Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Will|
|Outfit|
______________________________________________________

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Will|
|Outfit|
______________________________________________________

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Will|
|Outfit|
______________________________________________________

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Will|
|Outfit|
______________________________________________________

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Will|
|Outfit|
______________________________________________________

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Will|
|Outfit|
______________________________________________________

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Will|
|Outfit|
______________________________________________________

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Will|
|Outfit|
______________________________________________________

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Will|
|Outfit|
______________________________________________________

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Will|
|Outfit|
______________________________________________________

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Will
______________________________________________________

Hát ez egy viszonylag szar buli volt. Unottan lépkedek az üres utcákon gondolataimba mélyedve, magassarkúm koppanása valami távoli zörej csupán, a pislákoló izzók fel sem tűnnek. Lábaim önmaguktól visznek egy ezerszer bejárt útvonalat követve, ami az ágyamig vezet.
Szinte egészen kijózanodtam a végére, a társaság sem volt igazán kedvemre való. Legalább a cuccot eladtam. Zsebemben elégedetten markolok rá a cashre. Ez csak merev ajkamra egy aprócska mosolyt. A hang ami megszólít először álombélinek hat. Lépek még pár lépést, mielőtt felfognám. Az én nevemet formálják azok az idegen ajkak.
Hunyorgok, először csak sötét árnyékot látok ami felém közelít. Magas. Férfié? Willé. Baszki. Hát kapja be.
Mérgesen fordítok neki hátat és indulok tovább, gyorsítva a tempón. Hát az apja nyakát, hogy hogy a fenébe ette pont erre a fene?!
Még mindig zavar ahogy érzek iránta. Az a lelkiismeret furdalással átitatott düh szinte értelmezhetetlen számomra. Sokkal könnyebb volt beskatujázni a többi férfi mellé. Egy fasz, aki rájött, hogy így nincs mibe dugnia a répáját. Ezért írogatott. És ezért dobott ki, amikor épp nem volt kedve hozzá. Mint egy macskát.
De én nem vagyok macska. Olyan semmiképpen se akit ki lehet dobni, mert elmegyek magam és nem kóborcica vagyok csak független. Saját magamtól függő esetleg. Semmiképpen sem elveszett. Nem, nem én.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Will
______________________________________________________

Nem tudom mit képzelek? Hogy ha gyorsabban sétálok majd eltűnik? Megáll és enged elmenni? Mégis csak sietek tovább, mert tudom, hogy ha megfordulok Willel nézek majd farkasszemet. Azzal a nagy, kerek tekintettel, és majd megint úgy néz, ahogy nézni szokott és akkor majd többé nem lehet nem létező személynek venni, mert ott lesz. Hús és vér teste fölém fog tornyosulni. Nem csak könyörgő szavak a fehér papíron. Nem lehet kidobni a kukába vagy szétcincálni. Ott fog állni és beszélni kell vele és hallgatni kell, szavai pedig majd talán meggyőznek. Újra az ágyába fogok mászni, ezzel esélyt adva, hogy kitegyen onnan. Újabb esélyt arra, hogy aggódjak, hogy valami olyasmit csináljak ami csak kis mértékben vagy egyáltalán nem önmagamért lesz téve.
- Már visszaadtam a kabátod, innentől nincs szükséged rám - rázom a fejem, hangom bár próbálok erős maradni kicsit megcsuklik. Talán mégsem vagyok teljesen józan. Igen arra fogni az egészet könnyebb. Ittam töményet, lehet a fejemben kavarog még. Csendes kígyó, mint a gyökér haverja. Csúszómászó, csak ez lehet. Egyedül ez.
Valahogy lassulnak a lépteim, pedig gyorsítani akarok, a bokám is sajog, ahogy a cipő merev műbőr háta kieszi a bokámon a bőrt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Will
______________________________________________________

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bámulom őt és látom, hogy mozog a szája, de az egész amit kiokád magából, hát, hogy mondatokba nem rendeződnek az is biztos. Hordó?
- Szerinted szerinte hordó vagyok?! - kiáltok fel mérgesen. Hát így kell megtudnom William, hogy dagadtnak tartasz?! Komolyan? És ezt mégis mikor akarta közölni velem? Botrányos, egyenesen...egyenesen, mit is?
Zavartan figyelem ahogy meghúzza az üveget. Milyen hülye, hát a gint iszik magába? Nem csoda, hogy ha be fog rúgni tőle.
- Cikk cakk? De ha cikk cakk mi miért ülünk egy kör alakú parkba? - nézek körbe. Az orromnál nem látok tovább, a közvilágítás nem igen ér el hozzánk, pusztán homályos derengés az egész. Mintha valami ködös atmoszférában ülnénk a semmi közepén. Vagy lebegnénk. Baszki de tériszonyos vagyok, ja már nem. Semmi téves riasztás.
- Mit miért? - értetlenkedek, aztán legyintek. Szegény már totál szét van csúszva. Nem csoda, ha itt alkoholra porozik a szentem. Hát ilyet nem szoktak vagy egyik vagy másik. Még szerencse, hogy én csak ittam, ugyan a por után, de csak ittam.
A kabátos kérdésre a válasz megnyugtat. Jó. Ez jó hír, nem tollas a hajam, de sárga. Miért sárga a hajam. Zavartan nyúlok utána és húzok előre egy tincset. Ez a sárga szín? Megesküdtem volna, hogy nem így hívták még pár napja. Aztán érzékelem a mozgást. Fanni feltápászkodik. Beszarás. Akkor csak kör alakú a falu baszki!
A felszólításra hátra nézek.
- Hát nem bánom, keressük meg Juliskát, de én a Jancsit foglalom - vonom össze szemöldököm, abba inkább nem megyek bele, hogy mit keresnek úgy mégis egy madáretetőbe. Gondolom madarat. Feltápászkodok. Aztán megingok de kezeim egy közeli fába megtámasztom így nem esek seggre.
- Na na menjünk. De, de előre ne hátra mert előre - okoskodok. Szerintem Fanni tök részeg, szóval muszáj nekem vezetnem őt, nehogy a végén még hülyeséget csináljon. Közben én is elindulok aztán felröhögök.
- Tiszta jó, mászik a macskakő. Fajon dorombol is ha megsimogatom? Simogasd már meg, én most nem tudok leguggolni, cipő van a lábamon - mutatok rá a nyilvánvalóra de azért megállítom a lányt, hogy márpedig ő most macskakövet fog simogatni mert faszért álltam fel, ha nem ezért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Will
______________________________________________________

Végül megfordulok hirtelen és ahogy ő lép egyet hátra,úgy lépek én egyet előre felé. Figyelem arcán a zavart tekintetet. Valószínűleg élvezném, ha nem lennék ennyire...ennyire más mint általában.
A választ amit nagy nehezen sikerült kinyögnie felvont szemöldökkel fogadom és lépek még egy lépést hátra.
- Hiszen a te lakásod, akkor és azt küldesz el onnan akit és amikor akarsz- felelem nyugodt, monoton hangon. Ha megint hátrál, hát annyit megyek előre. Ha nem megy sehová akkor csak állok és őt nézem.
- Mondtam valamit ami neked nem tetsző te pedig kitettél. Ennyi történt. Szíved jogod úgy dönteni, hogy már nem kellek - megvonom a vállam. Hiszen sokan döntöttek már így, bár talán Will inkább a beszólásomat nem tolerálta az aggódásos dolognál talán lett volna pár kör veszekedés mielőtt kihajít.
Ha tovább hátrál sem megyek már elébe se semerre, csak állok a lámpák fényénél, mint azon az éjszakán a pub előtt. A ruhám sem különbözik sokban, a hideg, ami lassan beleissza magát bőrömbe is épp ugyanolyan. Mégis mintha több éve történt volna. El se tudnám képzelni, hogy Will előre lépjen úgy, vagy, hogy a falhoz szorítson, akármennyire vagyok kihívó ruhába. Akármennyire is van kiszívva a nyakam, amit most talán göndör fürtjeim takarnak és ha majd jön egy szellő esetleg előtűnnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Will
______________________________________________________

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Will
______________________________________________________

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Will
______________________________________________________

Kicsit szkeptikusan állok a kijelentése előtt. Valóban tudna vigyázni magára? Nem egy kigyúrt állat. Nem használhat varázslatot sem. Így nehéz elhinni szavait, de nem szólok. Csendben bólintok. Legyen. Aztán majd úgyis meglátjuk, hogy mennyire igazak.
- Csak mi? - billentem oldalra fejemet - csak inkább mégse? - elmosolyodom és ellépek tőle.
- Különben jó kislány voltam, nem keltem azóta férfi mellett, ez csak a te kiváltságod - végig őt figyelem, elvégre az olyan nagy birtoklási vágyának ez lehet, hogy egy igen melengető tény lesz nem? Azt nem mondhattam, hogy azóta nem feküdtem le senkivel, de senki olyannal, leginkább Winterrel, de őt egyáltalán nem tartom szeretőnek. Ő inkább csak egy poros játék, az pedig, hogy arról lemondjak olyan mintha azt kérnék szokjak le. Amit mivel nem vagyok függő nem tudnék megtenni, de amúgy sem akarnám, az már totálisan különböző dolog, egészen más vizek, mint amiben most állunk nyakig.
- Megígérem, hogy nem ütlek meg többet, ha megígéred, hogy így nem teszel ki többet. Mit szólsz? Áll az alku? - és aztán menjünk és igyuk le magunkat a picsába és felejtsük el az egészet. Nem tudom miért engedem el ennyire gyorsan a haragomat Willel szemben. Talán mert jó volt az együtt töltött idő. Kicsit felemésztjük egymást, kicsit mind a ketten kihasználjuk a másikat, de épp ezért egy olyan kapcsolat, amit addig lehet játszani amíg az ember akarja, úgysem sérül benne senki, mert nincsenek igazi, mélyenszántó érzelmek, mint a szerelem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Will
______________________________________________________

