Minden valamire való tónak van stégje, még akkor is, ha csak picike. Így hát, a falubéli tónak is van egy. A faépítmény első látásra talán veszélyesnek tűnhet, de masszívan állja a sarat már évek óta. Jó idő esetén ki lehet rá ülni, lehet rajta napozni, vagy be lehet ugrálni a vízbe. Vannak olyanok is, akik a szenvedélyüknek hódolva hosszú órákat ülnek csöndben rajta, egy pecabot fölött. A lényeg, hogy mindenki kihasználja, 8 évestől a 80 évesig. Mindezek mellett a stég remek találkahely, gyakran látni szerelmeseket édesen elbeszélgetni rajta.

Czettner L. Zora munkája

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=670402#post670402][b]Dobrovitz Máté - 2017.03.26. 17:15[/b][/url]

Az ágy, az ágy borzalmas. Túl nagy a csönd, aminek a hatására minden apró neszre felkel. A sötétség is roppantul zavarja, túl sötét van, sehol az éjjeli fény. Hetekkel korábban még nem tudott ilyen nyugodtan aludni, de az mégis megnyugtatta. Most pedig itt van ez. Már alig várja, hogy visszamehessen, de egyelőre nem lehet. Gyógyulnia kell. Kár, hogy az idegen légiónak nincs tudomása arról, hogy ő nem csak egy különlegesen kiképzett alakulat tagja, hanem varázsló is. Szinte soha nem érte sérülés bevetésen, legalábbis nem tudtak róla, mert ha baj volt, ott volt a pálcája. Így hamar fentebb lehetett jutni a ranglétrán. Tíz év. Tíz év után először kényszerül visszajönni Magyarországra, de már most utálja. Több okból kifolyólag is, az egyik, hogy rossz hírt hozott. Húzta a dolgot ameddig tudta, de elkerülhetetlen volt a találkozás Hajnával. Kislányként élt az emélekzetében, így nem tudta, mire számítson. Baglyot küldött neki, nem akart rárontani, inkább fokozatosan közelített hozzá. Legutóbb azt írta meg neki, hogy a faluba jön, szeretne vele találkozni. Még ködösen élt az emlékében ez a hely, így nem érezte magát olyan elveszettnek, mikor a falu szélén a stég felé sétált. Remélte az emlékezete jó irányba hozza.
Mikor megérkezett, körbe kémlelt, attól tartva, hogy valaki figyeli. Ezek a szokásai nem múlnak, túl sokat vívta a muglik háborúját, ez pedig meglátszott a tekintetén, behálózta, szinte megmérgezte az elméjét. Azonban hiába kémlelt, teljesen egyedül volt, egyelőre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=670405#post670405][b]Dobrovitz Máté - 2017.03.26. 17:24[/b][/url]

Tehetetlenségében zsebre vágja a kezeit. A várakozás, a türelem soha nem volt az erős oldala. Igaz, sokat tanult az évek alatt, de ennek a helyzetnek köze sem volt a bevetésekhez. Valamilyen elcseszett szempontból ez sokkal rosszabb volt. Nem akart érzéketlen lenni, de az érzelmek messze álltak tőle, elhagyta őket a húszas évei elején  az pedig nagyon régen volt. Közel a  harminchoz már rendbe kellene tudni tennie magát.
Hirtelen fordul a közeledő léptek hangjának irányába, egy pillanatig ismét a fronton érzi magát de rá kell jönnie, hogy nem ott van. Mikor észbekap megrázza fejét, megdörgöli a szemeit és inkább a közeledő lányra koncentrál. Mikor közelebb ér, már nem olyan a biztos a 'lány' szóban. Meglepő módon egy kész nő áll előtte, ettől pedig össze is zavarodik.
- Szia Hajna.
Köhint egyet, majd kihúzza magát inkább, szokása szerint. Megint merev lesz, ahogy a pillanatnyi zavar után észhez tér.
- Te pedig megnőttél.
Viszonozza a mosolyt, bár nem túl őszinte, azért próbálkozik.
- Nem látogathatok meg egy régi ismerőst?
Kérdőn vonja fel a szemöldökét, annyira igyekszik, de nehezen megy neki.
- Nagyon hasonlítasz Ákosra, le sem tagadhatnátok, hogy testvérek vagytok.
Olyan régen látta már a barátját. Hiányzik neki, de ezt nagyon nehezen vallja be, még magának is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=670407#post670407][b]Dobrovitz Máté - 2017.03.26. 17:29[/b][/url]

