Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

Nem akarom Dana szívét fájdítani, ha esetleg érzékeny témára tapintottam most rá. Tudom, hogy közel áll hozzá a kacsája, Dana egyébként is szereti az állatokat. Sokszor voltunk a menhelyen önkéntes munkát végezni, mintha csak tegnap lett volna, hogy körbevitt a kutyákon és macskákon, akiknek enni adtam. Emlékezetes nap volt, és sok hasonló követte a későbbiekben, persze időm függvényében. Furcsa vigasz, de tudom, hogy nem fogja kibírni sokáig házi kedvenc nélkül, valahogy biztosan helyet fognak mellette kapni az utódok az életében, főleg most, hogy kiköltözik a kastélyból. Úgyhogy szándékosan nem kommentálom Hápit.
- Persze, még te is fiatal vagy, sok lehetőség van előtted. Próbálj ki minél több dolgot, ami szimpatikus, és ha mégsem tetszik, akkor válts. Szerencsére a faluban sokféle munka van, de ha nagyobb üzletet szeretnél csinálni, még Budanekeresden is kiköthetsz, vagy elmész a varázstalanok közé a fővárosba. Ez nem tudom, neked mennyire lenne idegen a származásod miatt - itt egy kis szünetet tartok, amíg nyújtózom egyet a vízben, élvezve annak simogatását, és megtörlöm az arcomat. - Egyetértek, akárkivel nem lehet közösen elkezdeni egy vállalkozást. Sajnos nekem nem hiszem, hogy jó üzleti érzékem lenne, de a gyakorlati teendőkben szívesen segítenék, ha lenne rá időm. Tanárként, egyetem mellett sajnos nem fér bele, és kezdőtőkém sincs hozzá. Gondolom szponzort, befektetőt is kell találni. De egy jó tanács, amit biztosan ismersz már: üzletben nincs barátság. Hiába akarsz egy közeli ismerőst találni, könnyen lehet, hogy a barátságotok fogja bánni. Szóval nehéz dilemma ez - tűnődöm el, de nem tudok sokáig erre gondolni, mert aktiválódik a hullámmedence. Közben pedig csak bólogatni tudok a lakásvásárlásra tett gondolataira.
- Ú, hát... Most, hogy így elkényelmesedtem, biztosan vacogni fognak a fogaim, de menjünk! - nem szívesen hagyom itt ezt a vizet, de tudom, hogy jót fog tenni a vérkeringésemnek, ha egy kicsit átmegyünk, és legalább izmosodhatok ott, úgyis rég edzettem. A gyakorlótanároknak is jár a feltöltődés. Sietősen kimegyek a vízből, belebújok a papucsomba, és megindulok a másik medence felé. A testemről közben sűrűn potyognak le a vízcseppek, libabőrös is leszek. A peremnél sokáig habozom, először a kislábujjam dugom be, aztán lassan bevizezem a végtagjaim és a felsőtestem, s csak utána merülök el a mélyben, nehogy gond legyen. Megvárom, amíg Dana is csatlakozik mellém. Pár perc kell, mire megszokom a vizet, így már nem is tűnik annyira hidegnek.
- Ma este biztosan jól fogok aludni - nevetek fel. -  Hiányozni fog a kastély egyébként? Vagy milyen érzés, hogy elrepült ennyi év? Szerinted sok háztársaddal-iskolatársaddal fogod tartani később a kapcsolatot? - őszinte érdeklődéssel kérdezem tőle, mert az én helyzetem más, hiába nem vagyok már hivatalosan kék, napi szinten be tudok járni a kastélyba, így megtarthattam valamennyire a kötődésem. Rá azonban mintha más sors várna. Közben pedig azt javaslom Danának, hogy kezdjünk el úszni távokat az úszómedencében, meg is indulok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

- Nekem szerencsém van, hogy gyakorlótanárként a kastélyban tudok lakni. Igaz, hogy nem a legjobb szobát kaptam, de nem panaszkodom, különben sem akartam kihúzni a gyufát a rangidősekkel. Hozzá vagyok szokva ahhoz, hogy meghúzzam magam valahol, saját szobám se volt soha egyébként... Ez most az első ilyen alkalom. A másik még, amivel spórolni tudok, az a kaja. Kivéve, amikor egyetemen vagyok, ott a városban szoktam olcsón enni. Vannak jó kis diákkedvezmények - kezdem magyarázni a saját pénzügyi helyzetem, mert hát valljuk be, a tanítás nem a legjobban fizető foglalkozás, még ha a mágusoknak egy kicsit jobb is a helyzete a varázstalanokhoz képest. Én viszont nem jövök olyan családból, ahol dúskáltak volna a pénzben, meglehetősen szerény körülmények között nevelkedtem. Apai ágról persze vannak gazdagabb rokonaim, de elfogadtam, hogy beérjem azzal, amim van, aztán igyekszem reális terveket szőni.
- Pontosan. Szerintem a következő években ki fogjuk találni, hogy pontosan merre kell induljunk. Én legalábbis jó úton érzem magam - ezt még fontosnak tartom hozzátenni az előzőekhez.
- Lehet, hogy el kellene utaznod néhány napra, hogy ott egyedül legyél, és kiszellőztetve a fejed tudjál gondolkodni ezeken - tanácsolom a barátomnak, miközben a vízben úszok, hogy ne kezdjek el fázni a hidegebb medencében. - Meg kell szoknom, nagyon furcsa. A szívem mélyén még ugyanúgy diáknak érzem magam. De szerencsére eddig szót fogadnak. Remélem, hogy ez nem fog változni. És nekem persze jóban kell lennem mindenkivel, de úgyis csak egy szűk réteg ismert jól igazán, és sajnos ők is egyre inkább fogyatkoznak. A lényeg, hogy ne ártsanak, a felszínesség önmagában nem zavar - árulom el neki a legújabb megállapításom, aminek időbe telt, mire rájöttem. Aztán ahogy úszni kezdjük a távokat, én viszonylag jól haladok, s csak zavartan pillantok magam mögé, látva Dana kétségbeesett arcát, amint egy pillanat múlva már elsüllyed.
Ijedten kiáltok fel. Alig fogom fel, ami történik, de szerencsére nem vagyok egyedül, más is a medence széléhez rohan, én pedig azonnal odaúszok, amilyen gyorsan csak tudok. Dana, tarts ki! Még sosem mentettem embert. Nem tudom, képes vagyok-e rá egyedül... És ha itt lenne a pálcám, sokkal könnyebb lenne.
Veszek egy mély levegőt, majd alámerülök ott, ahol elsüllyedt. Látom őt, mert tiszta a víz. Nem vagyok erős, viszont az adrenalintól fűtve megragadom a karjait és elkezdem teljes lendületből felfelé húzni őt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

- Én ebben azért nem lennék olyan biztos - sütöm le a szemem szerénykedve, amikor arról beszél Dana, hogy megtalálom a hangot a diákjaimmal, és fogom tudni kezelni az ügyes-bajos dolgaikat. Tudom, hogy mindig kívülálló voltam, a Bagolykőben is sokáig tartott, amíg kialakult egy baráti köröm, ami elég sajátos volt. Semmiképpen sem számítottam népszerűnek, megnyerőnek, a társaság középpontjának. Ilyen tapasztalattal a hátam mögött nehéz lesz kezelnem a nagyszájúakat. De azt legalább tudom, hogy hova kell még figyelni, ha valaki a csendes tanulókat akarja megtalálni. Mert a legtöbben keresztülnéznek rajtuk. Meg el is bújnak. És így nehéz a teljes képet látni, amit esetleg ők is el tudnak mesélni; hogy bántották őket, hogy igazából mi történt. Mert nem mindig ott van az igazság, ahol a leghangosabban hangoztatják. Viszont... hogy jó tanár leszek-e, és hogy tényleg ez-e az utam, vagy valami egészen más, megannyi kétely lobog bennem.
- Igazából azt se tudom, hogy a tanításon kívül mi az, amire még koncentrálnom kellene. Most, hogy az egyetemen tanulok, elég sűrűek a hétköznapjaim, annak ellenére, hogy ma kivételes módon ki tudok kapcsolódni. Viszont még annyi félelem van bennem - árulom el neki azok után, hogy végighallgattam a tanácsait. Bölcs volt, megnyugtatott azért, de még mindig nem érzem magam teljesen jól. Viszont a mondandóját is el tudnám még hallgatni akár órákig is. Mert hitet, reményt ad, amire szükségem van éppen.
Amikor sikerül megmentenem őt, hatalmas kő esik le a szívemről. El se tudtam képzelni, mi lesz, ha a karjaim között hal meg... Inkább jobb, ha elfelejtjük a történteket. A körénk gyűlők is aggódva figyelnek, néhányan azt tanácsolják, hogy hagyjuk el a medencét, így én is inkább ezt javaslom Danának.
- Halálra rémítettél, Dana! Nem gondoltam volna, hogy ilyen bekövetkezhet. Szerintem jobb, ha pihensz, és kerüljük a vizet mára, nehogy visszatérjenek a görcseid - aggódóan a vállára teszem a kezem, aztán elhagyom a vizet. A köszönetét elengedem a fülem mellett, természetesen alap, hogy megtettem. Jó, hogy nem kell orvos, még ha a környezetünkben azért meg-megkérdezik, hogy minden rendben-e, de én is úgy látom a társamon, hogy jól van, nem nyelt sok vizet, ami volt az kijött belőle, így már biztonságban lesz a medencén kívül. Remélem, hogy megfogadja a tanácsomat, és lemond a további úszásról. - Nem kell meghívj, ugyan... Tettél már elég jót értem. Együnk valamit, de kíméld a hasad, aztán csak feküdjünk, látogassuk meg a szaunát, ilyenek. Mit ennél szívesen? - érdeklődöm, ahogy megindulunk a büfé felé. A kínálatot elnézve bőségesen van minden. Én most rántott húst és sült krumplit kérek uborkával, mert egy gyerekkori kirándulásomkor is ugyanezt ettem az esztergomi strandon, és jólesik újból átélni. Idő közben megszárad a testem, és amint rendelek, helyet foglalok az egyik üres asztalnál, ahová rövidesen remélhetőleg csatlakozik a barátom is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

- Mondd csak, hogyan tudsz mindig ennyire pozitív maradni? - lehet, hogy kérdeztem már tőle korábban ilyet, de ez az egy dolog, ami most megfogalmazódik bennem a történtek után. Örülök, hogy biztat, próbálja elérni, hogy optimistán gondolkodjak, hiszen szükségem is van erre. Karola volt még ilyen, aki minden helyzetben ki tudott rángatni a negatív gondolatspirálokból. Kár, hogy ő már nincs a közelemben...
- Jó választás - jegyzem meg mosolyogva, igyekezve úgy tenni, mintha az előbb mi sem történt volna, de persze időbe fog telni, hogy elfelejtsem a történteket. A barátom majdnem megfulladt, csak a szerencsén múlt, hogy nem történt tragédia. Kezdek mérges lenni a helyre is, hogy nem rohant egyből valaki segíteni, s csak bámészkodtak egyesek, de közben ott voltam mellette én is, aki azonnal reagálni tudott. Mi lett volna, ha leblokkolok, elképzelni sem merem... Amint azonban elkészül az ételünk, amire nem is kell olyan sokat várni, és már az asztalnál ülve nyammogok, a kedvem is jobb lesz. Úgy látszik, üres hassal szomorúbb az ember.
- Igen, ha leülepszik a kaja. Jó nagy adagot adtak szerencsére, szerintem jól fogok lakni - mérem végig szemeimmel az előttem található húst. Lehet, hogy nem a legfinomabb kaja, hiszen mégsem egy étteremben eszünk, de fürdőhöz - strandhoz viszonyítva ez kiváló minőség. Ide nem azért jönnek az emberek, hogy különlegeset egyenek. Lelkesen mártogatom bele a krumplit a ketchupba, mialatt Dana kérdését hallom.
- Nahát, úgy látom, hogy már teljesen jól vagy - nevetem el magam, szám elé tartva a kezem, nehogy kiessen egy krumplidarab. - Próbálok nyitott szemmel járni, különösen az egyetem környékén, de nincs nagyon. Zavar is, hogy egyedül vagyok, látva néha a sok szerelmespárt körülöttem. Fogalmam sincs, hogyan fogok találni valakit - kezdek hangos panaszkodásba egy hangos sóhajjal a végén.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

- Hm, tehát akkor a környezetedben sok a pozitív ember... Ez szerencsés. Nekem nehéz találnom magam körül olyat, aki motivál. A tanári karban azért elég sokan befásulnak az évek alatt - jegyzem meg, bár hangom elhalkul a mondatom végére, hogy még véletlenül se hallják meg illetéktelenek a véleményem. Nem szeretném, ha félreértenék, vagy panaszkodónak gondolnának, ilyenről szó sincsen. Danában bízom annyira, s már a diáklét sem köti a kastélyhoz, megtehetem, hogy megosztok ennyit. Ellenkező esetben a jó viszony ellenére is lehet, hogy meggondolnám, mennyire fecsegem ki a vezetőséget.
- Igen, szerintem is nagyon finom - mosolyodom el. Nyilván továbbra is strand kategóriában mérem, mert a Pillangóvarázsban valahogy nívósabb a menü, vagy csak a dekoráció teszi hangulatosabbá az étkezést. Ennek is megvan persze a maga fílingje. Félmeztelenül, törölközővel ücsörögve az enyhén párás teremben... Várom már, hogy beköszöntsön az igazi nyári szezon, és a Balatonon legyek, vagy akár a tengerparton.
Szomorúan hallgatom Dana történetét. Nagyot sóhajtok, belegondolva, hogy Soma sem most volt az életében... Nehéz ez. Talán a kastélyban nincsen elég diák a válogatósabbaknak, vagy én vagyok nehéz eset. Jelenleg pláne bonyolult a helyzetem, mert gyakorlótanárként a diákokra nem nézhetek úgy, hiába korombeliek a mestertanoncok például, szerintem furán venné ki magát, bár hivatalosan ez csak szürkezóna. A faluba viszont nincs túl sok időm lejárni. Meg egyébként sem érek rá ismerkedni egyetem és tanítás mellett. Sok volt ez így nekem egyszerre, ha belegondolok. És ott van még a színjátszó is. A baráti köröm megfogyatkozott, emiatt azért nem fáj a fogam, hogy őket is hanyagolnom kell. Sovány vigasz.
- Az első szerelme voltál? Mert az mindig meghatározó. Nem tudom, mennyi ideig tartott, de biztosan nem felejtett el. Ha pedig békében tudtatok elválni, kedves emlék kell maradjon neki az együtt töltött időszak - állapítom meg monológja végén. - Igen, neked is tovább kell lépned, és nyitni az új felé. Remélem, hogy szerencsések leszünk - veszek újra nagy levegőt, majd folytatom az evést. Amint végzek, szerintem a szauna marad hátra, de hagyok kicsi időt, hogy ülepedjen a kaja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Volt egy sokáig elhúzódó találkozóm a Bogolyfalvi Pubban. Néhány régi levitás évfolyamtársam meghívott, hogy csatlakozzak hozzájuk egy kis vacsorával egybekötött iszogatásra. Jelenlegi időbeosztásom miatt ritkán érek rá kikapcsolódni, és azt is leginkább Pécsen, az egyetemi hallgatótársaimmal engedem meg magamnak. Gyakorlótanárként különösen odafigyelek arra, hogy hogyan viselkedem a faluban, hiszen itt a falnak is füle van, és mindenki tud mindent.
Szóval nagyon örültem, hogy ez az este végre összejött velük, és jól is sikerül az együttlét. A kiadós vacsora miatt meg sem érzem azt a pár sört, amit legurítottam. Jóllakottan, kissé már álmoskásan indulok meg lakhelyem, a kastély felé. Jó lenne albérletet találni Bogolyfalván, de nagyon elszálltak az árak mostanában, a gyakorlótanárokat pedig nem fizetik agyon... Pedig mennyivel hamarabb hazaérnék! Mindegy, még néhány évig jó nekem a kastélybeli lakosztály, addig is spórolok.
Ahogy utam a Boglyas teret keresztezi, kiszúrok egy ismerős alakot az egyik padon görnyedve. Legalábbis ismerősnek tűnik innét, a haja alapján. Lassítok, szemeim összeszűkítve fókuszálok felé, hogy lássam, tényleg Zsombival van-e dolgom. Végül úgy döntök, hogy teszek egy kitérőt az irányába, maximum továbbsétálok, ha mégsem ő ül ott. A szemem már nem a régi, biztosra akarok menni...
De tényleg ő az! Most, hogy már csak néhány méter választ el minket, a magam szokásos, kellemesen meglepett hangján kiáltok fel örömömben.
- Halihó, hát te? Vársz valakit? Várj... - s ekkor kiszúrom a foltot az arcán. - Haver, minden oké? - rogyasztom be kissé térdeimet, hogy szemügyre vehessem a sérülést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Nem, azt hiszem még mindig nem szoktam meg, hogy a találkozásaink többnyire emlékezetesnek számítanak Zsomborral. Sorsszerűség. Amióta tanítok, az ilyenfajta találkozások sokkal észrevehetőbbek számomra, több van belőlük. Érzékenyebb vagyok, túlságosan nyitott szemmel járok mindenhol, vonzom őket, s a bajt.
Érzem, hogy valami nem stimmel ezúttal, de még nem akarom elhinni. Értetlen arccal állok vele szemben, szavait nem tudom hova tenni. Az öleléstől összehúzódom. Feszélyez, mert olyan furcsa. Mintha nem lenne magánál, és remélem, hogy csak az alkohol hatása. Pár másodpercig hagyom, hogy magához szorítson, de ez hosszú perceknek tűnik. Udvariasan kitolom magam karjaiból, és újra szemtől szemben állok vele.
- A hoppanálásra gondolsz? - kérdezek vissza ösztönösen, némi rosszallással a hangomban. Utálom ugyanis, ha helytelenül mondják a nevét, vizsgán ezért automatikusan buktatok. Ő sem lenne kivétel. - Jól. Már van jogosítványom egészen távolra is - dicsekszem el vele, megfeledkezve a helyzetről. Aztán visszazökkenek.
- Na, de veled mi újság? Mit keresel itt ilyenkor, egyedül? - kérdezek vissza egyre türelmetlenebbül, szétnézve magunk körül, ismerős után keresve.