36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék
Faház - Sheela Lengrond hozzászólásai (12 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Sheela Lengrond
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. november 25. 18:45 | Link

Bakay Blanka

Sóhajtva összehúzom magamon vastag bőrkabátom. Körülnézek, miközben a levegő, mint lágy füst, jelenik meg előttem, majd eloszlik, mintha ott sem lett volna. Persze ez a jelenet meg-megismétlődik, amikor újra kifújom. Egyedül vagyok, nincs körülöttem senki sem. Jobb is így. Nem igazán érzem jól magam társaságban, főleg nem abban, ami nagy. Lassan zsebembe süllyesztem kezeimet, miközben indulok. Az avar megropog súlyom alatt, néha egy ág reccsen. Csak pár napja vagyok itt és azt hiszem, eltévedtem. Egy erdőben ez nem szerencsés, viszont élvezem, ha a természetben lehetek és ez az egyetlen társaság.
Hamarosan egy korhadt fába botlom. Felpillantok rá, majd az előttem álló lépcsőszerűségre. Még egyszer feltekintek, ezután elindulok. Egyelőre mindegynek tartom, hova vezet, vagy mi történik velem, csupán az a lényeg, hogy a szomorúság, amit a szívemben érzek, csillapodjon. Valami nagyon szúrja, és az idő múlásával - a mostanira, percekre, órákra értve, nem úgy a múlttól kezdve - egyre fokozódik. Már fáj, de nem ejtek kósza könnyeket. Nem engedhetem meg magamnak, ahogy azt sem, hogy más szomorúnak lásson, ha erre jár.
- Járna erre bárki is? - teszem fel hangosan a kérdést, tudván, hogy csak a madarak éneke lesz rá válaszom.
Utoljára módosította:Sheela Lengrond, 2013. november 25. 19:47 Szál megtekintése
Sheela Lengrond
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. november 25. 21:13 | Link

Bakay Blanka

Meglepődök mégis, mikor egy lágy hang szól hozzám. Nem hittem volna, hogy bárki is válaszolna rá. Mielőtt követném az illet példáját, körbenézek. Egy faházhoz jutok, ami... Elég lepukkant, csodának tartom, ha nem omlik rám a kóceráj, ugyanakkor a bútorok többnyire modernek és úgy tűnik, használatban vannak. Egyik sem poros, s nincsenek elhanyagolva. Sóhajtozva ledobom magam vele szemben. A kérdésekre csak az ajkamat harapdálom. Hosszas percek után vagyok hajlandó választ adni rájuk. Hát, én egyedül akartam, de már.. mindegy.
- Sheela Lengrond - válaszolom halkan, kicsit tartózkodón - Egyedül akartam lenni, azonban mindig mindenki rám talál. Elég idegesítő - jegyzem meg rezzenéstelen arccal.
Szál megtekintése
Sheela Lengrond
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. november 25. 21:49 | Link

Blanka

Igazából fene tudja csak, mi lenne a legjobb reakció jelen helyzetben. Ha tehetném, végig csak hallgatnék, csendes jellememhez híven, de a kérdéseivel mind úton válaszadásra késztet. Most is csak hosszú percek elteltével válaszolok, előtte pedig némán méregetm Blankát.
- Elsős, Navine - felelem szűkszavúan, majd folytatom - Londoni vagyok - ha elég figyelmes, hallhatja, hogy angol akcentussal beszélek. Mindkét szülőm vérbeli angol, akik bizony tudják ám, mi az élet, azonban én kimaradtam az övékből és a hanyagságuk miatt árvaházi dolgozók kezeibe kerültem. Már csak ezért sem vagyok boldog.
- Te honnan jössz? - kérdezem pusztán udvariasságból, azonban elég nehezen megy. Túlságosan idegen nekem ő.
Utoljára módosította:Sheela Lengrond, 2013. november 25. 22:38 Szál megtekintése
Sheela Lengrond
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. november 25. 22:46 | Link

