Minden valamire való tónak van stégje, még akkor is, ha csak picike. Így hát, a falubéli tónak is van egy. A faépítmény első látásra talán veszélyesnek tűnhet, de masszívan állja a sarat már évek óta. Jó idő esetén ki lehet rá ülni, lehet rajta napozni, vagy be lehet ugrálni a vízbe. Vannak olyanok is, akik a szenvedélyüknek hódolva hosszú órákat ülnek csöndben rajta, egy pecabot fölött. A lényeg, hogy mindenki kihasználja, 8 évestől a 80 évesig. Mindezek mellett a stég remek találkahely, gyakran látni szerelmeseket édesen elbeszélgetni rajta.

Czettner L. Zora munkája

Az ágy, az ágy borzalmas. Túl nagy a csönd, aminek a hatására minden apró neszre felkel. A sötétség is roppantul zavarja, túl sötét van, sehol az éjjeli fény. Hetekkel korábban még nem tudott ilyen nyugodtan aludni, de az mégis megnyugtatta. Most pedig itt van ez. Már alig várja, hogy visszamehessen, de egyelőre nem lehet. Gyógyulnia kell. Kár, hogy az idegen légiónak nincs tudomása arról, hogy ő nem csak egy különlegesen kiképzett alakulat tagja, hanem varázsló is. Szinte soha nem érte sérülés bevetésen, legalábbis nem tudtak róla, mert ha baj volt, ott volt a pálcája. Így hamar fentebb lehetett jutni a ranglétrán. Tíz év. Tíz év után először kényszerül visszajönni Magyarországra, de már most utálja. Több okból kifolyólag is, az egyik, hogy rossz hírt hozott. Húzta a dolgot ameddig tudta, de elkerülhetetlen volt a találkozás Hajnával. Kislányként élt az emélekzetében, így nem tudta, mire számítson. Baglyot küldött neki, nem akart rárontani, inkább fokozatosan közelített hozzá. Legutóbb azt írta meg neki, hogy a faluba jön, szeretne vele találkozni. Még ködösen élt az emlékében ez a hely, így nem érezte magát olyan elveszettnek, mikor a falu szélén a stég felé sétált. Remélte az emlékezete jó irányba hozza.
Mikor megérkezett, körbe kémlelt, attól tartva, hogy valaki figyeli. Ezek a szokásai nem múlnak, túl sokat vívta a muglik háborúját, ez pedig meglátszott a tekintetén, behálózta, szinte megmérgezte az elméjét. Azonban hiába kémlelt, teljesen egyedül volt, egyelőre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=670402#post670402][b]Dobrovitz Máté - 2017.03.26. 17:15[/b][/url]

Az ágy, az ágy borzalmas. Túl nagy a csönd, aminek a hatására minden apró neszre felkel. A sötétség is roppantul zavarja, túl sötét van, sehol az éjjeli fény. Hetekkel korábban még nem tudott ilyen nyugodtan aludni, de az mégis megnyugtatta. Most pedig itt van ez. Már alig várja, hogy visszamehessen, de egyelőre nem lehet. Gyógyulnia kell. Kár, hogy az idegen légiónak nincs tudomása arról, hogy ő nem csak egy különlegesen kiképzett alakulat tagja, hanem varázsló is. Szinte soha nem érte sérülés bevetésen, legalábbis nem tudtak róla, mert ha baj volt, ott volt a pálcája. Így hamar fentebb lehetett jutni a ranglétrán. Tíz év. Tíz év után először kényszerül visszajönni Magyarországra, de már most utálja. Több okból kifolyólag is, az egyik, hogy rossz hírt hozott. Húzta a dolgot ameddig tudta, de elkerülhetetlen volt a találkozás Hajnával. Kislányként élt az emélekzetében, így nem tudta, mire számítson. Baglyot küldött neki, nem akart rárontani, inkább fokozatosan közelített hozzá. Legutóbb azt írta meg neki, hogy a faluba jön, szeretne vele találkozni. Még ködösen élt az emlékében ez a hely, így nem érezte magát olyan elveszettnek, mikor a falu szélén a stég felé sétált. Remélte az emlékezete jó irányba hozza.
Mikor megérkezett, körbe kémlelt, attól tartva, hogy valaki figyeli. Ezek a szokásai nem múlnak, túl sokat vívta a muglik háborúját, ez pedig meglátszott a tekintetén, behálózta, szinte megmérgezte az elméjét. Azonban hiába kémlelt, teljesen egyedül volt, egyelőre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=670403#post670403][b]Csizmazia Hajna - 2017.03.26. 17:20[/b][/url]

