Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Sok mindent átéltek már együtt, mondhatni csak egymásnak voltak. Jó, Lilla egy fokkal szerencsésebb volt, mint Júlia, és talán ezért is óvta őt mindig jobban. Mintha a nővére lett volna, csak közben mégis a legjobb barátnője maradt.
- Mi az hogy... - kuncogott a lány, és ujjai a sörös üveg nyakán táncoltak, hol jobban ráfogva, hol gyengéden elengedve. - Az ablakon ugrottál ki! A trükkössel egyetemben - világosította fel Lilla. Olyan érzés volt ez neki, mintha egy újszülöttnek kéne megmutatnia a világot. Furcsán viszketett tőle a bőre alatt a hús, főleg mivel képtelen volt rájönni, hogy mi történhetett.
- És nem volt senki, aki követett volna? Rád támadt? Semmi? - kérdezte a lány egymás után, mintha éppen kihallgatná barátnőjét. Puffogott egyet, és újra meghúzta az üveget. Ha ezt tudja, talán valami erősebbet kér ki. Vodkát, amitől ő is elfelejti, hogy ez éppen megtörténik.
- Hoho kislány. Még seprű nélkül is menni fog - mosolygott már-már büszkén. - Na, húzd fel. Elviszlek a spanomhoz. Ő csinálta neked először is, biztos megvan még neki a minta - nyúlt a kalapért, és visszatette a helyére. Nem is nagyon szeretett nélküle lenni, talán ha képes lett volna, az összes pénzét rájuk költötte volna.
Felhúzta a maradék italt, és a szoknyája egyik redőjéből egy kétezrest húzott elő, és ledobta az asztalra. - El kell mennünk Pécsre. Még jó, hogy tíz perc múlva indul a busz - nézett a karórájára Lilla. Az egyetlen családi relikvia, amelyet nagy becsben tartott. Mindig pontosan járt, és egy olyan bizniszben, mint ami az övék, szükség volt rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

A férfi az asztalánál ülve dolgozik, ám tekintete egyre gyakrabban rebben az órára. Abigél még nem ért vissza az ispotályból, pedig egészen biztos benne, hogy vaklárma az egész. Talán nem is történt baja, csak Ballay-val akar megint hetyegni, ahogy tette akkor is. Ki tudja, talán a gyermek sem az övé, elvégre olyan, mintha a fekete özvegyet magát vette volna feleségül. Mégsem tehet róla, hogy teljesen megbabonázta a nő és vágyódik utána, egyszerűen belefúl a féltékenységbe, ami belsőjét szakítja ketté. Üvölteni akar, törni és zúzni, de édesanyja jó embernek nevelte. A mellette lévő vodkás üvegért nyúl, hogy egy újabb kortyot húzzon le belőle, amikor léptek zaját hallja a folyosón. Világosan megmondta, hogy senki se zavarja, nem óhajt beszélni egyetlen szolgájával sem, különben sem az a dolguk, hogy helikopterként repkedjenek a feje felett, miközben aggódó, sajnálkozó pillantásokat vetnek rá.
- Áhh, Ballay! - mímelt jó kedvvel tárja szét a karját, ezzel egy időben a kezében fogott italt lecsapja az asztalra, melynek koppanása a szobában visszhangzik. - Minek köszönhető ez a kétes öröm? Csak nem együtt háltál a feleségemmel? Jut eszembe, gondolom semmi baja, mikor jön haza? - vad vigyorral arcán, mint akinek sejtelme sincs a valóságról - vagy szimplán csak elvesztette a maradék józan eszét - várja, hogy kidobhassa ezt a férget az otthonából. Abigéllel boldogan élhetnének, illetve élhettek volna, ha nem jelenik meg ez a senkiházi, ám nem képes felfogni, hogy senkinek nincs rá szüksége, legkevésbé a nőnek. De majd ő gondoskodik arról, hogy többé eszébe se jusson a ház közelébe jönni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Ezt nem te döntöd el, ő az én feleségem, nem a tiéd! - harag gyúl benne is, főképp ezen szavak hallatára. A gennyedző borzalom bugyog szájában, hogy egyszer csak kitörhessen belőle és minden savat Ballay-ra hányjon. Ízlelgeti még ugyan, de pontosan jól tudja, hogy előbb-utóbb kimondja a végzetes szavakat, amivel aláírja a halálos ítéletét.
A szavak azonban előbb jutnak el tudatáig. Szóval igaz. Végignézve Benedeken maga is láthatja, milyen állapotban van: zilált, véres, lehelete pedig nem kevés whisky elfogyasztásáról árulkodik. Kivételesen nem hazudott, ő pedig nem hitt neki és hagyta, hogy a felesége egyedül szenvedjen. Teljesen leblokkol, minden egyes lökésnél hátrébb és hátrébb tántorodik, még az ellen sem tesz semmit, hogy erőszakkal a falhoz nyomják. Ekkor viszont legalább már feléled benne a férfiasságnak egy cseppnyi szikrája, arca eltorzul az erőlködéstől és a dühtől. Mindennek Ballay az oka.
- Miért is mentem volna, mikor te, a hős lovag, aki végig kúrta a fél országot, mellette vagy? - ellöki magától a férfit, mielőtt az úgy dönthetne hogy elereszti. - Nem válok el tőle, minket csak a halál választ el és az nagyon messze van Ballay. Nem kapod meg Abigélt - készül arra, ami történni fog, így kitér az ütés elől, ami elsuhan mellette a levegőben, a viszonzás viszont nem marad el, azonnal a férfire veti magát és elterülnek a földön. Megpróbálja leszorítani, bár nem kétséges, hogy Benedek jóval erősebb nála, mégis, öklét lendíti a magasba, hogy az alatta fekvő arcát célozza meg.
- Mert te minek tekintenél rá? Neked is csak egy kibaszott trófea, addig kell, amíg megdugod. Nem történt meg? Akkor álljak el az útból, mert az elkényeztett aranyvérű kisfiú azt óhajtja, sőt parancsolja! Nem mindenki ugrál úgy, ahogy te fütyülsz. Ha nem próbálod meg elcsábítani, ha nem férkőzöl be a házasságunkba, A GYEREKEM MÉG MA IS ÉLNE - artikulálatlanul üvölti a másik arcába, feje teljesen vörös, láthatóan elborult az agya. - A te kibaszott hibád, hogy halott a gyerekem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Hogy veszed a bátorságot, hogy ítélkezz felettem, éppen te?! Lehet, hogy először a saját házad táján kellene rendet raknod Ballay, mert én mondom, igen sok mocskot tudnál kisöpörni onnan - egy ilyen párbeszéd után bármely józan, s pláne kevésbé józan férfi agya elborulna, nem csoda hát, hogy egyikük sem bír magával. Gábor egyszerre kívánja kiköszörülni a csorbát összefoltozott becsületéért, másrészt szándékában áll az Abigél feletti tulajdonjogát kinyilvánítani. Nekiront Benedeknek, afféle visszavágásként és a földre teríti, hogy aztán öklével újra és újra megkínálhassa azt a csinos pofiját. Talán ezért szeretik ennyire a nők, talán ezért kezdett hozzá vonzódni Abigél, ám végső soron Gáborhoz ment feleségül, tehát mindent egybevéve ő a jobb party. Legalábbis a férfi hajlamos ezt képzelni és szemet hunyni az igazság felett.
