Tombornyák Őszike néni még azokban az időkben alapította meg kuckóját, amikre már senki sem emlékszik. Eleinte pár könyv nyomta csak a polcokat, aztán ahogy teltek a percek, úgy halmozódott fel a készlet, hogy aztán elérje a mai formáját, amiben ük-ük-ük unokája - Vittman Levente - átvette a vezetését.

A pincétől a padlásig, a legapróbb lyuktól a legnagyobb szekrényig mindent könyvek töltenek meg. A legkülönbözőbb köteteket lelheti fel akárki, aki betéved; a mugli irodalom remekei, a varázsirodalom legnagyszerűbb művei, varázslatos kiadványok, amik képesek magába szippantani az olvasót, hogy aztán hőseivel élje át a kalandokat, kéziratok, illetve olyan példányok, amikből senki nem talál meg sehol máshol egyet sem.
Szabályok nincsenek; a szabad padlórészeken elhelyezett párnákra dőlve, az elszórt fotelekben, vagy akár csak a falnak támaszkodva akárki olvashatja azt, amit éppen szeretne, addig, ameddig szeretné.

Nyitva tartás nincs, még csak árak sem; ha valamit szeretnél elvinni, elég annyit adnod, amennyit jónak látsz, sőt, ha szépen kéred, akkor elviheted csak úgy is. A könyvek mindig visszatalálnak a boltba, ha úgy érzik, az ideiglenes tulajdonosuknak már nincs is rájuk szüksége.

Talán úgy két órával ezelőtt süppedtem be a könyvesbolt egyik félreeső sarkába. El akartam tűnni a világ elől, el a pletykáktól, amelyek újra felhánytorgatták anyámat. A gyomrom felfordult, ha csak rágondoltam. Egész addig ücsörögtem ott, míg odakint már szürke lett az ég alja, és lassan a boltokban is elkezdtek felizzani a villanyok. Nagy sóhajjal keltem végül fel, hogy egy pár könyvvel a kezemben induljak el a kijárat felé. Még jó, hogy ide gyakran jártam, a hely összes dolgozója ismert, és tudták, hogy most bizony jobb békén hagyni. Előrehajoltam a kilicsért, de ahelyett, hogy megkaparintottam volna, az ajtó mozdult felém. Mielőtt reagálhattam volna, már bele is ütközött a fejembe. Az összes könyvet kiejtettem a kezemből, miközben tompítottam az esésemet a fájdalom hullámzása mellett.
- A francba - sziszegtem összeszorított szemekkel. Ennek egy ideig biztos nyoma marad.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=854868#post854868][b]Autumn Rue Danvers - 2022.10.21. 13:52[/b][/url]

Talán úgy két órával ezelőtt süppedtem be a könyvesbolt egyik félreeső sarkába. El akartam tűnni a világ elől, el a pletykáktól, amelyek újra felhánytorgatták anyámat. A gyomrom felfordult, ha csak rágondoltam. Egész addig ücsörögtem ott, míg odakint már szürke lett az ég alja, és lassan a boltokban is elkezdtek felizzani a villanyok. Nagy sóhajjal keltem végül fel, hogy egy pár könyvvel a kezemben induljak el a kijárat felé. Még jó, hogy ide gyakran jártam, a hely összes dolgozója ismert, és tudták, hogy most bizony jobb békén hagyni. Előrehajoltam a kilicsért, de ahelyett, hogy megkaparintottam volna, az ajtó mozdult felém. Mielőtt reagálhattam volna, már bele is ütközött a fejembe. Az összes könyvet kiejtettem a kezemből, miközben tompítottam az esésemet a fájdalom hullámzása mellett.
- A francba - sziszegtem összeszorított szemekkel. Ennek egy ideig biztos nyoma marad.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=855003#post855003][b]Ifj. Holló Albert - 2022.10.23. 08:44[/b][/url]