Blanka

A helyzet is-is. Nem vagyok jó passzban és a társaságnak sem örülök igazán, bár most igaz, hogy jobb együtt "szenvedni", mint magamba roskadva itt görnyedni. A végén előfordulhat, hogy utánam küldenek valakit, keressenek meg, na az végképp ne hiányzik!
 Éppen a következő lépést tervezgetem, hiszen nem mindegy, hogyan reagálok arra, amit mond, vagy tesz. Talán még hasznát veszem, vagy remekül elszórakozhatok azzal, hogy az érzéseit manipulálom. "Remek" tulajdonságaimhoz tartozik ez is, akárcsak a visszafogottság, a visszahúzódottság és a faarcúság. Sosem voltam teljesen jó kislány, ám rossznak sem vallanám magam. A kettő között állok.
A várost nem ismerem, abban sem vagyok biztos, hogy az. Azt hiszem náluk, így nálunk is másképp tanítanak mindent, beleértve a történelmet és a földrajzot...
- Az merre van? - kérdezem egy idő után, mikor kimászik az ablakon.Őrült, hogy ezt teszi. Rögtön fel is állok, ezután odavándorlok, hogy kinézzek. Lent nincs, akkor csak fent lehet. Miután sikerül levonnom a következtetést, egy kecses forgással kiugrom az ágra és a tetőre mászom egy cseppnyi félelem nélkül.
- Engem akartál volna kukkolni, eltaláltam? - kérdezem felvonva egyik barna szemöldököm - Egyébként szerintem havazni fog, amitől már most feláll a szőr a hátamon.
Utoljára módosította:Sheela Lengrond, 2013. november 26. 16:28 Szál megtekintése
Sheela Lengrond
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. november 26. 20:12 | Link

Blanka

Kicsit zavar, hogy nem válaszol a kérdése, ugyanakkor megértem. Nem fordítok felé elég figyelmet. Nem tudom miért, de kezd zavarni ez a némaság. Néha csak szomorúbbá tesz és most csak még rosszabbul érzem magam tőle. Rosszabbul, mint eddig bármikor. Bűntudat? Lelkiismeret furdalás, amiért nem ragadom meg  eléggé a lehetőséget és nem beszélgetek egy itt lévő diákkal? Lehet. Talán felsőbb éves, aki segíthet eligazodni, meg ki tudja... Ha leállok vele beszélgetni, kevésbé leszek magányos? Sok kérdés felmerül bennem az iskolával, a jövővel kapcsolatban, miértek folyamatos sorozata, amik közül egyikre sem tudom a választ. Észre sem veszem, hogy könnybe lábad a szemem, és egy le is gördül az arcomon. A fenébe! Elbambultam! Gyorsan letörlöm, mielőtt még észrevehetné, végül felállok és sóhajtozva odasétálok hozá. Meg akarom törni a csendet, kivételesen.
- Ők is menekülnek - jegyzem meg a madárkát elnézve - A tél lassan olyan, mint egy kutya. A nyakunkba liheg és mire észbe kapunk, a fejünkre nő. Ellep mindent a vakító fehérség, aztán az azok a karácsony dalok az utcákon, meg a sok dísz... - bírom az ünnepet, de a sok előkészülettől valahogy érdekesen hat. Nem vagyok kibékülve a díszekkel, az ajtómra akasztottakat is mindig leszedtem.
- Várod már azt az ünnepet? - kérdezem aztán kíváncsian, várva, mit felel.
Szál megtekintése
Sheela Lengrond
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. november 26. 21:19 | Link

Blanka

Rögtön megváltozik minden, amikor változtatni kezdek a viselkedésemen. Csendes vagyok, remélem Blanka ezt megérti. Nem tudnék kitörni abból, ami az alapjellememhez tartozik, de ma, amíg itt vagyok, megpróbálok minél több mondatot kicsikarni magamból, már csak a mosolyáért is, ami kicsit dob az én kedvemen is.
- Én utálom, pedig télen születtem - vonok vállat, ezzel le is rendezve a meg nem történt "csatát", kérdéssorozatokat, bár pár percnyi gondolkodás után mégis megindoklom - Nem tetszik a rossz idő, az ünnep... De a korcsolyázás tényleg jó - dupla copfba kötött hajamban megragadom a gumikat és kihúzom, majd elrendezgetem a tincseket - Próbáltam, bár még nem megy olyan jól - válaszolom. Először mindig hátraestem, aztán némi gyakorlással eljutottam odáig, hogy csak egyszer törtem be az orromat  - véletlenül -, végül most ott tartok, hogy tudok rendesen körözni, bár még kissé ingatag a mozgásom.
Karácsony... sosem volt számomra világos, mi az értelme. Ha a család, akkor sosem fogom megtudni, milyen lehet átélni a boldogságot. Mindketten olyan emberek voltak, akiket a pénz érdekel. Kapzsik voltak, velem sosem foglalkoztak igazán. A dadákat kivéve elmondhatnám, hogy egyedül jutottam el idáig és mindig keserűség önt el, ha csak erre gondolok, vagy eszembe juttatják. Neki akaratán kívül sikerült. Lehorgasztom fejem, a sárga hajba valókat némán kabátzsebeimbe süllyesztve.
Utoljára módosította:Sheela Lengrond, 2013. november 26. 21:19 Szál megtekintése
Sheela Lengrond
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. november 28. 18:27 | Link

Blanka

- Én csak nemrég kezdtem el - felelem rá - Egyébként az jó lehet és nyugalmas - tanakodom el. Nekem sok nyugodt pillanatom volt eddigi éveim során, talán túl sok is. Mikor ráébredtem, hogy a szüleimet nem érdeklem igazán, valahogy nem tudtam már megbízni bennük és az a vidám gyerek maradni, aki egykor voltam. Élő energiabombaként száguldottam a nagy kertünkben, kezemben egy piros pettyes labdával, énekeltem, táncoltam... Mikor pedig anyuék azt mondogatták, mindig, dolgozni mennek, reménykedtem abban, hogy egy nap ez véget ér, hogy együtt lehetünk, mint egy igaz család, de végül nem gy lett. Örültem, amikor megkaptam a levelet az iskolától, s elhagyhattam azt a kastélyt, amit inkább tartottam a keserűségem börtönének, mint otthonnak. Otthon, család, chh! Karácsonykor biztosan sokan hazamennek majd, de én maradok. Nem szeretnék arról tudni, mi történik velük. Túl akarok lépni rajtuk, nem gondolni rájuk és foglalkozni azzal az új eséllyel, ami megadatott, viszont nem tudom, sikerül -e megfeledkeznem róluk. Elfelejteni sosem felejthetem el őket, de a fájó részeket talán sikerül magam mögött hagynom.
- Nem, én is jövök - mondom végül. Meguntam, hogy itt vagyok és nem örülök, ha pár óránál tovább kint vagyok. Egy idő után ez történik, no meg nem biztos, hogy visszatalálok egyedül. Bólogatva utánaeredek, majd kilépek az ajtón. Mögötte kullogva újra csak a gondolataimba temetkezem. Lehet, hogy nincs túl sok közös témánk, de még nem ismerem és ő sem engem. Lehet, hogy valójában több közös van bennünk, mint bárki gondolná.
Szál megtekintése
Sheela Lengrond
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. szeptember 8. 20:49 | Link

Moondance Williams
Este

Nem volt túl könnyű napom. Van még egy vizsga, amin túl kéne esnem, hogy biztosan átmenjek, de a tanulás! Ha egyszerűen menne, nem döntöttem volna egy levezető séta, és esetleg egy kis pihenés mellett. Előtte majdnem két óráig görnyedtem a tananyagok felett, és alig szakítottam időt gondolataim rendezésére.
Most sóhajtozva sétálok a kastély útjain, miközben behálóz a sötétség. Fokozatosan telepszik rám, nem úgy, mint télen, amikor már este öt óra körül elérkezik. Barna kabátomat megfújja a szél, én pedig felkapom a fejem, hogy körbenézzek egy pillanatra. Ekkor veszek észre a távolban egy faházat. Érdeklődve veszem arra az irányt, majd felkúszom, ott folytatva a szemlét. Azt elsőre nem veszem észre, hogy rajtam kívül bárki is tartózkodna bent, így egyszerűen leülök egy ülőalkalmatosságra, majd kényelmesen hátradőlök. Elkezdve dúdolgatni valami random számot.
Szál megtekintése
Sheela Lengrond
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. szeptember 19. 20:01 | Link

Moondance Williams
Este, picivel a vizsgák lezárása előtt

Na igen, a tél! Furcsa volt kitapasztalni, hogy milyen itt Magyarországon, a kastélynál. Ha nem lett volna meleg bent, azt hinném, hogy jégveremben vagyok, pedig két külön világ olyankor az épületen belüli, illetve az azon kívüli vidék. De mindegy is, örülök amíg ősz van. Nem a kedvenc évszakom még most sem, viszont jobb száraz levelekben, vagy épp kisebb pocsolyákban tapicskolni, mint a hóban, és az utána maradt hatalmas latyakban.
Az évszakokon való elmélkedéssel űzöm el a tanulással kapcsolatos gyötrő gondolataim, amikből útnak indulásom előtt sok volt. Mostanra lecsendesedtek, s valahova távolra kerültek, távol tőlem. Ismételten felsóhajtok, majd megállok egy pillanatra, hogy végigmérjem a faházat, amibe belebotlottam. Ha már itt vagyok, úgy döntök, fellesek. Ezután ledobom magam egy babzsákfotelre, belekezdve a dúdolgatásba. Ami később történik, arra tényleg nem számítok. Hirtelen megszólal valaki, engem pedig egy rég kísértett érzés kerít hatalmába: a félelem. Hangjára rögtön megfeszül testem, majd megmerevedik. A dalt azonnal megszakítom, helyette némasága burkolózom. Majd amikor megpillantok egy fénypontot, s az rávetül valakinek a képére, hangosan felsikítok.
- Hanekemmerszugrani, nemiramadommegattól, hogykitépjemahajad! - darálom el egyben mondanivalóm, ezután előhúzom pálcámat kabátom zsebéből - Lumos maxima! - a hegyén megjelenik az illetőéhez hasonló fénypont, csak erősebben. Felé is mutatok vele, majd óvatosan végigmérem, felegyenesedve. Ekkor látom, kivel van dolgom. A homlokomat fogva rogyok le egy hozzá közelebbi ülőalkalmatosságra - Nem - válaszolok végül szűkszavúan, s kissé erőtlenül a nemrég feltett kérdésre. Nem, nem töprengtem még el ezen! De abba sem gondoltam bele, hogy itt lesz bárki is!
Szál megtekintése
Sheela Lengrond
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. szeptember 19. 20:57 | Link

Moondance Williams
Este, picivel a vizsgák lezárása előtt

- Mióta vagytok itt? - pillantok rá kissé idegesen. Hangosan nem vallanám be ugyan, azonban tényleg megijedtem. Meglepett a tény, hogy nem vagyok egyedül, hiszen azért mozdultam ki, hogy magányosan töltsem el az időmet, távol a teleírt pergamenjeimtől és súlyos tankönyvektől. Ebből nem lesz rendes pihenés..., könyvelem el magamban csalódottan a dolgot, amit persze igyekszek nem kimutatni. Persze előfordulhat, hogy Moon észrevesz egy kisebb szájhúzást, esetleg azt, ahogyan hirtelen megrándul arcom egyik fele.
Ezután lepillantok az állatra, majd felvonom egyik szemöldököm. Nem tudom hogyan kéne reagálnom rá. Bár az állatokkal jól kijövök, a kutyák terén nincs túl sok tapasztalatom, róla meg nem tudnám azonnal elmondani milyen jellemű, hiszen a képesség sincs meg bennem arra, hogy csakúgy olvassak az engem körülvevő élőlények lelkében.
- Öhm, hellóóó...? - teszem jobb kezem mancsára, mg a balban a pálcámat tartom, melynek fénye erősebbnek bizonyul Moon varázslatánál.
Végigsimítok az eb szőrén, de nem nézek fel a lányra, ahogy ismét szóra nyitom számat - Uhm, talán egyszer - vonok vállat végül.
Szál megtekintése
Sheela Lengrond
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. szeptember 22. 20:22 | Link

Moondance Williams
Este, picivel a vizsgák lezárása előtt

- Eh, értem - nyögök fel kissé fáradtan. Azt hiszem annyira lefárasztott a pergamenek átbújása, hogy jelenleg nem vágyom másra, mint mélyen elmerülni a gondolataimban, miközben itt ülve fixírozok egy pontot. Nálam az is bevált módszer, hogy magányomban a semmire gondolok, és ezzel sikerül olykor kikapcsolnom magam. Ekkor szoktam igazán azt érezni, hogy sikerül kivonnom magam a környezetemből, szinte egy másik világban bolyongva. Mintha csak utaznék.
- Az egyedüllétnek jobban örültem volna! - vallom be kissé morcosan, ám továbbra sem nézek fel Moonra. Helyette tovább bámulom az ebet. Nem tudom mi mást mondhatnék. Gőzerővel gondolkodom, azonban még nem kerültem olyan helyzetbe, ahol egy hasonló múlttal rendelkezőbe botlottam volna bele ily' módon.
A tél dologra direkt nem mondok semmit. Nem akarom vele azt tudatni, mennyire nem örülnék az eljövetelének. Utálom a fehér havat, az utána maradó latyakot is. A nyár legalább meleg, tavasszal meg szín is van a világban, és kevésbé emlékeztet később egy mocsárra az egész.
- Lehet csak felpörgött - sóhajtok ismét, aztán rászánom magam arra, hogy visszatekintsek a lányra. Ekkor kerül szóba a vizsga. No igen, ha tehetném, szintén kerülném ezt a témát, de már mindegy. Ha szóba hozta, válaszolok a kérdésre - Jól, bár egy van, amit tuti nem fogok megcsinálni! A többséget már megcsináltam, és átmentem, viszont nekem sem fűlik a fogam hozzá! - csóválom hevesen fejemet - Ki nem állhatom! - teszem hozzá, ahogy felegyenesedem.
Utoljára módosította:Sheela Lengrond, 2014. szeptember 22. 20:23 Szál megtekintése
Sheela Lengrond
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. szeptember 24. 20:20 | Link

Moondance Williams
Este, picivel a vizsgák lezárása előtt

- Vannak, akik ilyenkor a legaktívabbak - felelem arra a mondatára, miszerint azt hitte, nem talál ide senki. Bár már nincs világos, mágusként meg tudunk birkózni a sötétséggel, és a rutinosabbak biztosan hamarabb idetalálnának, mint mi. Mint mi, akiknek amennyiben jól sikerülnek a vizsgái, évfolyamot léphetnek. Ám nem hiszem, hogy csak én volnék az egyedüli, aki ne szeretne pálcahasználat nélkül kóborolni. Kifejezetten imádom, mikor körülölel a sötétség. Abban lelem a nyugalmam, s magányomat is.
- Futtathatnád hó nélkül - vágom rá azt, ami legelőször eszembe jut az eb ismételt méregetése után, aztán nagyot sóhajtva az ablakra pillantok.
Ő még nem ismer. Fogalma sincs arról, mennyire utálom a világot! ...
- Eh, nekem úgy nyolcat, és az Elfeledett varázslatok tanából nemrég csináltam pótvizsgát! - újságolom el, számat húzogatva - Nem tartozott a legkedvesebb tantárgyaim közé, bár a kérdésekre ment a válasz - vonok vállat végül, amit újabb sóhaj kísér. Később elgondolkodom a Repüléstanon, meg a felvetett ötleten. Jónak tűnik, azonban fogalmam sincs, tényleg az lenne -e, ha bele is mennék. Hosszas percek után pedig bólintok egyet.
- Benne vagyok! - válaszolom - Ami meg a Repüléstant illeti, nekem nem volt tantárgyam, de nem vonz, ezért fel se vettem.
...Sőt! Igazából nem azzal van bajom. Sokkal inkább az emberekkel, akik benne élnek., fut még át agyamon a gondolat, ahogy újra felé fordulok, szemkontaktust keresve. Amennyiben rám pillant, egy halvány mosolyfélét is megpillanthat arcomon, ám ha úgy dönt, ideje menni, akkor nemes egyszerűséggel kinyitom az ajtót, előretörve. Én ugyanis nem óhajtok itt maradni tovább.
Utoljára módosította:Sheela Lengrond, 2014. szeptember 24. 20:24 Szál megtekintése
Faház - Sheela Lengrond hozzászólásai (12 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék