Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Eddigi életének legborzalmasabb másodperceit élte át a szőke, ahogy Lucas zuhanni kezdett. Nem fordulhatott el, nem csukhatta be a szemét, mert koncentrálnia kellett, pálcáját egyenesen a srácra szegezve, mert egyszerűen nem volt más a közelben, aki segíteni tudott volna. És Lilinek valahogy volt annyi lélekjelenléte, hogy felismerje ezt, és cselekedni tudjon. Készen előugrott, és szájára állt a megfelelő varázslat, amit tudnia kellett, hiszen aki seprűre ült, annak muszáj volt ismernie olyan igét, amellyel finomíthatja egy szerencsétlenebb becsapódás erejét. És eszébe jutott ez, egyszerűen azért, mert muszáj volt.
De ez egyben azt is jelentette, hogy ha nem sikerül, végig kell néznie, ahogy a másik rossz esetben szörnyet hal, jobban pedig csak egy életre megnyomorodik. Nem nézhetett máshova, mert ha megteszi, azzal alá is írja Lucas sorsát. Szóval kitartott, és a varázslata végül célt ért. De még nem könnyebbülhetett meg, amíg a navinés nem biztosítja felőle, hogy jól van.
Lili ott térdepelt mellette, és bár Lucas arcát könnyek kezdték felszántani, az nem a fizikai fájdalmát közvetítették. És azt mondta, nincs jól, de Lili egy kicsit mégis megkönnyebbült, mert ha már ki tudja ezeket a szavakat ejteni, talán nincs túl nagy baj.
De valami mégis volt, ha nem is fizikai, és Lilkó arca is sírásközeli állapotba torzult, ahogy végignézett az alkoholtól bűzlő srácon.
- Te nagyon hülye, mégis mit képzeltél!? - fakadt ki, és előredőlve ráborult a másikra, hogy magához ölelje. Sírni kezdett, ahogy végre elmúlt a közvetlen veszély, és előbbi rémületét kifejezhette.
- Nagyon megijesztettél - hüppögte Lucas pólójába, aztán elengedte, és leült mellé a fűbe. - Mi a baj? Mit ártott neked ez a hülye pózna?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

A hajgumijáról Lili teljesen megfeledkezett, pedig valóságos kincs volt számára. De most itt ült a füvön, és próbálta feldolgozni a számos érzelmet, amin rövid időn belül át kellett essen. Rettegést, gyomorba vágó ijedséget, és szomorúságot, amit Lucas látványa nyújtott számára most. Mert bár életben volt, és nem esett komoly baja sem, hála neki, az így is világos volt, hogy nagy baj van. Legalábbis a navinés számára.
Rendkívül érzelmes pár pillanat volt, amíg összeölelkezve sírtak. Lucas azért, amiért, Lili pedig azért, mert megkönnyebbült, és egyúttal a nem sokkal ezelőtt megélt érzéseit is kiengedhette magából, most, hogy már nem kellett minden idegszálával arra koncentrálnia, hogy valahogy megakadályozza, hogy Lucas a földbe álljon. Aztán nekiesett, és most méginkább kedve lett volna teljes erejével ütlegelni őt, amiért ilyesmit művelt, de még mindig félt, hogy megsérült. Ezért csak a fűbe markolt, és a könnyektől vöröslő szemeit a srácra emelte, ahogy az beszélni kezdett.
- Egy tök hülye idióta... majom vagy! De nem szar - jelentette ki a lány, és ajkai megremegtek.
Szinte érezni vélte, ahogy Lucas szavaira, mintha csak készenlétban állt volna, a mardosó bűntudat végigkúszik testén, kitölti minden porcikáját, és oda mélyeszti fogait, ahol a legjobban fáj. Ez miatta történt. Érezte. Mert még azután sem tágított a srác közeléből, hogy megtudta, hogy a szilveszteri csókkal asszisztált Olívia megcsalásában. És bár utána szakítottak is, ahelyett, hogy a szőke távol tartotta volna magát a navinéstől, hogy lehetősége legyen kibékülnie a rellonos lánnyal, mit csinált..?
CSATT. Lili megrökönyödve pislogott kezére, majd vissza Lucasra, akinek épp az imént lekevert egy pofont. Mintha nem is ő mozgatta volna a kezét, pedig ő volt. És a szavak is az övéi voltak, melyek előbukkantak ajkai közül.
- HOGY MONDHATSZ ILYET!? Gondolsz te másra is magadon kívül!? - felpattant, és érezte, hogy úgy kalapál a szíve, mintha házon kívül lenne dolga. - Szerinted hogy érezném magam, ha... ha.. az történik?
Ki sem merte ejteni a szavakat, és nem volt hajlandó elfogadni egy pillanatig sem, hogy Lucasban felmerült, hogy jobb lett volna, ha senki se állítja meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Magát hibáztatta, pedig nem egyedül hibázott. De akkor is úgy érezte, hogy ha ő másként cselekszik, akkor nem történt volna meg semmi mindabból, melynek egy-egy része, vagy épp több most keresűségbe taszította őket. És igazából nem akarta, hogy Lucas is így nézzen rá, hogy egyedül őt okolja, de azt végképp nem tudta elviselni, ahogy most festett. Amilyen állapotban volt, lett volna ő a bűnbak inkább, csak ne érezze így magát a másik.
Mert hát mit is tett ővele? Lefeküdt vele, igen, és nem azért, mert szerette, de közben Lili sem égett a szerelemtől, így aztán senki sem vádolhatta azzal, hogy kihasználta a lányt. Nem volt helyes, túl hirtelen történt, és rosszul is sült el a vége, de közben Lili szíve nem sérült meg. Akkor nem. De most...
- Igen.. másra! - vágta az arcába a szavakat, majdnem olyan erővel, mint ahogy az a pofon is csattant. Mit nem értett ezen? Hiszen egyértelmű volt, hogy magáról beszél. Nem volt a Napnál is világosabb, hogy törődik vele? Hogy kedveli őt?
De úgy tűnt, jelenleg az alkoholos mámorban úszó agya nem tud ilyen egyértelmű információkat értelmezni, viszont az önsajnálat, és -utálat továbbra is teljes gőzzel vitte előre, és tolta elő belőle az ostobaságokat. Lilinek ismét megremegett a keze, azzal fenyegetve, hogy újból lekever egyet Lucasnak, de nem tette. A düh elszivárgott belőle, teste és lelke amúgy is pocsék táptalaj volt neki. Csak bámult elkeseredetten a feltápászkodó srácra, és nem akarta elhinni, miket vág a fejéhez.
- Ha csak holnap tudom meg, hogy kitörted a nyakad, akkor gondolod jobban érezném magam? - kérdezte értetlenül, miközben azt figyelte, hogy a srác a kiürült üveg után nézelődik. - Nem akarom, hogy bajod essen, hallod?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Olyan abszurd volt ez az egész. Miután felkereste őt a Navinében, és Lucas ismét rámozdult, Lili úgy érezte, teret kell hagynia neki, hogy gondolatait oda fókuszálja, ahova most kell, vagyis Olíviára. Mert hiába érzett ő bármit is, ha érzett, sokkal jobban bántotta a gondolat, hogy részben miatta szakítottak. Mert tudta, hogy őt szereti a srác, és ő, Lili csak valamiféle kaland, izgalom, semmi több. Szóval hiába akarta volna, hogy több legyen ennél, nem lehetett. Noha ez kicsit megkésett gondolat volt, azért próbálta magát tartani hozzá. Kész szerencse, hogy ma nem sikerült.
Viszont látszólag minden csak még rosszabb lett azóta. Legalábbis Lucas állapota azt sugallta, és a szőkének majd' megszakadt a szíve, és közben szörnyen fájt az is, hogy miket kíván magának a srác. Hogy bárcsak ne mentette volna meg őt. Hogy gondolhatja, hogy az jó lenne? Persze, neki klassz lenne, nem fájna, nem érezné magát pocsékul... de mi van mindenki mással, akit hátrahagy?
- Önző vagy, tudod? - kérdezte fojtott, síráshoz közeli hangon. - Szerinted mit érezne Olívia? Te mit éreznél? Ha szakítanál valakivel, és az a következő nap.. meghalna? - Nem is akart erről beszélni, gondolni sem akart rá, az egész olyan idegenül csengett a szájából, olyan volt, mintha valami vírus lenne benne a gondolat, aminek semmi keresnivalója az örökké vidám kis testében.
- Egyáltalán nem gyűlöllek, te majom, nem veszed észre? - folytatta aztán a fejét rázva, és mancsát ismét ökölbe szorította, majd felemelte, hogy újból megpofozza Lucast, vagy ütlegelni kezdje, esetleg csapkodni, rúgkapálni, bármit, amivel észt verhet abba a buta fejébe... ehelyett a nyakába borult, és szájon csókolta. Bűzlött az alkoholtól, de nem érdekelte.
Aztán amilyen gyorsan történt, olyan sietve el is ugrott tőle, és szemét dörgölve tovább rázta a fejét.
- Csinálj, amit akarsz, jó? Én.. én viszont most megyek. Ott az üveged - mutatott a fűbe, és csodák csodája, pont ott volt mellette a hajgumija is.
Egy pillanatra megdermedt, láthatóan küzdve a korábbi, azóta archiválásra került információval, hogy ő bizony emiatt jött amúgy, aztán felkapta a hajbavalót, csuklójára tekerve hátat fordított Lucasnak, és elindult vissza a kastélyba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Már egészen kezdett lemondani Lili arról, hogy a könyvein kívül bárhol máshol unikornisba fog botlani, és élőben, a saját szemeivel láthat egyet, mikor új reménysugár csillant fel előtte. Eddig csak követte a szóbeszédet, a pletykák után futva próbált rábukkanni egy ilyen csodás teremtményre, és nem is sejtette, hogy már egy ideje csak szórakoznak vele iskolatársai, akik jórésze tudott már fura megszállottságáról. Bencének egyszer meg is kellett mentenie egy csapat tűhegyes fogó apró teremtménytől az erdőben, de Lilkó kedvét még ez sem vette el. Az már annál inkább, hogy egy ideje nem hallott róla, hogy egyszarvú kószálna a Bagolykő szomszédságában álló erdőségben.
Amúgy sem volt túl sok ideje ezen agyalni, ha épp nem megbukni próbált, akkor edzett, vagy a barátaival lógott. Ha épp magára maradt gondolataival, azok pedig Marina és Lucas körül forogtak, az unikornisok pedig csak akkor jutottak eszébe, ha meglátott egy navinés címert. Viszont épp egy navinés volt, aki újra fellelkesítette érdeklődését a lenyűgöző teremtmények irányában.
Júliával évfolyamtársak voltak, így Lili könnyedén ráakaszkodhatott szegény lányra különféle házi feladatok és projektek kapcsán, és addig-addig csacsogott neki, míg felszínre nem bukott a téma köztük. És Lili így végre megtudta, hogy nappal egészen esélytelen unikornist látni. És attól, hogy éjszaka kilopózzon a kastélyból, nem sikerült eltántorítania a ténynek, hogy nemrég már megbüntette ezért Flóri bácsi. Ráadásul most tényleg a faház felé tartottak Júliával! De hát magaslesnek kiváló volt, nincs mit tenni. És ott nem kell a különféle állatoktól sem tartaniuk, szóval biztonságból várhatják a csodalény felbukkanását. A navinés lány még valami spéci unikosnis nasit is hozott magával, amit szét is szórtak a környéken, mielőtt felmásztak volna az ágak közt megbúvó házba.
Lili megpróbált a feltörő emlékeinek gyors megálljt parancsolni, miközben lepakolta holmiját az egyik hálózsákra.
- Kértem kölcsön egy fényképezőgépet is amúgy, bár fogalmam sincs, hogy kell használni. Meg hoztam sütit is! És sós perecet - sorolta tatyója tartalmát, miközben sorban ki is pakolta az emlegetett dolgokat. Aztán kíváncsian pislogott a másikra, hogy ő mivel készült az éjszakai lesre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

MEDENCE! És nem is akármilyen, de óriási! Lili mikor megtudta, hogy mivel rukkoltak elő a pirosak, legszívesebben ki is költözött volna a rétre. De jobb híján csak minden adandó alkalmat és lehetőséget megragadott, hogy valami ürüggyel vagy anélkül, lehetőleg magával rángatva valakit csobbanhasson egyet. Az egyik áldozata Lucas volt, természetesen. Nem tudta ugyan, hogy randinak minősül-e a közös fürdőzés, de - bár nem árulta el neki - ez most másodrangú kérdés volt. Amúgy is egész sokat találkozgattak újabban ezen címszó alatt, az se volt baj, ha most csak úgy együtt lógnak. A lényeg, hogy a medencében tegyék!
Lelkesen megrángatta kicsit a srác karját, ahogy közeledtek a helyszínre.
- Nééézd, néézd, van unikornisos is! - mutogatott a felfújható és megülhető gumiállatok egy csoportja felé, mely a parton várta, hogy lecsapjanak rájuk.
Még nem voltak sokan, így volt bőven hova letelepedni, Lili ki is nézett gyorsan egy árnyékos részt, és odavonszolta Lucast is. Leterítette a kockás plédet, amit hozott, majd seperc alatt ki is bújt spagettipántos rózsaszín ruhájából, és büszkén körbefordult, hogy a másik megcsodálhassa Stitch-es fürdőruháját, amit nemrég kapott.
- Na várj, remélem elhoztam... - kapott hirtelen homlokához, majd leguggolt és kotorászni kezdett táskájában. Aztán kiborította az egészet, mert hát semmit se lehetett megtalálni benne. Diadalmasan felemelte a permetezővel ellátott üvegcsét, ami néhány zsepi, egy tartalék ruha, meg pár ajándékutalvány alól került elő.
- Azonnal beszívódó naptej. Töksokfaktoros! - magyarázta, mert ha Lucas emlékezett rá, Lili mesélte már neki, hogy az igencsak fehér bőrének hála igen szép rákocska színűre tud sülni hipp-hopp, ha nem vigyáz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Semmi baja nem lenne a simogatással Lilinek, csak nem tudta, hogy azt is kérhetné a lánytól. Ahogy azt sem sejtette, hogy Júlia a nyuszijával egy szinten kezeli őt, habár a szőkét ismerve valószínűleg hízelgőnek találná a dolgot.
Abban viszont biztos volt, hogy mellette van a legtöbb esélye valóban látni egy unikornist, a navinés egészen szakértőnek tűnt a kis sütikkel, meg az egész tervével. Lilinek egy pillanatnyi kétsége sem volt felőle, hogy pontosan tudja, mit csinál, ennek megfelelően pedig rendkívül lelkes volt, és ha lehet, még jobban csüngött a másikon, mint máskor. Leste minden szavát, és még itta is őket, biztos, ami tuti. De hozott Júlia mást is, amit ihatnak, és bizony nem málnaszörpöt. Talán jobb is, még felbukkanna egy medve is, vagy ilyesmi.
- Hú, milyen felkészült vagy - ámuldozott Lili a telefonon. Neki is volt valahol, alighanem az ágya mögé csúszva lemerült állapotban, és persze eszébe nem jutott volna megkeresni. Persze szavai nem csak a mugli ketyerének, hanem a két üveg bornak is szólt. Szomjasok biztos nem lesznek.
A levitás előkotorta a maga hozta mugli kütyüt is, igaz, az mágikusan meg volt bűvölve, hogy mozgó képeket készítsen. De ettől még a működési elve nem tért el attól, ahogyan eredetileg megálmodták a varázstalan gyártói, de ez se segített rajtuk, mert közben Júlia is épp azt magyarázta, hogy nem ért hozzá. Lili forgatta, csavargatta, nyomkodta, aztán sikeresen az arcába vakuzott, amitől ijedtében hátra is tántorodott és seggre esett, miután megbotlott egy hálózsákban.
- Aaaau..! - nevetett, és felkászálódva odalépett a másik mellé. Nem látott poharat nála, de ha volt is, a kérdésből úgy sejtette, hogy azzal imponálna, ha csak simán meghúzná. Ezért aztán válasz helyett megragadta az üveg nyakát, érintve a másik ujjait is nagy sietségében, és ha magához kaparintotta, egyből szájához is emelte azt.
Nyelt pár kortyot, nem is ízlelgetve azt, pedig a nagyoktól úgy látta, a bort meg kell szakérteni, nem csak vedelni, mint vizet a sivatagban. De igazából most először ivott ilyet, szóval nem nagyon volt összehasonlítási alapja.
- Villogni már tudom, hogy kell vele, de az szerintem elijesztené az egyszervút - összegezte gyorsan az eddigi tudását a fényképezőgépről.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Igaz, hogy nem voltak szelídíthetőek, de veszélyesek csak akkor lehettek az unikornisok, ha fenyegetve érezték magukat. Mint a legtöbb vadon élő állat. Viszont a lányok társaságát köztudottan jobban megtűrték, és Lili, bár legszívesebben a nyakába ugrott volna egynek, tudta, hogy kénytelen lenne beérni azzal, hogy távolról csodálja őket. De a telefon ettől függetlenül nem ártott, hogy ott van náluk, elvégre számos más veszély is leselkedhetett rájuk, melyeket a szőke nem kezelt megfelelő komolysággal. Szerencsére a navinésnek több sütnivalója volt.
Ha pedig sütnivalója nem is, kész sütije volt Lilinek, amit sorban ki is pakolt miután meghúzta a borosüveget, és átadta azt a másiknak.
- Háát azt hiszem, nem - nevetgélt kicsit zavartan. - Flóri bá azt hiszem, ki is van akadva rám. Pedig nem is züllök annyira. Csak kicsiit.
Nem volt ő olyan rossz, de izgalmas volt játszani a tűzzel, tilosban járni, még ha igazából az egyetlen valódi szabályszegés itt talán csak az volt, hogy takarodó után kint vannak nemhogy a hálókörletük, de az iskola területéről is. Elvégre minden máshoz már elég idős volt, nagykorú, vagy mi a szösz. Csak ez ritkán jutott eszébe, sokszor még mindig gyereknek érezte magát.
Jót nevetett aztán, ahogy elképzelte a hátsójára csücsülő egyszarvút.
- Az viccesen nézne ki, de attól tartok, csak simán el fog futni, ha nem vigyázunk - mondta, és megrázva fejét, hogy még ráérnek, leült a lány mellé a hálózsákra.
Átnyújtotta a gépet Júliának, és ezzel újabb cserére is ösztökélte, szóval a bor ismét nála volt, és nem is vacakolt sokat, hogy újból belekóstoljon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Kicsit beragadt Lilkónak az unikornis, az igaz, de ettől még a cápás matracra is ugyanúgy lecsapna, és a krokodilost se csak ímmel-ámmal fogadná el, ha Lucas esetleg azt akarná a kezébe nyomni. Csak ha már volt eccavú, meg kellett jegyezze. Pont ő ne tette volna?
Viszont a srácot láthatóan nem hozta lázba, ezért kicsit elhúzta a száját, kicsit rosszul esett neki a reakció. De nem annyira, és azért a kedvét cseppet sem tudta elvenni. Gyorsan neki is vetkőzött, és ez már hallhatóan jóval inkább a navinés ínyére volt. Lili el is nevette magát.
- Hülyee..! - Ha már a vízben lennének, most játékosan le is fröcskölte volna, de így csak tettetett felháborodással örült a bóknak. Mert hát az volt, a maga Lucas-os módján.
Kérdésére aztán pislogott párat meglepetten, és követte tekintetét a másiknak, majd a hasát ért böködéstől felkacagott, és ugrott egyet hátra.
- Ez nem szörny, ez Stitch! A csillagkutya, tudood! Ugye tudod? - kérdezte olyan hangon, ami arról árulkodott, hogy bizony ha az lesz a válasz, hogy 'nem', akkor Lili tesz róla, hogy ez hamar megváltozzon.
A keresés végül eredményes volt, szerencsére elhozta magával a naptejet, és nem csak azt, aki majd elkeni rajta. És Lucas nyomban kapcsolt is, tudta a feladatát, majd kap valami jutalmat érte később, döntötte el Lili. Mosolyogva elnyúlt hason, és oldalra billentve fejét azt is letette a plédre.
- Nekem azt mondták, igen - felelte kicsit bizonytalanul. - Mi baj a kókusszal? A kókuszról a pálmafa jut eszembe, arról meg a nyár, mert ahol pálma nő, ott mindig nyár van - folytatta teljes meggyőződéssel. Így látta a tévében.
Ha Lucas végzett a hátával, feltérdelt, kért egy kicsit a kezére, és az arcát is bekenegette vele, meg a mellkasán, hasán is elkent belőle bőven.
- Te jössz, fordulandusz! - intett ujjával, mintha csak valami varázsigét mondana, amitől majd jól megpördül Lucas. Őt se hagyhatta megégni, a végén még nem lehet csimpaszkodni belé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Fogalma sem volt róla Lilinek mostanáig, hogy ezek lennének legszebb évei, sőt, igazából rögtön el is bizonytalanodott, hogy most akkor az évei szépek, vagy ő a szép ezekben az években. A gesztus azonban, hogy egy tincsét elpakolta Júlia az útból, megmosolyogtatta, és el is pirult, úgy érezte, most épp bókoltak neki. Akkor mégiscsak ő a szép, ugye?
Viszont gondolatai tovább gördültek, és Flóri bácsit is elképzelte tininek, vagy legalábbis megpróbálta, és jót kuncogott a képen.
- Szerintem ő most is elég szép éveit éli, szóval nem tudom, hogy felejthette el - tűnődött hangosan, majd a kérdést hallva bólogatni kezdett. A feje majd lepottyant, pedig a navinésnek láthatóan nem volt szüksége a válaszára.
- Remélem fini. Hoztam sokfélét, hátha valamelyik túl édes neked vagy nem eléggé az - magyarázta, miközben a másik nekidőlve a fényképezővel kezdett matatni.
Lili érdeklődve figyelte ügyködését, egész addig, míg a gép nem villant egyet, amitől a levitás néhány pillanatra úgy elvakult, hogy csak foltokat látott, ráadásul azokat is homályosan.
- Szerintem most fotóztad le a lábadat - dörgölte meg szabad kezével szemét Lilkó, aztán visszapasszolta a bort, és átvette a gépet, hogy hátha majd az ő megszakértése segít. Persze nem gondolta komolyan, hogy így lenne, de meg kellett próbálni. Jóformán mindent így ismert ki, a puding próbája az evés elvet alkalmazta az élet minden területén.
Tekergetett valamit, ami úgy ráállt az ujjára és úgy találta, hogy ezzel ezt kéne csinálnia, aztán kattanást hallott, majd a pöcök vissza is ugrott a helyére.
- Valamit csináltam - mondta büszkén, majd elnevette magát. - Végül is, ha most épp elrontottam, az is valami, amit csináltam, nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Valószínűleg nem volt egyedül vele, de igen szemrevalónak találta házvezetőjét, hiába volt jóval idősebb nála. Lilit az ilyen akadályok még annyira se foglalkoztatták, mint másokat, és azok a mások is simán csillogó szemekkel néztek egy ilyen szép szál férfiút, mint a Flóri bácsi. Ennélfogva csakis a szép éveiben lehetett, bár a csípőjének mozgását még nem figyelte meg a szőke. De persze amúgy se figyelte túlzottan, mert tudta ő, hogy nem illendő.
- Te milyen sokáig tudsz kimaradni? És inni? - nézett jelentőségteljesen a borra, ami vagy nála volt épp, vagy Júliánál, vagy épp félúton, de annyi biztos, hogy nem maradt gazdátlan.
A sütit illetően biztosan nem fognak vitába szállni, Lili csak folytatta előzőleg megkezdett bólogatását, csak ezúttal már egyetértése jeleként. Sütiből nem lehet elég. Külön gyomor is van rá elvégre. Állítólag. Bár anatómia órára nem járt a levitás, szóval nem lehetett biztos benne.
Az ügyködését siker(telenség?) koronázta, és most kissé bizonytalanul forgatta a gépet, hogy vajon elromlott-e vagy pont, hogy most lett jó.
- Akkor majd lekapom a tekintetemmel, és a képzeletem fotóalbumába teszem a képet - bólintott Lili magabiztosan, de azért nagyon remélte, hogy lesz kézzelfogható bizonyítéka is, hogy végre látott egy igazi egyszarvút. Hogy megmutathassa az olyanoknak, mint a navinés is, akik nem értették, miért szeretne találkozni eggyel. Meg persze örült volna annak is, ha nem tönkretéve kell visszaadja a masinát.
- Hát mert.. - kezdte, de aztán eszébe jutott, hogy nincs rá kész válasza, nem ültette racionális, megérhető formába, amit érez a téma kapcsán. Szóval picit ezen pörgette a fogaskereket. - Nagyon ritkán látni unipacit. Nem akarják, hogy lássák őket, pedig aztán olyan ragyogó fehérek, hogy csodálom, hogy éjszaka tudnak maguktól aludni. Mármint érted, ha világos van, én nem tudok, mert a szememet szúrja a fényesség.
Kicsit eltért a tárgytól, de újból elkunyizta az üveget addig is. Kezdte kobakjában megérezni az ital hatását, bár csak akkor, ha mozgatta. Vagyis szinte folyamatosan, mert hol Júliára felé fordult fele, hol az ablakon túli fák irányába.
- Szóval tök nagy dolognak tűnik egy ilyen csodát látni, és biztos emlékezni fogok rá, amíg élek - mondta, tőle szokatlan komolysággal, csak hogy a következő pillanatban elnevesse magát. - Feltéve, persze, ha nem rúgok be nagyon!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Az első három tanévében Lili kisangyal volt, ha nem számítjuk, hogy véletlenül belekontárkodott egy kapcsolatba. De valószínűleg nélküle is szétmentek volna előbb-utóbb, legalábbis ezzel nyugtatta magát. Viszont szerette volna kinőni kicsit az ártatlan kislány látszatát, talán lázadásból, talán azért, hogy végre őt is észrevegyék, ne csak Karolát, Bettit, és mindenki mást körülötte. Nem figyelt korábban arra, hogy nőies legyen, vonzó, szépen megfésült, vagy csinosan öltözködő, de azóta nem csak ezekre figyelt oda, de minél inkább próbált felnőttes dolgokat is csinálni. Amitől annak tűnik, és nem csak akkor, ha felmutatja a személyi igazolványát. Ebből pedig következett az ivás, mint a leglogikusabb és egyszerűbb lehetőség, hogy érettnek tűnjön. Persze butaság volt az egész, úgy ahogy van, aggodalmat is keltett egyesekben megváltozott viselkedése, de Lili ezt még nem igazán értette meg.
Szóval elindult ezen az úton, de a határait még nem egészen ismerte ki, szóval egy picit eltűnődött a kérdésen.
- Háát a legelső alkalommal hányás lett a vége. És elég hamar jött a késztetés - nevetett. - De utána jól voltam, nem aludtam át a kövi napot. Talán csak a felét. Nem is tudnák két napon át az ágyamban lenni! Te hogy csináltad? Ja, nem emlékszel!