- Hahh...
Keserűen felnevet, miközben megvakarja a több napos szakállát ami már túl sok ideje díszeleg az arcán. Nem volt hangulata nekiállni, a lelki állapotát tökéletesen tükrözi zilált külseje. Nincs jó kedvében. De hogy is lehetne? Itt áll előtte egy nő, akit valaha kislányként ismert, és nem hajnaldó korához mérten viselkedni vele és megtisztelni azzal, hogy őszintén elmondja neki miért van itt.
- Ne kérd ki magadnak az itt létemet, nem szolgáltam rá erre a stílusra.
Kissé lenéző a tekintete, de a hangja hideg, érdektelen. A női hiszti távol áll tőle, s bár még nem tartanak ott, a célozgatások nincsenek ínyére.
- Nem, az nincs neki.
A tekintetük viszont ugyanaz. Ez pedig csak még inkább megnehezíti a dolgát. Képtelen arra, hogy vígaszt adjon, ezért odázza annyira a hírt, de úgy tűnik Hajna lecsap rá, ez pedig kellemetenül tölti el.
- Elesett Hajna. Négy hónapja. Az egyik éjszakai bevetés közben találat érte a fedezéket. Nem tudtam kihozni. Nagyon sajnálom.
Most először mutat érzelmeket, egyszerre jóval többet, mint kellene. Harag, csalódás, méreg, tehetetlenség. Bánja, hogy ilyen körülmények között kell pont tőle megtudnia, ráadásul így.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=670411#post670411][b]Dobrovitz Máté - 2017.03.26. 17:40[/b][/url]

A zsebében ökölbe szorul a keze a reakcióra. Nem fér össze a lány nevetésével az, amit ő aznap éjjel, és utána átélt. Legszívesebben rákiabálna, hogy azonnal hallgasson el, mert ebben semmi vicces nincs. De minderről csak a tekintete árulkodik, legalább is még most. Tudja, milyen nehéz ez, a hátra maradottak legalább annyira szenvednek, mint azok, akik kimennek a frontra. Mert egyikük sem tudhatja, vajon melyil lesz az utolsó. Ő nem félt soha a haláltól, Ákos is így volt vele, inkább az életben maradás volt számukra mindig a nagyobb kihívás. Szinte soha nem hibáztak. Csak akkor éjjel. És a hibájukért most ő vezekel, úgy tűnik, nem is kicsit. Mikor eldöntötte, hogy ő maga fog idejönni, bele sem gondolt abba mi várja itt. A lány iránt érzett tiszteletből azonban nem akarta, hogy idegen arcok rontsanak rá, vag  ami még rosszabb levélben közöljék vele a dolgot, úgyhogy szonte adta magát a dolog, hogy ő fog jönni. De amit itt lát, az váratlanul érte. Mégis ki a fene vicelne a halállal?
- Hagyd abba, ez nem vicces.
Megfeszül az állkapcsa, aztán lehunyja a szemét es vesz egy mély levegőt. Nem kellene ilyen keménynek és távolinak lennie. Barátként van itt, nem pedig a rossz hír hozójaként.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=670415#post670415][b]Dobrovitz Máté - 2017.03.26. 17:50[/b][/url]