A megjelenés napján elkapkodták az összes példányt, én pedig hoppon maradtam. Berendeltem ugyan, de későn, most viszont megkaptam az értesítő baglyot, hogy a Vadóc Wendelin végzete végü megérkezett. Úgy bizony! Itt van Őszike néni könyvesboltjában, és csak rám vár. Természetesen egy olyan napon, ami a leghosszabb munka szempontjából, még késő délután is tartok órákat, így hát, amikor leszaladok, hogy végre átvegyem, nem figyelem éppenséggel, hogy valaki kifelé akar jönni. Riadtan nyúlok a lány dereka után, hogy ne essen el, nem is nézve, hogy nem azzal, hanem a bevert fejével lesz igazán problémája. - Minden rendben? - Ez egy nagyon hülye kérdés volt, de csak kicsúszott a számon, ahogy ott tartom őt, centikre magamtól, bele se gondolva abba az opcióba, hogy a pasija valószínűleg szétver az első találkozásnál, nekem pedig éppen azt kellene elkerülnöm, hogy a fejemet ütés érje. - Hívjak gyógyítót? Igen, azt lesz a legjobb, hívok gyógyítót. - motyogok kettőnk közé, ahogy aggódva nézek rá még mindig.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=855070#post855070][b]Autumn Rue Danvers - 2022.10.24. 13:57[/b][/url]

A pillanatnyi fájdalom a fejemben nem is engedte, hogy felfogjam a derekamra simuló kezeket, csak mikor az illető megszólalt. Felnyitottam a pilláimat, és bevallom őszintén, ha nem fog, talán tényleg elesek, úgy megriadtam a közelségétől. Lábammal gyorsan kavircoltam, hogy minél előbb kiszökhessek a férfi kezéből, és visszaszerezzem az elvesztett egyensúlyomat.
- Nem kell gyógyító, jól leszek, ha végre elengedsz - jegyeztem meg, és kezem a mellkasánál próbálta távolabb taszítani az arcomtól. Be nem vallottam volna neki, de igazából tényleg kicsit megszédültem, ahogy végre a saját lábaimon voltam. Agyrázkódás?
- Azt hiszem, már eleget segítettél... - Lehajoltam, hogy összeszedjem a széthullott könyveimet, de a fejembe belehasított a fájdalom. Reflexből kaptam oda, és egy pillanatra lehunyva a szemeimet vártam, hogy elmúljon a kellemetlen bizsergés, és folytassam a könyveim összepakolását.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=855075#post855075][b]Ifj. Holló Albert - 2022.10.24. 15:24[/b][/url]

- Bocs, én csak segíteni akartam. - Amiből láthatóan nem kér, így aztán engedelmesen, meg az ő némi taszigálására megadóan persze, de elengedem, és nem is merem megkockáztatni, hogy esetleg megver azért, mert lehajolok neki segíteni. Csakhogy, mert persze mindig van egy csakhogy, a fejéhez kap, nekem meg az összes vészvillogóm maximumra kapcsol, mert hát, ha valakinek éppenséggel sorvad a kobakja mélyén az agya, akkor hiperérzékeny lesz arra, ha bárki más is a fejéhez kap. - Biztos, hogy ne vizsgáljanak meg? Ez nagyon veszélyes. Okozhat koncentrációzavart, aluszékonyságot, szexuális problémákat, koordinációs zavarokat. - Igen, engem nagyon sok mindennel vizsgáltak, rövid időn belül, mert viszonylag hamar kiderült, hogy nem éppen vagyok az a hosszú távra tervező típus. Már ott guggolok én is mellette, és aggódva nézek rá. - Sok gyógyító ismerek, idehívhatom a legjobbat, vagy akit csak szeretnél.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=856055#post856055][b]Autumn Rue Danvers - 2022.11.07. 20:47[/b][/url]

Iszonyúan sajgott a fejem, de azért egy értetlenkedő nézés belefért a férfi irányába. - Mégis mi vagy te, orvos? - kérdeztem felháborodva, mert nagyon is kételkedtem benne, hogy az lenne. Akkor meg mégis mi jogon állít fel nekem diagnózist egy nekem irányított ajtó miatt?
- Nem kell gyógyító. Egy kis pukli lesz csak a helyén - magyaráztam, de azért letettem a térdemet is a padlóra, és ráültem a sarkamra. - Menj csak a könyvedért, én megleszek. Remélem legalább valami jó - motyogtam magam elé, kicsit maszírozva a helyet, ahol eltalált a kilincs. Aztán megrökönyödve tapasztaltam, hogy kissé piros lett a kezem.
- Merlinre, mégis hogyan? - néztem az ujjaimat hitetlenkedve. - Na jó, lehet mégis jobb lenne az a gyógyító - egyeztem bele a férfira nézve. Ismerős volt. Valahonnan nagyon is az volt, de nem tudtam rájönni, csak a kezemet nyújtottam, hogy segíthessen. Fordult a kocka.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=856267#post856267][b]Ifj. Holló Albert - 2022.11.10. 16:47[/b][/url]