A legelső levél, amit Mátétól kapott, különös érzéseket ébresztett benne. Nem tudta hova tenni a dolgokat, miért küld neki baglyot, miért küld neki egyáltalán bármit is. Legutolsó találkozásukkor ő egy hisztis kislány volt még, aki ámulva nézte a nagy fiúkat, hogy miket művelnek. Eszébe nem jutott volna, hogy Ákos barátai egyáltalán tudnak a létezéséről, az pedig pláne nem, hogy valaha meg is keresik. Gyanúja egyre csak nőtt annak köszönhetően, hogy több tollas is érkezett hozzá és Máté szinte semmit se közölt vele igazán, az egész túl rejtélyes volt. A legutolsó levél pedig szinte sokként érte. Minek jön ide a férfi és miért akar pont ő vele találkozni ez elég sok álmatlan éjszaka elé állította.
Pár órával a leírt időpont előtt már a faluban tipródik. Kezdetben minden idegenben a régi ismerőst látja, de a hatodik férfi után már nem képzelődik tovább, pedig igazán örült volna, ha nem egy félre eső helyen botlanak egymásba.
Szerencséjére az időjárás viszonylag kegyes hozzá, ezért nem kell korholnia magát, hogy ismét sikerült kevésbé télies kiadásban megjelennie. Haja rakoncátlanul omlik a vállaira, kezei vajszínű szövet kabátjának zsebeibe vannak süllyesztve. Léptei kissé esetlenek, de amint meglátja az alakot a stégnél összeszedettebbnek mutatja magát. Elvégre egy új első benyomást készül kelteni valakiben. Az úton, amíg a stég végéhez ér tetőtől talpig felméri az ott állót. Idősebb arc és sokkal férfiasabb testalkat fogadja, szinte nem is látja már benne azt a kölyköt, akivel utoljára találkozott. Apján tapasztalta, hogy a katonaságban történtek meg tudják változtatni az embert, ezért nem éri váratlanul a dolog. Na meg hát az sem utolsó, hogy elég sok idő eltelt ahhoz, hogy Máté így ki tudjon kupálódni.
- Hello idegen - nem tudja mit kellene tennie, ezért nem mászik bele a személyes aurájába, tisztes távolságban megáll és egy apró mosolyt küld felé. - Azt kell mondanom megvénültél - azt már nem teszi hozzá, hogy ez előnyére történt, inkább csak meghagyja magának az információt.
- Miért vagyunk itt? - jobb túlesni minél előbb ezen a dolgon, nem szereti ha kertelnek és a férfi a levelekkel eléggé kerülte a dolgokat, muszáj hallania miről van szó.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=670405#post670405][b]Dobrovitz Máté - 2017.03.26. 17:24[/b][/url]

