Tombornyák Őszike néni még azokban az időkben alapította meg kuckóját, amikre már senki sem emlékszik. Eleinte pár könyv nyomta csak a polcokat, aztán ahogy teltek a percek, úgy halmozódott fel a készlet, hogy aztán elérje a mai formáját, amiben ük-ük-ük unokája - Vittman Levente - átvette a vezetését.

A pincétől a padlásig, a legapróbb lyuktól a legnagyobb szekrényig mindent könyvek töltenek meg. A legkülönbözőbb köteteket lelheti fel akárki, aki betéved; a mugli irodalom remekei, a varázsirodalom legnagyszerűbb művei, varázslatos kiadványok, amik képesek magába szippantani az olvasót, hogy aztán hőseivel élje át a kalandokat, kéziratok, illetve olyan példányok, amikből senki nem talál meg sehol máshol egyet sem.
Szabályok nincsenek; a szabad padlórészeken elhelyezett párnákra dőlve, az elszórt fotelekben, vagy akár csak a falnak támaszkodva akárki olvashatja azt, amit éppen szeretne, addig, ameddig szeretné.

Nyitva tartás nincs, még csak árak sem; ha valamit szeretnél elvinni, elég annyit adnod, amennyit jónak látsz, sőt, ha szépen kéred, akkor elviheted csak úgy is. A könyvek mindig visszatalálnak a boltba, ha úgy érzik, az ideiglenes tulajdonosuknak már nincs is rájuk szüksége.

Zselyke egyre többet járkált le mostanában a faluba. Szerette felfedezni a különböző üzleteket, és a szezonális karácsonyi standokat, valahogy vonzották az illatok, és az a légkör. Örült, amikor egy picit kiszakadhatott a szürke hétköznapokból, és kikapcsolhatta az agyát valamivel. Lassan, de biztosan lépett rá arra az ösvényre, amit kijelölt magának, és a lazítást se mtartotta már olyan ördögtől valónak.
Őszike néni könyves kuckójára is így talált rá, hallott két lányt beszélgetni róla, és roppantmód érdekelte, hogy milyen bolt az, ahol nincs konkrét nyitvatartási idő és az árat is a vevő döntheti el. A mugli világban ilyenel ő még nem találkozott.
A bolt nem egy impozáns és hivalkodó sem kívülről, sem belülről, inkább mondta volna otthonosnak, semmint steril plázaszerűnek, és ez az újdonság mosolyra fakasztotta. Amúgy is jól esett a melegre belépni a kinti dermesztő hidegről.
Hamar belevetette magát a válogatásba, szerette volna felfrissíteni a könyvkészletét néhány, számára új olvasmánnyal.
Igen élénk érdeklődést mutatott újabban a gyógyítással és a bájitalkotyvasztással kapcsolatos könyvek iránt, de nem vetette meg a szórakoztató jellegű irodalmat sem.
Egyet könnyen megtalált magának, ami első pillantásra szerelemkötet lett, híres bájitalmesterek életrajzát foglalta össze, jó vaskos példány. Még kettőt keresett magának, de tanácstalanul állt, hogy most akkor hogyan keressen tovább? A nagyobbik gond az volt, hogy ő se tudta, mit akar úgy igazán.
 – Öhm, elnézést! – ment oda félénken cincogva egy háztársához. Hamar felismerte Rue-t, a prefektuslányt. – Bocsi, remélem, nem zavarlak, tudsz segíteni nekem? Most vagyok ebben a boltban először, és kicsit elakadtam, hogy érdemes itt keresgélni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=839679#post839679][b]Molnár Zselyke - 2021.12.01. 23:03[/b][/url]