Úgy tűnik lassan kezd realizálódni Hajnában a helyzet súlyosságá. Meg sem rezdül, mikor közelebb lép, a mondandója sem hatja meg túlságosan. Aztán mikor elkezdi ütni a mellkasát épp csak nem sóhajt fel fáradtan, viszont hamar megunja, úgyhogy elkapja a lány mindkét kezét és határozottan megszorítja a csuklóját.
- Egy hete jöttem haza. Egy hete, Hajna. Hazaküldtek, mert megsérültem. Jobb lett volna, ha egy levélből tudod meg? Egy katonai táviratból? Eljöttem, mert tartottalak annyira, hogy kérdezhess. De ha nem fejezed be ezt a vislekedést akkor  itt hagylak.
Megpróbál úgy helyezkedni, hogy a szemébe tudjon nézi. Igyekszik nyugodt hangot ütni meg, felesleges lenne az, ha ő is felhúzná magát. A kiabálás nem vezet sehová. Talán ez a normális reakció, talán nem. Fogalma sincs, az ő világába azonban ez nem fér bele. Ha az ő halálát reagálná le így valaki, biztosan visszajönne kísérteni, de most nem róla van szó. Nála sokkal fontosabb embert veszítettek el mind a ketten. Hajna reakciója kizökkenti, de csak mert korábban nem így képzelte el a helyzetet. A szerencse azonban az, hogy ő két lábbal áll a földön, határozott én nyugodt. Jelenleg most erre van szükség.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=670424#post670424][b]Dobrovitz Máté - 2017.03.26. 18:00[/b][/url]

Amint Hajna visszahúzódik, ő is így tesz. Ismét kihúzza magát, a kezeit a háta mögé teszi, pihen. Legalábbis úgy, ahogy parancsolni szokták. Közben persze figyel, igyekszik magához képest emberibb lenni, de nehezen megy, kikészíti a rikácsolás, legalábbis ő annak éli meg. De igyekszik, az arca meg sem rendül.
- Nem telik el nap, hogy ne kívánnám én ugyanezt, szóval tedd meg. Hibáztass, szitkozódj, de soha ne vislekedj így. Egy katona nem tesz ilyet.
Hiába, katona családról van szó. Hajna erről nem feledkezhetne meg, még egy ilyen helyzetben sem, ahogy ő sem teszi, valószínűleg hibásan. Nem készült fel erre a helyzetre, soha nem csinált még ilyet azelőtt. Elgondolkodik, vajon mit kellett volna máshogy csinálnia, de nehezen megy neki.
- Ne menj el. Szeretném ha maradnál. Sétáljunk.
Kezével egy irányba mutat, kivár.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=670441#post670441][b]Dobrovitz Máté - 2017.03.26. 18:41[/b][/url]

- Kaptál kiképzést. Ismered a szabályokat. Tudod mi a következménye, ha megszeged őket. Apád nem örülne ha ezt látná.
Egyelőre nem lazít a testtartásán, továbbra is érzéketlen és hideg. Szörnyen viselkedik a lánnyal, nem ezt érdemelé, de másra nem képes, a viselkedés ezt váltja ki belőle. Csak még jobban elzárkózik.
- Kezdelek megunni.
Hirtelen megelevenedik, Hajna mögé sétálva megfogja a vállát a másik kezével az előttük lévő irányba mutat.
- Fogod a csinos kis hátsód és elindulsz arra, és akkor elmesélek mindent. De amíg ezt csinálod, nem mondok semmit. Mikor lettél ilyen neveletlen?
Mobdandója végeztével lök egyet a lányon, épp csak megtaszajtja, hogy elinduljon. A mozgás jót tesz. Ha több dologba kell enegriát ölni, megoszlik, ahogy a figyelem is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=670457#post670457][b]Dobrovitz Máté - 2017.03.26. 19:01[/b][/url]

Hihetetlen. Tényleg az. Hogy lehet valaki ennyire neveletlen? A legutolsó emléke az, hogy Hajna egy viszonylag kiegyensúlyozott, kifejezetten ügyes lány. Erre itt előtte áll egy kamaszkorból visszamaradt frusztrációkkal teli húszéves. Felháborító. Amint megérzi a könyökét kellően mélyen a gyomrában felhorkant. És inkább kettőt hátra lép, nem akarja bántani, viszont elismerni sem, hogy ügyes húzás. Mérgében fújtat, nem akar vitatkozni, nincs hozzá hangulata, szó nélkül hagyja. Nem ezért jött ide. Nem erre számított, nyilvánvaló, hogy meglepődött, de azért azt is el kell ismernie, hogy nem volr elég felkészült, hogy talán ez a természetes reakció és ő vár Hajnától túl sokat. Már éppen ott tart, hogy megadja magát és bocsánatot kér. Ám amikor elhagyja Hajna száját a gyilkos mondat megdermed, majd mielőtt a lány egyáltalán befejezhetné a mondandóját, megfordul és szó nélkül elindul a falu felé.