Csakhogy a kocka fordul és Ballay keveredik felülre, így véve revansot a korábbi ütlegelésért. Az első ütése nem talál, melyet okozhat a verés miatti elhomályosult látása, azonban a többi egytől egyig a jó helyre érkezik. Gábor orra, arca és állkapcsa bánja, ajka felreped és érzi a fémes ízt szájában. Felelni amúgy sem tudna, a fájdalom eltompítja érzékelését, füle is mintha csengeni kezdene, Benedek szavai távolinak hatnak. Oldalra billen feje, úgy nézi gyűlölete tárgyát, légzése kimondottan hangos, szinte szörcsögő. Sajnos nem vigasztalja a tény, hogy a másik külseje sem épp makulátlan, főleg azután, hogy találkozott Gábor öklével, elvégre akkor lehetne diadalmasnak nevezni kettejük párharcát, ha ő kerül ki belőle győztesen.
- Hchh - valami horkanásféle hagyja el ajkait, s még így, hogy bőréből lassan csordogál a vér és minden arcizma fáj, egy apró mosolyra azért futja. - Még ha így is lenne, nem mentheted meg. Engem választott és nem téged, ami jogosan sérti férfiúi büszkeséged... Gyűlölhetsz, megvethetsz, de amint megkapod, el fogod dobni, ő pedig csak arra fog gondolni, "bárcsak jó lettem volna Gáborhoz". Te senkiházi féreg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Ha az ember patkányok között él, egy idő után ő is azzá válik, akár akarja, akár nem. Amint az ajtó nyílt, tudta, össze kell szednie magát, mert a nyikhaj, aki éppen beteszi a lábát a lakásnak nem mondható lyukba, nem szarral gurigázik - rendes patkányként inkább menekült volna. Pedig a bottestű senkinek nem lett volna joga akkor sem ennyire kibaszni vele, aminek a súlyát azóta is viseli, de rájött, jobb, ha engedelmeskedik, mert szinte biztos abban, hogy a faszfej nem egyedül dolgozik.
A piszkos tükör előtt simítja lefelé szakállát, a fésűt ugyan kezébe veszi, de végül vállat vonva dobja félre, és vendégei tiszteletére a legtisztább ruháit húzza fel. Megrángatja a trikó alját, mintha csak öltöny lenne rajta, morran egyet, végül rántja fel az ajtót. Amint kilép a szobából a megbűvölt jegyzettömb és a toll emelkedik fel és szegődik a férfi nyomába.
Fejét ingatja meg a kérdésre. Talált ő lószart abból a kettő mondatból, amit a nyikhaj osztott meg vele. Végre feléjük fordulva állapodik meg tekintete a lányon, aki kicsit jobban felé van tolva. Csoda, hogy nyála nem csöppen el, alhasában mozdul meg valami - ami igen gusztustalannak tudható be, maradjunk ennyiben -, ajkai ó-t formáznak, feje is mozdul mellé: igen, a férfi némán füttyent egyet, hogy utána ocsmány vigyor kerüljön a képére. A jegyzettömbnek int, a toll azonnal írni kezd:
"Honnan szalajtottad? Kiadó?"

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Mi sem prezentálja jobban gyávaságát, mintsem az, hogy az üzenet leírása után, de meglátva a rellonos arcán átsuhanó sötét árnyat, nyakát behúzva, felemelt kezekkel hátrál egy lépést. Ennek eredményeképpen esik hátra, hatalmas zajjal ér földet a súlyos test, egyik lába azon könyveken fennakadva, amiken elesett. Esze ágában sincs ezt a fenyegetést ismét üresnek venni: egyszer már benézte, azóta nincs a nyelve a szájában, szótlan tengeti mindennapjait. Nem lepődne meg, ha a fiú egy üvegben tárolná emlékként beszéléshez alkalmas szervét. Némán nyikkanva ül fel, megigazítja szemüvegét, majd a földről nézi a lányt, akinek derekára simul a nyikhaj keze. Faszfej. Ő meg bezzeg nem szórakozhat, mi? Régebben sokkal jobb volt, amikor neki is hozott nőket és nem tartotta meg őket saját magának. Azóta túl sok idő telt el, magának pedig képtelen keresni, hiszen pénze sincs rájuk.
A bemutatkozásnál fordul el durcásan a párosról. Csak oldalasan sandít vissza rájuk, majd ismét az ajtót pásztázza. Kapja be mindkettő. Nehezen tápászkodik fel, a végére hangosan szuszog, mint aki menten elájul, homlokán izzadság csillan meg.
"Kellenek a felmenőid, nagyjából az ük-ükszülőkig a családfád. Anélkül nem tudok elindulni semerre, kutatnom kell a családod után."
A jegyzettömb engedelmesen siklik a lány elé. Joseph vár, amíg biztosan elolvassa, majd irat tovább a tollal.
"Utána mindent tudnom kell az árnyékról? Elias azt mondta, egy árnyékról van szó. Szóval róla is beszélnünk kell majd."
Ismét a lány elé kerül a tömb, Joseph pedig izgatott lesz, ahogy meglátja a lány árnyékát különállóan mozogni. Szemei felcsillannak, mint egy gyermek, hangtalan sikkantva guggol le és bök az árnyékra, tehát inkább a padlóra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Előre tudhatná, hogy átgondolatlan a cselekedet, amit megtett. Idegen entitással találkozik, semmit nem tud róla, mégis veszi a bátorságot, hogy interakcióba lépjen vele. A böjtje meg is van.
Joseph teste megmerevedik, utána kezd el remegni. Tekintetéből pár másodperc erejéig eltűnik a fény, hideg verejték folyik végig halántékáról arcára, ott tömörül több csepp állánál. A fájdalom nem tűnik valósnak, mégis annak érződik, és a férfi szinte már tudja, hogy ez itt a vég. Másodpercei vannak csupán vissza, amivel párhuzamosan a toll is mozdul a tömb felett:
Hideg van. Fáj. Levegőt kap- Mi tört- Vége van.
Mellkasa szorul össze, ezzel egy időben koppan térde a járólapon, és végszóra szakítja át a toll a papírt, ami hangosan szakad át, majd mindkettő esik a földre, ahogy a mágia már nem éri őket. Úgy érzi évek telnek el, mire a hidegség érzete alább hagy, bár úgy tűnik, soha nem fog elmúlni. Így legalább lemarad a két fiatal interakciójáról, mert a féltékenység is marná a torkát, szerencsére jelenleg nagyobb gondja is van ennél.
Levegőért kapva, rémülten tápászkodik fel és a lehető legmesszebb kerül az árnyéktól, bár valamiért sejti, nem tudna elmenekülni előle, így a távolabb kerülés is maximum időnyerés lehet. Még mindig fénytelen tekintetét emeli a lányra, keze mozdul, így kerülnek ismét a levegőbe eszközei.
"Mindent tudnom kell. Írd le a családneved."
Lebeg pofátlanul valamennyire Elias és a lány közé a jegyzettömb.
"Mikor tapasztaltad először? Hogyan? Mikre képes?"

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Mindent tudni akar. Régen volt, hogy hasznosíthatta a tudását, legalábbis ilyen szinten. Aprócska átkok, rontások kerültek az asztalára a mai napig, de az, hogy ilyen nagy volumenű - és ismeretlen - dologgal foglalkozhasson, még minisztériumi éveiben adatott meg. Nyeregben érzi magát, mert tudja, Elias-nak nincs meg a gógyija, hogy rájöjjön bármire, így csak ő oldhatja meg. Vajon, ha megteszi, akkor a nyaka köré tekert hurok, ami évek óta fojtogatja, lazább lesz? Esetleg teljesen le is hullik? Csalóka ábránd, ahogy a kanapéra kiterült faszfejre néz. Túl sok minden van a tarsolyában, és hihetetlen, de a legtöbbről még csak nem is tud.
A leírt vezetéknév után a penna azonnal mozdul, hogy a lány szavait is levésse a papírra. Joseph bólogat, csillogó szemekkel hallgatja az előadást, bár okosabb nem lesz tőle, azt bevallja még magának is, de a körülötte lévőeknek biztosan nem. Mint elhangzott: túlságosan nyeregben érzi magát.
"Önállóan mozogni? Leválik rólad?"
Ez csak egyre érdekesebb, ahogy a kérdésekre választ is kap. Elképzelni sem tudja mivel áll szemben, de abban biztos: a kígyónak tervei vannak vele és nem lepi meg.
"Vannak önálló gondolatai? Arra enged következtetni, hogyha el tud tőled válni és bár nem fizikai, de mentális sérüléseket tud okozni, egy teljesen idegen entitással van dolgunk, ami megállja a helyét nélküled is. Milyen hatással van rád?"

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A penna végzi a dolgát, míg ő a bajsza alatt morog. Nem válik le róla, de alakot váltani tud és előszeretettel csinálja is. Hümmög, motyog és jól láthatóan beszél magában, míg a kérdései és gondolatainak kis része kerül le a papírra, míg a lány szavai teljes egészében. Ebből már tud gazdálkodni. Legalábbis azt hiszi, mert legalább van kiindulópont.
Sokkal több a negatívum eddig, mint a pozitívum. Szó nélkül fordít hátat a lánynak és kezd el kutakodni a nem messze álló könyv- és papír halomban. A legtöbb kötetet félre dobja, a lapok sercegése csak annyit sugall, hogy félre vannak tolva, míg egy vastag, kissé viseletes könyv nem kerül elő. Hümmögve nyitja ki, az ablakhoz sétál a tömzsi test, hogy a minimálisan beszűrődő fényben olvassa el a sorokat. Száját elhúzva fejezi ki nem tetszését, mert ez sem segít, ám ahelyett, hogy eldobná mérgében, a párkányra csúsztatja, a hónapok óta kiszáradt növény mellé.
"Tehát próbáltál vele kommunikálni? Hogy alakult?"
Ha próbált és nem sikerült jól, csupán annyit jelent, hogy az árnyék tudatos, és teljesen a markában tartja, nos... hordozóját. Ha így állunk kell lennie valami módnak, ami kordában tartja a lényt, és amire most telibe ránéz a férfi. Ismét leguggol, pedig gyomra szűkül össze, és a verejték csordogál gerince mentén, ahogy a pár perccel ezelőtti érzés ismét felüti a fejét, de őszintén szólva, jobban fél attól, mit kap, ha nem tesz meg 100%-ot ezért a lányért, de inkább a lényért, mint magától a lénytől. Ironikus.
A tömb mozdul és fordul az árnyék felé, ami csupán valóban egy árnyéknak tűnik a lány alakjával. Egyértelmű, hogy a következő szavak neki szólnak.
"A fény az ellenséged?"

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Minden szavát úgy írja a penna, mintha az élete múlna rajta. Őszintén, nem áll messze a valóságtól: bár nem az ő élete, hanem a tulajdonosáé, de majdnem ugyanaz.
Fél szemöldöke emelkedik meg az árnyék reakciójára. Tehát érti azt, amit mondanak neki, és olvasni is tud. Valószínűleg az alapvető képességek, a gazdatest miatt vannak elsajátítva, tehát, amit a lány tud, azt tudja az árnyék is. Ez igen fontos lehet, leírásra is kerül, azonban nem hagyja annyiban, bármennyire látható, hogy az árnyék meg van sértődve. Vagy csak túl büszke.
Válla felett sandít a nyikhajra, aki valószínűleg tényleg elaludt - és ettől mérhetetlen dühöt érez belül -, majd vissza az árnyékra. Egyetlen pillanatra fut át az agyán, hogy itt lenne az alkalma kamatostul visszafizetni azt, amit a rellonostól kapott, de el is veti. A fiú sokkal gyorsabb nála, és ki tudja, milyen fiolákat hord a zsebében - a dühe ettől még nem lankad, hogy lebeszéli magát a legnagyobb hülyeségről, ami csak eszébe juthat, hiszen ennyire ne érezze magát otthon az a pöcs! Fejét rázza meg. Az árnyék a lényeg, ami az ő érdeklődését is felkeltette.
A penna mozdul: "Ugye tudod, ha nem hagyod a gazdatested élni, rendesen aludni, előbb vagy utóbb meghal, és halsz vele? Jobban járnál, ha kommunikálnál."
Elég csak ránézni a megviselt lányra, valamint a nemrég elhangzott szavak sem arra engednek utalni, hogy minden szivárvány és póni kettejük között. Azonban, ahogy eddig ki lehetett venni, Aladár a saját érdekeit nézi - és mi más lenne a saját érdeke, mint életben maradni? Joseph kötve hiszi, hogyha a lány meghal, az árnyék túlélheti, így másik taktikát választ.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Az ember néha rosszul választ pályát, aztán kezében a diplomáját szorongatva jön rá, hogy sosem fog megélni idealista álmaiból. Sárkányszakértővel és bestiakutatóval Dunát lehet rekeszteni, az állatorvosihoz nyúlszivű volt, a folyamatos publikáláshoz vagy labormunkához nincs idegzete. Így aztán kiköt valahol, ahova úgy érintőlegesen be tudják suvasztani és mégse hal éhen a fizetéséből.
Hát valahogy így került a Minisztériumhoz Gáspár, aki kora reggeli kávéját szorongással issza tejszín helyett. Az emberek megrémítik, elvégre ezért akart lényekkel foglalkozni, de annyira azért nem elhivatott, hogy egész életében nyomorogni akarjon. Az itt töltött hónapok megedzették valamelyest, bár a legboldogabb akkor lenne, ha sosem kellene többé szót váltania senkivel, főleg nem olyanokkal, akik meg vannak győződve róla, hogy nincs elég bestia ezen a Földön és okvetlen ki akarnak tenyészteni valami új rémséget. Vagy akik rajta kívánják levezetni a frusztrációjukat, olyan szabályok és törvények miatt, melyeket nem ő hozott (és melyekre az sem lesz hatással, ha valaki a feletteséért üvölt).
Amikor azt hallja, hogy kint megáll a lift, egészen halkan maga elé sziszeg néhány szitkot. Az ajtó - természetesen- kopogás nélkül van rányitva, csak úgy besétál egy nő és egy férfi. Szerencsére van annyi rutinja, hogy mire megláthatják, már udvarias érdeklődés üljön az arcán.
- Jó napot. Mit óhajtanak?-*Ez a hanghordozás jellemző a vevőszolgálaton dolgozókra, amiben a kedvesség árnyékában mindig meglapul a halovány remény, hogy a belépők csak eltévedtek és útbaigazítást szeretnének.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Teljesen figyelmen kívül hagyja, hogy a lány arrébb lép az árnyékától, azonban arra felfigyel, hogy bár az árnyék nem mozdult, de nem vált le a testről. Halkan hümment, ahogy minden információ morzsát magába szív, amit csak kap az árnyéktól, aki éppen középső ujját mutogatja felé. Meg sem lepi, csak elhúzza a száját. A mutatványra kerekednek ki szemei, kicsit hátrébb is hőköl, majd jobban belegondolva, pár másodperc múlva vonja meg vállait.
"Valamiben meg kell halni."
Bár féli a halált, mint a kurva élet, de úgy van vele, hogy talán a határozottsága, ha más nem is, eltántorítja az árnyékot attól, hogy valóban komoly kárt tegyen benne. Véleménye szerint eddig is megvolt a képessége ahhoz, hogy megölje, mégsem tette meg, így... igyekszik azt mutatni, amit láttatni akar: a kemény és nem félős patkányt, hátha eredményt ér el vele.
Az árnyék láthatóan fordul el tőle, ő pedig felállva követi a mozgását, mert válla felett biztosan nem tud hátranézni - garantáltan egyensúlyát vesztve esne össze. Szemöldöke rebben meg, ahogy a lány haja mozogni kezd és az fordítani is kezd vele. Szeme kerekedik ki, a penna olyan gyorsasággal kezd írni, mint eddig még soha.
"Erő?" - a notesz a lány felé fordul, míg Joseph az árnyékra néz. "Mennyi idős vagy?" - fordul a tömb az árnyék felé, akit a lány valamiért Aladárnak nevez. A hideg rázza ettől a névtől, valahogy tiszteletlennek tartja a lénnyel szemben, de nem szól. Nem tud, és nem is merne, amíg a kígyó köztük terpeszkedik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Mindent összevetve, úgy érzi, ő van nyeregben. Fogalma sincs arról, mekkorát téved valójában, de amíg elhiszi, őszintén megmondom, áldásom rá. Ebben az esetben a hit tökéletes alapot ad arra, hogy Joseph az eszét használja, ami még megmaradt neki az ivástól, mintsem mást, amire először gondolt, amikor meglátta az előtte álló lányt. Hasznot kell abból húznia, amit a kígyó tett elé, és nem is rest ezt megtenni. Ki tudja? Talán még kap is a jutalomból valamennyit, és végre visszatérhet minden a régi kerékvágásba.
A hideg rázza ki, a félelem lesz úrrá rajta, ahogy az árnyék a lány lelegyintése után felé kezd kúszni, majd felfelé a falra. És ugyanazt mutogatja. A gondolat hirtelen fogalmazódik meg a fejében, gonoszkás vigyor kerül arcára.
"Erőt akarsz. És neke-, akarom mondani nekünk ez miért éri meg?"
Csak egyetlen pillanatra néz hátra, a kígyó irányába, mintha az képes lenne olvasni a fejében, vagy egyáltalán olvasni úgy, hogy nem is látja a tömböt, mert az az árnyék felé van fordítva. Fél tőle, és nem véletlenül. Azonban hamar összekapja magát és fordul is vissza a lényeg felé, aki ugyanazt mantrázza. Legszívesebben mindhármat elküldené a halál faszára innen, hogy nem kell ez neki, de akkor képmutató lenne: túlságosan érdekli az, amit elé hozott a nyikhaj. Oly' régen adatott meg, hogy tudását kamatoztassa, hogy agytekervényei ne az olcsó whisky körül forogjanak, hanem valami értelmesen is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Száját húzza el a válaszra, ami elég egyértelmű, még az ő, alapvetően igen egyszerű agyának is. Mindössze oldalvást sandít a még mindig a kanapén heverésző kígyóra: ha sikerülne is neki bármit csinálni az előtte lévő entitással, biztosan az a féreg aratná le a babérokat, ő maximum a maradékból kaphat. De, ha így is van... még mindig jobb ez, mint meghalni, nemde? Féli a halált. Jobban, mint bármit, és tudja, ha nem cselekszik, akkor az vár rá. Nem kell kimondani senkinek ezt ahhoz, hogy egyértelmű legyen.
Semleges tekintettel nézi, ahogy az árnyék visszahúzódik. Morogva fordul a tömb felé, tépi le azt a lapot, amire a lány jegyzetelt, majd futja végig. Elég kevés. Lustán lépdelve indul az egyik könyvhalom felé, amik között turkálni is kezd, akár csak egy patkány motoszkál, míg meg nem találja azt, ami kell.
"Időre lesz szükségem, nem tudom mennyire."
A betűkből is érezhető a szégyen, ahogy megáll a kígyó mellett a jegyzettömb és a toll óvatosan érinti meg a kígyó kézfejét. Mindeközben Joseph feszülten várja a végítéletet, félelemtől telített tekintetét emeli a rellonosra, míg vár, a könyv mögé bújik.
Elias lassan mozdul, lesütött tekintettel néz a tömbre, fél szemöldöke emelkedik meg csupán kérdőn. A toll azonnal mozdul.
"Vizsgálnom kell a családfát, ameddig csak lehet, lehetséges összefüggéseket keresni más átkokkal. Kideríteni, hogy egyáltalán átok-e... hónapokra.
Csitul végül a sercegő hang, ahogy abbahagyja az írást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Megadom neked a lehetőséged, hogy elmond, mi történt, a te szemszögedből.
Bármennyire is erős kezű asszony, bármennyire is képes végletekig elmenni a gyermekeiért, unokáiért, nem engedheti meg magának azt, hogy csupán csak az egyik oldalt hallgassa meg. Kíváncsi arra is, amit Will tapasztalt, amit tett, amit érzett. A múlt miatt fontos, hogy ismerje azt, ami a fiúban van, a jelen miatt pedig fontos, hogy tényleg mindent megismerjen, hiszen a Flaviuk eléggé határozottak, és a nehézség ebben, hogy egy gyermeke, és négy unokája is már ezt a nevet viseli, ez nem csak William helyzetét befolyásolja, de a saját családjáét is, hiszen Alexandra, ha megkérdezik, képes teljesen Flaviunak vallani magát, a gyermekei pedig olyan szinten apásak, egyet leszámítva, aki anyás, hogy nem is kérdés, mind hova húznak majd, és ez nem egy elhanyagolható tény. A család pozícióját a társadalomban az is befolyásolja, hogy milyen viszonyban van azokkal a családokkal, akikhez gyermeket adott, így ez a mostani, nem első eset, igen sok részen rengetné meg az egész családot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Két könyökét az asztalra támasztja, hosszú, csontos ujjait lassan és kimérten igazítja össze, miközben a fiút hallgatja.
- A hazugság hazugság marad, attól még, hogy nem nekem mondtad, hanem az anyósodnak.
Márpedig nyilvánvalóan valaki mondott annak a nőnek valamit, a heves és túlzott gesztikulációjából ez jött le. Madlen nem szereti a heves gesztikulációt, sokkal inkább szereti lassú, kimért mozdulatokkal, érzelemmentes reakciókkal kínozni azt, aki nem úgy cselekszik, ahogy ő szeretné. Legutóbb Esther megtöréséhez is egészen közel került, ám a lánynak fene nagy pajzsa lett, és önálló gondolatai. Most meg még Victoriát is odaédesgette abba az elátkozott faluba... bosszantóan nem tudott áthatolni, éppen ezért szeretné ha William esetében sikere lenne.
- Tételezzük fel, hogy mégis baja lett. Ha biztosan tudjuk, hogy hogyan végződött a történet, egy sérüléssel, felháborodott rokonokkal, akkor hogyan szólna a történet, William?
Még most is cseng a füle Adél anyjának sipításától, és az a legbosszantóbb az egészben, hogy valamit ő is elhallgat. Madlennek vannak ötletei, de közelebb kell kerülnie, hogy kiválassza a legbiztosabbat, vagy, találjon egy teljesen újat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Vannak azok a pillanatok, amikor még a legtökéletesebb színész is hibázik, és legyünk őszinték, minden, amit Madlen tesz, puszta színjáték, csakhogy egyetlen ember előtt képes csak érzelmileg nyílt lenni, és az a férje. Nem a gyerekei, nem az unokái. Mindet arra tanította, hogy az érzelmeink kitárulkozása fegyverként szolgál a másik kezében. Amikor egyedül vannak, lehetnek önmaguk, vagy akkor, ha olyan bizalmast találnak, aki egy életen át a társuk lehet. Ez egy védelem, nem érti, hogy miért nem élnek vele. A gyermekeinek...mindnek az érzelmek lettek a vesztei. Ha egy nap Johnatan megörököl mindent ott a felesége fog irányítani, az, aki a törvénytelen lánya óta térdre kényszerítette a fiát, aki nem volt elég erős. Abból is mi lett. Féltestvérek fattya. Aki éppen a kertben játszik, és egyelőre még nem mutatkozott meg erősen rajta az őrület, de csak idő kérdése. Samantha jó házasságot kötött, jó kapcsolattal, de mostanra elveszített mindent, ami ehhez a családhoz tartozóvá tette őt, és helyette teljesen Radetzky lett, Alexandra hibát hibára halmozott onnantól, hogy szerelmet kezdett érezni és közvetíteni, pedig milyen idilli volt az a kapcsolat is az elején, és Martin...legkedvesebb gyermeke éppen az érzelmei súlya miatt hagyta el ezt a világot. Nem, Madlen Cadington-Krise sosem lesz képes beismerni azt, hogy a fia betegsége időzített bomba volt, ahogy azt sem, hogy hajlamos megfeletkezni legkisebb gyermekéről, Isabelle-ről, aki szintén szerelemből házasodott, és a férjének adományozta a nevét. Nem érti, hogy hol rontotta el, és bár azt hitte, hogy az unokáit jobban fogja majd, rendre kudarcot vall. Hogy bosszantja-e? Mérhetetlenül.
Ezért is van egy szemvillanásnyi pillanat, amikor az érzelmein ő maga sem képes uralkodni, szemei ellágyulnak a gyermek hallatára, majd vonásai túlontúl megfeszülnek. De ott van a pillanat, a remény pillanata, mely olyan kedvesen lopakodott a szívébe. És melyet Will a következő pillanatban olyan szinten fojt meg, hogy szinte érezni lehet a kettejük közé puffanó hulla súlyát.
- Semmilyen körülmények között sem ütünk meg egy nőt, William. És nem azért, mert nő, mert a gyengébbik nem, semmi ilyen évszázados baromság miatt. Azért nem ütünk meg nőt, mert a nő provokálja, hogy bántsd, azért, hogy aztán kénye-kedve szerint szaladjon és válást kiáltson. Eleve nem szerencsések ezek a válások, ha valaki özveggyé válik, az ideális, idővel új férje vagy felesége lehet, olyan, aki jobban funkcionál, akivel jobb egyetértésre léphet, tanulva a múlt hibáiból, de egy válás, az megbélyegez. Az túl sok rizikóval jár. Az a lány egy elkényeztetett picsa, határok és fegyelem nélkül, egy olyan anyával, akire szintén ez igaz. Valaki, aki nem képes előnyt kovácsolni a helyzetéből, és aki nem képes keretek között tartani a férjét.
Nem valószínű, hogy Madlen Cadington-Krise életében bármikor ennyire nyíltan és őszintén beszélt volna az unokájával, ennyi szenvedéllyel és érzelemmel, de most mégis, úgy érzi, hogy itt az ideje, hogy lássák a szigorú páncél mögött azt, akit rejteget, az aggódó nagymamát. A gyerekeinél elbukott, az unokái felénél szintén. Már akkor is volt némi "olvadás", amikor Esther olyan keservesen sírt, és úgy érzi, hogy itt az idő, hogy engedjen, hogy őszinte legyen ezzel a gyerekkel. Egy erős örökös fontos lenne, egy fiú, aki végre a Krise nevet vinné tovább. Hátha most kivételesen neki kedvez a szerencse, mert eddig csak egy törvénytelent tud felmutatni. Victoria esetében őszintén reménykedik, hogy özvegységre jut, és új esélyt ad magának, egy új férj oldalán, Esthernél, hogy a bolydulása idővel csillapodik, bár, ha jól is megy férjhez a neve elveszik, és Nathaniel... kimondottan ő az, akiben a leginkább reménykedik, hogy továbbvisz mindent, de a múltból építkezve, már nem kockáztathat.
- Mindkettőtök hibája, mert nem szabtatok határokat. Az a lány hatással van rád, mert képes arra, hogy felbosszantson, és onnantól nem tudsz uralkodni magadon. Ez a probléma, William.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Igen.
Nem igazán van értelme annak, hogy olyan gondolatot ültessen el, ami nem valós, ami talán megnyugtató lenne, de aztán csak nehezítené a helyzetüket. A tényekre és a tapasztalatokra kell hagyatkozni. Mindenre, ami a múltban történt.
- Te mit tennél a helyében? Veszteség, sikertelenség, depresszió és kilátástalanság között őrlődve egyszercsak ott a vágyott fény. Hagynád, hogy oda legyen, vagy foggal-körömmel küzdenél? Ha Adél, aki jól ismer téged, akarná, hogy a gyermek életében szerepet játssz, akkor hozzám jött volna, velem beszélt volna, és tőlem kért volna segítséget, szövetséges kellett volna neki, de ő az anyjához ment, háborút szított. Az anyja fékezhetetlen.
Talán a kislány nem gondolta, hogy ekkora problémát okoz majd, hogy ennyire elszánt lesz az anyja. Ha annakidején, mikor a másik eset volt, győztesen jöhettek volna ki a csatából, egyetlen pillanatig sem habozott volna azon, hogy a lányát védje. Azonban Madlen anno felmérte a lehetőségeket, és a tényt, hogy Alexandra hozzá, és nem a férjéhez fordult. Hiba volt, mely jól jött ki akkor. Ha James-hez fut, nem biztos, hogy Petre életben lenne még, az viszont bizonyos, hogy nem nyúlhatott volna többé a lányukhoz, és az igen sajnálatos eset volna.
- Nem kell lelépnie, elég, ha nem jön ki Hévízről. A család megvédi. Mivel egy terhes nőt ütöttél meg, a tény, hogy nem tudtál a terhességéről, teljesen jelentéktelen lesz. A te szavad az övé ellen. A gyámoltalan nő, akit az anyja kinevelt, és akinek az emlékezetét felfrissíti, szemben az agresszív féllel, a börtönviseltel.
Ugyan ezt a szót nem szokták használni, és Madlen habozik is előtte, mégis tudja, hogy ki kell mondania, hogy William megértse, mennyire rossz a helyzete. De nem akarja teljesen elkeseríteni. Mélyen beszívja a levegőt, majd lassan ki, és közben számba veszi a lehetőségeket.
