Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

A náluk töltött kellemes és különös pillanatokkal jócskán teletűzdelt vacsora után hősnőnk úgy döntött beváltja ígéretét és egy interjúért cserébe megmutatja honállomását, azaz a Bogoly Fm. épületét Marcellnek. A barátságos és családias környezetben hamar eltelik az idő és elérkezik a várva várt későesti pillanat, amikor már csak ők vannak és a zenék a rádióban. Belépve a kicsi, ennek ellenére komfortos stúdióba, melynek falát a legjobb bandák poszterei dekorálják, Elektra viselkedése azonnal megváltozik. - Amikor leülünk oda, attól a pillanattól kezdve nem vagyunk barátok - kezdi komoly hangnemben és a keverőpult felé bök fejével - Te leszel az interjúalany és én a riporter - folytatja miközben átható és konok tekintetét a férfi sötét szemébe igyekszik fonni. Tudja, hogy ha most nem fekteti le a szabályokat Marcell képes elviccelni az egész interjút és azzal nem a kívánt hatást érnék el egyikük megítélését illetően sem. - Én kérdezek és te válaszolsz nekem, ennyi a lényeg - mondja magára már egy fokkal jellemzőbben, majd megindul a pult egyik oldalán lévő székhez, miközben kezével jelzi, hogy a férfi a túloldalt helyezkedjen el vele szemben - Nyugi nagymenő, ha zuhannál, már repülök is, hogy megmentselek - mosolyodik el olyan kísértésbe vivő és mégis lágy ajakgörbével, hogy attól nem feltétlen csak a nyugalom szállja majd meg barátját. Ezután néhány pálcaintést követően az ő térfelére hajló mikrofont magához húzza - Ez itt az Elektra felel a Bogoly Fm 77.7-en és mai vendégem nem más, mint Hegedüsh Marcell az Eridon ház új házvezető helyettese - jelentkezik be azon a mély és bársonyos tónusú hangon, amit a hallgatók már megszokhattak - Köszönöm, hogy eljöttél - néz a férfira és int, hogy most rajta a sor, hogy a saját oldalára belógó mikrofonba beszéljen és beköszönjön. Lehet megdöbben ezen a tempón, de ha bármi gond adódna hősnőnk bármikor ki fogja tudni menteni, ám ismerve őt, úgy véli nem lesz rá szükség. Elvileg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Hűvös viselkedés ide vagy oda a férfit nem tudta megregulázni. Mosolyától megdobbant a szíve, ám inkább a szokatlan helyzet izgalmának fogta fel, hiszen még nem ült vele szemben interjúalanyként olyan személy, akit ennyire jól ismert és régi barátjaként aposztrofált. Ezért ismét terel, méghozzá profizmussal. Tudja mit csinál és ennek magabiztossága ad erőt neki, hogy ne vesszen el saját zavaró gondolataiban, melyeket a fekete inges férfi látványa kelt benne. Ajkán a rá jellemző mosollyal veszi vissza a szót. - Mindenek előtt annyit elárulok a kedves hallgatóknak, hogy régi ismeretségünkre való tekintettel fogunk tegeződni - kezdi minden különösebb önéletrajz ismertetés és bevezető nélkül - Vágjunk is a közepébe - folytatja, majd sötét szemeit Marcell arcára függeszti és ismét megszólal - A világ számos olyan csodás nagyvárosában volt alkalmad élni az utóbbi években, mint például New York. Mégsem volt maradásod egyik helyen sem, s nemrég hazajöttél Bogolyfalvára. A legtöbben általában azt kérdeznék ilyenkor: Mi hozott ide vissza? Azonban engem és remélem hallgatóinkat is az érdekli inkább, hogy: Mi lesz az, ami itt tart majd? - teszi fel első kérdését, majd egy gomb lenyomásával némítja mikrofonját, hogy míg Marcell válaszol addig mindkettőjüknek egy-egy pohár vizet igézzen át a stúdió végében álló asztalkáról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Nem kerüli el figyelmét az interjúalanya arcára kiülő megkönnyebbült kifejezés. Hősnőnk belső, jó szándékú, ám kissé cinikus önnarrálással kommentálja a látottakat, miszerint: Kösd fel a gatyád nagymenő, mert ez még csak a kezdet. Nem akarja bántani, sem kínozni. De ő most a sajtót képviseli és olyasmit is kérdezni fog, ami nem biztos, hogy Marcellnek kellemes. Ezért szögezte le még az elején, hogy nem barátok. A mikrofon előtt ilyen érzéseknek nincs helye. Talán még szigorúbb vele mint bárki mással. Meglehet. Volt itt egyszer, még régebben valaki, akivel kedves és jóindulatú volt. Mire ment vele? Belerepedt a szíve. Többet ilyen hibát nem vét, ezt megfogadta. - A munka, ami mint az a műsor elején elhangzott az Eridon ház házvezető helyettesi tiszte - bólint és tisztázza egyértelműen a fogalmat tárgyilagos hangon ejtve ki a szavakat. Ezen a nyomvonalon fogja továbbvinni a beszélgetés fonalát. A magánéleti részt csak bólogatással ignorálja. - A nevezett ház tagjairól tudvalévő, hogy tűzrőlpattant és általában igen erős, olykor egyenesen túláradó jellemek. Mit gondolsz, kordában tudod majd tartani lángolásukat? - vonja fel szemöldökét és enyhén oldalvást biccenti fejét, majd ismét némítja mikrofonját és ő maga is iszik pár kis kortyot, hogy száradó ajkát és torkát megnedvesítse.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Érdeklődve hallgatja a választ, ami nagyon jól és ésszerűen is hangzik. Egyetértően bólogat is közben, ám amikor a férfi mosolyog igen erősen fognia kell magát, hogy ne viszonozza és meg tudjon maradni a szakszerűség viselkedési normáinál. Nehezére esik, hiszen minden egyes ilyen arckifejezés megmagyarázhatatlan és képtelen érzéseket kelt benne. Majdhogynem meg is rázza magát, hogy elhessegesse őket. Helyette inkább csak megköszörüli a torkát és ismét megszólal - Olyasmikkel mint például az írás? - köti át következő kérdését - Nem titok ugyanis, hogy annak idején, diákként az Edictum tehetséges és lelkes riportere voltál és úgy tűnt ez pálya lesz a neked szánt ösvény. Mi vitt le végül a zsurnalizmus útjáról? - enged meg magának egy lágy mosolyt, hiszen ez volt anno az egyik olyan téma melyről sokszor anekdotázgattak. Hősnőnk aurori pályára készült és lásd, most újságíró lett belőle és mégis itt ülnek egymással szemben. Az élet furcsa dolgokat képes hozni, nem igaz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Fejét csóválja és baljának mutatóujjával int, így hívva vissza a székében hátát megvető férfit. "Közelebb" artikulálja hang nélkül, majd ajkát egy egyszerre szemtelenül pimasz és rosszallóan feddő mosolyra húzza. Nem hallják, ha túl távol kerül a mikrofontól. Vétek volna, ugyanis hangjának tónusa fület gyönyörködtető. Erre a kijelentésére, melyet magában tesz, hitetlenkedve vonja össze szemöldökét. Mindez csupán egy villanás ám bizonyítja, hogy képes ő összezavarni saját magát segítség nélkül is ha akarja. Ha meg nem, na akkor pláne. Alig hallhatóan fúj egyet, és inkább gyorsan kérdez, hogy mint a vadászkopó, ami szagot fogott haladhasson tovább a megkezdett nyomon. - Bizony az élet különös dolgokra képes, de maga az ember is néha segít neki - jegyzi meg ismét egy kis átvezetés gyanánt - Ehhez kapcsolódó köztudott tény rólad az is, hogy egykor a vörösök házát erősítetted, s egy mai szemmel nézve is igen bátor tettel írtad be magad az iskola folyton zajos történelmének könyvébe - tart lélegzetvételnyi szünetet, hogy ezzel egy időben egy lágy, de büszke mosolyt küldjön Marcell felé - Élő pajzsként fogtál fel ugyanis komoly ütéseket, melyeket egy ártatlan lánynak szántak - ahogyan kiejti a szavakat hirtelen átjárja a hősökbe vetett hite, s ez a megingathatatlan szeretet ragyog fel sötét szemeiben ugyanekkor - Mit gondolsz mennyiben járult ez az eset ahhoz, hogy végül nem önszántadból hagytad el a tanodát? - tudakolja ezután sokkal visszafogottabb hangszínen, miközben bízik benne, hogy a tekintetéből sugárzó megbecsülést a vele szemben ülő észreveszi, és az kompenzálja majd némiképp a kérdés témájának keménységét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Visszahelyezkedik, de csak miután pár szót jó távol mondott ki a mikrofontól. Sebaj, fő, hogy ismét helyben van. Hősnőnk kérdése kényelmetlenül érintette, de olyan szépen kikarikírozott válasszal vágja ki magát, hogy Elektra csak elismeréssel tud adózni neki. Persze csak magában, mert ki sosem mondana ilyen nyílt dicséretet. - Ennek fényében adódik a kérdés, hogy ha lehetőséged nyílna visszamenni az időben és beszélni fiatalabb önmagaddal, mit mondanál neki vagy milyen hasznos tanáccsal látnád el akkori énedet? - vált vissza ismét a kevésbé múltba maró stílusba és belekortyol vizébe, hogy nyomban eltüntesse majd a pohár feléig annak tartalmát. Ha kiürül úgyis újratöltődik majd. Itt efféle bűbáj ül minden poháron. Gondolni kell a nagy folyadékigényű nyilatkozókra és riporterekre egyaránt. Ezért szereti ezt a helyet annyira, mert itt ilyesmire is odafigyelnek. Mondhatni olyanok mint egy kis család. - Illetve, ha egy napra valaki más bőrébe bújhatnál, és most tekintsünk el annak módjától, hogy hogyan; Ki lennél és miért pont azt a személyt választanád? - fűz még hozzá egy második kérdést, mielőtt Marcell szóra nyithatná a száját. Ez a kettő, hasonlóságuk okán nyugodtan feltehető ilyen gyors egymásutánban anélkül, hogy összezavarná. Tudja, hogy ezzel, mint majdnem kolléga, barátja is tisztában van, ezért nem is aggódik miatta egy percig sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Nézi a lányt. Nem soká, csupán néhány pillanatig, ahogy elgondolkozva ül a székben, ölében készülő új dalainak vázlataival. Hősnőnk merengve függeszti tekintetét a vízen táncoló őszi napsugár csillámaira. Döntsön bárhogy is a fiatal művész-vérfarkas, hogy ad-e interjút neki, vagy sem, ő tiszteli mindazért aki és amit tesz. Fiatal kora ellenére a sors nem kímélte őt sem, s Odett ennek ellenére mégis önzetlenül tud adni és nem is másból mint önmagából. Lányának ígért dala erre a bizonyíték. Az ilyen erős embereket Elektra mindig is nagyra tartotta. A kór biztosan porig sújtotta, mégis fel tudott állni és tehetsége révén képes teremteni. Az élet csodája maga a teremtés. Hősnőnk hiszi, hogy nem csupán az anyaság egy nő egyetlen kiteljesedéshez vezető útja, melyben a benne rejlő teremtő erőt megélheti. Bár szerencsésnek mondhatja magát mert számára kétszer is megadatott az érzés, hogy szíve alatt egy új élet növekszik, ám az egyiket korán elragadta a halál és másik élete is egy sóhajon múlt. Épp ezért véli úgy, hogy nem csak ez az egy mód van és ez is csak a végzet jóakarata által lett megannyi fájdalom árán végül osztályrésze, s ha nem lehetett volna gyermeke is élnie kellett volna tovább. Mindenkinek megvan a maga keresztje, aminek súlyát csak egyedül ő bírja vállára venni. Valójában nem számít, hogy vérfarkas kór, vagy a családja elvesztése legyen az, amivel szembe kell néznie. Mert a lényeg az, hogy miként él tovább mindezek után. Úgy gondolja, hogy Odettnek saját zenéje a fogódzó és a mentsvár, ám nem csak saját maga, de minden rajongója számára az és ez az, amiben ő egész és teljes lehet. Legszívesebben ezt el is mondaná neki, és azt, hogy örül, hogy hivatásának hála egy olyan emberrel találkozott, aki ilyen bátor, ám nem teszi. A lány lehet rossz néven venné és ő is csak lelke legmélyén képes ilyen mély érzésekre. Inkább csak rámosolyog észrevétlenül, hogy azután ismét a víztükröt fürkéssze mindaddig míg az ifjú művész meg nem szólal ismét. - A legbefolyásosabb - hagyja ezzel helyben a lány megállapítását. Az emberek tömegként képesek csodákra és rombolásra, s minderre egyszerre és a másodperc töredéke alatt. Rajtuk áll vagy bukik ki a kedves, ki a népszerű vagy épp kire köpköd mindenki. Ilyen hatalom birtokosának a felelőssége is hatalmas, ám erről feledkeznek meg a legkönnyebben. Vezeti végig gondolatát Elektra majd szóba kerül Elizabet ügye, amiről Odett mint rokon szerzett tudomást és így bennfentes információival gyújt némi reményzsarátnokot. - Nem hittem, hogy meg akarnál sérteni, hiszen ha akartad volna már rég meg is teszed. Nem olyannak ismertelek meg, mint aki ezen vacillálna - szögezi le fejét rázva hősnőnk, mondhatni szomorúan - Valóban megtehetném, de nem fogom. Akkor ott a kávézóban megígértem Elizabetnek, hogy az én nevem alatt, arról ami elhangzott köztünk soha nem fog látni nyomtatásban semmit és én állom a szavam. Mindig - mondja és valóban nem áll szándékában ígéretét megszegni. Nem őt bántották meg, ő volt az aki most a vétket elkövette. Nincs oka rá tehát, hogy bosszút álljon, főleg nem  ilyen alávaló módon. Családja elvesztésének kálváriáját követően megfogadta, hogy szavainak erejét attól fogva mindig a nagyobb jó ügyének támogatására használja. Nem tudna tükörbe nézni ha szavának nem állna. - Minden elismerésem a horgolási tudományodhoz - mosolyodik el most először valóban vidáman - A konyhában otthon vagyok, de az ilyen kézimunkák...Ajjaj...Inkább meg sem próbálom, mert szerintem az maga lenne az armageddon - neveti el magát, mert eszébe jut első és egyetlen próbálkozása a kötéssel. Az hagyján, hogy nem tudta kivitelezni, de még majdnem meg is fojtotta magát a pamuttal és a fél szeme is veszélyben forgott. Hogy hogyan csinálta? Azt maga sem tudja, ne is kérdezze senki. Nos azóta inkább az anyjára hagyja az ilyesmit, aki csodás pulóvereket köt és varrni is remekül tud ősöreg gépén, Fricin. Feléjük pillant és látja, hogy elkezdtek falatozni. - Nem zavarja, de jobb mégis ha megyek. Esznek és abból nem szeretek kimaradni - mondja hasát megdörzsölve. Szeret enni és a családjával ezt tenni a legjobb dolgok egyike. Ráadásul hagyni szeretné alkotni Odettet, hiszen abban zavarta meg azzal, hogy ráköszönt. Teremtsen csak és leljen önmagára dalaiban. Így egy kedves elköszönés és ismételt vendégségbe hívás után Elektra visszasétál szeretteihez, akikkel a finom falatok elfogyasztását és némi játékot követően elindulnak haza, hogy otthon pihenhessenek tovább.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Figyelmesen hallgatja barátját és ezalatt óhatatlan elemzi is magában arcvonásainak és hangjának változását miközben beszél. Megköszörülte a torkát, ami valaminek az eltüntetését jelentheti. Sajnálja, hogy felemlegette a múltat. De anélkül nincs sem jelen, sem jövő. Azért tette, hogy az emberek megtudják, bárki képes bátor tettekre. Átható tekintete elidőzik a sötét szempáron és egybe forr vele. Nehéz eleresztenie, mert melegséget áraszt felé, mégis tovasiklik pillantása. Az állon nyugszik, amit Marcell megdörzsöl, hogy gondolatait összeszedje. Hősnőnk először fel sem fogja amit hall. Elmerült az apró részletekben. Azonban a szívének oly kedves név visszarántja gondolataiból. Szemöldökét összevonva rázza meg fejét alig észrevehetően és nem tudja, hogy mit is gondoljon. Touché barátom, ez szép húzás volt...Fut át agyán. A vele szemben ülő ismeri. Tudja, hogy ki az akiért kamaszkora óta rajong, de hogy épp az ő bőrébe bújna? Miért? Hiszen hős ő már így is és nem csak az ő szemében. Értetlenség ül meg lélektükre mélyén és még a szava is elakad, pedig már kérdeznie illene. Félrebillenti fejét, majd egy hosszabb pislogás után végül végre megszólal - Annak tükrében ami eddig elhangzott én úgy hiszem már most is az vagy, ám az analógiánál maradva Clark csak akkor vált igazi hőssé, amikor megtalálta Loist, a hozzá méltó társat. Úgy tudom rólad ez még nem mondható el, nem igaz? - jegyzi meg csípősen, de nem folytatja ezt a témát. Más jellegű kérdést fog feltenni. Azt, ami a legutóbbi hasonló alkalommal olyan történések kiindulópontjává vált, amikre emlékezve mellkasa még most is kissé összeszorul. De jelenleg nincs helye az efféle keserédes érzéseknek. Megrázza magát belül és ajkára a tőle jól megszokott szemtelen mosoly ül ki ismét - Viszont ha már így szóba kerültem, játszunk egy kicsit! Ha most helyet és szerepet cserélhetnénk egyetlen kérdés erejéig, mit kérdeznél tőlem? - veti fel állát büszkén, hogy sikerült kivágnia magát megint. Nem mintha azt hinné Marcellről, hogy bosszúból tárta egész Bogolyfalva elé, hogy rajong egy kitalált mugli hősért. Nem feltételez róla effélét. Ám mégis mit gondoljon? Ami belé nyilall az baromság. El is hessegeti gyorsan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Sikerült zavarba hoznia, ahogy szokta. Valahogy mindig oda lyukadnak ki mostanában, amióta újra találkoztak, hogy kölcsönösen olyan helyzetekbe sodorják egymást puszta szavaikkal, melyektől, ha nem volna hősnőnknek remek pókerarca, úgy pirulna el rendre, mint kedvenc virága. Most ő kezdte. Vagyis nem is ő, de ki számolja, nem igaz? Minden esetre a felemlegetett piaci egymásba botlás és a társ szó használata ismét kizökkenti Elektrát pár pillanatra. De legalább a kérdés, amit feltesz neki Marcell olyan, mely nyomban vissza tudja rántani füstölgő gondolataiból a jelen valóságába. - Hogy visszamehessek az időben - vágja rá határozottan és megkérdőjelezhetetlen erővel. Igen. Bármit megadna, hogy visszatérve a múltba valahogy megmentse férjét és kisfiát. Ez is olyan dolog, amivel Marcell tisztában kell legyen. Biztonsági játékot játszott. Meglehet fordított esetben ő is ugyanezt tette volna. Felpillant ezután a férfi mögött lévő faliórára - Ha már az időnél tartunk - fonja szavait a következő és egyben utolsó kérdések felé - Mivel lassan műsoridőnk végéhez érünk, engedj meg nekem még néhány gyors kérdést így az ünnepi időszak közeledtével - tart pár pillanatnyi szünetet és gyorsan összeölti gondolatait - Te hogyan készülsz a karácsonyra és kivel, kikkel szoktad tölteni? Van olyan, akár gyermekkori emléked amely ehhez az ünnephez vagy magához a téli, adventi időszakhoz kötődik? Mi volna számodra a legszebb, legbecsesebb karácsonyi ajándék, természetesen csakis vörös-arany szalaggal átkötve? Végül pedig: Mivel a karácsony a csodák időszaka és ilyenkor úgy tartják, teljesülnek a legtitkosabb kívánságok is, mit kívánnál? - sorolja tisztán és elválasztva a mondatokat. Nem siet, mégis ezeket egyben tartotta megint célszerűnek feltenni. Ezután már csak az elköszönés marad hátra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Hősnőnk nem ért egyet a fiatalemberrel. A maga részéről hisz abban, hogy mindenkinek meg kell adni az esélyt a változásra és mindenkit megéri megpróbálni megmenteni. Mondhatni hőskomplexusa van, ám ennek ellenére tiszteletben tartja Belián vélekedését. Ezért nem kezd vitázni, hiszen most a fiú szavai számítanak. - Talán úgy lehetne, mint ahogyan az AIDS betegeket vagy az alkoholistákat kezelik. Anonim gyűlésekkel, ingyen ispotályi rendelésekkel és a bájitalok könnyebben hozzáférhetővé tételével valóban javíthatnának a helyzeten - állapítja meg egy kicsit elgondolkozva, inkább magához beszélve, így ezeket a szavakat le sem jegyzeteli. Filmes utalása célt ér, hiszen a fiatalember meglepetten konstatálja, hogy Elektra ismeri a Csillagok háborúját. Az újságírónő egy pillanatra kilép hivatalos mivoltából és elmosolyodik. - A magam részéről inkább a Star Trek: Voyager híve vagyok, de láttam, azt hiszem legalább kétszer a Star Wars összes részét a tavaly kijött Skywalker korával bezárólag - mondja olyan egyszerűen, mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga és megvonja vállát. Kevesen tudják róla, hogy nagy mugli zene, sorozat és mozikedvelő. Azt pedig még kevesebben, hogy rajong Clark Kentért, vagyis Superman, a szintén mugli képregényhős emberi alteregójáért. Egy aki ismeri titkát azt ígérte meg is tartja. Ezután a Sándorral és a minisztériummal kapcsolatos kérdéseire kap szép sorjában választ. - Még ha, mi? - akad meg az írásban hősnőnk és kíváncsian felnéz a papírról a fiú arcára. Valamit el akar mondani, mégis titkolni igyekszik. Látszik a szemében és az arcán. Apró jelei vannak, de Elektra ezeket jól ismeri. Nem akarja faggatni, nem is fogja tovább nyüstölni, ha azt mondja nem akar róla beszélni. Mivel azonban belekezdett, de elharapta a mondatot egy próbát tesz. Ugyanis amit kimond az ember azt jó eséllyel nem akarja magában tartani. Ezt tanítják meg az elsők között a beszédelemzőknek. A vokálisan manifesztálódó gondolat mindig szándékot feltételez. Sokan ezt freudi elszólásnak becézik, és valóban magához a személyhez igen sok köze van a fogalomnak amit megneveznek általa. Minden esetre hősnőnk kíváncsian várja mit is kottyantott el majdnem Belián. Ezt követően a legnehezebb kérdésre beszélgetésük során Elektra olyan választ kap, amilyet feltételezett és szíve mélyén talán remélt. A fiatalember az önelfogadás útján jár és valódi belső erőről tesz szavain keresztül tanúbizonyságot, amiért hőnőnk felnéz rá és tiszteli. - Azt hiszem, már csak annyit szeretnék megtudni, hogy mit üzennél azoknak akik esetleg most tartanak még az elején ennek a folyamatnak? Mivel biztatnád őket vagy mire hívnád fel a figyelmüket? - teszi fel az utolsónak szánt kérdést. Ez is legalább olyan fontos mint az eddigiek voltak, ha nem fontosabb egy hajszállal. Elegendő anyagot gyűjtött, hogy akarata szerint az igazságot mesélje el a vérfarkas kórról egy vérfarkas szemén át nézve az állapotot. Viszont szívesen maradna kapcsolatban a fiúval több okból kifolyólag. Az egyik az, hogy saját módján vigyázhasson rá és Sándor mellett legyen még valaki, akire támaszkodhat, ha szükségét érzi. A másik pedig, inkább civil dolog, de aki ismeri a Star Warst és hasonlókat az rossz ember nem lehet, így legalább végre ő is tudna úgy beszélni valakivel a filmekről, hogy nem úgy néznek rá, mint Dana Scully Fox Mulderre, amikor az az Ufókkal kapcsolatos teóriáit sorolja. Ilyen ízléssel a varázsvilágban élni igazából kihívás. Egy szó, mint száz, néha ráférne egy műkedvelő beszélgetőtárs.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Gyomra összerándul a háta mögül érkező hangra. Erős izgalom bizsereg végig gerince mentén, ami a félelemmel határos. Tenyere is izzad, mint egy nagyra nőtt kamasznak. Hiszen most az is a külleme és gondolatai alapján. Zavart vigyorra húzza száját a sötét derengésben, ahogy meglát egy kapucnis alakot. - Köszi haver, nekem is bejövős - mondja még talán a mutálás nyomait magán viselő, de már férfiasodó tenorján és úgy vakarja meg a fejét, hogy a vörös sapka kicsit megemelkedjen, majd visszahúzódjon fejére a mozdulattól. Hiába egyértelmű az áthallás ő úgy tesz, mintha nem esett volna le neki a tantusz. Alakja bambának fest és épp ezért választotta pont őt, mert olyan akár egy két dimenziós egyszerű lélek. Lenszőke fürtjei a fülét fedik, háta laza tartása ellenére minden izma feszül, de ez még mindig tűnhet az első alkalom okozta stressznek. Először vesz drogot életében, mert ki akarja próbálni. Azt mesélték neki, hogy "oltári buli" meg, hogy olyan "mintha elszállna minden gondja". Ez speciel most még a valóságban is kecsegtető számára. Gondolataiban továbbra is csak annyi visszhangzik, hogy be van gyulladva, de akarja is a cuccot, mert a kis szőke már nem elégedett vele és ő ezzel akarja színesíteni a szexet. - Mi a menet? - kérdezi miközben zsebéből lassan előhúzza a kezét és benne a pénzcsipeszt, majd egyik lábáról másikra helyezi át súlyát. Így érezheti magát egy apáca a ribancok között. Nem tudja mit kell tenni, lilája sincs, hogy megy a dolog de, hogy szopás az egész az fix. A haverok ezt nem mondták. Ciki a szitu, legalábbis a srác így érezné magát és ez azért kicsit frusztrálja. Vagányabb csávó ő ennél és nagyobb volt a mellénye, amikor elindult. De hősnőnk nem akar túl magabiztosnak látszani, mert az azonnal feltűnne viszont egy halom szánalom sem lesz, mert az is legalább ugyanannyira szemet szúrhat. A helyzet jellegéhez illő legtermészetesebb és felvett alakjához passzoló reakciókra törekszik. Segítségére van tudása, felelősségérzete, hogy erre koncentrálni is tudjon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Összerezzen a veszélyes tónusú szavakra és ijedt, de arcszerkezetéből adódóan bamba képpel mered a kapucnisra, akiből az ég egy adta világon semmit sem lát, de a hangját azt jól hallja. Lehet nem ez az ember az, akire várt és pechére belefutott egy kóbor, részeg srácba, aki most azt hiszi, hogy ajánlatot akar neki tenni. A szentségit, hát nem akar ő balhét! Dehogy akar! Alkalmi pippantást meg pláne nem. Csak egy zacskó port szeretne és aztán meg elhúzni innen. A haverok nem mondták, hogy ez ilyen para téma. Meg kellene nyugtatnia valahogy az idegent, legyen bárki, gondolja mielőtt húsos száját ki merné nyitni. - Merlinre, haver...nyugi - emeli fel védekezőn lapát kezeit és hangja kissé megremeg a benne vibráló aggodalomtól. Az lenne csak a szép ha leátkoznák itt a puszta közepén. Na az csúcs lenne. Talán addig csak nem fajulna mondjuk a dolog, de ott az esélye és az éppen elég. - Nem nézlek én semminek, oké? - emeli meg a kezét, hogy a másik a derengésben is láthassa, mert egyébként neki sem látszanak a vonásai tisztán, hiszen az éj sötétségébe sok dolog belevész. Azzal visszateszi a zsebébe a pénztárcát. Pálcáját érzi ujjai hegyével, ez kicsit megnyugtatja, de ha most ő is előrántja, na akkor annak csúnya vége lehet. Ezért akarja elkerülni, hogy neki ártsanak, és ő maga sem akar még véletlenül sem ártani, ha nem muszáj. Három jó oka minimum van rá, hogy miért. Nem kell a balhé. Tényleg nem. Mert ha kitör, akkor az akár még a forrást is elijesztheti. Na az is szép lenne. Több szinten bukovári tud lenni a sztori, ha nem kapja össze magát agyban. - Látod, el is tettem... - mondja még mindig próbálva nyugtatni a vele szemben állót, miközben egy lépést hátrál. Ha csak egy részeg, talán ez elég lesz neki, hogy lehiggadjon. Ő pontos volt, tényleg, a fenébe, hát lehet, hogy csak megszopatták? Nem jön senki, ő meg tartozott az Ördögnek ezzel a kurva úttal? Méltatlankodik magában a fiú legvalószínűbb szavajárásával. Kockáztatott és most kezd kissé elbizonytalanodni, hogy megér-e ennyit ez a por. Kell ez neki ilyen áron? Kell. Ha már eljött megpróbálja megszerezni. Nem mehet oda a szőkéhez és a haverokhoz, hogy ekkora seggfej volt, hogy nem tudott hozzájutni. Mekkora égés lenne. Használja ezt a félkamaszos analógiát a valódi helyzet leképezésére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Újabb riport. Egy újabb érdekes ember a mikrofon végén. Ez a mai program hősnőnk számára. A férfival bagolyban egyeztették le az időpontot. Amikor a férfi belép a rádió épületének ajtaján Elektra már várja. - Szép jó napot! Köszönöm, hogy eljött! - köszönti és kézfogásra nyújtja a kezét, majd ha azt a másik elfogadja akkor röviden megrázza és ezután folytatja - Mint azt már a levélben is írtam, rögzíteni fogom a beszélgetésünket és egy későbbi időpontban fog adásba kerülni - mondja és jelzi, hogy elindulhatnak a stúdióba, ha a férfi készen áll. Előre elkészített mindent. Két pohár vizet, némi harapnivalót és beállította a felvevő berendezést is, hogy csak két gombnyomás kelljen a beindításához.