Zselyke egyre többet járkált le mostanában a faluba. Szerette felfedezni a különböző üzleteket, és a szezonális karácsonyi standokat, valahogy vonzották az illatok, és az a légkör. Örült, amikor egy picit kiszakadhatott a szürke hétköznapokból, és kikapcsolhatta az agyát valamivel. Lassan, de biztosan lépett rá arra az ösvényre, amit kijelölt magának, és a lazítást se mtartotta már olyan ördögtől valónak.
Őszike néni könyves kuckójára is így talált rá, hallott két lányt beszélgetni róla, és roppantmód érdekelte, hogy milyen bolt az, ahol nincs konkrét nyitvatartási idő és az árat is a vevő döntheti el. A mugli világban ilyenel ő még nem találkozott.
A bolt nem egy impozáns és hivalkodó sem kívülről, sem belülről, inkább mondta volna otthonosnak, semmint steril plázaszerűnek, és ez az újdonság mosolyra fakasztotta. Amúgy is jól esett a melegre belépni a kinti dermesztő hidegről.
Hamar belevetette magát a válogatásba, szerette volna felfrissíteni a könyvkészletét néhány, számára új olvasmánnyal.
Igen élénk érdeklődést mutatott újabban a gyógyítással és a bájitalkotyvasztással kapcsolatos könyvek iránt, de nem vetette meg a szórakoztató jellegű irodalmat sem.
Egyet könnyen megtalált magának, ami első pillantásra szerelemkötet lett, híres bájitalmesterek életrajzát foglalta össze, jó vaskos példány. Még kettőt keresett magának, de tanácstalanul állt, hogy most akkor hogyan keressen tovább? A nagyobbik gond az volt, hogy ő se tudta, mit akar úgy igazán.
 – Öhm, elnézést! – ment oda félénken cincogva egy háztársához. Hamar felismerte Rue-t, a prefektuslányt. – Bocsi, remélem, nem zavarlak, tudsz segíteni nekem? Most vagyok ebben a boltban először, és kicsit elakadtam, hogy érdemes itt keresgélni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=839873#post839873][b]Autumn Rue Danvers - 2021.12.07. 00:18[/b][/url]

Rengeteg pletyka kering a családomról. Ez pedig egyenesen vezet oda, hogy rólam is. Na persze, a drága, ártatlan Summer ebben a városban is egy szent. Hallottam olyanokat, akik szerint Winterrel mi tartjuk a házban. Mintha lehetne. Minimum annyira önfejű, mint bármelyikünk. Csak ő kevesebbszer bukott le. Talán ezért, talán másért, de képtelen voltam a szabadnapjaimat otthon tölteni. Míg mások azt hitték, hogy ilyenkor áldozom fel az ördögnek a következő diákot, igazából csak az egyik sorban megbújva olvasgattam az egyik kedvenc költőm versének sorait. Fenekemet nyomta a kemény padló, hátam pedig a mögöttem húzódó polcsornak feszült. Szerettem ezt a boltot. Nyugton hagyták benne az olvasót, és hihetetlen mennyiségű tudás halmozódott már fel benne. Legalábbis általában nyugton van.
Elolvastam a vers végét, és lapozás közben lejjebb hajtottam a könyvet. Volt bennem egy kis remény, hogy talán nem várja végig azokat a nyomasztóan lassú másodperceket, amíg neki szentelem a figyelmemet, de csalódnom kellett. Ismerős volt a lány arca, biztos voltam benne, hogy az egyik Eridonos áll velem szemben.
- Az attól függ, mit keresel - jelentettem ki egyszerűen, és eldöntve a fejemet kilencven fokban, elolvastam a kezében tartott műnek a címét. - Ha papírnehezékre van szükséged, azokat egyenesen majd balra fordulva találod - utaltam ezzel nem csak a témára, de a könyv vastagságára is. - Viszont ha megfogadsz egy jó tanácsot. Én nem mások életét tanulmányoznám, hanem a saját tudásomat bővíteném - vontam meg a válaszomat egyszerűen. Az első nagy különbség a hazám és az itteni oktatási rendszer között már az alapokban megbújt. Míg minket az életre próbáltak felkészíteni, addig itt a múlt mindig előnyt élvezett. Értem, lexikai tudás, nagyon király. Aztán majd párbajnál próbáld Hanz Leipzig életrajzával kivédeni az átkot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=841693#post841693][b]Molnár Zselyke - 2022.01.04. 17:05[/b][/url]

