Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A nő csak elmosolyodik. Igen, rá hárul a teher, de ezt a maga módján szívesen teszi. Nem örül annak, hogy meg kell tennie, az viszont fontos számára, hogy ő teheti meg. Különös dolgok ezek.
Mégsincs ideje sokáig töprengeni, mert az átok eltalálja Mihaelt, aki mindent elfelejt. Úgy, ahogyan kérte. Jules egy könnyed mozdulattal leguggol és vár, míg a fiú ránéz. És igen, nincs benne a szikra, hogy tudja, kivel áll szemben, egyszerűen csak... Tudatlan. Az első pillanatok és napok a legnehezebbek, főleg a családtagok számára. No meg ez nem jelenti azt, hogy az emlékei visszahozhatatlanok.
- Mindent sorjában - felkel és tölt egy csésze teát, majd a fiú felé nyújtja. - A neved Mihael Gérard Saint-Venant, jelenleg súlyos amnéziában szenvedsz - azt mégsem mondhatja, hogy épp most küldte meg egy laza felejtésátokkal, végtére is egyelőre kiszámíthatatlan lenne a reakciója... Bármi megtörténhet, most semmiképp sem szabad felizgatni mindenfélével. - Ennél többet nem tudok, ellenben megkérdezheted az ikernővéredet, aki szintén itt van. Ha megengeded, behívom - kedves mosoly ül az arcán, hangja is lágy, s bár stílusa is simulékony, semmiképp sem leereszkedő. Akárhogy is, lassan menniük kell, ehhez pedig meg kell történnie a második első találkozásnak.
Ha a fiú rábólint, úgy az ajtóhoz lép és kinyitja azt, hogy beengedje Michelle-t. Ezek után könnyed mozdulattal lép el mellette, hogy magára hagyja a párost egy időre. Rá egyelőre nincs szükség.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Hunyadváry Borbála művésznő és Révay A. Valentin művész úr
Ó Rómeó, miért vagy te Palatkai Norbert...?

Mennyire idegesítő. Igen, Palatkai Norbert mélyen tisztelt ifjonc művész úr baromira idegesítőnek találja a szintén ifjonc és szintén mélyen tisztelt művésznőt. Nem érti. Miközben a lányra pillantva még az ő bensőjében is megmozdul valami, közben képtelen a közelében maradni. Olyan ez, mint egy gyógyszer: miközben a szervezet minden porcikája enyhülésért sóvárogva fogadja be, közben az íze gusztustalan és egyébként is, ki szeret gyógyszert szedni? Ezzel azonban sem ideje, sem energiája foglalkozni, elvégre itt ő most A Színész, aki majd learatja a babérokat tökéletes, minőségi játékával. Elkápráztat minden jövevényt, aki ma megjelent és el fogják ismerni tehetségét és játékát... Legalább annyira, mint Révay Valentinét. Elvégre Tybalt mégsem ragyoghatja túl Rómeót, nemde?
Csak egy pillanat műve. Két fiola, az egyik azonban ravasz bájitalt rejt, valódit. Norbertnek meggyőződése, hogy most halálra fogja rémiszteni a szőkét, aki természetesen bele fog bakizni az előadásba éppen ezért. Minden tökéletes, olyannyira, hogy orrát nagyképűn húzza fel egy pillanatra, szemeiben ravaszság csillan. Süt róla, hogy tökéletesnek tartja nemcsak magát, de a tervét is. Tekintete arrébb siklik, ahol a mellékszereplők rohangálnak, csak ezután néz ismét a két fiolára. El is emeli az egyiket, s mint ki jól végezte dolgát folytatja az előadást ugyanott, ahol abbahagyta.
Felcsendül a Lesz ébredés vagy tévedés? című szám, minden úgy halad, ahogy kell. Minden tökéletes. Olyannyira, hogy fel sem tűnik neki, hogy csínye beteljesülni látszik, csak nem épp úgy, ahogyan azt eltervezi. A gondosan elkészített tetszhalál főzetet tartalmazó üvegcsét ugyanis Bori emeli épp ajkához, hogy legurítsa tartalmát, míg az ártalmatlan lötty rejtőzik Rómeónál. Norbert rendkívül ügyes kotyvasztó, a legtöbb vele egykorú, de tán még az idősebbek is megirigyelhetik ügyességét. Sosem hibázik, ha egy főzetről van szó. Most sem tette.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Hunyadváry Borbála művésznő és Révay A. Valentin művész úr
Ó Rómeó, miért vagy te Palatkai Norbert...?

Hát, előfordulnak hibák.
Megtörténik az ilyesmi...
Annak ellenére, hogy Norbert teljesen biztos volt a dolgában, még őt is meglepte a malőr; nyálas, remegő kocsonyaként, körmét rágva figyelte a holtan fekvő Júliát, mint aki tényleg elhiszi. Ha lehetséges az, hogy felcserélték a bájitalokat, lehetséges lenne az is, hogy ő tévedett, mikor elkészítette azt? Egy percig nem tétovázott, mikor arról volt szó, hogy ő vegye be a szert - de most mintha rájött volna, hogy léteznek előre nem tervezett események is. A magabiztosságának váratlan megingása olyan feltűnő ólomsúllyal zuhant a vállaira, hogy olybá tűnik, majd' összecsinálja magát ijedtében. Megremegnek térdei a teher alatt.
Voltaképpen árulkodó viselkedése húzta rá a reflektorfényt - pedig ez az igazi, őszinte mozzanata, a felismerés félelme, hogy is...hát....nem tart sokáig.
- Rendező Úr, ezt Ön se gondolja komolyan... - Kezdi fájdalmasan simogatva megkarcolt tarkóját, kiegyenesedve, mikor már csak ketten maradtak a mélyen tisztelt Művész úrral. A konkrét bizonyítékok hiányában is nyilván mindenki tudja, hogy ő tette. No persze ez még nem ok arra, hogy menesszék őt! Felháborító. hogy ŐT?! Egy ilyen fontos embert? És, ugyan kérem, mélyen T., mi lesz ezzel az egész szarkupaccal nélküle? Elég tíz perc, hogy meggyőzze önmagát a tettének tulajdonképpeni jelentéktelenségéről. Bőven elég.

