Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Az igazak álmát ugyan nem aludtam még, de mégis sikeresen felriadtam, mikor valaki bejött a szobába. A zene és a falak színe rögtön meg is változott, fogalmam sincs minek köszönhetően, de a figyelmemet a bent lévő fiú kötötte le, aki rögtön köszönt és szabadkozott is. Felpattantam a helyemről, és álmos szemekkel ültem le mellé, mert nincs semmi kedvem átkiabálni az egész szobát.
– Szia! Nem a te hibád, nem kellene olyan helyen elaludnom, ahova bárki bejöhet. Örvendek, én Szikszai Csanád vagyok, szintén elsős, de Levitás. Egyébként nem tudod, hogy mi ez a hely? Az előbb még más színűek voltak a falak, meg a zene is más volt. Ahogy bejöttél, rögtön megváltozott mindent… lehet emiatt a változás miatt keltem fel, szóval tényleg nem a te hibád. –össze-vissza kapkodtam a fejemet, mert számomra ez a dolog még annál is furább, hogy létezik mágia. Apropó: vajon hol hagyhattam el a pálcámat? Mert határozottan emlékszem, hogy mikor elindultam, akkor még nálam volt, de most meg nincs. Apa nem fog neki örülni, hogy minden héten másikat kell vennie. Jobban kellene vigyáznom rá, mert az is ilyen életmentő kis dolog, mint az asztma-gyógyszer… Meg ha már itt tartunk, az sincs nálam, szuper. Ügyes kisfiú vagy Csanád, legközelebb a fejedet is hagyd el, úgy sincs rá szükséged.
– Mit olvasol egyébként? Ez az az újság, amit az itteni diákok szerkesztenek, ugye? Sok munka lehet az ilyesmiben, de tök jó dolog szerintem, hogy a diákoknak erre is van lehetőségük. A mugli sulimban is volt ilyesmi, de ott azt mondták a nagyok, hogy a kicsik maradjanak inkább a hintánál, meg a csúszdánál, az ilyesmiket bízzuk rájuk. Beképzelt egy banda volt. –halálosan őszintén, és természetességgel beszéltem erről, miközben kezembe vettem egyet az újságból, és a címlapot kezdtem el olvasni, hátha leköt. Ha nem, úgy is visszakerül az asztalra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Továbbra sem szerettem a gólyalakot, annyira zsúfolt és mindig valaki beszél. Olyan sosincs, hogy ne tartózkodna bent egy személy se amikor én. Amióta a kastélyban élek, még jobban irtózok a tömegtől. Vasárnap délután eldöntöttem, hogy keresek egy helyet, ahol az ember nyugodtan tud létezni. Mondjuk általában ezt teszem, nem csak vasárnap, nem csak most. Be kéne már fejeznem az elkezdett számomat, így gitárral a kezemben lementem a klubhelyiségbe, ahol azonban öt-hat diák szunyókált a nagy adag ebéd után. Elhagytam a Levita házat. Kényelemre vágytam, ezért jutottam el a lélek szobához. Benyitottam és láttam hogy nem volt senki bent. Ekkora mázlit, de  komolyan! Beslisszoltam, ajtót magam mögött becsuktam, hogy még véletlenül se szúrja ki senki szemét a szoba. Kis meglepetés ért, ugyanis a hely színei megváltoztak, a fehéres falak sötétedni kezdtek, amíg egy sötétszürkés árnyalat ki nem bontakozott. Lestem, hogy ez meg mi a csuda volt, mondjuk tetszett az új kinézet. Lekuporodtam a párnás kanapéra és a kottás papírjaimat az előttem lévő dohányzóasztalra tettem. Bágyadt hangulat uralkodott az iskolában, én is szívesen aludtam volna egyet, de nem volt hozzá kedvem. Már valami máson járt az eszem: a gitárom húrjain. Elkezdtem a pengetést és haladtam a már fejeben meglévő ritmusokon át. Néhány perc után éreztem, hogy valami nem stimmel, nem olyan hangja van, mint kellene. Megálltam és akkor kiderült, hogy nem én voltam az egyetlen hangforrás. A szoba is zenélni kezdett, egészen hasonlóan mint amit én produkáltam. De engem zavart, úgyhogy elővettem a pálcámat és egy varázslattal elnémítottam mindent magam körül. Ezt a varázslatot bátyámtól tanultam, aki rendszeresen alkalmazta rajtam, mikor gitároztam otthon. Micsoda segfej! Most, hogy elhalkult a szoba, folytattam a gitározást.