- Nos hát, itt az ideje, hogy megtudjuk, mit is szeretne Adél, mint a ház úrnője. Milyen férjet kíván, milyen apát. Mit vár el tőled, őszintén. Ha ismered a vágyait, ha egyre többet és többet fed fel belőle, megismered a kiskapukat is, a gyenge pontokat, melyek jó kihasználásával, láthatatlanul felülkerekedhetsz. De neked is őszintének kell lenned vele, a kezébe kell adnod ezt a lehetőséget, hogy azt érezze, bízhat benned. Hiszen, elviselhetetlen lenne számodra, ha elveszítenéd a feleséged, nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Ne légy ostoba, az élet és a nők nem ilyen egyszerűek.
Ez nem más, mint puszta tény. Bárcsak annyi volna, hogy nem ír alá semmit, látszik rajta, hogy jelen pillanatban ennek bebiztosítása érdekében tőből lerágná a saját kezeit is, csak, hogy biztos ne lehessen rá mód, ne játszhassák ki. De nem, ez sajnos nem ennyi, egy aláírás ma már nem kihívás, azonban meg lehet nehezíteni a dolgot. Miközben kívül próbál nyugodt maradni, Madlen fejében nagyon sok fogaskerék pörög, próbálja összerakni a tökéletes tervet.
- Egy ideig a birtok vendégszeretetét kell élvezned, hiszen összetörtél attól, ami történt, és rettegsz attól, hogy ártottál a gyermekednek.
Ez a jelenet nagyon emlékezteti egy múltbélire. Akkor is ugyanígy ült, összekulcsolt kezekkel, és ugyanígy volt egy fiú, mélyen belesüppedve a fotelbe, aki aggódott azon, hogy egy lány, akivel éppen csak együtt volt, elveheti a gyermekét. A fiú mára ködös szemek mögötti emlék lett, mása pedig épp olyan rossz testtartással, mint elődje, kísértetiesen hasonlítva rá, nézi őt. Egy pillanatra Madlen talán látja is legkedvesebb gyermekét, ahogy nála, úgy Willnél is felmerült benne a gondolat, hogy miért nincs egy rendes fodrász a közelükben. A női elme rejtelmei, a gondolatok, melyek nehéz pillanatokban rá-rátörnek az emberre, és melyeknek sem értelmük, sem idejük nincs az adott szituációban, habár...
- Esetleg hanyagolhatnád a borotváltkozást, néhány napig.
A látszatra mindig olyan nagy gonddal adó Magda elé egy szomorú, bántott férfit kell prezentálnia, nem olyat, mint amilyet mások vinnének, nem a visszahódítás lesz az ürügy a találkozásra, hanem egy tárgyalás, mely új alapokat ad a jelen helyzetnek, melyet nem ők, nem a gyerekek, hanem a nagyanyák vívnak majd meg egymással. De, természetesen mindez alatt egy másik háború is kezdetét veszi majd, az, amelyikben Willnek vissza kell hódítania Adélt. Hogy melyik a nehezebb? Azt hiszem, jelen pillanatban vitatkozhatnánk.
- Neked egyetlen feladatod lesz, hogy rám hallgass, és ne a saját fejed után menj. A többit én megoldom. Minimum a gyerekre megyünk, de jelen helyzetben, ha tetszik, ha nem, célszerű lesz a leendő anyát is visszaszerezni. Azt az átokverte Hévízet meg porig kéne rombolni, hogy ne legyenek többé védőfalak a lány körül.
A végét fogait összeszorítva, ironikusan közli, mely hangot ritkán enged meg magának, ahogy a szemforgatást is, amivel tolla után nyúl, hogy hosszú, íves betűivel rövid üzenetet írjon egy fejléces papírra, Magdának címezve. Nem áll rajta sok, csak annyi, hogy William itt van, de nem beszél, majd kis elgondolkozást imitálva hagyja, hogy egy tintacsepp lehulljon, és mint aki sietősen, utólag meggondolva magát, izgatottságában kissé másként kanyarítva a betűket, de amúgy rezignált arccal hozzáteszi: még.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Drágám, Adél egy szegény, összezavarodott kisleány, aki a hormonjai miatt olyan csúnya képzelgések áldozatává vált, melyekkel félő, hogy veszélyezteti a gyermeke életét. Képtelen históriákat ad elő, mindenféléről. Kérlek, hiszen, hol is a mi drága Adélunk nem is olyan rég? Pihennie kellett egyet, nem igaz?
Nem kimondottan kedveli a vélavérűeket, azonban ez egyszer kapóra jön, hogy Adél is az, hiszen köztudott, hogy a vélák nehezen viselik a stresszt, eltorzult fejjel, idegbajjal küzdenek. Milyen szomorú, roppant mód szomorú. Még sóhajt is egyet, ami stresszlevezetés annak okán, hogy ne akarja azonnal felpofozni a fiút, amikor az újra kinyitja a száját.
- Jogod akkor van, William, ha nem vered a feleséged. Jelenleg egy szakadék szélén egyensúlyozunk, és csak úgy maradhatunk fent, ha a másik partner ebben, ha ő nem kockáztatja az életét. Ha a mélybe veti megát, megnézve, hogy tényleg olyan mély-e, mi is ott pusztulunk. A házasságotok egy vékony fonal, mely összetartja a két családot, és mely egyetlen rossz lépéssel a mélybe ránt.
Ráadásul a Flaviukkal nem először. A korábbi esetnél, valami csoda folytán a levegőben maradtak, míg híd nem épült közöttük, ám Adél és Will a találkozásuk percében lángra lobbantották a masszív építményt, és lett megint a peremen keringőzés a program.
- Én leszek az, aki beszél vele. Személyesen. Hogy az anyjával vagy nélküle, azt majd Adél eldönti, lássa, hogy tárt karokkal és megértéssel fogadom. Hogy mikor és hol találkozom vele, az az én ügyem, de, ha hajlandó vagy a feleséged visszaszerzéséért némi áldozatot hozni, akkor jó eséllyel visszahozom őt neked. Az én célom az örökös. Egy lehetőleg épeszű, nem vérfertőzésből született fiú gyermek. Ehhez pedig Adél kell. Csak bízz benne, hogy a vállalkozásom sikeres lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Nagyszerű. Hidd el, egy nap, remélhetőleg nem is olyan sokára, minden elrendeződik majd, és nyugodt életet élhetsz, előítéletek és negatív események nélkül. Én ezt szeretném, Will, és erre fogok törekedni. Az unokám vagy, nincs olyan, amit ne tennék meg érted.
Fontosnak érzi elmondani, hogy kész harcolni érte, bármi legyen is az ár. Az unokái, különösen Martin gyermekei nagyon fontosak a számára, és szeretné mindegyiket jó helyzetbe tudni, jó körülmények között. Sokszor megharcolt már, különösen Williamért, nem most fog másként cselekedni. Főleg, hogy ebben a pillanatban ennyire hasonlít a szeretett fiúra. Ennyire talán még sosem látta őt azonosnak az apjával. Bárcsak ne lett volna Adél túl jó opció az adott helyzetben. Bárcsak találtak volna nyugodtabb lányt neki. Túl kevés idő volt arra, hogy rendesen megfontolják az opciókat.
- Menj csak. A legutóbbi szobádat készítette elő Clara a számodra, remélem megfelel.
