Sheela
Este

Már majdnem teljesen be van sötétedve. A suli körüli erdőben mászkálok, és végre a kutyám is velem van. Vidáman szaglászik hol itt, hol ott. Felfedezi a helyet, akárcsak én. Egy bot van a kezemben és amint észre veszi felém rohan, hogy elkapja a botot. Mosolyogva tartom magasba a botot és nem érdekel, hogy ugrálás közben összekoszolja a ruhámat. Ahogy játszunk nekimegyek háttal egy fának. Mikor felnézek, egy faházat látok a hozzá vezető lépcsővel.
- Mit gondolsz Démon? Megnézzük? - kérdezem kutyámat, mire hangos csaholásba kezd, ezért célba vesszük a lépcsőt és felmegyünk. Az ajtó nyitva van, mikor kísérletet teszek a bejutásra. Odabent kicsit kupis a hely, de engem nem zavar. Levetem magam az egyik babzsákfotelra, és kutyám mellém telepszik. Hátrahajtom a fejem és a plafont figyelve elmélkedem.  

Sheela
Este

Már majdnem teljesen be van sötétedve. A suli körüli erdőben mászkálok, és végre a kutyám is velem van. Vidáman szaglászik hol itt, hol ott. Felfedezi a helyet, akárcsak én. Egy bot van a kezemben és amint észre veszi felém rohan, hogy elkapja a botot. Mosolyogva tartom magasba a botot és nem érdekel, hogy ugrálás közben összekoszolja a ruhámat. Ahogy játszunk nekimegyek háttal egy fának. Mikor felnézek, egy faházat látok a hozzá vezető lépcsővel.
- Mit gondolsz Démon? Megnézzük? - kérdezem kutyámat, mire hangos csaholásba kezd, ezért célba vesszük a lépcsőt és felmegyünk. Az ajtó nyitva van, mikor kísérletet teszek a bejutásra. Odabent kicsit kupis a hely, de engem nem zavar. Levetem magam az egyik babzsákfotelra, és kutyám mellém telepszik. Hátrahajtom a fejem és a plafont figyelve elmélkedem.  

Moondance Williams
Este

Nem volt túl könnyű napom. Van még egy vizsga, amin túl kéne esnem, hogy biztosan átmenjek, de a tanulás! Ha egyszerűen menne, nem döntöttem volna egy levezető séta, és esetleg egy kis pihenés mellett. Előtte majdnem két óráig görnyedtem a tananyagok felett, és alig szakítottam időt gondolataim rendezésére.
Most sóhajtozva sétálok a kastély útjain, miközben behálóz a sötétség. Fokozatosan telepszik rám, nem úgy, mint télen, amikor már este öt óra körül elérkezik. Barna kabátomat megfújja a szél, én pedig felkapom a fejem, hogy körbenézzek egy pillanatra. Ekkor veszek észre a távolban egy faházat. Érdeklődve veszem arra az irányt, majd felkúszom, ott folytatva a szemlét. Azt elsőre nem veszem észre, hogy rajtam kívül bárki is tartózkodna bent, így egyszerűen leülök egy ülőalkalmatosságra, majd kényelmesen hátradőlök. Elkezdve dúdolgatni valami random számot.

Sheela
Este

Nyugodtan elnyúlva szinte fekszem a babzsákfotelban, Démon meg a lábaim előtt. Csendre intem nehogy lebukjunk mert nincs kedvem most a vadidegen alakokhoz. Mikor az illető tőlem távolabb leül és dúdolgatni kezd, felismerem a hangját, és megnyugszom.
- Szép hangod van. Nem gondoltál rá, hogy egy bandában énakelj? - kérdezem tőle. Majd elő veszem a pálcám, hogy fényt csináljak. - Lumos - mondom, és a pálcám végén fény jelenik meg. Mivel nem tudom merre van a villany kapcsoló vagy egyáltalán van-e itt áram, bár kizárt, hogy lenne. - Bocs ha megijesztettelek - teszem hozzá.