Tehetetlenségében zsebre vágja a kezeit. A várakozás, a türelem soha nem volt az erős oldala. Igaz, sokat tanult az évek alatt, de ennek a helyzetnek köze sem volt a bevetésekhez. Valamilyen elcseszett szempontból ez sokkal rosszabb volt. Nem akart érzéketlen lenni, de az érzelmek messze álltak tőle, elhagyta őket a húszas évei elején  az pedig nagyon régen volt. Közel a  harminchoz már rendbe kellene tudni tennie magát.
Hirtelen fordul a közeledő léptek hangjának irányába, egy pillanatig ismét a fronton érzi magát de rá kell jönnie, hogy nem ott van. Mikor észbekap megrázza fejét, megdörgöli a szemeit és inkább a közeledő lányra koncentrál. Mikor közelebb ér, már nem olyan a biztos a 'lány' szóban. Meglepő módon egy kész nő áll előtte, ettől pedig össze is zavarodik.
- Szia Hajna.
Köhint egyet, majd kihúzza magát inkább, szokása szerint. Megint merev lesz, ahogy a pillanatnyi zavar után észhez tér.
- Te pedig megnőttél.
Viszonozza a mosolyt, bár nem túl őszinte, azért próbálkozik.
- Nem látogathatok meg egy régi ismerőst?
Kérdőn vonja fel a szemöldökét, annyira igyekszik, de nehezen megy neki.
- Nagyon hasonlítasz Ákosra, le sem tagadhatnátok, hogy testvérek vagytok.
Olyan régen látta már a barátját. Hiányzik neki, de ezt nagyon nehezen vallja be, még magának is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=670406#post670406][b]Csizmazia Hajna - 2017.03.26. 17:26[/b][/url]

– Rajtam is fognak az évek, nem csak téged tisztelnek meg – érzékeli, hogy a mosoly, amit kap nem olyan őszinte, mint ami az ő arcát ékesíti.  Jó emberismerőnek tartja magát és szereti megfigyelni az emberek arcát, így átlát a vele szemben állón. Meglepő, hogy ez kifejezetten szarul esik számára, de arra jó, hogy visszahozza a jelenbe és ne a régmúltban kezdjen el kutakodni emlékek után.
- Nem hiszem, hogy ennyi év után gondolnál egyet és eljönnél ok nélkül meglátogatni valakit, akit évek óta nem láttál. Vagy, ha mégis akkor pedig nem gondolom, hogy én lennék az – hangja kedvesből hűvösbe megy át és gyanúja csak percről percre növekszik.
– Nem tudom, hogy manapság Ákos, hogy néz ki, de remélem, hogy nincsen hosszú haja – a fene se tudja, mikor találkoztak vagy beszéltek utoljára, csak annyira emlékszik, hogy nem volt felhőtlen a dolog. Hiába a fiú az egyetlen olyan rokona, akinek szavára adna is valamit, egyszerűen nem volt képes megenyhülni feléje, a távolság meg nem is tett jót ennek a dolognak.
– Apropó, ő hol van? Ha te itthon vagy, akkor neki is itt kell lennie – reményteli csillogás jelenik meg a szemeiben. Látni akarja, magához kell szorítania és elmondani neki mennyire sajnálja. Szüksége van rá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=670407#post670407][b]Dobrovitz Máté - 2017.03.26. 17:29[/b][/url]

- Hahh...
Keserűen felnevet, miközben megvakarja a több napos szakállát ami már túl sok ideje díszeleg az arcán. Nem volt hangulata nekiállni, a lelki állapotát tökéletesen tükrözi zilált külseje. Nincs jó kedvében. De hogy is lehetne? Itt áll előtte egy nő, akit valaha kislányként ismert, és nem hajnaldó korához mérten viselkedni vele és megtisztelni azzal, hogy őszintén elmondja neki miért van itt.
- Ne kérd ki magadnak az itt létemet, nem szolgáltam rá erre a stílusra.
Kissé lenéző a tekintete, de a hangja hideg, érdektelen. A női hiszti távol áll tőle, s bár még nem tartanak ott, a célozgatások nincsenek ínyére.
- Nem, az nincs neki.
A tekintetük viszont ugyanaz. Ez pedig csak még inkább megnehezíti a dolgát. Képtelen arra, hogy vígaszt adjon, ezért odázza annyira a hírt, de úgy tűnik Hajna lecsap rá, ez pedig kellemetenül tölti el.
- Elesett Hajna. Négy hónapja. Az egyik éjszakai bevetés közben találat érte a fedezéket. Nem tudtam kihozni. Nagyon sajnálom.
Most először mutat érzelmeket, egyszerre jóval többet, mint kellene. Harag, csalódás, méreg, tehetetlenség. Bánja, hogy ilyen körülmények között kell pont tőle megtudnia, ráadásul így.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=670408#post670408][b]Csizmazia Hajna - 2017.03.26. 17:33[/b][/url]