Ezzel pedig részéről el is engedi a fiút. Muszáj gondolkoznia, egyedül lennie, így egy disaudio társaságában teljesen kivonja a hangokat a szobából. Csak a saját gondolatait szabad most hallania. Fel kell építenie egy megfelelő stratégiát Magda ellen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Mostanra már a lánynak a dolgozószobájában kellene lennie, sőt, lassan indulási idő van, ő mégsem bukkant fel. Talán felesége tartotta fel? Beles a dolgozószobába, de hiába szól hozzá, nem hallja, majd nem sokkal később érzékeli a mágiát is, vagyis esélye sincs. Nem érzi problémának, tudja, hogy akkor tesz így, amikor igazán csendre van szüksége, helyette tovább indul, hogy Esther-nek szóljon, most már igazán jönnie kéne. Az ajtó zárva, ahogy benyit, úgy kopog, és köszönne, de a látvány, ahogy a két gyerek az ágyon ül, túl közel egymáshoz, egy csukott ajtó mögött, a torkára forrasztja a szót, és érzi, ahogy elönti a düh.
- MÉGIS MIT KÉPZELTEK TI?!
Nem csak az egyik, vagy a másik, mind a kettő. Megmondta, hogy nem jó ötlet, és úgy néz ki, igaza van. Aki egyszer megtette, megint megteszi, és pontosan sejtette, hogy ez lesz egy nap, hogy minden tiltás és távolság ellenére újra meg fog történni. Ő még emlékszik arra, hogy milyen keservesen sírt a kislány, ahogy meztelen teste összegömbölyödve rázkódott. Nem, ezt megint nem fog megtörténni. Becsapja maga mögött az ajtót, és dühösen lép közelebb hozzájuk.
- Ebből most már legyen elég.
Lépései alatt a zsebében lévő kulcscsomó egyik kiálló fémjével, amit ezer éve le kellett volna már szednie róla megsebesíti a gyűrűsujját, és amikor eléjük ér a véres ujjbegyét a pecsétgyűrűjéhez nyomja, amin a hold nappá válik, és a kavargó, ezüstös háttér kiáramlik, hogy helyette aranyos szín vegye át a helyét. A gyűrű eredeti kinézete, és bármilyen látványos is a pillanat, mégsem szabad megfeledkezni az ezüstös távozókról, a vékony fonalakról, melyek most két fiatal halántékába fúródnak minden ellenkezésük ellenére is. Hiszen hozzájuk tartoznak, csak hazatértek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Talán elhamarkodott lépés volt, de most jött el az a pont, amikor elege lett abból, hogy sosem magyarázzák meg ennek a kettőnek, hogy miért kell kerülniük egymást, hogy mi az, ami miatt mindenki idegessé válik, ha egy helyen tudják őket. Talán nem kellett volna ezt tennie, de már belefáradt ebbe az egészbe, és unja a saját frusztráltságát a témában. Talán önző lépés volt, talán most először cselekedett helyesen. Ez nem most fog kiderülni, hanem idővel, amikor elválik, hogy az első érzelmi sokk után, ami Esthernél a menekülés, miként éreznek majd. A fiúra néz, és kicsit megingatja a fejét.
- Hát ezért lettetek teljesen szétválasztva.
Teszi hozzá még a kapott emlékekhez, ha ez nem lenne világos a fiúnak.
- Minden igaz, nincs megmásított emlék benne, az emlékeiteket nekem kellett őriznem, mert rám senki se gondol, hogy bármit is titkolok.
James a maga módján minden unokáját nagyon szereti, és mérhetetlen fájdalommal tölti el mindaz, amit Esther mondott az előbb, de reméli, hogy idővel meggondolja magát, megenyhül majd az irányukba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Mindig örömmel látlak, Adél.
Mosolyodik el természetes kedvességgel, és valóban így is gondolja, a lány némiképp hisztériás, nem kevésbé gyerekes, és talán haragudhatna is rá, de mégsem tsszi. A saját gyerekei se voltak jobbak ebben a korban, másrészt szánja is őt, elég baja van neki azzal a ténnyel, hogy Magda az anyja.
- Milyen kár, azonban én is úgy vélem, hogy ezt ketten meg tudjuk beszélni. Jobb is így, Will olyan szomorú volt, amikor hazajött, kétségbeesett, így én őt megkértem, hogy ne jöjjön, sőt, megkértem a nagyapját, hogy ma vigye magával, nem tesz jót neki, hogy csak úgy gubbaszt, így nem zavarthatja meg a te nyugalmadat sem.
Nem is szeretné, elvégre egy gyermek növekszik benne, egy lehetséges Krise örökös, aki Martin vérvonalát viszi majd tovább. Ennél neki nem is kell több. Szenvedélyesen szerette a fiát, és minden apró vonásért hálás, amit utódaiban felfedez. Különösen most, amikor félő, hogy egyet elveszített közülük.
- Van kedved sétálni egyet? Úgy terveztem, hogy ma a rózsakertbe megyek, hihetetlenül megnyugtató hely. James nemrég néhány igen ritka példánnyal örvendeztetett meg, most nyílnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Túl könnyű győzelemnek hat az, amit a lány a száján kiejt, s Madlen nem egy tapasztalatlan fruska, aki ennyinek olyan nagyon könnyen hinni tudna. Szép is lenne, ha ilyen könnyű lenne minden az életben. Néha nem bánná persze, de alapvetően kifejezetten élvezi azt, hogy meg kell küzdenie. Nem róhatjuk fel neki, az egész élete arról szólt, hogy csak az igazán a sajátja, amiért megdolgozott. Tetszik neki Adél energikussága, de óhatatlan is keresi a jeleket, amik azt mutatják, hogy az anyává formálódó kislány veszélyes a születendő gyermekre. Ő maga is azt kívánja, hogy ne találjon semmit, ami ezt igazolná, egy gyereknek az anyjánál van a helye.
- Szerencsére igen. Ebből a szempontból nyugodtak lehetünk, azonban én mindig arra törekedtem, és a jövőben is arra szeretnék, hogy a gyermekeim és unokáim boldogok is legyenek. Súrlódások minden kapcsolatban vannak, de kell lennie a szeretet mellett tiszteletnek és elfogadásnak is. William hibázott, amikor bántott téged. Elmondta, ahogy azt is, hogy te kezdeményeztél. A házasság nem egyszerű, ahogy a fellobbanó indulatok sem.
Ezeknek köszönhetően van ő maga is jelenleg örökös nélkül, hiszen végig úgy tervezte, hogy Esther lesz majd az, aki átveszi a helyét a családban, ha vele valami történik, de a lány az eset óta nem reagál a megkeresésekre, pedig a nagyapja személyesen is járt nála, hogy beszéljenek.
- Szeretném megtudni, Adél, hogy mi segítene abban, hogy te boldog légy. Mit vársz a házasságodtól, a férjedtől. Egy gyermek növekszik benned, egy örökös, akinek a jól léte attól függ, hogy te miként érzed magad. Will tudom, hogy kész változni, de segítenünk kell neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Egy anya tudja, hogy mikor szeretné felfedni, hogy gyermeket vár, főleg, ha voltak már sajnálatos események korábban.
Adél esetében pedig voltak, egyetlen pillanatig sem hibáztatja. Az igazság az, hogy a ténnyel magával, hogy Will megütötte őt, nem ért egyet, legyen Adél állapotos vagy sem, és Adél erőszakosságával sem, még akkor sem, ha indokolt.
- A másik megvan még?
