Minden valamire való tónak van stégje, még akkor is, ha csak picike. Így hát, a falubéli tónak is van egy. A faépítmény első látásra talán veszélyesnek tűnhet, de masszívan állja a sarat már évek óta. Jó idő esetén ki lehet rá ülni, lehet rajta napozni, vagy be lehet ugrálni a vízbe. Vannak olyanok is, akik a szenvedélyüknek hódolva hosszú órákat ülnek csöndben rajta, egy pecabot fölött. A lényeg, hogy mindenki kihasználja, 8 évestől a 80 évesig. Mindezek mellett a stég remek találkahely, gyakran látni szerelmeseket édesen elbeszélgetni rajta. Czettner L. Zora munkája
|
|
|
|
Annája
na most fogsz elhagyni
Hajnal van, még napfelkelte előtt. Kint ül a stégen és Annát várja. Éjszaka dolgozott, így esélye sem volt rá, hogy személyesen hívja beszélgetni kedvesét, hát baglyot küldött még valamikor az este.
Ennyi idő kellett hozzá, hogy eljusson arra a pontra, amikor minden befolyás nélkül, magától tudja elmondani Annának, ki is ő valójában és miért jár ismeretlen helyekre ha inni támad kedve. Most van itt az ideje, amikor kapcsolatuk már elért bizonyos pontokat, de még szabadon távozhatnak ha úgy döntenek, nem kérnek a folytatásból. Persze nem ezt akarja. Bízik a nőben és abban, hogy nem a múltja fogja meghatározni a jövőjüket, melyre csupa bizakodással gondol. Mellette akar maradni még sokáig, mert benne megtalálta a biztonságot és a szerelmet.
Szíve nyugodtan dobog mellkasában, de fejében száguldoznak a gondolatok. A stég korlátjának vetett háttal, jobb lábát felhúzva dobál kavicsokat a tóba, melynek hatására a sima víztükör fodrozódni kezd. Várakozásában néha felsóhajt és megdörzsöli szemeit és arcát. Fáradt. Tekintete néha a magával hozott sörösüvegekre téved, na meg a stég másik feléhez, hátha megpillantja a nőt. Egy percig sem gondolja, hogy nem fog eljönni, de azt sejti, hogy furcsállni fogja a különös találkát. Hisz hajnal van, vagy még éjszaka, ilyenkor összebújva aludni szoktak amíg az ablak résein át beszűrődő napfény meg nem világítja hasukat.
|
|
|
Nikolai Weißling
INAKTÍV
Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
|
|
Írta: 2017. április 8. 12:34
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=673039#post673039][b]Nikolai Weißling - 2017.04.08. 12:34[/b][/url] Annájana most fogsz elhagyniHajnal van, még napfelkelte előtt. Kint ül a stégen és Annát várja. Éjszaka dolgozott, így esélye sem volt rá, hogy személyesen hívja beszélgetni kedvesét, hát baglyot küldött még valamikor az este. Ennyi idő kellett hozzá, hogy eljusson arra a pontra, amikor minden befolyás nélkül, magától tudja elmondani Annának, ki is ő valójában és miért jár ismeretlen helyekre ha inni támad kedve. Most van itt az ideje, amikor kapcsolatuk már elért bizonyos pontokat, de még szabadon távozhatnak ha úgy döntenek, nem kérnek a folytatásból. Persze nem ezt akarja. Bízik a nőben és abban, hogy nem a múltja fogja meghatározni a jövőjüket, melyre csupa bizakodással gondol. Mellette akar maradni még sokáig, mert benne megtalálta a biztonságot és a szerelmet. Szíve nyugodtan dobog mellkasában, de fejében száguldoznak a gondolatok. A stég korlátjának vetett háttal, jobb lábát felhúzva dobál kavicsokat a tóba, melynek hatására a sima víztükör fodrozódni kezd. Várakozásában néha felsóhajt és megdörzsöli szemeit és arcát. Fáradt. Tekintete néha a magával hozott sörösüvegekre téved, na meg a stég másik feléhez, hátha megpillantja a nőt. Egy percig sem gondolja, hogy nem fog eljönni, de azt sejti, hogy furcsállni fogja a különös találkát. Hisz hajnal van, vagy még éjszaka, ilyenkor összebújva aludni szoktak amíg az ablak résein át beszűrődő napfény meg nem világítja hasukat.
|
- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
|
|
|
Szombat Anna
INAKTÍV
*Weißling(n)é
offline
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
|
|
Írta: 2017. április 8. 19:35
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=673164#post673164][b]Szombat Anna - 2017.04.08. 19:35[/b][/url] Niko
Későn ért vissza a lakásba. Most, hogy Viktor még meg is bízta ezzel a prefektusi dologgal, még kevesebb ideje volt. Először is be kellett pótolnia a szabályzatot, amit valamiért iskolai évei alatt még egyszer sem forgatta. Aztán ott volt ez a jelentéses dolog, meg a járőrözés, meg miegymás. Nem igazán maradt ereje mindenre, így hálásan gondolt arra az időre, amikor végre leér a lakásba és Niko mellett nyugodtan elaludhat. Ám a férfi helyett csak egy levél várta. Egy időpont és egy helyszín.
Sejtette, hogy Niko a csárdában van, de abban már cseppet sem volt biztos, mit akarhat tőle pont a stégen. Mindenesetre volt még pár órája, így megpróbált pihenni egy keveset a találka előtt. Álom azonban nem jött a szemére.
Tudta, mikor zárnak, és azt is, mennyi idő a lakástól a falu széle. Magára kapott egy vastag pulcsit, és már kint is volt a kihalt utcán. Szokásától eltérően most nem késett.
Már messziről kiszúrta az egyetlen mozgó személyt. Mosolyogva közelítette meg, ám nem akarta megtörni a hajnali csendet köszönéssel. Inkább leült mellé, és megpuszilta az arcát.
- Minden rendben?
|
|
|
|
|
Nikolai Weißling
INAKTÍV
Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
|
|
Írta: 2017. április 8. 20:08
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=673171#post673171][b]Nikolai Weißling - 2017.04.08. 20:08[/b][/url] AnnájaGondolkodik és csak gondolkodik, már nem teljesen biztos magában. Szereti Annát és fél, hogy elveszíti. Azt viszont megtanulta, hogy a titkok nem valóak egy kapcsolatba és az ember csak akkor lehet boldog, ha a hibáival együtt fogadják el. Márpedig ő ezt akarja. A teljes boldogságot. Ezzel a nővel. Egy pillanatra mindent elfelejt mikor megjelenik kedvese. Csillogó szemmel fordul oldalra és elmosolyodik. Finoman ujjai közé fogja állát és csókot lehel ajkaira. Még mielőtt megszólalna, kezébe nyomja az egyik sörösüveget. - Nem igazán - szusszanva dől vissza a korlátnak és a saját kezében tartott üvegre fókuszál. - Okkal hívtalak ide. Nem történt semmi baj, ne aggódj, csak van valami, amit el szeretnék mondani - halkan beszél és szépen fogalmaz, minden egyes szóra odafigyel, mit hogyan használ. Közben pedig képtelen a vörösre nézni. Csend. Egy kisebb kavics csobbanása hallatszik és a mély lélegzetvétele. - Nehéz erről beszélni. Őszinte akarok lenni veled... Mielőtt bármit mondanék, Anna, az érzéseim valódiak és ha szörnyetegnek fogsz gondolni... Én akkor is szeretni foglak, de... Megértem.A felgyülemlett sötétség a hangján hallatszódik. Nehezen ugyan, de felnéz a nőre, sötét szemei a félhomályba vesznek. Most nem lát reményt, csak a saját szomorúságát, mert nem tudja abban a hitben ringatni magát, hogy Anna ezen könnyedén túl tud majd lépni. Keserűség telepszik a mindig vidám párra. Lepattan a sörös üveg kupakja, ő pedig beleiszik. El kell lazulnia, vagy legalábbis kell valami, ami lefoglalja. Meg ami majd nagyot koppanthat a fején...
|
- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
|
|
|
Szombat Anna
INAKTÍV
*Weißling(n)é
offline
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
|
|
Írta: 2017. április 8. 20:35
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=673173#post673173][b]Szombat Anna - 2017.04.08. 20:35[/b][/url] Niko
Mintha sötét felhő telepedett volna meg a férfi körül. Érezte ő, hogy valami nem volt a helyén. Valami már akkor összeszorította a mellkasát, mikor a levelet olvasta. A csókjuk keserédes volta pedig nem nyugtatta meg.
A könyvekben ilyenkor ezernyi teória, elmélet és lehetőség suhan át az ember agyán. Vajon mit akarhat a másik? Felesége van? Netán három is? Embert ölt és halálfaló volt?
De Annának akkor csak egyetlen dolog töltötte ki gondolatait. Ez pedig a félelem volt. Nem volt benne biztos, hogy hallani szeretné, amit a másik mondani akar. Most jó volt. Most boldog volt. Nem akarta, hogy bármi változtasson ezen.
Keményen szorongatta az üveg nyakát, mintha éppen meg akarta volna fojtani. Ő sem kapott könnyen levegőt. Ideges volt és zavart.
A szüleit sem kellett volna akkor megismernie. Vagyis az apját. Korai volt. Úgy hitte, a tudatlanság sokszor áldás.
Mégis. Szerette volna, ha Niko végre megszabadul ettől, bármi is volt benne. És ő is tudni szerette volna. Mert fontos volt a férfinak.
Tartott tőle, hogyha egy hang is elhagyja a száját, a másik talán visszakozni fog. De talán pont ezt kellett volna tennie. Azonban inkább csak követte a másik mozdulatait és ő is ivott néhány kortyot. Csak aprókat. A torka összezsugorodott az idegességtől.
- Niko, ne viccelj! - mosolyodott el halványan. Szerette volna hinni, hogy az egész egy tréfa. - Mi történt? Kezdesz összezavarni...
|
|
|
|
|
Nikolai Weißling
INAKTÍV
Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
|
|
Írta: 2017. április 8. 20:57
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=673181#post673181][b]Nikolai Weißling - 2017.04.08. 20:57[/b][/url] AnnaSoha nem akarta megbántani a nőt, vagy ilyen konkrétan a frászt ráhozni. Ezzel viszont sikerült, akaratán kívül. Tökéletesen érzi, hogy már ketten vannak, akiket ellep a sötétség és hiába akar, nem tud kikecmeregni belőle. Az élete része és most egy olyan embert is belehúz, aki nem tehet semmiről. - Nem most történt. Csak... Nem voltam veled őszinte. Ezt csak Emma tudja, meg... - befejezetlenül hagyja a mondatot, inkább felsóhajt. Nehezen fogalmazza meg a gondolatait, idegesen túr kócos hajába. Megremeg a keze is, ezért jobbnak látja újabbat kortyolni az italból, hátha az segít. - A múltam nem tiszta. Nagyon nem. Nem szívesen beszélek a családomról, mert a fater tönkretett mindent. Tönkretette anyánkat, Emmát, engem is - kezd bele a történetébe. Fojtott hangon beszél, tekintete a tó felett jár. Lassan a Nap is felemelkedik, a fák mögött már látszik az aranyszín. Mély levegőt vesz. - Alkoholista. Verte őket és engem is. Én ezt megelégeltem és volt, hogy visszaütöttem. Aztán... Olyanná váltam, mint ő. A nőkről meséltem már. Az a legkisebb dolog. Ittunk, fogyasztottunk tiltott szereket, buliztunk és szartunk a világra - képtelen mosolyogva visszagondolni azokra az évekre, hangjából kihallatszik a megvetés. Fejét lassan Anna felé fordítja. - Bántottam embereket. Diákot, tanárt, félvért, muglit... Kézzel és pálcával, mindenhogy. Nem akartam olyan lenni, de az apámmá váltam.Szemeiben könnyek gyűlnek, melyeket nem is próbál meg leplezni. Bánja a tetteit, pedig korábban nem így gondolt rájuk. Szipog, majd beleiszik az üvegbe. Kell valami pótcselekvés, mielőtt folytatná. Mert még nincs vége.
|
- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
|
|
|
Szombat Anna
INAKTÍV
*Weißling(n)é
offline
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
|
|
Írta: 2017. április 8. 21:21
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=673195#post673195][b]Szombat Anna - 2017.04.08. 21:21[/b][/url] Nikolai
Hallgatott, és a másik egyre sötétülő tekintetét figyelte. Hallott már ilyen történetet. Árvaházban nőtt fel. Látott már embereket jönni-menni. Kék-zöld foltokkal, törött kezekkel. Ilyenkor úgy érezte, örül, hogy nincs családja. De biztos volt benne, hogy Niko beszámolója nem csak itt ér véget. És igaza volt.
Nem mindenki végezte úgy, mint a szülei, vagy éppen a környezete. Annát az iskola mentette ki abból a környezetből. Vagyis Dorottya. És ezért örökké hálás lesz neki. De Niko... Nikonak vajon volt valami vagy valaki? Aki mellette állhatott? Aki a helyes irányba terelte?
A lélegzetét is visszatartotta, ahogyan a férfi végre ráemelte tekintetét. Nem akarta hallani a folytatást. Abban a pillanatban tudta ezt, hogy belenézett azokba a sötét szemekbe.
Zúgott a füle. Érezte, hogy ez a történet nem a megszokott módon fog folytatódni. Hallotta Niko érdes hangját, és értette a szavakat, de mégsem jutottak el hozzá.
Elfordult. Az üveget tudattalanul emelte a szájához, és ivott belőle. Ezúttal hosszan. Ide több kellett volna, mint puszta sör. Valami erősebb.
|
|
|
|
|
Nikolai Weißling
INAKTÍV
Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
|
|
Írta: 2017. április 8. 21:37
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=673202#post673202][b]Nikolai Weißling - 2017.04.08. 21:37[/b][/url] AnnaGyűlöli saját magát, a tetteit és az apját, aki mindenről tehet. Sosem vallaná be magának, de az öccsének igaza volt. Az anyjuk menekült a férfi elől, aki pokollá tette az életét. Azt azonban sosem lesz képes megbocsátani, hogy a gyermekeit ott hagyta, a fater pedig rajtuk élte ki magát. Amint elég idős volt hozzá, minden percben a húgát óvta. Emma lett az élete, akiért küzdenie kellett. Szeretné látni kedvese szemeit, hallani akarja a hangját, vagy érezni az érintését. Bármit, ami meg tudná nyugtatni és tovább bízhatna abban, hogy nem fogja elhagyni. De ő elfordul. Nikolai pedig nagyot nyel. - Az utolsó ilyen alkalommal egy mugli férfit kórházba küldtem... Két évet töltöttem a balatoni nevelőintézetben - szavai elhalkulnak. Mutatóujjával az üveg száján köröz, és nem néz már a nőre, csak maga elé. - Nem buktam meg Svájcban, emiatt kell itt pótolnom a kimaradást. Amikor kiengedtek, nem egyedül küldtek ide. Nagyon sokáig az iskolában is a sarkamban volt egy auror. Ismered Kamilla apját? Balázs. Ő a felügyelőm - szánt szándékkal nem teszi utóbbit múlt időbe. Továbbra is maga elé mered, de most, hogy szinte az egészen túl van, valamivel könnyebb. - Én azóta jobb lettem. Emma... Miatta kellett talpra állnom. Ha egy pofon is elcsattan, a mecseki fegyintézetben rohadnék. De vigyáznom kell rá. Érte dolgozok, hogy soha többet ne kelljen visszamennie ahhoz az emberhez...Ha az üveg a kezében törékenyebb lenne, bizony már eltörött volna, úgy szorítja. A könnyek csak gyűlnek a szemében, míg az első csepp le nem gördül borostás arcán.
|
- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
|
|
|
Szombat Anna
INAKTÍV
*Weißling(n)é
offline
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
|
|
Írta: 2017. április 8. 22:08
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=673219#post673219][b]Szombat Anna - 2017.04.08. 22:08[/b][/url] Nikolai
Kórház. Nevelőintézet. Auror. A szavak, amik a férfi száját elhagyták egy nagy felhőben keringtek Anna körül. Olyan volt, mintha ködöt képeztek volna körülötte, és a világ körül. Mintha a felkelő napot ismét éjszakába sötétítették volna.
A csalódás vagy a döbbenet - nem is igazán tudta megkülönböztetni - gombócot képezett a torkában. Egyfajta kinövést, ami nem engedte beszélni őt. Nem is akart. Túl sok volt ez az információ. Túl sok minden. Túl fontos ahhoz, hogy ugyanúgy nézzen a másikra, mint eddig. Minden, az elmúlt idő emlékei új színezetet kaptak. Elkoptak és besötétedtek.
Érezte a mellette ülő Nikolai megbánását, megvetését önmaga iránt, de a saját magában dúló érzések elnyomták a másikét. Vagy éppen felerősítették, ami lavinaként indult el benne.
Valami mintha égetni kezdte volna a szemét. Talán könnyek, talán csak a kimerültség, talán a felismerés. Hónapokig úgy volt együtt ezzel az emberrel, hogy igazából semmit sem tudott róla. És ez nagyon fájt.
Nem nézett a másikra, a kezében lóbált üvegre próbált fókuszálni. Aztán meghúzta az üveget, és megköszörülte a torkát.
- Na és a kocsma? Egy jó alibi, semmi más? Én is? - Abban a pillanatban úgy tűnt, látja, mi történik. Mi történt. Hogy Anna tökéletes bizonyságot adott arról, hogy az intézetes gyerek végre jó útra tért. Hogy akár a kezét is elengedhetik. Csupán alibi. Egy eszköz.
|
|
|
|
|
Nikolai Weißling
INAKTÍV
Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
|
|
Írta: 2017. április 8. 22:24
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=673230#post673230][b]Nikolai Weißling - 2017.04.08. 22:24[/b][/url] AnnaAz, hogy valakivel végre megosztja a féltve őrzött titkát, valamelyest könnyít rajta. De mellkasát összeszorítja az, ahogy Anna néz. Látja, hogy csalódást okozott és csodálkozik, hogy egyáltalán még itt ül mellette. Hogy még nem képelte fel ezért és képes mindezek után megszólalni. Bár ne tenné! Niko szemei elkerekednek, majd lehunyja őket és megdörzsöli szemhéját. Legszívesebben visszaforgatná az időt és hallgatna az egészről. Nem kellett volna megtudnia. Talán soha nem kellett volna elmondania és úgy élhettek volna, mint eddig. Boldogan, problémáktól mentesen. - Remélem ezt te se gondolod komolyan... - szólal meg nyersen. Megrázza a fejét. Szeretne közelebb helyezkedni hozzá, átölelni őt és megmutatni, hogy ő a mindene, de tisztában van vele, hogy arra nem kapna jó válaszreakciót. - Ha alibi lennél, szerinted elmondtam volna? - sóhajtva veti fejét hátra és a sötétellő felhőkbe mered. A könnyektől nem lát tisztán, de nem zavarja. Valami odabent most omlik éppen darabokra és ő nem tud utána nyúlni. - Elhiheted, nem büszkeségből meséltem el. Ha most elhagysz, elfogadom. Én se tudnék ilyen ember mellett élni.Hangjából immár nem csak a düh és megbánás hallatszik ki, hanem a megadás is. Megadja magát, feladja az egészet ha a nő úgy szeretné. Hiába szereti tiszta szívéből, nem erőszakolhatja magát rá. - Sajnálom - teszi hozzá halkan.
|
- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
|
|
|
Szombat Anna
INAKTÍV
*Weißling(n)é
offline
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
|
|
Írta: 2017. április 8. 22:57
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=673244#post673244][b]Szombat Anna - 2017.04.08. 22:57[/b][/url] Nikolai
A gondolat, hogy nem más, mint egy bizonyíték, egy normális és szabad élet útlevele, még jobban összefacsarja a szívét. Olyan volt, mintha nem kapott volna levegőt. A mellkasa ólomsúllyal járt fel és alá, ahogyan az éltető oxigént próbálta magába szívni. Nem kell neki sem. Nem kell senkinek sem.
Felsóhajtott, és felállt. Nem ment el. Nem tudott. De érezte, hogy reszket. Az idegességtől, a feszültségtől. A hirtelen súlytól, ami most rászakadt. A felismeréstől.
Az ujját tördelve kezdett el járkálni a stégen. Menekülni akart, de nem tudta, hova. Már nem próbálta megállítani a könnyeit. Vékony patakokban csordogált le az arcán. Éppen csak egy kevés. Mintha a könnycsatornáit is elzárta volna valami erő, mint a torkát. Most nagyon jól esett volna neki egy szál cigaretta.
Megtorpant, mikor a férfi kimondta. Ha elhagyja... Igen, talán azt kellene tennie.
Ráemelte tekintetét. Legalább annyira rosszul nézett ki a másik, mint ahogyan ő érezte magát. És akkor úgy érezte, oda akar menni hozzá. Érezni akarta. Hogy vigaszt nyújtsanak egymásnak. De nem tudott megmozdulni. Nem tudott annyit mondani, hogy nincs baj. Hogy a múlt nem számít. Hisz hogyan mondhatna olyasmit, amiben nem hitt. Ami a saját életét is meghatározta, és hosszú éveken keresztül az álmaiba kúszott.
- Sajnálom. - Ez nem csak neki szólt, hanem önmagának is. - Nikolai, úgy sajnálom! - Akkor törtek elő a könnyek. Már nem volt ura a testének, magától mozdult, és magától keresett vigaszt a férfinál. Szüksége volt rá. Az érintésére, az illatára. És abban a pillanatban nem számított, mit tett korábban.
|
|
|
|
|
Nikolai Weißling
INAKTÍV
Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
|
|
Írta: 2017. április 8. 23:13
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=673254#post673254][b]Nikolai Weißling - 2017.04.08. 23:13[/b][/url] AnnaAkkor már tudja. Fejét kissé lehajtja, nem néz rá. Nem akarja látni ahogy távozik a stégről és ezzel együtt az életéből. Holott... Ő az élete. Minden apró tégladarab lehullását és azok porrá morzsálódását érzi a mellkasában. Végtagjai mintha nem is az övéi lennének, egyedül a fejét képes megmozdítani. Amikor elkövette ezeket a dolgokat, királyként tekintett magára. Aztán most egy utolsó férget lát a tükörben, aki meg sem érdemli ezt a nőt. Jobb így. Menjen el, hagyja, hogy a sors utolérje a Weißling fiút és ne keserítse az életét, ami boldogabb is lehet nélküle, meg a múltja nélkül. Aztán újra mozdul. Sajnálata nem jut el az agyáig, de közeledése igen. Azonnal feláll, zsibbadó lábaira helyezi testsúlyát és szorosan magához öleli a síró nőt. Arcát a nyakába fúrja, s útjára engedi saját könnytengerét. Talán még Emma sem látta sírni soha. De most nem számít. Csak az, hogy féltve őrzött kincsét két karjába zárja. - Szeretlek, mindenem te vagy. Szükségem van rád - ajkai megremegnek ahogy ezt kimondja. Szemeit már rég lehunyta és most csak ők ketten léteznek egymás karjaiban. Illata nyugtatólag hat a férfira, de nem a könnyeire. Két tenyere a nő hátára feszül, nem mozdul. Mindketten remegnek a sírástól, de ez azt is jelenti, hogy nem a hidegtől, mely körbeveszi mindkettejüket. Távol egymástól.
|
- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
|
|
|
