Tombornyák Őszike néni még azokban az időkben alapította meg kuckóját, amikre már senki sem emlékszik. Eleinte pár könyv nyomta csak a polcokat, aztán ahogy teltek a percek, úgy halmozódott fel a készlet, hogy aztán elérje a mai formáját, amiben ük-ük-ük unokája - Vittman Levente - átvette a vezetését.

A pincétől a padlásig, a legapróbb lyuktól a legnagyobb szekrényig mindent könyvek töltenek meg. A legkülönbözőbb köteteket lelheti fel akárki, aki betéved; a mugli irodalom remekei, a varázsirodalom legnagyszerűbb művei, varázslatos kiadványok, amik képesek magába szippantani az olvasót, hogy aztán hőseivel élje át a kalandokat, kéziratok, illetve olyan példányok, amikből senki nem talál meg sehol máshol egyet sem.
Szabályok nincsenek; a szabad padlórészeken elhelyezett párnákra dőlve, az elszórt fotelekben, vagy akár csak a falnak támaszkodva akárki olvashatja azt, amit éppen szeretne, addig, ameddig szeretné.

Nyitva tartás nincs, még csak árak sem; ha valamit szeretnél elvinni, elég annyit adnod, amennyit jónak látsz, sőt, ha szépen kéred, akkor elviheted csak úgy is. A könyvek mindig visszatalálnak a boltba, ha úgy érzik, az ideiglenes tulajdonosuknak már nincs is rájuk szüksége.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=839873#post839873][b]Autumn Rue Danvers - 2021.12.07. 00:18[/b][/url]

Rengeteg pletyka kering a családomról. Ez pedig egyenesen vezet oda, hogy rólam is. Na persze, a drága, ártatlan Summer ebben a városban is egy szent. Hallottam olyanokat, akik szerint Winterrel mi tartjuk a házban. Mintha lehetne. Minimum annyira önfejű, mint bármelyikünk. Csak ő kevesebbszer bukott le. Talán ezért, talán másért, de képtelen voltam a szabadnapjaimat otthon tölteni. Míg mások azt hitték, hogy ilyenkor áldozom fel az ördögnek a következő diákot, igazából csak az egyik sorban megbújva olvasgattam az egyik kedvenc költőm versének sorait. Fenekemet nyomta a kemény padló, hátam pedig a mögöttem húzódó polcsornak feszült. Szerettem ezt a boltot. Nyugton hagyták benne az olvasót, és hihetetlen mennyiségű tudás halmozódott már fel benne. Legalábbis általában nyugton van.
Elolvastam a vers végét, és lapozás közben lejjebb hajtottam a könyvet. Volt bennem egy kis remény, hogy talán nem várja végig azokat a nyomasztóan lassú másodperceket, amíg neki szentelem a figyelmemet, de csalódnom kellett. Ismerős volt a lány arca, biztos voltam benne, hogy az egyik Eridonos áll velem szemben.
- Az attól függ, mit keresel - jelentettem ki egyszerűen, és eldöntve a fejemet kilencven fokban, elolvastam a kezében tartott műnek a címét. - Ha papírnehezékre van szükséged, azokat egyenesen majd balra fordulva találod - utaltam ezzel nem csak a témára, de a könyv vastagságára is. - Viszont ha megfogadsz egy jó tanácsot. Én nem mások életét tanulmányoznám, hanem a saját tudásomat bővíteném - vontam meg a válaszomat egyszerűen. Az első nagy különbség a hazám és az itteni oktatási rendszer között már az alapokban megbújt. Míg minket az életre próbáltak felkészíteni, addig itt a múlt mindig előnyt élvezett. Értem, lexikai tudás, nagyon király. Aztán majd párbajnál próbáld Hanz Leipzig életrajzával kivédeni az átkot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=841723#post841723][b]Autumn Rue Danvers - 2022.01.04. 22:54[/b][/url]