Hogy a rendező akar-e komoly ügyet csinálni belőle, vagy szájrágós tétovaságában inkább hagyja elúszni a dolgot, ma még nem tisztázódott - Norbinak szerencséje van, hogy ezúttal nem egy túlzó jellemességgel megáldott emberrel van dolga. Lelkiismeret furdalását olyan könnyen hessegeti el, mint ahogy ráhúzza a cipzárt táskájára. Egyedül könnyű. Sóhajt egyet - egy egyszerűt egy nehéz nap után, vagy valami kikívánkozó rosszallást maga felé. Hátrahúzott vállal, egyenesen elindul kifelé, a színház már majdnem teljesen üres. Ám akármennyire is úgy határozott, hogy neki nincs felelőssége a témában, pillanatnyi dermedtséggel rántja össze magát, mikor az egyik oldalsó folyosón felcsendül Bori hangja.
Nem baj, nem kell mást tennie, mint elsétálni egyenesen...nem kell oldalra nézni. Alig siettetve meg a lépeit, elindul. Talán nem veszik észre. Vagy hát aztán! Megsérült talán valaki?
Ó...jól hallom? Nem, igaz? Akkor meg!  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A mostanában zajló meccseken már az összes fontos játékosfigyelő tiszteletét teszi; a bajnokságok már kiszórták a gyenge ifiket és Antoinette az egyik olyan kiöregedő fiatal játékos, akire számít a Kenmare Kestrels. Attól persze, hogy valaki az ificsapatban játszik, keményen meg kell dolgozni a felnőtt csapatbeli helyért, a fogóknál különösen nagy a verseny. Sok múlik ezen a mérkőzésen.
Mikor a lány megpillantja a cikeszt, ügyesen kikerüli az elébe sodródó gurkót, ami ezután előre és lefelé veszi az útját. Épp mikor kissé felfelé rántja a seprű nyelét, éppen, mikor kinyúl az előtte tekergő cikeszért és szabaddá válik egy kicsiny, piciny gurkónyi terület a hasánál, az ellenfél egyik terelője éppen ezt az alkalmat választja ki, hogy egy vérprofi ütéssel alig 6 méter távolságból beillessze oda a vasgolyóbist. Ez nem gyakorló támadás volt; ezt akkor alkalmazzák, amikor valakit hirtelen akarnak kiiktatni. Az efféle alulról és elölről jövő ütések azok, amiket ritkán sikerül végrehajtani - ritka kincs a terelőknek. Nette szeme most csak a cikeszen - pontosan az elkapás pillanata előtt azonban a gurkó csapódik, egy gyomorszáj a tüdőig ugrik, egy lélegzet kimarad, a Kenmare Kestrels fogója pedig akkora lendületet kap, hogy hiába az iszonyatos tempója, a seprű egyszerűen kicsúszik alóla. A keze elernyed, egy őrjöngő tömeg felhördül, a test zuhanni kezd. Jobb, hogy elájult; levegőt amúgy se kapna. A félig lágy részre, félig bordákra érkező találat olyan erejű sokként éri az összes környéken lévő belső szervet, hogy az agy jobbnak látott egy instant power offot.

Hiába a gurkó útjában álló seprűnyél - a cikeszért való nyújtózkodás mindig veszélyes pillanat. A találat természetesen nem pont középre érkezik; Nette bal oldaláról jön, de gyomorszájat talál. Meg májat. Meg tüdőt. Meg a komplett baloldali alsó-borda-pakkot. Meg a szegycsont apró, kiálló kis nyúlványát...meg néhány tüdőeret...

Felkészült gyógyítók egész elnyúlt képű, tettrekész hada várja, hogy lent vissza leheljék a lányba az életet. Nehéz innen felállítani a diagnózist, ugyanis túl kockázatos területet ért a labda; azt hamar megállapítják, hogy jobb lenne mielőbb befoltozni a ketté-harmaddá-negyeddé tört bordák révén finoman kicsipképzett baloldali tüdőt (egy ideiglenes megoldást most rögtön alkalmaznak is), ám azt nem tudják megállapítani, hogy milyen mértékben sérült a máj, a gyomorszáj és az erek. Néhány kezdő gyógyító arról beszél, hogy örülhet, hogy nem szúrta át dárdaként az egyik borda; de az egészen biztos, hogy így is több helyen van belső vérzése és egy pillanatig jobban hasonlított Nette belülről egy aszalt gyümölcshöz, mint egy emberhez. Vajon sérült valamilyen formában szívér? Milyen mértékben károsodott a máj? Bűbájokat raknak rá és injekciókban bájitalokat fecskendeznek az oldalába, miközben készítik a terepet - a legközelebbi ispotályba kell szállítani. Valamikor két bájital között és egy lebegő hordágyra dobás után félig-meddig magához is térhet...úgy 3-4 pillanatra. Időszakosan.

A meccs végén a terelő le sem lép a pályáról, mikor szerződtetik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A teknősbéka esete; mindenhol páncél borítja, de van rajta olyan puha rész, amit eltalálva azonnal hatástalanítod. Nettének minden levegővétel komoly fájdalmakkal jár; az apró, sűrű lélegzetvételtől hamar elszédül, ezért a gyógyítók egy speciális légbuborékot helyeznek a feje köré, ami könnyíti neki a bőséges oxigénpótlást.
Mikor legközelebb felébred, már egy fehér ágyon van, homályos, fehér kórteremben, aminek néhány pontjára zöldellő állónövényt helyeztek el - ennyit reagál le, utána újra elkábul.
