29. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek

Oldalak: « 1 2 ... 63 ... 71 72 [73] 74 75 ... 83 ... 88 89 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2018. november 22. 11:14 | Link

A.N.W.
Párizs


"Veled megyek!"
Persze, nem meri hangosan kimondani, nem lenne bátorsága, na meg ráakaszkodni sem akar, de látványosan nyeli el a megjegyzést, beszívva az alsó ajkát. Semmi nem köti ide, bár korábban szerette ezt a várost, vágyott idd, de csak azért mert előtte nem élt itt. A turisták tönkretették Párizst és Zoé néha komolyan elgondolkodott azon, hogy mikor üti fel a fejét ismét a pestis, vagy bármilyen más járvány.
- Nem akarom, hogy azt gondolod, hogy miattad.
Elkínzott tekintettel figyeli a férfi minden mozdulatát. Tiltakozni akar, vissza akarja vonni az egészet, bocsánatot kérni amiért csalódást és szenvedést okozott neki ezzel, de bölcsebbnek látja ha nem szól. Már vége van, kikecmergett belőle és nagyon próbálkozik nem visszaesni, eddig meglepően sikeresen.
Belekortyol az italába, majd lerakva a poharat a földre, lassan elindul a férfi felé. Nem tétovázik sokat, lassú, kínosan gondos mozdulatokkal ül fel a fotel karfájára, amin Asher foglalt helyet. Az egész lénye vonzza őt, nem akar tőle távol lenni, a bűvkörében akar kerülni. Nem érinti meg, egyelőre még nem, helyette inkább az arcát kezdi vizslatni. Sokáig magánál idősebbnek látta küllemre Őt, de ez mostanra ez eltűnt. Asher teljesen olyan volt, mint akármelyik kortársa.
- Összeöregedtünk.
Csak úgy kibukik belőle. Nem tud szó nélkül elmenni amellett, hogy mennyire nem változott semmi az eltel évek óta. Persze mindez csak addig tart, amíg valaki bele nem néz a szemébe. A tekintete neki soha nem tudott hazudni, Zoé tisztán látta a hosszúra nyúlt élete minden egyes évtizedét.
Utoljára módosította:Czettner L. Zoé, 2018. november 22. 11:19 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Asher Noah Wayde
INAKTÍV


Félvámpír
offline
RPG hsz: 143
Összes hsz: 1022
Írta: 2018. november 22. 12:08 | Link

C.L.Z.
Párizs


Az apró gondolat, amit bár a lány nem mond ki hangosan, becsúszik agyába akaratlan-akaratlanul is, verbálisan azonban nem reagál rá, csak megvillan a szeme. Nem vihetné magával őt, akárhová is megy. Nem lenne fair, nem férne rá a lelkiismeretére - amibe nagyon is sok, ennél szörnyűbb dolog könnyedén belefér -, hogy még egyszer megnehezítse az életét. Éppen elég, hogy egyszer megtette, és bár próbálta az évek során elfelejteni, most nem kerülheti már el a szembesülést a következményekkel. A tetteinek nagyon is van utóhatása, akármennyire is szeretné az ellenkezőjét gondolni. Éppen ezért gondolt szinte egész életében csak magára, és senki másra, nem akarta, hogy akárki az ő élete miatt szenvedjen. Elég gondot okozott az neki egyedül.
- Akkor mégis ki miatt? - mordul fel szkeptikusan. Ki más lehetne az oka a tortúrának, amin a lány végigment mióta elváltak egymástól? Tisztában van vele, hogy ami közöttük volt, nem egy mindennapi dolog, így erősen kétli, hogy utána még valaki képes volt ugyanannyira összetörni a szívét. Már csak a gondolatra is, hogy más férfi ért hozzá úgy, ahogyan ő, ökölbe szorul a keze és alig tudja lecsillapítani magában a birtoklási vágyat.
Éber és ideges pillantással figyeli, ahogy felkel a jobb napokat látott kanapéról, és felé indul. Nagyon is akarja, hogy közel legyen hozzá, mégsem bízik magában. Ahogy mozdulatai felkavarják a lakás levegőjét, még intenzívebben érzi az egyedi és csábító mézillatát, ami ismét csak ráerősít az éhségére. Szeme kissé elsötétül, viszont egy pillanat múlva már ismét világoskék színében pompázik. Nem fordítja felé a fejét, így is éppen elég, hogy immáron itt ül a foteljének karfáján, kartávolságra. Még kevesebb energiát venne igénybe, hogy egyszerűen csak magához rántsa, és megpróbálja bepótolni az elmúlt hat évet. Túl erős a késztetés, éppen ezért kiüríti poharát, és az ülőalkalmatosság mellett álló kisasztalra helyezi, pillantását pedig az apró alagsori lakás félhomályban lévő sarkába szegezi. Nem mintha látna maga előtt bármit is, minden gondolatát Zoé foglalja le. Az illata, a vére, a testéből áradó, halandók számára nem is érzékelhető hivogató meleg.
- Ne áltasd magad... - horkan fel gúnyosan. - Még így is egy jó ötven évvel öregebb vagyok nálad. - Annak ellenére, hogy nem látszik rajta, már egyre közelebb kerül a nyolcvanhoz. Egyszerű ember már a halálát tervezgetné, ő pedig itt ül, egy huszonéves testében. Akármennyire is egykorúnak néznek ki, az ő évei mögött sokkal több van, mint a lányéi mögött.
- A kocsmában a férfi felismert - jegyzi meg, előhozakodva az este egy pontjával, amit nem tudott hová tenni. Nem kérdez, ugyanakkor érezhető a hangjából, hogy magyarázatot vár a lánytól.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

:* - z.
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2018. november 22. 12:46 | Link

A.N.W.
Párizs


- Amikor elmentél, egy ideig hittem abban, hogy majd visszatérsz. Mindenkinek ezt mondogattam, idővel már mantrává vált. Közben mindenki más arról győzködött, hogy éljem tovább az életem, mert még fiatal vagyok. Én pedig komolyan megpróbáltam, néha egész jól ment, de sosem volt olyan mint előtte. Voltak mások, de nem tudták pótolni azt ami hiányzott. Viszont úgy láttam a körülöttem ez mindenkit boldoggá tesz, úgyhogy benne maradtam a szerepben.
Nem akarta folytatni, kellemetlen erről beszélni, úgyhogy a lényeg végül kimarad a történetből, igyekszik egy másik beszélgetésre odázni, helyette kapva kap az alkalmon, hogy témát váltsanak.
- A kocsmában a whiskys üvegnek van támasztva egyik rajzom, rólad. Van rólad egy nagy tiszta emlékem, ha lehunyom a szemem minden apró részletet pontosan látom magam előtt. A karácsonyi bál estéjén, mikor azt mondtad, hogy nem vagy hajlandó rajtam osztozni. Az a pillanat beleégett a retinámba. Több száz módon megörökítettem. A szénrajz tetszett neki és kirakta. De most...el kellett volna hoznom.
Összepréseli a száját és lesüti a szemét, Haroldnak van róla egy rajza róla, azóta a rendőrség már biztos kiért és az még a jobbik eset ha nekik mutatta meg. Arról nem is beszélve, hogy hányan látták korábban, számtalan különböző ember megfordult ott. Óvatosan pillantott fel Asherre, szinte biztos volt benne, hogy a férfinak is ehhez hasonló gondolatai támadtak. De mást is vélt felfedezni az arcán.
- Te éhes vagy...
Érdeklődve billentette oldalra a fejét, egészen megfeledkezett arról, hogy miről is beszéltek, az ösztön, ami még most is olyan letaglózó, mint sok éve volt, cselekvésre késztette. Előbb vágná le a kezét, mintsem a férfit szenvedni lássa. Persze, az esetek többségében nem volt leányálom, mikor belőle ivott, de képtelen volt elviselni a gondolatot, hogy máshoz is ilyen közel legyen. Különleges viszonyként élte meg és örült neki, még ha ez fájdalommal is járt. Lepillantott a pulóvere ujjára, gondosan felhajtotta majd a csupasz, hegekkel teli csuklóját a férfi felé nyújtotta.
Utoljára módosította:Czettner L. Zoé, 2018. november 22. 14:41 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Asher Noah Wayde
INAKTÍV


Félvámpír
offline
RPG hsz: 143
Összes hsz: 1022
Írta: 2018. november 22. 18:36 | Link

C.L.Z.
Párizs


Kifejezéstelen arccal hallgatja végig a lány meséjét, amire talán sokkal inkább illik a tragédia szó. Testtartása merev, szemét továbbra is előre szegezi. Nem akar sehogyan sem reagálni. Nincs szükség rá, hogy a lány lássa rajta, milyen intenzív érzések töltik el a szavai hallatán, ahogyan arra se, hogy még Zoé mentse fel a viselkedése okozta bűnök alól. Ponthogy neki kéne a legjobban utálnia őt, nem pedig arról győzködnie, hogy nem tehet semmiről. Ki más lenne a hibás, ha nem ő, aki egy többéves kapcsolatot egy szempillantás alatt a kukába dobott és hátra sem nézve otthagyta az embert, aki talán egész életében a legfontosabb volt számára? Igaz, kényszerből tette, de akkor is... Távozásakor úgy gondolta, jobbat tesz mindkettőjüknek, ha nem magyaráz meg semmit, ha kihagyva a lehetőséget az érzelmes búcsúra egyszerűen csak eltűnik. Elképzelése szerint ez egy tiszta lezárása lett volna annak, ami közöttük volt, és bár ő maga sem tudta csak úgy elfelejteni azokat az éveket, mindig azzal nyugtatta magát, hogy a lánynak jobb így. Soha még csak bele sem gondolt az ellenkezőjébe. Most pedig, a külön töltött évek alatt történteket hallgatva mardossa a bűntudat. Tudni akarta, hogy mi is történt, most viszont már inkább elfelejtené. Belegondolni, hogy Zoénak miket kellett kiállnia egyedül, nélküle, ugyanakkor miatta rosszabb érzés volt, szinte mindennél. Abba pedig bele sem mert gondolni, hogy mi az, amit nem osztott meg vele a lány.
- Néhány napba így is beletelik majd, hogy megtaláljanak - próbálta megnyugtatni a lányt. Bár valóban nem volt jó ötlet otthagyni azt a rajzot, nem adott neki sok lehetőséget rá, hogy higgadtan végiggondolja a tennivalókat. A mugli rendőrök viszont szerencsére nem szoktak priorizálni olyan pitiáner ügyeket, mint egy kocsmai összetűzés - különösen akkor nem, ha az egyik fél már ott sincs, mire kiérkeznek. Mire rájönnek, hogy ki is ő, már régen országhatáron túl lesz, így nem is nagyon izgatja magát emiatt.
Az viszont, hogy a lány megörökítette őt, éppen az egyik olyan pillanatot, amikor előtört belőle a birtoklási vágy, sokkal inkább érdekli. Tisztán emlékezett arra az estére, minden pillanatára. Tekintete ismét elsötétedett, ezúttal azonban nagyobb részt a vágy miatt.
- Nem! - löki el magától hevesen a lány felé nyújtott csuklóját, majd felpattanva a fotelből egy pillanat alatt több méternyi távolságra találja magát tőle. Akármennyire is éhes volt, akármennyire is vágyott a vérre, az Ő vérére, ez nem egy olyan helyzet volt, mikor megengedhette magának, hogy egyáltalán eljátsszon az önként adott vér gondolatával. Nem így, különösen nem azután, hogy kissé élesedett a kép arról, hogy mi történt a lánnyal a távozása után. Teljesen megőrült?! Mindezek után mégis hogy ajánlhatná fel magát? Egyáltalán miért tenné?
Rá sem pillant, inkább hátat fordítva az étkezőasztalra támaszkodik és szemeit összeszorítva igyekszik úrrá lenni a vérszomján, ezek után nem leplezve olyan jól érzéseit. Izmai megfeszülnek, ahogy próbálja visszaszorítani a benne rejlő lényt, aki kapva kapna az alkalmon, hogy újra megízlelhesse a lányt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

:* - z.
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2018. november 22. 18:58 | Link

A.N.W.
Párizs


Az első külön töltött év után még hitt abban, hogy majd jobb lesz. Mindenki azt hajtogatta hogy talál majd valakit, akit jobban fog szeretni és aki őt is legalább annyira szereti viszont. Akivel egyenrangú társak lesznek. De idővel rájött arra, hogy ő nem vágyik ilyesmire és abban pedig egészen biztos volt, hogy soha senki nem fogja úgy szeretni, ahogy a férfi szerette.
- De megtalálnak.
Ez pedig egyet jelent azzal, hogy mennie kell, menekülni, tovább, valószínűleg nélküle, ez pedig félelemmel és sötétséggel töltötte. Persze, korábban is képes volt ezt elfogadni, majdnem belehalt, de csak majdnem. Miért ne tudna ezzel ismét együttélni? Az önutálat, a magány a mindennapjai részévé vált. De most, hogy egy légtérben volt a férfival, az egész kicsinyes hisztinek tűnt. Hirtelen nem tudta magáévá tenni azt a néhány évet. Mintha nem is ő lett volna.
Nem mondhatná, hogy váratlanul érte a tiltakozás, de az emberfeletti sebességre önkéntelenül összerezzen, majd lassan leengedi a kezeit és összeszedi minden önuralmát, hogy ne lépjen a férfi után.
- Én legalább annyira akarom, mint te. Te is tudod.
A legtöbb szerelmes pár akként került a legközelebb egymáshoz ha lefeküdtek egymással. De nekik fogalmuk sem volt róla, hogy ennél van közelebb, intimebb és jobb. Nem sok embernek adatott meg, hogy megtapasztalja milyen is ez, de ők azok közé a szerencsések közé tartoztak, akiknek volt közelebb. Bár a férfi nagyon ritka alkalmakkor szánta rá magát, ami Zoénál nagyon kényes pont volt, hiszen azt akarta, hogy a férfi senkivel ne kerüljön ilyen módon kapcsolatba, csak vele.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Asher Noah Wayde
INAKTÍV


Félvámpír
offline
RPG hsz: 143
Összes hsz: 1022
Írta: 2018. november 22. 19:17 | Link

C.L.Z.
Párizs


Hirtelen a lehetőség, hogy ismét itt hagyjon csapot-papot és egyszerűen csak továbbálljon közel sem annyira vonzó számára, mint néhány órával ezelőtt. Nem a város miatt, azt egy szempillantás alatt maga mögött hagyná... Ez a néhány óra, amit - ha nagyrészt feszültségben is - a lány társaságában töltött, tökéletesen rávilágított, hogy mi az, ami ennyire hiányzott neki az elmúlt évek alatt. Előtte sosem volt neki nehéz az emberek elfelejtése, nem is került annyira közel senkihez, hogy ez gondot okozzon neki. Magyarország után azonban valami megváltozott, és bár igyekezett nem megnevezni, hogy ki is hiányzik neki, nem rágondolni, hogy vajon mi lehet vele, minden gondolata, minden cselekedete mögött ott állt Ő.
- Addigra nem leszek itt - jelenti ki a nagyon is nyilvánvalót. Tudja, hogy Zoé is erre gondol, és bár maga a menekülés ténye nem izgatja, az már sokkal inkább, hogy vele mi lesz.
Talán nem kellett volna ma találkozniuk, talán jobb lett volna mindkettőjüknek, ha a már lezárt múltat nem bolygatják meg. Ugyanakkor ránézve a lányra, ismét érezve az illatát, hallva szívdobbanásait... Hirtelen úgy érezte, hogy megint él, mintha az eltelt hat év csak vegetálás lett volna.
- Ez nem így működik. - Szinte már morgásként szalad ki a száján. Nem lehet, nem teheti meg, hogy megint elfogadja a felkínált csuklót, mintha mi sem történt volna azóta, hogy utoljára ivott a lányból. Akármennyire is akarja, akármennyire is akarják mindketten - mert abban egy pillanatig sem kételkedik, hogy Zoé is vágyik rá, más okokból -, és akármennyire vágyik rá a benne élő lény is, próbál gátat szabni neki, hogy előbújjon. Egyébként is, bár a csukló is tökéletesen megfelelő a táplálkozásra, sosem szerette ezt a módját a vérszívásnak. Annyira személytelen volt, annyira idegen tőlük.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

:* - z.
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2018. november 22. 19:37 | Link

A.N.W.
Párizs


Legszívesebben ráripakodott volna, de nem tette. Pedig milyen szívesen esett volna neki! Követelni, hogy vigye magával, könyörni, hogy ne hagyja itt. Igen, legszívesebben ezt tette volna, de igyekezett ezt félretenni, korainak érezte volna még, hogy ezen vitatkozzanak össze. Helyette egy sokkal égetőbb problémával foglalkozott.
- Tudom, hogy nem vagy oda a csuklóért.
A szemtelen hangnem bizonyára nem kerülte el a figyelmét, Zoé úgy döntött, taktikát vált. Régebben sokat csipkelődtek, mikor újra és újra átlépték azt a bizonyos határt.
Zoé igyekezett figyelmen kívül hagyni a férfi dühét, helyette beletúrt a hajába és a hosszú tincseneket áthúzta a válla egyik oldalára, szabadon hagyva a nyakát. Csak félig volt tudatos a mozdulat, de mikor azzá vált szándékosan lassított rajta. Néhány pillanatig még tétovázott, aztán úgy volt vele, hogy utána a vízözön. Felkelt a fotel karfájáról és határozottan indul meg az irányába. Mikor már előtte állt, a kezét óvatosan kinyújtotta felé, hogy a mutatóujjával megérinthesse Asher ajkát. Az ujjai nyomán megint képes közvetíteni a feszültséget, lehunyja a szemét, koncentrál, hogy az elektromosság felerősödjön. Ingerli Őt, határozottan, leplezetlenül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Asher Noah Wayde
INAKTÍV


Félvámpír
offline
RPG hsz: 143
Összes hsz: 1022
Írta: 2018. november 22. 19:56 | Link

C.L.Z.
Párizs


Egy sötét pillantást vet rá, mikor a szavai hatására felé fordul. Gyűlöli, hogy bárkinek is hagyta, hogy ennyire kiismerje. Hogy szavak nélkül is meg tudja állapítani, mi jár a fejében, holott kettejük közül nem neki vannak gondolatolvasói képességei. Utálja azt is, hogy pont a fején találta a szöget - megint.
Mikor a lány nyaka fedetlenné válik, meg kell markolnia a régi ébenfa asztal szélét, hogy ezzel fizikailag próbálja magát visszatartani a közeledéstől. Száján állatias morgás csúszik ki. Nem, nem és nem. Nem veheti csak olyan könnyedén vérét, mint régen tette. Talán már akkor sem kellett volna, akkor minden bizonnyal mindkettőjüket megkímélte volna megannyi bosszúságtól és gondtól. Ha akkor, az iskolában jobban odafigyel a szükségleteire és időben elmegy táplálkozni, nem kellett volna a tanársegédét lehívnia az irodájába, ezzel kényszerítve a vére felajánlására. Akkor talán nem lennének most itt, ugyanebben a helyzetben.
Pedig a mostani éhsége szinte semmi ahhoz képest. Most másra vágyik, nem pusztán a lány vérére. Most birtokolni akarja, magáénak tudni, el nem engedni. Ismerni akarja minden egyes gondolatát, tervét, gondját-baját, és ki akarja őket törölni a fejéből, hogy ne maradjon más, csak ő. Csak rá koncentráljon, csak körülötte forogjanak a gondolatai. Az érintései, szavai körül, az egymás iránti vágy körül.
Mikor az irányába indul Zoé, a pillantása már egészen sötét, minden egyes mozdulatát figyelemmel kíséri, és próbálja megtenni a tőle telhetőt a lány intenzív illatának kiszűrésére. Aztán, mikor megérinti az ajkát, elpattan benne valami. Olyan, mintha egy képzeletbeli gát szakadna át, a sebességére fikarcnyit sem figyelve helyezi kezeit a lány karcsú derekára, majd egy egyszerű mozdulattal fordítja meg őket, beszorítva Zoét a teste és a faasztal közé. Bár testük nem ér össze, csupán néhány centiméter választja el őket, és így is tökéletesen érez mindent. A szívdobbanásokat, a meleget, még talán a bőre simaságát is.
- Fejezd be! Ne akarj ennyire meghalni ma... - Szavai ismét morgásként törnek elő-már-már egészen állatiasan, pillantását pedig a lány nyakán lüktető érre fordítja. Egyelőre azonban nem tesz többet, akármennyire is nehezére esik.
Utoljára módosította:Asher Noah Wayde, 2018. november 22. 19:58 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

:* - z.
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2018. november 22. 20:15 | Link

A.N.W.
Párizs


Valahol mélyen remélte, hogy a puszta érintése még mindig kivált valamit a férfiból. Tudni akarta, hogy még mindig érez-e iránta...valamit, bármit. Valahol mélyen érezte, hogy a találkozáduk mindkettőjük számára teher. Talán tényleg jobb lett volna, ha a férfi nem tér be a kocsmába. Ettől azonban nem sínylődött volna kevésbé egyikük sem. Zoénak úgy tűnt, hogy egyikük sem él, pusztán létezik. Ez persze nem feltétlenül azért van, mert elváltak az útjaik. De mikor együtt voltak, akkor többek voltak, neki pedig ez megérte a kockázatot. Ezt pedif abban a pillanatban tudta, mikor először megpillantotta a zongoránál ülve.
Asher megtehette volna, hogy félresöpri az kezét ismét, ahogyan a csuklójával tette, de Zoé tudta, hogy mostanra már nincs abban az állapotban. Az apró, fülledt légtérnek már minden zugát betölthette az illata, ő pedig eleget tudott ahhoz, hogy tudja ez mit jelent. Igaz, az ő fajtája nem volt olyan vérszomjas, mint a vámpírok, de tudta, az ő vére többet jelent Ashernek a  szomjoltásnál.
A kezek bilincsként, erősen és hidegen fonják körbe a derekát, épp csak annyit tud tenni, hogy elégedetten felnyög, még a gúnyos mosoly is kül az arcára, miközben a szíve ismét meglódul. A teste régi ismerősként köszöntötte a derekára feszülő tenyerét, de sosem tudta igazán megszokni. Persze, nem tudta volna azt mondani, hogy a dolog teljesen fájdalommentes, de sosem érdekelték különösebben a lila foltok, oda volt érte.
- Te is tudod, hogy így meghalni...nem is lenne olyan rossz.
Szárazon nevet fel, a nyilvánvalót kár lett volna tagadni. Tényleg így gondolta, nem csak a szája járt, nem hízelgett.
Utoljára módosította:Czettner L. Zoé, 2018. november 22. 20:50 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Choi Min Jong
Tanár, Mestertanonc Tanár, Könyvtáros, Bogolyfalvi lakos, Boltos, Végzett Diák


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 413
Összes hsz: 5004
Írta: 2018. november 22. 20:42 | Link

Elterelőkalibúr

Oh ha tudná, hogy tök nyugodt vagyok... Nem akarna látni valódi pánikban és visszasírná ezt a percet, mert ez legalább komikus. Ha nem jön vissza a hangom pantomimes leszek. Biztos jó meló, a muglikat is lenyűgözi... Ráadásul lehet sötét színházban csinálni. Menő dolog.
Az már kevésbé, hogy rángat. Neki meg kéne védenie a vadtól, nem magáról leszedni. Küzdök ellene, mert hát mégis csak esélyes, hogy az a rühes dög már megint meg akar csócsálni majd. Elvégre nem tudom mi játszódik le a kis fejében, de simán lehet, hogy ő meg a sikítozó tömegtől parázik be és válik fenevaddá. Remélem nem. Már-már sikerülne a csávó hátára másznom - lévén nem borult fel velem - hogy biztos fedezékem legyen a rágcsáló elől, amikor is beér a vad és az őr lába körül kezd el szaladgálni, az meg megijed.
Ijedten pislogok az őrre, hogy ő miért sikít, meg hát milyen magatartás ez, amikor neki kéne megvédeni? A másik őrre pillantok, nyújtom is a kezem segítségért, de ekkor már érzem, hogy baj van: dőlünk. Nagyot puffanok a padlón, a jobb kezem valamilyen fura módon alám kerül és ahogy az őr rám pottyan egy reccsenés jelzi, hogy a benyilalló fájdalom töréssel jár. Felordítok, de minek? Egy hang nem jön ki a torkomon, de amennyire fáj, reflexből lököm fel a rajtam tehénkedő őrt, nem foglalkozva azzal, hogy eddig gyenge virágszál voltam, talán kicsit túl erősen is. De neki biztos nem fáj még így sem annyira, mint nekem.
Rázom a kezem, mintha ez segítene, aztán a ballal megmarkolom. Nem merek ránézni, mert nem merek. De érzem, hogy tagad, hogy lüktet, hogy nagyon fáj a kisujjam. Könny szökik a szemembe és mindenről megfeledkezve kirohanok a templomból. Meg kell találnom Cathet, hogy rendbe hozza az ujjam. Az ajtóban viszont megtorpanok. Elvakít a fény. Ügyetlenkedve keresem a bal kezemmel a napszemüvegemet, meg a sapkámat és küszködve de a fejemre teszem mindkettőt, aztán kissé vakon még az előbbi hirtelen világos miatt, kibotorkálok, arrafelé, amerre a lányt utoljára láttam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
Asher Noah Wayde
INAKTÍV


Félvámpír
offline
RPG hsz: 143
Összes hsz: 1022
Írta: 2018. november 22. 21:10 | Link

C.L.Z.
Párizs


Kissé megijesztette, hogy milyen reakciókat váltott ki belőle egy ennyire apró érintés. Persze, mindig is tisztában volt vele, hogy az olyan helyzetekben, amikor képbe kerül a vágy - legyen az vérszomj, vagy valami egészen más -, hajlamosabb az állatias énje kézbe venni az irányítást, egyszerűen félretolva az emberit. Ilyenkor, bár tudatában volt minden egyes cselekedetének, nehezére esett észérvekre hallgatni, és szinte sosem tudta meggyőzni magát, hogy valamit miért ne csináljon. Különösen, ha az a valami ennyire jó érzéssel tölti el. Miután megragadja a lány derekát, és tenyere találkozik az annyira ismerős testtel, már kezdi elveszíteni a kontrollt. Zoé ugyanolyan makacs, mint régen volt, és mikor a fejébe vesz valamit, nem nyugszik, ameddig az úgy nem lesz. Mikor meghallja az apró nyögést, figyelmeztetően villan a szeme; még egy ilyen, és végképp nem lesz megállás.
- Ezzel soha még csak ne is viccelj! - szól rá keményen. Az élet nem játék, a halandók sokszor fel sem fogták, hogy mennyire nem. És bár tudja, hogy a lány tisztában van vele, hogy ki ő és mi ő, ahogyan az erejével is, már régen rájött, hogy nem veszi azt komolyan. Pedig tényleg nem lenne több egy egyszerű mozdulatnál, talán néhány másodperc kellene hozzá, és a szíve megszűnne dobogni, és valóban vége lenne az életének.
Hirtelen dönt a következő lépéséről, egyik kezével beletúr a lány selymes hajába, és minden gyengédségtől mentesen rántja oldalra a fejét, ezzel ismét felfedve a nyakát. Közel hajol hozzá, lehelete az oly' hivogató bőrt csiklandozza, egyelőre azonban még kordában tudja magát tartani, habár nem kicsi lélekjelenlétre van szüksége hozzá. Egyik pillanatban még a barna szemekben próbál valamilyen választ keresni az ezernyi kimondatlan kérdésére, majd a következőben ajkait a lány ütőere fölé helyezi, ahelyett viszont, hogy átharapná a vékony bőrt, hosszan megcsókolja. Alsótestét már-már öszönösen mozdítja közelebb, és mikor már egy hajszál sem férne kettőjük közé, egy apró nyögés szalad ki a száján.
- Sok évvel ezelőtt megadtam a lehetőséget, hogy elsétálj... Most is megteheted - suttogja a nyakába, mielőtt nyelvét finoman végighúzza az édes bőrön. Szinte érzi a lány vérének mézízét anélkül is, hogy valóban megízlelné. Tisztában van vele, hogy nem sokáig tudja már tartóztatni a benne élő ragadozót, főleg nem így, nem ennyire közel a vágya tárgyához.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

:* - z.
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2018. november 22. 21:43 | Link

A.N.W.
Párizs


Még szép, hogy makacs volt. Minden porcikája kívánta ezt, attól a perctől, hogy meglátta a kocsmába. Ezerszer jobb volt ez, mint egy hosszú évek után elcsattanó csók és a közelében sem ért annak, amit az ágyban csináltak volna. Ezzel mindketten tisztában voltak.
- Eszemben sem volt viccelni.
Vág vissza rögtön, nem törődve a következményekkel. Ez volt az igazság és akarta, hogy Asher ezzel tisztában legyen, még ha nem is tetszett neki, amit hall. Nem, nem ismélti el újra, valószínűleg soha nem is hozza fel neki újra, de attól még ez volt az igazság.
Amint a férfi a hajába túr, ő is engedélyezi végre magának, hogy hozzáérjen. Tenyerét a mellkasára simítja, de nem elégszik meg azzal, hogy érzi a felgyorsult szívverését. A keze elindul fölfelé, ám még mielőtt a csupasz bőréhez érhetne, Asher a hajánál fogva teszi feszíti ki a nyakát, amire szisszenéssel felel, de a kéjes mosoly ott játszik az ajkán, jelezvén, hogy tetszik neki a dolog, közben végig tartja vele a szemkontaktust, szavak nélkül biztatva arra a lényt, hogy cselekedjen.
- Ha..zugs...ág.
Ha nehezen is, de sikerül megtalálnia a megfelelő szót. Ami azért valljuk be baromi nehéz ilyen körülmények között. Szabadon maradt kezét a férfi tarkójára simítja, majd beletúr a hajába, és megmarkolja azt, bár felesleges. Tudja, hogy a férfi már döntött, ahogyan ő is. Nem érdekli mennyire fog neki fájni, az sem, hogy tudja, Asher nehezen fog tudni leállni, vagy, hogy talá a kelleténél több fájdalommal fog járni. Nem érdekelte, kívánta a fájdalmat, mert azt Ő okozza neki, azt jelenti, hogy itt van vele, hogy akarja, ismét az Övé lehet. Ez pedig többet jelenetett neki mindennél.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Asher Noah Wayde
INAKTÍV


Félvámpír
offline
RPG hsz: 143
Összes hsz: 1022
Írta: 2018. november 22. 22:11 | Link

C.L.Z.
Párizs


Lenyeli a válaszát, és inkább igyekszik nem gondolni bele, hogy mit is állít a lány. Nem tervezte megölni, soha még csak kárt sem akart tenni benne - de hát ezt bestia lévén végül csak nem tudta elkerülni. Szemei előtt feltűnik Zoé holtteste, és meg kell ráznia a fejét, hogy elűzze a képet. Soha nem akarja úgy látni.
Bár valahol sejtette, hogy az este nem fog eltelni anélkül, hogy testük egymásnak feszüljön, inkább igyekezett egészen idáig ellökni a lányt. Úgy vélte, jobb neki, ha nem bonyolódnak ismét egymásba, ha úgy hagyják a múltat, ahogy van. Aztán a Sorsnak - és Zoénak - más tervei voltak - bár nagy valószínűséggel ő sem lett volna képes csak úgy hátat fordítani és elsétálni még egyszer.
Az ismerős kéz érintésére érzi az elektromosságot, de csak apró csiklandozásként hat rá. Ismeri az erejét, tudja, hogy akár apró fájdalmat is tudna okozni, de azért közel sem úgy hat rá az áram, mint közönséges halandókra. Zoé részletekben kinyögött szavára aztán egy pillanatra megmerevedik. Nem hazudott, most még - bár fájdalmas lenne - el tudná őt engedni. Hagyná futni, és visszafogná a benne rejlő ragadozót, akinek az ösztönei azt súgnák, hogy kövesse őt. A prédát.
Amilyen hirtelen mozdulattal hozzáért az előbb, most ugyanolyan vehemesen löki el magát a lánytól. Nem szereti, ha hazugnak nevezik, és biztos akar lenni benne, hogy tudja, tényleg elmehet. Nem akarja, hogy felelőtlenül döntsön, nem akarja, hogy csak azért visszatérjenek a régi rutinjukhoz, mert véletlen összefutottak, és nem akarja, hogy kényszernek tűnjön az egész. A benne élő vadállatnak ez nyilván nem tetszik, de most az emberi része a domináns. A halandó része, a férfi pedig nem a vért akarja, hanem teljesen másra vágyik.
Fursztrált nyögés kíséretében túr bele idegesen a hajába, mielőtt sötét pillantását ismét Zoéra szegezi, karjait pedig keresztbe fonja mellkasa előtt, ezzel is próbálva kontrollálni magát.
- Elmehetsz. - És elfelejtheted ezt az egész estét - ha akarod - fejezi be magában a mondatot. Az már más kérdés, hogy sok énjéből csak a józan ember akarja, hogy elmenjen. A többi része - a bestia, a férfi - még csak bele sem mer gondolni, hogy mi lenne, ha valóban elmenne. Nem a vér miatt - a vér pótolható. Sokkal több van emögött annál.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

:* - z.
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2018. november 22. 22:34 | Link

A.N.W.
Párizs


Hideg zuhanyként éri a tény, hogy a férfi ilyen könnyen ellöki magától. Tehát ezek szerint mégsem olyan pótolhatatlan, vagy különleges számára, legalább is ő ezt szűri le belőle. A gondolat pedig páni félelmet kelt benne és cikázik végig a testén, megbénítva azt.
- Ne..ne..ne...
A szeme megtelik könnyekkel az ijedtsétől, de azok nem gördülnek le az arcán, csak zavaró tényezőként hatnak, de igyekszik gyorsabn kipislogni a szeméből. Kezével a férfi karja után nyúl, de végül úgy dönt, most ő lesz az, aki kezdeményez. Két kezével a férfi nyakába csimapszkodik, lábujjhegyre áll és csókot lehel az arcára, aztán még egyet, míg végül a következő már a férfi ajkait éri.
- De nem akarok.
Suttogja az ajkai közé, majd egy picit elhúzódik, hogy belenézhessen a szemébe. Közben meg észre sem veszi, hogy a lábai már a férfi dereka körül vannak, úgy csimapkoszik belé, mintha az élete múlna rajta.
- Tudom, hogy a lényed azon része akarja...és én meg akarom neki adni. Onnan, ahonnan ő akarja, úgy, ahogy ő akarja.
Épp csak suttog, a szégyenérzet keveredik a vággyal, pedig valójában nem kellene szégyellnie, hiszen ezekkel Asher anélkül is tisztában van, hogy Zoé szégyellnie. Akárhányszor ellöki, akárhogy is bánik vele, attól csak még inkább fogja akarni.
Utoljára módosította:Czettner L. Zoé, 2018. november 22. 22:35 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Asher Noah Wayde
INAKTÍV


Félvámpír
offline
RPG hsz: 143
Összes hsz: 1022
Írta: 2018. november 22. 22:52 | Link

C.L.Z.
Párizs


Szinte fizikai fájdalom számára karba tett kézzel, megfeszített izmokkal állni, és végignézni, ahogy a lány szemét könnyek töltik meg. Érzi a belőle áradó félelmet, szinte az érzelmeket is ki tudja szagolni a levegőben, de nem akarja. Még nem, úgy nem, hogy van esély rá, hogy a lány fogja magát és itthagyja őt.
Aztán a hirtelen kezdeményezésre egy hosszúra nyúlt pillanatig még nem reagál, csak kőszoborként tűri az érintést, majd az apró csókokat. Érzi, hogy a vágy egyre türelmetlenebbül tör fel benne, és mikor annyi év után ajkuk ismét találkozik, megtörik a jég. Az egyik pillanatban még egy passzív résztvevője a történéseknek, aztán mikor meghallja a szavakat, amikre eddig várt a tudatalattija, egyik percről a másikra már az ismerős test köré fonja karjait, aztán pedig gyakorlott mozdulattal kapja fel és hagyja, hogy a lábait a dereka köré kulcsolja.
A tény, hogy Zoé mindent megadna neki úgy, ahogyan ő akarja, minden énjét izgatja. A józan ember most háttérbe szorul, utat adva a sokkal ösztönösebb részeinek. Ezúttal ő szünteti meg közöttük a távolságot, és csókolja meg a lányt vehemensen, miközben oda sem nézve az ebédlőasztal felé sétál vele, majd annak a lapjára ülteti fel. Közben egyik keze a derekát markolja birtoklón, másik pedig a nyakára kulcsolódik, tökéletesen érezve a pulzusát.
- És ha nem csak vért akarok? - Hangja a suttogás és morgás közötti átmenet, miközben ajkai a lány fülére kúsznak, megcsókolva azt az egy bizonyos pontot mögötte. Bár szinte biztos a válaszban, hallani akarja. Tudni akarja, hogy hogyan érez a másik, hogy ő is legalább annyira epekedik az érintéséért, mint ő. És bár a vérének száguldó sebessége és a szíve gyors ritmusa mellett valahol ezt tudja, mégsem ér fel a dolog a szavakkal. Ennyi év után több kell puszta reakcióknál.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

:* - z.
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2018. november 22. 23:10 | Link

A.N.W.
Párizs



Akkor sem tágított volna, ha a férfi továbbra is ridegen viselkedik vele. Addig esedezett, kérlelt volna, míg vagy megtörik a jég, vagy megunja és kirakja, de feladni nem adta volna fel. Szüksége volt erre, még akkor is, ha csak egyetlen éjszakáig tart, aztán ismét kitépi magát az életéből. Bizonyosságot akart arra, hogy Asher valóban létezett, hogy minden igaz volt. Ám a jég megtörik és mikor a szobor megelevenedik, a nőből kiszakad a megkönnyebült sóhaj, még szorosabban fogja a férfit, miközben elveszik a csókban, szó szerint beleszédül és mire észhez tér már az asztalon ül, a férfi egyik keze pedig a nyakára kulcsolóik. Nem fél, bár tudja, hogy Ashernek elég lenne egyetlen mozdulat. A tudat, hogy az élete szó szerint a kezében van csak még jobban felizgatja, a fogai összekoccannak a gerincén végigfutó hidegtől.
- Csak egy szavadba kerül.
Bármit kér, az az övé. Alapvetőrn mindig ki volt szolgáltatva a férfi kénye-kedvének, szerelmes volt belé, természetes volt hát, hogy megtett neki amit csak kért. De ilyenkor, mikor a szó minden értelmében függöt tőle, mikor uralkodott fölötte, akkor érezte igazán, hogy mennyire betegesen, perverz módon oda van érte. Ez az elmúlt évek alatt semmit nem változott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Asher Noah Wayde
INAKTÍV


Félvámpír
offline
RPG hsz: 143
Összes hsz: 1022
Írta: 2018. november 22. 23:39 | Link

C.L.Z.
Párizs

tovább a hszhez...



Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

:* - z.
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2018. november 23. 14:54 | Link

A.N.W.
Párizs

Only for HIM
Absolutely not for you
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Asher Noah Wayde
INAKTÍV


Félvámpír
offline
RPG hsz: 143
Összes hsz: 1022
Írta: 2018. november 23. 23:11 | Link

C.L.Z.
Párizs
zene

tovább a hszhez...
Utoljára módosította:Asher Noah Wayde, 2018. november 23. 23:13 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

:* - z.
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2018. november 23. 23:52 | Link

A.N.W.
Párizs

Only for HIM
Absolutely not for you
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Asher Noah Wayde
INAKTÍV


Félvámpír
offline
RPG hsz: 143
Összes hsz: 1022
Írta: 2018. november 24. 00:16 | Link

C.L.Z.
Párizs

tovább a hszhez...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

:* - z.
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2018. november 24. 00:43 | Link

A.N.W.
Párizs

Only for HIM
Absolutely not for you
Utoljára módosította:Czettner L. Zoé, 2018. november 24. 00:46 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Asher Noah Wayde
INAKTÍV


Félvámpír
offline
RPG hsz: 143
Összes hsz: 1022
Írta: 2018. november 24. 16:48 | Link

C.L.Z.
Párizs


A nap sugarai épp csak bevilagitottak az apró ablakokon, ezzel legalább valamiféle félhomályt biztosítva a helyiségnek, megvilágítva annak állapotát, ami olyan volt, mintha tornádó söpört volna végig a lakáson: szétdobált ruhák hevertek mindenhol, az éjszaka lehelyezett poharak közül az egyik apró szilánkokra tört, a másik pedig valahol a fotel alatt landolt, a két szuszogó alak pedig egymásba tekeredve feküdt az össze-vissza csavarodott takaró ölelésében.
A pillanatban, mikor kipattantak a szemei, hirtelen nem is volt teljesen biztos benne, hogy hol van. Úgy érezte magát, mintha még mindig az iskolában lenne; akkor volt utoljára ilyen kipihent, ennyire jól lakott és ilyen szinten kielégült. Bár az évek alatt táplálkozott jó néhányszor, ivott emberi és állati vért egyaránt, egyik sem töltotte el olyan szintű tejesség érzettel, mint az előző este fogyasztott  életnedv. Tisztában volt vele, hogy ez nem - vagy nem csak - annak köszönhető, hogy a lány vére különleges, sokkal inkább tulajdonítható annak, hogy tőle vette el.
Az éjszaka további részében sem kímélte őt, semmilyen értelemben,  és most feje apró mozdításával, ügyelve rá, hogy ne ébressze fel a mellkasán békésen szuszogó lányt, igyekszik legalább nagy vonalakban felmérni az általa okozott sérüléseket. A szinte mellékesnek tekinthető, már most csúnya lila színben pompázó zúzódások, amik a takaró alól kilátszottak, pontosan az ujjai mintázatát alkották, és biztos volt benne, hogy nem ez az egyetlen hely a testén, ahol embrefeletti erejének bizonyítékai díszelegtek. Első pillantásra négy harapásnyomot vélt felfedezni, amelyekből - bár gyógyulásnak indultak már -, képes volt tisztán kivenni a pontokat, ahol vámpírfogai áttépték a vékony bőrt. Az önutálat, ami abból eredt, hogy ő maga okozott kárt a lányban, holott neki kellett volna megvédenie, ugyanúgy fellángolt benne, mint anno. Ezért is kerülte régebben, hogy kizárólag Zoéból táplálkozzon annak ellenére, hogy a lány többször is felajánlotta. Nem szerette hibásnak érezni magát, holott most is nyilvánvalóan miatta nézett úgy ki a nő teste, mint egy hadirokkanté. Ugyanakkor - és ezen egy kicsit sem lepődött meg - furcsa mód elégedettség is elöntötte, szerette látni az éjszakájuk nyomait a lányon, és valamiféle beteges büszkeséggel töltötte el a tudat, hogy ő az, aki megjelölte, ő hagyta rajta a keze nyomát.
Nem tudná felidézni, hogy percek vagy órák telnek el, amíg mozdulatlanul várja, hogy Zoé is felébredjen. Ez idő alatt újra és újra végigjáratja rajta pillantását, felfedezve az apró változásokat és ismeretlen-ismerősként üdvözölve egyes részeket. Nem engedi őt el, egyik karja a lány derekán átvetve pihen, másikkal pedig a vállán lévő harapásnyom környékét simogatja finoman.
Utoljára módosította:Asher Noah Wayde, 2018. november 24. 16:50 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

:* - z.
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2018. november 24. 18:15 | Link

A.N.W.
Párizs

Álmodott. A végtelennek tűnő, fehérre meszelt folyosó mindkét oldalán ajtók sorakoztak katonás rendben, egymástól tökéletesen pontos távolságra. Mindegyik ajtó pontosan ugyanolyan volt. Barna, kissé kopottas, gomb alakú kilinccsel. Kívülről szemlélte magát, ahogy kétségbeesetten próbál bejutni az ajtón, bármelyiken. Fel s alá rohangál egyre kétségbeesetten, rázza a kilincset, üti az ajtót, de azok konokul zárva maradnak. Kiabálni akar, sikítani, de egy hang sem jön ki a torkán, a felismeréstől csak még inkább kétségbeesik, vissza rohan az első ajtóhoz és elfordítja a kilincset...
Abban a pillanatban kipattannak a szemei, az éjszaka emlékei pedig ezzel egyidejűleg öntik el a tudatát, megkímélve magát attól, hogy esetleg meglepődjön azon, hol van. Nagyokat pislog, próbál nem visszaaludni, de a kísértés hatalmas, teljesen kimerültnek érezte magát, ugyanakkor ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy megsimítsa a férfi felkarját, így erőt vett magán és megpróbálta megmozdítani a férfi mellkasán pihenő, felkarjához közelebb lévő kezét.
- Fáj.
És ekkora tudatosul benne, hogy majdnem mindene fáj. A válla, az oldala a lábai..mind-mind tompán sajogtak, valószínűleg azért, mert épp pihentette őket. Bele se mert gondolni abba, milyen lenne ha fel kellene állnia. De félreértés ne essék, egyáltalán nem bánja a dolgot, nem fog kiakadni, vagy sírni, nagyjából erre számított a tegnapi éjszaka után, azon csodálkozik, hogy egyáltalán maradtak ép bútorok.
- Soha nem haraptad meg a karom...
Összevonja a szemöldökét, mikor észreveszi a könyökhajlatában a félreérhetetlen foltot. Nem is emlékszik rá, hogy ez pontosan mikor történt, abba meg bele se mer gondolni, hány ilyen folt lehet még rajta. De amint ezt végiggondolja már rögtön meg is bánja. Érzi a felé áradó bűntudatot, amit mindig úgy rühellt. Hiszen ő ment bele, ő akarta, ő engedte meg. Felesleges Ashernek ezen tépelődnie, de tudja, hogy ezt teszi.
Utoljára módosította:Czettner L. Zoé, 2018. november 24. 18:24 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Asher Noah Wayde
INAKTÍV


Félvámpír
offline
RPG hsz: 143
Összes hsz: 1022
Írta: 2018. november 24. 21:45 | Link

C.L.Z.
Párizs


Előbb érzi meg, hogy a lány ébredezik, mint ő maga. A szívdobbanásai gyorsulnak, légzése kevésbé egyenletessé válik, teste alig észrevehetően mocorogni kezd, majd néhány pillanattal később végre kinyitja azokat a nagy barna szemeit, szempillái pedig súrolják a meztelen mellkasát.
Aztán, mikor az ébredés utáni tudatlanság állapota elmúlik, közli vele a nyilvánvalót. Sejtette, hogy az általa okozott sebek nemcsak esztétikailag fognak rontani a látványán, de kegyetlenül fájdalmasak is lesznek majd a lány számára. Mikor pedig sejtése beigazolódik, egy újabb hullámnyi bűntudat tör rá, mert hiába volt Zoé az, aki felajánlotta a vérét, sőt, mindenét, ő beérhette volna kevesebbel is. Ennyi év sóvárgás és vágyakozás után viszont nem volt képes rá, teljes egészében akarta őt, a testét, a vérét, mindenét. Ezért is tette magáévá a helyiségben minden lehetséges felületen, ezért vette vérét nem csupán egy, de minden eddiginél több helyről. A vérének mindenhonnan más íze volt: a könyékhajlatából kissé fémes, a vállából füstös, a csípőcsontja felett futó erekből fűszeres, míg a combjából egészen gyümölcsös. Mindenhonnan más volt, máshogy jó és egyedi, ugyanakkor egyik sem ért fel a nyakából eltulajdonított mézízű nedűnek, amihez hasonlíthatót még sohasem kóstolt. Annál csupán egy helyről van még jobb íze a vérnek, ahonnan még sohasem kóstolta, ahonnan a vámpírok csak a párjaikból isznak.
Egy bűnbánó pillantást vet Zoé feje búbjára, majd az ajkához emeli a sebesült karját, és egy finom csókot lehel a nyílt sebre. Fogalma sincs, hogy hogy jutottak el idáig, ahol úgy viselkednek, mint akik nem töltöttek egymás nélkül hosszú éveket, úgy rázódnak vissza a megszokottba, mint akik egy pillanatra sem váltak el egymástól.
- Még sohasem hagytam magamat ennyire elveszni benned - válaszolja brutálisan őszintén. Bár teljes ismertségük alatt hatalmas volt a vágy benne a lány iránt, mindig ügyelt rá, hogy az emberi énjének a kezében maradjon az irányítás, ne pedig az ösztönlény lépjen benne előtérbe. Most azonban, ennyite váratlanul, ennyi idő után nem tudott gátat szabni állatias vágyainak, meg akarta kóstolni őt mindenhonnan, azt akarta, hogy a vére a részévé váljon, hogy mindenhol rajta hagyja a nyomát, hogy elvegye, amiért évek óta áhítozott.
- Tudni akarom, hogy mire gondolsz. - Szavai sokkal inkább hangzanak parancsnak, mint kérésnek. Tudni akarja, hogy ezzel az egésszel most hogy állnak, hogy Zoé mit akar, és bár könnyedén hagyhatná, hogy a gondolatai bekússzanak elméjébe, már régen ígéretet  tett a lánynak, hogy tiszteletben tartja őt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

:* - z.
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2018. november 24. 22:25 | Link

A.N.W.
Párizs


Nem tiszta minden az estével kapcsolatban, egyes részek egészen homályosak (érhető okból), de szép lassan kezd körvonalazódni benne mi is történt pontosan. Nem volt szép, de eszméletlenül jó volt, felejthetetlen. Ha nem szevedett volna annyira a férfi hiányától, talán azt is meg merné kockáztatni, hogy megérte erre ennyit várni. Erről azonban a férfit is meg kell győznie, érzi, hogy nen fogja beérni pusztán a szavakkal, időre lesz szüksége, hogy el tudja fogadni a tényt. Persze, fordított helyzetben ő is utálná magát azért, mert fájdalmat okozott neki, de talán együtt tudna élni a tudattal, ha tudja, hogy erre volt szüksége, vagy inkább szükségük.
Nagyot sóhajt Asher megjegyzésére, kihallja belőle a bűntudatot, de nem szeretné ha ezt az egészet megmérgeznék ezzel az amúgy is minden jónak elrontójával...cseszett bűntudat. Nem reagál, helyette felpillant, de mivel csak a férfi állát látja, érzi, ahogy a hűs ajkai a kezéhez érnek, de a szemébe akar nézni, így erőt vesz magán és felül. Jobban mondva, először csak felkönyököl, majd lassan kinyomja magát félig ülő helyzetbe, de a felszisszenés nem marad el. Az oldalába belehasít a fájdalom, ami arra készteti, hogy félrehúzza a takarót és szemrevételezze a jókora lila foltot. Úgy látszik nem kíméltek semmit.
- Bár korábban megtetted volna.
Tekintetét az övéibe fúrja, hogy lássa, komolyan gondolja. Soha semmi nem volt még ennyire intenzív, ennyire igaz köztük. Évek óta először érzett igazán, bármennyire is hihetetlen, de a férfi boldoggá tette. Kár lenne ezt most tönkre tenni, nem akarta tovább bámulni az elkínzott tekintetet, úgyhogy inkább úgy döntött felméri a károkat. Az asztal egyben van, ami már a kisebb, fotel mellett lévő testvéréről nem mondható el. A kanapé anyaga szétszaggatva, a fotel felborítva. A konyhapulton lévő üres üvegek mind feldőlve, összetörve, egy egész üveg whisky a padlón szétfolyva.
- Asher...
Annyira érzelmet sűrített bele a férfi nevébe, amennyit csak tudott. Évek óta nem merte hangosan kimondani és másnak sem negedte, szinte szitokszónak számított, mert megannyi sebet szakított fel, most mégis úgy tetszett mintha meg sem történt volna.
- Arra gondolok, hogy ez volt eddigi életem legmeghatározóbb estéje. Hogy soha senki nem tudott úgy megérinteni, hogy te. És gyűlölni akartalak ezért, mert megmutattad milyen lehet, aztán meg egyszerűen elvetted. De az az igazság, hogy tehetnél bármit, én akkr is szeretnélek...
Utoljára módosította:Czettner L. Zoé, 2018. november 25. 00:56 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Asher Noah Wayde
INAKTÍV


Félvámpír
offline
RPG hsz: 143
Összes hsz: 1022
Írta: 2018. november 25. 02:54 | Link

C.L.Z.
Párizs


Furcsán idilli számára ez a helyzet. Ahogy úgy fekszenek egymáshoz bújva a jobb napokat is látott ágyon, ahogy nem beszélnek a kettőjük közötti égető kérdésekről, mint például az elmúlt hat év, ahogy ahelyett, hogy elszörnyülködnének az előző esti féktelenségük bizonyítékain, úgy tesznek, mintha ez az egész - a harapások, zúzódások, és az őket kísérő fájdalom - teljesen normális lenne. Az ő esetükben minden bizonnyal az is volt - hogy máshogy alakulhatna egy félvámpír kapcsolata egy halandóval?
- Ha korábban megtettem volna, korábban kocskáztattam volna, hogy vérszegénységben összeesel és nem kelsz fel többet - állítja teljes bizonyossággal, hangjából puszta tárgyilagosság érezhető ki. Tudja, hogy mit kockáztat minden egyes alkalommal, amikor enged a kísértésnek és belekóstol a lányba - még akkor is tisztában van vele, amikor ő nem érzékeli a helyzet kényességét és botor módon önként ajánlkozik. Keze nem mozdul Zoé derekáról, habár hozzá igazodik, mikor úgy helyezkedik, hogy egymás szemébe tudjanak nézni. A bűntudata csillapodni látszik, mikor a barna íriszekben fikarcnyi megbánást sem tud felfedezni, ugyanakkor azt akarja, hogy Zoé megértse, mennyire felelőtlen is volt a tegnap este mindkettőjük részéről. Akár katasztrofális végkifejletbe is torkollhatott volna, mikor vámpír énje ilyen szinten elszabadult.
Neve hallatára akarva-akaratlanul szorosabban fonja karjait a lány törékeny teste köré. Mintha egy teljes élettel ezelőtt lett volna, hogy utoljára így, ennyi érzelemmel, ennyi szerettettel szólt hozzá valaki. Nem mintha gondolkoznia kellene az illető kilétén - Zoé óta senkit sem engedett közel magához, legalábbis érzelmileg nem. Mély sóhaj hagyja el a száját.
- Hogy mondhatod ezt ez után... Minden után? - kérdezi halkan, újra és újra végigpörgetve fejben az előző éjszaka eseményeit, amelyek egyszerre voltak hihetetlenül tökéletesek, és borzasztóan brutálisok, de az is biztos, hogy minden finomkodást nélkülöztek. Hitetlenkedve rázza meg a fejét, nem lát reális okot rá, amiért a lánynak még ennyi év után is úgy kellene éreznie iránta, mint akkor régen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

:* - z.
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2018. november 25. 14:24 | Link

A.N.W.
Párizs


A szája ki van száradva, minden erejét össze kell szednie ahhoz, hogy kitartóan tudjon közvetíteni a pillantásával, ha már úgy egyébként nem nyújt egy szép látványt, ami nem csak a tegnap estének köszönhető. A haja kócosan takarja el a fél látóterét, de legalább nem látszanak a szeme alatti karikák, a beesett arc, a hamuszürke bőr...ezeknek tegnap is a birtokában volt, sőt, legalább fél éve így nézett ki. Nem látta szükségét annak, hogy "jó nő" legyen, senkinek nem akart tetszeni.
Mikor Asher szorosabbra fonja a derekán a karját, megadóan felsóhajt és szép lassan visszafekszik a mellkasára ám ezúttal úgy, hogy lássák egymást, de a számára megfelelő közelség is meg legyen.
- Mert így gondolom, ha nem hiszed, megbizonyosodhatsz róla magad.
Tudta, hogy Asher kényesen ügyelt arra, hogy ezt a vonalat ne lépje át, néha mégis önkéntelenül megtette. Sőt, előfordult olyan is, hogy Zoé a gondolatai között szidta, azt pedig kevés ember tudná szó nélkül hagyni. Az esetek többségében azonban a gondolatolvasás feleselges volt. Zoé mindig őszinte volt vele, nem érezte szükségét annak, hogy bármit is takargasson a férfi előtt, így ha épp mem hisztizett, vagy a sértődött kislányt játszotta, nem zavarta, hogy Asher esetleg a gondolai között lézeng.
- Biztos vagyok abban, hogy jó okod volt arra, hogy akkor elmentél, még akkor is ha azt nem tudom elfogadni, hogy engem nem vittél magaddal. Tudom, hogy csak meg akartál védeni. De ez nem igazán jött össze.
Nem akarja folytatni, mert fél, hogy a végén lebeszéi magát a férfiról. Pedig szívesen elmondaná neki, hogy inkább vállal egy rövid életet vele, mint egy hosszút egyedül. Bár a önmagában az a gondolat, hogy miatta válik a férfi sebezhetvé és lassúbbá megrémiszti, de nem akarja csak úgy elengedni.
- Közöttünk mindig több volt, mint kapcsolat, szerelem. Jobban ismersz mint én magamat. Mindenki azt hitte, hogy ez csak egy szakítás, majd túl leszek rajta. De sosem voltam túl rajta, nem is lehettem. Hogyan mondhatnék mást?
Utoljára módosította:Czettner L. Zoé, 2018. november 27. 12:21 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Scarlett Conroy
INAKTÍV


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 454
Összes hsz: 2298
Írta: 2018. november 26. 00:14 | Link

Excalibur
"That cross is an important artifact. It belongs in a museum!"

  Csak bólintott a szőke a kérdésre. Nem hitte, hogy a férfinak alapjáraton kellett a bizonyosság, inkább csak egy olyan reflexszerű kört róttak le újból. Amolyan időhúzást.
  A lány már majdnem beszólt Northnak, hogy nem kérnek a lelki beszédéből, amikor hirtelen a sírkő felé hajolt. A szőke alig hitt a szemének, és kezét rakta a szája elé, hogy ne nevessen fel hangosan.
  - Nem hittem, hogy egy kővel kell majd megverekednek érted - tette hozzá, mert azért nem bírta ki szó nélkül. - Ez kicsit elég extrém még nekem is - csinált úgy, mintha komolyabban felmérné, hogy vajon letudná-e gyűrni a nehézfiút.
  Izgatottam figyelte, hogy mi lesz az eredménye North munkájának, amikor Denis megszólalt. - Oh, crap... - csúszott ki a lány száján, és idegesen túrt a tincsei közé. Tényleg hitt benne, hogy talán megtalálják a szívet, és vele együtt a kardot is. Még akkor is, ha ő maga nem is érhetett volna hozzá.
  Sóvárgó pillantást vetett a cigarettára, de moderálta magát. Ez most nem a jó idő és hely arra, hogy elkéregesse más szálát egy slukkért. Inkább fogta magát, és Denis után haladva elindult kifelé. Egy pillanatra azért még hátrafordult, és megfogta North kezét. Megszorította, ezzel azt üzenve, hogy "még nem veszett el minden", aztán maga után húzva lépett ki a terembe. Valami irdatlan furcsa dolog történhetett ott amióta lent voltunk. Az egész hely üresen pangott, a két őr még csak azt se vette észre, hogy a semmiből tűntünk elő, annyira el voltak foglalva a saját dolgukkal. Mindenesetre így azért jelentősen könnyebb volt a kiszökés. Ne persze azért az ellopott kulcsot "véletlenül" elejtettem menet közben, hogy majd ráleljenek. Nem akartam örökké megtartani. Biztos sok kára lett volna az őrnek belőle, ha kiderül, hogy elvesztette.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 666
Összes hsz: 1110
Írta: 2018. november 27. 21:26 | Link

Bájos diáklány



Egyre izgatottabb a férfi, egyre jobban látja már a dolgot, és milyen fiatalka a lány, azért csak elmúlt tizennyolc, mindegy majd mikor dicsekszik fele a kocsmában azt fogja mondani, hogy huszonhárom. Akkor senki sem köthet belé sőt abban is biztos, hogy ki fogja színezni. Lehetne mondjuk, hogy összeházasodtak titokban, mert ki ne akarna egy fiatalka menyecskét, nem nem is, ezt nem hinnék el, meg keresnék is a nőt, de mondjuk az lehetne, hogy azt mondja, hogy amaz térdepelve könyörgött hogy venye el, ám ő nem akarta, mert még előtte az élet és túl fiatal egy feleséghez, s a lány majd sírni fog, keservesen. Igen elrabolta egy nő szívét. Ez lesz a sztori,a nagy sztori.
Megdörzsöli markát, majd észreveszi magát és vigyorogva átöleli a vékony csípőt.
- Gyere, gyere csak kedvesem, tudok egy utat ahol biztos senki sem lát meg minket - búgja a fülének majd elindul megragadva az aprócska kacsót. Már izzad az ő tenyere, nyálkás bár ezt észre sem veszi, kit izgat, a lehelete sem a legjobb feltehetőleg, a hónaalja is foltos kicsit, de hát ami jár az jár. Neki pedig Cath jár.

Utoljára módosította:Mesélő, 2019. március 26. 23:56 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"

Oldalak: « 1 2 ... 63 ... 71 72 [73] 74 75 ... 83 ... 88 89 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek