Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Na nem mintha Lili előszeretettel nyalogatott volna fejeket, elvégre nem volt ő teve, de ha ez a furi srác valamiért tényleg ennyire kettyós lenne, hogy eképp áll bosszút, amiért nem tudja áldozatát lehúzni kajával, akkor a szőke biztos volt benne, hogy hasonló bánásmódban részesítette volna. Nehogy már csak az ő képe legyen nyálszagú!
De szerencsére a retorzióra nem kellett sort kerítenie, elég volt vámolnia egy kis süteményt. Igaz, Ricsi nagyon fura tekintettel méregette, miközben kissé kultúrálatlanul az arcába köpködte a morzsáit. Lili kicsit hátrébb lépett, de aztán majdnem hanyatt is vágódott. No nem egy fűszálban botlott meg, csak elvétette meglepettségében, hogy melyik lába mire való épp.
Fel volt készülve sok mindenre, többek közt arra is, hogy összenyalják a fejét, de erre a kérdésre a legkevésbé sem. És nem csak azért, mert még soha senki nem kérdezett tőle hasonlót, hanem azért is, amilyen pofátlanul kibökte Ricsi, és úgy vigyorgott hozzá, hogy még a fogai is zöldellettek.
Még kapirgálta gondolatait, mint éhes tyúk a kukoricát, mikor Ricsi tovább tetézte a dolgot egy szelfi ötletével, mi másért, hogy felvághasson. Lili arcán pedig a elképedést lassan felváltotta a derültség, és elnevette magát.
- Te teljesen tökkelütött vagy! - állapította meg fejét csóválva, és felvéve egy biztos távolságot, ahol a kajamaradványok már nem súrolják.
Természetesen nem tudta komolyan venni a srácot. Ha nem vigyorog, és tolja az arcába az instáját, még akkor is azt gondolta volna, hogy csak szórakozik vele, de így meg végképp teljesen lököttnek nézte. Amivel a világon semmi baja nem volt, persze. Nem volt szokása a móka útját állni.
- Nekem nincs instám, de képet csinálhatunk - rántotta meg a vállát vidoran. - Miért csicska a bátyád? Az én tesóim tök cukik. Valószínűleg inkább ők szoktak rám mondani ezt-azt.
Víta legalábbis biztos elmorgott olykor ezt-azt a bajsza alatt, ha Lili épp liliskedett a közelében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Nem most szerepelt először szelfin, de most először fotózkodott buktával. Félig rágottal méghozzá, és a hozzá tartozó elkövetővel, aki láthatóan nagyon elégedett volt önmagával. Ez nem feltétlenül volt rossz tulajdonság, legalábbis Lilit nagyon szórakoztatta Ricsi attitűdje. Szerette, ha valaki nem teljesen normális. Méginkább, ha teljesen hülye.
És felismerésére, miszerint elfelejtett before fotót készíteni a buktáról, a szőke csak hangos nevetéssel tudott reagálni.
- Sebaj, legközelebb majd előrelátóbb leszel - nyugtatta meg még mindig fülig érő szájjal.
Így készültek el a fotók is, és Lili igyekezett mindhez különféle módon pózolni, volt, hogy nyelvet öltött, máskor angyali kis mosolyt vont arcára és állát összeérintett ujjaira helyezte. De egyszer egy szamárfül is befigyelt Ricsinél, ami mellé a lehető legártatlanabb ábrázatát öltötte fel.
Nem magyarázta túl bátyja csicskásságát, és Lili sem firtatta tovább, már csak azért is, mert úgy tanulta, hogy illik mindenkinek a döntését tiszteletben tartani. Bár nem volt meggyőződve róla, hogy Ricsi bátyja azzal a tudattal kelt fel egy nap, hogy mától márpedig ő csicska. Ez inkább tűnt a mobilját babráló srác elhatározásának.
Kicsit felvonta a szemöldökét, de igazán nem lepődött meg, Lili egyszerűen egy szavát se tudta komolyan venni ennek a gyereknek. Vállat vont hát.
- Jól van, akkor szia!
Rámosolygott a másikra, majd tovább indult eredeti célja felé. Emlékezetes találkozó lett az iménti, az biztos, el is határozta, hogy elmeséli Erikának, milyen lökött útonállóval futott össze.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Vannak, akik szeretnek bebújni egy meleg takaró vagy pokróc alá, elkényelmesedve a kandalló tüze előtt, vagy a ágyikójukban, miközben odakint esik valami csapadék, de Lili inkább az aktív pihenés híve volt. Örökmozgó, lelőhetetlen buzgómócsing, aki amint jó időt neszelt, már szaladt is kifelé, mit sem törődve holmi tüdőgyuszikkal, vagy hasonlókkal.
És az idő láthatóan, érezhetően jobbra, melegebbre fordult, és százágra sütött a Nap is. A kissé hűvös levegőt egyedül a még kicsit fagyos szél okozta, de éppen miatta csapta hóna alá a szőke levitás kissé megviselt papírsárkányát is.
Sok mindenben volt béna, több mindenben, mint amiben ügyes, és a sárkány eregetés is előbbi csoportba tartozott, de Lilkónak cseppet sem vette kedvét, még az az apróság sem, hogy egyszer már az életére is tört a játék. Pedig a legtöbb dolgot hamar elunta, és feladta, de a sárkánynak adott egy újabb esélyt. Mintha vak lett volna a jelekre, pedig aztán elég nyilvánvalóak voltak.
Éppen a Fénylő Lelkek Udvarán vágott át, és mivel már itt is volt némi légmozgás, fel-feldobálta a reptetnivalót, és azon elmélkedett, vajon milyen varázslattal segíthetne neki egy kicsit tartósabban a levegőben maradni. A legnyilvánvalóbb, virgardium leviosa varázs túlontúl kézenfekvőnek tűnt, ráadásul úgy okoskodott, hogy lebegtetni valamit nem ugyanaz, mintha repülne, hiszen akkor adott ponton fog a levegőben állni, és amíg tart a varázslat, nem is kap bele a szél, vagy ha mégis, az ellenállástól még a végén eltörne.
Volt azért némi esze, csak többnyire tűnt úgy, mintha óriási tévedésből került volna a kékek házába. De aztán a következő pár pillanat ismét rácáfolt, mert ahogy elcaplatott volna a mágus szobra előtt, valahogy sikerült belegabalyodnia az épp feldobott sárkánynak a kőkarba, és miután kis híján hátraesett, ahogy visszarántotta őt, mert hát a zsinórt azt fogta, csak még jobban rácsomózta a zsinegjénél megcsavarodott sárkányt, hogy aztán némi rángatás, kibogózási kísérlet, és nyögve húzás-vonás után őrá is épp úgy rátekeredjen a zsinór.
Megállt végül, és törökülésben leült a földre, elgondolkodni az életén. Ilyen béna komolyan nem lehet - gondolta, de persze tévedett. Most legalább nem volt életveszélyben, legalábbis amíg a nyaka köré nem tekeri a zsinórt, addig csak úgy nézett ki, mintha a varázsló szobra megkötözve tartaná őt.
Így üldögélt pár pillanatig, míg lépteket nem hallott közeledni.
- Hahó! Kérhetek egy kis segítséget? - kiálltotta, mielőtt az illető, akit még nem is látott, valahova másfelé indul el, és nem ki, ide, az udvarra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Egyébként rájött már, hogy a legtöbb kellemetlen helyzet, amibe sikeresen belesodorta magát, könnyedén elkerülhető lett volna, ha nem csak az esetek kilencvenöt százalékában, hanem mindig tart társaságot maga mellett. Ahogy a vécére se járt ki sose egyedül, úgy neki igazából sehova se szabadott volna. Mert ilyenek történnek.
Igaz, most valószínűleg nem fenyegette életveszély, mint a sárkányával vívott legutóbbi hiábavaló viaskodása alkalmával, de sose lehetett tudni. Lehet, hogy még egy-két ügyes mozdulat, és kapkodhat levegő után.
A felmentősereg azonban ezúttal sem várta meg, míg súlyosbodnának a kilátások, és Lili hitetlenkedő nevetéssel fogadta személyes szuperhősét, Lucast. Mégis mennyi volt az esélye annak, hogy éppen ő akad majd rá elsőként?
- Héé, én se mondom meg neked, hogy mondj le az álmaidról! - nevetett, ahogy figyelte a közeledő, rajta igen jól szórakozó srácot. - Ez hobbi, nem fétis, és tök nem ér ám így kinevetni!
Persze még utóbbit is kacarászva tette hozzá. Lilin senki sem tudott jobban nevetni Lilinél. Viszont Lucas szerencsére nem érte be kárörvendéssel, hanem azonnal a bajbajutott segítségére sietett, ezért volt ő szuperhős elvégre. Igaz, a sárkány madzagjai bánták a dolgot, de áldozatok mindig vannak. Meg aztán azt könnyebb kijavítani, mint a lányt újjáéleszteni.
A levitás hálás mosoly keretében átvette az akció végén kötélvesztett sárkányát, és követte Lucast egy közeli padhoz.
- Mi történt szilveszter óta? - kérdezte, és eszébe jutott az este a sráccal. - Gondolom az érdekel, hogy mennyi szerencsét hozott nekem az a csók, ugye?
Nem, igazából egyáltalán nem jutott eszébe ezen túl sokat elmélkedni, nem jelentett a navinésnek sem semmit, így aztán Lilkó sem csinált belőle nagy ügyet. Elhitte neki, hogy ez csupán egy ártatlan hagyomány, és nem kell belelátni semmi különösebbet. Így nem is tette.
- A vizsgákon amúgy azt hiszem, mind átmentem, nem éreztem, hogy nagyon rosszul menne. Ha neked köszönhetem, akkor köszi - vigyorgott lelkesen rá a mellette ülőre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Legszebb öröm a káröröm, szokták mondani, és ez addig igaz is volt, amíg valóban vicces volt a helyzet, és egyelőre Lili nagyon is annak találta kettejük teljes ismerettségét. Elvégre eddig valóban főleg abból állt, hogy meg kellett őt menteni egy papírsárkánytól. És egyelőre nem is sejtette, hogy rövidesen már nem lesz ilyen mókás ez az újabb találkozás.
Megpróbált Lili durcás arcot vágni, de nevetve ez elég nehezen ment. Míg le nem ültek a padra, egész kipirult az arca.
- Nehéz lesz megőrizned az inkognitódat, ha nem készülsz el azzal a jelmezzel. De ne félj, én megtartom a titkod - mondta, és végighúzta összecsiptetett hüvelyk és mutatóujját száján, mintha becipzározná azt.
Nem mintha sokáig úgy maradt volna, Lilinek nem volt szokása tartósan csendben maradni. Pláne, ha volt miről beszélgetni, és nekik éppen akadt. Vizsgákról, és a szerencséről, amit az újévi csók hozott. Ugyan nem lehetett sehogy sem bizonyítani, hogy anélkül nem pontosan ugyanazon szerencsés vagy épp kevésbé szerencsés események sora sodorta volna őket idáig, de igazából nem is számított. Bólintott, hogy igen, minden jól alakult vele, és Lucas épp belekezdett volna valamibe, mikor egy nagyon csinos lány lépett oda hozzájuk, arcán mosollyal. De a szeme nem mosolygott, legalábbis Lili valami furcsát látott rajta, mégis gondolkodás nélkül a felé nyújtott képért nyúlt, arcára kirajzolódott végtelen kíváncsiságának maszkja.
Lucast ismerte, de Lilinek még nem volt hozzá szerencséje, bár úgy rémlett neki, hogy az újságnál dolgozik. Ezt mondjuk az évkönyv emlegetése is megerősítette. Viszont még mindig a őt figyelte, és csak egy futó pillantást vetett a képre, amit kapott, nem is realizálva, mi van rajta. Lucas azonban felpattant és a távozó után futott, Lilkó pedig csak pislogott, hogy mi történik. Aztán azonban egy kérdés szegeződött neki, és neki elnyílt az ajka.
- Mi..? Hogy..? - Rámeredt a kezében tartott képre, és végre rájött, mit is lát rajta. Arca felderült kissé, bár maga sem tudta, miért.
Mindenesetre nem rakta össze a dolgokat időben. Pedig nem lett volna nehéz: adott a kép, amin az látszik, hogy megcsókolják egymást szilveszterkor, Lucas, akinek eléggé kétségbeesett ábrázata volt épp, és az őket épp faképnél hagyni készülő főszerkesztő - mert, hogy közben inkább erre jött rá.
- De, szerintem ez pont az, vagy nem? A szilveszteri szerencse csók. Pont erről beszéltünk az előbb, nem emlékszel? - Olyan ártatlan volt, mint a még meg sem született bárány. És nagyon butus.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Reggeli után Lili úgy találta, elég szép az idő ahhoz, hogy kimenjen a pályára és hosszú idő után újból seprűre pattanjon. Már nem ébresztett benne kellemetlen, elszomorító érzéseket Csengére gondolni, hiszen végre úgy tűnt, újra barátnők lettek. Bár Lilkó tökéletesen lemaradt arról, hogy ez az állapot mikor szűnt meg átmenetileg nem így lenni, de érzékelte, hogy a másik szőke kerüli őt. Azonban a tanév elején együtt utaztak a vonaton, megosztottak egy fülkét, és végre Lili fellélegezhetett, hogy Csengu nem utálja, és nem csinált semmi rosszat. Azt ugyan továbbra sem tökéletesen értette, mi történhetett, de hagyta, hogy majd akkor és úgy avassa be a dolgokba barátnője, ahogy ő szeretné.
Mindenesetre nem volt lehetősége elhívni őt seprűakrobatikát gyakorolni, így miután felöltötte cicanadrággal kiegészített melegítőjét, és haját is összefogta lila hajgumijával, egyedül indult ki kviddicspályára.
Rég nem látott akrobatikus seprűje, ami valójában az iskoláé volt, csak épp ő volt az egyetlen, aki használta, ott várta, pont abban a sarokban, ahová legutóbb tette. Jó rég volt, még mintha némi látható por is felszállt volna, mikor pár másik seprűt és egyéb eszközt felborítgatva kibányászta a szertárból. Még egy láda is kis híján fejbeverte kifelé menet, ami eszébe juttatta, hogy már egyszer kis híján itthagyta a fogát, mikor bezárták ide Bencével. Talán jobb lett volna ha kívülről kiinvitózza azt a seprűt, kár kísérteni a sorsot.
Öt perccel később már a levegőben volt, alig egy méteres magasságban, elvégre annyi sütnivalója azért volt, hogy ennyi kihagyás után lehetőleg ne túl magasról essen le, ha netán elveszti az egyensúlyát. Épp csak a seprűnek erről senki nem szólt, az pedig nem volt már mai darab, rendetlenkedett kissé, mint például fokozatosan egyre magasabbra emelte a rajta hol lábbal lépkedő, hol a kezein álló Lilit, aki csak arra figyelt, hogy ne rontsa el a mozdulatokat. A környezete megszűnt létezni.
Ezért aztán már csak akkor vette észre a vele egy szintbe emelkedő srácot, mikor már egy ideje megállapodott ott a levegőben.
- Jéé, szia Artúr! - köszönt rá vidáman. Épp átlendült, és talpra érkezett a seprű elején. Karjait széttárva egyensúlyozta ki magát.
- Mit keresel te itt ilyen alacsonyaaaaaahhaaaan...! - ekkor tűnt fel neki, hogy nem ott van, ahol a gyakorlat elején volt. Gyorsan le is guggult, és két kézzel elkapta a seprű nyelét. Egy milliszekundum alatt leizzadt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Szó sincs róla, hogy Artúr megzavarta volna. Bár lehet, hogy valakit az, hogy szó nélkül bámulják (na persze a seprűt alatta, és nem őt, de ezt nem volt könnyű megállapítani úgy, hogy az ember nem is oda nézett), inkább egyensúlyvesztésre késztetne, mint ha hangosan ráköszönnek, Lilit most az zavarta meg koncentrációjában, hogy váratlanul ráeszmélt, hogy vészesen magasan van a képességeihez mérten.
A seprűkészítő kisiparos mestertanonc hallgató tanár oda is sietett hozzá a levegőben, de a lánynak most sem jutott eszébe afelől érdeklődni, hogy tud ennyi mindenhez is érteni. Talán majd, ha a földön lesznek.
- Jól vagyok! - nyugtatta meg őt, és saját magát is. Ráfért, mert szíve úgy kalapált, mint beszívott fakopáncs a betonoszlopon kapaszkodva.
Miután végül úgy ítélte, hogy nem fog lefordulni a seprűről, Lili Artúr felé fordulva leült a nyélre, mindkét lábát egy oldalon lelógatva, és úgy vigyorgott rá a másikra.
- Igeen, nem voltam már kint egy ideje. Tudod, az idő sem volt az igazi, meg aztán.. nem volt hangulatom hozzá - összegezte a dolgokat, anélkül, hogy belement volna az unalmas részletekbe. Nem akarta lányos dolgokkal traktálni, tudta már, hogy azt nem minden fiú bírja elviselni hosszútávon. - Nagyon szép a seprűd! Csillog meg villog!
Óvatosan előrébb is hajolt, hogy megérintse felé néző végét a röppeszköznek, amin Artúr csücsült. - És jól hasít? Vagy még nem mernéd alám adni, ugye?
Jót nevetgélt ezen, de igazából könnyen lehet, hogy sokkal nagyobb biztonságban lett volna a tesztfázisában lévő darabon, mint azon, amin most ült. Még most, ahogy beszéltek, is emelkedett pár centit, pedig nem mozgott nagyon rajta Lili, amiből azt vette volna ki az eszköz, hogy emelkednie kéne.
- Öreg darab már nagyon - bólintott Lilkó, megsimogatva vastag nyelét seprűjének. - Vagy sokszor állt bele a földbe, nem tudom. Mindenesetre nem jól reagál a súlypontomra, vagy ilyesmi. Nem kéne magától ennyire megemelkednie.
Ő sem értett különösebben hozzá, csak használta. Mindenesetre láthatóan nem működött megfelelően.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Kész csoda volt, már hozzá mérten, hogy ezt most megúszta. Persze kár lett volna előre elkiabálni, egyesek valószínűleg még most is fogadásokat kötöttek volna rá, hogy Lili lezúg arról a seprűről, míg olyan is biztos akad, aki komoly pénzt tett volna arra, hogy éppenséggel Artúron köt ki. Mármint miután leesett.
De egyelőre biztosan ülte meg seprűjét, ha az nem is tartotta őt olyan bizalomgerjesztően egyenesen. Pedig ennek a seprűnek elvileg épp az lett volna a lényege, hogy az átlagosnál stabilabb.
Lehet, hogy elromlott, mikor Améliát fejbe kólintotta? - tűnődött Lili. De hát csak nem. Bár tény, hogy elcsodálkozott, hogy nem sérült meg jobban háztársa, de könnyen lehet, hogy azért, mert olyan kemény a kobakja, minta kő, és ha ez a helyzet, akkor nem is lenne lehetetlen, hogy nagyobb kár érte a seprűt a vele való találkozástól, mint amilyet a lány szenvedett. Ez mindent megmagyarázna.
A forrócsoki emlegetése egyből beindította a szőke nyáltermelését, úgy nézett Artúrra, mint egy életnagyságú csokinyúlra. De szerencsére annyira azért nem élte bele magát a gondolatba, hogy átmásszon hozzá leharapni a fülét.
- Én is egész télen azt ittam! Meg mindenféle szuper kávékülönlegességeket! Minden alkalommal, ha lemehettem a faluba, beálltam pár barátnőmmel az Espresso Patronum elé, és volt, hogy miután megkaptuk a kávénk, beálltunk újra a sorba, és mire megint mi jöttünk, már megittuk.
Voltak ugyan ott néhányan, akik eléggé morogtak rájuk, de Lili fel sem vette az ilyesmit. Hát ha egyszer finom volt!
Aztán lelkesedését kénytelen volt átcsoportosítani, Artúr ugyanis hajlott rá, hogy átengedje vadiúj seprűjét kipróbálásra, Lili pedig nem sűrűn állt önmaga kiteljesedésének útjába. Szinte biztos volt, hogy még sok baleset fogja érni élete során.
- Nagyon szép a lakkozása - erősítette meg, mintha ettől majd előbb ráülhetne. El is kezdett ereszkedni maga viseletes, rozoga járgányával. - És ígérem, elkerülök mindent is.
Az efféle ígéretek megtartásában ugyan nem jeleskedett, de ettől függetlenül tényleg tök őszintén tudta mondani, hogy úgy lesz, ahogy kérték. Arról meg aztán igazán nem tehetett, hogy aztán nem sikerült betartania a szavát.
- Igen, ennek egész más a működése, bár lehet vele simán repülni, de nem olyan sebes, a kanyarokat se veszi úgy, elvégre nem ez a funkciója, arra való, hogy egy helyben álljon, esetleg kisebb, izgalmas manővereket lehessen vele végezni, de nem állnék be vele kviddicsezni - összegzi tapasztalatait jobb napokat is látott kölcsönzött seprűjéről, miután elég alacsonyra ért, hogy lecsússzon róla, és ügyesen talpra érkezzen. Még mindig nem nyalta fel a füvet!
Hálás volt az ajánlatért, hogy Artúr ránéz neki, örült volna, ha meg tudja javítani. Persze egy újnak, egy sajátnak méginkbb, de azt nem engedhették meg maguknak a szülei, ő pedig végképp nem. Minden pénzét édességbe fektette.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Az a vád még sosem érte Lilit, hogy gyorsan vág az esze. Vagy, hogy előre gondolkodik, és csak utána szólal meg, avagy cselekszik. Nem volt lassú, ő maga nem, csak a kis esze volt némiképp fáziskésésben, olyan volt, mint egy cuki kis Internet Explorer. De amit most művelt, az még tőle is művészet volt.
Igazság szerint nem tulajdonított túl sok jelentőséget annak az elcsattant csóknak, nem mozgatott meg benne semmit, legalábbis olyan mértékben, mint mikor Sárit csókolta meg, nem. Inkább egy vicces kis mozzanatként élt a fejében, amit nevetgélve fel lehetett hozni később, de amire sose úgy gondolna, mint egy csókra. Ez részben azért is volt, mert Lucas valóban tartotta magát ahhoz, hogy csupán hagyomány, és nem próbálta ledugni a nyelvét Lili torkán, sőt, még csak hosszúra se nyújtotta el ajkaik találkozását. Szóval Liliben abszolút pozitív, de nem túlságosan pozitív, lelkesedést, izgatottságot, vagy még többet kiváltó emlékként élt a dolog, és, mint rájött, emiatt derült fel arca. Mert most már külső szemmel is rácsodálkozhatott bármikor.
És nem értette, miért kezdenek ezek ketten azon vitázni, hogy ez most akkor az-e, ami, vagy sem, mikor nyilvánvalóan tökre az. Lili ezt gondolkodás nélkül meg is erősítette, mire Lucas úgy nézett rá, mint aki keresztbe lenyeli.
- De most.. akkor mi? - pislogott értetlenül, és már inkább ő is felállt, mert kezdte úgy érezni, hogy több köze van ehhez a beszélgetéshez, mint azt első pillanatban sejtette. Az Olívia nevű lány még mindig furcsa kettősséget árasztott. Lilit valamiért egy cicára emlékeztette, akit épp nagyon simogatnak, és bár meg se rezzen az arca, vagy a teste, a farka egyre vadabbul tekergőzik mögötte.
Aztán tovább hallgatva az eseményeket, Lili arca szép lassan kezdett megnyúlni, szája pedig egy o betűt formálni. Úgy pislogott, mintha valami a szemébe ment volna, és nem győzte az információkat betáplálni szürkeállományába.
- Ööö.. Lucas..? - nézett a srácra, aztán mikor az arra kérte, erősítse meg szavait, bólintott, és Olíviához is odafordult: - Azóta nem történt semmi. Legalábbis több csók nem volt, bár párszor összefutottunk. De nem kavarunk, se hát mögött, se előtte.
Aztán visszakattintotta gondolatmenetét az előző mentésre, és ismét Lucashoz intézte szavait: - Nem is mondtad, hogy van barátnőd! Miért nem? Ez fura.. nem?
Lehet, hogy nem pont most kellett volna megkérdeznie tőle mindezt, a jelen lévő illető füle hallatára, de neki ez most nagyon aktuális volt, mert hát merőben megváltoztatta az amúgy kellemes emlékeit a szilveszter estéről, amire alig két perce még mosolyogva emlékezett vissza. Ő nem ilyen lány volt!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Lili ténylegesen az az ember volt, aki a légynek se ártana. Sőt, amikor csak tudta, ki is tessékelte őket az ablakon, menjenek Isten hírével. Akkor se csapta le őket, ha épp fáztak és emiatt nem tudtak olyan gyorsan reagálni a feléjük érkező veszélyekre, mint mondjuk valakinek a tenyere.
És ez igaz volt minden más élőlényre is, és nem csak fizikális értelemben. Nem volt szándékában megbántani, megsérteni, bosszantani sem soha senkit, egyszerűen nem szorult belé szemernyi rosszindulat se. Még most, mikor szembesült azzal, hogy becsapták, sem dühöt érzett, vagy csalódottságot, inkább értetlenséget. Kíváncsiságot, amiért nem értette, ugyan miért titkolná el valaki, hogy barátnője van. Ugyanakkor nem maradt negatív szájíz nélkül, ahogy kérdését a kissé pánikoló Lucasnak szegezte. Mert mégiscsak átértékelődött benne, amit átéltek.
És nem is önmaga miatt, inkább a másik lány, Olívia miatt kezdett benne növekedni némi rossz érzés, amolyan gyomorszájon ütés-szerű, mert látta rajta, hogy maszkja mögött mennyire meg van bántva. És Lili, bár Olívia egy rossz szót sem intézett őfelé, mégis bűntudatot kezdett érezni, amiért részese lett valaminak, ami ártott valaki másnak. Ő, akaratán kívül, de ártott ennek a lánynak. Pedig nem akart. Eszébe se jutott ilyesmit tenni.
Így aztán ahogy hallgatta őket, és fejében egyre inkább összeértek az információk, és kiegészültek olyan toldalékokkal, hogy még Lucas volt, aki Olíviát megvádolta hasonlóért, amibe most ő futott Lili részvételével, a levitás egyre szomorúbb lett. A főszerkesztő pedig végül faképnél hagyta őket, és mielőtt Lili szólásra nyitotta volna száját, a navinés nekiesett.
Lili megszeppenve pislogott rá, próbálta feldolgozni, hogy Lucas őt hibáztatja, és érezte, hogy szúrni kezd a szeme.
- Mondjuk.. megpróbálhattál volna azelőtt szólni, hogy megcsókoltál szilveszterkor, amikor kivételesen épp nem szorultam kibogozásra - mondta kissé reszketeg hangon, miközben megrebbenő szempilláin megcsillantak első könnyei.
Ez most új volt. És nem is tetszett neki. Hogy okozhat egy csók, és immár másodszor ekkora fájdalmat, ha egyszer olyan jó érzés? Ezen kezdett elmélkedni, ahogy sarkon fordult, és egy "sziát" mormogva elindult az ellenkező irányba, amerre Olívia eltűnt. És hogy mit kezdjen zavaros érzéseivel. Mert hát hiába mindez, azért csak kedvelte Lucast, és csak megmentette az életét. Ezeket azért nem fogja egyetlen rossz élmény végleg eltörölni. De most szüksége volt egy kis egyedüllétre, hogy lezárjon magában ezt-azt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Ugyan Bence eléggé letolta már egyszer az erdőben kódorgásért, és meg is gyűlt akkor a bajuk némi doxy-val, de Lili nem tehetett róla, nem volt épp megfontolt lány. Nem gondolta túl a dolgokat, és ritkán számolt esetleges következményekkel. Mindig azt csinálta, amiben kedvét lelte, és most is, bár felmerült benne, hogy háztársa bizonyára jól rászólna, amiért ide tart, rendületlenül trappolt a rügyező virágokat, tócsákat kerülgetve, meg persze a jóval komolyabb akadályt képző fákat is, amik bár nagyon barátságosnak tűntek a késő délelőtti fényben, a levitás úgy okoskodott, hogy fájna, ha figyelmetlenségében nullára redukálná a távolságot köztük és az arca között.
Szóval igyekezett az orra elé, és alá is nézni, mert szép cipő volt rajta, és egy karambol valószínűleg felborulással járna, és úgy harisnyája, és szoknyája is sárossá válna. Kapucnis kabátja, melyet azért felvett, mert még nem volt igazán meleg, legalább olyan anyagból volt, amiből könnyen kijött a dzsuva, de minden mást túlságosan is féltett.
Elvégre új év, új Lili volt, aki már nem csupán a sminkeléssel kezdett kicsit jobban és többet foglalkozni, de az öltözködéssel is. Eddig csak magára kapta, ami épp a kezébe került, de most már tudatosan igyekezett csinos lenni. A haját sem csak összefogta egy sima lófarokba, néha csatokat, fonatokat "varázsolt" bele, egyszóval foglalkozott a külsejével.
És hogy mégis miért volt mégis az erdő közepén? Mert úgy volt, hogy találkozik a réten pár barátnőjével, de azok valamiért nem jöttek el. Erre a normális reakció persze az lett volna, hogy Lili fogja magát, és visszamegy a kastélyba, de kellemes volt az idő, ha kicsit hűs is, meg szeles, szóval ha már kint volt, úgy döntött, sétál egyet.
Nem merészkedett mélyre, még látta a kiutat a mögötte összezáródó törzsek közt, mikor észrevett egy építményt az ég felé nyúló erdőlakók ágai közt. Egy faház volt, hangulatos kis menedék, és Lilkónak természetesen nyomban fel is csillant a szeme. Hallott már iskolatársaitól erről a helyről, de nem is remélte, hogy véletlenül belebotlik ma.
Gyorsan fel is mászott, hogy megnézze belülről is, és izgatottságában fel sem tűnt neki, hogy a fák koronái közt már nem szűrődik be annyi fény, és valahol a távolban meg is dörren az ég. Elég sokáig nézelődött odabent, hogy lassan szemerkélni kezdjen odakint az eső.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Később Lili megtudta, hogy barátnői azért nem jöttek el, mert ők, ellentétben a szőkével, tudták, hogy esni fog, ezért egy benti programot egyeztettek, csak valahogy az információ nem jutott el mindenkihez. Egész pontosan Lilkó maradt ki, de jelenleg nem foglalkoztatta különösebben, elvégre rálelt a diákság körében már sokat emlegetett házikóra a fák között.
Megtalálta az „ELŐRE UNIKORNISOK!” jelmondatot is, ami alá valaki már odafirkálta, hogy „CSAK A KÉKEK!”, és sok más kaparást, és festékkel vagy tollal mívelt más feliratot is ki tudott olvasni. Meg persze tucatszám különböző monogramokat, szívecskékkel keretezve. Volt itt T+S, K+E, Z+D és még miegyéb.
Ő magának ugyan nem támadt firkálhatnékja, de egészen átadva magát a helynek nézelődni annál inkább. Ezért sem figyelt fel előbb a tetőn kopogó esőre, és az egyre közeledő dörenésekre, de még a váratlanul betoppanó srácra is csak aztán fordította meglepettségtől elkerekedő, barna szemeit, mikor az már összevizezett mindent. Jó, persze csak maga körül. De a lányt egyből hátrálásra késztette. Csak egyet lépett, de kettőt pislogott.
- Jé, szia! Nem ijesztettél... - mondta, és mondatát hirtelen két újabb pislogással le is zárta. Kicsit úgy festhetett, mint akinek belement valami a szemébe, pedig csak azért pillázott ennyire, mert egyszeriben túl sok infót kellett feldolgoznia, és még le volt ragadva ott, hogy vajon ki írhatta szívecskébe Darcy Palmer tanárnő nevét.
Eszébe jutott legutóbbi találkozásuk a navinéssel, és főként az, ahogy elváltak, és Lili fülében még ott csengtek a durva szavak, amiket Lucas utána kiálltott akkor. Elég rosszul estek, de nem ezen akadt most fent, hanem azon, hogy mennyire furcsán hangzik azok után mostani kérdése.
- Én nem keresek.. jaj! - Kicsit összerezzent a villámlás hangjára. Elég közel volt, és most már azt is hallotta, hogy odakint szakad az eső. Meg mondjuk Lucason is látta.
- Szóval én csak erre jártam és meg akartam nézni, milyen itt. Akkor még nem esett. De téged jól elkapott - állapította meg. Nem tűnt sajnálkozónak, de kárörvendőnek sem. Csak nézett Lucasra, arcán színtiszta érdeklődéssel, mint aki visszapasszolta a kérdést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Sok mindenben nem volt jó Lili, és ezeket többnyire a gyengeségeiként lehetett számon tartani, de nem úgy a haragtartást, amiben szintén elég gyéren teljesített. Pedig az előtte álló, csurom víz srác tavaly év végén nagyon ronda dolgokat vágott a fejéhez, lényegében őt okolta a szakításáért, és Lili nem is tagadhatta, hogy kivette belőle a részét, de azt igen, hogy azt szándékosan tette volna. Ugyan ő is megkérdezhette volna a navinést, hogy ugye nincs-e senki a képben, mert hiába nem akartak komolyabban egymásnak esni akkor éjszaka, főleg nem egy táncolós buli kellős közepén, azért egy ártatlan csók is csók, de mégiscsak Lucasé volt a nagyobb felelősség. És ha Lili tudja, hogy nem őt kellene megcsókolnia, akkor nem is ment volna bele az egészbe.
De ezen már kár volt búsulni, és rágódni, legalábbis remélte, hogy a fiú nem kap az alkalmon, hogy újból letolja, mert ő igazán nem szeretett volna rá haragudni, és azt se, hogy Lucas nehezteljen őrá. Ezért kissé óvatosan pislogott rá, és karba tette kezeit, miközben ő megszabadult pulcsijától.
- Én meg nem öltöztem kutyás időhöz - húzta el a száját ő is, becsatlakozva a kissé esetlen, időjárás kitárgyaló beszélgetésbe. - Még nyakörv sincs rajtam.
Vicceskedett, ahogy szokott, ha valami komoly témát kellett elütni, mert érezte, hogy nem csak az eső, de valami más is a levegőben van. Kénytelenek lesznek beszélni arról, ami történt, és nem tudta, milyen irányban fog az a társalgás elindulni. Így aztán kissé megkönnyebbült, mikor Lucas bocsánatot kért tőle.
Leeresztette karjait, és arcára mosoly csúszott, de csak egy pillanatra, mert a következőben egy jókora dörrenést követően egy faág is úgy döntött, hogy beszáll közéjük. Az ablakon keresztül. Lili fel is sikkantott, és összébb húzta magát, ahogy Lucas elrántotta a bezúduló szilánkok és víz elől. Hősiesen felfogta a hátával azokat.
- Jól... köszi! - fújta ki a levegőt, szíve a torkában dobogott. Lucas arcába pillantott, aztán lesütve szemét lépett egyet hátra. - Te jól vagy? Nem sérültél meg?
A navinés pólója is jól elázott most már, de mást egyelőre nem látott rajta a szőke.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Meghökkent egy pillanatra Lucas megállapításán, miszerint randihoz öltözött, mert valójában erről szó sem volt, hiszen nem egy, de több barátjával tervezett eredetileg találkozni, és neki eszébe se jutott, hogy öltözéke annyira jól sikerülhetett, hogy az egy randevúhoz is megállná a helyét. Meg aztán, ha így is volt, ki találkozgat a másikkal egy erdei faházban? Persze, meghitt volt, és romantikus is lehetett akár, de sokkal inkább egy nem kiöltözős, inkább levetkőzős randevúhoz illett.
Ahogy ez a gondolat szöget ütött a fejében, Lucas neki is állt vetkőzi, szóval Lili csak pislogott, mint hal az akváriumban, mígnem a faág is üdvözletét tette. A lányt pedig L-man ismét megmentette, szó szerint rávetette magát, hogy megvédje, ami lehengerlő volt, de ténylegesen is, nem csak az átvitt értelemben. A földön feküdtek, alul Lili, felette Lucas, és a srác nevetett, Lili pedig kistányér méretű szemekkel pislogott vissza rá.
- Hogy mid..? - kérdezte, és amint tekintete a távcsőre tévedt, ő is elnevette magát. - Jaj, már azt hittem.. szóval tudod.
Nem egyszerűen ez hozta zavarba, de a navinés közelsége is. Azonban kényszerítette magát, hogy figyelmen kívül hagyja a tényt, hogy milyen intim közelségbe is keveredtek, hiszen nem akarta újból elkövetni ugyanazt a hibát. Nem tudta, hogy végül most mi is a helyzet Olívia és közte. Lehet újból összejöttek, de ha mégse, akkor se gondolta volna, hogy illendő lenne összegabalyodnia Lucas-szal. Egyáltalán akarna?
- Hm? De, azt hiszem... várj, mindjárt eszembe jut - mondta, és miután lesimította ruháját, elővette táskájából pálcáját, és sűrűn pislogva próbált visszaemlékezni a varázsszóra és a hozzá tartozó mozdulatra.
A srác megjegyzése aztán megzavarta, és ismét nevetnie kellett.
- Igen, mondták már, hogy vonzzom a bajt - bólogatott. - De az is lehet ám, hogy te hozod rám.
Nem akart ezzel semmire célozni, nem volt benne semmi ítélkezés vagy sértő szándék, de mégis kicsúszott a száján. Aztán a varázslat is eszébe jutott.
- Wasser! - suhintott pálcájával, mire abból vízsugár csapott ki, és ha lehetséges, még jobban eláztatta Lucast.
Lili felsikkentott, és félrerántotta varázsvesszejét, hogy a maradék vízsugár ne a navinés arcában, és ruháján kössön ki.
- Bocsánat, bocsánat! Ez nem az! - szabadkozott, és jóformán meg kellett erőszakolja az arcát, hogy ne kezdjen el kacagni. Gyorsan rá is tapasztotta kezét szájára, és úgy meredt áldozatára. - Sajnálom - hallatszott elfojtott hangja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Olyan kis csacsogós volt ez az Artúr, Lili, aki szintén sokat járatta a száját, nagyon élvezte ezt a kis diskurzust, és a srác érdeklődő szavaira lelkesen reflektált is. Bólogatott, kezeivel gesztikulált, és arcán is folyamatos izomjáték zajlott, mellyel érzéseit közvetítette.
- Ó nagyon finom volt minden is! Kipróbáltam vagy hatfélét, szóval attól függ, melyikre gondolsz.. volt, amitől csak pörögtem, mint a ventillátor, egy másiktól még a nyelvem is színes lett, de a kedvencem, na az csak simán olyan finom volt, hogy muszáj volt azonnal repetáznom. Szóval mindenképp nézz el oda - bólogatott, miközben azon tűnődött, hogyan is hívathatná meg magát nem túl pofátlan módon.
Ereszkedőre vették a figurát, Lili pedig közben már fészkelődött, alig bírt a hátsóján megmaradni, mert már szerette volna átpakolni a másik seprűre azt. Közben pedig elmerengett, majd bólintott egyet Artúr szavaira.
- Nos, igen, elvileg nem lehetne vele - mondta, aztán egy kis fintor jelent meg orra környékén, ahogy Arti azt taglalta, hogy mekkorát is tudna csapni. - Fura is, hogy mondod, nemrég leestem róla, és belerúgtam egy háztársam arcába, az csúnyán is végződhetett volna, de nem lett nagy baj. - Még szerencse, elvégre nem volt ő sem fizikailag, sem szellemileg felkészülve rá, hogy gyorsan el kelljen valakit kaparni a kviddicspálya gyepje alá. Nem mintha ez lett volna az ösztönös reakciója, csupán felmerült benne amolyan rémképként.
Figyelmesen hallgatta, ahogy a seprűjét tanulmányozva beszélt, de Lili őszintén nem tudott mit fűzni hozzá, pedig szeretett volna. De nem értett hozzá, csak azt tudta, hogy kell használni. Bár látszólag azt se mindig.
Immár ő is két lábbal a földön, két kezével a seprűn támaszkodva, kissé előredőlve nézett a navinésre, láthatóan várakozóan, de az egyelőre nem úgy tűnt, mintha át akarná neki engedni seprűjét. Helyette az ő, akrobatikusáról faggatta, Lili pedig grimaszolt egyet ajkaival.
- Aaazt hiszem. Nem tudom pontosan, mióta rosszalkodik - mondta tanácstalanul.
Irigyelte a Borlai szakértelmet, de most jobban örült volna, ha Artúr vele foglalkozik, és nem a rozoga járgányával.
- De amúgy nincs nagy baj, csak korrigálni kell vele néha - mondta, mintha nem is lenne érdekes. - Majd kérek legfeljebb védőhálót magam alá.
Tényleg hálás volt, amiért foglalkozni szeretne vele a másik, de legalább addig engedje már kipróbálni a seprűjét! El is kezdte szemmel szugerálni őt.
Nagyon szeretett volna ráülni Ari seprűjére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Azt állította, nem pereverz, de azért szavaival mégsem annyira sikerült erről meggyőznie Lilit, aki egy bókot is bezsebelhetett. Úgy tűnt, tényleg nagyon kicsípte magát egy faházban ácsorgáshoz, ha Lucas ennyire megjegyezte, hogy mennyire csinos. És hogy még a kukkeron kívül más is "gondot" okozhat.
Nagy nehezen legyűrte a késztetést, hogy rákérdezzen, mivel is kéne szembenéznie, helyette szóváltásba kezdtek a balszerencse áradásáról, avagy arról, hogy melyiküket is lehetett okolni a helyzetekért, amibe Lili keveredett, és amiből Lucasnak kellett kihúznia őt.
- Nem ezt mondtam - rázta meg fejét, kissé somolyogva. - Csak hát különös módon, mindig csak akkor akar papírsárkány vagy egy faág az életemre törtni, ha te is ott vagy. Kezdek gyanakodni rád.
Persze viccelt csak, ugratta őt, hallani lehetett a hangján, azonban a locsolást teljesen akaratán kívül követte el, nem jó varázslat jutott eszébe. Nem akarta eláztatatni. Még a végén megfázik, nem volt annyira jó idő, főleg most, hogy odakint továbbra is zuhogott az eső, és a Nap melengető sugarainak nyoma se volt.
Szabadkozhatott, de hiába, és a végén már ő sem bírta ki, és együtt kacagott a navinéssel. De csak amíg el nem kezdte lerángatni magáról elázott ruháit.
- Öhm, tényleg nem volt direkt - mondta Lilkó, és bólogatva ígéretet tett, hogy nem megy el segélyszervezetbe önkkéntesnek. Még talán fizetnének is neki pedig, csak maradjon távol.
A reparo szerencsére egész jól ment, hiszen gyakran volt rá szüksége, ezért, hogy legalább a további beáramló esőt és hideget kizárja, megjavította az ablakot. Addig sem a nadrágját lehúzó srácot nézte, de feladata végeztével már nem tudta másra terelni figyelmét.
- Jó, várj, mindjárt eszembe jut, hogy kell - mondta, miközben tekintetét végigfuttatta Lucas csupasz mellkasán, egészen le. Még az a kevés ruhadarab is elázott, amit magán hagyott, de az ajkába harapó Lili ennek nagyon próbált nem tulajdonítani jelentőséget. Így se igazán jutott eszébe egyetlen épkézláb varázslat.
Miután újból lopva a navinésre pillantott, inkább gyorsan hátat fordított neki, és a falat bámulva hangos töprengésbe fogott.
- Szóval izé, nem tudod véletlenül, milyen betűvel kezdődik a varázslat? Hátha abból már eszembe jut - mondta, bár eddigre már végigpróálta az abc-t, és nem lett okosabb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Persze vicces volt, amit mondott, és egy pillanatra Lili el is gondolkozott Lucas szavain, de aztán nevetve megrázta a fejét. Amikor a sárkányába gabalyodva beleesett a vízbe, nem tudhatta, hogy lesz ott bárki is, most meg aztán végképp nem mondhatta, hogy már az időjárást is tudja irányítani, hogy az vihar formájában beköszönve az ablakon egymás karjába repítse őket. Ez nagyon mesébe illő lett volna, még akkor is, ha Lili szerette az ilyen történeteket.
És történetesen a Lois és Clark sem volt ismeretlen számára, hála az Edictumos cikkeknek.
- Tudsz te repülni, ha akarsz, legfeljebb nem olyan elegánsan érkezel földet - rántotta meg kuncogva a vállát.
És a nevetés nem szakadt itt meg, valahogy véget nem érősnek tűnt most, ahogy szerencsétlenkedése tovább fokozta Lucas ázottsági szintjét. De ezzel együtt felöltözöttségi szintje csökkenni kezdett, és Lilkóba is bent rekedt nevetése maradéka, ahogy ráébredt, hogy mi történik. El kellett volna fordulnia, de nem tette, Lucas sem kérte rá, és kíváncsisága erősebbnek bizonyult minden más érzésénél, mely arra sarkallta volna, hogy ne bámulja meg a srácot.
- De hát nem is, teljesen véletlenül vetkő.. mármint nem én, te csinálod! - hebegte-habogta a szavakat, és egészen összezavarodtak fejében lötykölődő gondolatai az érzéseivel, mert ez bizony új volt neki, és még nem tudta, mit kezdjen vele.
Eléggé későn realizálta, hogy ahhoz, hogy összeszedje magát, nem ártana a problémára fókuszálnia, és nem Lucasra, szóval miután megfordult, még lépett is párat a szemközti fal irányába, hátha a séta is segít beindítani agytekervényeit, és megoldásra jutni a varázslatot illetően. A nyelve hegyén volt pedig, csak épp nagyon kapaszkodott bele.
Aztán meghallotta a lépteket és ledermedt. És Lucas egyszerre ott volt mögötte és a fülébe suttogott, amitől Lilit teljesen kirázta a hideg. Egyfelől azért, mert neki sem volt épp melege, másrészt mert a nyakát és fülét simogatta végig a srác lehelete, ahogy a szavakat kiejtette, és persze ott volt az is, amit mondott.
- T-tényleg? - kérdezte elakadó hangon, torkában dobogó szívvel.
Nyelt egyet, és megfordult, megpróbált elhátrálni, de mindössze egyet tudott lépni, mielőtt a falba ütközött volna. Egyik tenyerét a fára tapasztotta, másik kezében görcsönsen szorongatta pálcáját.
Aztán ajkába harapva emelte fel barnáit a másik arcába, és testét megrázta kissé az izgatottság, és páni félelem kettőse.
- Egy t-tűzgyújtó varázslattal, ugye? - kérdezte bizonytalanul. - Az biztos meleg lenne, de lehet, hogy izé, szóval leégetnénk a házat vele, vagy ilyesmi. Esetleg feltalálhatunk egy.. tudod olyan varázst, hogy megidézünk vele egy izét, pokrócot! Igen, azt. Mondjuk.
Össze-vissza beszélt, nyilván nem volt valószínű, hogy feltalálnak egy varázslatot, miközben egy egyszerű szárító bűbáj nem jut eszükbe. Ami már létezett!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Nevetett, amíg még nevethetett, persze, nem gondolta komolyan, hogy Lucas majd kiveti magát az ablakon. Egyrészt, most javította meg. Másrészt pedig odakint esik az eső, majd ha elállt, kiugorhat. Most csak jobban elázna, bár arról gondoskodott Lili is végül, és onnantól kezdve kezdtek az események felpörögni és egészen új irányt venni. Lucasról lekerültek a ruhák, Lilkó pedig megkapta az ukászt, hogy szárítson. Azonban legfeljebb a szeme tudott kiszáradni jelenleg.
Teljesen összezavarodott, megkavarodott, és kétségbe volt esve. Ugyanakkor izgatottság járta át a testét, és hazudott volna, ha azt mondja, nem volt ínyére cseppet sem az, ahogy a srác a fülébe súgta a szavakat, és amilyen közel állt hozzá. Nem is jutott eszébe, hogy csak szórakozik vele, mert abban az esetben legalább hamar túllendült volna lányos zavarán, és talán a helyén tudta volna kezelni a dolgokat. Ám ez nem adatott meg, és ahogy szembefordult Lucas-szal, és megpróbált urrá lenni a válaszreakciókon, melyeket teste és elméje produkált, le sem véve tekintetét a másikéról magyarázott.
Amúgy is sokat járt a szája, ha pedig valamit el akart vele fedni, méginkább kinyílt a bagólesője, hátha hülyeségekkel, és légből kapott ötletekkel, vagy épp véletlenül benyögött valódi megoldásokkal oldani tudja a feszültséget, de hiába, Lucas csak közelebb lépett hozzá, és egyik kezével Lili pálcát szorongató kacsójáért nyúlt. A lány pedig megborzongott, és csak bámult bele a másik szemeibe, mintha sóbálványátokkal sújtották volna.
- De én.. én nem áztam el.. - próbálkozott még egy utolsóval, de hangja erőtlen, és hatázatlan volt.
Aztán meglátta Lucas tekintetében az apró változást, a döntés megszületését, és már azelőtt lehunyta szemeit, hogy a másik az ajkaihoz hajolt. Valahol fejében, gondolatai örvényében ott kalimpált egy józan felvetés, hogy talán nem kéne mindezt hagynia megtörténni, de hiába.
Elnyíló ajkakkal viszonozta a csókot, aztán az első találkozást hevesebben, követelőzve követte részéről egy újabb. Orrán át kapott levegőért, és kissé lábujjhegyre állva dőlt neki a srác csupasz mellkasának, hogy aztán egy pillanatra elhúzódva arcától ismét szemébe nézhessen.
Kicsit meglepettnek tűnt.
- Minek van nálad még mindig az a távcső?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Erőtlen ellenállása teljesen megszűnt abban a pillanatban, ahogy ajkaik találkoztak. Ez most nem a szilveszteri baráti szájrapuszi volt, nem volt mögötte magyarázkodás, hogy nincs valódi jelentősége. Ezúttal nem korlátozta le semmi, nem fogta vissza Lilit semmi attól, hogy engedelmeskedve vágyainak egészen átadja magát a pillanatnak.
Miközben Lucasét megérezte arcán, az ő keze a srác mellkasára vándorolt fel, közéjük kúszva, arra a kis helyre, amit meghagyott nekik, miután csípőjére helyezve kezét közelebb húzta magához a lányt. És Lili nem tiltakozott, nem adta jelét, hogy ellenére lenne bármi mindebből.
Csak aztán hozta a formáját, és hagyott egy buta gondolatot felszínre bukni, amin Lucas el is mosolyodott. És a magyarázattól, amit adott, Lili arcán is felváltotta kezdeti értetlenségét a zavar. Úgy tűnt, sikeresen izgalomba hozta a másikat, de még mekkorába!
- Ó, jaj - nyelt egyet Lili, és ajkába harapva lesütötte egy pillanatra szemeit, majd a dícséretet hallva újra visszaemelte azokat a másik arcára fókuszálva. Épp időben, hogy újra lecsukhassa pilláit, és egy újabb heves csókváltásba feledkezzenek.
Nem volt ez így jó, nem volt helyes. Valahol belül bizonyára eszébe jutott ez, de túl mélyen, és túlságosan elnyomva ahhoz, hogy ellenállásra késztessék. Kezeit Lucas nyakára vonta, belekapaszkodott, és úgy bújt hozzá. A srác pedig kezével délre tévedt, felfedezni Lili ülőpárnáit. Kicsit meg is ugrott érintésétől, és ajkába harapva elhúzódott tőle kissé. De nem eléggé, csak annyira, hogy meg tudjon szólalni.
- Na hát nekem melegem lett, szóval.. gondolom már te se fázol. - A hangsúly alapján kérdésnek is beillő szavakat szinte suttogta, de nem is kellett kiabálnia ilyen távolságból.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Nem mondta ő, hogy baj lenne. Sőt. Csak éppen olyasmi, amivel még nem találkozott, pláne nem érintkezett. Most pedig itt volt, közel, nagyon közel, akárcsak Lucas ajkai, melyekkel szüntelenül az övéit kereste, és meg is találta.
Újból visszacsókolt, egészen rásimult a másikra, miközben az simogatta, magához vonta, mintha az amúgy is elhanyagolható távolságot akarná tovább redukálni köztük, és közelsége csak egyre jobban feltüzelte a szőke vágyait is.
Kalapált a szíve, agyát, elméjét elöntötte valami köd, ami semmiféle épkézláb, értelmes gondolatot nem engedett át. Nem mintha amúgy Lilkó bővelkedett volna ilyenekben, de nem volt teljesen ostoba azért. Tudta, hogy ha most nincsenek is együtt épp, Lucasnak akkor is ott van Olívia, akit valószínűleg még szeret, vagy ha nem, akkor sem helyes éppen azzal csókcsatába bonyolódnia, aki miatt a lány dobta őt. Még ha csak egy utolsó csepp is volt, és nem az egyedüli kiváltó ok.
Nem, mindebből semmi sem jutott el tudatáig, vagy ha mégis, elnyomta, háttérbe szorította az, hogy mennyire rettenetesen élvezte, amit épp csináltak. A csókokat, az eltévejedő simogatásokat. Nem is gondolta volna, hogy ilyen jó lehet kevés levegőhöz jutni.
Akart volna mondani valamit a srác szavaira, de a következő pillanatban már kapaszkodni kényszerült, és közben a csókolózásból sem szabadult. Aprót nyekkent, ahogy Lucas végül az egyik hálózsákra fektette, és fölé hajolt.
- Nem tudom, hogy.. megoldja-e a dolgot - lehelte levegőért kapkodva. Mellkasa sűrűn emelkedett fel alá, és azon kapta magát, hogy segít a navinésnek. Feltámaszkodva tette lehetővé, hogy kiszabaduljon a ruhaneműből, és ahogy ez megtörtént, Kezeit Lucas arcára simította, és magához vonta, hogy újabb csókkal folytatódjon, amit elkezdtek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Sosem volt hisztis, a legkevésbé olyan, aki tombolna, vagy veszekedésbe bonyolodna, túl békés volt, báránylelkületű. Ezért fogadta talán túlontúl elnézően Lucas, és persze a saját baklövését Lili. Vagyis nem is igazán elnéző volt, csupán nem tudott abba a hangulatba kerülni, ami egy ilyen helyzetben normális és valahol nagyon is indokolt lett volna.
És nem mondhatta, hogy a fiú nem bánja a történteket, mert Lilkó észlelte, hogy folyamatosan őt fürkészi, aggódva figyeli, mintha azt várná, mikor emeli a lány fel a kezét, hogy addig üsse, amíg ki nem fullad. Bár már alapból eléggé ki volt fáradva, még ha nem is ő vette ki a "munka" oroszlánrészét az előbbi eseményekből.
Lucas megszólította, és Lili újból ráemelte pillantását. Kezdett megnyugodni, legalábbis a légzése, az aggodalommal vegyes félelem viszont csak most kezdett el igazán belobbanni benne.
- Tudom - rázta meg a fejét, és behunyta szemét. Volt elképzelése róla, mivel akarta folytatni Lucas a mondatát, de nem kellett mondania, Lili nagyon is érzékelte, hogy a srác minden percét élvezte együttlétüknek. Egy kicsit túlságosan is, a jelek szerint.
- Gondolod..? - kérdezte kissé reszelős hangon, mintha sírás kerülgetné. Persze azt gondolta, hogy mással is megesik az ilyesmi, de inkább nem akarta tudni, az esetek hány százaléka végződik szerencsésen.
Túlzás lett volna azt mondani, hogy a srác vígasztalónak szánt szavai megnyugtatták, és ettől máris nem aggódott tovább, de azért elmosolyodott, ahogy magához ölelte őt. Jól esett, akárcsak a csók, amitől szintén nem húzódott el.
A köszönetére csak mosollyal tudott felelni, ha kicsit az aggodalomtól halvánnyal is. Mit mondhatott volna? Szívesen, máskor is? Az mindenesetre hazugság lett volna, ha azt állítja, nem volt jó vele. Csak mielőtt a repetázáson gondolkodhatott volna, volt egy sürgetőbb problémájuk is.
- Elkísérsz a gyengélkedőre? Hátha tudnak adni valamit ott, vagy tanácsolni, hogy mit tegyek.
Muszáj volt megerőltetnie magát, és kivételesen gondolkodni kicsit, és ennél tovább egyelőre nem jutott. de kezdetnek megfelelt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Kétségbe volt esve, amire valljuk be, megvolt az oka. Nem volt egy nagyon eszes lány, már csak emiatt is kerülhetett ilyen szituációba, de annyi sütnivalója volt, hogy igenis komolyan vegye a következményeit annak, hogy nem védekeztek.
De nem igazán engedte, hogy eluralkodjon rajta a pánik, mert Lucas még mindig ott volt vele. Sajnálta, és igyekezett megnyugtatni, ha kicsit esetlen módon is. A lényeg az volt, hogy próbálkozik. Hogy nem hagyja magára ebben a helyzetben.
Ezért is bátorkodott előállni azzal, hogy forduljanak egy gyógyítóhoz. Megtehette volna egyedül is, de a srác itt volt neki, szóval megkérhette rá. És szüksége is volt rá, mert miatta nem kezdett el igazán rettegni még. És hiába ment volna egyedül is, tudta, hogy ha van vele valaki, könnyebb. Akkor nem bizonytalanodik el. Akkor nem fordul vissza az ajtóból.
Először nem értette, miért kérdez vissza. Talán halkan mondta?
- Hát.. a gyenguszra. Ahol az okos gyógyító nénik és bácsik vannak, akik értenek az ilyesmihez is.
De aztán rá kellett ébrednie, hogy Lucas pontosan tudja, hogy mire gondolt, épp csak valamiért nem látja értelmét odamenni. Most Lilin volt a meghökkenés sora. Elkezdte visszavenni ruháit, egyiket a másik után, miközben a srác bájitalról meg arról magyarázott, hogy ha nem fáj, miért is menne a gyengélkedőre.
Lili megütközve pislogott rá vissza. A kastélyba visszakíséri? Hát, cuki pofa, de azzal mire megy?
- De.. nem akarsz segíteni? - kérdezte, és hangját megint sírásközeli állapot torzította el. Felállt, miután sikerült teljesen visszaöltöznie, és végignézett gyűrött ruháin. Legalább tiszták maradtak. Többnyire.
- Jól van.. menjünk akkor - bólintott, torkában gombóccal, és már tudta is, merre vegye az irányt. Legkedvesebb barátnői az Eridonban voltak, de Pollit nem akarta ilyesmivel felzaklatni, mert valószínűleg még nála is jobban kiborulna, ha megtudná, mi történt. Sári viszont olyan kemény volt, ő biztos tudja majd, mi a teendő.
Az ajtóhoz lépkedett, felhúzta cipőjét, és már lépett is ki a szabadba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Kicsit meglepődött ugyan Lilkó a kérdésen, de végül belátta, hogy előbbi felsorolása alapján tényleg úgy tűnhet, hogy sok kávét iszik. Pedig amúgy nem, általában magától is igen virgonc volt, nem kellett bele a barna pörkölt üzemanyag. Csak azt a sok különleges ízűt muszáj volt kipróbálnia.
- Csak akkor iszok amúgy, ha ilyen kávézós alkalom van, de nem azzal kezdem a napot, meg ilyenek - csacsogta magyarázatát, és aztán eszébe ötlött valami. - Amúgy ha majd mész, akkor szerezz ám társaságot is magad mellé, mert biztos sorba fogsz te is újra állni, vagy ha mégse, akkor is jó beszélgetni valakivel, amíg kortyolgatsz.
Nagy okosan bólogatott, de igazából magára volt büszke, amiért ilyen jól kifundálta, hogyan is vezesse fel a meghívattatását. Már gondolatban el is kezdte gyakorolni a meglepettséget, amivel fogadhatná Arti kérdését, hogy nincs-e kedve vele tartani kávézni egyet.
A földreérkezést gyakran számolta el a szőke, és nem egyszer bukott orra, vagy botladozott egy-két métert, mikor gyakorlata végén leerszekedett a fűre, de ezúttal ügyes volt, és meg is lepödött kicsit, hogy Artúr ellenben kicsit mintha nagyobbat zökkent volna, ahogy lába talajt ért. Rápillantott, hogy megnézze, minden rendben van-e, de aztán csakhamar járgányára terelődött a szó, így nem tudta meg, hogy mi történhetett.
Eltűnődött a szaki szavain, és a gondolat, hogy talán amiatt nem tört be szegény Amélia feje, mert valaki elrontotta a seprűjét, egészen meglepte. A sors keze lehetett, valami isteni csoda, vagy véletlen, ki minek tulajdonítja, mindenesetre Lili hajlott rá, hogy talán meg se kéne javítani, ha ez a helyzet. Persze ebben az állapotában meg az ő életére volt veszéllyel, de az megint más kérdés.
- Ez iskolai, nem saját - mondta Lilkó ki, amit már eddig is tudot Arti. Gyorsan tovább is fűzte a gondolatmenetet: - Szóóóval akárki hozzáférhet, bár seprűakrobatikát elég kevesen művelünk itt. És Csengének van saját seprűje. Meg szerintem Laylának is. Hát ő bajnok meg minden, csak nem ez ilyen rozoga micsodával versenyzik.
Kicsit elszégyellte magát, amiért nem tudta, hogy van-e barátnőjének sajátja. De hát ő pont ennyire volt szakavatott a témában, neki csak seprű volt meg nagyobb seprű, és az egyéb sok-sok ilyen-olyan extra meg különleges varázslat már meghaladta hozáértését.
Artúr közben annyira belemerült a magyarázatba, hogy észre se vette, hogy eldől mellette a seprűje, Lili viszont, aki már egy ideje folyamatosan fixírozta, lekövette tekintetével a röppeszköz mozgását, és még fel is szisszent, ahogy a földre puffant. Arca azonban egészen felderült, miután a navinés felvette azt, és egyből átnyújtotta neki.
Mintha porcelánból lenne, Lili úgy vette át az eszközt, és csillogó szemekkel, valamint fülig érő szájjal fejezte ki növekvő lelkesedését.
- Tizenhét éves vagyok. Majdnem tizennyolc - felelte, el sem gondolkodva azon, hogy ez az információ most vajon miért is releváns Artúr számára. Örömködését látva azonban kicsit nehéz volt elhinni, hogy elmúlt tizennégy.
Felült a seprűre, kicsit helyezkedett rajta, hogy pont kényelmes legyen, de a párnázó bűbáj nagyon jól szuperált, nem nyomta sehol, így hamar el is rúgta magát a földtől.
- Csak csinálok pár kört itt a közelben, nem megyek semmi közelébe, becsszó! - ígérte, és úgy tervezte, be is tartja szavát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Nagyon kellett sietnie, ha még azelőtt vissza akart érni a kastélyba, hogy azt ellepik a későkre élvezettel lecsapó prefektusok, mert bizony kezdett sötétedni már. És bár több jelvényessel ápolt jó kapcsolatot, nem tudhatta, épp melyik csípi őt fülön, ha tilosban találna járni. Csakhát halaszthatatlan dolga akadt odakint, egész pontosan a kviddicspályán, méghozzá olyasmi, amiért hajlandó volt bevállalni a büntetést is.
Kizárt már minden más lehetőséget, így kénytelen volt rájönni, hogy bizony délután, mikor kint gyakorolt, elhagyta a hajgumiját. És persze, csak egy hajgumi, nem érték, minek is aggódni miatta? Csakhogy ez a kedvence volt, mondhatni a kabalája, és soha sehova nem ment nélküle. Ha nem a haját fogta össze vele, akkor a csuklóján figyelt, és még fürdésnél sem mindig vette le. És erre most elhagyta!
Szóval némiképp pánikolva, és emiatt arról teljesen megfeledkezve, hogy egy begyűjtő bűbájjal a szobája ablakából is magához hívhatná, lesietett a lelátók és póznák irányába. Biztos volt benne már, hogy ott fogja megtalálni, mert utólag elmerengve már derengett neki, hogy az egyik jól sikerült mozdulatsor végén diadalmasan széttárta karjait, büszkén magára, és akkor haja az arca elé omlott, és kis híján le is esett a seprűről. Utána pedig alig várta, hogy meséljen Csengének, szóval egyből megcélozta az iskolát.
Nem számított rá egyáltalán, hogy lesz itt más is, arra pedig végképp nem, hogy olyasvalaki, akit még elég közelről ismer is. Ezt azonban egyelőre nem láthatta, hiszen az illető egy seprűn ült, és a gyűrűs póznákat püfölte egy terelő ütővel. A kilengéséből ítélve pedig vagy nem tudta, hogy kell megülni a seprűt, vagy kissé szédült. Vagy épp nem tudta, hogy kell megülni a seprűt, mert szédelgett attól, hogy hülyére itta magát. Ezt se volt egyszerű megállapítani lentről, bár a kiürült üveg, amibe Lili véletlenül belerúgott, egész nagy segítségnek bizonyult.
- Héé, hahóó! Jól vagy ott fent? - kiabált fel a koordinálatlanul imbolygó alaknak, tölcsért formálva kezeiből szája köré. - Nincs kedved lejönni? Innen is lehet ütni azt az oszlopot ám.
Nem akarta persze vandálkodásra bátorítani, de a póznákat nem is féltette. Annak viszont nem szívesen lett volna szemtanúja, hogy valaki olyan magasról a földbe áll.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Ha egyelőre mást nem is, azt sikerült elérnie Lilinek, hogy a levegőben nem túl magabiztosan lebegő alak rá figyeljen. Aggodalom kezdett eluralkodni rajta, elvégre viszonylag hamar észlelte, hogy baj van, és erre rájött még az is, hogy amint az illető megszólalt, beigazolódott egy gyanúja, miszerint részegen ülte meg a seprűt, valamint rá is ismert az artikulálatlanul kiabáló Lucasra benne.
Nagyon nem tette boldoggá a gondolat, hogy láthat valakit tizenöt méterről földbe állni, és az, hogy még ismeri is, csak súlyosbította a dolgot. És ha még csak ismerte volna! De ennél többről volt szó.
- De héé, figyelj, a karikák nem ártottak neked. Túl nagyok ahhoz, hogy nem tudom, rászoruljanak az ujjadra! Az pedig tök rossz, volt már olyan gyűrűm, ami rám szorult, nagyon fájt lehúzni.
Miközben beszélt, érezte, ahogy a pánik kúszik egyre feljebb testében, és a végén már egészen elszorult a torka, látva, hogy mennyire bizonytalanul lebeg odafent Lucas. Meglendítette az ütőt, és Lilkó szinte lassított felvételben, előre rettegve minden következő másodperctől nézte, ahogy a srác elveszti az egyensúlyát, és elvétve a célt, a levegőbe suhint, teste viszont a lendülettől tovább mozdul.
A szőke felsikoltott, és még hátra is ugrott egy kicsit, ahogy az ütő pár méterre tőle keményen puffant a fövün. Behunyta szemeit, szíve pedig kihagyott egy ütemet. Ennyi volt, gondolta, de aztán nem hallotta egy újabb, nehezebb test becsapódását, így félve felpillantott a levegőbe. Lucas ott lógott, fent akadva ruhájánál fogva a seprűn, egy hajszálra attól, hogy nyakát szegje, Lilit pedig hirtelen elöntötte az adrenalin, és úgy kapta elő pálcáját, hogy majdnem el is dobta a fenébe azzal a lendülettel.
- Arresto Momentum! - lengette meg a varázsvesszőt, rászegezve azt Lucasra, éppen akkor, amikor a textil megadta magát a súlynak, amit a navinés magáénak mondhatott. De nem történt semmi, legalábbis nem látta azonnal, hogy hatna, ezért újra és újra próbálkozott. - Arresto Momentum! ARRESTO MOMENTUM!
Végre úgy tűnt, lassulni kezd a zuhanó test, de még így is elég nagyot puffant, ahogy földet ért, de legalább nem hallatszott semmiféle végzetes reccsenés. Lili lélelszakadva rohant oda hozzá.
- Basszus, basszus, basszus, basszus, Lucaaas, jól vagy!? - Annyira be volt tojva, hogy meg se merte érinteni a másikat, nehogy bajt csináljon, ha esetleg megsérült, így csak térdelt mellette, és kezeit tanácstalanul rázogatta felette.