Rá tíz percre abbahagytam az ismétlést. Eljátszottam vagy hatszor az eddig kész ritmusokat, ideje volt hogy folytassam a művet. Az ihlet percei következtek, próbáltam kihozni valamit, ami jól hangzott. Sajnos nem igazán voltam elégedett magammal, biztos a jóllakottság és a vasárnapi unalom hibája. Kezdtem mérges lenni és ezt a szoba is érzékelte, ugyanis a szürke falak és bézs párnák a vörös mély színét és a feketét öltöztették magukra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Érdekes volt, amit a fiú mondott, és láttam is benne logikát. Mármint ezt most arra tudom érteni, hogy a szoba a belépő hangulatához igazodik, de mivel megcáfolni nem tudom, ezért igazat adok neki. Aztán majd megmondom neki a magamét, ha közben kiderül, hogy más a szoba titka, és csak elhitette velem ezt az egészet. Habár a hanglejtéséből ítélve, képtelenségnek tartom azt is, hogy hazudna. Cseles, nagyon cseles, jobb lesz, ha figyelek, mert a végén mindent beetet velem.
– Furcsa helyek vannak itt az iskolában, de ha nem lennének érdekesek, nem mondhatná az ember, hogy szívesen eljönne ide tanulni, ne de? Az érved meg egész logikusnak tűnik, és elképzelhető, hogy így van, viszont hátulütője is lehet a dolognak. Gondolj bele: titokban akarod tartani a kedvenc számodat, mert szerinted cikis lenne, ha kiderülne. Bejössz ide, azt játssza le neked a szoba, aztán meg valaki bejön, és máris kiderült a titkod. Ebből a szemszögből meg gonosz egy hely, de tetszik. –fecsegek itt feleslegesen a szobáról, mikor jobb témát is lehetne találni. Nem vagyok egy titokzseni, kizárt dolog, hogy valaki után kémkedjek, csak azért, hogy megtudjam a kedvenc ízléseit. Ha akarom, úgy is nyílegyenesen megkérdezem, veszítenivalóm meg nincs vele. Legfeljebb elküld melegebb éghajlatra az illető, és le van tudva a dolog. Ennek megfelelően hamar témát is váltottam, és az újság került szóba. Alfrédnak hála, sok információt megtudtam, ennek köszönhetően álmos arcomon, máris széles mosoly jelent meg.
– Na, ezt majd megérdeklődöm a háztársaktól, és tök jó dolog, hogy írsz. Kíváncsi vagyok a cikkeidre, habár én nem vagyok egy őstehetség ebben a művészetben. Meg az a baj velem, hogyha nem tud lekötni, öt perc után ott hagyom a fenében, és akkor nem érnének el velem semmit sem, csak hátráltatnám a csapatot, amit nem szeretnék. –vállamat megvontam, végül egy nyújtózkodás után, teljesen „felébredtem”. Alfréd közben magyarázott valamit, de a dolgok jelentését nem igazán fogtam fel elsőnek. Valami származás dologról volt szó, és pillanatokkal később be is ugrott, hogy apa mesélt az ilyenekről valamit. Gyorsan lefuttattam az adatokat a fejemben, és kikerestem a poros archívumomból a jegyzetet, ami erről szólt. Törökülésbe helyezkedtem, végül belekezdtem a nagy válaszba.
– Ezt nem tudom neked megmondani. Lehet, hogy az vagyok, lehet, hogy nem. Az én történetem egy kicsit bonyolultabb, és nem a mesébe illő csilli-villi királyfi életét éltem. Születésemtől fogva nevelőotthonban éltem a muglik között, és alig pár hónapja hoztak ki onnan. Asztmás vagyok, később pedig kialakult a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar is, és szerintem ezért se hoztak el előbb. Viszont nem régiben egy házaspár mégis mellettem döntött, mert kiderült, hogy mágiával bírok. Ne érts félre, nem csak emiatt, mert elsőnek én se akartam hinni a fülemnek, de elmondták, hogy láttak bennem valami különlegeset is emellett. Szóval most itt vagyok köztetek, és alakul az életem. –sok információ így elsőre, de ha csak morzsákat szórok el, nem fogunk soha egyről a kettőre jutni. Időközben repülőt kezdtem el hajtogatni az Edictumnak nevezett lapból, és amint készen lett, el is hajítottam, hagy repkedjen egy kicsit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Nem igazán álltak össze a ritmusok, amiket ott helyben improvizáltam. Nekem nem tetszettek és bár sok témában unott vagyok és hasznavehetetlen, ha zenélésről van szó, akkor a tökéletességre törekedek. Mi lenne velem, ha a tanulásban is ilyen lennék? Apám büszke lenne rám. De nem és magasról teszek rá, hogy mit gondol rólam az apám.
Az elégedetlenségem miatt a szoba is megváltozott, a viszonylag nyugodt helyiség befeketedett és elvörösödött. Nekem így is tetszett. Folytattam a gitározást, eljutottam valameddig. Kezdtem ráérezni és tudattam magammal is, hogy mi az amit akarok, milyen ritmusokra vágyok. Éppen ekkor nyitottak be a szobába, mire én felnéztem a gitáromról és megláttam a lányt. Na szuper, pont most tört rám egy személy. Próbáltam úgy tenni, mintha ott sem lenne, csakhogy ezt a képességet még nem sikerült elsajátítanom. A kezdeti meglepettség után beljebb lépett és odaállt mellém összefont karokkal. Mi ez, valami ellenőrzés? Nyugi van, nincs nálam fű! Néhány másodperc után elegem lett és megálltam a pengetéssel. Nem én szólaltam meg elsőnek. Mi tagadás, tényleg pofátlanság megzavarni, de nem ez volt a kérdése.
- Igen. - Igen, zavarna a csatlakozása. Egyszerűen megmondtam az igazságot, hisz az egyikőnknek sem lett volna jó, ha nem lettem volna őszinte. Azt akarta, hogy játsszak egy másik dalt, mire bepipultam. Idejön és még azt sem tehetem amit akarok? Ezek a nők!
- Bocs, de a saját dallamomat akarom játszani. - Utasítottam el a feltevését. Persze nem volt semmi rossz a kérésében, csak az idő nem volt a megfelelő rá. Megjött az ihletem, nem terveztem most abbahagyni. Ezt megerősítve pengettem néhányat újra, de ismét megálltam, mert a lány bemutatkozott. Még jobban nem kellett volna bunkónak lennem, elvégre semmi bajom sem volt vele, ezért én is bemutatkoztam a magam bőbeszédű stílusában.
- Zalán. - Azzal elkezdtem megint elölről a gyors ritmusú zeneszámot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Hát ja, jól megmondta a csaj, őszinte vagyok. Lehet még értékelte is. Aztán úgy kiosztott, hogy csak lestem. Most akkor nekem kéne elnézést kérnem, hogy ő megzavart engem? Sosem értettem meg a nőket és ez a harcias szőkeség elég befolyásolhatatlannak mutatkozott.
- Jól van, nyugi má'. - Ha már megzavart, legalább tegyen úgy, hogy nem létezik és csak csöndben figyeljen. Bár azt is ki nem állhatom, de még mindig normálisabb lenne. Ezúttal azonban nem egy csöndes, könyvmoly levitással találkoztam. Mondjuk a kék szín sem jelent sokat, azon a házon belül is olyan színesek az emberek, még ha a könyvet bújó stréberek is vannak túlnyomó többségben. Zavart a lány stílusa, fontolgattam, hogy rajta is alkalmazom azt a némító varázslatot, ám annyira pattogott itt mellettem, csak még jobban zavarna.
- Mégis mi közöd hozzá? Ha hallgatni akarsz, rendben, tőlem két lépésnyi távolságra lekuporodhatsz, de nem parancsolgass, hogy mit játsszak a saját gitáromon. - Elszabadultak az érzelmek, erősebb hangra váltottam, ami egyébként nem sokszor történik meg velem és ez sem szándékos volt. Némi csend következett, úgy tett, ahogy mondtam, de feltételezem, hogy nem engedelmességből, hanem mert ő le akart ülni és pont oda. Nekem is jobb volt, hogy arrébb ment, mert nem szeretem, ha hozzám közel vannak az emberek. Bemutatkoztunk egymásnak, milyen véletlen, hogy pont a testvérét is így hívják. Nem hatott meg a dolog, inkább folytattam a zenélést. A húrokat figyeltem, de perifériáról feltűnt, hogy tetszett neki. A dúdolása már kissé idegesített, de nem volt vészes, a gitár hangja jóval erősebb volt. Mikor megszólalt, én megálltam. Elhúztam a számat, amolyan "mi van már megint" gondolattal. Egy váza után nyúlt és ölébe helyezve elkezdte utánozni a dobolást. Kezdetben bosszankodtam, de aztán elfogadtam az ötletét. Belenyugodtam, hogy az eredeti elhatározásomat nem fogom tudni megvalósítani, kizártak tűnt, hogy innen kimegy a lány egyhamar és hogy újra egyedül leszek. A dobolás nem volt olyan, mint a régi bandánk dobosáé és nem azért, mert egy vacak váza volt a kezében, mindazonáltal nem volt rossz a hangzása. Hagytam és én is folytattam a gitározást. A zeneszám - amennyi eddig kész volt belőle - végén ismét megálltam.
- Igen. Nem szoktam ilyenekkel viccelni, se hazudni. - Feleltem kérdésére. Már kiskorom óta gitározok, ez a hobbim, miért olyan lehetetlen hogy magamtól is írok egy dalt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

- Nagyon úgy tűnik. - Ezen én is gondolkoztam már. Engem is a süveg sorolt be a házba, mint ahogy mindenkit, bár lehet, hogy akkor éppen be volt tépve, vagy random vágta a diákokhoz a házak nevét. Ettől függetlenül engem nem zavar a Levita és az sem, hogy nem oda illek. Legalább nem mindenki olyan, mint a mellettem lévő nőszemély. Akkor lehet eret vágtam volna már. Mondtam neki hogy nem szeretem, ha emberek, ráadásul idegenek az aurámban vannak, amire ismételten csípős válasz érkezett tőle. Nem lepődtem meg, mondjuk szavai elgondolkodtatóak voltak. Én csak azt nem szeretem, hogyha túl közel vannak hozzám, ám van egy ismerősöm, aki egyenesen gyűlöli ha a közelében vannak és hogy megérintik. Ha jól tudom, haptefóbiás. Kissé rosszul esett, hogy ezzel viccelődött Luca, hiszen ez egy komoly fóbia és tényleg vannak, akik ebben szenvednek és az esetek többségében komoly ok váltotta ki bennük. Szerencse, hogy az én esetemben ez nem ilyen vészes, mert akkor jobban a szívembe mart volna. Az érzéseimet lepleztem, bár mivel nem válaszoltam a gúnyolódására, sejthetet valamit.
A zenéléssel valamennyire lecsillapodtunk. Elmondtam neki, hogy amit hallhat, az valóban az én szerzeményem. Kicsit szüneteltettem a pengetést, lábaimat kinyújtottam és jobb karomat is combomon pihentettem, mikor a furcsa név elhangzott. Zétény? Pedig a testvérét is Zalánnak hívják, nem? Aztán következtek az újabb sértések. Nem értettem, hogy mi miatt kaptam ezeket a jóleső megjegyzéseket, hiszen az utóbbi percekben meg sem szólaltam. Megint rosszul estek a szavak, de úgy voltam vele, hogy nem válaszolok rájuk, nem süllyedek le erre a szintre. Nem érdekem tovább fokozni a feszültséget. Közelebb lépett hozzám és megfogta hirtelen a homlokom. Megelőzött, illetve nem számítottam rá, hogy ennyire közvetlen lesz. Hozzámért, amit nem szeretek idegenektől. Reflexszerűen emeltem hozzá közelebb eső kezemet és az alkarommal erősen ellöktem az ő kezét a homlokomtól. Lehettem volna finomabb is a lánnyal, de ez - ahogy már említettem - reflexszerű mozdulat volt. Majdnem kicsúszott a számon, hogy "ne érj hozzám", de végül nem ejtettem ki, a lehet még ezzel is elkezdett volna piszkálni. Nem vagyok lázas és láthatóan pasi vagyok.
- Wáó, gratulálok! Díjat érdemelsz, micsoda felfedezések. - Az, hogy pasi vagyok-e, ennyiből nem mondhatta meg, de ne is evezzünk ilyen vizekre. Az vagyok, megsúgom. Hihetetlen mennyit tud ez a csaj beszélni! Na de, most már nem csak szidni tudott. Jó ötlet volt csendben maradni.
- Nincs semmi bajom, csak te idejöttél és borult minden elképzelésem. Utálom, ha megmondják mit játsszak. Egyébként meg ritkán akadok ki, de neked most sikerült elérned. - Nem állt szándékomban újabb vitát kezdeni és örültem volna ha megkímél még egy hasonló szócsatától.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Minden mozdulatomra, minden kijelentésemre volt megjegyzése és gúnyos, sértő szavai. És még én vagyok a hisztis?! Attól még, hogy én nem hangsúlyozom ki, ő legalább olyan borzaszó ilyen téren. A gond csak az, hogy hasonlít kicsit a jellemünk, mindketten makacsak vagyunk és nem sikerül engednünk a másiknak. Bár az elmúlt percekben nem is mondtam semmit és még így is be nem állt a szája. Biztos van oka, de azért kicsit figyelhetne már magára. Ahonnan én jövök, ott az emberek nem tapizzák a másikat. Ilyen családban nőttem fel és ehhez vagyok hozzászokva. Most már megismert legalább.
- Kényes, hisztis... ezeket már mondtad. Esetleg tudsz másról is beszélni? - Már nagyon témát akartam váltani, de Luca tartotta magát ehhez. Sokkal jobb lett volna, ha egy fiú töri rám az ajtót, akkor néhány pofonnal elintéztük volna egymást aztán kész. Azon kezdtem el gondolkodni, hogy hogyan fejezzem be a szám végét. Ilyen hangulatban már elég nehéz. Aztán felállt Luca és hátat fordított nekem. Gyakorlatilag elköszönt tőlem durcásan, aztán elindult kifelé és el is hagyta a szobát. Ismét egyedül és csendben. Próbáltam értelmezni az elmúlt percek történéseit. Ez meg mi a franc volt? Ki volt ez a lány? Mindegy. Megráztam magam és próbáltam koncentrálni a dalra, elvégre azért jöttem ide.

Köszönöm a játékot!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Meglepődve néztem Alfrédra, mikor elmondta a származását. Noha nem azért, mert valami furcsa volt benne, csak nem gondoltam volna, hogy az első diáktársam, akibe belefutok, szintén muglik között nőtt fel.
– Ez tök jó, mert legalább lesz valaki a közelben, akivel rendesen szót is tudok érteni. Megoldás meg van persze, és soha nem fordulok befele… na jó ez hazugság, már egyszer beletörődtem néhány dologba, de most remény mindig van. Kezdeményezni fogok, ettől nem kell féltened, csak az emberek hozzáállása kérdéses. Szeretek barátkozni, de ha valaki nem visel el maga mellett egy hiperaktív gyereket, valószínű, hogy nem fog mély barátságot kötni vele. –szót szó követ, és nem szándékoztam megbántani ezzel a másik felet, de még új itt minden, és mindenki. Nem ismerem annyira az embereket, hogy könnyedén megosszak velük dolgokat, de most is akadt kivétel. Elvégre a szemben ülő Navissal is most beszélek elsőnek, és máris megosztottam vele az életem egy részét.
– Szerencsére nekem is van segítségem, mert az új családdal rokonokat is kaptam, közülük legalább ketten itt vannak. Egyikük a Bűbájtan tanerő, Szikszai Attila, a másik fél pedig Levitás Mestertanonc, Návay Viktor. A tanárbát biztosan ismered, de lehet Viktort is.  Köszönöm a felajánlást, szívesen fogadom majd, és ha lesz valami, akkor szólni fogok. Majd tanulhatunk együtt, ha gondolod. –szívesen tanulok vele, vagy valami mást kitalálunk, de ha már felajánlotta a segítségét, mégsem mondhatom azt, hogy köszi, de nem. Meg aztán, ha azt vesszük, akkor Alfréd lehet az első itteni barátom, és mint ahogyan azt ő is mondta, fontos kialakítani még most a kapcsolatokat.
– Szeretem a zenét, sokat hallgattam, amikor még lehetett, szóval biztosan tetszeni fog majd a cikked. Az írást meg még meggondolom, először úgy is körbe kell kérdeznem a házban mindenkit, hogy náluk ez miként is megy. –fogtam rövidre az újságos témát, és figyelmemet most más kötötte le: mégpedig a nem régiben elhajított repülőm, ami még mindig repked.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

– Ez annyira bunkóság az emberektől. Soha nem értettem azt, hogy miért kell valakit megbélyegezni már az első beszélgetés alkalmával, vagy akkor, amikor kiderül a származása. Mennyivel jobb az, ha valakinek a szülei varázslók, mint az, akinek nem? Szerintem mindenkinek ugyanolyan esélye vannak, és aki emiatt nem kezdeményez, vagy barátkozik, üsse kavics. Nincs szükségem olyanokra, akik emiatt megbélyegeznek. –morogtam az orrom alá, de teljesen átéreztem Alfréd helyzetét is. Sajnálom azért, mert egy beszélgetőtársa úgy reagált a vér dologra, ahogyan elmesélte, de nem kell attól tartania, hogy én itt hagyom a beszélgetés közepén. Mármint, ha a valót akarom mondani, akkor amiatt biztosan nem, mert nem aranyvérű, vagy mifene. Meg miért az? Arany folyik az ereiben, vagy mi? Butaság ez az egész.
– Megnézem majd az órarendemet, de biztosan akad olyan tárgy, amit mind a ketten tanulunk. Majd írok neked egy baglyot, hogy miket vettem fel, mert most nem ugrik be egyik sem, és akkor előrébb leszünk. Hmm, Tildus néni biztosan segítőkész lesz, vagy ha nem találom az irodájában, Aileen néni is segít majd. Ők is örülnek majd szerintem, de még koránt sem biztos, hogy írni fogok, Majd kiderül, hogy mit hoz a jövő, mert mint említettem, engem nagyon nehéz lekötni, szóval az, hogy itt ülök, és beszélgetek veled, elkönyvelhető egy sikernek. S ne ért félre, nem akarlak ezzel megbántani, mert nem ez volt a szándékom, és sajnálom, ha mégis sikerült. –elhúzott szájjal figyeltem Alfrédot, és reménykedtem abban, hogy nem eszi le ezért a fejemet. Nehéz lekötni, csak a téma olyan jól beletrafálódott az érdeklődési körömbe, hogy mégis itt maradtam a sráccal, és beszélgettem vele. Sőt, a legjobb az, hogy javaslatokat is kaptam tőle, amiket megfogadhatok. Túlélési képzés, első óra: Hogyan maradj életben az új iskoládban! Találó cím lenne egy könyvnek, nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Nagy halom szorgalmit magamhoz szorítva rohanok le az Északi Torony lépcsőin. Nem azért futok, mert késésben vagyok, még csak nem is sietek sehova. Az óráimnak - amiket én tartok és amiket nekem tartanak - vége mára. Hogy akkor miért szaladok? Igazából menekülök.
- Tanárnő! Tanárnő! - szólít le két lány, akik éppen mellettem lépnek ki egy ajtón.
~Nem vagyok itt! Nem vagyok itt!~ Remélem, hogy gondolataim nem ülnek ki az arcomra, bár nem is tudom, mennyire tudják szemügyre venni, mert egy pillanatra sem állok meg. Fél kézzel elengedem a szorgalmi halmot, elsuhantamban még hátraintek a tanulóknak, aztán már ott sem vagyok.
Legszívesebben összekuporodnék, szorosan behunynám a szemem, befognám a fülem, és nem vennék tudomást a világról. Amúgy szeretek tanítani. De tényleg. Örömet okoz, hogy láthatom a többiek lelkesedését, amikor alkotnak, vagy megtudnak valami újat, vagy éppen az örömöt, amit akkor éreznek, amikor helyesen válaszolnak egy kérdésre és pontot kapnak rá. Szívesen lelkesítem őket, mert a boldogságuk nekem is jól esik. De... Miért akarja most mindenki megnyerni ezt a házversenyt? Miért vannak ennyire szorgalmas diákok? Úgy érzem magam, mintha már mást se csinálnék, csak javítanék egész nap. Mikor fogok a saját vizsgáimra készülni?
Múltkor viccesen megkérdeztem ezt az egyik évfolyamtól. Válaszul azt kaptam poénosan megjegyezve, hogy jósoljam meg magamnak, és, ha nem tudom, akkor inkább már most adjam fel a sikeres vizsga álmát. De ez kicsit sem vicces!
Lihegve megállok az egyik emeleten, és körbenézek. Hangok hallatszanak lentről, de fentről is. ~Bekerítettek!~ Kész vége, tudom, hogy ma már nem lesz nyugtom. Utolsó lehetőségként körbenézek valami mentő ötlet után kutatva, és meglátva egy ajtót hirtelen a kilincsért kapok. Szinte bevetődök a terembe, gyorsan bevágom az ajtót, aztán egy mély sóhajt hallatva nekidőlök. ~Megmenekültem.~
Most, hogy már tiszta a levegő, körülnézek. A tekintetem megakad a fiún, akit valószínűleg megzavartam a betoppanásommal. Kedvesen, tegeződve fordul felém. Kissé gyanakodva nézek rá, de fiatalnak tűnik, úgy érzem a reakciójából, hogy nem tudja, hogy tanár vagyok. Udvariasnak tűnik, így hát rámosolygok, kezet rázok vele, és bemutatkozom:
- Hajnal Ilona vagyok. Bocsi, hogy megzavartalak - mosolygok rendületlenül, és közben próbálok fiatalabbnak tűnni a koromnál. Ez nem nagy kihívás.
Hogy miért a magyar nevemen mutatkozom be? Mert gyanítom, hogy ha külsőre nem is, a nevemről valószínűen megtudná, hogy ki vagyok. Nem azért, mert a nagyképűségem nem ismer határokat, de hát elég ritka, hogy valaki diákként lesz házvezető-helyettes. A lényeg, hogy egy kis nyugit akartam. És végül is nem hazudok, ez a nevem. Más kérdés, hogy nem így használom.
- Ha nem gond, csatlakoznék - lépek beljebb, majd a kupacnyi pergament leteszem a kis asztalra a képekkel lefelé. A falak színe kékre, a párnák rózsaszínre, a kis asztal lilára változik. Kellemes zongoradallam hallatszik a szobában, és tavaszillat van. Aztán lassan minden kezd megint megváltozni...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

A származásos dolog eléggé szíven ütött, hiszen nem ez lesz az első hely, ahol rám fogják nyomni a bélyegzőt. Ezt persze kifele nem mutattam, de majd vigyázok, hogy kinek mit is mondok, de ahogy eddigi tapasztalataim mutatják, a beszélgetőtársamban megbízhatok.
– Némileg tudom kezelni az ilyet, csak azért mégis rosszul tud esni az embernek, ha megbélyegzik. A mugli suliban is mindig megbélyegeztek, hiszen nevelőotthonos voltam, meg ugye itt vannak a betegségeim, de mindig feltaláltam magam. Szerencsére a legtöbb nevelőotthonos társam is ugyanoda járt, így nem kellett attól félnem, hogy nem lesz társaságom, meg ők már ismertek, tudták kezelni a bajaimat. csak azért mégis a felsőbb sznob réteg… ne is beszéljünk inkább ilyenről. –legyintettem egyet a jobbommal, jelezve, hogy tényleg hanyagoljuk a témát, mert felesleges ezen tovább filozofálni. Azt tudom, hogy Alfréd nem tartozik azok közé, akik elítélik az embereket, és ez egy jó pontot eredményez. Közben szegény repülő, ami eddig repkedett, lecsapódott, mert mikor legyintettem, pont berepült a kezem elé. A kényszerleszállás nem volt az erőssége a papírmodellnek, de mosolyogva vettem fel a földről, igazítottam ki a szárnyakat, és hajítottam el ismét, hogy repkedhessen. Tetszik, hogy így repül az iskolai újság. Ha másért nem, ezért majd érdemes lesz megszerezni egy-egy példányt.
– Örülök neki, hogy így vélekedsz, és valóban. Ha nem lenne izgalmas a téma, már leléptem volna, de kifejezetten jó veled beszélgetni. –mosolyogva néztem a Navis fiúra, de aztán le is esett az állam. Hogy bírt ennyi tárgyat felvenni, és egyáltalán hogyan tud mindent észben tartani?
– Wow, az elég jó sok tárgy. Így aztán nagyobb az esély, hogy van olyan, amit mind a ketten tanulunk. Én nem bírnék ennyit tanulni, örülök, hogy az alapokkal nem szenvedek. Majd talán a későbbi tanévekben felveszek még újakat, de előbb szeretném, ha lenne egy biztos alapom mindenhez, utána majd gondolkodok a többin. Csak a vizsgákon jussak át valahogy, és lehetőleg ne bukjak meg. Apáék nem lennének büszkék rám, bár szerintem megértenék, azért mégsem szeretnék elhasalni semmiből sem. –főleg nem úgy, hogy van segítségem a tanuláshoz, de nekem ugye nehezebb az ilyesmi… Remélem a tanárok valahogy felkészültek arra, hogy rám különösebb figyelmet kell fordítani, mert ha nem, akkor baj lesz majd a nagy megmérettetésen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Egy vigyorral nyugtáztam a köszönetét, és rávágtam volna, hogy nincs mit, de ez a része feleslegesnek bizonyult, ezért még sem tettem. A tantárgyakkal kapcsolatban hosszasan kifejti a gondolatát, és a vizsgákról is esik még pár szó, amihez szintén van megjegyzése. Figyelmesen hallgattam, elraktároztam a hallottakat, s mikor én voltam a soros, nem jutott eszembe hirtelen, amit mondani akartam. Egy-két pillanatig a csend uralkodott a szobában, legalábbis beszéd nem hangzott el, de nem akartam, hogy Alfréd azt higgye, nem tudok már mit mondani, így gyorsan kitaláltam valamit.
– Talán én is ezt fogom követni, mindenesetre szeretnék könnyedén átsiklani az első vizsgáimon, csak hát velem nehéz. Nem tudom, hogy a tanárokat felkészítették-e, vagy legalábbis szóltak-e nekik, de ha nem, gondok lesznek. A mugli suliban is türelem kellett ahhoz, hogy megírjam a feladatokat, meg nekem is nagy erőfeszítés, hogy ott maradjak egy helyben, és csak arra koncentráljak. Hozzászoktam, csak mégis… Valahogy félek ettől az egésztől, de legyen igazad, és menjünk át mind a ketten. –mosolyogva zártam le ezt a részét is a beszélgetésünknek, végül már a repülőm is abbahagyta a felderítést, és leszállt az asztalra. Szárnyai kinyíltak, habár kisimulni nem simultak, így pihent.
– Tudod mit? Most megyek, és megnézem az óráimat, és el is küldöm neked bagolyban, hogy minél hamarabb el tudjuk kezdeni a felkészülést a vizsgákra. Majd válaszbagolyban írd meg, hogy hol találkozzunk, és odamegyek. Örültem, hogy megismertelek Alfréd, legyél jó. Szia. –közben felkeltem, és nyújtottam is a kezemet, hogy elköszönjek tőle, és ha megvolt a formalitás, kiléptem az ajtón, hogy egyenesen a faluba menjek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

- Én is örülök, Harold - bólintok felé, majd mosolyogva a közelébe telepszem. Remélem, hogy nem nyitnak ránk azok, akik engem keresnek, mert az kétszeresen is ciki lenne. Egyrészt lebuknék új ismerősöm előtt - ez mondjuk, előbb-utóbb úgyis meg fog történni, de jobb később vagy soha -, másrészt nem menekülhetnék el tanári kötelességeim elől. Látszik, hogy nem túl régóta dolgozom, és, hogy igyekszem megúszni, amit csak lehet. Hm... ez így nem hangzik túl jól.
- Á, nem tartasz fel. Pont ide siettem - vigyorodom el, bár igaz, ami igaz, eléggé kifulladtam, jól esik most az ücsörgés. - Szeretem ezt a szobát.
Látom, hogy elrak egy könyvet, de nem akarom újra előszedetni vele, így inkább nem kérdezek rá, pedig nagyon is kíváncsi vagyok, mit olvashatott. De a kíváncsiság nem fog megölni, így hát inkább a szavaira koncentrálok.
- Hát igen, rám is fér a tanulás - sóhajtok, mikor eszembe jut, hogy még mindig nem megy olyan jól a kristálygömb böngészése. Mármint persze, bámulni tudom, de hogy értelmezzem, ami benne van... Esélytelen. - Én levitás vagyok - mondom, és közben kicsit ki is húzom magam büszkeségemben. - Te azt mondtad, hogy navinés vagy, ugye? Milyen a sárgák között? Vannak már barátaid?
Furcsa, hogy egy ilyen korú fiú egyedül üldögéljen egy félreeső szobában. Persze lehet, hogy a magányt jobban kedveli a társaságnál. Régebben nekem is volt egy ilyen időszakom, de az kicsit speciális eset volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba