemésztve) a kastély folyosóin kísértet módjára. Na, nem mintha sok eredménye lett volna eddig ennek a műveletnek, csak szegény...mondjuk ki a tényeket, elég logikátlan, de mindegy is. Így barangolt viszonylag cél nélkül a folyosókon, míg egyszer csak felfigyelt egy addig ismeretlen, ám csodásan megmunkált ajtóra. Egy életem, egy halálom, gondolta magában (igen, lassan kezdi elsajátítani a magyar közmondásokat) benyitok. Lassan megmarkolta a kilincset, sóhajtott egyet és benyitott. Amint meglátta, hogy a szobában már vannak páran egy pillanatra minden vér kifutott az amúgy is sápadt fejéből. Végiggondolta, mit tehet. Még van esély, esély, hogy nem látta meg senki és még ismeretlenként eliszkolhat. Nem, ez így nem mehet tovább. Nem parázhat örökké. Marad. Maximum idegességében elájul. Még mindig elég sápadt fejjel, mereven beljebb lépett, lassan, a lehető legzajmentesebben becsukta az ajtót és mindent figyelmen kívül hagyva gyorsan beslisszolt a hozzá legközelebb lévő, szabadon hagyott sarokba. Amint helyet foglat, félve a többiek felé pillantott. A szeme sarkából végig nézett rajtuk. Mind idősebbnek tűnt őnála. Összeszedte minden bátorságát, felemelte a fejét, egy halovány mosolyt erőltetve az arcára, felemelte kicsiny kezeit és valami integetés-szerűt produkált, de egy hangot nem tudott kicsikarni a torkából. A hangtalan kudarc miatt, rögtön visszatért az alap-helyzetbe, s várta a reakciókat, nem kevés idegességgel...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=611366#post611366][b]Partay Alfréd Benedek - 2016.08.06. 21:34[/b][/url]

Magányomban üldögélek, mikor már a szemem sarkából látom, hogy egy ismerős jöhetett be talán a terembe. Odapillantok, és meglátom Bellát. Örülök neki mindig, egy nagyon jó beszélgetést folytattunk le nem is olyan régen.
- Szia! Persze, huppanj csak le mellém. A te társaságod mindig öröm számomra. Kezdtem aggódni, hogy nem fog senki ismerős jönni. Örülök, hogy újra látlak.
 Elég sokan vannak most itt a lélek szobában, de ez a jó. Van élet, pezsgés. Jó látni azt, hogy egy hely ennyire bejön a diákoknak.
- Mi történt veled a beszélgetésünk óta? Nagyon kíváncsi vagyok, mennyi általad érdekes emberrel tudtál ismerkedni. -
 Beszélgetésünk közben folyamatos volt a mozgás a helyiségben, jöttek mentek. Nem is tudnának az újonnan érkezők leülni. Úgy látom, már csak itt nálunk van hely. Persze, ha lesz mersze bárkinek is ideülni. Bella vonzó jelenség, így nagy esélye van annak, hogy nagyobb legyen a társaság.
- Van új hír a testvéredről? -
Kérdezem a lánytól, mert tudom, nagyon örült a hírnek, hogy egy kis testvére lesz neki. Közben egy fiú jön be, és felénk tart. Illedelmesen bemutatkozik, és érdeklődik, csatlakozhat e hozzánk.
- Szia Mathias! Szép hölgy Arabella, engem Benedeknek hívnak. Részemről csatlakozhatsz hozzánk, ha Bella is igent mond. -
 Kérdően nézek Bellára, hiszen nem csak rajtam múlik, hogy csatlakozhat e hozzánk a fiú. Szerintem bele fog egyezni. Közben az egyik sarokba ül egy elég furcsának tűnő srác. Integet felénk, én is ezt teszem felé, nem szól semmit. Kissé fura szerzet, de érdekes személynek tűnik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=611782#post611782][b]Kékessy Arabella - 2016.08.09. 16:43[/b][/url]

Szóba elegyedünk Benedekkel, a szobában jó sokan tartózkodnak, nem lepődöm meg, hogy sokaknak tetszik a helyiség.
- Én is örülök a te társaságodnak. De szerintem kár volt aggódnod, amilyen népes most ez a hely, csak találkoztál volna valakivel. De most meg már itt vagyok, így nem fogsz unatkozni.
Kényelmesen ülök a kanapén, a karom az ölemben pihen és rá figyelek, de azért a folyamatos mozgást is látom a szemem sarkából. A szoba egész hangulata jó hatással van rám, remekül érzem magam.
- Nem sok minden történt, mióta találkoztunk. Új embereket még nem ismertem meg annyira, mint téged a múltkor, de már inkább kijárok közéjük.
Folyamatosan érkeznek az emberek a helyiségbe, azonban valószínűleg távoznak is, mert mellettünk még mindig elfér egy-két ember. Körbenézek, és annak hála, hogy már többet járok diáktársaim közé, kezdek ismerős arcokat is felismerni, egy-egy közös óráról.
- A tesómmal kapcsolatos levélre válaszoltam anyuéknak és a barátnőimnek is elújságoltam a dolgot. Azóta még nem kaptam hírt, de gondolom bármikor kaphatok újra levelet tőlük, amiben akár azt is megtudom öcsém vagy húgom  lesz-e.
Épp hogy befejezem ezt a mondatot, társaságunk érkezik. A fiú fiatalabbnak tűnik, és érdeklődik, hogy leülhet-e mellénk.
- Persze, engem nem zavar, gyere ülj csak le ide. Mi már ismerjük egymást, de mindig öröm új emberekkel találkozni.
Eközben egyik pillanatról a másikra, a kanapé másik végén már egy fiú ül, aki idegesnek tűnik. Int felénk, a szája szólásra nyílik, azonban végül egy szó sem hagyja el a száját. Így hát csak ül, és vár a reakciónkra.
- Szia kedves idegen! Gyere csatlakozz te is hozzánk. Mellettem Benedek ül, az itt áldogáló Mathias is éppen csatlakozni fog hozzánk, én pedig Arabella vagyok. Téged hogy hívnak?
Kedvesen mosolygok, remélem ezzel kicsit oldódik benne a feszültség, és kedve lesz velünk beszélgetni.