Az erdő mélye felé közelítve bukkanunk egy hatalmas, fölénk magasodó öreg és korhadt fára, amelynek elsőre csak vastag törzse tárul elénk, meg egy felfelé induló lépcsőszerűség. Felpillantva egy kissé lepukkant faházikót látunk, ami szinte hívogat minket, hogy fedezzük fel.
A lelakott külső ellenére, belül igen is használatban lévőnek tűnik, valószínűleg sok diák járkál ide, más-más okokból. Mikor felmegyünk a lépcsőn és belépünk a házikóba, babzsákfoteleket látunk, egy két itt felejtett hálózsákot, véséseket a faház falában, mint „ELŐRE UNIKORNISOK!” vagy „Szeretlek Anna!”. Igazán alkalmas egy jó kis beszélgetésre, de a magányra is.

Emma McNeilly munkája

Kellett egy hely, ahol szoktathatom magam ahhoz, hogy nem is olyan rossz falak között lenni, és erre a legalkalmasabb talán a faház. Tudom, hogy mások miért jönnek ide, de én határozottan nem azért, nincs is kivel, és ha lenne is, nem Gertie lenne az, mert ő még pici hozzá. Egészen más célból vagyunk itt, egy közös kis ügyünk kapcsán, ez pedig a terromágia.
- Ezra azt mondta, hogy a te mágiád másabb terro, mint Kornélé vagy az enyém, de nem magyarázta el, hogy pontosan miben is másabb.
Egy kicsit össze is szaladnak a szemöldökeim, ahogy visszaemlékszem a jelenetre, megzavartak minket, és utána, amikor a kétségbeesett diáklány, aki késve adta le a dolgozatát elment, máshol folytatódott a beszélgetés. De mivel már többször is gyakoroltam a vörös kis terrolánnyal, szerettem volna megtudni, hogy miben áll a mágiája. A faház belsejében, a földön ülve, kettőnk között sok cseréppel és virágfölddel, meg magokkal, amikből nem sarjadt élet ülünk, és próbáljuk menteni a menthetőt. Van, hogy csak egy kis segítség kell, és minden jobban megy, remélem ők is életre tudnak még kelni. Fel-felpillantok a falakra, de egy-egy ott hagyott üzenettől zavarba jövök, és inkább visszafordítom a fejem a cserepek felé, hogy a tenyerembe zárjak egy újabb magot, és arra koncentráljak, hogy megindul benne az élet, és kitaláljam, hogy milyen növényt is tartok a kezemben.
- Dísztök lesz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=866541#post866541][b]Bencsik Bonnie - 2023.09.03. 07:29[/b][/url]

Kellett egy hely, ahol szoktathatom magam ahhoz, hogy nem is olyan rossz falak között lenni, és erre a legalkalmasabb talán a faház. Tudom, hogy mások miért jönnek ide, de én határozottan nem azért, nincs is kivel, és ha lenne is, nem Gertie lenne az, mert ő még pici hozzá. Egészen más célból vagyunk itt, egy közös kis ügyünk kapcsán, ez pedig a terromágia.
- Ezra azt mondta, hogy a te mágiád másabb terro, mint Kornélé vagy az enyém, de nem magyarázta el, hogy pontosan miben is másabb.
Egy kicsit össze is szaladnak a szemöldökeim, ahogy visszaemlékszem a jelenetre, megzavartak minket, és utána, amikor a kétségbeesett diáklány, aki késve adta le a dolgozatát elment, máshol folytatódott a beszélgetés. De mivel már többször is gyakoroltam a vörös kis terrolánnyal, szerettem volna megtudni, hogy miben áll a mágiája. A faház belsejében, a földön ülve, kettőnk között sok cseréppel és virágfölddel, meg magokkal, amikből nem sarjadt élet ülünk, és próbáljuk menteni a menthetőt. Van, hogy csak egy kis segítség kell, és minden jobban megy, remélem ők is életre tudnak még kelni. Fel-felpillantok a falakra, de egy-egy ott hagyott üzenettől zavarba jövök, és inkább visszafordítom a fejem a cserepek felé, hogy a tenyerembe zárjak egy újabb magot, és arra koncentráljak, hogy megindul benne az élet, és kitaláljam, hogy milyen növényt is tartok a kezemben.
- Dísztök lesz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=866686#post866686][b]Kolozsvári Gertrúd - 2023.09.05. 22:28[/b][/url]

Bonnieban és a kis vörösben van egy-két közös dolog. Például a terromágia. És talán amiatt, vagy épp más okból, de a természetben való levés szeretete. Mintha sose akarnák elhagyni a zöld réteket és a sűrű fenyőket. Ám ahogy minden jónak vége szakad egyszer, úgy nekik is meg kell szokniuk a szürke falakat maguk körül. Az ember a szabadságot hirdeti, csak hogy önszántából bezárja magát lakásaiba. Gertie sokszor is érzi úgy, hogy egy röpképtelen madár. Vagy egy cinege, akinek kitépték a tollait, és most anélkül kell megtanulnia újra szárnyra kapni. Ez ezzel a furcsa hellyel sincsen másképp. Vandálkodó írások, szívecskék és minden egyéb hirdeti az evolúció csúcsát. Sose járt még ennél bizarrabb helyen, pedig jó pár dolgot megélt már.
- Hát tudod, én az élő dolgokat érzem. Mármint őket jobban. Az állatokat és a növényeket. Cserébe a földdel nagyon béna vagyok. Illetve vadmágiám is van - emelte meg a kacsóját Gertie, bár szemeivel még mindig a szobát pásztázta. Próbált mindent beazonosítani, amit eddig még nem volt lehetősége, és tudatosítani magában, hogy nem mindenki tiszteli a környezetét. Napról napra jobban látszik, hogy ez nem csak az anyatermészetre, de saját építette épületeire is igaz.
- Például én nem érzem ezeket a magokat. De tudom, hogy van egy barázdabillegető a eleinti fán - magyarázta meg a lánynak. Vagy legalábbis szerette volna azt hinni, hogy ez magyarázat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=866884#post866884][b]Bencsik Bonnie - 2023.09.10. 06:26[/b][/url]

Azt hittem, hogy nehezebb lesz megértem, miben is más az ő mágiája, és azt gondoltam, talán nem vagyok eléggé jártas, vagy, hogy kicsit butusnak fog nézni azért, mert megkérdeztem, de érezhetően nem néz annak, és elég könnyen meg is értettem azt, mitől másabb az ő mágiája, mint az enyém. Tudom, hogy nem kellene ezen aggódnom, de még most is, két évvel az után, hogy belecsöppentem ebbe a világba is furcsán meg akarok felelni, és azt szeretném, hogy ne írjanak le mások, csak mert én máshogy szocializálódtam. A falunkban mindenkinek funkciója volt, itt azonban egészen máshogy működik a világ, az emberek egymáshoz hasonlítgatják magukat, és ezért olyan dolgokat is megtesznek, ami távol áll tőlük valójában.
- Nagyon érdekes a mágiát! Szóval, ha mi ketten összeállnánk egy terro-szuperhős duóvá, akkor mi lennénk a legjobbak, hiszen egymás gyengeségeinek erősítése vagyunk.
Megy ez, mint az egyszeregy, és ez megnyugtató. Mivel látom, hogy a mögöttünk lévő hely lefoglalja a gondolatait, ezért hátrapillantok én is a sok feliratra, majd vissza rá.
- Tudtad, hogy Ezra neve is a falon van? Szerintem ő sem tudja, de a múltkor vihar előtt voltam kint, és nem nagyon tudtam gyakorolni. Akkor olvasgattam a falakon lévő neveket. Ha jól emlékszem Winter Danvers neve szerepel a legtöbbször ott meg Várnai Rafaelé is. Azt mondják, hogy azok kerülnek fel ide, akik sok emberrel jártak itt.
Nem tudom, hogy Ezra miért pont ide küldött minket, hiszen akkor ez nem egy túl tisztességes hely. De persze lehet, hogy csak pletyka az egész, valaki elkezdte, hogy ez a hely ilyen, és mindenki más is úgy csinált, mintha itt lett volna valakivel.
- Milyennek érzed az életet? Jaj, lehet, hogy ez nagyon buta kérdés volt, csak annyira szeretném elképzelni, hogy milyen tudni, hogy milyen élőlények vesznek körül.