Férfiak. Sose értette őket és nem is látja a jövőben azt a napot, amikor ez be fog következni. Nem igazán érti, hogy miféle hangnemet és stílust ütött meg, ami nem tetszik az uraságnak. Egyszerűen nem tudja felfogni, számára ez a hűvösség lenne az alap kommunikációs stílus. Nem képes egy ember nyakába ugrani, főleg olyanéba nem, akit ki tudja mikor látott utoljára. Persze, régi ismerős és örülni kellene annak, hogy még emlékszik rá, meglátogatja, azonban ez közel sem annyira egyszerű, mint amilyennek tűnik.
Felvont szemöldökkel hallgatja végig a férfi szavait és először nevetésben tör ki. Régen is szerettek viccelődni a srácok, bár ha jobban belegondol ennyire durva poént egyszer sem engedtek meg maguknak.
- Volt már ennél jobb viccetek is. Komolyan, hol van? - tudatáig valószínű el sem jutott igazán az, hogy miket mondott Máté. Arcát se nézi, így nem veszi észre rajta azt a komolyságot, amelyet képtelen az ember megjátszani. Csak áll a férfival szemben és vár arra, hogy Ákos mögüle, a fák mögül, a tóból vagy bárhonnan előjöjjön és közölje, hogy április bolondja. Nem lehet igaz az, amit az imént hallott. Lehetetlen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=670411#post670411][b]Dobrovitz Máté - 2017.03.26. 17:40[/b][/url]

A zsebében ökölbe szorul a keze a reakcióra. Nem fér össze a lány nevetésével az, amit ő aznap éjjel, és utána átélt. Legszívesebben rákiabálna, hogy azonnal hallgasson el, mert ebben semmi vicces nincs. De minderről csak a tekintete árulkodik, legalább is még most. Tudja, milyen nehéz ez, a hátra maradottak legalább annyira szenvednek, mint azok, akik kimennek a frontra. Mert egyikük sem tudhatja, vajon melyil lesz az utolsó. Ő nem félt soha a haláltól, Ákos is így volt vele, inkább az életben maradás volt számukra mindig a nagyobb kihívás. Szinte soha nem hibáztak. Csak akkor éjjel. És a hibájukért most ő vezekel, úgy tűnik, nem is kicsit. Mikor eldöntötte, hogy ő maga fog idejönni, bele sem gondolt abba mi várja itt. A lány iránt érzett tiszteletből azonban nem akarta, hogy idegen arcok rontsanak rá, vag  ami még rosszabb levélben közöljék vele a dolgot, úgyhogy szonte adta magát a dolog, hogy ő fog jönni. De amit itt lát, az váratlanul érte. Mégis ki a fene vicelne a halállal?
- Hagyd abba, ez nem vicces.
Megfeszül az állkapcsa, aztán lehunyja a szemét es vesz egy mély levegőt. Nem kellene ilyen keménynek és távolinak lennie. Barátként van itt, nem pedig a rossz hír hozójaként.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=670413#post670413][b]Csizmazia Hajna - 2017.03.26. 17:44[/b][/url]

Értetlenül áll Máté előtt, akinek ábrázata csak feldühíti. Ha mindaz, amit mond igaz, akkor nem így kellene itt állnia. Túl egyszerűen ejti ki a szavakat, pont úgy mint aki már túltette magát az egészen. Ez a tény még jobban felidegesíti és szíve szerint azzal kezdene, hogy a vízbe löki a hírhozót.
- Te rohadék - felemeli a hangját és egy lépést közelebb lép. - 4 hónap kellett ahhoz, hogy idetold a képedet és ezt közöld velem? - könnyeknek nyoma sincsen. Dühös, kezével elkezdi ütni Máté mellkasát, az se érdekli ha cserébe visszakézből kap egy pofont. - 4 hónap   - még mindig üti a másikat, képtelen túl tenni magát ezen a dolgon. Perceken keresztül néma, de keze folyamatosan jár, az ütéseinek ereje jelenleg csekély, egy katonának meg se kottyanhat. Mikor ereje elfogy kezét a férfi vállára csúsztatja és megsemmisülve néz rá. - Egy szemétláda vagy - csalódottan sziszegi a szavakat, ajkait összeszorítja. Küzd azzal, hogy  sírni lássák, ő ezt nem engedheti meg magának.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=670415#post670415][b]Dobrovitz Máté - 2017.03.26. 17:50[/b][/url]

Úgy tűnik lassan kezd realizálódni Hajnában a helyzet súlyosságá. Meg sem rezdül, mikor közelebb lép, a mondandója sem hatja meg túlságosan. Aztán mikor elkezdi ütni a mellkasát épp csak nem sóhajt fel fáradtan, viszont hamar megunja, úgyhogy elkapja a lány mindkét kezét és határozottan megszorítja a csuklóját.
- Egy hete jöttem haza. Egy hete, Hajna. Hazaküldtek, mert megsérültem. Jobb lett volna, ha egy levélből tudod meg? Egy katonai táviratból? Eljöttem, mert tartottalak annyira, hogy kérdezhess. De ha nem fejezed be ezt a vislekedést akkor  itt hagylak.
Megpróbál úgy helyezkedni, hogy a szemébe tudjon nézi. Igyekszik nyugodt hangot ütni meg, felesleges lenne az, ha ő is felhúzná magát. A kiabálás nem vezet sehová. Talán ez a normális reakció, talán nem. Fogalma sincs, az ő világába azonban ez nem fér bele. Ha az ő halálát reagálná le így valaki, biztosan visszajönne kísérteni, de most nem róla van szó. Nála sokkal fontosabb embert veszítettek el mind a ketten. Hajna reakciója kizökkenti, de csak mert korábban nem így képzelte el a helyzetet. A szerencse azonban az, hogy ő két lábbal áll a földön, határozott én nyugodt. Jelenleg most erre van szükség.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=670421#post670421][b]Csizmazia Hajna - 2017.03.26. 17:55[/b][/url]

Kezeit rángatva próbálkozik kiszabadulni a szorításból. Az érintéstől való viszolygása jelen helyzetben annyira felerősödik, hogy legszívesebben leüvöltené a katona fejét. Azonban látja, hogy bármit mond az hasztalan, ezért kezeit becsúsztatja a kabátja zsebébe és lép párat hátra felé.
- Szerinted mégis hogyan kellene viselkednem? A nyakadba ugorjak, mert tök jó, hogy te itt vagy? Attól jobb lesz? - tényleg nem érti, hogy mégis hogyan kellene viselkednie. Hogy reagál az ember, ha közlik vele, hogy meghalt az utolsó személy, akit a családjának mert nevezni?
- Vagy azt kellene most a fejedhez vágom, hogy bárcsak te lettél volna ott helyette? - a világért se mondaná ilyent, még akkor se ha ez az igazság.
- Esetleg hagyjalak itt és keressek valaki szerencsétlent, akin levezetem az dühömet? - tekintete elsötétül, hiszen nem rég fejezte csak be a 3 éve elhunyt apja utáni dühöngést, aminek következtében volt olyan, aki élete végéig megsérült. Nem akar megint erre a szintre jutni, de hát ugyan mi mást tehetne?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=670424#post670424][b]Dobrovitz Máté - 2017.03.26. 18:00[/b][/url]

Amint Hajna visszahúzódik, ő is így tesz. Ismét kihúzza magát, a kezeit a háta mögé teszi, pihen. Legalábbis úgy, ahogy parancsolni szokták. Közben persze figyel, igyekszik magához képest emberibb lenni, de nehezen megy, kikészíti a rikácsolás, legalábbis ő annak éli meg. De igyekszik, az arca meg sem rendül.
- Nem telik el nap, hogy ne kívánnám én ugyanezt, szóval tedd meg. Hibáztass, szitkozódj, de soha ne vislekedj így. Egy katona nem tesz ilyet.
Hiába, katona családról van szó. Hajna erről nem feledkezhetne meg, még egy ilyen helyzetben sem, ahogy ő sem teszi, valószínűleg hibásan. Nem készült fel erre a helyzetre, soha nem csinált még ilyet azelőtt. Elgondolkodik, vajon mit kellett volna máshogy csinálnia, de nehezen megy neki.
- Ne menj el. Szeretném ha maradnál. Sétáljunk.
Kezével egy irányba mutat, kivár.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=670429#post670429][b]Csizmazia Hajna - 2017.03.26. 18:07[/b][/url]

Nevetségesnek tartja az egész helyzetet. Egyszerűen nem képes felfogni, hogy tud ilyen rideg viselkedést tanúsítani vele szemben a férfi. Érti ő, hogy erre nevelték, de ez már neki is sok. Ő maga se az érzelmek embere, de elvárhatónak tartja azt, hogy egy halálhírhozója egy minimális együttérzést erőltessen magára, Mátén viszont egyáltalán nem ezt látja.
- Én nem vagyok katona - dühösen sziszegi a szavakat. Miért kellene úgy viselkednie, mint egy katonának? Tény hogy eddigi életének nagyobb felét ilyen terepen töltötte, de ő nem állt be, ezért nem lehet felróni neki, ha lányként viselkedik, néha.
- Nem. Itt maradunk és elmeséled az egészet, minden egyes, fájdalmas pillanatot elmondasz és közben megjátszod, hogy tényleg érdekel mi van velem - tekintetét belefúrja a másikéba, ezzel jelezvén, hogy ő ettől az elhatározástól bizony nem hárít. - Ne állj úgy, mint a seregben. Nem ott vagy. Ez a beállás számomra olyan idegesítő, mint neked a sipákolásom  - Nem akarja elhinni, hogy Máté ennyire merev lenne, kell lennie valahol egy lazább énjének és most azt kellene előkaparnia, ha valóban barátként jött.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=670441#post670441][b]Dobrovitz Máté - 2017.03.26. 18:41[/b][/url]

- Kaptál kiképzést. Ismered a szabályokat. Tudod mi a következménye, ha megszeged őket. Apád nem örülne ha ezt látná.
Egyelőre nem lazít a testtartásán, továbbra is érzéketlen és hideg. Szörnyen viselkedik a lánnyal, nem ezt érdemelé, de másra nem képes, a viselkedés ezt váltja ki belőle. Csak még jobban elzárkózik.
- Kezdelek megunni.
Hirtelen megelevenedik, Hajna mögé sétálva megfogja a vállát a másik kezével az előttük lévő irányba mutat.
- Fogod a csinos kis hátsód és elindulsz arra, és akkor elmesélek mindent. De amíg ezt csinálod, nem mondok semmit. Mikor lettél ilyen neveletlen?
Mobdandója végeztével lök egyet a lányon, épp csak megtaszajtja, hogy elinduljon. A mozgás jót tesz. Ha több dologba kell enegriát ölni, megoszlik, ahogy a figyelem is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=670444#post670444][b]Csizmazia Hajna - 2017.03.26. 18:44[/b][/url]

- Magasról teszek arra, hogy mit kaptam és mit nem. Nem vagyok katona - hangja ismét dühös, elege van ebből az ostobaságból. Ő egy normálisnak nem mondható lány, aki nem akar korlátok között tespedni.
Amint megérzi vállain az idegen érintést, teste megfeszül és könyökével egy ütést kezdeményez, nagyjából a férfi gyomorszája környékére.
- Ne érj hozzám. Nem vagyok képes elviselni egy idegen érintését - nem néz rá, felesleges cselekedetnek gondolja. Sőt már az egészet annak érzi.
- Képzeld miután jött két katona és közölte hogy meghalt az apám, rohadtul nem volt kedvem ahhoz, hogy bárkinek is engedelmeskedjek - a lökésnek köszönhetően lép egyet előre, de esze ágában sincsen úgy cselekedni, ahogy uraság parancsolja.
- Akkor tartsd meg magadnak a dolgot, mert én nem megyek veled sétálgatni. A végén engem is megölsz  - miután elhagyta a száját az utolsó mondat, megtorpan. Félve tekint a másikra, ha nem Máté állna itt elkezdene szabadkozni a szavai miatt, de vele szemben eléggé tehetetlennek érzi magát jelenleg.
- Azt hiszem jobb ha eltolom innen a csinos hátsómat, mert nem fogunk egyről a kettőre jutni - lemondóan sóhajt egyet és most már szembe fordul a katonával.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=670457#post670457][b]Dobrovitz Máté - 2017.03.26. 19:01[/b][/url]

Hihetetlen. Tényleg az. Hogy lehet valaki ennyire neveletlen? A legutolsó emléke az, hogy Hajna egy viszonylag kiegyensúlyozott, kifejezetten ügyes lány. Erre itt előtte áll egy kamaszkorból visszamaradt frusztrációkkal teli húszéves. Felháborító. Amint megérzi a könyökét kellően mélyen a gyomrában felhorkant. És inkább kettőt hátra lép, nem akarja bántani, viszont elismerni sem, hogy ügyes húzás. Mérgében fújtat, nem akar vitatkozni, nincs hozzá hangulata, szó nélkül hagyja. Nem ezért jött ide. Nem erre számított, nyilvánvaló, hogy meglepődött, de azért azt is el kell ismernie, hogy nem volr elég felkészült, hogy talán ez a természetes reakció és ő vár Hajnától túl sokat. Már éppen ott tart, hogy megadja magát és bocsánatot kér. Ám amikor elhagyja Hajna száját a gyilkos mondat megdermed, majd mielőtt a lány egyáltalán befejezhetné a mondandóját, megfordul és szó nélkül elindul a falu felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=670460#post670460][b]Csizmazia Hajna - 2017.03.26. 19:12[/b][/url]

Úgy tűnik, hiába jártatja a száját, Mátét egyáltalán nem érdekli az, hogy mi mondanivalója van. Pedig aztán tudná ám még fokozni a szavait, bár azt be kell látnia, hogy talán jobb lenne kevesebb indulattal közeledni egy régi ismerős felé.
- Pont úgy viselkedsz most te is, mint egy hisztis kis… - utána kiabál, bár nem gondolja, hogy ennek sok értelme van. Mivel a férfi a falu felé veszi az irányt, ő inkább a maradás mellett dönt. Nem törődve azzal, hogy most még talán egy kissé hideg lehet a föld, lassan leereszkedik és leül. Lábait felhúzza, könyökeivel megtámaszkodik rajtuk és fejét tartja csak bámulja a tavat. Gondolatai túl kuszák, nem lenne képes most senkivel sem kommunikálni. Már üvölteni sincsen se kedve, se energiája. Az eddigi dac tovaszáll és nyugtalanság lép a helyére. Ő csak tudni akarta volna, hogy mi történt a bátyjával, de erre semmiféle választ nem kapott. Nem akarja elhinni, hogy tényleg egy ilyen érzéketlen alakot küldenek oda bárkihez is, hogy átadjon egy ilyen hírt. Ez egyszerűen nonszensz.