Még nem tudtam beazonosítani. Nem azért, merthogy mindenkit tudtam volna fejből, aki az iskolába járt, hanem mint eridonos prefektus, illett volna. Persze nem is vettem olyan komolyan a tisztséget, mint illene. Odaígérhették volna bárki másnak a jelvényt, valószínűleg szívesebben viselte volna, mint én. És mégis. Ahogy ott állt előttem a lány, hirtelen felébredtek bennem a kötelezettségek. Az isten szerelmére, csak egyetlen szabadnapom lett volna...
- Akkor jó helyen jársz - bólintott a lány. Karakán volt a lány, ez tetszett. Ahogy az is, hogy elmondta a véleményét. Mostanában úgy érezte, hogy a világ összeszorul jó és rossz oldalra, és mindenki elkezdett félni, hogy a kettő közötti vékony sávban lavírozva próbáljon értelmes beszélgetést kezdeményezni.
- Viszont aki tanult, és logikusan gondolkodik, az nem is vét annyi hibát - replikáztam. Felmértem, vajon mennyire áll határozottan az álláspontja mellett. Szerettem volna, ha látszik rajta a hajlandóság, hogy egy kicsit másképp is megnézze az egyes szituációkat.
És nézzenek oda, még ezek után is kérdést szegezett nekem. Hirtelen már nem is voltam olyan mérges, amiért félbeszakították a magányos óráimat. - Ne bántsátok a feketerigót. Harper Lee írta - válaszoltam gondolkodás nélkül. Már háromszor olvastam, otthon meg is volt egy példánya kijelölgetve a kedvenc részeimmel, és a szélén odaírva egy-egy kommenttel. - Ismered? Mugli író, de nem hiszem, hogy ennek nagy jelentőséget kéne tulajdonítani - vontam meg a vállamat. Winter mindig szekálni szokott, amiért ennyire vonzódom a varázstalanok dolgaihoz. Az igazság viszont az, hogy az ő társadalmuk szorosan a miénk mellett van. Ha nem tanulmányozzuk azt, kudarcra vagyunk ítélve.
- És te? Az életrajzi regényeket kedveled? - kérdeztem vissza. Jó napot fogott ki a lány, egész kedélyes vagyok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=846150#post846150][b]Autumn Rue Danvers - 2022.05.04. 20:16[/b][/url]

Egy kisebb mosoly jelent meg a szám szegletében, ahogy az eridonost hallgattam. Szenvedélyes volt, és itt nem csak a témával kapcsolatban értem ezt, hanem a saját gondolataival is. Kicsit hasonlított rám, csak ahhoz, hogy én ilyen bátran ki merjek állni valakivel szemben egy-két tragédia kellett, éppen ezért idősebb is voltam. Talán az ő életében is volt már valami nagy változás, ami miatt kénytelen volt a figyelmét a nagyobb egészre fordítani.
- Tetszik ahogy gondolkodsz - osztottam meg érzéseimet vele egy elismerő bólintás mellett. Lassan feltápászkodtam, hogy ne törökülésből nézzek fel rá. Féloldalas táskámat rádobtam a vállamra, és továbbra is ujjammal jelölve az oldalt magam mellé engedtem a kezem.
- Jó regény. Mondjuk csak egyszer olvastam. Tetszett, hogy a rózsa segítségével jelenítette meg a szerelmet. Igazán unortodox módon utalt a szerző erre a metaforára - gondolkodtam el. Akkoriban, mikor olvastam még hittem abban a buta érzésben. Azt hittem Zack lesz az én hercegem. Mekkora átverés.
- Persze, de csak külföldi szerzőket ismerek. Még nem volt időm behozni magam a magyar kultúrából - indultam meg lassan a polcsorok között. Nem mondtam teljesen igazat. Szimplán csak mostanra győztem le az eddigi makacsságom és ellenszenvem az országgal szemben, és kezdtem elfogadni, hogy nem megyünk már sehova.
- Ha társadalomkritikában utazol, Orwellt olvastál már? Mindenki az 1984-et isteníti, de az Állatfarm is van olyan jó szerintem - folytattam a beszélgetést, közben szememmel hol az eridonost, hol az útmutatókat pásztázva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=854868#post854868][b]Autumn Rue Danvers - 2022.10.21. 13:52[/b][/url]

Talán úgy két órával ezelőtt süppedtem be a könyvesbolt egyik félreeső sarkába. El akartam tűnni a világ elől, el a pletykáktól, amelyek újra felhánytorgatták anyámat. A gyomrom felfordult, ha csak rágondoltam. Egész addig ücsörögtem ott, míg odakint már szürke lett az ég alja, és lassan a boltokban is elkezdtek felizzani a villanyok. Nagy sóhajjal keltem végül fel, hogy egy pár könyvvel a kezemben induljak el a kijárat felé. Még jó, hogy ide gyakran jártam, a hely összes dolgozója ismert, és tudták, hogy most bizony jobb békén hagyni. Előrehajoltam a kilicsért, de ahelyett, hogy megkaparintottam volna, az ajtó mozdult felém. Mielőtt reagálhattam volna, már bele is ütközött a fejembe. Az összes könyvet kiejtettem a kezemből, miközben tompítottam az esésemet a fájdalom hullámzása mellett.
- A francba - sziszegtem összeszorított szemekkel. Ennek egy ideig biztos nyoma marad.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=855070#post855070][b]Autumn Rue Danvers - 2022.10.24. 13:57[/b][/url]

A pillanatnyi fájdalom a fejemben nem is engedte, hogy felfogjam a derekamra simuló kezeket, csak mikor az illető megszólalt. Felnyitottam a pilláimat, és bevallom őszintén, ha nem fog, talán tényleg elesek, úgy megriadtam a közelségétől. Lábammal gyorsan kavircoltam, hogy minél előbb kiszökhessek a férfi kezéből, és visszaszerezzem az elvesztett egyensúlyomat.
- Nem kell gyógyító, jól leszek, ha végre elengedsz - jegyeztem meg, és kezem a mellkasánál próbálta távolabb taszítani az arcomtól. Be nem vallottam volna neki, de igazából tényleg kicsit megszédültem, ahogy végre a saját lábaimon voltam. Agyrázkódás?
- Azt hiszem, már eleget segítettél... - Lehajoltam, hogy összeszedjem a széthullott könyveimet, de a fejembe belehasított a fájdalom. Reflexből kaptam oda, és egy pillanatra lehunyva a szemeimet vártam, hogy elmúljon a kellemetlen bizsergés, és folytassam a könyveim összepakolását.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=856055#post856055][b]Autumn Rue Danvers - 2022.11.07. 20:47[/b][/url]

Iszonyúan sajgott a fejem, de azért egy értetlenkedő nézés belefért a férfi irányába. - Mégis mi vagy te, orvos? - kérdeztem felháborodva, mert nagyon is kételkedtem benne, hogy az lenne. Akkor meg mégis mi jogon állít fel nekem diagnózist egy nekem irányított ajtó miatt?
- Nem kell gyógyító. Egy kis pukli lesz csak a helyén - magyaráztam, de azért letettem a térdemet is a padlóra, és ráültem a sarkamra. - Menj csak a könyvedért, én megleszek. Remélem legalább valami jó - motyogtam magam elé, kicsit maszírozva a helyet, ahol eltalált a kilincs. Aztán megrökönyödve tapasztaltam, hogy kissé piros lett a kezem.
- Merlinre, mégis hogyan? - néztem az ujjaimat hitetlenkedve. - Na jó, lehet mégis jobb lenne az a gyógyító - egyeztem bele a férfira nézve. Ismerős volt. Valahonnan nagyon is az volt, de nem tudtam rájönni, csak a kezemet nyújtottam, hogy segíthessen. Fordult a kocka.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=856576#post856576][b]Autumn Rue Danvers - 2022.11.14. 14:38[/b][/url]

Még mindig fájlaltam a fejemet, de most már nem csak kívülről, de belülről is. - Mégis hányszor képes meghalni egy boszorka? - kérdeztem ironizálva. Sok hülyeséget olvastam már életemben, de olyat még nem pipáltam, amiről az ajtótaszigáló beszélt.
Elhúztam a számat, nem szerettem beismerni, ha igaza van másnak, de bizony kicsit megszédültem. Talán csak a fájdalomtól, esetleg a sokktól, hogy már megint egy ajtó fog ki rajtam. - Jó, azért nem kell rögtön temetni, csak jobb, ha ránéz egy gyógyító. Szimplán ennyit mondtam - horkantam fel. Elájulni, persze. Jó hogy nem azt mondják, hogy varrni kell majd a sebet, amit egy kilincs okozott. Mégis milyen hevesen nyithatta azt az ajtót?
- Amúgy meg Rue. A könyv meg elég depressziósnak hangzik. Gondolom Thomas Hardy az egyik kedvenc íród lehet - jegyeztem meg, ahogy hátrébb csúszva hátamat a könyvespolcnak vetettem. Beletörődtem, hogy úgy sem fog békén hagyni. Beszéltetni fog meg minden hülyeség, pedig annyira tényleg nem voltam rosszul.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=856611#post856611][b]Autumn Rue Danvers - 2022.11.15. 17:47[/b][/url]

Köröztem egyet a szememmel. Persze, ez a szöveg, hogy csak egy boszorkány képes rá, olyan elcsépelt. Biztos sok lány kuncog rajta, mintha valami közös kis titkuk lenne. Mondjuk gondolom a legtöbb emberrel nem is úgy ismerkedik, hogy ajtó-kiütéssel nyeri el a maradásuk.
- Traumatizált gyerekkor mi? Szerintem nincs olyan, akinek a szülei ne cseszték volna el - jegyeztem meg, és hangomból ugyanúgy ömlött a belül érzett düh, ami két és fél éve fűti a létezésem. Benne van minden mozdulatomba és mondatomba. Fertő.
- Az Albert se a legnépszerűbb név mostanában - vágtam vissza csípőből azonnal. Hátravetettem a fejem a könyvespolcnak, és úgy néztem a férfira, próbálva megfejteni miért maradt ott velem. Bűntudat? Félelem?
Halványan elmosolyodtam a magyarázatra. - Szóval... azt mondod, hogy ez a könyv olyan fontos, hogy megéri érte ártatlan könyvmolyokat megtámadni? - haraptam be az alsó ajkamat, hogy elrejtsem a kikívánkozó mosolyom. Ha már szenvedek miatta, az a minimum, hogy szívom érte egy kicsit a vérét.
- Hardy? Nem. Semmiképpen. Tudod, eridonos vagyok, a mi vérünket a pezsgés hajtja - ismételtem el a szavait egy cseppnyi élccel narancsos hangomban. - Csak viccelek, én inkább azokat szeretem, amiken el tudok gondolkodni. Hemingway, Orwell, Jane Austin - soroltam, aztán fejemmel a körülettem elterülő egyik könyv felé böktem. - Hasek. Olvastad már?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=856775#post856775][b]Autumn Rue Danvers - 2022.11.20. 22:40[/b][/url]

Fájó arckifejezéssel néztem a férfi irányába. Már így is többet tudtam a családjáról, mint szerettem volna, de akkor még a nevekről is kishistóriát kaptam. Ha nem mondta volna is két perc alatt kiderítem, hogy eridonos. Talán én is pontosan ilyen lennék. Írországban. Ha nem hullt volna szét minden, mint egy kártyavár.
Elmosolyodtam. - Csak háztársat nem. Igazán szerencsésnek mondhatom akkor magam, hogy a teszlek süveg a Griffendélbe tett. Lehet egyszer majd megköszönöm neki - ingattam meg a fejemet. Vajon mennyi idő kell még a gyógyítónak? Ennyi idő alatt egy ember elveszthette volna már az életét.
Tágra nyílt szemekkel néztem a magyarázkodását. Értelmes volt. Hol volt a csavar? Mindig volt egy. Nyitottam a szám, hogy magam is megdicsérjem a könyveket, ám a kérdése megállásra késztetett. A szemeibe néztem, és Merlinre, egy pillanatra hinni akartam nekik. De a belsőm egyszerűen nem hagyta. A csalódás, a család, minden azt bizonyítja, hogy nincs értelme bízni a szívemben, sokkal inkább az eszembe.
- Továbbra is sebes a fejem tőled, és egyetlen gyógyító ismerősöd se kapkodja a lábait, hogy ideérjen. De elismerem, az olvasottságod figyelemre méltó - fejtettem ki a véleményemet sajátos módon. Ez egy burkolt dicséret volt. Olyannyira kétértelmű, hogy talán senki nem láthatta benne a lenyűgözőséget. - De ha elolvastad az öngyilkos boszorkányról szóló könyvedet és kölcsönadod, talán megbocsátok - jegyeztem meg. Sose hagyok ki egy jó lehetőséget a saját edukációmra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=856804#post856804][b]Autumn Rue Danvers - 2022.11.22. 15:39[/b][/url]

Csak csöndesen ingattam a fejem. Úgy tűnt egyetlen pletyka sem jutott el hozzá az évek alatt, vagy csak nem fogta fel ki mellett ücsörög a boltban. Ám véletlenül se akartam mindent megosztani vele, hogy rájöjjön. Jobb volt a sötét homályban hagyni. Amúgy is valószínű, hogy a gyógyító megérkezését követően bármikor beszélnénk még. Csak a felelősség tartja még mindig mellettem.
Egy félmosollyal hallgattam a történetet. - És nem tudtad még számon kérni a botot, hogy miért osztott ennyi embert a házadba? - kérdeztem ingatva a fejemet, ám egy furcsa könnyed felfelé kunkorodás ott ragadt a szám sarkában. - A teszlek süveg válaszol, ha érdekes vagy. Néha egész monológokat zavar le a fejedben, miközben beoszt. De csak ha kedve van hozzá. Elég szeszélyes az is - révedt el a tekintetem. Régen volt már, mikor utoljára a Roxfort falai között mászkáltam. Mintha egy másik életben lett volna.
- Az irónia és a szarkazmus egy értelmes nő legnagyobb fegyvere - vágtam vissza azonnal, ám hangomból a kezdeti él már teljesen eltűnt. Inkább csak megszoktam, hogy mindent amit teszek magyarázatot kell adnom. Mintha nem lenne elég az egész önéletrajzom indoknak, hogy ilyen vagyok.
Egy pillanatra megálltam, és egy hajszál választott el tőle, hogy szarkasztikus nevetéssel válaszoljak a kérdésre. Itt volt hát eldugva a csavar. Egy süti, egy kis beszélgetés, egy csók, és a harmadik randi előtt már tovább is áll. Hát persze.
- Azt hiszem a könyv is bőven elég lesz - jegyeztem meg végül, bár szavaim keménysége mögött felsejlett a pillanatnyi kétkedés a férfi irányába. Hiába a pillarebegtetés.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=856891#post856891][b]Autumn Rue Danvers - 2022.11.27. 22:18[/b][/url]

A szarkasztikus nevetést egyszerűen képtelen voltam visszafogni. Még hogy a mélyére. - Nem. A legtöbb férfi az ilyen nő lábai közé kíván jutni, hogy bebizonyítsa, hogy erre is képes - világosítottam fel megkeményedett állkapoccsal. Úgy tesznek, mintha érdekelődnének, majd mikor már elhinnéd, kiderül minden pasi mekkora bunkó. Nem is muszáj csak a saját élményeimet áttekintenem, ott van Winter. Gyönyörű példa arra, hogy ne viselkedjen egy ember a nőkkel, mégis megteszi. Úgy, hogy két húga van. Akkor mégis mire számítana az ember lánya?
- Hát, elég gyakran járok ide. Ha kiolvastad, akkor megpróbálhatsz megtalálni. Vagy odaadod Levinek, és ő eljuttatja hozzám - pillantottam a pultban álló férfi felé, aki a leghalványabb érdeklődést se mutatta az irányunkba. Pedig esküszöm, tényleg jóban vagyunk. Mind a ketten békén hagyjuk a másikat, de illedelmesen köszönünk.
- Nem kell, köszönöm. Elég nagylány vagyok hozzá, hogy megbirkózzak a doktorral - engedtem meg egy féloldalas mosolyt a férfi irányába. - Így is elraboltam egy csomó idejét drága Albert, amit egy bizonyos boszorkány öngyilkosságaival is tölthetett volna. Üdítő esti mese - folytattam, csak azért is.