Minden valamire való tónak van stégje, még akkor is, ha csak picike. Így hát, a falubéli tónak is van egy. A faépítmény első látásra talán veszélyesnek tűnhet, de masszívan állja a sarat már évek óta. Jó idő esetén ki lehet rá ülni, lehet rajta napozni, vagy be lehet ugrálni a vízbe. Vannak olyanok is, akik a szenvedélyüknek hódolva hosszú órákat ülnek csöndben rajta, egy pecabot fölött. A lényeg, hogy mindenki kihasználja, 8 évestől a 80 évesig. Mindezek mellett a stég remek találkahely, gyakran látni szerelmeseket édesen elbeszélgetni rajta.

Czettner L. Zora munkája

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=731411#post731411][b]Maróti Fanni - 2018.08.07. 17:20[/b][/url]

A gyűrűk, amelyek szétfutottak lábaink elől a víz színén, tekintetedben tükröződnek, és én csak bámulom, akárcsak a nap, mely nem mer fényszikrákat csiholni a szemedbe, mert fél, hogy annak a tűznek a lángjai, melyek benned égnek, őt is megvakítanák.
Hallgatom a lélegzeted, mely elől féltékenységében a szellő is elrejtőzik, mert édesebb, kívánatosabb lenni nem tud nála. Kezed az enyémért nyúl, én pedig ujjaidra simítom sajátjaimat, oda, ahol már régóta a helyük van. Csókodat látva a nap pironkodva kezd elbújni a horizont mögé, de útja lassú, ő sem akarja túl korán megfosztani magát látványodtól.
Szavaid hallatán elönt az öröm, szívem repkedő kismadárként ostromolja bordáim ketrecét, legszívesebben azokat áttörve szállna át a te mellkasodra. Aztán elönt a félelem, mert tudom, hogy mindezt értem, értünk teszed, és ha a sors ostoba játéka folytán a jövőnk nem lesz olyan derűs, amilyennek szeretnénk, örökké engem fog nyomni ennek a döntésnek a terhe. Aztán megnyugszom és elmosolyodom, mert mellettem vagy, és mert elképzelni sem tudom hogyan is lehetne rossz egy olyan jövő, amiben te benne vagy.
 - Szeretlek - mondom, mert bár tudod, nekem jól esik, hogy hallhatod. Fejemet a válladra hajtom, testemmel neked dőlök. - Furcsa lesz ott. Idegen és más, de veled élhetek majd, és most jelenleg a boldogságodon kívül csak ez fontos nekem.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=731422#post731422][b]Maróti Fanni - 2018.08.07. 19:32[/b][/url]

Ahogy te minden apró rezdülésemből olvasni tudsz, úgy én is ismerlek, néha talán jobban is, mint magamat. Megszorítom ujjaidat, nem bátorításként, mert arra nem szorulsz rá, csak jelzésként, hogy itt leszek. Mindig.
 - Szerintem legalább olyan meglepően jól, mint én - nevetek fel, majd halkan, de komolyan ejtve a szavakat folytatom: - A sziget szereti felkarolni az elkallódó tehetségeket. Lin szerint nagy esélyed van rá, hogy az erényeidet kidomborítva elkapj egy jó lehetőséget.
Az utóbbi időben elég sokat leveleztem a volt tanárnővel, aki egészen belelkesült attól, hogy esetleg odamegyünk, és minden kérdésemre kimerítően hosszú válaszokat adott. Nem lesz könnyű, de minden új helyzetnek megvannak a nehézségei, és olyan helyre soha nem mennék, ami alapból elutasít Téged.
Hagyom, hogy nézz, és cserébe én is gyönyörködöm benned. Nem hiányoznak a tovaszálló szavak, a tekinteted éppen elég beszédes. Ebben a néma, mégis zajos csöndben úgy szól nevem az ajkadról, akárha dallam lenne, melyet csak te tudsz dúdolni.
Nem értem hova fog kifutni mondataid értelme, inkább csak várok, figyelek türelmesen. Érzem megreszkető ujjaid, szemöldökeim akaratlanul is kérdőn húzódnak feljebb homlokomon. Aztán meghallom a kérdésed és a világ fordul egyet körülöttünk, minket pedig ott hagy egy pillanatra - egy életre - megdermesztve az időben.
Egy könnycsepp kívánkozik ki a szememből, és én hagyom, hogy lehullva végigcirógassa az arcomat, és hogy ne legyen magányos, rögtön utána küldöm a társait is. Szabad kezem magától mozdul az arcod felé, mert muszáj hozzá érnem, miközben egyszerre sírok és nevetek. Saját örömömet látom tükröződni a szemeidben, és hogy ne várassalak tovább, bár eddig sem szánt szándékkal tettem kimondom:
 - Igen! - aztán kiejtem még százszor is ezt a szót, akárha mást többé nem is akarnék mondani. Egyre közelebb húzódom, homlokomat a tiédhez támasztom, a végén már csak suttogom azt a bűvös négy betűt, amelyekben benne van, hogy a tiéd vagyok és te az enyém. Mostantól. Mindig.