Cserélgették tovább az üveget, és lassan kezdett is kiürülni. Gyorsan fogyott, jól csúszott, Lili finomnak találta, és el is kezdett kicsit aggódni, hogy mi lesz, ha kifogynak belőle, és az unikornis még sehol.
- Igen, de ez a legszeeeebb..! - áradozott kissé bárgyú vigyorral, és kuncogva válaszolt Júlia ígéretére is: - Köszönöm, majd elraktározom az emlékét, ahogy elmeséled, hogy mire nem emlékszem!
Tényleg már csak pár korty volt a borból, bizonyára a navinés is észlelte ezt, felvetésére pedig Lili bólogatni kezdett.
- Jóó, csak közben ne felejtsünk el kinézni az ablakon néha - ahogy ezt kimondta, gyorsan ki is kémlelt, mert mióta leültek inni, erre még nem is került sor, azóta pedig ha erre járt volna egy unipaci, már mind az összes elemózsiát felfalhatta. - Még sosem játszottam kettesben azt amúgy, de mindent is ki kell próbálni egyszer.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Nem akart ő beszólni, azt se tudta, hogy kell igazán, de aztán ő is elnevette magát a másikkal együtt, érzékelte, hogy annyira mégse lőhetett túl a célon.
- Én! - vigyorgott lelkesen, mint aki büszke a nevére, meg hogy az hozzá tartozik.
Unipaci egyelőre nem volt sehol, de a fényeket kicsit tompították mindenesetre, és elméjüket is a borral. Nagyon jól fogyott, rövidesen pattinthatták fel a másodikat is, hacsak nem akartak szünetet tartani.
Míg Lili emésztgette, hogyan is tudnának felelsz vagy merszt játszani, az üveget egyensúlyozgatva, és Júlia szavait hallva az jutott még eszébe, hogy mást is játszhatnának akár.
- Majdnem olyan lenne, mint üvegezni. Vagy magadat forgatod ki... - mondta, és letéve a földre meg is lökte a boros palackot, hogy az egy-két kört leírva végül Lilire mutasson - ...igen, így, és akkor újra kell pörgetni, míg végül máson nem állapodik meg, de.. érted, nincs túl sok variáció - nevetgélt.
- Mondjuk imádok csókolózni - tette még hozzá lankadatlan mosolygás közepette. Teljesen a fejébe szállt az alkohol, viháncolt össze-vissza és nem bírt nyugton, egyenesen ülni. Mocorgott, a nyakát nyújtogatta, hátha meglát odakint valami fényes foltot, és közben szórakozottan matatott maga körül.
Kicsit lassan kapcsolt, de aztán felemelte újból kettejük közül az üveget és meglötyögtette.
- Még egy korty - jelentette, nem sejtve, hogy a navinés tudta jól, hogy mennyit hagyott neki, de aztán gyorsan el is tüntette azt. És nem varázslat volt, a pálcája a tájkája mélyén pihent.
- Éééés.. felelsz vagy mersz? - ragadta magához az elsőbbséget, már ha a másik hagyta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Az a benyomása támadt Lilinek, hogy Artúr nem nagyon szeret sorban állni. Ha élt volna a szocializmusban, akkor eszébe is jutna megjegyezni, hogy még szerencse, hogy nem abban vannak most, de mivel a szőkének minderről halvány dunsztja se volt, természetesen nem elmélkedett ilyesmin.
Az iskolai nedűből viszont még nem volt szerencséje fogyasztani, szóval csak a vállát rángatta.
- Arra nem kell várni - morfondírozott. - Nincs izgalom, hogy hú, vajon milyen lesz? Jót választottam? Ezért állok már megint itt? Miért morog mögöttem az a férfi meg Sári nővére?
Nem tudta, hogy mivel sikerült kizökkentenie kicsit a másikat, de ha tudta volna, alighanem ő is kereshette volna a szavakat, vagy zavarában beleállt volna a földbe, még akár azok után is, hogy már sikeresen landolt. De mivel eléggé távol állt a profi legilimentor státusztól, ez sosem derült ki.
Okosan bólogatott Arti magyarázatára, mintha ugyan ő is értene a seprűkhöz annyira, hogy tudja, mitől zavarodhatnak meg ennyire. De egy karambol logikus magyarázatnak hangzott.
- Akkor még az is lehetséges, hogy én tettem tönkre szép lassan - nevetgélt szégyenlősen, utalva rá, hogy bizony nem egyszer landolt vele keményebben a kelleténél.
Hálás mosollyal fogadta az ajánlatot, és majdnem egy ölelést is bevetett, de úgy határozott, majd utána kapja meg, talán egy puszival is kiegészítve. Arti cuki volt, hogy így foglalkoztatta a testi épsége, igazán jól esett a szöszinek.
Az ölelgetős mutatványt nem mellesleg az is későbbre halasztotta, hogy végre megkaparinthatta a navinés új kreálmányát, hogy tesztelje. Eszébe se jutott, hogy ez esetleg veszélyes lehet, a félelemérzéke, óvatossága annyira volt kifejlett, mint ebihal a kerti tavacskában.
Elkezdett nagy ívben körözni, néha emelkedett és süllyedt kissé, aztán ahogy úgy találta, magabiztosan tudja irányítani a varázseszközt, úgy hajolt rá jobban, és gyorsított fel. Nem száguldozott, de a nyugdíjas tempót hamar elhagyta, élvezte, ahogy a szél a hajába kap.
- Jól néz ki lentről? - kiabált le Artinak, kicsit megállapodva a levegőben egy farolással.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Hirtelen rettentő kíváncsi lett a szőke, még kicsit oldalra is döntötte fejét, mint a kutyák, és úgy pislogott Artúrra. Hiába hasonlított annyira a nevük, ő valahogy sosem jegyezte meg, hogy Sári nővére a Lillára hallgat, sőt, igazán nem is tudott róla semmit. Túl uncsinak találta, de úgy tűnt, a navinés képben van vele, legalábbis egész meglepődött, hogy Lili egy pasival látta őt.
Megjegyzésére aztán csilingelve felnevetett.
- Igen, ő, és igen, pasival, bár nem néztem meg nagyon, hogy úgy voltak-e, hogy párban. Nem fogta a kezét, nem is álltak közel egymáshoz. Bár ő mindenkivel elég távolságtartónak tűnik. - Úgyhogy nem tudta biztosan, mi a helyzet, annyira meg nem érdekelte a dolog, hogy megkérdezze Sárit.
A gumicukros kávé sokkal izgalmasabbnak hangzott ellenben, el is tátotta a száját Lilkó, és megrázta fejét. Legközelebb tuti olyat kér! Csak hívná már meg valaki!
A seprű régi volt, ebben biztosan megegyezhettek, sőt, akár már múzeumban is lehetett volna mutogatni a levitás szerint, már amennyire az ilyen helyen kiállított dolgokhoz ő konyított. És eszébe is jutott valami neki arról, hogy akár több ezer éves holmik is fennmaradtak, míg mondjuk az öt éve vásárolt játékai már darabokba se voltak meg sehol.
- Lehet.. a régi dolgokat, azt mondják, nehezebb tönkretenni. Szóval.. lehet mégse az én hibám? - kérdezte reménykedő mosollyal arcán még utoljára, mielőtt maga alá kapta a srác seprűjét, és elröppent a földről.
Élvezte a hajába kapó szelet, az arcát simogató áramlatokat, a seprű vibrálását a.. szóval azt is. Tényleg klassz jármű volt, és kíváncsi volt, odalentről is olyan jól mutat, mint amilyennek ő érzi a repülését.
Jót kuncogott Artúr nagyon is jól hallott nyelvbotlásán, mert hát annak hitte, és meg is legyezgette egyik kezével arcát, mintha pironkodását próbálná hűteni.
- Igen, nagyon kényelmes! - kiabált le aztán, majd ismét meglódult, és egy spirált leírva ereszkedni kezdett, majd lehuppant a másik mellett. De a lendülete kicsit tovább vitte, ezért aztán arra késztette Artúrt, hogy elkapja, mielőtt letartolja őt.
Lili megint nevetésben tört ki.
- És remekül manőverezhető, csak én vagyok full béna!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Vett el és tömött magába Lili is sütit, pofizacskója egész kidudorodott, de amíg Júlia vázolta az elképzeléseit, a szőke nyugodtan elnyammoghatta zsákmányát. Volt elég, így nem sajnálta a másiktól, sőt, örült, hogy ennyire kedvére van a finomság.
Néhány morzsa azért kipotyogott a szájából a földre, mikor újból megszólalt, de nem zavartatta magát nagyon.
- Ha hercegnő lennék, tudnék énekelni is, mármint szépen, és a hajam sooookkal hosszabb lenne, és azon keresztül tudtál volna ide feljönni - bólogatott, aztán elgondolkodott egy pillanatra. - Mondjuk nekem attól még ugyancsak az uncsi lépcsőket kellene használnom. Sőt! Ha hercegnő lennék, tettethetném magam macskafülecske halott macskafülecskének is - ujjaival mutatta is az aposztrofokat - És úgy várhatnék az igaz csókra, ami feléleszt.
Ez persze elég nyakatekert módja volt annak, hogy valakivel csókolózzon, úgy sejtette, egyszerűbb módja is akad, csak ha már témában voltak, meg kellett említse. Leginkább azért, mert kezdett az alkohol beszélni belőle, és már abba se tudta lényegében hagyni a vigyorgást.
Egy hupsz is elhagyta ajkait, ahogy a borfoltos földre pillantott. Szerencsére annyi esze még maradt, hogy ne akarja onnan felnyalogatni, mert hát ki tudja mi mindent csepegtettek már itt szét. És hát volt még egy második üvegjük is, amivel már szemezgetni is elkezdett. De aztán pillantását a navinés lányéba fúrta inkább, hiszen bátor volt, merni kívánt valamit, és Lilin volt a sor, hogy kihívja őt.
- Nem meeersz... kivonyítani az ablak-ooo-n! - nevette el magát a végére ismét. Még dőlingélt is ültében, mint egy eszelős.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

A maci alakú gőzfelhő gondolata rendkívül beindította Lili fantáziáját, és az említett kávékülönlegesség többi lehetséges tulajdonsága sem hagyta épp hidegen a lányt, de ez az ital amúgy is melegében volt finom, és a gőz is csak olyankor szállt fel belőle, szóval ez rendben valónak tűnt így. És még ha nagy valószínűséggel pocsék is volt egy ilyen gány kávé, addig nem volt hajlandó ítéletet mondani felette a lány, míg nem kóstolta. Csak sajnos Artúrnak továbbra sem látszott, hogy szándékában állna erre vetemedni, így végül feladta, és inkább a repüléssel és a navinést is láthatóan jobban érdeklő seprűk témakörével foglalkozott.
Elnézett amarra, ahová Arti mutatott, a kviddicset gyakorlók irányába, és próbálta észrevenni azt, amiről a másik magyarázott közben.
- Ó, szóval az nem a taktikája, amit azért vet be, hogy összezavarja az ellenséget - hümmögött aprókat bólogatva.
Pillantását aztán Artira fordította, ahogy szakértő szemét rajta tartotta a távolban, az égen manőverező játékosokon, illetve inkább azok seprűin. A szőke meg kicsit sajnálkozott azon, hogy úgy fest, nem ő az egyedüli, akinek gondja adódott a sporteszközével.
- Biztos sokan örülnének, ha rendben tartanád az állományt - bólintott Lilkó, és rávigyorgott Artira. Egyhamar nem lesz neki saját járgánya, szóval nagyon is értékelné, ha a srác működőképesen tartaná neki ezt az egyet.
Most viszont egy vadiúj, még tesztelés előtt álló példány volt a kezében, aztán hamarosan a lábai közt, ahogy elrúgta magát a földtől, és megtette a köreit az égen, közel maradva a seprű gazdájához, hogy az meg tudja figyelni, illetve, ha valami baj történne, tudjon időben reagálni. Azonban úgy tűnt, figyelme nem kizárólag a röppeszközön tartotta... dee még így sem sikerült elkapnia a lányt, bár könnyen lehet azért, mert nem gondolta, hogy el kellene. Igazából Lili sem tervezett nekirongyolni, csak hát rosszul mérte fel a sebességet, és aztán már nem volt nagyon mit tenni, csak a lehető legoptimálisabban elterülni a földön.
- Persze, remekül! - nevetett, miközben ellenőrizte, hogy valóban nem törte el semmilyét. Még az ujjai is szépen hajlottak, ahogy kellett nekik, szóval ezúttal jobban megúszta a dolgot. Vagy ilyen jó légzsák ez az Artúr.
- Szuper a seprűd! És világbékét is hozhat, meg boldogságot. Utóbbit biztosan, én nagyon élveztem legalábbis.
Felkászálódott, és segített Artinak is, aztán nevetgélve-beszélgetve levonultak a pályáról. Lilire várt egy zuhany, Artúrra pedig egy akrobatikus seprű javítás. Na nem mintha sürgetni akarná vele a lány, csak ha már itt vannak egy helyen mindketten, a seprű is meg Artúr is, hát akkor miért választaná szét őket? Nem? Hát de.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

A hangulat máris kezdett a tető fokára hágni, bármit is jelentsen ez, és Lili ennek megfelelően kacarászott, és nevetett, meg néha kuncogott is, ahogy a helyzet épp megkívánta. A fonogatás ötletére pedig még a szeme is anime kislányokat megszégyenítően felcsillant, csak aztán eszébe jutott, hogy a húsz méteres haja csak feltételes módban létezik, így a reggelig tartó fonása is csak a kobakjukban jöhet létre.
- Szerintem naaaagyon elfáradna a kezed reggelre - tette azért hozzá mindettől függetlenül, teli szájjal vigyorogva. És tényleg teli volt sütivel, de a szó másik értelmében is fültől-fülig ért szinte a mosolya.
Annyira kezdett megcsúszni a realitás talaja alatta, hogy ha amúgy eszébe is jutott volna komolyan venni az ajánlatot, most csak hangosan kacagott rajta, és senki és semmi sem tántoríthatta el tőle, hogy belemenjen a játékba.
- Az is sorra kerülhet még - célozgatott a játékra, melyben aztán először csak arra vette rá, hogy kivonyítson az ablakon.
A kérdést, hogy bontsák-e a következő üveget, igazából meg sem kellett válaszolnia, mert már pattant is a dugó, és miután Júlia átment farkasba, Lili is alaposan meghúzta azt. A feje súlyát most már elég jól érzékelni tudta, ahogy a legkisebb mozdulattól is kilengett kissé egész testében. Úgyhogy egy párnát nyomott a falnak, és inkább annak dőlt, és úgy viháncolt még néhány pillanatig az előbbi előadáson.
- De hát olyan fenyegető a hangood, szerintem neked kéne menned - mondta, aztán csuklott egyet, ezzel is igazolva állítását.
Összeszedte magát kissé (ki is egyenesedett, hogy ne a falon elfolyva válaszoljon), és visszaadta az üveget, miután újabbat kortyolt.
- Fe-le-lek! - döntött.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Látványosan eltátotta a száját Júlia megoldásán, és félig-meddig most már inkább örült annak, hogy csak elméleti a rapunzeli haja, és nem kell sírógörcsöt kapnia, amiért a navinés megunva a fonogatást, inkább új véget vágott neki. Azért, függetlenül attól, hogy a valódi haja nem volt a képletben most, védekezően két marokra fogta azt.
- Kééépes lennél? - kérdezte, és újabb agyvihar tört ki kobakjában, amint elképzelte Júliát, amint tele van aggatva mindenhol apró kis képekkel. Portrékkal, meg tájképekkel, meg absztrakt dolgokkal. Úgy képes lenne.
Megrázta a fejét, részben azért, hogy kiverje belőle a képes gondolatokat, másrészt, hogy jelezze Júliának, hogy nem, dehogy ártott meg. Mivel ez úgy nézett ki, hogy közben egyszer bele is verte a kobakját a falba, nem volt túl meggyőző, főleg, mert észre sem vette a dolgot, csak a koppanás volt pár pillanattal később gyanús.
- Neeem, dehogy ártott! Tök jól vagyok! - És ez igaz is volt, mert nagyszerűen érezte magát, nevetett, kacarászott szüntelen, kivéve mikor épp az ajkaihoz emelte az üveget.
Aztán ahogy újabb kortyok gördültek le torkán, rádöbbent valamire.
- Nekem is.
Ha Júlia nem mondja, talán fel sem tűnik neki, csak mikor már nagyon késő, de így is érezte, hogy ha feláll, akkor össze kell szorítania majd lábait. Lehet egyszerűbb lenne fel sem kelni? Nem, az biztos nem jó megoldás. Vagy mégis?
Mindenesetre mielőtt dűlőre jutott, megkapta a kérdését, mert hát azt választotta, hogy felel. Először persze nem értette, mert nem volt túl jó angolból, főleg, ha váratlanul bukkant fel egy idegen nyelvű szó az amúgy magyar szövegkörnyezetben, de aztán némi pislogást követően nevetésben tört ki, vagy inkább folytatta az előzőt.
- Vaan az az unikol.. unikro.. unikornistáskád..társad, Lucas. Na ő! Már sokat csókolóztunk is, csak azt hiszem, nem jár-járunk. Vagy de. Meg kéne kérdezzem. Ő egy hülye majom amúgy. De van még más is, képzeld! Mari-na! Marina Bali.. Darik! Lehet kettő..? Tuti. Vagy nem? Nem tudoom.
Még mindig nevetett, de volt valami kis hisztérikusság is már mögötte. Nem valószínű, hogy azért, mert sürgős dolga kezdett halaszthatatlanná válni, de bizonyára rásegített az is, mert most már fel kellett állnia. Ami azért nem ment egykönnyen.
- Menjünk virágokat locsolni, és közbeen merhetsz valamit - állt elő a nagyszerű ötlettel. Hacsak nem felelni akart most a másik. Azt még könnyebb is guggolva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Úgy sejtette, Júlia nem viccel, pedig most minden is viccesnek tűnt számára. Amúgy is, de most aztán végképp, mert a bor nagyon feldobta amúgy sem padlót súroló kedvét. Még szaltókat is vetett a levegőben (már persze a kedve, és csak képletesen, mert Lili most biztosan megütötte volna még jobban is magát, ha ilyesmire vetemedik igaziból), de ez sem segített, hogy ne féltse haját kissé a másiktól.
Így aztán kicsit meg is merevedett, lefagyott, mint akire sóbálvány átkot szórtak, mikor a navinés négykézlábra ereszkedve közeledni kezdett felé, mint áldozatára lecsapni készülő nagycica, és leülve mellé úgy vette el tőle a bort, hogy Lili ujjaiba apró kis szikrák csíptek, ahogy bőre súrolta az övét.
Nyelt egyet, és egészen mostanáig cikázó tekintetét sikerült viszonylag biztosan a másikon tartania, miközben az ivott.
A közelsége kissé meglepte, de most túlságosan kavargott a feje, meg benne a gondolatok, és amúgy is.. pisilnie kellett. Úgyhogy felállt, és kezével folyamatosan fogódzkodót keresve megindult kifelé. Ha le tud mászni a faházból anélkül, hogy lezúgjon, még az is lehet, hogy minden rendben lesz. Azonban mielőtt odáig jutott volna, Júlia megfogta őt, és visszatartotta. Talán látta, hogy mindjárt félrelép, és kitöri a nyakát?
De aztán Lili nem látta, hogy lába a levegőt kaszálná, a lejárat még picit arrébb volt, még úgy is, hogy imbolygott kissé a világ, be tudta lőni, a Hold felhőtől zavartalan fényénél jól látszott minden.
A lány a füléhez hajolt, és Lilit borzongás járta át. Nem kellemetlen volt, még kuncognia is kellett tőle, de kezeit védekezően húzta össze, és kulcsolta Júliáéra.
- Mi..? Mi az..? Mit hallottál? - kérdezte izgatottan, és kíváncsian. Minden is érdekelte, pláne, ha valaki ilyen sejtelmesen adja elő azt. Nem volt nehéz felcsigázni a szőkét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

A sok kisebb balesetéhez, és általános szerencsétlenségéhez leginkább annak volt köze, hogy meglehetősen meggondolatlan, és óvatlan volt Lili. Nem ismert félelmet, de nem abban az értelemben, hogy a veszély adrenalinlöketet adott neki és ő ezt élvezte, csupán egész egyszerűen nem fogta fel többnyire az adott szituáció súlyosságát.
Nem tartott tőle, hogy súlyos baj érheti, vagy hogy egy sötét, kihalt erdőben akármi is rátámadhat. Elvégre ő unikornist várt ide ma, nem vérfarkast. Se pedig valami gonosz erőszaktevőt, vagy akár egy ijedt vadkant. Nem is számolt ilyesféle lehetőségekkel, de ha esetleg fel is merül annak gyanúja, hogy ráront valami, nem játszotta végig buksijában, hogy ez rá nézve mit jelenthet.
Éppen ezért nem egészen úgy reagált Júlia szavaira sem, ahogy azt a legtöbben tették volna a helyében.
- Mii? Komooooly? - ámult el, és egészen izgatott lett. Dementorokról tanult ugyan, meg hallott szóbeszédet ő is, de azok több évtizedre nyúltak vissza.
Legjobb tudása szerint (ami nem volt épp a legjobb, de neki erre futotta), a sötét, lélekszipolyozó lényeket utoljára a Zaszkaban börtön őrzésére tartották, de azóta sehol nem lehetett biztosan találkozni velük. Mit keresnének éppen itt?
- Tényleg nagyon-nagyon csöndes, most, hogy mondod! - suttogta aztán, és tekintetét vadul kapkodva körbenézett, kezével szorosabban kapaszkodva Júliába.
Nem, nem félt, de ahogy a fejét kapkodta, dementorok után kutatva, megszédült kissé, és az bevitt alkoholmennyiség sem javított a helyzeten, és ha mást nem is, ezt legalább már belátta.
- Ühü. Megi.. megigérem - bólogatott szófogadón, leginkább mert inkább az eleséstől, vagy a faház erkélyéről való lepottyanástól tartott. A dementorok bizti nem kapnák el odalent, de Júlia talán megtartja őt.
Mindenesetre továbbra is kénytelenek voltak lebattyogni, mert a bokrok csak a földszinten voltak. Most már csak annyira eresztette el Júlia kezét, amíg lemászott, de amint mindketten lent voltak, ismét belekapaszkodott a navinésbe, és úgy indultak tovább, alkalmi vécét keresve a sötétben.
- De ugye a dede.. a de, dedementorok.. de ők az életkedvet meg a csupa jó érzős.. érzézseked. Érzéseket keresik, nem? De? Szóval csak legyünk rééém szomik! És akkor elmennek. Vagy idese jönnek - bólogatott nagy vidáman.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Ha ténylegesen összefutnának egy ilyen kámzsás rémséggel, több, mint valószínű, hogy Lili bepisilne ijedtében (főleg most, hogy amúgy is tartogatnia kell), de amíg csupán elméleti szinten kerültek szóba, inkább csak izgatott lett. Valahol még a kíváncsisága is felbuzdult benne, eszébe jutott, hogy nem lenne azért mindennapi élmény látni egy ilyen legendás lényt. Legalább akkora dolog, mint unikornist! Bár utóbbi nagyobb valószínűséggel nem próbálta volna szobanövénnyé változtatni élete hátralévő részére.
Kicsit megborzongott, és belevigyorgott az éjszakába Júlia fülébe suttogott dicséretére, aztán amint lent voltak, fellélegzett. Leesni már nem fog, egy lehetséges halálnem a mai napra kihúzva.
- Óó. Hát ez egy-egyszerre nagyon cuki.. és igen kell-lemetlen - állapította meg elpirulva. És persze megint csak mosolygott, de hát az már lényegében alapértelmezett volt nála.
A bók nagyon betalált, Lili egészen odáig volt, hogy ilyen hatása van. Mondjuk Júlia nem örömteli ugrabugrálás közepette közölte ezt vele, de talán nála ilyen, amikor nem rém szomorú.
Kicsit megálltak, és a navinés eltűrt a szőke arcából pár tincset, amit Lili először kissé meghökkenve fogadott, de főleg azért, mert a másik inkább bevállalta volna a dementort. Túlságosan is be volt csípve, hogy ezt most értelmezni tudja, és a hólyagja is panaszosan feszült már.
Elnézett arra, amerre Júlia mutatott, és bár rengeteg bokrot látott amarra (de minimum négyet, ami lehet, csak kettő volt, már a látásába se bízott), bólintott, aztán a fejét rázta.
- Ne-nehogy lecserélj egy dementorra visszafelé! - nevetgélt, és elengedte a másikat, hogy tétova léptekkel, de sietve megközelítse a rögtönzött mellékhelyiséget.
Elvégezte, amit el kellett, büszkén meg is állapította, hogy minden ruháját szárazon sikerült tartania, aztán ahogy elindult volna vissza a találkahelyre, meghallott valami neszt. Egy másik, közeli bokor felől jött, és bár Lilkó nagyon szerette volna, ha egy apró, cuki nyuszi zörög ott, úgy döntött, inkább nem várja ki, hogy kiderüljön, mi vagy ki leste ki pisilés közben.
- Figyi.. Végeztél? Ugye végeztél? Szerintem menjünk vissza - mondta, hátrálva távolodva a zörej irányából, aminek persze igen rövid távon az lett az eredménye, hogy hátraesett, és nyekkenve elterült az ösvényen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Jó, nem félt Lili.. de azért megijedt. Volt annyi sütnivalója, hogy ha szeretné is megnézni az eltévedt dementorokat, azért nem ilyen vészesen aggasztóan közelről, ahonnét a zörej érkezett. Ezért is vette sietősre lépteit, melyeket most már nem a pisilhetnék, hanem az iszkolhatnék hajtott, és talán elég messzire is vitte volna a lendület, ha az orra elé is néz, és nem a veszélyforrást fixírozza, amíg Júliát szólongatva hátrál.
El is vágódott, feje koppant a földön, de a hátsóját is beütötte kicsit, de a földet érést követő gyors felpattanás már csak amiatt is elmaradt, mert az alkoholtól is kissé imbolygott vele a világ. Be is hunyta a szemét, egyrészt a fájdalom hatására, másrészt meg mert elfogta némi rosszullét is az eszelősen forgolódó lombkoronákat nézve maga fölött.
Mindössze pár pillanatig maradt így, mialatt a nevét hallotta, és hogy valaki matat az arcánál. Kinyitotta a szemét, és megkönnyebbült kis kacaj hagyta el ajkait.
- Jajj, de jó.. de jó, h-hogy nem egy dementor vagy! - sóhajtott, és vigyorogva próbált fókuszálni a másik lány arcára, jobbjával meg kissé esetlenül megsimogatta.
Felült, és ha Júlia segített neki, fel is kecmergett a porból, és elnézett az előbb még furán zörgő bokor felé. Most csöndes volt. Talán csak hallucinált, vagy a bor a ludas.
- Azt hiszem.. kicsit megijedtem.. hogy kapok egy csókot.. de ilyen izé, érted, lélekszipolyo-lyo-lyozósat egy csúnya, a-aszott csontváztól - mesélte, miközben megpróbálta unikornisleső társát visszafordítani a biztonságos faház irányába. Azt, hogy miként jutott vissza, fel, már egy perccel később se tudta volna felidézni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Néha már úgy esett-kelt, mintha nála ez lenne a normális közlekedési forma. Mások kocognak, vagy gyors sétálnak, vagy görkoriznak, Lili meg botladozik. A lényeg, hogy haladjon, és ez volt a fő szempontja a gyanúsan zörgő bokortól való eltávolodást illetően is. De nem gondolta volna, hogy ezzel jobban megijeszti Júliát, mint amennyire ő tartott a dementorpuszitól. Hiszen olyan rém laza ez a csaj! És persze határozottan sokkal de sokkal szebb bármilyen dementornál.
- Úgy értem.. mármint izé, örülök, hogy te hajoltál fölém.. tudod, nem szívod ki a lelkem meg az örömöm, sőt, egészen nagyon örülök neked, olyan tökre nagyon, hogy csak na!
Tényleg nagyon boldoggá tette most, hogy ott volt vele a lány, no nem mintha, ha nem lett volna, akkor Lili itt lenne. Elvégre vele jött ki, és nem itt futottak össze, de olyasmi meg fel sem merült a szőke kobakjában, hogy a navinés esetleg hátrahagyná őt a sötét erdőben dementorok vagy más rémségek áldozatául. Túl naiv volt, hogy egyáltalán eszébe jusson ilyesmi. Egyszerűen csak jó volt, hogy az ijedség után kinyitva szemét az ő arcát pillantotta meg elsőként.
Visszaindultak, megszaporázva lépteiket, már amennyire a kóválygó Lilivel lehetett haladni, és csakhamar a biztonságot jelentő házikóban találták magukat. Lilkó egészen meghatódott a másik hangjában hallható aggodalom, és megkönnyebbülés nyomait felfedezve. Tényleg így törődne vele? De milyen édes!
- Jóó, de aztán finom legyen - bólogatott szórakozottan, mikor már a fényben álltak, aztán újból kuncorászni kezdett. - Lehet az íze eprees mondjuk, de-mentolos is!
Kicsit még dőlingélt is ahogy saját viccén mulatozott, láthatóan szétcsúszott picit.
- Persze.. jól vagyok, csak üljünk le, mit szólsz? - kérdezte, majd lassan kihúzta kezeit Júliáéből, és le is huppant az egyik hálózsákra. Csak picit szisszent föl, mert még fájt a hátsója az előbbi zakózástól, de ezzel meg is válaszolta a másik kérdését, hogy merre fáj.
Ülni tervezett, de aztán azzal a lendülettel hátra is hanyatlott, és elnyúlt a hálózsákon. Arcán vigyorral megpaskolta maga mellett a fekhelyet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Hiába a tértágító bűbájok, vagy akár a Kívánságok Terme, Lili sokkal szívesebben ült seprűre a szabad ég alatt, még akkor is, ha utána a varázseszköz nem nagyon ment sehová, csak megtartotta őt néhány méter magasan, ahol aztán a gyakorlatait végezhette. Nem tudta volna megmagyarázni, miért, egyszerűen csak furcsának találta a repülő eszközt bevinni a kastélyba. És mivel nem is az övé volt, természetesen a helye is itt, a szertárban volt, a kviddicspálya mellett, szóval még közelebb is volt itt, mintha beviszi magával, aztán, ha végzett, kihozza újra, hogy aztán sétálhasson ismét vissza az iskolába. Macerás, és amúgy is, még mindig egész jó idő volt, szóval miért is ne jöhetett volna ki?
És itt legalább nem is zavarta semmi, nem kellett aggódnia amiatt sem, hogy egy másik társát megüti véletlenül a jókora seprűvel, mert most a kviddicsesek sem jöttek elő. Néha-néha belefutott olyanokba, akiknek kilóméterhiánya volt repülésből, de velük nem akaszkodott össze, messzi elkerülték a többnyire szerencsétlenkedő lányt. Az egyetlen dolog, ami arra ösztökélte, hogy befejezze aznapra az edzést, a lemenő Nap volt. Hamar a fák mögé bújt, és ahogy egyre inkább a télbe hajlott az idő, úgy tért egyre korábban nyugovóra a meleget szolgáltató égitest is.
Jóleső fáradsággal a tagjaiban hoppant le a fűre, és lassú léptekkel elindult az Eridon címerét viselő öltöző irányába. Még mindig nem szokta meg igazán, hogy most már ez a háza, és szinte félt a kék színekben pompázó lelátók irányába elnézni. De nem bánkódott nagyon, és egyébként is volt bőven min agyalnia, igazából a testedzést is azért tolta ennyire, mert ha alaposan kifáradt, nem kellett álmatlanul forgolódnia a még szinte idegen ágyban.
Bánatos volt, és kissé magányos, de nem akarta bevallani magának, sem másnak, de látszott rajta. Talán még fogyott is kicsit, bár talán csak a testhezálló, melegítő ruhái miatt tűnt látványosnak a dolog.
Mielőtt még betért volna az ajtón, gondolt egyet, és lecsüccsent a kispadra, hogy kifújja magát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Szinte mindent jobban szeretett társaságban csinálni, a nyilvánvaló kivételeket nem számítva, de az edzeni inkább egyedül volt jó, mert magára koncentrálhatott, a feladatra. Párszor persze Lucas-szal együtt is izzadtak, mármint futottak, meg fekvőtámaszoztak, ilyesmi, és mostanában gyakran Zalánnal is edzett a szőke, de a seprűn ügyeskedést még mindig inkább magányosan csinálta. Kivéve, mikor mégse, de Csengével nem annyira sikerült egy ideje összeegyeztetnie a dolgait.
Pedig most nagyon örült volna a másik szöszi társaságának, nem érezné magát olyan elhagyatottnak. Először Lucas sétált ki az életéből, most pedig a teljes házát kellett "cserélnie". Persze ott voltak, és ugyanúgy találkozott velük órákon, a folyosón, de valahogy mégis más volt így minden.
Pedig nem akart szomorkodni, igazán nem, így aztán mikor közeledő léptekre lett figyelmes, fel is kapta a fejét, és ha nem fagyott volna le egy pillanatra a kérdéstől, amit nem értett egészen, rögtön el is vigyorodik. Így csak némi fáziskéséssel kanyarodott fölfelé mindkét szája széle, és még rá is mutatott kivillanó fogaira, hogy bizony megvannak azok.
- Hogy mi? - pislogott aztán, és kezeit melleire helyezte, mintha csak csekkolni akarná, hogy valóban ott vannak-e. - Persze, hogy van. Már miért ne lenne?
Kicsit váratlanul érte Roland, és az ő stílusa, amiről persze barátnőjétől már sokat hallott, de tapasztalni még nem nagyon sikerült. Valahogy elkerülték egymást, néha még volt is egy olyan érzése, hogy maga Csengu igyekszik gondoskodni róla, hogy nehogy összefussanak. Ki tudja, miért.
Megrázta fejét, és felállt, majd az imént csak a földre engedett seprűhöz lépett, és lehajolt érte.
- Ma nem találkoztunk. Meg asszem' tegnap se. Roland, ugye? - fordult aztán vissza a térdén megtámaszkodó, jól láthatóan szintén egy kiadós edzésen túlesett sráchoz. Rajta jobban meglátszott a belefektetett energia, izmos volt, sehol semmi felesleg. Lili irigykedő tekintete egy kicsit el is időzött rajta, aztán kapcsolt, hogy mit is mondott még a másik.
- Ó, hát azt szerintem csak kamuzta - nevetett. - Bár kérdezgetett a barátnőimről, hogy mit gondolok róluk, meg ilyesmi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Nem számított társaságra, de végső soron egyáltalán nem bánta, hogy a rellonos prefektus odajött hozzá. A szavai meglepték, de legalább elterelték gondolatait, sőt, egészen szórakoztatták is. Szokatlan volt. Persze sértő, meg tapintatlan vagy valami ilyesmi, de a szőkének inkább az számított, hogy újdonságként érte.
Nevetett, és megrázta a fejét.
- Dehogy, örülök, hogy legalább ekkorára nőttek! - Nem tartotta nagynak a méretét, olyannyira, hogy amikor csak lehetett, melltartót sem hordott.
Roland nyújtott, Lili pedig a seprűt igazgatta, nem akarta, hogy az út közepén heverjen, még a végén orraesik benne valaki. Mondjuk épp ő. Képes lett volna rá, még úgy is, hogy épp ül, aztán Roland is elkönyvelhetné, micsoda bénaság, lehet nem lenne olyan kedves, mint Adrián a minap.
Csengéről érdeklődött közben a másik, Lili pedig igazán nem tudta volna hirtelen megmondani, mikor látta utoljára barátnőjét. Kicsit összemosódtak a napok, mióta új házba került, és ugyanezen okból kifolyólag már nem egy szobában aludt a lánnyal. A legnagyobb baj, hogy ő meg épp Rolandon kereste volna Csengut, szóval ez patthelyzet volt.
- Faházas..? Nem, Süveges - fordult felé értetlenül, néhány pillanatig nem is értve a célzást. - De Lilinek tényleg Lili vagyok. De nem Fahá.. várj, mi?
Eltátotta a száját, és le is huppant a padra ismét. Most komolyan? Remélte, hogy csak Roland hivatkozik így rá. Időnként beleringatta magát abba a tévképzetbe, hogy nem is derült ki a légyottjuk Lucas-szal, erre jött ez a srác és rácáfolt.
- Lehet, igen - hagyta rá Lilkó még mindig nagyokat pillázva, aztán kicsit zavarodottan oldalra pillantott a mellé telepedőre. - Nem vágott orrba senki se. Miért, úgy néz ki? - Megtapogatta orrát, de egyenesnek és épnek tűnt. Egyik olyan része volt, amit még nem tört, vagy ütött meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Tényleg fájt picit, sőt, ha majd elmúlik az alkohol hatása, és másnap kinyitja a szemét, valószínűleg még sokkal jobban fog, és nem is csak ott. De most nem számított, sőt, az se, hogy amint kényelembe helyezkedett, már nem is érezte, mert jött Júlia, és még a haját is összefogta, mintha készülne őt megvizsgálni.
- Igen, dokinéni, de majd borogatom - viccelődött tovább, és egyáltalán nem számított rá, hogy valóban lecsekkolja őt a navinés, pláne nem úgy, mint mikor a mugli orvosok egy jégkrémes pálcát (de persze csak a fát, a finom része nélkül) dugnak a beteg szájába, hogy meglessék, piros-e a torka. Csakhogy a lánynál nem volt ilyen segédeszköz.
Meghökkenni sem volt ideje Lilkónak, részegsége okán egyébként is súlyosan késett a reakcióideje, és mire kettőt pislogott, Júlia fölé helyezkedett, és ajkaihoz hajolt. Ösztönösen lehunyta a szemét, és anélkül viszonozta a csókot, hogy elgondolkodott rajta. Hogy a helyén van-e, vagy egyáltalán akarja-e ezt. Talán már benne volt a vágy, csak nem realizálta, mert annyira szétcsúszott? Vagy épp utóbbi miatt nem volt semmi kontroll a tettei felett, és csak követte az ösztöneit?
Ezen bőven ráért később elgondolkodni, persze csak ha majd elmúlik a másnaposság, jelenleg azonban még aznapos volt, és nagyon is jó volt csókolózni ezzel az unikornisházas, menő csajszival.
- És.. mi van akkor.. szóval akkor, tudod, ha.. nem is tudok jól viselkedni? - kuncogott, és kezeit Júlia derekára helyezte. Ott jó lesz, forgott vele a világ, muszáj megkapaszkodnia benne.
- De amúgy.. nem tudod mi lehet az uninornisukkal? Láttuk már? Ja nem, az a dementor volt. Amit szintén nem láttunk - zavarában csacsogni kezdett, mert bár tetszett neki a szituáció - már amennyire fel tudta dolgozni - nem is egészen tudta, mit kéne kezdjen vele. Bár kitisztulna kicsit a feje!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Nem igazán tudta eldönteni, hogy most bókol-e neki épp a másik, vagy nem, úgyhogy csak sután heherészett szavaira. Persze eszébe ötlött, hogy megjegyezze, egyes férfiaknak, a testesebb fajtából (melyből nem nagyon látott az iskola vagy Bogolyfalva környékén) azért van, hogy nagyobbak a mellei mint a csajoknak, de tudta, hogy ez csúnya dolog lenne, még ha igaz is. És ő nem akart bántani mást, még úgy sem, hogy valójában senki konkrétra nem utal.
Még mindig csak tátotta a száját, mikor újabb váratlan kérdéssel sikerült Rolandnak letámadnia, és ezen a ponton már nem bírta tovább, előregörnyedve elnevette magát. Nem is azon nevetett, amint felvetett a srác, hanem hogy milyen lazán, mintha csak az időjárásról csacsognának. Igazság szerint rendkívül szórakoztatta a prefektus pofátlansága.
- Én mindenkit szeretek. Mindenevő vagyok, tudod - vigyorgott.
Még mindig nem tudta nagyon hova tenni ezeket a címkéket. Férfi, nő, hetero, homo... persze, értette a jelentésüket, és tudta, hogy a többségnek ezek egyáltalán nem voltak lényegtelen dolgok, de ő csak a nyilvánvaló fizikális különbségeket látta, azt egyáltalán nem tudta megérteni, miért lenne bármiféle különbség aközött, hogy egy lányt szeret vagy egy fiút. Volt része mindkettőben, és nem érezte, hogy másként élné meg az egyikkel, mint a másikkal.
Kicsit szontyi volt az előbb, az tény, de mostanra már feloldódott az arcának minden szegletében ez, és csak a vidámság maradt, a szokásos Lili-kép. De hogy miért láthatta őt szomorúnak? Talán tényleg az? Valahol belül?
- Csak annyi, hogy házat váltottam, és még kicsit szoknom kell az újat. Vagyis hát ismerem már, mert szöktem már be.. izéé, egyszer.. véletlenül? Nem, nem igaz, bocsánat - megint nevetett, főleg magán, amiért ezúttal tényleg egy prefektusnak vallja be, hogy kvázi tilosban járt. Utólag büntethető vajon érte? Talán nem.
Követte a mellé telepedő tekintetét, aztán visszapillantott rá. Jó, hát végül is ő is lecsekkolta az előbb, szóval szava sem lehet, igaz?
- Mi..? Nem! Mármint, lehet..? - megrázta fejét, és kicsit kezébe is temette arcát, érezte vörösödni a fülét, és mivel haja össze volt fogva, nem is takarta semmi.
- Semmi durva nincs a faházban, olyan, mint egy szoba, csak az ágy az ilyen földre terített hálózsák. De kényelmes ám.. viszonylag - magyarázkodott, és bólogatva biztosította Rolandot és magát is, hogy semmi extrém vagy borzasztó nem volt ám abban az esetben. Tök meghitt volt.. na jó, az talán túlzás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Nem volt válogatós, ez tény, az evéssel-ivással is így volt, semmire se mondott nemet, amíg legalább egyszer ki nem próbálta. Főleg mert kíváncsi volt, de azért is, mert mindennek és mindenkinek esélyt szeretett adni. Hogy ettől több lehetősége lett? Ebbe nem is gondolt bele.
És ha már lehetősége, tudta, hogy abban is ott rejlik, hogy új házba került, és örült is neki, de valahol még visszavágyott a Levitába. Többnyire örült neki és izgatott lett a változástól, de most felemás volt a dolog, és nagyon úgy tűnik, hogy látszott rajta, ha még Roland is kiszúrta, akivel amúgy nem voltak még beszélőviszonyban. Legalábbis eddig.
- Kicsit tényleg uncsi volt ott, de azért nagyon szerettem - mondta, és elismerően bólogatott, hogy a Rellon bizony izgis. - Az Eridonba vettek át, és azért, hogy jobban ki tudjak teljesedni vagy ilyesmi. Én kibírtam volna még a kékeknél, de a szüleim meg a házvezetőm szerint nem tudtam volna venni az akadályokat. VAV lesz meg minden. Bár nem érzem egyelőre, hogy itt jobban felkészülnék rá... de majd kiderül, gondolom. És hát ha túljutok rajta, akkor nem csak egy évig maradok még itt, hanem ugye mesterképzésen is. Szeretnék magizoológus lenni! - Ezt még nem is mesélte senkinek. Vagyis csak alig két tucat embernek.
A faházról azonban biztosan nem beszélt senkinek, valahogy mégis mindenki tudott róla, a pletykarovatnak meg a susmusnak hála, és Lilinek volt egy sanda gyanúja, hogy még ez is közrejátszhatott a házváltási folyamatban. Pedig aztán nem ő volt az egyetlen, aki rosszalkodott, volt bőven, aki sokkal cifrább helyzetekbe került, és jóval többször is. Őket bezzeg senki nem faggatta.
- Nem, nem ő volt.. nem is én feküdtem rá, hanem.. mármint hogy, hé! - Kínjában elnevette magát megint, és ciccegve Rolandra pillantott. Nagyon szemtelen volt, de hát volt oka erre a pofátlanul nagy önbizalomra.
- Milyen szögből? - értetlenkedett aztán, és megrázta a fejét. - De nem, nem mehetek oda, szerintem már figyeltetve van. Bár a múltkor Júliával nem buktunk le. - Már amennyire tudta. Elég ködösek és hiányosak voltak az emlékei arról az estéről. Tudta, hogy unikornist mentek nézni, és azt is, hogy azt alighanem nem láttak. Arra még részegen is emlékezett volna, azt remélte legalábbis.