Aggódó csapattársak és barátok, rokonok egész zöme járul az ágya mellé, míg Nette szervezete megpróbálja újra megtalálni a belső harmóniát. Szerencséjére-szerencsétlenségére az őt kezelő gyógyító a természetes gyógyulás híve; lassan, de biztosan. Nem hajlandó több tucat bájitalt és krémet adni a lánynak, hogy mielőbb, mint egy versenyló, pályára tudjon lépni - úgy hiszi, a testének magának kell regenerálódnia, már amennyire ez megvalósítható. Az ipostályba szállítás után közvetlenül elállították a máj és a tüdőerek vérzését és másnap azt is megállapították, hogy a szív és gyomor nem sérült tartósan, de a rekeszizom és a hasfal igen. A gyomorszáj se tökéletesen befogadóképes; Nette-t szigorú diétán kell tartani és közvetlenül a véráramban pótolják a hiányzó ásványi tápanyagokat és vitaminokat. Egyelőre megfigyelés alatt tartják, hátha a májt ért ütés magával hoz néhány nem kívánt hormon vagy immunrendszeri problémát (ezt megelőzhetnék gyógyszerekkel, de a gyógyító inkább kivár és csak akkor kezeli, ha valóban szükséges). Nette mindeddig elég keservesen mozog; a hasában lévő nem szűnő feszülés, az állandó tompa, de olykor élesen bevágó fájdalom gyorsan szívja az erejét. A bordáit néhány óra alatt összeforrasztják, a tüdeje lassan-lassan gyógyulgat.
Napokig-hetekig nem érkezik hír arról, mit szólt mindehez Kenmare Kestrels. Csak a csapat fő edzője jött be, hogy jobbulást kívánjon és érdeklődjön - biztosítja a lányt a támogatásukról, de egyebet ő se tud mondani. A gyógyítója biztosítja Nettét, hogy képes lesz újra repülni, csak eltart egy ideig, míg rendbe jön - utána pótolni kell a kiesett rengeteg időt. Jelenleg úgy tűnik, egy álom összetört.
Most a gyógyulásra kell koncentrálni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Férfiak. Férihimlő...férfinátha.
Felugrik egy fél szemöldök; végignéz rajtuk, úgy, ott, míg ők egymáson. Mindenki jól meg lett nézve.
Nyitja a száját; ez komoly? Becsukja.
- Csak ha vakarják. - Válaszolja, és lerakja a friss tintakúrákat az asztalra. Ajtó csukódik, a nővérke távozik. Mosolyog.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Miközben hőseink letelepednek az asztalhoz, egyszerre több minden is történik, mint ahogy az ilyen rendezvényeken az lenni szokott.
Sean, akit szabadon engedtek, kihasználja a lehetőséget, és fürge lábait szedve megszökik a felnőttek elől. Okos kiskölyök, tudja, hogy apánál a „figyeld a gyereket” nem éppen azt jelenti, amit. Így hát ő sincs olyan nyugton, mint anyánál. A lényeg, hogy a kis törpe hamar elkeveredik, és mivel női szíveket lágyító tekintete van, nem sokkal később kiköt egy csapat lánynál, akik valószínűleg a rendezvény látványelemeiként funkcionálnak, egyforma, apró ruhájukban. Valahogy egyikük sem gondol bele abba, hogy egy egyedül kóválygó ötéves feltételezhetően tartozik valakihez, így leállnak vele labdázni, játszani, és sorra ölelgetik és cukorral meg csokival tömik. Az biztos, hogy ez a gyerek se fog ma már nyugton maradni.
A két férfi pedig egy-egy tekintetet érezhet magán. Adamet az egyik felszolgálólány szemléli, reméli, hogy a férfi feladja a küzdelmet, és szemkontaktust létesít vele. Amennyiben ez megtörténik, egy kacsintás lesz a jutalma. Kicsit még kivár, illedelmesen engedi, hogy az urak kitalálhassák, mit kívánnak, csak akkor indul el feléjük, kihívóan ringó csípővel. Az asztalnál megállva, a mosolya szélesebbre ugrik, mint a gyereké a cukorkaboltban.
- Mit hozhatok az uraknak? Itt bármit megkaphatnak.
A „bármit” érzékletesen megnyomja, de Dwayne-re szinte oda sem figyel, mindent Adamnek mond.
Mindeközben a másik szempár tulajdonosa, egy tizenhat – húsz éves suhanc, időről – időre rápillantva Dwayne-re, lopja a távolságot. Úgy érzi, hogy vele most megütheti a főnyereményt. Látta már a fickót korábban, párszor. Ő maga persze sokszor meglépett előle, főleg mivel, hogy pitibb lopásokat követett el inkább az alatt, ami alatt az aurorok a nagyhalakat lekapcsolták. De pont, mert a bátyja is auror, tudja, hogy a férfi vastag, és úgy véli hogy olyan hanyag, mint a testvére. Ha megkaparinthatná a pénztárcáját, akkor biztos egy évig is eltengődne valamerre, vagy csak lelépne innen. Pár méter még. elsétál mellettük, majd, mintha épp ott lenne dolga, lopva elkezd hátulról közelebb araszolni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Éjfélig nincs zargatva a csapat, ám mikor a kocsma egyetlen órája elbőgi az éjnek közepét az asztaluknál megáll a pincér. Nem tűnik barátságosnak, sem kedvesnek, vonásaiban nincsen semmi helyes sem szép, a grimasza minden emberi csinosságot lemosott képéről.
- Maguk az idegenek akik azért jötték, hogy elvigyék igaz? - hevessége rögtön kitör belőle, még ha hangját igyekszik is halkra fogni, érződik rajta a düh. Angolja erősen brit akcentusos, nem is próbál ügyelni arra, hogy minél érthetőbb legyen.
- De ebből nem fognak enni - förtelmesen mordul rájuk és elkapja az első csuklót ami útjába került, ami nem másé mint Cathé. - Ez már évszázadok óta a miénk és az is marad - közelebb hajol a lányhoz sziszegve, közben szorítása erősödik, mintha égne a puha női bőr ujjai alatt.