- Az éppen nem, de ismerek néhány nagyon jó orvost. - Többet is, mint kellene, de ezt már nem teszem hozzá, csak a bennem élő kis ironikus mondja. Szeretnék segíteni, poszttraumás vagyok minden fejsérüléstől, de azt hiszem, ez megbocsátható nekem. - Csak egy öngyilkosságaiban örömet lelő boszorkáról szól. - Nem sok ilyen van a történelemben, de igen, valóban nagyon szerettem volna már a kezeim között tudni, így bármennyire is ellenkeznem kellene, végül egy biccentéssel, hogy oké, akkor megyek, felállok, és a kis közjáték után széles mosollyal pillantok a nénire. Aztán a következő pillanatban vissza a lányra, meg a vérre, ami a kézfejére került. - ¡Dios mío! Oké, csak semmi pánik. - Mondom neki, de inkább magamra gondolok. Riadtan nézek fel a pult mögött állóra, aki már emeli is a pálcáját, hogy egy patrónussal gyógyítót varázsoljon, vagy legalább valakit, aki tud segíteni. - Mindjárt jön a segítség, de addig jó lenne, ha magadnál maradnál. Um, hogy hívnak?- Nem, nem csajozok, ígérem, hogy egy ilyen helyzetben nem állok neki, csak nagyon érdekel a neve. Valahogyan csak szólítanom kell.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=856576#post856576][b]Autumn Rue Danvers - 2022.11.14. 14:38[/b][/url]

Még mindig fájlaltam a fejemet, de most már nem csak kívülről, de belülről is. - Mégis hányszor képes meghalni egy boszorka? - kérdeztem ironizálva. Sok hülyeséget olvastam már életemben, de olyat még nem pipáltam, amiről az ajtótaszigáló beszélt.
Elhúztam a számat, nem szerettem beismerni, ha igaza van másnak, de bizony kicsit megszédültem. Talán csak a fájdalomtól, esetleg a sokktól, hogy már megint egy ajtó fog ki rajtam. - Jó, azért nem kell rögtön temetni, csak jobb, ha ránéz egy gyógyító. Szimplán ennyit mondtam - horkantam fel. Elájulni, persze. Jó hogy nem azt mondják, hogy varrni kell majd a sebet, amit egy kilincs okozott. Mégis milyen hevesen nyithatta azt az ajtót?
- Amúgy meg Rue. A könyv meg elég depressziósnak hangzik. Gondolom Thomas Hardy az egyik kedvenc íród lehet - jegyeztem meg, ahogy hátrébb csúszva hátamat a könyvespolcnak vetettem. Beletörődtem, hogy úgy sem fog békén hagyni. Beszéltetni fog meg minden hülyeség, pedig annyira tényleg nem voltam rosszul.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=856607#post856607][b]Ifj. Holló Albert - 2022.11.15. 11:33[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=856611#post856611][b]Autumn Rue Danvers - 2022.11.15. 17:47[/b][/url]

Köröztem egyet a szememmel. Persze, ez a szöveg, hogy csak egy boszorkány képes rá, olyan elcsépelt. Biztos sok lány kuncog rajta, mintha valami közös kis titkuk lenne. Mondjuk gondolom a legtöbb emberrel nem is úgy ismerkedik, hogy ajtó-kiütéssel nyeri el a maradásuk.
- Traumatizált gyerekkor mi? Szerintem nincs olyan, akinek a szülei ne cseszték volna el - jegyeztem meg, és hangomból ugyanúgy ömlött a belül érzett düh, ami két és fél éve fűti a létezésem. Benne van minden mozdulatomba és mondatomba. Fertő.
- Az Albert se a legnépszerűbb név mostanában - vágtam vissza csípőből azonnal. Hátravetettem a fejem a könyvespolcnak, és úgy néztem a férfira, próbálva megfejteni miért maradt ott velem. Bűntudat? Félelem?
Halványan elmosolyodtam a magyarázatra. - Szóval... azt mondod, hogy ez a könyv olyan fontos, hogy megéri érte ártatlan könyvmolyokat megtámadni? - haraptam be az alsó ajkamat, hogy elrejtsem a kikívánkozó mosolyom. Ha már szenvedek miatta, az a minimum, hogy szívom érte egy kicsit a vérét.
- Hardy? Nem. Semmiképpen. Tudod, eridonos vagyok, a mi vérünket a pezsgés hajtja - ismételtem el a szavait egy cseppnyi élccel narancsos hangomban. - Csak viccelek, én inkább azokat szeretem, amiken el tudok gondolkodni. Hemingway, Orwell, Jane Austin - soroltam, aztán fejemmel a körülettem elterülő egyik könyv felé böktem. - Hasek. Olvastad már?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=856660#post856660][b]Ifj. Holló Albert - 2022.11.16. 12:42[/b][/url]

- Az enyémek egészen rendben vannak, Merlinnek hála édesapám sokkal jobban szereti más gyerekeit terrorizálni, mint a sajátjait. Anyukám meg igazából minden korosztályt, akik ezt élvezik. - Elgondolkodón simítok végig az arcomon, hihetetlen, hogy mennyire rosszul hangzik ez így, mintha két elmeháborodott pszichopata gyereke lennék. Az igazság ennél sokkal lágyabb, apukám azért felel, hogy az ifjú boszorkány és varázslópalánták megfelelő tudással hagyják el az iskolát, anyukám pedig Nemeske kulturális életét igazgatja. - Tényleg nem, ez ilyen családi dolognak indult, de végül csak én kaptam meg az áldást, a húgom nem anya után lett elnevezve. - Pedig ugye az Emma nem olyan furcsa név egy mai kislánynak, mint az Albert. Na nem kislánynak, kisfiúnak. Mindenhogyan furcsa, de én szeretem, mert az Albi meg Alibi édesek, mondjuk a kölyök fejem miatt abban nem hiszek, hogy a tizenhét évesek elhiszik majd, hogy tényleg én vagyok a tanár, de ez még odébb van. - Mindent megér. De bocsánatot kell kérnem, háztársat sosem bántanék. - Nem mintha mást igen, de a levitások megértették volna a könyv szentségét, a navinések meg olyan kis cukorfalatok, hogy megbocsátottak volna. A Rellon...ott lett volna gebaszka, de szerencsére nem kell elásnom, mielőtt megjelennek a társai. - Azt hiszem, tőle még nem. De Orwell nagy kedvencem, Austin-t és Hemingway-t is olvastam. A kedvencem a Vörös és Fekete, és amit a legnagyobb szenvedéssel olvastam eddigi életemben az a Száz év magány volt. Javítottam a megítélésemen?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=856775#post856775][b]Autumn Rue Danvers - 2022.11.20. 22:40[/b][/url]

Fájó arckifejezéssel néztem a férfi irányába. Már így is többet tudtam a családjáról, mint szerettem volna, de akkor még a nevekről is kishistóriát kaptam. Ha nem mondta volna is két perc alatt kiderítem, hogy eridonos. Talán én is pontosan ilyen lennék. Írországban. Ha nem hullt volna szét minden, mint egy kártyavár.
Elmosolyodtam. - Csak háztársat nem. Igazán szerencsésnek mondhatom akkor magam, hogy a teszlek süveg a Griffendélbe tett. Lehet egyszer majd megköszönöm neki - ingattam meg a fejemet. Vajon mennyi idő kell még a gyógyítónak? Ennyi idő alatt egy ember elveszthette volna már az életét.
Tágra nyílt szemekkel néztem a magyarázkodását. Értelmes volt. Hol volt a csavar? Mindig volt egy. Nyitottam a szám, hogy magam is megdicsérjem a könyveket, ám a kérdése megállásra késztetett. A szemeibe néztem, és Merlinre, egy pillanatra hinni akartam nekik. De a belsőm egyszerűen nem hagyta. A csalódás, a család, minden azt bizonyítja, hogy nincs értelme bízni a szívemben, sokkal inkább az eszembe.
- Továbbra is sebes a fejem tőled, és egyetlen gyógyító ismerősöd se kapkodja a lábait, hogy ideérjen. De elismerem, az olvasottságod figyelemre méltó - fejtettem ki a véleményemet sajátos módon. Ez egy burkolt dicséret volt. Olyannyira kétértelmű, hogy talán senki nem láthatta benne a lenyűgözőséget. - De ha elolvastad az öngyilkos boszorkányról szóló könyvedet és kölcsönadod, talán megbocsátok - jegyeztem meg. Sose hagyok ki egy jó lehetőséget a saját edukációmra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=856798#post856798][b]Ifj. Holló Albert - 2022.11.21. 20:43[/b][/url]

- Griffendél? Akkor nem is itt kezdted az iskolát? - Tudtam én, hogy nem ismerős, viszont nálam nem lehet sem sokkal idősebb, sem sokkal fiatalabb, vagyis, ha idejárt volna, akkor ismernem kellene. Tűzről pattant, kihívást jelentő, pont, ahogy szeretem. A helyzet pedig az, hogy ismerve az állapotomat, vele biztos, hogy nem kezdtem volna, mert félő lenne, hogy beleszeretek, azt pedig nem engedhetem meg magamnak. - Lehet ilyet? Csak úgy beszélgetni vele? Itt csak sámánbot van, az nem túl érdekes. Sőt, először azt hittem, hogy elromlott. A beosztásomkor kiment egy srác, Eridon, majd kiment egy tök ugyanolyan, megint Eridon. Mondtam is az életem értelmének, hogy a botban merül az elem, vagy nagyon megzavarta, hogy ugyanúgy néznek ki. Aztán nála is Eridon, majd nálam is. - Igaz, hogy jól jött ki, egy szobába is kerültünk, és végül nagyon jó barátok lettünk. Igaz, egyikünk hamar lelépett, de mindig, mikor visszajött, benne volt a csapatban megint. - Éppen Kis Vili bácsival csinál valamit, de utána jön. Mondtam neki, hogy amíg ironikus vagy, nincs nagy bajod. - Kisfiús mosolyommal nézek rá a pilláim alatt, anyukámnál is mindig ezt vetem be, ha kihúztam a gyufát nála. Rám nagyon nehéz haragudni, és a legrosszabb, hogy ezt tudom is. - Ha még így is áll a megbocsátás, akkor mindenképpen. Holnap, egy bocsánatkérő sütivel?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=856804#post856804][b]Autumn Rue Danvers - 2022.11.22. 15:39[/b][/url]

Csak csöndesen ingattam a fejem. Úgy tűnt egyetlen pletyka sem jutott el hozzá az évek alatt, vagy csak nem fogta fel ki mellett ücsörög a boltban. Ám véletlenül se akartam mindent megosztani vele, hogy rájöjjön. Jobb volt a sötét homályban hagyni. Amúgy is valószínű, hogy a gyógyító megérkezését követően bármikor beszélnénk még. Csak a felelősség tartja még mindig mellettem.
Egy félmosollyal hallgattam a történetet. - És nem tudtad még számon kérni a botot, hogy miért osztott ennyi embert a házadba? - kérdeztem ingatva a fejemet, ám egy furcsa könnyed felfelé kunkorodás ott ragadt a szám sarkában. - A teszlek süveg válaszol, ha érdekes vagy. Néha egész monológokat zavar le a fejedben, miközben beoszt. De csak ha kedve van hozzá. Elég szeszélyes az is - révedt el a tekintetem. Régen volt már, mikor utoljára a Roxfort falai között mászkáltam. Mintha egy másik életben lett volna.
- Az irónia és a szarkazmus egy értelmes nő legnagyobb fegyvere - vágtam vissza azonnal, ám hangomból a kezdeti él már teljesen eltűnt. Inkább csak megszoktam, hogy mindent amit teszek magyarázatot kell adnom. Mintha nem lenne elég az egész önéletrajzom indoknak, hogy ilyen vagyok.
Egy pillanatra megálltam, és egy hajszál választott el tőle, hogy szarkasztikus nevetéssel válaszoljak a kérdésre. Itt volt hát eldugva a csavar. Egy süti, egy kis beszélgetés, egy csók, és a harmadik randi előtt már tovább is áll. Hát persze.
- Azt hiszem a könyv is bőven elég lesz - jegyeztem meg végül, bár szavaim keménysége mögött felsejlett a pillanatnyi kétkedés a férfi irányába. Hiába a pillarebegtetés.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=856883#post856883][b]Ifj. Holló Albert - 2022.11.27. 15:54[/b][/url]

- Nem, mert mindig elzárják, nehogy ellopják. Túl sok az egy elmére jutó legilimentor a kastélyban. - Az állásinterjúm alatt láttam, hogy hol lakik a bot, és azt is, hogy micsoda biztonsággal védik. Ez valahol jogos, valahol meg nevetséges, mert véleményem szerint a túlzott óvatosság nagy hibákat eredményez. De ki vagyok én, hogy beleszóljak ugyebár ebbe. Én csak meg akarnám szerezni, a biztonsági intézkedések igazából ellenem vannak. - És ez teszi izgalmassá is. Egy ilyen nőnek bármelyik férfi a mélyére akarna látni, még akkor is, ha ez egy kudarcra ítélt hadművelet. - Lássuk be, az volna, hiszen az olyan nők, mint Rue, nem könnyen megszerezhetőek, ellenben nagyon izgatóak. Ő nagyon izgat engem, de nem, eszemben sincs lépéseket tenni, és nem csak a biztos kudarc tudata miatt, hanem azért sem, mert nem akarok elköteleződni.
- Akkor a könyv, hol várjak rád? - Kérdezem mosolyogva, hiszen én már látom, hogy a barátom közeledik az épület felé, ki is intek neki, hogy lássa, tényleg ott vagyunk, és nem csak vicceltem vele. Meg, hogy én rendben vagyok, mert az a nagy helyzet, hogy eléggé szokott aggódni miattam. - Ha szeretnéd, megvárom az ítéletet és hazakísérlek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=856891#post856891][b]Autumn Rue Danvers - 2022.11.27. 22:18[/b][/url]

A szarkasztikus nevetést egyszerűen képtelen voltam visszafogni. Még hogy a mélyére. - Nem. A legtöbb férfi az ilyen nő lábai közé kíván jutni, hogy bebizonyítsa, hogy erre is képes - világosítottam fel megkeményedett állkapoccsal. Úgy tesznek, mintha érdekelődnének, majd mikor már elhinnéd, kiderül minden pasi mekkora bunkó. Nem is muszáj csak a saját élményeimet áttekintenem, ott van Winter. Gyönyörű példa arra, hogy ne viselkedjen egy ember a nőkkel, mégis megteszi. Úgy, hogy két húga van. Akkor mégis mire számítana az ember lánya?
- Hát, elég gyakran járok ide. Ha kiolvastad, akkor megpróbálhatsz megtalálni. Vagy odaadod Levinek, és ő eljuttatja hozzám - pillantottam a pultban álló férfi felé, aki a leghalványabb érdeklődést se mutatta az irányunkba. Pedig esküszöm, tényleg jóban vagyunk. Mind a ketten békén hagyjuk a másikat, de illedelmesen köszönünk.
- Nem kell, köszönöm. Elég nagylány vagyok hozzá, hogy megbirkózzak a doktorral - engedtem meg egy féloldalas mosolyt a férfi irányába. - Így is elraboltam egy csomó idejét drága Albert, amit egy bizonyos boszorkány öngyilkosságaival is tölthetett volna. Üdítő esti mese - folytattam, csak azért is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=856904#post856904][b]Ifj. Holló Albert - 2022.11.28. 19:34[/b][/url]

- Semmi jó nem sülne ki belőle, ha én oda akarnék jutni. - A nagy ellenállás mellett azt be kell vallanom, hogy nagyon könnyen leszek szerelmes. Nem mélyen szerelmes, de abban az időszakban, órákban, napokban mérhető időintervallumban, amíg egy-egy nővel vagyok, én nagyon szerelmes vagyok beléjük. Aztán ahogy jönnek és mennek, úgy megy ki belőlem az érzés is. Okkal nem kezdek a Rue féle lányokkal, mert nem akarnám itt hagyni, de nincs semmi, amivel tenni tudnék ellene. - Biztos, hogy nem adom oda neki. A kölcsönadásnak van egy kellemes mellékese, az, hogy újra láthatlak. - Rendben, nem mászom a lábai közé, de azért senki se mondta, hogy nem leszek önmagam, és még csak nem is flörtölök vele. - Megkereslek. - Nem hiszem, hogy olyan sok Rue mászkál az Eridonba. Még megvan a talárom, Miksa elmondja a jelszót, és bent is vagyok, nem csinálok ebből olyan nagy ügyet, pontosan tudom, hogy hogyan nyerhetek.
- Ironizál, de nem tudja elképzelni, mennyire igaza van. Ma még a lakótársamnak, életem szerelmének sincs esélye nálam. - Vigyorom kiszélesedik, ahogy feltápászkodom, és kezet fogok az érkezővel, akit gyorsan tájékoztatok a helyzetről, és megint csak nem tudom meghazudtolni magam, mert minden latin orvosi kifejezést, amit tudok egy beütött fejről automatikusan beleszövök az eset ismertetésébe, mintha én magam is ezen a területen lennék jártas, holott épp csak a leggyengébb pontomról van szó. - Akkor holnap nagylány kisasszony. - Kacsintok még felé, mielőtt kilépek a könyvesboltból, és hazafelé veszem az irányt a csodás könyvemmel, a boldogságommal.