A kérdésre csak széttárta karjait, és alsó ajkát kibiggyesztve megrázta a fejét. Ő aztán nem értette, de láthatóan mindenki más, vagy legalábbis azok, akik kitalálták, értették, és Lili bízott a nála okosabb és hozzáértőbb felnőttekben. Ő is az volt, legalábbis korban, de érettségben még távolról sem, és ezt jól tudta. Ezért aztán fájó szívvel de azt tette, amit mondtak neki.
- Azt hiszem a közeg nem mindegy.. vagy hát szóval, hogy milyen hatások érnek, vagy micsoda. - Ismét csak rángatta a vállát, arcán a "biztos úgy van" kifejezéssel. Őszintén szólva nem nagyon tudta, mit fűzhetne még hozzá. Ő nem értette, de elhitte, hogy van értelme. Aztán majd kiderül, hogy igaz volt-e.
Elnevette magát ő is, majd kiöltötte a nyelvét Rolandra.
- Az nem is arról szól! Vagy legalábbis nem csak. Hanem a befogásukról, vagy a megvédésükről, ha rossz helyre kerülnének, ahol nem kéne lenniük, meeeg arról, hogy simogassam őket, és.. ilyesmi. - Jó, ebben a kérdésben is voltak még fekete foltok a tudásában, de abban biztos volt, hogy mágikus állatokkal szeretne foglalkozni. Mást nem is igen tudott elképzelni magának.
Roland ellenben valami egész mást is el tudott, méghozzá többféle szögből is, és a szőkének nem igazán esett még le, hogy miről beszél. A faházzal volt kapcsolatos, annyi biztos, de most nem gondolta, hogy elsétálnának oda. Ha meg seprűre pattannak, valaki biztos kiszúrja őket, ahhoz figyeltetni se kell a helyet.
- Hogy mi..? - sápadt el egyszerre. - Kivel emlegetnek már megint? Nem is csináltam senkivel se Lucas óta.. jaj, nem is tudom, minek mondom ezt neked..!
Megint a kezébe temette az arcát, és nevetett kínjában. Hülyét csinál itt magából teljesen, semmi újdonság, de azért mégis. Mi ütött belé? Ennyire zavarba jönni! Júliával nem is történt semmi. Vagy.. legalábbis úgy hitte. Rémlett pedig a haja illata, de talán csak képzelődik már megint. Az megesett.