- Hordják el magukat, mielőtt még a többieknek is bajuk esik - azzal elengedi a kicsiny kacsót, s ellép az asztaltól, alakja ahogy távolodik egyre kecsesebbé és formásabbá válik, mintha férfiból hirtelen nővé alakulna, majd ringó csípővel beleveszik a tömegbe.
Catherine azonban érezheti, hogy továbbra is ég a csuklója, s ha jobban megnézi észrevehet egy rúnát, ami beleizzott bőrébe. Ez a legtöbbjüknek ismerős lehetett, akik rúnatanra jártak, a bajt és szükséget jelképezte. Viselője pedig a következő két hétben bizonyosan számtalanszor tapasztalhat majd hirtelen támadt ügyetlenséget és bevonzott balszerencsét. ( Kockadobások esetén 1 számmal a negatív írányba való elmozdulással jár )

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A jónak ígérkező, de borzalomba torkolló kocsmázás után mindenki visszavonult saját, vagy társa szobájába.
Emerald volt a legszerencsésebb, ő úgy aludhatott, hogy erről mit sem sejtett. Egyedül az lehetett szokatlan, hogy szobatársnéje nem tért vissza a szobájukba, ám mivel maximum csak ennyi lehetett a feszkó, ezért a nő egy kellemes, kényelmes éjjelt tölthetett el, ami után jól kialudva kelt fel másnap reggel.
Northnak és Scarnak sem volt különösebben zavaros éjszakájuk, az ágy kényelmes volt és meleg, a párna illatos, ha el tudták viselni a másikat, akkor akár mesébe illő éjszakát is össze tudtak hozni és szinte el is felejteni a kocsmai incidenseket.
Azonban Choi szerencsétlenségére olyan szobát fogott ki, amivel szemben két, kacarászó kisaszony vett ki szállást, kik egész éjjel csacsogtak és jó hangosan, tündérvékony hangon kacarásztak hozzá, tehát a kényelmes, mély alvás felejtős volt aznapra, talán majd máskor kisöreg.
Denis és Cath éjszakája bizonyára jól alakult, ha azzá formálták, ám ha megpróbáltak is aludni, úgy tűnt a szobájuk padlójba alatt egy kisegér fúrt járatot és egész éjjel fel s alá mászkált, kaparászott, hangoskodott. Ha ez nem lett volna elég sajnos Cath neszeszertáskája elromlott, így nem lehetett kinyitni, ha pedig pálcával próbált nekiesni, a végén az arcába robbant az egész, talán az átok miatt lehetett. Vagy így, vagy úgy, a lány elfelejthette aznapra a sminket, de ez egy kiváló alkalom, hogy felfedezze milyen szép is a természetes arca ( bár bizonyára mély karikák csücsültek szemei alatt ) vagy kreatívan másból eszkábál menő pofifestéket. Egyetlen öröm az ürömben, hogy az átok jele nem izzott már, csendesen feketéllett csuklóján, mint valami divat muglitetoválás.
Denis sem úszta meg, bár a holmiai épek maradtak de a nyaka beállt és a csípője sem volt igazán oda a rúgóért ami kiállt a matracból és egész éjjel a hátát nyomta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem akarom megtenni. Nem akarom elengedni. Nem azért, mert érzelmileg kötődnék hozzá, ugyan miért is tenném, mikor is alakult volna ki ez? Több érzelem fűzött a drága Vivienhez, mint hozzá, és abból is mi lett? Egy kis szúrás itt, egy leheletnyi vágás ott, és most eresztik a föld alá. Mert így akartam. Azt akarom, hogy Eliza - milyen bájos név, bájos pofi -, mellettem maradjon. Hogy használnám is a képességeit vagy csak úgy haláli mókát űznék vele, nem tudom, de érzem, ahogy a bosszúság egy pillanatra felfortyant, majd el is múlik, ahogy jött, úgy távozik, mert észbe kapok, de késő, hiszen a kis nyavalyás kicsúszott a kezeim közül. A vérszomj érzem, hogy lassan el fogja önteni az agyam, ahogy utána nyúlok, de ujjaim között a ruhája egyetlen hajtása se halad át. Nézem őt, nézem a férfit, és összeszűkül kissé a tekintetem. Láttam már őt korábban, de csak lassan esik le, hogy miért is szólt, és úgy tűnik, ez valami családi vonás lehet, mert abban a pillanatban, hogy úgy tűnik, ideje kereket oldanom, a lány visszafordul. Ostoba liba.
- Fagylalt.
Mondom úgy, hogy közben meg sem remeg a hangom. Biztos vagyok a válaszomban, ugyanis a karkötő most is ott van a zsebemben. A nő, akinél volt, ezt viselte akkor, amikor megszereztem a hajszálát. Erről jut eszembe, az időm lassan lejár, így gondolkodás nélkül ugrok előre, és késemmel támadást indítok a kis taknyos irányába, miközben a bájos arc kezd eltűnni, és helyét átveszi az igazi arcom, Látom, hogy a kés találatot ért, hiszen véres, és nem is érdekel, hogy melyiküket érte, miközben rám erős kezek szorítanak, és már érzem is az átkokat a hátamban, meg a nyomást a köldökömnél, ahogy elhoppanálunk. Csak remélem, hogy sikerült.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Értsd meg, ez egy többrétű probléma.
Éppen ez a mondat hagyja el a számat, amikor a kislányom belép a szobába. Napszítta hajamba túrva pillantok rá, miközben a mosolyom kiszélesedik. Ariana olyan komoly kislány. Már gyermekként is az volt, utána és Helena után Catherine játékossága üdítő volt, mégis, valahogy mindig az ő őszinte, sokszor bántó stílusa állt hozzám közel. Felé lépek, és bár tudom, hogy nem szereti, mégis úgy érzem, hogy olykor, jogom van megölelni őt.
- Köszönöm, hogy eljöttél. Ne félj, gyere csak beljebb.
A dolgozószobámba sétálok, közben jobb tenyeremet Ariana hátán tartom, míg a ballal Martint vezetem beljebb, és próbálom elérni, hogy ne legyen esélye kitérni az utamból. Odabent a székekre mutatok, majd én is beoldalazok a sajátomba, és amikor kényelmesen elhelyezkedtem, tekintetem kettejük között jár.
- Igazán boldog vagyok, úgy újra egy szobában lehetek veletek.
A mosolyom kiszélesedik, a tekintetem szinte ragyog. Jó döntést hoztam, tudom. Viszont nem akarom rabolni a fiatalok idejét, úgy vélem, a beszélgetés után még nagyon sok megbeszélni valójuk akad majd.
- Mint tudjátok, lassan fel kell osztanom a vagyonomat, ha esetleg valami történne velem, idő előtt, szeretném, ha a ti jövőtök biztosítva lenne. Azonban a záradékban meghatároztam azt, hogy csak is akkor férhettek hozzá a vagyonotokhoz, ha már legalább jegyes kapcsolatban vagytok egy olyan féllel, akire előzőleg én is áldásomat adtam.
Mielőtt még Ariana felcsattanna, hiszen heves jelleméből kitelik, felemel a kezem és folytatom.
- Bridget és Abiba gyermekei még fiatalok, így nekik egyelőre még csak előszerződött házastársat keresek, azonban Helena, Catherine, Christian és a te esetedben már beszélhetünk komoly kérésről. A helyzet úgy áll, hogy annak idején Martin édesapjának odaígértem Helena kezét, ám, mint tudod, neki egy új kérője akadt, így úgy határoztam, hogy téged adlak hozzá feleségül.
A végére én is érzem, hogy a kedvesség, amivel indítottam, eltűnt a hangomból, helyette szigorú, és határozott lettem. Nem kívánok ellenvetésbe ütközni, és hogy ennek nyomatékot adjak, egy igen impozáns gyűrűt is eléjük rakok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Udvarias vagy, mint mindig.
Mosolyodom el a fiút pásztázva. Ez nem olyan dolog, hogy ki mit akar, vagy mit nem akar. Döntöttem. Fontos, hogy a vagyon, amit a családom az elmúlt évszázadok alatt felhalmozott, jó kezekbe kerüljön. A gyermekeimnél jobb kezekben pedig alighanem lehet, azonban szeretnék megbizonyosodni róla, hogy megfelelő házastársakkal történik meg mindez, és a Frank fiú esetünkben tökéletes. Megvallom, amikor először akadtak ők össze, aggódtam, mert a szerződés Helenára szólt, ám a nemrég megtörtént eljegyzés után, úgy véltem, így rendeltetett.
- Nem hiszem, hogy lenne bármi akadálya. A súrlódásokat meg lehet oldani. Gyermeki összekapásról lehet csak szó, hiszen Martin se tudta megfogalmazni, hogy miért is nem vagytok együtt.
Nem tágítok, különben is, rengeteg dolgom van még, hiszen a legnehezebb még csak most következik, Christian társának felkutatása. Több lehetséges jelölt is van, de a fiam nyíltan önpusztító tevékenysége miatt igen nehéz olyat találnom, aki képes ezt visszafordítani. Elherdálna csak mindent és ki tudja, mikor kellene a temetésére mennünk.
- Édesanyádat is tájékoztattam már az eseményekről, és úgy határoztam, hogy a karácsonyi vacsora, huszonötödikén kiváló alkalom lesz az eljegyzésetek bejelentésére. Sőt, ez az egyetlen alkalmas időpont, ugyanis az újév első napjaiban Catherine-nek is meg kell tennie ezt. Tavasszal pedig, mind megházasodtok.
Tárgyilagosan, határozottan, sőt keményen beszélek vele. Nem engedem, hogy ellent mondjon nekem. Meg kell tennie, ez nem csak az ő, de az egész család érdeke is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Bármit megtehetek.
Keményítem meg a vonásaimat, és vele ellentétben én nem csattanok fel. Tűröm, hogy közel hajolt, hogy szinte érzem a meleg leheletét az arcomon, talán, még a keserűség is ott van az édes illatban, amit ajkai elnyílásával a levegő felém kever.
Ariana heves, szókimondó, makacs. Mindig szerettem, hiszen ki tudott állni magáért, nem hódolt be, nem lehetett irányítani. Voltak rossz döntései, gyermekként is rengeteg, és sérülése is ebből fakadóan, de minden alkalommal felállt, és tovább haladt, ha kellett százszor is elbukott. Tudtam, hogy vele nehéz lesz, mind közül a legnehezebb, de úgy vélem, ha őt megtöröm, Catherine már játszi könnyedséggel megy bele abba, hogy házasságra lépjen egy megfelelő férfival.
- Ez nem az az időszak, amikor önző lehetsz.
Folytatom, továbbra is tartva vele a szemkontaktust. A szeme sötétebb, mint az anyjáé, vagy az enyém, csokoládébarna, ami már a születésekor is megmutatkozott. Már akkor ellenkezett a világgal, és nem hódolt be az elméleteknek, hogy minden kisbaba kék szemmel születik. Már akkor makacskodva nézett ránk, a szemében haragos tűzzel. Akkoriban történt meg az, ami miatt most sürgetőbbé vált, hogy mentsek mindent, ami menthető.
- A tárgyalásnak vége, találkozunk a vacsorán.
Csapom össze végül a mappát, ami előttem van, és egy biccentéssel köszönök el a fiataloktól. Ahogy kilépek, a zár úgy kattan mögöttem, és csak egy módja van annak, hogy kinyíljon, ha az a gyűrű a lányom ujjára kerül. Néha egy apának komoly áldozatokat kell hoznia, nekem sem könnyű ezt megtennem, főleg a Helenával folytatott beszélgetés után.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A Vajda kislány, Eszterke
Édesapád otthon vár, a dolgozószobában

A férfi még órákkal ezelőtt - pontosan akkor, mikor a lányának szánt rivallót útnak engedte - köszönt el feleségétől, és vonult be dolgozószobájába. Egyébiránt arról nem szólt a nőnek, hogy Eszterke ma várhatóan hazajön, így Nóra abban a hitben ment el otthonról találkozni néhány új modell lánnyal, hogy férje estig dolgozik. Az utóbbi időben egyébként sem csinál mást.
- Eszter! - szólal meg mély, bársonyos hangján, amely bár negédes, a lányában azonnal rossz érzést kelthet. A férfi halvány mosolyra húzza vékony ajkait, és a whiskey-s poharat finoman a irattartókomód szélére téve ellöki magát a fától, és a nehéz tölgyajtón bebújó lányához sétál. Megáll előtte, és a lány puha arcát gyengéden kezei közé fogja. Mindennél jobban szereti az őrá, mint Istenre felnéző gyermekét. Soha nem mondja, de titkon Eszter a kedvence mind közül, és őt tartja legértékesebb kincsének. Fejét kissé oldalra tartva simít ki egy tincset lánya szeméből, aztán elengedi őt. A mosoly leolvad az arcáról, mintha soha nem is lett volna. Eszter a legnagyobb kincse - egy csiszolatlan gyémánt.
Neki pedig még sokat kell rajta dolgoznia.
Richárd keze gyorsan mozdul; hűvös lendület és tenyere máris hangosan csattan a lány jobb orcáján. A fiatal, hófehér bőr élénkvörösre színeződve kezd lüktetni. Biztosan nagyon fáj. Ég, feszül a pofon kimelegedett helye. A férfi szigorú tekintettel mered lányára, majd mosolytalan arccal becsukja mögötte az ajtót, és baljával elegánsan az ablaknál álló asztal felé int.
- Örülök, hogy hazajöttél. Foglalj helyet, kérlek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A Vajda kislány, Eszterke
Édesapád otthon vár, a dolgozószobában

Lelkiismeretfurdalás vagy bűntudat? Amiért kezet emelt a lányára? A férfi nem ismeri ezek jelentését. Ő pásztorként ügyel családjára, vigyáz a világban mostanra már szétszéledt, de még így is hozzátartozó bárányok épségére - és nyitott szemmel figyeli minden egyes léptüket.
Richárdot élete során nem egyszer próbálták meg hülyének nézni, hazudtak a szemébe úgy, hogy ő végig ismerte az igazságot, azonban, míg a másik mesélt, ő ártatlan, mi több, csillogó szemekkel bólogatott, ha kellett nevetett, és senkinek egy szót sem szólt arról, amit tudott. A megtorlás minden esetben váratott magára.
A férfi jeges pillantása némán követi Eszter asztalhoz vezető lépteit, és csak miután lánya leül, indul el ő maga is. Útja először a komódhoz vezet, ahol elidőzve megáll, és mutatóujjával újra meg újra körbesimítja a szélesszájú pohár száját.
Mereng.
Tekintete ujjának lassú, körkörös mozdulatait figyeli, és az jár a fejében, hogy mikor a gyermekei kicsik voltak, ő mennyit ült a háttérbe húzódva, és nézte a szeme fényeit azzal a leírhatatlan büszkeséggel, amit csak egy szülő érthet - az olyan szülő, akinek az értékítélete megegyezik az övével. A fiai és az egy szem lánya utópiával kecsegtették, és olyan világot jósoltak, amilyet csak tudatos odafigyeléssel lehet megteremteni. Elsőszülött gyermekének halála megtörte. Azóta is minden nap vele van, szól hozzá, és ha egyedül marad a házban, olykor visszatér egy-egy megfakult emlékükbe. Évek teltek el, mire megértette, hogy Gergő fia halála nem változtatott meg semmit. A még életben lévő, és az életet tanuló gyermekeinek szükségük van rá, és a tanításaira. Ők még nem ismerik a világ szabályait, őnélküle veszendőek. Pislant, csendesen nyel.
Három ujjával ráfog a pohár szájára, és míg lassan az asztal felé sétál, azt maga mellett húzza a bútor tetején. A pohár alja hangosan súrlódik. A kellemetlen, karcos hangra Eszterben egyre erősödik a félelem, borsódzik a háta.
- Nem ebben állapodtunk meg - szólal meg halk csevegőhangján Richárd, és a lánya mellett elhaladva a pohár alja már a tömör, nehéz faasztalon koppan. - Eszterke, miért nem bízol bennem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A Vajda kislány, Eszterke
Édesapád otthon vár, a dolgozószobában

Eszterrel szemben, az asztal másik oldalán támaszkodik meg. A horizonton már lefelé ívelő Nap halvány fénye körülragyogja a férfi alakját, sötétségbe vonva őt magát; a fény bevonja széles vállait, megcsillan őszes szőke haján, hozzásimul a tölgyfán pihenő kezén, a vastagon kirajzolódó ereken. Mintha munkáskezet látnál - egy élet munkájának lenyomatát. A ti életetek lenyomatait. A férfi keze titeket formált, téged és az öcsédet. ...és a gyümölcs lassan elválik ágától, majdan pedig felvágva kiderül, rohadt-e belülről.
Richárd arca nem látszik, csak a szeme csillan meg, miként rád néz. Annyira szeret, a szíve alighanem túlcsordul.
Szavaidra csalódottan ejti le fejét, és halk, rugalmatlan és száraz hangján felnevet, a vállai megrázkódnak alatta. Hát nem érted.
Végül felemeli a fejét, és vonástalan arcát feléd fordítja. A szeme nyugalmat sugároz, téged valamiért mégis megrettent.
- Nem haragszom - feleli halkan, és kezei merev tartásán engedve székébe ereszkedik. - Nem tettél semmi rosszat. Csak nem tudom hogy kerültél megint erre az útra. Ismét ugyanabba a helyzetbe..., ugyanabba. Talán még nem tanultad meg a leckét. Vagy az is lehet, hogy...
A férfi merengő pillantása visszatér Eszterhez, és mikor a két tekintet találkozik, Richárd hangja elhal, egyébként is lassú szavai a semmibe vesznek. Egyszerre megértés csillan a szürke szempárban.
- Melyik Ombozi fiú volt? A kicsi vagy a nagy? - kérdezi látszólag a semmiből, de számodra ez csak megerősítés abban, hogy tudja. Az apád tényleg mindenről tud, és te nem bújhatsz el előle. Nincs hely, ember vagy hatalom, ami biztonságot adhat. Mert te már biztonságban vagy, itthon, mellette. A tekintetét már nem találod, az ugyanis az ujjai között tartott whisky-s poháron telepedett meg. Mintha mosolyogna, mintha derűs volna. De nem az. Két családtól próbált téged mindig is óvni. Payne és Ombozi.
A pohár halkan fordul a kezében, és ő végül rád néz. A tekintete sötét, a szeretete nem ismer határokat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A Vajda kislány, Eszterke
Édesapád otthon vár, a dolgozószobában


- Nem - búgja halkan, még fejét is megcsóválja, hogy Eszter ne csak hallja, de lássa is, édesapja azt, ami történt, nem tulajdonítja az ő hibájának. Persze gondol mást is; a férfi gyengének tartja a lányt, amiért ennyi idő után is olyasmi után vágyik, ami az ő szemében nem méltó hozzá - mint a fia is teszi, ez már azonban egy másik történet -, és könnyűszerrel hagyja magát csábítgatni, a rossz felé vinni.
Tudja, hogy nem Eszter vezetett. Azt is tudja, hogy mi került a szervezetébe, mert a vizeleteredmény még akkor hajnalban, éppen az ő asztalán landolt. Azon, amelyen most gyengéden végigsimít, és a mozdulat végeztével felpillant lányára. Az túlontúl hallgatag.
Vajda úr hátradől, imaformára fűzött ujjait lazán ölébe teszi, és mosolygós arccal, türelmesen kezdi fürkészni a szemben álló fotel rabját. Nem kíván megszólalni, nem akar kiabálni vele, vagy öklével rávágni az asztalra. Most csak gyönyörködni szeretne.
A lánya élete csodája, élethossznyi munkásságának ékköve, az élete legszebb eredménye. Ő az élet. Őt tudja felmutatni. És fiát, természetesen. De harmadszülött gyermekével mindenekelőtt beszélgetnie kell, és csak azután mutogathatja. Ricsi letért az útról. A gyermekei elcsábultak. Csalódott is lehetne, de örömmel mondhatja, hogy nem az. Mindez csupán annyit jelent, hogy neki itt, ezen a ponton még nem ért vége a dolga. A dolga velük.
- Mesélj nekem róla - szólal meg a férfi kedvesen, és fejét enyhén jobbra billentve mosolyog át az asztal fölött lányára. - Hogy érezted vele magad? Kedves volt? Megkérdezte, mit szeretnél csinálni azon az estén, vagy tartogatott neked meglepetéseket? Mesélj, drágám, mert minden érdekel!
És valóban. A férfit minden érdekli. És mikor végül Eszterke beszélni kezd arról a kedves estéről, és az emlékei szépen lassan előtolulnak, és azok már-már homloklebenyében sorjáznak, ő szótlan nézi végig mindet. Aprólékosan. Miközben hallgatja a beszámolót, és mosolyog, és nevet, ha kell, aztán két ujjával álla alá nyúl, szemeit lehunyva szórakozik, elhitet bármit gyermekével, de közben... közben látni fogja a valóságot.
Nem azért, mert nem bízik Eszterben.
Azért, mert ő az élete.
És azt még a bárgyú is tudja, hogy egy józan ember félti az életét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A tűzcsóvának hála a szirén nem tudja elkapni a kis csapatot, a női alak visszatántorodik a lángtól, sikolya dühödtből rémülté válik. Denis megragadja és kirángatja Cathat, North pedig Scart segíti a felszínre, azonban az ötödik tag még a barlangban van. Az enyhe remegéstől a plafonról levált néhány nagyobb kő, s az egyik fejen találja a férfit, aki ájultan rogy a földre.

A társai már kinn vannak, North pedig előhúzza a pálcáját. Pillanatok kérdése csak, hogy a MJ-t elnyelje örökre a természet gyomra.
Talán már kezdik sejteni a higgadtságukat jobban megőrzök, hogy valaki hiányzik, North tétovázik a varázslattal, körbekémlel még egyszer, s ekkor a lejárat felől megjelenik két alak. Odalenn már mindent ködként ellep a por. Ezért sem lehet kivenni semmit, csak mikor kilépnek a felszínre. Mindkét alak ismerős. Az egyik a tegnapi pincér, férfi alakjában, a tekinteteket kerüli, szigorúan maga elé néz. A másik Mj, eszméletét vesztve a karjai között. Olyan így, mint egy gyermek, az idegen izmos karjai között kicsi és sebezhető, még ha valójában damfírról is van szó.
A patkánynak hűlt helye, egyedül csak a megmentő rövidre nyírt, barna haja emlékeztet rá, s az a randa, sárga szempár, ami szinte állati megjelenést kölcsönöz viselőjének.
Nem fecsérli az időt, felemeli állát és Northra szegezi tekintetét. A többieket kizárja, mintha mind ott se lennének.
- A kertben várunk - szól. Hangja nem fenyegető, csak kemény és hideg. Személytelen, idegen, aztán elhopponál.
North megmarkolja a zsebében lévő levelet és kihúzza, majd felmutatja a megmaradt társaságnak.
- Nem esik bántódása - suttogja, mint aki tud valamit, s valóban a férfi tud is. Elvégre haladékot kaptak, az idejükből pedig még maradt, így társukat addig nem bánthatják.