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Kezet ráznak az elegáns öltözetet viselő férfival. Hősnőnkön világoskék farmer és barna pulóver van, mint jól megszokott viselete. Haja részben felfogva egy csattal a feje tetején, a maradék leomlik egészen háta közepéig. Nyakában vékony sálat visel így a tél beköszöntével, hogy óvja torkát, egyik munkaeszközét. Az épületben kellemes a hőmérséklet és már-már családias a légkör. - Legyen önmaga és ne aggódjon, csak beszélgetünk egy kicsit - válaszol mosolyogva miközben belépnek a stúdióba. - Foglaljon helyet ott - mutatja meg a keverőpult egyik oldalán álló széket, majd ő maga leül a túloldalon és egy-egy pohár vizet bűvöl maguknak. Miután mindketten elfoglalták helyeiket benyom két gombot majd a férfire emeli átható tekintetét és elmosolyodik. - Ez itt az Elektra felel, ahol mai vendégem Seth Gareth Selwyn, városunk könyvesboltjának tulajdonosa és temetőnk gondnoka - szólal meg bársonyos, mély hangon - Köszönöm, hogy eljött - folytatja a felkonfot, majd a vele szemben ülőre néz és jelzi, hogy ő következik a beköszönésben. Nem kell aggódnia, úgyis meg fogja vágni majd a felvételt, ha bármi baki csúszna be közben bármelyikük részéről.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Még az interjú előtt utánanézett egy kicsit a férfinak. Sok dolgot olvasott róla itt-ott, de valamiért az az érzése, hogy nem épp azokkal kellene foglalkozni, főleg mivel ezt a műsort abban az időszakban fogják leadni, amíg ő karácsonyi szabadságát tölti. Ezért a beköszönés után már fogalmazza is az első dolgot, ami illeszkedik tervei közé a műsor szerkezetét illetően. - Azt hiszem talán hallgatóim is egyet értenek velem abban, hogy első látásra a könyvárusítás és a sírgondozás közt nehezen található összefüggés. Adódik tehát a kérdés, miként jött ez az érdekes kombináció? - kérdezi és kíváncsi, sötét szemeit a felelőre emeli. Hősnőnk azt szeretné, hogy a város lakói megismerjék azokat, akik láthatatlan mozgatórugói a közösségnek. Ilyen a vele szemben ülő férfi is, aki azzal, hogy gondját viseli a temetőnek, sok lakó válláról veszi le nap mint nap a terhet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

A felvetésre, mi szerint meghallgatná teóriáját elmosolyodik. Ám legyen, gondolja magában és miután végighallgatta a választ megszólal. - Azt hiszem a csend lehet a közös nevező. Az a mérhetetlen és éteri csend ami a sírkerteket jellemzi és ami azokat, akik könyvükbe merülnek - mondja annak tudatában, hogy a válasz és így az igazi indok ennél sokkal egyszerűbb és logikusabb. Alkalom és annak kihasználása a jó cél érdekében. - Hisz ezek szerint az ilyen véletlenekben vagy csupán a lehetőségekben, amiket megragadhat? - kérdezi majd belekortyol vizébe, hogy oltsa szomját - Így az ünnepi időszak közeledtével bizonyára sok teendője akad a sírkertben. Városunk lakói hogyan tudnák kivenni részüket ebből? - érdeklődik azzal a nem titkolt szándékkal, hogy buzdítsa önkéntességre a lakosságot. A maga részéről Halottak napján saját szeretteinek nyughelyét meglátogatta a fővárosban és rendet is tett a falevelek lepte hantokon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Meghökken és kicsit össze is vonja egy vonal szemöldökét értetlenségében. Szó szerint köpni nyelni sem tud, de fülel és felfogja a hallottakat, csak hirtelen furcsállja. Most mi van? Ennyire részeg a srác? Fut át rajta a kérdés, ahogy a sötétbe vesző idegen szavai elhangzanak. Nem tud azonnal megszólalni, ez illik is bamba képéhez. Amúgy sem beszélne rögvest havercsótányként a másikkal, mert nem is tudná mit mondjon. - Oké - nyögi ki végül nagy nehezen. Csak beetetés volt az előbbi brutálkodás és ijesztő kirohanás. Jön rá pár másodperccel lassabban, mint illene, bár ezt tudjuk be a félelmének, ami azóta óvatosságra készteti, hogy először meghallotta a fenyegetést a levélben. A sötét alak sapkájára tett megjegyzése biggyesztette fel az i-re a pontot. Ideges "lányos" zavarában emberünknek nem esett le a dolog. Ennyi történt. Ez a legtökéletesebb magyarázat, ami jórészt igaz is, ha onnan nézzük a dolgot, hogy tényleg beparázott ettől az egész helyzettől, de istenesen. Hát erre számított? Nem. Ez váratlan volt neki és hát ez meg is látszik rajta. Most sem nyugszik meg attól, hogy úgy fest zöld utat kapott és porhoz juthat. Koránt sem. Sőt. Még erősebb ösztön munkál benne a helyzet balhémentes lebonyolítására. Gondolataiban is csak az játszik körmérkőzést, hogy nyugodjon meg és ne majrézzon már annyira, azzal, hogy ha követi az utasításokat nem lesz se baj, se balhé. Ezért hát elhatározását tartva továbbra is engedelmesen viselkedik és az a két dimenziós srác marad, aki mindeddig volt. Na jól van, akkor tegyünk úgy, ahogyan mondja és minden okés lesz. Koncentrál erre az egy gondolatra. - Jó jó, persze - mondja tenorján csendben, ezzel jelezve levágta a szitut és megint csak bólogat. Mindent úgy fog tenni, ahogyan a forrás mondja. Hosszú lábait pakolja egymás elé és beslattyog a csónakház épülete mögé. - Tessék - suttogja és olyan óvatosan, siklik át a pénz megremegő kezéből az idegenébe, ahogyan csak lehetséges. Nincs neki ebben gyakorlata. Lehet most fogják lecsapni vagy öten és veszik el a delláját. Ez is átfut az agyán. Aztán mihez kezd? Merlinre! Legközelebb inkább lehúz egy üveg piát kefélés előtt. De most már itt van és átadta a lóvét, szóval bármi lesz is, így járt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Különleges alkalmak egyike, hogy ma egy interjút nem a rádióban rögzít. Legutoljára ugyanezt a város első emberével tette annak sűrű időbeosztása okán. Ma egy tanárral találkozik, aki szintén azt kérte, ne kelljen bemennie a rádióba. Hősnőnk rugalmasan kezeli az efféle kívánságokat. Semmi gond, neki itt is tökéletesen megfelel. A lényeg az, hogy elkészüljön a felvétel, amit aztán megvágva adásba tud tenni. Hallott már a helyről, de mivel ő ugyebár a kávé szerelmese, így nem igazán volt indíttatása eddig eljönni a teaházba. Most azonban itt van. Pár perccel korábban érkezik a megbeszélt időpontnál. Kék farmert, combközépig érő, sötétvörös szövetkabátot, alatta krémszínű, kötött pulóvert, kényelmes magassarkú csizmát és persze egy puha és meleg sálat visel. Ez a mai szettje, amihez haját könnyed lófarokba kötötte. Az épület előtt vár pár pillanatig, majd belép és keres magának és vendégének egy asztalt, mivel abban egyeztek meg, hogy a hideg időjárásra való tekintettel nem kinn fognak találkozni. Elkezdi lehámozni magáról a kabátot, hogy felakassza, amikor a pincérnő hozza az itallapokat és leteszi őket. Elektra megköszöni, majd leül és előszedi felrúnázott diktafonját és ellenőrzi használatra készségét. Mindent rendben talál, ezért maga mellé rakja és elkezdi böngészni a kínálatot. Elismerően hümmög egyet, hiszen ha százféle tea nincs a több oldalnyi füzetecske lapjain, akkor egy sem. Egyelőre még csak szemezget, de már vannak potenciális jelöltjei. A végleges választással azonban bevárja beszélgetőpartnerét, hiszen így illik és egyébként sem olyan szomjas, hogy ne bírná még egy ideig. Tehát míg interjúalanya megérkezik vissza is teszi az itallapot és jobbjára fektetett bal kézzel türelmesen vár Noah Jorgensenre. Sok tanárral akadt össze mostanság. Ez persze nem csoda, ha az egyikükkel nyomoz, a másikuk a volt barátja, míg a harmadikba szerelmes. Minden esetre lassan már ott tart, hogy strigulát húzhatna, mondván: Ez is megvolt, és ez is. Elmosolyodik az ötletre, ám valahol agyának egy hátsó kis szegletében mégiscsak érdemesnek találja fontolóra venni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Hősnőnk halványan elmosolyodik a hallottakra, majd maga elé húzza a mikrofonját. Kicsit elrévedt így hangja lágyabb és bársonyosabb a megszokottnál, ahogy megszólal - Akkor erre egy év múlva visszatérünk - bólint és jelzi, hogy barátja remek volt - Kedves hallgatóim, ez volt az Elektra felel és benne Hegedüsh Marcellt hallhatták. Köszönöm, hogy egész évben velem tartottak és kívánok önöknek a Bogoly Fm csapatának nevében Békés Karácsonyt és Boldog Új Évet! Találkoznunk jövőre ugyanitt - zárja le mondandóját Elektra, majd benyomva néhány gombot kikapcsolja mikrofonjaikat. Ennyi volt mára. Végeztek. Hősnőnk nagyot sóhajtva ropogtatja ki elgémberedett nyakát, hogy azután könnyed mosolygós hangon szólaljon meg – Ez egész jó lett – biccent és ajakgörbéje kiszélesedik, s ezzel egy időben szemében huncut fény csillan – Karácsony előtt pár nappal megy majd adásba. Te leszel az ajándék a fa alatt – tart pillanatnyi hatásszünetet, hogy a férfinak leessen a tantusz – Tíz pont az Eridonnak Hegedüsh! - utánozza egy régi közös tanáruk hanglejtését - Bizony, ez most nem élesben ment - neveti el magát jóízűen - Csak rögzítettem későbbre – kacagása bársonyos, arca büszkeséget sugároz, hiszen simán csőbe tudta húzni régi cimboráját, és ő észre sem vette, hogy turpisság volt a dologban – Míg megkeresed az állad idehozom a kabátjainkat. Ott láttam valahol lenn– mondja Marcell agyát húzva, fejével a padló felé bökve. Ezután gondosan, két példányban lementi a kész felvételt, majd lekapcsolja a keverőpultot. Könnyed léptekkel a fogashoz sétál. Magára kanyarítja kabátját, majd odadobja Marcellnek a sajátját, továbbra is szemtelenül mosolyogva. Végül közösen hagyják el az épületet és indulnak rövid búcsúzás után ki-ki a maga otthonába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Mamlasz mód pillant le kettejük közé, ahogy a csuklyás idegen úgy csinál, mintha kezet akarna fogni vele. Aztán megérzi a kis fiolát a tenyerében, amire rá is zárja ujjait, nehogy basszus leejtse itt a nagy haverkodásban. Húsos ajkára a felismerés halvány mosolya húzódik közben. Meglesz az a vad éjszaka és nem fog lebőgni se a szőke, se a haverok előtt. Mégse akkora balfasz mint hitte. Ezekkel a gondolatokkal csúsztatja közben zsebébe az üvegcsét - Ja..ja hát persze - feleli és bólogat is hozzá párat, hogy vágja ő a témát, mint séf a répát és naná, hogy nem itt akarja szétcsapni magát, hát nem idióta ő, csak újonc a terepen. Hülye lenne itt meginni, hát haza se jutna baszki. A haverok mesélték, hogy amilyen gyengusnak tűnik, azért olyan ütős is tud lenni a cucc, ha nem okosba tolja az ember az adagolását. Márpedig a látszat ellenére nem ennyire sík ő azért. A szőke sem véletlen rajta lovagol és nem a Barnin, pedig az egy izomcsóka. Mindegy megvan amiért jött. Kicsit tétovázik, hogy akkor most mit is kéne mondani vagy tenni, aztán jön hála az égnek a felsőbb utasítás. - Oké, köszi - bólogat megint, hogy megértette a feladatát meg azt is, hogy mi a dolga, ha még szeretne a portékából. Nem igazán tudja el kellene-e köszönnie, minden esetre azért őt nem tahó parasztnak nevelték szóval csak elbúcsúzik - No akkor én lépek is, csőváz haver! - mondja halkan, külleméhez és a helyzethez illő félszegséggel biccentve, mert hát csak nem olyan nagy spanok az idegennel, majd lapát tenyerét is kicsit megemelve veszi az irányt az út felé, mely előtte áll. Hosszú lábait normál, laza tempóban pakolja egymás elé, hiszen nem siet. Nem kell futnia senki és semmi elől, de persze nem is kóricál össze-vissza. Egyenesen elhagyja a csónakház környékét és aztán elhoppanál a Művészetiig. Mivel eleve onnan is érkezett a találkozóra és bár elég tejfölös bajszú képe van, akit választott bizony betöltötte azt a kort, amikor már szabadon megteheti, hogy mágikus módon helyet változtasson. Kapcsolatai révén itt tölti az éjszakát egy jelen pillanatban lakatlan, de berendezett szobában a művésznegyedben, ahol a zárt ajtók mögött is tartja még magát suhancos gondolataihoz. Kora hajnalban elfogyasztja a maradék százfűlé főzet pár kortyát, amit itt rejtett el egy adag váltásruha mellett, majd ebben a második alakjában távozik. Ezzel a új és egészen más küllemével tér vissza Bogolyfalvára, hogy ott az Espressoban megigyon egy teát várva a szer múlásának jeleit. Alibi gyanánt használja ezt a fiút, hogy a másikról azt hihessék el sem hagyta a Művészeti környékét. Ezután kisétál a kávézóból az a mögött lévő elhagyatott sikátorhoz és néhány perc múltán, pár ruhabűvölő ige elmondását követően, immár saját küllemében tér vissza, hogy megigyon egy nagyon korai kávét, ahogy néha szokott, s álljon minden gyanú felett. A fekete arany elfogyasztása után indul csak haza otthonába, ahol a kincset érő kis fiolát a most még romos, de csak neki engedelmeskedő zárral ellátott, toronyszobájának mélyén álló, egyik antik bútorának fiókjába teszi. Ellesz az ott most egy darabig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Néha a csend a legjobb módja annak, hogy egyértelművé váljanak a dolgok. Hősnőnk napjai így teltek. Békés egyhangúságban. Végre. Különös álma után úgy érezte megkönnyebbült, bár arra talán sohasem kap választ, hogy valóban megtörtént-e, vagy csupán a fejében zajlott le az az ominózus beszélgetés. Talán jobb is így. Minden esetre a felette rendre elhaladt napok arra késztették, hogy folytassa életét ugyanúgy, mint ahogyan eddig tette. Ma azonban volt néhány elintézendő dolga, melyeket nem akart tovább odázni. Elvégezte őket, ahogyan tervezte, majd elindult hazafelé. Tűnődve, békésen szemlélődve gyűrte csizmája alá a métereket és azon gondolkozott, hogy talán most neki kellene őszintének lennie, ha már Marcellt arra kérte bízzon meg benne. Így volna igazságos. Igazság. Egy szó és megannyi értelmezési mód. Neki most a sajátját kellene megtalálnia a férfival kapcsolatban. Nem csinálhatja ezt sem vele - aki bevallotta sajátját - sem magával tovább. Az érzelmi kötélhúzás sosem vezetett még jóra. Már épp fordult volna lefelé a Fő utczáról, amikor tekintete megakadt elmélkedése főszereplőjén, aki épp egy kirakatot nézegetett. Nem kellett sok idő hozzá, hogy hősnőnk rájöjjön az efféle szerencsés véletleneket vétek volna nem kihasználni, ezért átfutott az út túloldalára és óvatosan a háta mögé osont, majd nagyon lassan közel hajolt hozzá, hogy ajkát kacér félmosolyra húzva, hangját enyhén elmélyítve kezdjen beszélni - Miért van egy ilyen jóképű férfi, ezen a hűvös estén egyedül? - kérdezi, miközben balját a nevezett vállára csúsztatja, hogy egy kicsit erősebben ráfoghasson, épp úgy, ahogyan a toronyszobában tette. Hirtelen ötlettől vezérelve cselekszik és szólal meg ismét. - Ne fordulj meg, csak hallgass és figyelj - inti immár saját hangján az előtte állót és csak reméli, hogy megérti a szavakat, amiket megpróbál értelmes mondattá fűzve kimondani - Nem vagyok jó ebben - remeg meg egy pillanatra, mert bátorságát elszállni érzi, de mélyet sóhajt, hogy megnyugodjon és folytatni tudja - Sosem voltam, de el kell mondanom, hogy mennyire fontos vagy nekem, hogy ezer szállal kötődöm hozzád...és vágyom rád, amióta csak a bálon befogtam a szád - ejti ki végre szép ívű ajkain a maga fura módján a szavakat, s vallja be általuk, hogy szereti elhunyt férje legjobb barátját. Megkönnyebbült lélegzet szakad fel tüdejéből és mintha kicsit akadálytalanabbul is kapna levegőt ezek után. Nem tudja mit hoz a holnap, azt sem, hogy a ma mit ígér, de legalább megtette, amitől annyira félt. Hangosan szavakba volt képes önteni, amit napok óta gondolatainak homlokterében tartott, s festette elméje vásznára újra meg újra, hogy a legszebb, vagy épp a legijesztőbb képet alkossa belőlük. Hiába biztatták szülei, hiába álmodta, hogy férje és fia is áldásukat adták arra amit érez, ha ő maga még nem állt készen. Most sem áll egészen, de szíve azt súgta, ha nem lép és lesz őszinte, úgy...Nos talán késő lett volna és Marcell elmegy ismét, mint a temetés után. Azt pedig azok után ami kettejük közt történt, nem tudná elviselni. Kétszer nem veszítheti el őt, az nem lehet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Ujjai alatt, szavai közben érezte, hogy mozdulna, hogy menne. Mégsem tette. Maradt. Hagyta hősnőnket beszélni és elmondani, amit akart. Látta őt talán a kirakat üvegében? Meglehet. Nem érdekes, mert kivárta míg befejezte, s csak ezután fordult meg, hogy immár egymással szemben álljanak. Sötét szemek pillantása kutatja Elektra tekintetét, mellyel fogva tartani igyekszik Marcellt. Néhány másodperc csupán mire a férfi kezei arcára siklanak, s ajkán megérzi száját, ahogy szavakat formál. Eldának szólítja, amitől nagyot dobban a szíve. Megtört a jég, de vajon a kérdésre mi a helyes válasz? Egy pillanatra lehunyja szemét, mélyet sóhajt, s mondani kezdi, amit az ösztönei súgnak - Téged - csúszik ki szép ívű száján először csak ez az egy szó, ám ez olyan kevésnek tűnik, hogy folytatja, s kicsit el is húzódik, hogy lássa miként reagál rá a szívének kedves férfi - Veled lenni és elhinni, hogy okkal történt minden - hangzik el immár egy épkézláb mondat, de még ezt sem ítéli elégnek így tovább beszél - Sajnálom, hogy kegyetlen voltam veled, hogy bántottalak...Megőrülök tőled és megőrülök érted... - kezd egyre szenvedélyesebb tónusú hangon beszélni és ebben a gyér fényben is lázasan izzani látszanak sötét, kifejező lélektükrei - Szeretlek és ezt tudom, hogy te is tudod, pont úgy, ahogy én is mindig tudtam, hogy te is szeretsz engem - szakad fel belőle a vallomás, aminek őszinteségétől és elemi erejétől még ő maga is megrendül. Hangja elakad, mellkasa hevesen emelkedik és süllyed, ahogy tüdejét próbálja levegővel megtölteni. Rászakadhat a mennybolt, belé csaphat az Ég összes haragja, már nem számít, mert az igazság mindig kiderül és nem lehet soká leplezni. Fogalma sincs, hogy helyesen tette-e, hogy ilyen bizarr körülmények közt hozta féltve őrzött titkát Marcell tudomására, akinek leheletén az imént még némi alkohol illatát is megérezte, de már késő visszakoznia. Minden okkal történik, s Elektra ebben épp olyan rendíthetetlenül hisz, akárcsak a hősök létezésében. A férfit is annak tartotta mindig, s hitt benne épp ezért kezdettől fogva. Ha nem épp már megint egy lélekszakasztó szituációban lennének, és bájos önmagaként tudna viselkedni, azt mondaná, hogy lett egy saját hőse, akinek karjában már felrepült a felhők fölé, s akivel ezt még számtalanszor szívesen megtenné. Kétségtelenül ezt szeretné. Ezt akarja. Hegedüsh Marcellt, az ő saját, neki rendeltetett, majdnem Clark Kentjét. Éjjel és nappal. Télen és nyáron. Meztelenül és motoros gúnyában. Őszinte vággyal kívánja, hűséges szívvel kötődik hozzá. Ragyogó ünnepeket szeretne vele és szürke hétköznapokat. Látni őt este fáradtan és reggel kócosan. Mellette ébredni, neki főzni, a kandalló mellett zenét hallgatva sört inni. Tudni, hogy Imola nála jó kezekben van és lesz is mindig. Ami pedig mindennél fontosabb: Nem akarja elveszíteni őt többé soha.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Már hogyne tudná. Mindig is tudta. De az ilyesmit nem tudatosítja magában senki, aki hűséges választott szerelméhez. Vak volt a férfi múltbeli összes jelére, pont úgy, mint Daredevil, aki ha az eső cseppjei hulltak mindent látott maga körül. Hozzá hasonlóan érzékelte hősnőnk is az összes apróságot, csak tudomást nem vett róluk sohasem. Helyesen cselekedett, hiszen szerette elhunyt férjét. Végül a soros mégis úgy fonta a szálakat, hogy itt kössenek ki az utcán, egy fakó, sárgás fényű lámpa alatt, csókban összeforrva. Ez így mind szép és jó, ám adódik a kérdés: Hogyan tovább? A levegő egyre hidegebb - éjszaka talán még fagyni is fog - a sötétség pedig percről percre mélyül körülöttük. Valamit tenniük kell, mert nem állhatnak itt egész éjjel. Már épp kezdené erre felhívni a férfi figyelmét hősnőnk, amikor a nevezett ezüst tálcán nyújtja kívánságával elé a megoldást. A kulcsa természetesen Elda kezében van, s bár Marcell áll elő vele, ő lesz az, aki elfordíthatja a zárban, már ha képletesen szeretnénk kifejezni, ami kettejük problémamegoldó készségének mibenlétét illeti. - Ha megígéred, hogy nem csapsz zajt, akkor hazamehetünk hozzám - húzódik kissé szemtelen, de boldog görbére Elektra szép ívű ajka, majd kisvártatva komoly arcot vág és két karjával a férfiéra fogva kicsit eltartja magától. Nem akar más lenni vele. Nem akar megváltozni attól, hogy szívét neki adta. Így alsó ajkába harapva szemöldökét kicsit felhúzva ad nyomatékot szavainak, ha azok nem lettek volna eléggé egyértelműek. - Tudod, semmi sóhajtozás, ágynyikorgás, meg hasonlók - néz rá szúrós, már-már feddő tekintettel, - mintha annyira bánta volna hőse legutóbbi, igen "hangos" sikert aratott ottlétét - hogy azután bársonyos hangon, mélyről jövő vidámsággal nevesse el magát. - Azt pedig vésd az eszedbe, hogy én még mindig ugyanaz a nő vagyok, aki nem esik menten hanyatt attól ha csak rámosolyogsz. Szóval ne bízd el magad - közli ironikusan évődve, hogy azután nyomban el is vegyen kijelentése éléből - Csak legyél mindig ott, hogy elkapj, ha mégis megteszem - mondja pimasz csókot adva Marcell szél által fagyosra cserzett, borostás arcára, és ha csak ő másként nem tesz, hát belé karol, s így indulnak el a Holdfény 33. felé ketten. Komótosak a lépteik, hiszen nem sietnek. Azt azonban hősnőnk jól tudja, hogy mire hazaérnek majd, már minden lélek az igazak álmát fogja aludni. Ezt persze nem árulja el a mellette bandukolónak. Meghagy némi rejtélyt, hiszen úgy érzi, minden cseppjére szüksége lesz ezután. Van annak előnye, ha egy barátba szeretsz bele, de a zsarátnokot illik táplálni, hogy tűzzé váljon és néha fellángoljon. Ismerik egymás jó néhány szokását, ám a lefekvési és alvási rítusok mindeddig kimaradtak közös történetük sorai közül, így van Elektrában némi izgalom emiatt. Mi van ha horkol? Adja az ég, hogy ne tegye, mert akkor esküszik, hogy - szeresse bármennyire - lerúgja az ágyról, minden komolyabb lelkifurdalás nélkül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Megígérte Imolának, hogy mire hazaérnek a papáékkal, pillecukor szelet fogja várni otthon. Ez az édesség attól különleges, hogy a rajta lévő habosított cukorlepkék, ha hozzájuk érnek, néhány percig, pár centire a sütemény felett elkezdenek repkedni, majd a rájuk vetett bűbáj elmúltával leereszkednek helyükre és újra ehetővé válnak. Hiába remek átváltoztatásban, ilyen kunsztokra nem képes. Így hát ahelyett, hogy elpocsékolná a karácsonyi süteményekhez szánt, jó előre beszerzett alapanyagokat, eljött a Czukorvarázsba, ahol mesterien készítik ezt a nyalánkságot is, sok más mellett. Ha már itt van, ad az érzésnek és megeszik egy szelet finomságot ő is, bár most boldogsághormon szintjét nem kell helyrebillentenie. A cukrával már más a helyzet. Azt sosem árt megtámogatnia, hogy bájos, élces önmaga tudjon maradni, minden körülmények között. Belépve megáll a sorban. Elég lassan haladnak, mert Erzsike, a Holdfény utca első számú idős hölgye épp válogat. Szerencsére hősnőnk nem siet így joviális mosollyal ajkán hallgatja az űnyölódést. Pont tenyerébe fojt egy feltörekvő kuncogást a hallott párbeszédre, amikor megkocogtatják a vállát. Jókedvűen fordul hátra - Nem zavarsz, mond csak - mosolyog az őt megszólító kamaszlányra kedvesen, majd miután a nevezett felteszi kérdését, továbbra is vidáman és segítőkészen válaszol - Ha látatlanban tudsz választani, akkor csak ülj le és kiviszik neked, amit a sütilapról kinéztél. Mondjuk, én mindig szeretem meg is nézni ezt a sok finomságot, egyik-másik olyan szép - beszél miközben a jóságos matróna végre fizet és pár pillanattal később, egy nagy doboz édes kísértéssel felpakolva, most már nagy sebbel-lobbal elhalad mellettük. - Viszlát Erzsike! - int oda neki hősnőnk, mire a hölgy szélesen rámosolyog - Minden jót Etelkám! - hangzik a kapkodó, de szívélyes elköszönés, majd az idős hölgy már ott sincs. Ekkor hősnőnk elneveti magát - Mindig eltéveszti - magyarázza a lánynak, hogy min derül ilyen jót, ha esetleg figyelt volna - A nevem igazából Elektra, de nincs szívem kijavítani - mondja, s közben mindjárt ő követezik. Az előtte álló, egymást el nem engedő ifjú párról azonban szinte lerí, hogy ez lehet maximum az ötödik randevújuk. Jó helyet választottak. Itt aztán biztosan találnak megfelelő afrodiziákumot, hisz köztudott, hogy már maga a csokoládé is annak számít. Na igen. Nehéz is a választás. Ellesznek vele ők is egy darabig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Erzsikén túltenni a válogatásban szinte lehetetlen küldetés. Így hősnőnk inkább csak jókat derül azon, ahogy kikészíti a pult mögött tehetetlenül tébláboló, amúgy nagyon türelmes alkalmazottat. Vannak napok, amikor nem kell sietnie és szerencsére ez pont ilyen. Ráadásul úgyis beszédbe elegyedett a mögötte várakozó fiatal lánnyal. - Ha eddig nem tört ki lázadás, akkor talán nem is fog szerintem - pillant a tini mögé Elektra, majd odabiccent néhány ismerős várakozóknak. Műsora és cikkei révén egyre többen tudják kicsoda. Jártában-keltében már rá is köszönnek néha az utcán, vagy a boltban. Hogy örül-e ennek? Természetesen igen. Elszáll-e tőle? Egyáltalán nem. Ugyanaz a nő ettől függetlenül, aki özvegy, aki a lányát egyedül nevelte mindeddig, aki egy ideje újra - őrülten - szerelmes az Eridon házvezető-helyettesébe, és aki ugyanannyira elkötelezett hivatásával kapcsolatban, mint családja és kedvese iránt. Erzsike végül választ, átkereszteli Elektrát, majd távozik derültséget hagyva maga után - Ezt jó tudni, köszönöm - mosolyog a lánykára hősnőnk, bár az ilyen bókszerűségekkel nem igazán tud mit kezdeni. Nem érzi magát különösen elbűvölőnek, vagy kivételesnek. Arcán görög felmenőinek néhány vonását viseli, melyektől arca és megjelenése inkább nevezhető, különlegesnek. Mondhatni fanyar szépség. Korához képest pár évvel pedig még idősebbnek is tűnik. Így az, hogy Etelkás csak sokára lesz inkább csak felvidítja, mint büszkeséggel töltené el belsőjét. - Örülök, hogy veled várhatok, Borcsa - viszonozza a rövid és jól neveltségről bizonyságot adó kézfogást, tartva a szemkontaktust és mosollyal toldva meg a mozdulatot. Ezalatt annyit haladtak, hogy már csak egy ifjú pár áll hősnőnk és a sütemények közt. A fiatalok azonban nem csak a pultban lévő édességekkel szemeznek. Egymás pillantásában is el-elvesznek, így nehezen haladnak a válogatással. - Ez egy jó kérdés...- mereng el egy pillanatra, míg gondolatban átfutja a lehetséges javaslatait - Nagyon szép a Boglyas tér és annak környéke. A Fő utcza is rejteget érdekes látnivalókat. Ha viszont a természetközelibb dolgok érdekelnek, akkor a város határában lévő tavat mondanám, mert az is nagyon hangulatos hely - sorolja a szerinte szóba jövő területeket. A maga részéről mindet nagyon szereti, különös tekintettel a piacra, ahol sok év múltán újra találkozott szerelmével. Viszont a játszótér már nem élvez ilyen előnyöket nála, pedig az sem épp valami leharcolt része a városnak. A csónakháztól meg inkább csak szimplán távol tartja magát, tekintettel az ott lezajlott eseményekre. - Jól sejtem, hogy nemrég érkeztél Bogolyfalvára? - kérdezi, így kezdeményezve a beszélgetés folytatását. Látszik a lánykán, hogy tétova, hogy keresi a helyét és nem csak szavai, de taglejtése és egész viselkedése ezt az érzetet kelti. Elektra pedig jó érzékkel ismeri fel ezeket a jeleket. Tanulta is miként értelmezze őket, ám ezt nem teszi folyamatosan. Viszont a rutinját nem tudja csak úgy levetni, mint egy kabátot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Figyelemmel hallgatja a lánykát, ahogy elmeséli a hősnőnk által említett helyekkel kapcsolatos információit és tapasztalatait. Szavaiból kikövetkezteti, hogy keresztszülei nem alkotnak egy párt és, hogy valószínűleg nem a közeli települések egyikéről érkezett. Ha így volna akkor jobban ismerné a várost. - Így igaz, a tér olyankor egyszerűen gyönyörű - emlékszik vissza az elmúlt évekre, amikor még ugyan szüleinél laktak, de mindig ellátogattak a szóban forgó helyszínre - Van egy klassz korcsolyapálya, minden csodás fényárban úszik és ragyog. Fűszeres forralt bor illata keveredik a frissen, parázs felett sült kürtőskalácséval - ajka elbűvölt mosolyra húzódik a maga elé idézett aromákra és képekre. Kedvenc időszaka a karácsonyt megelőző néhány hét, s ezt az ünnepet szereti a legjobban, amióta csak az eszét tudja. Imolával és szüleivel együtt készülnek, díszítenek és sütnek-főznek ilyenkor. Idén pedig Marcell is velük fogja majd tölteni - reményei szerint - azt a néhány meghitt és békés napot. Már épp elkalandozna a figyelme, amikor Borcsa ismét megszólal, ezzel húzva vissza Elektrát ábrándjaiból. - Néha tényleg kell is egy kis csend és nyugalom az embernek - ért egyet bólogatva és mosolyogva veszi tudomásul, hogy előtte a pár már épp fizet. Azután eszébe jut, hogy az ő utolsó elvonulását Manson, vagyis valódi nevén Tikki, a metál barát, fehér kakadu törte derékba, de ez most mellékes. A falu határa tényleg békés vidék. A fák most kopárok, a szél suttogva bujkál ágaik között és minden olyan várakozással teli. Ott van a levegőben a közelgő havazások ígérete. A talaj fagyos, az állatokat is alig lehet már megneszelni. Ezek a gondolatok keringenek hősnőnk fejében mindaddig, míg ismét meg nem hallja a lány hangját, ahogy épp megválaszolja imént feltett kérdését. - Melyik ház tagja lettél? - kérdezi, mert az eddig megtudott információk mellé, azt is megtudta Borcsától, hogy keresztapja az egyik háznak vagy a vezetője, vagy a vezetőhelyettese. Marci nem említette, hogy volna keresztgyermeke, bár nem igazán jött ilyesmi szóba köztük mostanában. Persze az sem garancia semmire, ha megtudja a lányka melyik tagja a négy közül, de támpontnak már elegendő lehet. Közben sorra kerül. Nem válogat soká. Kikéri a pillecukor szeleteket, majd magának egy triplacsokis tortaszeletet, hozzá pedig egy narancsos forrócsoki, sok habbal, majd míg vár a rendelésére hátrafordul. Ekkor látja meg a tini tétova pénzszámolását. - Azt hiszem abból, ami a kezedben van egy kört állhatnál itt mindenkinek - jegyzi meg futólag rápillantva a jókora összegre. Nem sajnált a lánytól semmit a keresztapja, ez biztos, ahogy az is, hogy nem Marci az illető. Mivel neki a háza alapján aligha van komoly vagyona, ilyen nagy likvid összege meg pláne nincs. Legalábbis hősnőnk tudomása szerint. - Szívesen segítek a fizetésnél. Aztán, ha gondolod ülj le mellém, és akkor el is magyarázom, mi mennyit ér, hogy legközelebb ne kerülj kellemetlen helyzetbe - mosolyog Borcsára hősnőnk, majd kicsit arrébb húzza megkapott pakkját, hogy a hűtőpult elé engedje a lánykát, aki így már minden süteményt jól megmustrálhat, mielőtt választana. A pultos kedves mosollyal figyeli őket és türelmesen várja a fejleményeket. - Lassan egy éve költöztem vissza. Előtte a fővárosban laktam, viszont a környéken nőttem fel és én is a Bagolykőben jártam, mielőtt újságíró lett volna belőlem - meséli el élettörténetének durván zanzásított verzióját, nem titkolva foglalkozását. Azzal már egyszer megjárta, nem is olyan régen, elég csúnyán. Így most már inkább minden új ismeretség megkötésekor hamar elárulja, hogy elkerülje az esetleges összes félreértést. Mondjuk kétli, hogy ez a lány megbotránkozna rajta, hogy egy firkásszal került kapcsolatba, ám sosem árt megelőzni a bajokat, ha az az ember módjában áll. Míg vár ujja hegyével levesz egy kis habot forrócsokija tetejéről. Szereti, hogy itt valódi tejszínből készítik, aminek selymes és telt íze lágyan terül el nyelve hegyén.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Egyetértenek a tél és az adventi csodavárás szeretetében. Ennek nagyon örül, de csak mosolyogva bólint a lány szavaira. Hősnőnk szereti megosztani rajongását - pesze midig csak a helyzethez mért mennyiségben - másokkal, akik esetleg még oszthatják is véleményét. Ezután kiderül, mert Borcsa igen közlékeny, hogy a keresztszülei ugyanazt a házat irányítják, amit a tini erősíti. A Rellont. - Annak idején én is közétek tartoztam - jegyzi meg Elektra érezhető büszkeséggel hangjában. Zöld-ezüstnek lenni akkoriban nem volt egyszerű, a sok előítélet miatt, melyek jó része - sajnos - nem minden alapot nélkülöző. Mégis örül, hogy oda osztotta be egykor a süveg. Tökéletes példa rá, hogy onnan is kikerülhetnek az igazságért és a nagyobb jóért tenni kész emberek. - Nem furcsa, hogy négy szemmel vannak rajtad éjjel nappal? - kérdezi, mivel anno neki biztosan az agyára ment volna, ha ilyen módon figyelik. Megvolt az ő szüleinek arra a maguk módszere. Apja, bölcsessége és kedvessége mellett igen következetes és egyenes ember, őt sohasem tudta átverni. Míg anyja, mondhatni katonás elvekkel felvértezve nevelte, amit saját apjától tanult. Elektra nagypapája - aki boszorkány neje korai elvesztése után, lányait egyedül nevelte - ugyanis ezredesi rangban szolgált a seregben. Nem csoda hát, hogy az őszinteség, az igazmondás, egymás tisztelete és a nyílt kommunikáció mind a mai napig jellemzi a Rothstein családot. Természetesen a mély, kölcsönös és megkérdőjelezhetetlen erejű szeretet és összetartás mellett. Férje és kisfia halála után Róbert és Iza tartották életben. Nekik köszönheti, hogy most itt állhat. Átsegítették őt a legsötétebb órákon, s most is mellette állnak. Bármikor számíthatnak rájuk ő és Imola. - Mond, hogy te nem vagy az a "csak egy gyümölcssalátát kérek" fajta lány! - reagál a lány étkezéssel kapcsokatos mondatára, a rá jellemző kendőzetlenséggel. Velük sincs baja, mindenki azt eszik amit szeret, csak mindig is jobban megtalálta a közös hangot, a hozzá hasonlóan süteménypárti emberekkel. Egy fánk mindfelett! Ez az egyik titkos jelmondata. A másik meg az, hogy Életemet és véremet egy jó kávért! Hála az égnek Borcsa az ő embere, hiszen választása nem könnyű semmiségekre esik. - Azért csak csínján a csokor elkapkodással! Mert aki sokszor koszorúslány, az a végén nem lesz menyasszony - reflektál vidáman mosolyogva, immár egy csendesnek mondható asztalka mellé elhelyezkedve. A huszonhét idegen igenben is csak a véletlenen, meg a forgatókönyv írókon múlt, hogy a huszonyolcadik "igen" már élesben ment a főszereplőnek. Belekortyol forrócsokijába. Nagyon jó állaga van, de talán kicsit túl geil. Az Espressoban a kedvenc - továbbra is udvarolgató - pincére már eleve keserű alappal készíti el számára. - Mindenki tehetséges valamiben. Érdemes abból kiindulni, hogy megtaláld, te miben, amiket szeretsz - javasolja meggyőződéssel. Saját tapasztalata, hiszen amikor aurornak készült, akkoriban mások védelme érdekelte. Frissen megszeretett mugli szuperhőse vezette erre az útra. Aztán rájött a szavak és az igazság nyilvánosságra hozásának módján méginkább a nyomdokaiba léphet. Így lett belőle riporter. Borcsa előtt is bizonyára számos út nyílik majd meg, ha jobban megnézi mi vonza, mit szeret csinálni, vagy épp jön rá, hogy mihez nincs egy csipetnyi affinitása sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Annyi minden történt az elmúlt hetekben. Kezdve a késsel az ajtóban, mely egyértelmű jele volt annak, hogy körültekintése és óvatossága ellenére minden bizonnyal rájött a díler, hogy nem egy langaléta fiatal felnőtt vett tőle anyagot. A bökő és a fiola azóta is toronyszobájában, lezárt zacskóba rejtve várnak a Zlatannak való átadásra. Talán találnak rajtuk használható ujjlenyomatot, vagy DNS maradványt. Minden esetre Imolára sokkal jobban vigyáz és szüleit is erre kérte, akik indoklás nélkül cselekednek mind a mai napig aszerint. Azután ott van az a hihetetlen érzelmi hullámvasút, tele gyötrelemmel és gyönyörrel, melyen Marcellel mentek keresztül. Amennyiben ez nem volna elég, hát tizenkilencre lapot húzva, még kedvese volt felesége, Otília is megjelent és szembesítette hősnőnket a ténnyel, miszerint nem érdemli meg a férfit. Bárkinek a fele is sok volna a teljes összeomláshoz. Elektra csak most érzi azt, hogy: Elég! Úgy döntött, hogy elmenekül pár órára a valóság elől. Kijött hát ide a stéghez, mely csendes, békés és ilyenkor elég elhagyatott ahhoz, hogy magányába burkolózva - akárha puha takaró volna - gondolkodhasson. Rendet akar tenni lelkében. Leállítja motorját, s nyergén átvetve lábát egy mozdulattal kitámasztja. Elővesz egy pokrócot a két oldalt lévő táskák egyikéből és lesétál a rozoga, de biztonságos fából ácsolt építmény legvégére. Megáll egy pillanatra, megcsodálja a látványt, ahogy az alkony fényei narancsvörös hidat vernek a tó két partja közé. Mélyet sóhajt, kilélegezve az első adag feszültséget, mely jó ideje nehezedik már mellkasára. Leteríti a plédet, majd elhelyezkedik rajta. Térdeit felhúzza, karjaival átkulcsolva őket, fejét lehajtja rájuk. Pilláit sötét szemeire zárja, s hagyja, hogy elméjében életre keljenek a bennük cikázó, zilált képzetfoszlányok. Színek, formák, zajok öltenek testet, s válnak elevenné körülötte. Átél mindent újra, kezdve attól a pillanattól, hogy megérkezett Imolával a lila falú, türkiz ajtós házba. Hosszú percek telnek el, mire elér ez a furcsa film a tragédiák első hullámához. Fájdalmas sóhajjal hagyja ekkor könnyeit hősnőnk kicsordulni. Ritkán tesz ilyet. Nem jellemző rá, hogy sírjon, hiszen a sós cseppek meg semmit sem oldanak. Azonban itt egyedül van. Nem láthatja senki. Nem kell hát szégyellnie - csupán maga előtt - gyengeségét. Apró, áttetsző gyöngyök hullanak kézfejére és most, kivételesen hagyja. Átadja magát a zokogás egyszerre felszabadító és kínzó örömének. -Könnyebb lesz vajon ezután? - kérdezi magától kétkedőn, mert az egyetlen, aki ezt megválaszolhatja, csak ő maga - Mond, hogy igen, még ha hazug is minden szavad - biztatja belső hangja. Ennyi önáltatás talán még belefér, nem igaz? Lassan telnek a percek. A nap már épp csak kitűnik a horizont felett. Az ég színe észrevétlen liláskékké válik. A levegő is egyre hűl, hősnőnk mégsem ettől reszket. Más rázza egész lényét szüntelen. Előbb mélybe kell zuhannia, hogy felemelkedhessen. Így lesz. Idő kérdése és összeszedi magát. Helyretesz mindet. Otília szavait, Marcell hangját, Sándor arcát, Zlatan stílusát, Elizabet haragját. Mindent. Haza már úgy indul majd innen, - emelt fővel - hogy ismét sziklaszilárd és bizakodó lélekben. Ezt reméli. Hiszen az nem lehet, hogy épp ott bukjon el, ahol konstellációja szerint erőben kellene legyen. Neki más a végzete. Határozottnak, magabiztosnak és mindenek felett Boldognak kell lennie.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Magába merülve észre sem vette a közeledő léptek zaját. Túlságosan lekötötték gondolatai. Elmerengett oly' sok mindenen, s végül eljátszotta a legveszélyesebb játékot, melynek neve: Mi lett volna ha? Ha Zoli és Peti nem halnak meg? Ha ő vész oda a tűzben? Ha nem akart volna ismét munkába állni? Ha mindezt nem Bogolyfalván akarta volna megtenni? Ha nem hívta volna meg az Ellenőrt a műsorába? Ha nem futottak volna össze Marcellel a piac közepén? Ha nem fogadta volna el Zlatan próbáját? Ha azonnal elmondta volna az igazat Elizabetnek? Ha ki tudott volna sétálni a házból, amikor Otília megjelent? Hogyan szövődtek volna történetének szálai? Megannyi kérdés, melyre egyetlen válasz adható: Nem számít már. Minden úgy lett, ahogy elrendeltetett. Elektra üresnek ható, fénytelen tekintetét a tó tükrén játszó halvány hullámokra függeszti, miközben még midig, de már jóval csendesebben hullatja könnyeit. Ekkor hallja meg a hangot, melyet ezer közül is felismerne. Nem számított rá, hogy épp ilyenkor jár bárki erre, s főleg Sándor megjelenése érte váratlanul. Szembesült saját gyengeségével az elmúlt időkben épp eleget. Fel szeretett volna töltődni erővel, hogy Imolához és Marcellhez úgy térjen haza, hogy mosolya őszinte, lelke tiszta és rendezett. Most mégis a sors ismét áthúzta számításait? Mivel érdemelte ki ezt az újabb éles metszést? Mert most ezt érzi. Fájdalom mar belé. Mintha mellkasát - szegycsontja mentén - egy Sectum Sempra hasítaná fel, hogy azután szívét kitépjék, s egy tollpihével szemben helyezzék az Igazság mérlegére, akár az egyiptomi mitológiában. Megítéltetett, s talán ezért kap sorra mélyebbnél-mélyebb sebeket? Mit tegyen, hogyan viselkedjen? Nem akar fájdalmat okozni a férfinek. Azt már nem! Nem teheti meg Sándorral, hogy az ő belső drámája miatta legyen megint szomorú. A játszótéren is bevált módszert alkalmazza hát, s cselekszik immár aszerint. Gyorsan letörli baljával könnyeit, szép ívű ajkának szegletét mosolyra húzza. Így néz fel a két méteres gavallérra. - Persze, csak egy homokviharnyi por ment a szemembe - szólal meg rekedtes bársonyossággal, mentve a menthetőt. Arca és ajka egyként fakó, ám orra és lélektükrei vörösek. Egyértelműen elárulják, hogy mindeddig hosszú ideje sírt. Tudja, hogy nem lesz képes becsapni az okos és őt már elég jól ismerő, időközben tanárrá avanzsált Ellenőrt, ezért inkább igyekszik lefoglalni - Mi járatban erre, amerre a madár se jár? - hagyja el ajkát a kérdés, mellyel magáról a figyelmet próbálja meg elvonni. A csípős hideg hamar el fogja tüntetni bánatos belső mozimaratonjának nyomát. A sötét, beszédes szemekben is lassan felgyúl a kíváncsi csillogás halvány szikrája, a test remegése észrevétlen szűnni kezd, a görcsös testtartás is fellazul. Önuralom a helyén. Vidámság betöltése folyamatban. Hiszen Sándor ilyennek kedvelte meg, s ő nem okozhat neki csalódást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Mélyzöld szemében éppúgy látja, hogy nem hisz neki, mint arcán. Apró örömcsepp, hogy a férfi nem változott meg. Vonásait az előtt az elfuserált este előtt sem tudta elrejteni előle, amikor még barátszerűségei voltak egymásnak, ahogy most sem. Azonban nem kérdezi sírásának okát. Jól esik a csend, mely rájuk borul, éppúgy mint a közelgő este. Hórihorgas árnyéka hősnőnkre vetül, még ha csak képletesen is, de valahogy az Óriás mindig eltakarja előle a fényt. Vásárolni volt, mutatja immár a holmikat. Elektra csak biccent halvány mosollyal. Biztosan a szépséges nő főz neki, ő pedig a hozzávalókat cipeli. Lovagias cselekedet, amit ki is néz Sándorból. Ezután váratlan fordulat gyanánt a nevezett, helyet kér mellette. - Nyugodtan, gyere csak - igazgatja el a felgyűrődött, melegítőbűbájjal megigézett szövetet, hogy mindkettejük alá bőven jusson annak anyagából. Távol ül le tőle, épp a takaró szélére helyezkedik. Elektra erre összepréseli ajkait. - Tart tőlem? Fél talán? - fut át elméjén a sötét gondolat, s lehorgasztott fejét halványan megrázza, de nem szól semmit. Csípős riposztja elmarad, pedig mondhatná, hogy nem harap. Kár a szóért. Minden rajta állt vagy bukott. - Köszönöm - veszi át hálás pillantással az üveget, ügyelve rá, hogy ujjai még véletlenül se érjenek Sándor kezéhez. A stég egyik, fémmel veretezett oszlopán bontja fel, - rutinos mozdulattal - majd a férfi üvegéhez koccintja amennyiben az megemeli felé sajátját. Ezután vesz csak le egy apró kortyot a keserédes italból. Minden olyan csendes. Lassan a tavat ölelő lámpák is felfénylenek, sárgás derengésükbe ölelve a tájat. - Tudom - dönti lágyan fejét oldalra és mosolyog kicsit vidámabban, s egyben sokatmondón. Riporter, ráadásul be kénytelen járni a tanodába, ahol mindent hall az ember, azt is amit soha sem akarna. Ott találkozott Julianne-el is, még az előtt a bizonyos játszótéri búcsú előtt. Nem érhetett volna a nyomába soha. Be kellett látnia. Hiszen a nő szép, fiatal, okos, kedves, gyermektelen. Mind olyan erények, melyeknek Elektra híján, de minimum szűkében van, az értelmet kivéve talán. Mindegy is már a történtek távlatából. Ami volt elmúlt. - Remélem az új otthonodban már ki tudod rendesen nyújtani azokat a létra hosszú lábaidat - jegyzi meg csipetnyi kedves iróniával, hiszen ott, ahová elhívta, csak szinte behajtogatni tudta langaléta termetét. Az a melange, amit akkor készített, volt a legkedvesebb gesztus amit sok éve kapott. Emlékszik rá, hogy Sándor másnapos volt, s még ingét is félregombolta. Aztán elég volt csak rámosolyognia, hogy rávezesse a dologra. Régi szép idők. - Tanár lettél. Ezt is tudom. Szereted? - kérdezi, a tőle megszokott szemtelen, féloldalas mosollyal, mert egyrészt valóban érdekli, másrészt nem szeretne felülni a nosztalgia vagonban, mellyel még a végén a toronyszobájáig vonatozna. Feltépni az alig beforrt hegeket nagyon fájdalmas volna. Eleve az sem épp szerencsés, hogy egyáltalán találkoztak, főleg mert hősnőnk rapszodikus lélekállapotban van, amióta Marcell ex neje még jobban felnyitotta szemét, mint amennyire tisztán már eddig is látta önmagát és helyzetét. A sors, mint könyörtelen bábmester irányította mindannyiukat. Így talán jogosan gondolhatja hősnőnk, hogy nem érdemelte meg Zoltánt és Petit, s ők emiatt meghaltak. Nem érdemelte meg Sándort, de legalább más mellett boldog lett, s most nem érdemli Marcit sem, bár ő azzal biztatja, hogy igen. Egekre, annyira próbál neki hinni, de aztán mindig jön egy újabb negatív visszacsatolás. Átok ülne rajta? Meglehet.