Hallott már Rue-ról, nagyon kedves prefektus lánynak ítélte meg, nem gondolta, hogy a pletykákból, amik övezték, bármi is igaz lett volna. A legtöbb úgyis kiszínezett fecsegés, és a pletykarovatot, ha szeme elé is került az Edictum hasábjain, nevetve ugrotta át. Azon már ő is pislogott nagyokat, hogy róla még nem kezdett terjedni semmi, de úgy festett, elég jól elbújta tömegben, annak ellenére, hogy alapjáraton ő se megy szokványos jelenség az iskola falai között: versenyzett, jó tanulmányi eredményeket produkált, és a közösségben is egyre gyakrabban aktivizálta magát. Tanársegédségéről nem is beszélve.
 - A papírnehezékeket könyvtárban is megtalálom, köszi, inkább valami szórakoztatóbb irodalomra vágyom. Nem vagyok sajnos annyira jártas a varázsirodalom színe-javában, de idén ezt bepótolom – felelte határozottan, ám a kéretlen tanács megtorpantotta egy pillanatra. Nem mintha haszontalannak vélné, azonban az ő fogaskerekeit is elindította belül, neki is megvolt a véleménye erről a hozzállásról.
 - Úgy gondolom, a bölcs mások kárán tanul, míg a bolond a sajátján. Mindkettő járható út, csak limitált, hogy meddig juthatunk saját kárunkon. Egyébként köszönöm a tanácsot – egészítette ki Rue gondolatmenetét saját vélekedésével. – Neked ki a kedvenc szerződ?
Nem remélte, hogy Rue belemegy majd ebbe a röpke csevegésbe, de hagyott nyitott kapukat, hogyha akar, al ány beléphessen rajta. Semmi jónak sem szándékozott elrontójává avanzsálni. A gyakorlati mágiát ő is értékelte, ám az olvasást, mint hobbit, sosem tette volna le semmi pénzért.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=841723#post841723][b]Autumn Rue Danvers - 2022.01.04. 22:54[/b][/url]

Még nem tudtam beazonosítani. Nem azért, merthogy mindenkit tudtam volna fejből, aki az iskolába járt, hanem mint eridonos prefektus, illett volna. Persze nem is vettem olyan komolyan a tisztséget, mint illene. Odaígérhették volna bárki másnak a jelvényt, valószínűleg szívesebben viselte volna, mint én. És mégis. Ahogy ott állt előttem a lány, hirtelen felébredtek bennem a kötelezettségek. Az isten szerelmére, csak egyetlen szabadnapom lett volna...
- Akkor jó helyen jársz - bólintott a lány. Karakán volt a lány, ez tetszett. Ahogy az is, hogy elmondta a véleményét. Mostanában úgy érezte, hogy a világ összeszorul jó és rossz oldalra, és mindenki elkezdett félni, hogy a kettő közötti vékony sávban lavírozva próbáljon értelmes beszélgetést kezdeményezni.
- Viszont aki tanult, és logikusan gondolkodik, az nem is vét annyi hibát - replikáztam. Felmértem, vajon mennyire áll határozottan az álláspontja mellett. Szerettem volna, ha látszik rajta a hajlandóság, hogy egy kicsit másképp is megnézze az egyes szituációkat.
És nézzenek oda, még ezek után is kérdést szegezett nekem. Hirtelen már nem is voltam olyan mérges, amiért félbeszakították a magányos óráimat. - Ne bántsátok a feketerigót. Harper Lee írta - válaszoltam gondolkodás nélkül. Már háromszor olvastam, otthon meg is volt egy példánya kijelölgetve a kedvenc részeimmel, és a szélén odaírva egy-egy kommenttel. - Ismered? Mugli író, de nem hiszem, hogy ennek nagy jelentőséget kéne tulajdonítani - vontam meg a vállamat. Winter mindig szekálni szokott, amiért ennyire vonzódom a varázstalanok dolgaihoz. Az igazság viszont az, hogy az ő társadalmuk szorosan a miénk mellett van. Ha nem tanulmányozzuk azt, kudarcra vagyunk ítélve.
- És te? Az életrajzi regényeket kedveled? - kérdeztem vissza. Jó napot fogott ki a lány, egész kedélyes vagyok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=843960#post843960][b]Molnár Zselyke - 2022.03.01. 08:14[/b][/url]

Egész jól végződött ez a kis kitérő, nagyon elégedett lehetett, mert még egy kis barátkozásra, szocializálódásra is futotta az idejéből. Ez a bolt az új kedvence, döntötte el fejben, főleg az tetszett neki, hogy annyit fizethetett a könyvekért, amennyit ő jónak látott, és ez így igazodott a fiatal, még keresőképtelen diákok pénztárcájához, főleg a rászoruló tanulók juthattak így hozzá könnyebben a művelődéshez.
- Jó tudni – eresztett meg egy széles vigyort, miközben kissé bebiztosította magának a hóna alatt sorakozó könyveket, nehogy elejtse őket.
- Az elmélet és a gyakorlat ugyanolyan fontos, hiába van gyakorlatod, ha közben fogalmad sincs, mit miért csinálsz, és fordítva: az elméleti tudást ha nem tudod gyakorlatba ültetni, akkor dobhatod ki az egészet a kukába – makacsul ragaszkodott téziséhez, nem fogadta el, hogy csak az egyik, vagy csak a másik közül választhat. – Van, aki szerint tök fölöslegesek az elméleti mágiaágak, de mindenki más típus, másban erős. A kviblik is jutnak így valamennyi szerephez ezáltal, illetve nézzük a varázs-pszichológiát vagy szociológiát. Néha érdemes nem csak mikro szintben gondolkodni, a nagyobb képet is látni kell, hogy igazán megismerj egy közeget.
Zselyke bólintott, ismerős volt a cím, bár ő filmen látta, a régi fekete-fehér változatban, ettől függetlenül annyira nem fogta meg, noha az üzenet kétségkívül átment az agya határzárain.
– Hangulatolvasó vagyok, nincs külön kedvencem, de ha választanom kéne, akkor
Antoine de Saint-Exupéry-től A kis herceg az, amit sose tudok letenni. Elsőre gyerekesnek tűnhet, de a társadalmi kritika nagyon élesen előtűnik belőle már másodszori olvasásnál is, ha gyakorlottabb a szemünk – magyarázta lelkesen. Végre egy téma, amiről látta is értelmét, hogy beszéljenek, hátha Rue elejt valami olyan címet, amit érdemes felpakolni az olvasandók listájára. – Segítesz keresni valami érdekeset a mágikus szerzők közül?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=846150#post846150][b]Autumn Rue Danvers - 2022.05.04. 20:16[/b][/url]

Egy kisebb mosoly jelent meg a szám szegletében, ahogy az eridonost hallgattam. Szenvedélyes volt, és itt nem csak a témával kapcsolatban értem ezt, hanem a saját gondolataival is. Kicsit hasonlított rám, csak ahhoz, hogy én ilyen bátran ki merjek állni valakivel szemben egy-két tragédia kellett, éppen ezért idősebb is voltam. Talán az ő életében is volt már valami nagy változás, ami miatt kénytelen volt a figyelmét a nagyobb egészre fordítani.
- Tetszik ahogy gondolkodsz - osztottam meg érzéseimet vele egy elismerő bólintás mellett. Lassan feltápászkodtam, hogy ne törökülésből nézzek fel rá. Féloldalas táskámat rádobtam a vállamra, és továbbra is ujjammal jelölve az oldalt magam mellé engedtem a kezem.
- Jó regény. Mondjuk csak egyszer olvastam. Tetszett, hogy a rózsa segítségével jelenítette meg a szerelmet. Igazán unortodox módon utalt a szerző erre a metaforára - gondolkodtam el. Akkoriban, mikor olvastam még hittem abban a buta érzésben. Azt hittem Zack lesz az én hercegem. Mekkora átverés.
- Persze, de csak külföldi szerzőket ismerek. Még nem volt időm behozni magam a magyar kultúrából - indultam meg lassan a polcsorok között. Nem mondtam teljesen igazat. Szimplán csak mostanra győztem le az eddigi makacsságom és ellenszenvem az országgal szemben, és kezdtem elfogadni, hogy nem megyünk már sehova.
- Ha társadalomkritikában utazol, Orwellt olvastál már? Mindenki az 1984-et isteníti, de az Állatfarm is van olyan jó szerintem - folytattam a beszélgetést, közben szememmel hol az eridonost, hol az útmutatókat pásztázva.