Scarlett a mélytavi kalandja után úgy érzi, mintha nem is önmaga lenne, s valami más irányítja. Amikor megfogta a lila kardot látomása volt az igaziról. Talán csak csúfolódás volt a szirén részérül, hogy megmutatja az igazságot, mikor túl késő, ám ebben az esetben hiba volt, mert így az immár csak négy taggal rendelkező csapat eltalál a helyre. Az erdő közepén, ahol a fenyők annyira közel nőnek egymáshoz, hogy zárt kört alkotnak, ott van egy kis menedék. Nagyjából egy tornaterem nagyságú, a nap lemenetében befesti rózsaszínűre a tájat. Talán fél óra és lemegy végleg. A kis rétet egy vékony csermely szeli ketté, nagyjából olyan vastag, mint egy férfi nagyujja, s középen ott áll egy kő. Moha és kosz fedte, alatta ősi írás betűi. Benne pedig egy kard. Rozsdás, barna, olyan, amit már nem is igazán lehet használni, csak esetleg múzeumba kiállítani a többi ósdi régiség mellé, mégis mindegyik jelenlévő érzi, hogy valami különös mágia járja át a helyet, minek a központja a kard.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Épp csak hazaért a munkából, amikor egy bagoly hatalmas sebességgel repült neki ablakának. Csak a koppanásra lett figyelmes és azonnal odasietett, hogy egy üzenetet találjon a tollasnál. Bár elgondolkodik azon, hogy ma már nem olvassa el, ha ilyen későn érkezik, bizonyára fontos lehet.
Így esik meg, hogy most már az ELME kapuit lépi át, ugyanis a legrosszabb rémálma sem lehet szörnyűségesebb a hírnél, amit kapott. Az ikrét megtámadták, ispotályba vitték, azonban, mivel ott nem adhattak neki szakszerű segítséget, így átszállították az ELME-be. Ő, aki mindig talpraesett, könnyedén éri el céljait és magabiztos, most egyszeriben egy kisfiúvá válik, aki nem tud semmit a testvéréről és kétségbe van esve, vajon mi lesz most. Az üzenet rendkívül szűkszavú volt, nem derül ki pontosan, mi történt Ophelia-val és miért kellett egy Elmegyógyintézetbe vinni, így Orpheus jogosan gondolhatja, hogy nagy a baj. Szinte vibrál körülötte a levegő, ahogy a kórterem ajtajához ér. Épp egy gyógyító lép ki rajta és barátságosan rá mosolyog.
- Üdvözlöm uram, Ön bizonyára a hölgy hozzátartozója - mivel a férfi megszólalni nem tud, így csak biccent egyet bátortalanul és hol a nőre, hol a szobaajtóra pillantgat. Mikor mehet már be? - Kérem, egy pillanatot még várjon. Tudnia kell, hogy a testvérét támadás érte, jelenleg úgy tűnik, minden emlékét elvesztette - a férfi vállai megrogynak a hír hallatán és csak azért nem ül le rögtön, mert már úgyis felesleges. - Számítania kell rá, hogy Önt sem fogja felismerni, ha pedig így alakul, türelmesnek kell lennie. Hamarosan visszajövök - egy újabb szolid mosoly és már tova is libben a kecses alak a folyosón. Orpheus, bár maga is gyógyító, neki közel sem szakterülete az emlékezetvesztés. És egyébként is, ki tette? Hogyan? Végleges a helyzet? Semmit sem tud, a fejlemények hallatán pedig már kissé fél belépni az ajtón, mégis megteszi. Nem veszítheti el Ophelia-t.
Kopog hármat és belép a szobába, ahol egy ágyon találja a nőt. Külsérelmi nyomokat nem lát rajta, így feltételezi, hogy alapvetően jó egészségnek örvend, leszámítva a tényt, hogy nem emlékszik semmire. Beljebb lép, azonban csak lassan, megfontoltan. Semmiképp sem szeretné megijeszteni. - Szia Ophelia - halvány mosolyt erőltet arcára, de nem tudja, mire számítson. Bár tehetne valamit!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Látja a teljes ürességet a nő szemében, ami megrémíti. Hiszen az egy dolog, hogy Orpheust nem ismeri fel, de Önmagát sem? Ilyen nagy lenne a baj? Igyekszik leplezni érzéseit, így ismét egy halvány mosolyra húzza a száját. Testvére mindig kissé távolságtartó volt az idegenekkel szemben, így Orph úgy dönt, nem húzódik túl közel. Egy széket vesz el, hogy leülhessen rá, tisztes távolságban az ágytól, melyben ikre fekszik.
- A testvéred. Kétpetéjű ikrek vagyunk, Orpheusnak hívnak - tudja, hogy mit sem jelent ez a másiknak és még akár azt is hiheti, hogy valami szélhámos át akarja verni, épp ezért igyekszik minél türelmesebb és nyugodtabb maradni. Hiszen ő együtt rezeg testvérével, minden gondolatuk egy és az esetek többségében megérzi, ha gond van. Most miért nem tette? Talán azért, mert akármit is tettek a nővel, az befolyásolta a kapcsolatát mindenkivel, így ikrével is. Furcsán hangozhat, de Orpheus már nem érzi annyira ikrét, ami pedig még ijesztőbb és magának sem meri bevallani, hogy igazából már egyáltalán nem érzi. Retteg. - A te neved pedig Ophelia. Ophelia Donovan - lehet nem az ő feladata volna ezeket az információkat megosztani testvérével, elvégre ő nem orvos. Illetve de, de mondjuk a sebészet az amnéziával nem igen függ össze, nem tudja, mivel tesz jót és rosszat. Pánikot sem szeretne kelteni azzal, hogy túl sok mindent oszt meg a beteggel.
- Emlékszel egyáltalán valamire? Bármire? - csak egy kis reménysugár kell neki. Egy aprócska fénycsóva, hogy igen, ott van még benne a régi Ophelia és egyszer visszatér hozzá.