Nem hajlandó a szájára venni a szeretője nevét, holott elég sokat hallott már Júliáról. Nem szívleli azt, ahogy manapság ennek a természetességét kezelik. Évtizedek során megesik egy-két ballépés, talán, van, ahol még annyi sem, azonban az, hogy egy házasság szerető nélkül menjen, mostanság mintha kihalni készülne, ami igen sajnálatos tény. Érzékeli, hogy Adél mondani kíván valamit, ezért is javasolta a kertet, ilyenkor itt kint nincs senki, bent viszont fülelhetnek és fecseghetnek, amit a legkevésbé sem szeretne. Ha Adél olyat mond, amibe nem egyezhet bele, akkor azt nem akarja, hogy Will is megtudja idő előtt.
- És mi a másik kérés?
A leszokás kérése indokolt, a lány a gyermekét és magát is védi ezzel. Willből életképes, erős családfenntartóvá kell válni, és onnantól, hogy Adél azt mondja, szereti az unokáját, Madlenben is elindul egy folyamat, ami kívülről ugyan nem látszik, de bent erős érzelmeket indít el. Szereti az unokáit, a múltjuktól, a jelenüktől függetlenül, és bár tény, hogy Adél éppenséggel roppant előnyös feleség volt, nem mehet el amellett a tény mellett, hogy remélte, egy nap megszereti Willt, aki egyáltalán nem rossz ember a szemében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Helyes.
Ez a legőszintébb reakció, amit adni lehet arra, hogy nincs előtérben a harmadik. Ha már nem látszik, könnyebb minden, de még jobb lenne, ha egyenesen eltűnne. Nem kell felesleges izgatottság egy várandós nőnek, csak annyi, hogy a babája szépen fejlődjön.
- Nem, sajnos nem tudtam.
Hozzá mindig csak akkor mennek, amikor negatív dolgokat közölnek, pedig abban reménykedett, hogy majd olyan nagymama lesz, akit szeretnek az unokái, és akit egy-egy örömhírrel látogatnak majd meg. Ehhez képest jelenleg Martin gyerekeinél szinte kivétel nélkül rosszul szerepelt. Benjamin és McKenzie az ég tudja, hogy merre járnak, Alexandra gyerekei túlságosan elkényeztetettek ahhoz, hogy időben megállapodjanak, Samantha lányai túl kicsik, Isabelle gyerekeiről nem is beszélve.
- Csak néhányba. Szeretek jól aludni.
De az a pár, ami valójában szinte az összes volt, is bőven elég volt ahhoz, hogy ne tudjon hetekig rendesen pihent lenni.
- Gyanítom, hogy te is ismered a tartalmukat.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Will nagyon szerette őt.
Belphengard is szerette Willt, ebben biztos, ahogy abban is, hogy meglátott benne valamit a férfi, ami arra késztette, hogy magával vigye ezen az úton, és aminek meg is lett az eredménye. Will pedig tett róla, hogy ne csak ő maga legyen sérült, hanem a testvérei is. Senki sem tehetett arról, ami a szüleikkel történt, és mégis, mindenkin megtorolta azt. Ennek pedig jelen pillanatban súlyos következményei vannak, főleg Esthernél, de csak idő kérdése, hogy Nate is megtörjön. Ha megtudja, hogy mi történt a húgával, erős a gyanú, hogy ő következik majd.
- Vagy megnyugszik, vagy maghal. A fiamat már elvesztettem, az unokámat nem hagyhatom.
Ez az egyetlen biztos dolog, amit tud, hogy nem veszítheti el Willt, holott sokan úgy gondolhatják jelen pillanatban, hogy nélküle könnyebb lenne. Valahol mélyen Madlen tudja, hogy jogos ez a gondolat, de mégsem tud sem nyíltan, sem rejtetten egyetérteni ezzel. Will is, mint mindegyik leszármazottja, a kincse, akiket óvni kíván.
- Ez nem csak a nagyapja, ez Will dühe. Anno azért került a nagyapjához, hogy távol legyen a testvéreitől, mert a haragja egészségtelen tettekre sarkallta.
Nem képes kimondani, hogy mi is történt. Nem tudja, hogy bármelyik fél is, valaha is beszélne róla, megértené, ha egyik se tenné. Ha Esther a szavánál kíván maradni, vagyis, nem tartozna a jövőben a családjukhoz, az, ha csak nem megy most rögtön férjhez, magyarázatra szorulna, és jelen pillanatban ő maga sem tudna semmilyen más indokot felhozni, hogy miért, mint azt, ami valójában történt.
- Próbáltam megóvni a börtöntől, és amikor kijött, reménykedtem benne, hogy túllendült, hogy felnőtt a feladathoz, hogy férj, apa és a társadalom hasznos, megbecsült tagja legyen.
Ez egy kudarc, nincs mit szépíteni rajta. Rimánkodott, de James hajthatatlan volt egy ponton túl, azt mondta, a fiúnak felelősséget kell tanulnia, és ezzel nem tudott vitatkozni, csak éppen reménykedett benne, hogy előnyt tud majd kovácsolni az ottani évekből.
- Nem dönthetek helyette, Adél, nem dönthetek arról, hogy egy hibás lépést követően meghal, azonban elmondhatom neki úgy ezt, hogy ő is megértse. Nem vagyok benne biztos, hogy most eredményes lenne az, ha te kommunikálsz vele, azonban hátha az, hogy csak akkor kaphat vissza, ha megteszi mindezt, segít. Azonban nekem is van kérésem hozzád, ha megengeded.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Talán, ha elég nagy pofont kap az élettől. De kicsi erre az esély.
Nem beszéltek arról, hogy visszakapta az emlékeit, amiket jobbnak látott annak idején elvenni tőle. James azonban túlzottan hirtelen és teljes mértékben nélküle döntött arról, hogy mind a két gyerek visszakapja az emlékeket, és ki tudja, hogy ez milyen következményekkel jár.
- Nőj fel, Adél. Már nem csak egy kis csitri vagy, aki, ha valami nem jó, hazaszalad, és ráhagyja a felnőttekre, hogy oldják meg. Fiatal vagy, de feleség és anya is. A testedben nő egy gyermek, akire vigyázol, és van egy férjed, akit szeretsz, és akit nem szeretnél elveszíteni. Ezt csak úgy tudod megtenni, ha Will és a világ azt látja, hogy sziklaszilárd támasz vagy, olyan, akit nem tudnak összetörni. Légy irányító, határozd meg a vágyaidat és ne adj alá, ne egyezz bele kevesebbe, mint amit akarsz. Az élet nem mindig kegyes, minket sok veszteség ér, van, hogy tárgyként kezelnek, van, hogy megpróbálnak semmibe venni, de ezt csak addig teszik, amíg hagyjuk. Will csak addig teszi, amíg hagyod.
Szent meggyőződése, hogy ha az unokája nem lát félelmet a szemében, nem hall megingást a hangjában, és nem tudja ledominálni őt, Adélt, akkor elkezd egy másik viszonyt kialakítani vele, egy érdekes, partneri felállást. Ha ez megvalósulna, Adél előtt számos lehetőség nyílna meg, ebben biztos.
- Tudom, hogy szereted az édesanyádat, de gondolj csak bele, hogy hány ember fordított már hátat Hévíznek, és mit tudnak felmutatni? Boldogságot.
Elindul a rózsák között, egy-egy kinyílt fejet megszagolva, szeretetteljes mosollyal az arcát pillantva rájuk. Mindegyiknek története van, és nem mindegyik boldog, mégis, nagyon szereti őket.
- Krise vagy, ez a hely mindig az otthonod lesz. A nők, akik ebben a családban élnek, akár születésüktől, akár házasság révén, mind melletted állnak, és mindenben segítenek. Itt sosem maradsz egyedül, Adél.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa