Tombornyák Őszike néni még azokban az időkben alapította meg kuckóját, amikre már senki sem emlékszik. Eleinte pár könyv nyomta csak a polcokat, aztán ahogy teltek a percek, úgy halmozódott fel a készlet, hogy aztán elérje a mai formáját, amiben ük-ük-ük unokája - Vittman Levente - átvette a vezetését.

A pincétől a padlásig, a legapróbb lyuktól a legnagyobb szekrényig mindent könyvek töltenek meg. A legkülönbözőbb köteteket lelheti fel akárki, aki betéved; a mugli irodalom remekei, a varázsirodalom legnagyszerűbb művei, varázslatos kiadványok, amik képesek magába szippantani az olvasót, hogy aztán hőseivel élje át a kalandokat, kéziratok, illetve olyan példányok, amikből senki nem talál meg sehol máshol egyet sem.
Szabályok nincsenek; a szabad padlórészeken elhelyezett párnákra dőlve, az elszórt fotelekben, vagy akár csak a falnak támaszkodva akárki olvashatja azt, amit éppen szeretne, addig, ameddig szeretné.

Nyitva tartás nincs, még csak árak sem; ha valamit szeretnél elvinni, elég annyit adnod, amennyit jónak látsz, sőt, ha szépen kéred, akkor elviheted csak úgy is. A könyvek mindig visszatalálnak a boltba, ha úgy érzik, az ideiglenes tulajdonosuknak már nincs is rájuk szüksége.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=855003#post855003][b]Ifj. Holló Albert - 2022.10.23. 08:44[/b][/url]

A megjelenés napján elkapkodták az összes példányt, én pedig hoppon maradtam. Berendeltem ugyan, de későn, most viszont megkaptam az értesítő baglyot, hogy a Vadóc Wendelin végzete végü megérkezett. Úgy bizony! Itt van Őszike néni könyvesboltjában, és csak rám vár. Természetesen egy olyan napon, ami a leghosszabb munka szempontjából, még késő délután is tartok órákat, így hát, amikor leszaladok, hogy végre átvegyem, nem figyelem éppenséggel, hogy valaki kifelé akar jönni. Riadtan nyúlok a lány dereka után, hogy ne essen el, nem is nézve, hogy nem azzal, hanem a bevert fejével lesz igazán problémája. - Minden rendben? - Ez egy nagyon hülye kérdés volt, de csak kicsúszott a számon, ahogy ott tartom őt, centikre magamtól, bele se gondolva abba az opcióba, hogy a pasija valószínűleg szétver az első találkozásnál, nekem pedig éppen azt kellene elkerülnöm, hogy a fejemet ütés érje. - Hívjak gyógyítót? Igen, azt lesz a legjobb, hívok gyógyítót. - motyogok kettőnk közé, ahogy aggódva nézek rá még mindig.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=855075#post855075][b]Ifj. Holló Albert - 2022.10.24. 15:24[/b][/url]

- Bocs, én csak segíteni akartam. - Amiből láthatóan nem kér, így aztán engedelmesen, meg az ő némi taszigálására megadóan persze, de elengedem, és nem is merem megkockáztatni, hogy esetleg megver azért, mert lehajolok neki segíteni. Csakhogy, mert persze mindig van egy csakhogy, a fejéhez kap, nekem meg az összes vészvillogóm maximumra kapcsol, mert hát, ha valakinek éppenséggel sorvad a kobakja mélyén az agya, akkor hiperérzékeny lesz arra, ha bárki más is a fejéhez kap. - Biztos, hogy ne vizsgáljanak meg? Ez nagyon veszélyes. Okozhat koncentrációzavart, aluszékonyságot, szexuális problémákat, koordinációs zavarokat. - Igen, engem nagyon sok mindennel vizsgáltak, rövid időn belül, mert viszonylag hamar kiderült, hogy nem éppen vagyok az a hosszú távra tervező típus. Már ott guggolok én is mellette, és aggódva nézek rá. - Sok gyógyító ismerek, idehívhatom a legjobbat, vagy akit csak szeretnél.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=856267#post856267][b]Ifj. Holló Albert - 2022.11.10. 16:47[/b][/url]

- Az éppen nem, de ismerek néhány nagyon jó orvost. - Többet is, mint kellene, de ezt már nem teszem hozzá, csak a bennem élő kis ironikus mondja. Szeretnék segíteni, poszttraumás vagyok minden fejsérüléstől, de azt hiszem, ez megbocsátható nekem. - Csak egy öngyilkosságaiban örömet lelő boszorkáról szól. - Nem sok ilyen van a történelemben, de igen, valóban nagyon szerettem volna már a kezeim között tudni, így bármennyire is ellenkeznem kellene, végül egy biccentéssel, hogy oké, akkor megyek, felállok, és a kis közjáték után széles mosollyal pillantok a nénire. Aztán a következő pillanatban vissza a lányra, meg a vérre, ami a kézfejére került. - ¡Dios mío! Oké, csak semmi pánik. - Mondom neki, de inkább magamra gondolok. Riadtan nézek fel a pult mögött állóra, aki már emeli is a pálcáját, hogy egy patrónussal gyógyítót varázsoljon, vagy legalább valakit, aki tud segíteni. - Mindjárt jön a segítség, de addig jó lenne, ha magadnál maradnál. Um, hogy hívnak?- Nem, nem csajozok, ígérem, hogy egy ilyen helyzetben nem állok neki, csak nagyon érdekel a neve. Valahogyan csak szólítanom kell.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=856607#post856607][b]Ifj. Holló Albert - 2022.11.15. 11:33[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=856660#post856660][b]Ifj. Holló Albert - 2022.11.16. 12:42[/b][/url]

- Az enyémek egészen rendben vannak, Merlinnek hála édesapám sokkal jobban szereti más gyerekeit terrorizálni, mint a sajátjait. Anyukám meg igazából minden korosztályt, akik ezt élvezik. - Elgondolkodón simítok végig az arcomon, hihetetlen, hogy mennyire rosszul hangzik ez így, mintha két elmeháborodott pszichopata gyereke lennék. Az igazság ennél sokkal lágyabb, apukám azért felel, hogy az ifjú boszorkány és varázslópalánták megfelelő tudással hagyják el az iskolát, anyukám pedig Nemeske kulturális életét igazgatja. - Tényleg nem, ez ilyen családi dolognak indult, de végül csak én kaptam meg az áldást, a húgom nem anya után lett elnevezve. - Pedig ugye az Emma nem olyan furcsa név egy mai kislánynak, mint az Albert. Na nem kislánynak, kisfiúnak. Mindenhogyan furcsa, de én szeretem, mert az Albi meg Alibi édesek, mondjuk a kölyök fejem miatt abban nem hiszek, hogy a tizenhét évesek elhiszik majd, hogy tényleg én vagyok a tanár, de ez még odébb van. - Mindent megér. De bocsánatot kell kérnem, háztársat sosem bántanék. - Nem mintha mást igen, de a levitások megértették volna a könyv szentségét, a navinések meg olyan kis cukorfalatok, hogy megbocsátottak volna. A Rellon...ott lett volna gebaszka, de szerencsére nem kell elásnom, mielőtt megjelennek a társai. - Azt hiszem, tőle még nem. De Orwell nagy kedvencem, Austin-t és Hemingway-t is olvastam. A kedvencem a Vörös és Fekete, és amit a legnagyobb szenvedéssel olvastam eddigi életemben az a Száz év magány volt. Javítottam a megítélésemen?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=856798#post856798][b]Ifj. Holló Albert - 2022.11.21. 20:43[/b][/url]

- Griffendél? Akkor nem is itt kezdted az iskolát? - Tudtam én, hogy nem ismerős, viszont nálam nem lehet sem sokkal idősebb, sem sokkal fiatalabb, vagyis, ha idejárt volna, akkor ismernem kellene. Tűzről pattant, kihívást jelentő, pont, ahogy szeretem. A helyzet pedig az, hogy ismerve az állapotomat, vele biztos, hogy nem kezdtem volna, mert félő lenne, hogy beleszeretek, azt pedig nem engedhetem meg magamnak. - Lehet ilyet? Csak úgy beszélgetni vele? Itt csak sámánbot van, az nem túl érdekes. Sőt, először azt hittem, hogy elromlott. A beosztásomkor kiment egy srác, Eridon, majd kiment egy tök ugyanolyan, megint Eridon. Mondtam is az életem értelmének, hogy a botban merül az elem, vagy nagyon megzavarta, hogy ugyanúgy néznek ki. Aztán nála is Eridon, majd nálam is. - Igaz, hogy jól jött ki, egy szobába is kerültünk, és végül nagyon jó barátok lettünk. Igaz, egyikünk hamar lelépett, de mindig, mikor visszajött, benne volt a csapatban megint. - Éppen Kis Vili bácsival csinál valamit, de utána jön. Mondtam neki, hogy amíg ironikus vagy, nincs nagy bajod. - Kisfiús mosolyommal nézek rá a pilláim alatt, anyukámnál is mindig ezt vetem be, ha kihúztam a gyufát nála. Rám nagyon nehéz haragudni, és a legrosszabb, hogy ezt tudom is. - Ha még így is áll a megbocsátás, akkor mindenképpen. Holnap, egy bocsánatkérő sütivel?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=856883#post856883][b]Ifj. Holló Albert - 2022.11.27. 15:54[/b][/url]

- Nem, mert mindig elzárják, nehogy ellopják. Túl sok az egy elmére jutó legilimentor a kastélyban. - Az állásinterjúm alatt láttam, hogy hol lakik a bot, és azt is, hogy micsoda biztonsággal védik. Ez valahol jogos, valahol meg nevetséges, mert véleményem szerint a túlzott óvatosság nagy hibákat eredményez. De ki vagyok én, hogy beleszóljak ugyebár ebbe. Én csak meg akarnám szerezni, a biztonsági intézkedések igazából ellenem vannak. - És ez teszi izgalmassá is. Egy ilyen nőnek bármelyik férfi a mélyére akarna látni, még akkor is, ha ez egy kudarcra ítélt hadművelet. - Lássuk be, az volna, hiszen az olyan nők, mint Rue, nem könnyen megszerezhetőek, ellenben nagyon izgatóak. Ő nagyon izgat engem, de nem, eszemben sincs lépéseket tenni, és nem csak a biztos kudarc tudata miatt, hanem azért sem, mert nem akarok elköteleződni.
- Akkor a könyv, hol várjak rád? - Kérdezem mosolyogva, hiszen én már látom, hogy a barátom közeledik az épület felé, ki is intek neki, hogy lássa, tényleg ott vagyunk, és nem csak vicceltem vele. Meg, hogy én rendben vagyok, mert az a nagy helyzet, hogy eléggé szokott aggódni miattam. - Ha szeretnéd, megvárom az ítéletet és hazakísérlek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=856904#post856904][b]Ifj. Holló Albert - 2022.11.28. 19:34[/b][/url]

- Semmi jó nem sülne ki belőle, ha én oda akarnék jutni. - A nagy ellenállás mellett azt be kell vallanom, hogy nagyon könnyen leszek szerelmes. Nem mélyen szerelmes, de abban az időszakban, órákban, napokban mérhető időintervallumban, amíg egy-egy nővel vagyok, én nagyon szerelmes vagyok beléjük. Aztán ahogy jönnek és mennek, úgy megy ki belőlem az érzés is. Okkal nem kezdek a Rue féle lányokkal, mert nem akarnám itt hagyni, de nincs semmi, amivel tenni tudnék ellene. - Biztos, hogy nem adom oda neki. A kölcsönadásnak van egy kellemes mellékese, az, hogy újra láthatlak. - Rendben, nem mászom a lábai közé, de azért senki se mondta, hogy nem leszek önmagam, és még csak nem is flörtölök vele. - Megkereslek. - Nem hiszem, hogy olyan sok Rue mászkál az Eridonba. Még megvan a talárom, Miksa elmondja a jelszót, és bent is vagyok, nem csinálok ebből olyan nagy ügyet, pontosan tudom, hogy hogyan nyerhetek.
- Ironizál, de nem tudja elképzelni, mennyire igaza van. Ma még a lakótársamnak, életem szerelmének sincs esélye nálam. - Vigyorom kiszélesedik, ahogy feltápászkodom, és kezet fogok az érkezővel, akit gyorsan tájékoztatok a helyzetről, és megint csak nem tudom meghazudtolni magam, mert minden latin orvosi kifejezést, amit tudok egy beütött fejről automatikusan beleszövök az eset ismertetésébe, mintha én magam is ezen a területen lennék jártas, holott épp csak a leggyengébb pontomról van szó. - Akkor holnap nagylány kisasszony. - Kacsintok még felé, mielőtt kilépek a könyvesboltból, és hazafelé veszem az irányt a csodás könyvemmel, a boldogságommal.