Lustán becsúszok az ablak mellé szabad kezemmel egy istenes ásítást nyomva el. Úgy érzem, mintha legalábbis reggel hat volna vagy még annál is sokkal korábban. Az idő meg csak kontráz erre a verőfényes napsütéssel. Ritkán ennyire derült az ég. Talán csak azért bújt elő a nap bár órára, hogy minket gúnyoljon ki.
Velem szemben Will épp a kukoricaizével perel, ez halovány mosolyt csal arcomra. Édes. Mint egy ötéves.
A kijelentésére felnevetek. Teljesen megértem, az én fejem is totál tompa. A nevetésbe bele is sajdul így hát inkább abbahagyom. Valószínűleg épp ugyanolyan pocsékul néznék ki mint a férfi. Pár óra alvástól ott volnának a karikák a szemem alatt, a fáradt ráncok, az elszíneződött bőr itt-ott, de ehelyett úgy nézek ki, mint egy rendes ember normális alvási idővel a háta mögött. Mégiscsak emberek között vagyunk, nem lehetek trash.
- Megígértem, hogy többé nem ütlek meg - vonom meg a vállamat, aztán szélesedő vigyorral még hozzáteszem - de rúgásról még tárgyalhatunk - Iszok egy kortyot a narancslevemből, közben hátrébb dőlök, neki tehénkedve a háttámlának, az arcmimikám ma használhatatlan úgy tűnik, mert minden rándulásnál azonnal nyilall is a kobakom, mintha rendes muszáj volna neki. Talán jobban jártunk volna ha Willhez rendeljük a pizzát és az ágyban esszük meg. Legalább ez az ocsmány sárga színt nem kéne bámulnom a szemem sarkából.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Will
______________________________________________________

- Ezer örömmel, de haraphatok is. Olyan isteneset, az is igazán fel tudja ébreszteni az embert - somolygok és néhány pillanatra lehunyom szemeimet. Így picit jobb, de leginkább sehogy sem jó. Furcsa érzés, általában nem jutunk el eddig a pontig. Will sem, pedig ő gyakran részeg, mégis a tegnapi egészen más volt. Nagyon akart látni, aztán nagyon akart dugni, aztán nagyon akart inni.
A kérdésre kinyitom pilláim. Néhány pillanatig őt tanulmányozom, hogy tényleg komolyan érdekli-e a dolog, aztán halvány mosollyal felelek.
- Nekem nincs családom - nyilván nem ez volt a kérdés. Mégis úgy éreztem, hogy mindenek előtt ezt le szeretném szögezni, mert nem lenne fair velem szemben, hogy néhány faszfejről azt higgye Will, hogy a családom. A nagy büdös francokat. Én a saját családom vagyok, egyedül és ami azt illeti a tizenhét évem alatt így vagyok a legboldogabb és érzem magam a legnagyobb biztonságban.
- De amúgy nem vagyok benne biztos. Ez sose volt téma anno. Apám vagy kvibli volt vagy mugli, anyám varázsló lehetett mert rémlik, hogy eltörte a fater a pálcáját, rajta -  tényként közlöm őket, nem csuklik el a hangom és nem is vágok szomorú arcot. Ugyanúgy ejtem ki ezeket a szavakat is mint azt, hogy süt a nap vagy épp dörög az ég. Apám tagadásban kívánt élni, erre kényszerített minket is. Aztán jöttem én meg a metamorf mágiám. Hát enyhén szólva sem örült neki. Nem tud már meghatni. Az embernek egy hihetetlenül jó tulajdonsága, hogy könnyen alkalmazkodik, mindenféle szituációba. Sok időm volt megszokni a magamét.
- Feltételezem kékvérűéknél se valami boldog szó a család - pillantok rá, hiszen eddig sose találkoztam még kedves családdal aki aranyvérű is volt.  Valami baszogatás mindig volt, meg általában erőszak is. Nem lepnék meg ha Will felé is, azért ő is eléggé elbaszott szegény.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Will
______________________________________________________

A gesztusra elnevetem magam, aztán lassan mosolygás és fintor elegyévé csökken a fejfájás miatt. Baszki ez már kezd nagyon idegesítő lenni.
- Édes vagy, de ezer éve elnyelte a föld - legyintek, mert tényleg fingom sincs hol van, ha mákom van talán nem is él. Az volna a legjobb, akkor nem tudna egyszer csak visszatérni. Amitől minduntalan rettegek. Elnyomom magamban, de azt hiszem ez az egyik legnagyobb félelmem. Undorítóan kedves vigyorral beállít egy nap, kitárt karjaival ölelést kér és mézédes hangon fülembe súgja, hogy hazaértem. Mint egy horrorfilm kezdete.
Újra azt a feszültség érzem rajta mint tegnap este. Egyre biztosabb, hogy valami nem oké vele. Nem akarok nyíltan rákérdezni, semmi közöm hozzá. Aztán nem is kell, kinyögi maga is. Leolvad ajkamról a mosoly. Meg fog házasodni? Akkor ezek a kis kalandok véget érnek? Zavar, hogy zavarna ha véget érne, mégis enyhe csalódást érzek. Megfogom poharam és nagyot kortyolok belőle. A narancs savanyú utóíze jól jönne, csak elnyomja a taknyosan édes szirup amit belepumpáltak.
- Tudod már kit? - pillantok rá. Hangom most egészen más, együttérző? Maybe. Mármint az aranyvérűek közötti beltenyészes házasságnak tökre van értelme. Sőt ez ad értelmet az egész házasság dolognak, mert a szerelem az egy nagy lószar. Így Willnek lesz hatalma. Nagyobb mint eddig. Lesz egy nője akit akkor dughat meg amikor akar és valamennyivel több szava is a családon belül. Ő ezzel csakis nyerhet ha félreteszi az érzéseit. Mégsem tűnik annyira feldobottnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Will
______________________________________________________

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Will
______________________________________________________

Olyan furcsa az egész reakció. Azt hittem felfogja, hogy tréfa, hiszen annyira adta magát a szituáció, ebből kiindulva pedig csak egy halk, mély nevetést vártam volna tőle mielőtt leint, hogy ne hülyéskedjek.
Azonban a valóság meg se közelíti ezt az elképzelést. Sőt, mi több inkább az ellenkezője. A tekintete...visszarepít a sikátorba. Most nem csak a narancssárga fény világítja meg, hanem minden apró részlet jól kivehető. Hangja rideg. Annyira, hogy kiráz a hideg. Ha most nem ülnék lehet hátrálnék egy lépést vagy átvenném fejben hol is van a pálcám egész pontosan.
Épp teli pofával bámulok rá, így míg megrágom és lenyelem van időm gondolkodni. Nyelvemen van, hogy rávágjam, hát persze, hogy szórakozom, ne nézz már bolondnak. Ha kihánytam volna azt a szart akkor iszok egy másikat.
Viszont ott bujkál bennem a kíváncsiság. Mi lenne, ha tovább játszanék? Meddig lehetne ezt elvinni? Mit tudnék kikényszeríteni Williamből? Megmutatná a foga fehérjét amit megvillantott a sikátorba. Izgatottság fut végig gerincem mentén, már ezerszer éberebb vagyok mint néhány perce.
Lenyelem a falatot aztán, mint aki nem érzékeli, hogy amonnan elég ijesztő atmoszféra áramlik épp a sonkás-gombás pizzájába megvonom a vállam.
- Jobb időpontot kellett volna keresnem erre - megrázom fejemet, miközben a második szeletért nyúlok, közben fel-felsandítok rá. Vajon fog gőz szállingózni a füleiből? És sípolni közben?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Will
______________________________________________________

Egy józan ember itt talán megállna. Zavartan elmakogná, hogy nyilván viccelt én viszont nem igazán vagyok józan. Talán kicsit, mert a másnaposság mégsem nevezhető annak. Apropó másnaposság, széjjel ittam magam tegnap azzal a szar koktéllal, hogy nem esik le neki még innen sem?
Állom tekintetét, nem nézek félre. Mosolygok is közbe, mint egy idillikus képben. Amikor arrébb löki a pizzás tálat meglepetten pillantok le.
- Én ettem volna még - morgom felháborodottan. Azért a ló padlizsánjának is van vége. Étellel nem viccelünk. Fölém emelkedik, én pedig akaratlanul néhány pillanatra döbbentek tekintek rá.
Valami azt suttogja az agyam hátuljába, hogy valljam be. A parancsoló felszólítás a férfitől vad kalapálásra buzdítja szívemet. De nem, legutóbb megfutamodtam. Most nem fogok.
- Nem szeretem ha parancsolgatsz- felelek egyszerűen és a tányér után nyúlok, hogy visszahúzzam magam elé -Attól olyan csúnyán összeráncolódik az orrod felett - mutatok oda a saját orromon.
Egyszerre örülök és zavar, hogy szem előtt vagyunk. Egyrészről védve vagyok valamilyen szinten, másrészt faszért kell jelenetet rendezni mint egy drámakirálynőnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Will
______________________________________________________

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Zalán
______________________________________________________

A por kiürülési ideje nyolc-kilenc óra. Ezt végigülni a kapitányságon nem túl vicces. Színészkednem sem kellett igazán, mindvégig halálra voltam rémülve. A szívem kalapált és rettegtem a következményektől. Az egészet csak vissza akarom csinálni úgy, mintha soha meg sem történt volna. Nekem amúgy sem lett volna szabad port fogyasztanom. Ez az első számú szabály, ezt soha nem szabad megszegni. Most pedig mégis ezért vagyok itt. Mert megtettem, mert újra és újra megtettem.
A sarokba kuporodva vártam ki az időt, a gondolataimba merülve. Ha be-be is jött valaki csak néhány rémültnek hangzó elcsukló szót nyögtem oda, máskor síráson kaptak. Mondanám, hogy az is a színjáték része volt, bárcsak megtehetném, hogy ilyet mondjak és ha bárki valaha erről tudomást szerez és ismer, azt is fogom mondani, hogy az egész egy zseniálisan megrendezett előadás volt, mind a nyolc retek hosszú óra és tizenkilenc perc, de hazudnék. Nem azért bőgtem el magam, mert jól mutatott a kisírt szem, hanem mert ahogy lassan számba vettem a közelmúltat és aztán azt a helyiséget, ahova kerültem gyermeki rettegés fogott el. Mintha újra a szobámba lennék ahova apu zárt és tudnám, hogy valamennyi idő után, de hamarosan be fog jönni egy nadrágszíjjal a kezében. Az ágy alja nem védett meg. Soha, akárhányszor próbáltam. Régóta nem éreztem magam ennyire fiatalnak és elveszettnek. Néha azon kaptam magam, hogy abban reménykedtem bárcsak valaki megmentene. Akárki. Besétálna az ajtón felnyalábolna a földről és meleg ölelésében azt suttogná, hogy nem lesz semmi baj. Ám akárhányszor méláztam ezen tudtam, hogy ilyen ember nincs az életemben. Nem fog megmenteni senki se most, se máskor. Nincsenek hősök. Egyedül vagyok, ahogy mindenki más is.
Végül eljött az idő. Azt mondták tiszta vagyok, ugyan már órák óta nem éreztem a hatását. Tegnap éjjel hoztak be, most sütött a nap. Ahogy vezetgettek végig a folyosón, minden annyira szürreálisan nyugodtan tűnt. Aztán belépek a sötét helyiségbe és megtorpanok. Azt mondják üljek le, bár oda kell lökdösniük, magamtól nem megy. Képtelen vagyok elővenni a hidegvéremet, hogy logikusan és átfontoltan cselekedjek. Igyekszem terveket eszkábálni, de mintha vasba akarnék szöget verni másnapos cipóval. Koppan-koppan, aztán lepattan.
Egy storit kitaláltam, egy gyenge kis hazugságot, amit talán a külsőm fog eladni. Tudom, hogy nézek ki, magammal szembe látom tükörképemet a fekete üvegablakokban. Szörnyen festek. Fiatalnak hatok a túlontúl hatalmas oroszlánsörény közepette, arcom nyúzott, szemem kisírt, ajkaimon aprócska sebek ahol túl sok bőrt haraptam le belőle.
Végre bejön valaki. Ráemelem tekintetemet. Máskor ezer mindent gondolnék róla, most nem tudok kezdeni vele semmit. Ha azt állítaná, hogy ő jött be abba a nyolc órába mind a nyolcszor lecsekkolni, hinnék neki.
A kérdésre tétovázva bólintok. Felesleges hazudni. Buliból vittek el, ahogy több más embert is. Sokan poroztak ott. Szinte mindeni, csak a legtöbbnek sikerült elmenekülnie, de én épp valaki ölében faltam a nyálát.
- Nagy bajban vagyok ugye? - kérdeztem vékony, cincogó hangon.