Moondance Williams
Este, picivel a vizsgák lezárása előtt

Na igen, a tél! Furcsa volt kitapasztalni, hogy milyen itt Magyarországon, a kastélynál. Ha nem lett volna meleg bent, azt hinném, hogy jégveremben vagyok, pedig két külön világ olyankor az épületen belüli, illetve az azon kívüli vidék. De mindegy is, örülök amíg ősz van. Nem a kedvenc évszakom még most sem, viszont jobb száraz levelekben, vagy épp kisebb pocsolyákban tapicskolni, mint a hóban, és az utána maradt hatalmas latyakban.
Az évszakokon való elmélkedéssel űzöm el a tanulással kapcsolatos gyötrő gondolataim, amikből útnak indulásom előtt sok volt. Mostanra lecsendesedtek, s valahova távolra kerültek, távol tőlem. Ismételten felsóhajtok, majd megállok egy pillanatra, hogy végigmérjem a faházat, amibe belebotlottam. Ha már itt vagyok, úgy döntök, fellesek. Ezután ledobom magam egy babzsákfotelre, belekezdve a dúdolgatásba. Ami később történik, arra tényleg nem számítok. Hirtelen megszólal valaki, engem pedig egy rég kísértett érzés kerít hatalmába: a félelem. Hangjára rögtön megfeszül testem, majd megmerevedik. A dalt azonnal megszakítom, helyette némasága burkolózom. Majd amikor megpillantok egy fénypontot, s az rávetül valakinek a képére, hangosan felsikítok.
- Hanekemmerszugrani, nemiramadommegattól, hogykitépjemahajad! - darálom el egyben mondanivalóm, ezután előhúzom pálcámat kabátom zsebéből - Lumos maxima! - a hegyén megjelenik az illetőéhez hasonló fénypont, csak erősebben. Felé is mutatok vele, majd óvatosan végigmérem, felegyenesedve. Ekkor látom, kivel van dolgom. A homlokomat fogva rogyok le egy hozzá közelebbi ülőalkalmatosságra - Nem - válaszolok végül szűkszavúan, s kissé erőtlenül a nemrég feltett kérdésre. Nem, nem töprengtem még el ezen! De abba sem gondoltam bele, hogy itt lesz bárki is!

Sheela
Este

Szegény Sheela nagyon megijedhet tőlem, mert elhadart valami szöveget, és egyből fényt derített a pálcája segítségével. Eltakarom a szemem mikor rám irányítja, mert az én varázslatomhoz képest sokkal erősebb volt az övé.
- Nyugi, csak én vagyok. És bocsi, ha megijesztettelek. Nem számítottam rá, hogy más is lesz itt. Csak játék közben bukkantunk rá erre a helyre. Ja és bemutatom Démont - mondom, és oda küldöm hozzá a malamutot. Kedvesen a térdére helyezi a fejét, és még az egyik mancsát is a lábára teszi. Kis hízelgő. Mindig tudod mit tégy hogy megszeressenek. - gondolkodom fejcsóválva. - Pedig igazán énekelhetnél. Jó a hangod. Ha gondolod, kipróbálhatjuk majd. Több hangszeren is játszom. - mondom mosolyogva.

Moondance Williams
Este, picivel a vizsgák lezárása előtt

- Mióta vagytok itt? - pillantok rá kissé idegesen. Hangosan nem vallanám be ugyan, azonban tényleg megijedtem. Meglepett a tény, hogy nem vagyok egyedül, hiszen azért mozdultam ki, hogy magányosan töltsem el az időmet, távol a teleírt pergamenjeimtől és súlyos tankönyvektől. Ebből nem lesz rendes pihenés..., könyvelem el magamban csalódottan a dolgot, amit persze igyekszek nem kimutatni. Persze előfordulhat, hogy Moon észrevesz egy kisebb szájhúzást, esetleg azt, ahogyan hirtelen megrándul arcom egyik fele.
Ezután lepillantok az állatra, majd felvonom egyik szemöldököm. Nem tudom hogyan kéne reagálnom rá. Bár az állatokkal jól kijövök, a kutyák terén nincs túl sok tapasztalatom, róla meg nem tudnám azonnal elmondani milyen jellemű, hiszen a képesség sincs meg bennem arra, hogy csakúgy olvassak az engem körülvevő élőlények lelkében.
- Öhm, hellóóó...? - teszem jobb kezem mancsára, mg a balban a pálcámat tartom, melynek fénye erősebbnek bizonyul Moon varázslatánál.
Végigsimítok az eb szőrén, de nem nézek fel a lányra, ahogy ismét szóra nyitom számat - Uhm, talán egyszer - vonok vállat végül.

Sheela
Este

- Már egy ideje. Majdnem elbóbiskoltam, mikor Démon jelzett hogy jön valaki. - mondom, és nagyot nyújtózom. - Látom nem örülsz nekünk. Hát bocsi. Én se nagyon számítottam itt másra - teszem hozzá, bár én csak mosolygok. Sheela igen jófej csaj, még a visszahúzódó viselkedése ellenére is. - Nyugi, nem harap. Legalább is ok és parancs nélkül nem. Remélem télen jó nagy hó lesz, mert akkor nem kell dombot keresnem a snowboardhoz. És legalább Démon is edzhet egy kicsit. Rég volt utoljára szán elé befogva - mesélem neki mosolyogva. Démon azonnal felkapja a fejét a hó hallatára és az ablakhoz szalad. Azt figyeli, hogy van-e hó odakint. Én csak elnevetem magam, mert imádja a havat. - Dilis kutya. Amúgy hogy állsz a vizsgákkal? Én ki vagyok már tőlük - morgom.

Moondance Williams
Este, picivel a vizsgák lezárása előtt

- Eh, értem - nyögök fel kissé fáradtan. Azt hiszem annyira lefárasztott a pergamenek átbújása, hogy jelenleg nem vágyom másra, mint mélyen elmerülni a gondolataimban, miközben itt ülve fixírozok egy pontot. Nálam az is bevált módszer, hogy magányomban a semmire gondolok, és ezzel sikerül olykor kikapcsolnom magam. Ekkor szoktam igazán azt érezni, hogy sikerül kivonnom magam a környezetemből, szinte egy másik világban bolyongva. Mintha csak utaznék.
- Az egyedüllétnek jobban örültem volna! - vallom be kissé morcosan, ám továbbra sem nézek fel Moonra. Helyette tovább bámulom az ebet. Nem tudom mi mást mondhatnék. Gőzerővel gondolkodom, azonban még nem kerültem olyan helyzetbe, ahol egy hasonló múlttal rendelkezőbe botlottam volna bele ily' módon.
A tél dologra direkt nem mondok semmit. Nem akarom vele azt tudatni, mennyire nem örülnék az eljövetelének. Utálom a fehér havat, az utána maradó latyakot is. A nyár legalább meleg, tavasszal meg szín is van a világban, és kevésbé emlékeztet később egy mocsárra az egész.
- Lehet csak felpörgött - sóhajtok ismét, aztán rászánom magam arra, hogy visszatekintsek a lányra. Ekkor kerül szóba a vizsga. No igen, ha tehetném, szintén kerülném ezt a témát, de már mindegy. Ha szóba hozta, válaszolok a kérdésre - Jól, bár egy van, amit tuti nem fogok megcsinálni! A többséget már megcsináltam, és átmentem, viszont nekem sem fűlik a fogam hozzá! - csóválom hevesen fejemet - Ki nem állhatom! - teszem hozzá, ahogy felegyenesedem.

Sheela
Este

Látom, rajta hogy fáradt ezért felkelek és nagyot nyújtózom.
- Bocs hogy zavarunk. Mint mondtam azt hittem nem talál ide senki. Pláne ilyenkor. – mondom és az ablak mellett letámaszkodom a falra. Kicsit érdekes. Mintha tényleg utálná a világot. Vajon tényleg így van? Gondolkodom, ahogy előveszem zsebórámat. Még a nagyapámtól kaptam, és egy farkas van rágravírozva a fedelére. A családban mindenkinek van egy ilyen órája. Amolyan családi címer. Még egész jók vagyunk. Mondjuk, nem hiszem, hogy tanítási szünetben be kéne tartani a takarodót. Gondolkodom, majd újra sóhajtok. – Lehetséges. Mostanában nincs komoly fizikai feladatuk és kicsit sok az energiája. – mondom neki hogy Démon miért is olyan aktív. – Lefárasztott a vizsgára készülés? Nem csodálom. Nekem kilenc vizsgát írtak ki. De a repüléstannal nem boldogultam. – vakarom a fejem. Lehet, én vagyok a mazochista, de szívesen felvennék még pár tantárgyat. Vakarom gondolkodás közben a fejemet. Majd hirtelen eszembe jut valami. Majd öklömmel a tenyerembe csapok. – Mi lenne, ha lemennénk a faluba? Ennénk, innánk valami jót utána meg kóborolhatnánk. Én meg vinném a gitáromat, hogy ha találunk, valami nyugis helyet játszhatnánk.  

Moondance Williams
Este, picivel a vizsgák lezárása előtt

- Vannak, akik ilyenkor a legaktívabbak - felelem arra a mondatára, miszerint azt hitte, nem talál ide senki. Bár már nincs világos, mágusként meg tudunk birkózni a sötétséggel, és a rutinosabbak biztosan hamarabb idetalálnának, mint mi. Mint mi, akiknek amennyiben jól sikerülnek a vizsgái, évfolyamot léphetnek. Ám nem hiszem, hogy csak én volnék az egyedüli, aki ne szeretne pálcahasználat nélkül kóborolni. Kifejezetten imádom, mikor körülölel a sötétség. Abban lelem a nyugalmam, s magányomat is.
- Futtathatnád hó nélkül - vágom rá azt, ami legelőször eszembe jut az eb ismételt méregetése után, aztán nagyot sóhajtva az ablakra pillantok.
Ő még nem ismer. Fogalma sincs arról, mennyire utálom a világot! ...
- Eh, nekem úgy nyolcat, és az Elfeledett varázslatok tanából nemrég csináltam pótvizsgát! - újságolom el, számat húzogatva - Nem tartozott a legkedvesebb tantárgyaim közé, bár a kérdésekre ment a válasz - vonok vállat végül, amit újabb sóhaj kísér. Később elgondolkodom a Repüléstanon, meg a felvetett ötleten. Jónak tűnik, azonban fogalmam sincs, tényleg az lenne -e, ha bele is mennék. Hosszas percek után pedig bólintok egyet.
- Benne vagyok! - válaszolom - Ami meg a Repüléstant illeti, nekem nem volt tantárgyam, de nem vonz, ezért fel se vettem.
...Sőt! Igazából nem azzal van bajom. Sokkal inkább az emberekkel, akik benne élnek., fut még át agyamon a gondolat, ahogy újra felé fordulok, szemkontaktust keresve. Amennyiben rám pillant, egy halvány mosolyfélét is megpillanthat arcomon, ám ha úgy dönt, ideje menni, akkor nemes egyszerűséggel kinyitom az ajtót, előretörve. Én ugyanis nem óhajtok itt maradni tovább.

Sheela
Este

- Nos, igen. Ebben van valami. – Mondom vállat vonva. Az órámat figyelem, és kicsit elgondolkodom, mikor megszólal, rákapom a tekintetem. – Lehet bár nincs gördeszkám meg biciklim. És futva elég nehéz a lépést tartani vele. Négy kilométer után én sem bírom. – mondom az órámat elrakva. Figyelmesen hallgatom, amit mond, és kicsit elgondolkodtat. – EVT? De hisz az - az egyik legkönnyebb. Ami nekem inkább meglepő volt, hogy LLG – re csak V – kaptam. Pedig azt hittem az megy majd a legjobban. De úgy látszik elbíztam magam ezzel kapcsolatban. – vakarom a tarkómat. Szinte mindenből K – t kaptam csak egy V- m és sajnos a Repüléstan miatt egy T- is becsúszott. Nem baj talán legközelebb. Húzom el a szám a gondolatsor végén, majd rápillantok és meglepődök. Az valami mosoly féle akar lenni? És jónak tartja az ötletem? Na, csak nem olyan mogorva, mint látszik. Engedem előre majd kutyámra rászólva mi is utána megyünk, hogy a faluban megkajáljunk, bár én előtte felrohanok a Gólyalakba, hogy lehozzam kedvenc gitáromat. És csak ezután indulunk ténylegesen útnak.