Sheela
Este

Már majdnem teljesen be van sötétedve. A suli körüli erdőben mászkálok, és végre a kutyám is velem van. Vidáman szaglászik hol itt, hol ott. Felfedezi a helyet, akárcsak én. Egy bot van a kezemben és amint észre veszi felém rohan, hogy elkapja a botot. Mosolyogva tartom magasba a botot és nem érdekel, hogy ugrálás közben összekoszolja a ruhámat. Ahogy játszunk nekimegyek háttal egy fának. Mikor felnézek, egy faházat látok a hozzá vezető lépcsővel.
- Mit gondolsz Démon? Megnézzük? - kérdezem kutyámat, mire hangos csaholásba kezd, ezért célba vesszük a lépcsőt és felmegyünk. Az ajtó nyitva van, mikor kísérletet teszek a bejutásra. Odabent kicsit kupis a hely, de engem nem zavar. Levetem magam az egyik babzsákfotelra, és kutyám mellém telepszik. Hátrahajtom a fejem és a plafont figyelve elmélkedem.  

Sheela
Este

Nyugodtan elnyúlva szinte fekszem a babzsákfotelban, Démon meg a lábaim előtt. Csendre intem nehogy lebukjunk mert nincs kedvem most a vadidegen alakokhoz. Mikor az illető tőlem távolabb leül és dúdolgatni kezd, felismerem a hangját, és megnyugszom.
- Szép hangod van. Nem gondoltál rá, hogy egy bandában énakelj? - kérdezem tőle. Majd elő veszem a pálcám, hogy fényt csináljak. - Lumos - mondom, és a pálcám végén fény jelenik meg. Mivel nem tudom merre van a villany kapcsoló vagy egyáltalán van-e itt áram, bár kizárt, hogy lenne. - Bocs ha megijesztettelek - teszem hozzá.

Sheela
Este

Szegény Sheela nagyon megijedhet tőlem, mert elhadart valami szöveget, és egyből fényt derített a pálcája segítségével. Eltakarom a szemem mikor rám irányítja, mert az én varázslatomhoz képest sokkal erősebb volt az övé.
- Nyugi, csak én vagyok. És bocsi, ha megijesztettelek. Nem számítottam rá, hogy más is lesz itt. Csak játék közben bukkantunk rá erre a helyre. Ja és bemutatom Démont - mondom, és oda küldöm hozzá a malamutot. Kedvesen a térdére helyezi a fejét, és még az egyik mancsát is a lábára teszi. Kis hízelgő. Mindig tudod mit tégy hogy megszeressenek. - gondolkodom fejcsóválva. - Pedig igazán énekelhetnél. Jó a hangod. Ha gondolod, kipróbálhatjuk majd. Több hangszeren is játszom. - mondom mosolyogva.

Sheela
Este

- Már egy ideje. Majdnem elbóbiskoltam, mikor Démon jelzett hogy jön valaki. - mondom, és nagyot nyújtózom. - Látom nem örülsz nekünk. Hát bocsi. Én se nagyon számítottam itt másra - teszem hozzá, bár én csak mosolygok. Sheela igen jófej csaj, még a visszahúzódó viselkedése ellenére is. - Nyugi, nem harap. Legalább is ok és parancs nélkül nem. Remélem télen jó nagy hó lesz, mert akkor nem kell dombot keresnem a snowboardhoz. És legalább Démon is edzhet egy kicsit. Rég volt utoljára szán elé befogva - mesélem neki mosolyogva. Démon azonnal felkapja a fejét a hó hallatára és az ablakhoz szalad. Azt figyeli, hogy van-e hó odakint. Én csak elnevetem magam, mert imádja a havat. - Dilis kutya. Amúgy hogy állsz a vizsgákkal? Én ki vagyok már tőlük - morgom.

Sheela
Este

Látom, rajta hogy fáradt ezért felkelek és nagyot nyújtózom.
- Bocs hogy zavarunk. Mint mondtam azt hittem nem talál ide senki. Pláne ilyenkor. – mondom és az ablak mellett letámaszkodom a falra. Kicsit érdekes. Mintha tényleg utálná a világot. Vajon tényleg így van? Gondolkodom, ahogy előveszem zsebórámat. Még a nagyapámtól kaptam, és egy farkas van rágravírozva a fedelére. A családban mindenkinek van egy ilyen órája. Amolyan családi címer. Még egész jók vagyunk. Mondjuk, nem hiszem, hogy tanítási szünetben be kéne tartani a takarodót. Gondolkodom, majd újra sóhajtok. – Lehetséges. Mostanában nincs komoly fizikai feladatuk és kicsit sok az energiája. – mondom neki hogy Démon miért is olyan aktív. – Lefárasztott a vizsgára készülés? Nem csodálom. Nekem kilenc vizsgát írtak ki. De a repüléstannal nem boldogultam. – vakarom a fejem. Lehet, én vagyok a mazochista, de szívesen felvennék még pár tantárgyat. Vakarom gondolkodás közben a fejemet. Majd hirtelen eszembe jut valami. Majd öklömmel a tenyerembe csapok. – Mi lenne, ha lemennénk a faluba? Ennénk, innánk valami jót utána meg kóborolhatnánk. Én meg vinném a gitáromat, hogy ha találunk, valami nyugis helyet játszhatnánk.  

Sheela
Este

- Nos, igen. Ebben van valami. – Mondom vállat vonva. Az órámat figyelem, és kicsit elgondolkodom, mikor megszólal, rákapom a tekintetem. – Lehet bár nincs gördeszkám meg biciklim. És futva elég nehéz a lépést tartani vele. Négy kilométer után én sem bírom. – mondom az órámat elrakva. Figyelmesen hallgatom, amit mond, és kicsit elgondolkodtat. – EVT? De hisz az - az egyik legkönnyebb. Ami nekem inkább meglepő volt, hogy LLG – re csak V – kaptam. Pedig azt hittem az megy majd a legjobban. De úgy látszik elbíztam magam ezzel kapcsolatban. – vakarom a tarkómat. Szinte mindenből K – t kaptam csak egy V- m és sajnos a Repüléstan miatt egy T- is becsúszott. Nem baj talán legközelebb. Húzom el a szám a gondolatsor végén, majd rápillantok és meglepődök. Az valami mosoly féle akar lenni? És jónak tartja az ötletem? Na, csak nem olyan mogorva, mint látszik. Engedem előre majd kutyámra rászólva mi is utána megyünk, hogy a faluban megkajáljunk, bár én előtte felrohanok a Gólyalakba, hogy lehozzam kedvenc gitáromat. És csak ezután indulunk ténylegesen útnak.