Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

- Hát rábasztál. Nem sikerült - erőltetek bárgyú mosolyt könnyekkel teli arcomra. Ez az egy tény legalább vigasztal, mert ha nem suhan át az agyamon, hogy előbb a viszonyunkat kellene tisztázni, még a végén a kútba is beugrottam volna talán a parancsára. Komolyan azt hittem, hogy azért is hív többek között a csónakházba, hogy majd szerelmet valljon nekem. Bármit megadnék azt hiszem, hogy így tegyen. Még most is, mindezek ellenére. De nem... Helyette muszáj volt lerombolnia mindent. Hetek, hónapok munkája. Azok az először ártatlan kis érintések, és a gyermeteg párbeszédeink. Kuka. Éppen sikerült rendeznem a Karolával való vitámat, majd jó pár háztársam segítségével, de átlendíteni magam valamennyire a családomon belül dúló konfliktusokon, erre neki most muszáj belém rúgnia. Vagy egy másik nézőpontból, nekem valahogy sorsszerűen szükségem volt arra, hogy keresztbe tegyek saját magamnak. Túlságosan érzékeny vagyok, és iszonyatosan hiszékeny. Mindig, mindenkinek elhiszem, hogy megváltozott. Apáról is, a testvéreimről is... Ahogy róla is elhittem. Persze nem akarom ezt túldramatizálni. Én voltam a hülye. Mindenki próbált figyelmeztetni, hogy tartsam magam távol a sráctól, de én nem hallgattam rájuk. Különösen fáj, hogy Tejföl volt a támaszom és segítőm ebben a nehéz időszakban, méghozzá igen erősen számítottam rá. És rohadtul visszaélt vele, a saját kis önző céljai érdekében. Úgy tűnik, a lelki sérültek tovább nyomorítása az új kedvenc hobbija.
Hiába szorítom az öklömet egyre idegesebben, csak nem akar csillapodni bennem a féktelen harag. Hajszál híján, de majdnem több történt köztünk, amitől iszonyatosan indulatos vagyok.
Leszarom, hogy mit gondol... Többé már azt sem hiszem el neki, amit kérdez. Látom persze a szemein, hogy őt is megdöbbenti, ahogy erővel meglököm, aztán a széket döntöm fel, majd az asztallapot takarítom le. Ez is a Benike, ez is az ő Prücsökje, bármit is gondolt korábban. És még mindig csak tombolnék. De igaza van, marhára nem lesz jobb tőle. Bántani se akarom, az az egy szerencséje. Helyette dühösen vicsorgok rá, farkasszemet nézve félig-meddig önelégült pofájával. Csak akkor feszíti túl a húrt, mikor a csuklómat kezdi el szorongatni. Ide-oda rángatom a karom, hogy szabaduljak tőle, aztán a kétségbeesett kalimpálásom közben félrelököm őt.
- Hagyj békén - kiáltok rá sírva, holtsápadt arccal. Egy életre elég volt belőle, esküszöm. Eljátszotta az esélyét. Az erős szavak beleégnek az agyamba. Egy pillanatra elveszítem a fejem, szabad kezemmel csattanós, a maga módján erős pofont keverek le neki, amitől talán elenged egyre fájóbb szorításából. - Remélem Theory is úgy jár majd, mint te! - üvöltöm torkom szakadtából, a gyűlölettől résnyire zárt szemmel. Dehogy gondolom komolyan... Rettentően fáj, amit most mondok neki, direkt nem az ő példájával támadok vissza. Még mindig túl jóindulatú vagyok vele.
Kiszabadulva a markából, felkapom a szék alá esett kabátomat, majd a zárnyitó bűbáj sikeres elvégzése után kiviharzok a csónakházból.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Eszembe se jut, hogy ő esetleg alig ismeri az említett személyt. Legalábbis ennyiből biztos, hogy nem tudná kitalálni, hogy kiről is van szó pontosan. Gondolkodóba esem, államat a tenyerembe támasztva könyökölök rá az asztallapra. Nemrég volt karácsony, most megint törhetem a fejem az ajándékokon? Azért valamennyire felvillanyoz, hogy nem egyedül teszem ezúttal. Úgyhogy a mosoly azért ott lapul a szám szélén, még ha haloványan is. De azért megdöbbentő, hogy mennyire zavarba tudok jönni a visszakérdezésétől, elvégre én ismerem őt az egyik legjobban itt a kastélyon belül, és mégis ilyen egyszerű kérdések kifognak rajtam. Mármint, ha tényleg legjobb barátok lennénk, akkor talán tudnom kéne magamtól, hogy minek örülne, vagy csak én vagyok béna, nem tudom.
- Hát... sok mindent - közlöm vele nagy komolysággal a semmitmondó információt. Érzem, hogy mivel ezzel nem megy sokra, csak még kínosabbá kezd válni a beszélgetés, úgyhogy rövidre zárom. - Áh, majd készítek neki egy karkötőt, talán az lesz a legjobb, nem? - azért kikérem az ő véleményét is, hogy a megerősítésével helyretegye az önbizalmamat.
- Sajnáltam őt, hidd el. Még szerencse, hogy nem esett nagyot - taglalom, mikor is végre megérkezik a rendelésünk. Illedelmesen megköszönöm a felszolgálónak a fáradságát, majd belekortyolok az italomba, ami viszont még elég forró ahhoz, hogy rögtön nekilássak. Csúnya nézésem is elárulja, hogy majdnem leégetem a nyelvem.
- És veled amúgy mi újság? Nincs valami izgi sztorid? - húzom közelebb egy kicsit a széket, de azért még előre is hajolok valamivel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Ohó! Ezt jó tudni - dőlök hátra elégedetten. Csillogó szemeimben az öröm jelével valóban természetesnek veszem, hogy hallott már Karoláról, ezért meg se kell említenem neki név szerint. Ha más nem, a házon belüli tevékenységével biztosan mindenki által ismert személlyé nőtte ki magát, velem ellentétben. Mindenesetre addig jó, amíg nem vagyok reflektorfényben. Az mindig megosztó figurává tesz valakit, én pedig nem vagyok kész a negatív kritikákra. Próbálok persze edzeni a rosszindulatú támadók ellen, de hiába gyúrok Petyával, ha belül a többiek jó tanácsa ellenére is egy érzékeny elsőéves maradok. Egyébként Lili se panaszkodhat, hiszen elég sűrűn csevegünk, s a közös programunk is azt erősíti, hogy nyitott vagyok a folytatásra. Jó megfigyelőnek gondolom, nem hiába faggatom szegényt, hogy miként cselekedne a helyemben.
- Csak egy kicsiiit - nyújtogatom ki megégetett nyelvemet. Valószínűleg nagyon siettek az elkészítésével, de legalább valóban frissen kapom a finomságot. Én voltam türelmetlen, nem az ő hibájuk. A kapott kiskanállal kavargatni kezdem a bögrét, hogy fogyasztásra alkalmas hőmérsékletűre hűljön a csoki.
- Seprű akrobatika? - ismétlem meg a sportágat, mintha nem értettem volna jól az előbb. - Nem igazán, hogy őszinte legyek. De biztos veszélyes, ha seprűn kell egyensúlyozni. Nem félsz a magasban? - fonom keresztbe a karjaimat, ahogy eltűnődöm a dolgon, és próbálom őt elképzelni a gyakorlatok közben. Iszonyú, hogy ennyire ódzkodok a repüléstől, holott szinte minden varázslóban természetes ez a közlekedési módszer.
- Nem is tudtam, hogy van a suliban. De egy próbát lehet, hogy megér. Rólam szerintem mindenki hallotta, hogy reszketek a seprűn - mosolygok beletörődően.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Vékonyka ujjaimmal óvatosan fonom körbe a bögrém, amikor az már nem annyira forró. Elég volt a nyelvemet leforrázni a finomsággal, nem hiányzik még, hogy a tapintásom is kinyiffantsam. Ezek után az is kérdés marad, hogy miként fogom én jóízűen elfogyasztani a csokit, ha nem fogok érezni semmit. De nagyon erősen reménykedem benne, hogy nem égettem meg annyira az ízlelőbimbóimat, hogy a teljes élménytől megfosszon. Lehettem volna egy kicsit elővigyázatosabb is.
- Látszik valami? - kérdezem ártatlanul, ha már szemlélőm akadt Lili személyében. Nyelvet öltve látványosan áthajolok hozzá az asztal felett, természetesen vigyázva arra, hogy ne lógjon bele a felsőm az italomba. Kíváncsian pislogok rá, hogy vajon lát-e valami furcsát rajtam, esetleg piros foltokat, amik arról árulkodnak, hogy bizony nagy a baj. Kicsit lihegek így a számon át lélegezve, aztán visszasüppedek a székembe és hagyom, hogy kiszáradt nyelvemhez érjen a nyál, majd az akrobatikáról kezdünk el beszélni.
- Igazán? - húzom össze a szemem kételkedően. - Na jó, ebben igazad van - röhögök fel hangosan, mikor végiggondolom. Annyira hülye sport ez a kviddics. Nem elég, hogy egy seprűn kell egyensúlyoznod, még egy masszív golyó is üldöz, ha nem a többiek löknek fel a magasban. Hát, ha valakinek ez a perverziója, akkor nem állok útjába a boldogságának, de engem sürgősen hagyjanak ki ebből. Maga a repülés persze foglalkoztat, mert nagyon menő lehet suhanni a felhők között, de még rettentően félek tőle.
- Hát, majd kíváncsi leszek, hogy mit műveltek. Elmehetek megnézni az egyik edzéseteket? - érdeklődöm, a sajátos kis poénjára pedig csak forgatom a szemeimet. Megejtem az első kortyomat, ami már fogyasztható hőmérsékleten ér, aztán válaszolok a rá jellemző, gúnyos szurkálódására.
- Nos, hát... azon meg igyekszem változtatni. Keresem a megfelelő személyt, aki korrepetálhatna - húzom magam össze szégyenemben. Elszomorít, hogy híre ment a félelmemnek, mondjuk nem meglepő úgy, hogy a fél csoport rajtam röhög az órákon. Persze nem szabadna megérintsen, mert a többi órán a legjobbak között vagyok, de akkor is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Betudom a hátrahőkölését a nyelvem állapota miatti sokkolódásának, ami csak még jobban aggasztani kezd, hogy mi is történt akkor vele pontosan a leforrázás hatására. Kíváncsian és már-már türelmetlenül fúrom Liliébe a tekintetem, hogy ugyan áruljon már el valamit, mert megveszek az információ nélkül. Bizalmatlanul pislogok rá, egyre feszültebbé válva a diagnózis lassú felállítása után, majd így dőlök vissza a helyemre.
- Nem tudom, olyan fura. Remélem elmúlik - nyöszörgöm mély aggodalommal a hangomban, az asztal alatt pedig még az ujjaimat is nekiállok tördelni idegességemben. De persze nem olyan nagy a baj, mint azt érzem, gondolom egyszerűen csak megijedtem a hirtelen hőmérséklettől, s nemsokára gond nélkül fogyaszthatom az italomat. Addig is megragadom a villát és a mellé rendelt süteményből kanyarítok egy szeletet, amit gond nélkül kóstolok meg.
- Nézd, ennek pont Levita színű a tölteléke! - kiáltok fel boldogan, ahogy villám hegyével a krémre bökök. - Jól van, majd szólj. Remélem rá fogok érni.
Bízom benne, hogy sikerül majd elcsípnem Lilit gyakorlás közben. Nem biztos, hogy meghozza a kedvem ehhez a sporthoz, de jó mulatság lenne megnézni őket, ahogy versenyre készülnek. Persze nem akarok szemtanúja lenni baleseteknek, noha a kviddicsmeccsekre is ki szoktam járni, ha vannak, még ha ott is előfordulnak csúnya szerencsétlenségek.
- Jaaa, nem azért mondtam ám, de adnám, szóval ha titokban is, de legalább fejlődnék - szabadkozom a kezemmel hadonászva. A kastély felett repkedni például klassz lenne, az jöhet bármikor, ha nincs hideg. Közben folytatom a süti elfogyasztását.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Minden készen áll az induláshoz. Felpakoltam egy gurulós kocsira az összes bőröndömet, amivel annak idején a kastélyba érkeztem. Még majdnem többet is annál, ha nem jövök rá idő közben a tértágító bűbájok működésére, így egy kis segítséggel ugyan, de befértek a kastélyban kapott emléktárgyak és a tanév során megvett cuccok is. Kiemelt helyet kapott természetesen az utazóládák tetején a kaméleonom, akit a terráriumával együtt utaztatok haza. Tudom, hogy a családom többi tagját nagy valószínűséggel sokkolni fogja az új háziállat, akivel együtt kell töltsék a szünidőt, de nem volt szívem a suliban hagyni, szeretném neki megmutatni a szobámat. Az sajnos biztos, hogy a lakáson kívül nem vihetem magammal sehova, mert túl nagy feltűnést keltene a muglik között, de majd letakarom egy ponyvával a hordozóját, ha már Pestre érünk. Még van egy kis időm a vonat indulásáig, mégis szeretnék időben az állomáson lenni. Inkább hamarabb felpakolok, minthogy tétlenül üljek tovább a hálókörletben, ahonnan alig várom, hogy végre szabaduljak.
El se hiszem, hogy egy év telt el. Na meg azt se, hogy ennyire eseménydúsan. A vizsgáim azt hiszem, hogy elég jól sikerültek, egyelőre nem akarom elkiabálni a dolgot, mert nem tudom, hogy sikerült-e Márkot legyőznöm az iskolaelső címért folytatott kemény csatában. A nyári zápor miatt kissé belehúzok, a kocsi kerekei csak úgy kattognak az utca kövei alatt, de pont akkor szakad le az ég, amikor már a hatalmas váróteremben szobrozom. Pisilni már voltam, egy kis kajáért állok sorba a büfében, aztán kezemben a jegyemet szorongatva tolom magam előtt a cuccaimat, egyenesen a vágányok felé tartva. Szeretném, ha jó helyem lenne a vonaton.
Mielőtt elhagyhatnám a csarnokot, karomat ismerős kéz ragadja meg, lábával pedig hangos zörrenéssel akasztja meg a csomagjaim haladását. Számíthattam volna rá, hogy eljön értem. A tömegben teljesen elkerülte a figyelmem a szőke feje, amire halál félelemmel pillantok fel éppen, de szemem egyúttal szikrát szór az iránta érzett haragtól. Hihetetlen, hogy még mindig képes belegázolni a lelkembe, ráadásul mindenki szeme láttára!
- Te mi a faszt keresel itt? - kérdezem ettől a szarkupactól kimérten, majd ingerülten rántom el a karomat szorításából. - Megmondtam, hogy hagyjuk egymást, nem? - rá se nézek többé, úgy kezdem el húzni a kocsit hátrafelé, hogy aztán egy kanyarral megpróbáljak kitérni előle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Mintha még mindig nem értené, hogy mennyire elegem van belőle. Az arcáról leolvasható értetlenség legalábbis erről árulkodik. Világossá vált számomra, hogy neki ez csak egy játék, egy színdarab, amiben kiteljesedhet. Már abban sem vagyok biztos, hogy a naplóban leírtak a valóságnak felelnek meg, nem pedig az ő beteg agyszüleményének. Az egészet behaluzta, papírra vetette esti mesének, nekem pedig jól ott hagyta, hogy egyszer véletlenül elolvashassam. Aztán ki tudja, mit tett még volna velem, ha nem zúgok belé és vagyok egy kicsit óvatos. És mivel nem adtam meg neki az örömöt, amire úgy vágyott, s fente a fogát már hosszú hetek óta, rám és a barátaimra szállt. Nem telt el úgy hét a vizsgaidőszakban, hogy ne nehezítette volna meg a készülést, de szinte minden percben ő jár a fejemben, leginkább azért, mert tudni akarom, hogyan lehettem ilyen hülye, hogy bedőltem neki.
Forrongó arcom eltakarom előle a szabaddá vált kezemmel, míg egy kikerülő manővert kísérlek meg. A szorításából ugyan szabadulok, elhajolni viszont nem tudok eléggé az érintésétől. Undorral az arcomon viselem el a simogatást. Belül viszont élvezem, mert a bőre ugyanolyan, mint korábban volt, a régi szép időkben.
A hirtelen rántástól felnyüszítek, majdhogynem a testének esem a lendülettől. Hátrahőkölve forgatom körbe a fejem, hogy vajon látja-e ezt rajtam kívül valaki, sietnének-e a segítségemre, ha most hangos kiabálásba kezdenék. Rengeteg ismerős arc készül most hazautazni a kastélyból, és ő pont előttük akar megalázni. Mély levegőt szippant, én lélegezni se merek, és mielőtt elcsattanhatna egy csók, a poggyászommal megpakolt kocsit nemes egyszerűséggel neki tolom a srácnak. Remélem, hogy megtartja ezentúl a tisztes távolságot.
- Tényleg nem hagysz békén, igaz? - sóhajtok fel szomorúan. - Így is elég bajt csináltál. Mit akarsz még? Nem vagyok a szolgád, és nem érdekel, hogy bosszúból agyonversz. ELEGEM VAN BELŐLED! - ordítok rá végül remegve, szemeim pedig majd kiesnek mérgemben. Hetek óta ezt játsszuk, mindig elfutok előle valahogy, de úgy látszik, semmiből sem ért. Nekem meg lassan indul a vonatom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Egy kicsit mintha betelt volna az a bizonyos pohár. Elegem van ebből a srácból, és hihetetlenül haragszom rá, hogy a vizsgaidőszak alatt keresztbe tett, és elárulta a több hónapos barátságunkat. Miatta alig tudtam aludni, fogytam egy csomót, és rengeteget sírtam... De tényleg. Nem is tudom, hogy volt annyi könnyem. De mára már nem tudok sírni. Megedződtem. Még mindig borzasztóan fáj, amit csinált velem, hogy a bizalmamba férkőzzön, holott ott voltak az ajándékai, a könyv, az érintései, amik mind arról árulkodnak még most is, hogy valamennyire fontos lehettem neki. De ő egy önző barom volt, egy szánalmas ösztönlény. Én pedig túlérzékeny vagyok az ilyenekre, belerokkanok hosszú távon.
Elfáradtam abba, hogy hetek óta bujkálok előle a suliban. Hogy vegzálja a barátaimat, odajön órák után a teremhez, hogy beszélhessünk. Kétnaponta futok el előle a folyosón, annyira a nyakamra jár. Már azt is hallottam, hogy múltkor a körletünkbe akart valahogy betörni. De azt persze nem tud... Erősen gondolkodom, hogy szóljak Beliánnak a terveiről, mielőtt túl késő lenne. Sokszor riadok fel álmomból, attól félve, hogy Tejföl ott fog állni az ágyam felett, és a következő pillanatban belefojt a párnáimba. Brrr...
Láthatja, hogy nagyon fájó ez a találkozás nekem, ugyanakkor egy kicsit fel vagyok bátorodva, mert tudom, hogy most hetekig nem fogunk találkozni a szünetben. És ez bizonyára nagyon fáj neki. Ha máshogy nem, legalább kicsit megtapasztalhatja, hogy milyen érzés, amit velem tett. Káröröm van bennem.
- Hogy mi?! Na ne nevettess... - röhögök fel kínomban. - Theon, ezt te szúrtad el. Nem tudok rajtad kiigazodni. Örülj, hogy eddig tartottam a szavam, és nem kürtöltem szét a dolgaidat - megborzongok a becenevem hallatán, így szándékosan válaszolok vissza a saját nevével. Tejföl számomra halott, maradt ez a szemét srác. A poggyászomnak támaszkodom, felveszek két méter távolságot, s úgy nézek vele értetlenül farkasszemet. Mit akar ez még?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Arcom szánalmat tükröz iránta. Sajnálom őt, hogy ilyen hülye. Rég le kellett volna kopnia mellőlem. Tudom, hogy egyre kevesebben dőlnek be az ármánykodásainak, és az év végére már alig akadt olyan fiatal, aki előtt ne járatta volna le magát valamilyen formában, úgyhogy most biztos fogytán lehet a rajongóknak, de a szünet után úgyis érkezik az utánpótlás megannyi ártatlan fiú és lány képében, mint amilyen én is voltam az ősszel. Akkor majd velük is eljátszhatja ugyanezt, de az se fog sokáig tartani. A legtöbb ember számára hamar kiismerhetővé válik. Az egy dolog, hogy sajnos akadnak olyan balekok, mint én, hogy hisznek a szép szavaknak. Pedig tényleg annyira valóságosnak tűnt. Így még senki sem viselkedett velem... Mármint, ő tényleg gyengéden bújt hozzám, óvott és ölelt át. A franc se tudja, miért nem állt már tovább, hogy kiélje magát valakin. Nem értem, hogy talán a homlokomra van írva-e valami, amivel vonzom a szociopatákat? És ez a ragaszkodása rémisztő kezd lenni, mert sehogyan se tudom őt levakarni magamról. Beárnyékolta az elmúlt heteimet, bujkálásra, a körletemben tartózkodásra kényszerített. Szerencse, hogy a vizsgákra magolás miatt egyébként is ezt csináltam volna többnyire.
Nem tetszik neki a tiltakozásom, amivel látom, hogy nagyon felbőszítem. A vonatjegyem továbbra is az ujjaim közt szorongatom, míg másik kezemmel a kocsit toltam neki. A torkomban dobog a szívem, mert nem vall rám ez a bátor viselkedés, mégis sikerült így kihoznia a sodromból. Mert egyszer én is megunom a játszadozást. Még egyszer nem töri össze a szívem, most hogy valamennyire összeragasztgattam. De érzem, hogy mintha sírhatnékom támadna. A gombóc ott van valahol a gégém környékén, s keze helyett ez a láthatatlan ellenség fojtogat.
- Engedj hazamenni - ismétlem nyomatékosan a kérésem, már a sokadik megfogalmazásban tálalva. Tudom, hogy nem tetszik neki. Tudom, hogy ez a nézése mit takar. Bármikor bekattanhat, és bármit kinézhetek belőle. De úgy érzem, mintha nem tudna ártani nekem, és ezzel hibát követek el. A következő pillanatban ugyanis Kamcsi hordozóját ragadja meg a poggyászkupac tetejéről. Az állat, mintha csak érezné a vesztét, türelmetlen csapkodásba kezd ijedtében, s mielőtt felfoghatnám, hogy mi is történik pontosan, már Theon markában látom szeretett háziállatomat.
- Mit csinálsz, te rohadék?! Azonnal engedd őt el! Őt hagyd ki ebből! Csak ezt ne! - üvöltöm torkom szakadtából, ami végül lányos sikításba csap át, de már az sem érdekel. Előrántom a zsebemben pihenő pálcámat, s egyenesen a fiúnak szegezem. Görcsösen szorítom ujjaimmal, amitől a fa megfeszül, mintha eltörni készülne, de persze masszív fajta, jól bírja a nyomást.
- Engedd el, vagy megöllek - közlöm sivár hangon, könnyes szemekkel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

A pálca szorongatásától az erek kidomborodnak kézfejemen. Fogaim összeszorítva vicsorgok rá, még mielőtt bármit is ráolvasnék. Elkeserítő, hogy senki nem akar a segítségemre sietni. Gondolom tudják, hogy nem egyszerű páros vagyunk. Egyesek a pletykák, mások az iskolaújság alapján alakíthattak ki valamilyen képet vagy rólam, vagy a szőke srácról. Most mindenki haza akar menni, ahogy én is. El erről az átkozott helyről. Egy kissé összeszorul a szívem, amikor belegondolok, hogy hova is tartok... Elvégre a hőn áhított otthonom egy lepukkadt, körfolyosós lakás galériája lesz, alattam az utált bátyám részlegével. Fogalmam sincs, hogy mi vár rám az alatt a pár hét alatt, ha a múltkor a karácsonyi néhány nap is kikészített. Azért jó lenne, ha eljutnék Munkácsra, lehetőleg minél hamarabb. Feltéve, ha elérem a vonatot, amire lassan indulnom kellene, ha azt akarom, hogy még legyen normális helyem.
Nem mintha ismerném a gyilkos átkot, vagy úgy bármi olyat, amivel ténylegesen árthatnék neki. Rettenetesen gáz, hogy ennyire okosnak tartanak, és még megvédeni se tudom magam. Legfeljebb táncoltató átkot tudnék rá kiszórni, de nem vagyok benne biztos, hogy sikerülne végrehajtanom.
- Theon, kérlek... könyörgöm... - máris kevésbé vagyok az a határozott és dühös fiú, aki az előbb voltam. Úgy érzem, hogy sarokba szorított az élőpajzzsal. Egy aprócska könnycsepp gördül ki a szemem sarkából. Csalódottan tűröm, hogy kinevessen, s közben Kamcsi hordozóját bámulom kétségbeesett arccal. Lábaim remegésnek indulnak, ám ez ekkor még nem tudatosul bennem. Csak az állatkám épsége lebeg a szemem előtt, mintha minden másról elfeledkeznék. Szemeim elkerekednek, a pálcát lejjebb eresztem, immár a padlónak szegezve. Egy óvatlan mozdulattal mindent tönkretehetek, azt pedig nem akarom, hogy az én lelkemen száradjon a kaméleonom élete.
Mikor belekezd a feltételébe, akaratlanul is becsukom a szemem. Nem hiszem el, hogy ezt kéri tőlem. Hogy ennyire szar helyzetbe kerültem. Konkrétan zsarol! Csak úgy fortyogok belül, legszívesebben felrobbannék. De nem tehetem. Muszáj megőriznem a hidegvérem. De azt mégse hagyhatom, hogy kihasználjon. Nyelek egy nagyot, s felnézek rá.
- Mi az, hogy csak lehet? - vonom fel a szemöldököm felháborodva. - Ő nem tehet semmiről. Add vissza, és nem foglak többé kerülni, ígérem! Nem akartalak megbántani, ne haragudj rám. Ne csináld ezt - nyávogok, mint egy kölyökmacska. Próbálok szépen pislogni rá, de az mégsem lehet, hogy megcsókolom. Ha akartam is, azóta nem, hogy átvert a csónakházban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Próbálom sorra venni a lehetőségeimet. Szó szerint töröm a kobakom, de eddig nem sokra megyek vele. Úgy látszik, hogy a vizsgák miatt teljesen kifacsartam az agyam, és most már semmilyen épkézláb ötlet nem jut eszembe. Épp elég kreatívnak kellett lennem például az átváltoztatástan vizsgámon... Mégis minden izmom megfeszül, amikor arra gondolok, hogy Kamcsinak baja eshet. A sírás határán vagyok, de muszáj higgadtnak maradnom. Nem oldana meg semmit, ha egymásnak esnénk, pláne egy ennyire nyilvános helyen. Jövő ilyenkorra se tudnám lemosni magamról a szégyent, ami ezzel járna. Ciki!
Lehet, hogy egy jól célzott bűbájjal kikaphatnám a kezéből a ketrecet. Megtámadni nem akarom Theont, mert hiába lógta el az órái felét, idősebb varázslónak számít nálam, és erősebbnek is. Előbb töri el az orrom, minthogy én kettőt lendítenék a pálcámmal. Az egyetlen vigasz, hogy azt állatom repülő helyzetben kevésbé van kitéve a rázkódásoknak. Nem hiszem, hogy olyan erősen rázta volna meg az előbb, hogy komoly baja esett volna... Erős állatom van, én nagyon szeretnék hinni ebben. Belehalnék, ha komoly baja történne. Már otthon is mindenkinek elújságoltam, hogy egy meglepetés háziállatot fogok vinni nekik. Nagyon várják, hogy lássák őt, kicsit izgulok is miatta, pláne így.
Aztán esetleg kinyithatnám a ketrecet, de annyira nem szófogadó még, hogy a nevére hallgasson. Pedig a lelki szemeim előtt jónak tűnne, ha a vállamra repítve el tudnám menekíteni innét. Arra biztosan nem számítana zöld ellenfelem. Csak hát annyira felzaklatta az előbb Kamcsit, hogy nem merek ezzel próbálkozni. Még nem sikerült mindenre megtanítanom.
- Tarts ki, Kamcsi! - kiabálom neki kétségbeesetten, mialatt Theon szorításában van. - Kérlek, nyugodj meg... Ez nem megoldás semmire. Én nem értem, hogy mit rontottam el már megint. Azt hittem, hogy barátok voltunk - nyelek egy nagyot, immár a srác kék szemeibe nézve. Alig bírom ki, hogy ne sírjam el magam, a néhány könnycseppet kivéve tartom magamban egyelőre a lelket, bár megterhelő ez az akadozó vallomás, amivel a békét próbálom elérni. Lehajtom a fejem, pálcámat a vonatjegyemmel együtt dugom zsebre, s a bőröndjeimnek támaszkodva nézek rá szomorúan. Megpróbálom elfelejteni a különböző sérelmeket annak érdekében, hogy megmentsem a kaméleonomat. - Tetszett a könyv, amit adtál - köszörülöm meg a torkom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Kíváncsi vagyok, hogy meddig fognak még a nyámnyila Beninek ismerni, aki nem tudja megvédeni magát. Nyilvánvaló, hogy ezekkel a karokkal nem sokra megyek odakinn, de úgy általában a suliban se tudom kivédeni a rellonos felsősök támadásait, amíg nem szedek fel magamra pár kilót. Januártól persze űzöm Petyával az edzéseket, de nem sokat segítettek eddig. Mondjuk várható is volt, sok alkalmunk elmaradt, a sérülése se jött ki jól, úgyhogy nem reméltem csodákat. Mégis, jó lenne, ha több kitartásom lenne ezekhez. Akkor nagyobb határozottsággal állhatnék itt. Persze Theon előtt izompacsirtaként se biztos, hogy képes lennék letörni azt a pofátlanul nagy önbizalmát. És ez a különösen bosszantó. Hogy sosem tudja, hol a határ, és hogy mennyire szánalmas ő valójában a gyerekes viselkedésével. Viszont, mivel éppen a kaméleonommal zsarol, úgy kell tennem, mint aki beadja a derekát és megbocsátja az ellenem elkövetett szemétségeket.
- Mi?! Ezt meg hogy érted? - zavartan ráncolom össze a homlokomat. Mindenfélére számítottam, de erre a felháborodására nagyon nem. Úgy viselkedik, mintha még neki állna feljebb, mert én tettem esetleg rossz fát a tűzre. Nevetséges... Ha fontos lettem volna neki, nem vágja hozzám azokat a durva szavakat a csónakházban. Félig-meddig megkapott, szóval nem értem, hogy mire van még szüksége, ha ugyanolyan emberekkel tudja körülvenni magát, mint én. Vagy jobbakkal... Mert hát, bennem aztán fogalmam sincs, hogy mégis mit talált vonzónak, vagy hogy miért ezzel a stréber elsőssel akarja összeszűrni a levet. Nagyokat pislogok rá a kialakult szünetben, aztán újra megszólalok. Láthatóan nem nyertem el a srác tetszését, amire kissé megilletődve vakarom meg a tarkómat.
- Hát, nem, mármint, szóval csak azt hittem, hogy jóban vagyunk. Közeli viszonyban. És hogy akár fontos vagyok - a harag eltűnik az arcomról, átveszi a helyét a csalódottság, amit eddig valamennyire sikerült elrejtenem, de ezek a szavak olyan mélyről törnek fel belőlem, hogy a sírás határára kerülök. Elérzékenyülve, remegő hangon árulom el neki azt, amit eddig magamban tartottam. Sose gondoltam volna, hogy elég bátor leszek ehhez, hogy így a szeméhez vágjam az érzéseim, és ez még csak egy kis szelete annak, ami valójában bennem zajlik.
- Aha. Volt egy kis időm még a vizsgák előtt, úgyhogy legalább elterelte a gondolataimat - simítom oldalra a hajamat szerényen, látva a meglepettséget a szemeiben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Fogalmam sincs, hogy miket hord nekem össze, de befejezhetné végre a vádaskodást. Egyszer ismerné be, hogy nincs igaza! A legjobb védekezés a támadás elvét követheti. Hitetlenkedve csóválom meg előtte a fejemet, megvető és dühös arccal nézve végig rajta, majd szippantok egy mélyet a csarnok fülledté vált levegőjéből. A körülöttünk elsuhanó alakok túlságosan belefeledkeznek abba, hogy elérjék a vonatot, szavaink hangját pedig kissé elnyomják a guruló bőröndök, amitől alapból meg kell emelnem a hangomat. Tudom, hogy ha sokáig itt maradok, a végén még eléri, hogy lekéssem a hazautazásomat jelentő szerelvényt, ezért nem húzhatom már sokáig ezt a beszélgetést. Mégis, annyira összezavar a mondataival, hogy legszívesebben leülnék mellé, és átbeszélném vele ezt az egészet. Megértetném vele, hogy hogyan éltem meg a közeledését, és mennyire fájt, hogy az utolsó pillanatban felfedte magát előttem. A falon lévő órára pillantok, majd nyugtázom, hogy még egy kis időm azért akadt, mégis türelmetlen vagyok.
- Nem, nem tudom - erősködöm tovább. - Szóval jó lenne, ha kinyögnéd végre, mi bajod... - kérlelem türelmetlen hangon, szinte már könyörgőnek hatva. Csípőre teszem a kezem, a poggyászok úgyis biztonságosan hevernek a kocsin, ami megrekedt köztem és Theon között. Szúrósan hallgatom végig, ahogy felhorkant magyarázkodásomon, és lélegzetvisszafojtva várom, hogy folytassa a válaszadást.
- Egy normális kapcsolatban senkit nem rángatnak bábuként - szorítom össze a fogamat dühösen. - Ezt meg már hallottam, nem kell elismételned. Én viszont rohadtul nem kérek ebből, és... azt sem értem, hogy miért nem hagysz békén, ha nem akarsz semmit. Mert én azt nem akarom tőled, amit te akarnál tőlem - magyarázom neki, egyre csak szipogva és elkeseredve, mígnem annyi feszültség gyűlik bennem össze, hogy remegve sírni kezdek. Arcomat két tenyeremmel takarom el a srác elől, úgy kezdem el törölgetni a könnyeket a szememből, még mielőtt tarthatatlanná válna a helyzet. Nem szeretnék picsogva szállni fel a vonatra, hogy aztán így fogadjon a pályaudvaron a családom. Csak akkor kapom fel a fejem és nyugszom meg egy picit, mikor Kamcsi hordozója visszahelyeződik a csomagok tetejére. Én pedig, mint legféltettebb kincsem, rögtön magamhoz ragadom őt, hogy soha többé ne tudja elvenni. Benézek a rácson, hogy minden rendben van-e vele, de az ijedtségen kívül úgy tűnik, megúszta a dolgot, s most már semmiképpen nem engedem el a kezemből. Bárki ellophatja. Könnyes szememmel összenézek az övéivel, úgy mosolygok rá boldogan, majd furcsa módon Theonra, amiért elengedte. Még egy halk és hálás köszönömöt is elsuttogok.
- Igen, de már mondtam. Nagyon szép szerelmük volt - ezért se értem, hogy a fiú miért olvassa, ha ennyire távol áll tőle. Hangom nyugodtabban cseng, már csak nagyokat sóhajtok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Szemeim hatalmasra kerekednek, ahogy a sületlenségeit hallgatom. Legszívesebben felrobbannék mérgemben, hogy ez a nagyokos ilyeneket mer kitalálni rólam, és Karoláról, aki mellesleg a legjobb barátom. Igen, ő legalább mellettem állt a bajban, nem úgy mint ez a szerencsétlen, hogy a legkiszolgáltatottabb helyzetben rúgott belém egy nagyot. Ugyanakkor kínomban tudnék röhögni, annyira szánalmas, hogy ennyire nincs felelősségtudata.
- Te betegesen képzelődsz... Semmit nem csináltunk veled. Elég gáz, ha neked az jött le rólam, hogy ilyen vagyok - állapítom meg sértődötten, de szívem csak úgy kalapál a zaklatottságtól a mellkasomban. Minden épeszű embernek nyilvánvaló, hogy nem lennék képes ilyenre. - Ha nekem nem hiszel, vizsgáltasd ki magad a gyengélkedőn. Nincs itt semmilyen lötty, se bájital, csak a végtelen fantáziád, mert nem mered beismerni, hogy hibáztál - világosítom fel sajnálkozóan. Nem vagyok szemrehányó, sokkal inkább azt szeretném, ha rájönne végre az igazságra. Lelkesen magyarázom el neki, mégis úgy érzem, hogy bizonyítási kísérletem ellenére ismét süket fülekre fogok találni, ami elszomorít. Nagyon ijesztő, hogy annyira fogyatékos már, hogy a saját helyzetének felismerése helyett nevetséges hazugságokat kreál magának a fejében, csak hogy meglegyen az éppen aktuális ellenségkép. Mire is emlékeztet ez?
A gesztikulációja csak még jobban sírásra késztet, koholmányai beleégnek a szívembe. Az agyam továbbra is csak azon kattog, hogy mit ronthattam el nála. Mégis hogy alakulhatott ki benne, hogy én bármikor is rosszat akartam volna neki? Karola se az a lány, igaz, viccelt már meg apróságokkal, de ez durva húzása lenne, és tudnék is róla. Mindig is érzékenyen érintett, ha a hozzám közel állók alaptalan dolgokat hittek rólam. Értetlen arca, hogy fel se fogja szavai súlyát, csak rátesz egy lapáttal a hangulatomra. Az azonban egy pillanatra mindent elfeledtet velem, amikor visszakapom a kaméleonomat, ő pedig pufogását feladva enyhülni látszik, már csak a könyv miatt is.
- Hát... - tűnődöm el szipogva némi időre. - Talán az, amikor szerelmet vallanak egymásnak, az akadályok ellenére - mégiscsak szellem volt az egyikük, s így is kialakulhatott köztük a vonzalom. Felsóhajtok, majd a hordozó rácsain benyúlva megvakargatom a rémült Kamcsi fejét, hogy megnyugodjon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Nocsak, talán gyógyítónak készülsz? Esetleg mondhatnál rá valami bűbájt, hogy azonnal helyrejöjjön. Mert én nem tudok... - tárom szét karjaimat. Ezt nem is tudtam eddig, amit mond, de jelentősen megkönnyebbülök. Tudom, hogy nem értek mindenhez, de létezhet, hogy ő esetleg jobb nálam? Veszélyen az iskolaelső címért folytatott kemény harcom. Kétségbeesett fejem helyett azonban nyugalomra csitítom magam, ha már ő is ezt próbálja nálam elérni. Végtére is azért vagyunk itt, hogy kieresszük a gőzt, és jót beszélgessünk.
Önfeledt falatozásom folytatom a kommentár után a sütiből, ami csakugyan meghozza a szomjamat az időközben kihűlő forrócsokiból. Nem hideg, csak langyos már, valósággal itatja magát. Az is tény, hogy tömény, eltelíti a pocakom, de remélem nem fogja megülni ez a sok cukormennyiség. Tudom ám, hogy a Bagolykő cupcake tulajdonsága a jelképállat megjelenése a csuklóm környékén, ezért ujjongva, már-már a székemből felpattanva mutatom meg neki, hogy mostantól mi fogja boldogítani a testrészem. Mert hát, hallottam erről, de nem hittem, hogy létezik. Most élem át először.
- Azt biza! - ragadom meg mancsos pracliját egy furcsa fintorral, mikor kitapintom a morzsát. Na nem mintha a fogam közé szoruló sütidarab jobb látvány lenne, mikor elvigyorodom. Elsős vagyok, na. Mikor elhúzom a kezem, azért az asztal alatt alig észrevehetően letörlöm a rám ragadt dzsuvát, az egészből ő pedig talán csak annyit érzékelhet, hogy egy idő után kínosan felnevetek.
Illedelmesen megvárom, hogy ő is befejezze a falatozást, aztán visszaviszem a tányéromat, hogy intézzem a piszkos anyagiakat. Összességében jó, hogy eljöttünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Csalódottan megrázom a fejem, majd sóhajtok egy nagyot. Úgy néz ki, a világért se akarja bevallani azt, hogy nincs igaza. Belefáradtam abba, hogy tovább győzködjem őt, hiszen bármilyen bizonyítékot hozok fel, kreált képzelgésein nem török át vele. Ringassa csak tovább magát ebben a ködös, beteg illúzióban, ha akarja. Nekem többé már nincs közöm ehhez a fiúhoz, aki velem szemben áll. Csak arra tudok gondolni, hogy mindenről ő tehet, én pedig áldozat voltam a játszmájában. Rövidesen indul a vonatom, amely végre hosszú hetekre száműz az iskolából. Amúgy is elég szar évem volt, rengeteg mindenen mentem keresztül. Mint mondtam, az első felét nagyon élveztem, aztán karácsonytól jöttek a hullámvölgyek, de mostanra úgy néz ki, a barátaim segítségével sikerül kilábalnom a nehézségekből. Nagyon tartja benne a lelket, hogy a kellemes szünet teendői alatt végre elfeledhetem, hogy milyen sérelmek értek itt, s megerősödve térhetek vissza a következő tanévre. Szeretném ezt a korszakomat lezárni Theonnal, s bár sajnálom, hogy a búcsúmat még nehezebbé teszi a gyerekes viselkedésével, mégsem vagyok elég bátor, hogy csak úgy faképnél hagyjam. Tudom, hogy az valahol fájna neki. Mégis határozott maradok, mert úgy érzem, hogy ezt ő rontotta el, s hazugságokkal védekezik.
- Menj csak nyugodtan. Akkor talán felnősz végre - vágom hozzá gúnyosan, amíg erős tudok maradni. Most persze könnyen beszélek, talán a vizsgák alatti feszültség jön ki belőlem. Vagy az, hogy le akarom zárni ezt a korszakot úgy, hogy mindent kimondok magamból, ami bennem maradt. Megnyugtat a tudat, hogy most egy ideig nem kell elviselnem a képét, nem árthat nekem. Ő itt marad, rám viszont vár a családom. Ezt már nem vágom hozzá, mert olvastam a naplóját, és talán ez a része kivételesen igaz róla. Arról meg bármilyen nehéz természet, nem biztos, hogy ő tehet. Ott van az én szüleim esete, vagy a bátyámé, ahogy az ő húga is biztos, hogy valóban komoly lelki sérülést okozott neki. Csak ne lenne velem is ennyire álszent és hazug, hogy kihasználta a barátságunkat, és lehúzott akkor, amikor szükségem volt a támogatására.
Aztán majdnem vele együtt mosolygok, s nevetem el magam, mikor a könyvéről beszélgetünk. Gyorsan helyre teszem magamat, hiszen nem szabad belemennem a játszadozásaiba. Tudom már jól, hogy csak így akar rám hatni, igaz nagyon jó lenne vele elbeszélgetni. Hihetetlen, hogy még így is, mennyire könnyen a hatalmába tudna keríteni, ha akarna. Próbálok kifejezéstelen arcot vágni, tovább törölgetve könnyes pofimat, de felidézem magam előtt az olvasottakat, a romantikus, irodalmian erotikus elemekkel is átszőtt ponyvát. Örülök, hogy ezt adta, de nem értem, miért volt fontos egy számára jelentéktelen srácnak adnia. Igencsak adott a látszatra, elhiszem, hogy mérges.
- Igen? - kérdezek vissza lélegzetvisszafojtva, majd sokkolódom le a szavain. Tessék? Hogy miről beszél? Még mindig van pofája könyörögni? Szörnyű így látnom őt, de tudom, hogy az ágyasai most mind itt hagyják, neki pedig szüksége van egy könnyű prédára. De az nem én leszek. - Nem tehetem, Theon... Nekem haza kell mennem, vár a családom - idézem fel szomorúan a nagybátyáméktól kezdve a testvéreimet, s végül a szüleim, a laptopom, telefonom, régi barátaim töredékét. Sok mindent hozzávághatnék, de most mégis olyan hitelesen kéri tőlem. Mintha más is lenne a kérésében a testi vágyakon felül.
- Nekem most indulnom kell a vonathoz, bocsi. Változz meg... És ne csinálj hülyeségeket. Kellemes szünetet! - préselem ki magamból a nehéz szavakat, mikor egyik kezemben Kamcsi hordozójával, a másikkal a poggyászaim kocsiját tolva megindulok a vágányokhoz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Ujjait kétségbeesetten fonja rá a kocsira, alkarja megfeszül, szívem dobban egy nagyot. Az előbbi pillanatokban úgy tűnt, mintha a srác egy kissé lehiggadt volna a taktikámnak köszönhetően, s most mégis úgy éreztem, hogy könnyen újra veszélybe sodorhattam magam. Ismét eltorlaszolja előttem a vágányokhoz vezető utat, veszélyeztetve ezzel a vonat elérését. Már pedig a jegyem a zsebemben lapul. Én már kifizettem őket. Eszemben sincs, hogy megvárassam az otthoniakat. Napok, sőt hetek óta arra vágyom, hogy végre kicsit kiszakadjak a kastélyból, hiszen bár szeretek itt lenni, sok volt ez az első év így egyszerre, főleg hogy most először kellett igazán alkalmazkodnom a varázsvilághoz. De talán jól boldogultam. És jövőre csak jobb szeretnék lenni. Testileg és lelkileg is megerősödve.
- De miért? - pislogok nagyokat. - Már nem tudom visszamondani... - tapintom ki a vonatjegyet a nadrágomban. Próbálok nagyon finoman és higgadtan beszélni hozzá, hangomból némi csalódottság is kihallatszik, amiért fel kell szállnom a szerelvényre. Őszintén nem tudom, hogy miért érzek így, de legfőképpen tőle próbálok szabadulni, hogy gond nélkül elengedjen. Másfelől tudom, hogy neki könnyű leszarnia a családját, de nekem hiányoznak a testvéreim, a nagybátyám. Olyan ritkán találkozom velük, hogy nem érzem igazságosnak a fiú önzését.
- A tesóim állítólag tortát sütöttek  - mesélem neki sejtelmes mosollyal, amiből talán megérti, hogy miért is olyan fontos számomra a hazautazás. Hisz neki is ott a húga, és tudom róla, hogy biztosan így döntene. De most biztos azért ilyen vajszívű, hogy megsajnáljam és megkaphasson.
És mégis futni hagy, lendületesen indulok meg az indulásra kész vonathoz. Leteszek arról, hogy jó helyem legyen a vonaton, de valahol még biztos le fogok tudni ülni. Próbálok erős maradni, ami könnyebb így, hogy kiadtam magamból a feszültséget, mégis bűntudatom van így otthagyni Theont, ahogy megnehezíti a búcsút a szenvedésével.
- Hm? - torpanok meg, hátrakapva fejem a hangjára. - J... Jó... - szuszogom némi habozás után, de Kamcsi természetesen a karjaim közt marad. Közeledő kezétől ösztönösen húzom el magam, aztán a vonaton termek, magam mellé rakva a hordozót, hogy két kézzel húzhassam fel a többi poggyászomat. Mondjuk mágiával biztos egyszerűbb, de nem vagyok még annyira ügyes varázsló.
- Igazán nem kellett volna, de köszi! - vigyorodom el, hálából pedig, ha engedi, egy óvatlan mozdulattal borzolom meg a haját, elfeledkezve a sérelmeimről. - Jó szünetet, próbáld meg, amit mondtam... - kérlelem elfojtott hangon, mert őszintén bízom még abban, hogy egyszer megváltozhat. Aztán, ahogy eszembe jut, hogy mit tett velem, komor arcot erőltetek magamra, biccentetek neki, majd helyet foglalok, a kocsi pedig kigördül az állomásról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Az utcákon megjelentek a karácsonyi díszek. Először a fényfüzérek kezdték körbeölelni a kirakatok széles ablakait, aztán megbűvölt hóemberek fakadtak dalra, és néhol egy-egy Mikulás is táncra perdült. Jellegzetes illatok terjengtek az egyébként hideg levegőben, aztán néhány napra rá én is megjelentem a kavargó tömegben, akiket elkapott a szokásos bevásárlási láz. Nézelődtem szótlanul, arcomon halvány mosollyal. Hagytam, hogy magával ragadjon a hangulat, hogy egy kis csend és nyugalom költözzön a szívembe. Valami, amire régóta vágyom. Valami, amiről azt hiszem, talán az ünnep majd megadhatja nekem.
Aztán az egyik olyan napon, amikor szabad lejárást kaphattunk a faluba, Karola elhívott a cukrászdába, hogy igyunk meg valamit. Sejtettem, hogy valamilyen céllal teheti ezt, de végül is igent mondtam. Lehet, hogy csak én gondolom túl a dolgokat. Mármint ez elég jellemző rám, de próbálok rajta változtatni. És nagyon is vágyom arra legbelül, hogy társaságban legyek, csak megszoktam már a gubbasztást. Úgyhogy felöltöztem, bár nem elég jól, így most kissé vacogósan baktatok le a Fő utczán, hogy egy lámpaoszlopnak dőlve az ő felbukkanását fürkésszem. Mindig olyan időpontban megyünk, amikor nincsenek túl sokan, és most különben is inkább vásárolnak az emberek, mint beülnek valahova találkozni. Arra ott lesz a heteken belül aktuális karácsony. Nekünk pedig a hazautazás miatt nem hiszem, hogy lesz időnk akkor összefutni. Ó, és jut eszembe, a barátaimnak még mindig nem vettem semmit... De legalább a családot letudtam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Nem várok sokat, szerencsére. Ilyenkor minden egyes kinn töltött perc magában hordozza kissé a meghűlés esélyét, vagy csak én lettem ennyire elővigyázatos? Anyám túlzó gondoskodása, ami a legkisebb gyereknek jutott, természetesen kiütközik ilyenkor, de pont hogy kezdem végre elhagyni a jó vastag öltözeteimet, mert szerintem a vékonyabb kabátjaimban sokkal jobban meglátszik a formám, hiába vannak még mindig pálcikalábaim. Szóval, bár korábban örültem a pufi felsőknek, mert nem volt kivehető, hogy mennyire vékony vagyok, azért az utóbbi időkben arra is ügyelek, hogy a felsőbb évesek divatját kövessem. Valami változik, be kell vallani, és ez egy nagyon kicsit már a lázadás szaga, mert ha az otthoniak tudnák, lenne hozzám egy-két szavuk.
Dörmögve én is üdvözlöm őt. A két puszitól kissé elpirulok, de már megszoktam Karolától, hogy nálam sokkal jobban ki tudja magát fejezni, ha az érzések kimutatásáról van szó. A puszik hidegek, majdnem össze is rezzenek, de ez egy újabb ok arra, hogy végre betérjek a cukrászdába és kikérjem magamnak a forró csokimat.
Biztosan akartam ezt? Máris úgy érzem, mintha egy hatalmas reflektorfénnyel világítanának rám. Beérve automatikusan egy félreeső asztalt célzok meg, hogy még véletlenül se hallják mások is a beszédemet, de ezen felül is muszáj lesz halkan szólnom a diszkréció miatt.
- Hát... nem tudom, hogy mit is mesélhetnék - szabadkozom zavaromban, mint akinek borzasztóan kellemetlen magáról beszélnie. Lehuppanok a székre, aztán kihúzott háttal megpróbálom összeszedni a gondolataimat. - Megint azt érzem, mintha senki nem akarna észrevenni. Nem vagyok érdekes. De nem baj, nem akartam sohasem a menők közé tartozni. És végül is te itt vagy nekem - sóhajtok kínosan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Nem szeretnél csatlakozni az Edictum szerkesztőihez? - vágok közbe egy bravúros kérdéssel, mielőtt bármit is reagálnék a kabátomra tett dicséretére. Egyre erősödik bennem az az érzés, hogy nagyítóval figyel, elemez, méghozzá folyamatosan. Karolából egyszer tökéletes újságíró lesz, még a főszerkesztői posztot is kinézem, aztán továbbléphet a Havi Igéző, vagy valamelyik másik neves lap tagjai közé. De az biztos, hogy nagyon jó megfigyelő, mind külsőleg, mind pedig belsőleg könnyen kiszúr dolgokat, de persze az is lehet, hogy a velem való közeli kapcsolata erősíti fel benne ezeket az érzékeket. Munka szempontjából biztosan hasznos, de engem néha valamiért idegesít, mert úgy érzem, hogy egyszerűen átlát rajtam, és mindent ki tud szedni belőlem. Emiatt pedig, hogy nem tudok nemet mondani, igenis lúzernek érzem magam.
- Köszönöm amúgy, de... Én mindig fázom - vonok vállat anélkül, hogy beismerném az igazát. Mert egyébként valóban kicsit fázós típus vagyok, rossz a keringésem, az ujjaim gyakran hidegek még nyáron is.
Hagyom, hogy belém karoljon, úgy hallgatom a mondandóját. Próbálok nagyon rá koncentrálni, de egyelőre csak nyomasztani kezd, hogy a suli a téma, és nem tudok kikapcsolódni. Aztán az asztalnál ülve még durvább fordulatot vesz a beszélgetés, pedig alig telt el néhány perc.
- Miiii?! Ja neem, nem ciki. Akkor félreérthetően fogalmaztam, ne haragudj rám! - kerekednek ki a szemeim, és még a fejemet is fogom. Pont az hiányozna, hogy a legjobb barátommal is összevesszek, hogy őt is eltoljam magamtól. Ezt meg kell akadályoznom, ennyire nem szúrhatok el mindent.
- Nem olyan egyszerű leküzdeni az önbizalomhiányt, mint gondolnád - puffogok összefont karokkal, majd jól hallhatóan krákogok párat. - Honnan veszed? Tuti? Sok mindent hall az ember, nekem elegem van a pletykákból... Volt belőle részem bőven - izgatott leszek ettől, de nem biztos, hogy tudni akarom. Rendelek én is egy forró csokit, hozzá egy epres tortaszeletet, aztán türelmetlenül szemezek Karolával. - Nem is tudom, talán te? - vigyorodom el.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Majdnem elhittem... - tartok hatásszünetet, és még a mutatóujjamat is a levegőbe emelem, hogy nyomatékosítsam levitás diáklétemből fakadó pallérozott elmémet, amit persze a korábban megszerzett, majd szemtelenül elengedett címeim is igazolnak - ... de gondolom, ez megint valami irónia akart lenni - mosolygok elégedetten. Én, meg a humor, valami olyasmi, amit ritkán emlegetnek egy mondatban. Nem hiszem, hogy Karola valóban viccesnek tartana, másnak is feltűnt volna már a kastélyban, ha így lenne. Ha van is valami érzékem a viccekhez, akkor bizony el kell gondolkodnia a másiknak, ha valóban érteni akarja, hogy mire célzok. Nem mintha ez a mulattató megjegyzéseken túli közlésekre ne vonatkozna ugyanúgy.
- Szerintem tényleg lenne hozzá tehetséged, úgyhogy jelentkezz csak. De hozzád valami igényesebb rovat illene azért - bókolok őszintén, mert számomra a pletyka tűnik olyannak, amiről bárki, bármikor, írói véna nélkül tudna produkálni valamit.
Megvárom, amíg a gőzölgő forró csokit a kezem közt szorongathatom végre, és a süteménybe is beletúrok kicsit a villámmal, kóstoló gyanánt. Ma főleg gyors a kiszolgálás. Karola kijelentése igencsak meglep, először azt hiszem, hogy csak azért mondja, hogy egy kis lelket öntsön belém. Jobb, ha utánajárok, hogy mi az igazság.
- Ugyan... Oka van annak, hogy ott vagyok, ahol. Szinte senki sem ismer, aki meg igen, az inkább ne ismerne. A Levita még határeset. Persze sokkal jobb nekem itt, mint az előző sulijaimban. Na de amúgy, neked miben is van gond az önbizalmaddal? Nagyon határozottnak tűnsz pedig. Áruld el a titkod - hajolok kissé közelebb kérlelően, mert valóban jól jönne néhány tanács és praktika, amit ő is alkalmaz. - Eliza? Hm... Ismerősen cseng. Miért gondolod, hogy randiznunk kéne? Ez nem így működik - rázom a fejem tiltakozóan, még a homlokom is összeráncolom hozzá. Aztán hamar kisimulok, és háborgok azon, amit felvet. - Te aztán tudsz kérdezni. Sok mindent kinézek belőled, azért... Hát, nem tudom - tárom szét a karomat, de csak azért, mert kivételesen rejtélyes és vicces próbálok lenni, hátha zavarba tudom ezzel hozni Karolát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Hát jó, akkor gondolja komolyan. Ezzel csak még jobban összezavar. Néhány szemöldökfelhúzás, és nagy nehezen végleg elengedem a dolgot, megnyugszom, és a fejemben más dolgokra koncentrálok inkább. Aztán csak-csak visszaugrik a bók a fejemben, hogy valaki végre újból pozitív jelzőt aggatott rám. Ismételten csak azt tudom mondani, hogy ha másoknak nem, legalább a barátaimnak vicces vagyok. Talán ezért is a barátaim. Az a szűk kör, aki érti a humoromat.
Érdeklődve hallgatom, hogy miről írna legszívesebben. Egyetértően bólogatok rá. Tudtam én, hogy Karolába több tehetség szorult annál, minthogy a céltalan pletykarovatokat szerkessze, amik csak az indulatokat keltik másokban, de hasznos tudást nem adnak.
Komótosan eszegetek a süteményből, és kortyolok az italomból, kihasználva, hogy végre nem sietek sehova. Egyedül Karola kíváncsisága, stílusa üldözhet el az asztaltól, ha a továbbiakban olyan témákat kezd el vesézni, vagy boncolni, amiktől lefárasztana. De eddig becsülettel tűröm a bevetést.
- Jaj, ugyan! - nevetek fel egy pillanatra. - Gondolj csak a DÖK kirándulásra. Nem emlékszel, mi ment ott is? Önmagában nem segít rajtam, ha megjelenek mindenhol. Vagy említsem tavalyról a karácsonyi bált? Abból is csak a baj lett, hogy megjelentem. Jelenleg legalább nem talál meg semmilyen rosszakaróm - forgatom meg a szemeimet feszülten. Túl sokat kockázatok az ismertséggel. Jó ugyanúgy megtalálhat, mint rossz ember. És nehéz őket megkülönböztetnem.
- Oh, hát... neked legalább szigorúak a szüleid. Nálam is sok elvárás volt a környezetemnek, de ezt tudod jól, aztán apának holt mindegy, mit csinálok. Lesz belőled még évfolyamelső, csak talán téged is megviselt néhány időszak - próbálom én is bátorítani, de nem hiszem, hogy túl meggyőző vagyok. - Hékás! Szóval mondd csak el szépen, hogy szerinted milyen lányok illenek hozzám! - akadok ki látványosan, eltátott szájjal.
Sértődötten kavargatni kezdem az italomat, de a fejemben egyre csak Eliza jár a fejemben, próbálva őt a lehető legjobban felidézni. Nem nagyon ismerem... De ő vajon mit tudhat rólam? Lehet, hogy minden lépésemet lesi? Ez nagyon ijesztő.
- Egy... randit? Ajj, ne már, Karola, hát ezt ne randinak nevezd. Ha akar valamit, keressen meg, de mégis mit kérdezzek tőle csak úgy? Ha meg vele is beülnék valahova, tök erőltetett lenne. Tudod, hogy nem szeretem az ilyet. És hogy milyen kínosan tudok viselkedni - suttogok feszélyezetten, ezért arra kérem, találjunk más megoldást. - Igen, mind megeszem - tömöm be az összes maradékot a számba, hogy nyelni is nehezemre esik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Igen? Melyiket ajánlod akkor? Vagy csak száműzni akarsz? - mosolyodom el halványan, de annál nagyobb felszabadultsággal az arcomon. Nem érzem túlzottan viccnek, de bántónak sem, amolyan karolai szurkálódásnak, amit nem szabad magamra vennem. Épp elég, hogy elismeri a mondandóm jogosságát, amivel viszont felerősíti bennem, hogy igazam van ezzel kapcsolatban. A zárkózottságom szempontjából biztosan nem kerültem közelebb a változáshoz. Ezúttal.
Felkönyökölök az asztalra, majd jobb tenyeremmel megtámasztom a fejem. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy Karola mit fog mondani a kérdésemre. Valamennyi külvilági visszajelzésre érzékeny vagyok, de a közeli barátaimtól úgy gondolom, hogy egész jól elviselem a kritikát. Ami persze nem igaz, mert az ő szavai mennek a legmélyebbre. Nagyon óvatosan kell felelniük, ha nem akarják, hogy seb legyen a lelkemen. A legjobb barátnőmet azonban a jó szándék vezérli, a bizalmat megelőlegezem, maximum fintorgok majd egyet a válaszán.
- Okoskák? - vágok vissza rögtön, amint befejezi. Már előtte is akartam, de inkább megvártam, amíg megmagyarázza a szó jelentését, ami nem teljesen sikerült. Mert olyan sértőnek gondolom ezt a jelzőt ebben a formában. Minimum félreérthetőnek. Elvárom, hogy öntsön tiszta vizet a pohárba, vagy mellre tudom szívni. - Ezek szerint maradjak a kékeknél, ha párkeresésről van szó... Hol máshol lehetnek elég intelligensek hozzám a lányok - nevetek fel halkan, ahogy kortyolok egy újabbat. - És mondd csak, ez az Eliza is a Levitába jár? - persze a hangsúlyomból érződik, hogy igencsak kétkedem, mert hát nem vagyok egy társasági forma, de a saját körletemben mozgó személyeket még többnyire fel szoktam ismerni. A szomorú igazság pedig az, hogy még nem találkoztam vele kimondottan, úgyhogy lassan készülhetek azt is kimondani, hogy Karola saját magának mond ellent. De korai még az öröm.
- Hát, figyelj, fontos az ész, nem csak a külső - zárom le eme bölcsességgel. - Miii? A vak is látja, hogy éhenkórász vagy, nem pedig én zsugori, ez már rég nem a lovagi kor, a kölcsönösség híve vagyok, azt hiszem. De oké, le tudom csekkolni az illetőt, ha erre célzol. És az még tényleg nem randi lesz - majdhogynem kilöttyintem az itókát, akkora lendülettel kapom ki a karomat magam alól, hogy duzzogóan jól összefonhassam őket magam előtt. Mégis micsoda kínos viselkedésről zagyvál ez itt össze? Azon kívül, hogy sokszor meg se mukkanok, igencsak illemtudó vagyok. Esetleg a dúsgazdag aranyvérű sarj nem veszi észre, hogy egy koldus félvérrel társalog. - Megpróbálhatok nyitott lenni, de senki nem fog meg túlságosan. Az egy dolog, hogy szépnek látok-e valakit. De te feldolgoztad már a történteket? És most kivel kavarsz? - kerülöm ki a kérdését, majd terelem rá a reflektorfényt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bevillan valamennyi lány képe a suliból, akit úgy ahogy szépnek találok. Nem mondanám, hogy megdobogtatnák a szívem. Talán egy kicsit. De azt hiszem túlzás, hogy odáig lennék értük. Lehet, hogy azért, mert annyira nem nagy szám, vagy csak hiányzik belőlük az a plusz, vagy csak simán túl sok csalódás ért és bezárkóztam magamba, nem tudom. Az biztos, hogy nem egyszerű. Ez sosem az. A többi ház jellemvonásai annyira erős sztereotípiát adnak, hogy biztat Karola a próbálkozásra, valamit elindít bennem, de átütő sikert nem ér el szavaival. Inkább csak tovább emésztem magam a dolgon. Lehet, hogy ha néhányat alszom rá, akkor másképp fogom látni a dolgokat. Addig még hagyom, hogy ülepedjen ez a dolog bennem. Ha nagyon akarom, akkor egy navinés lány ugyanúgy aranyos lehet, de a pirosak például túlságosan energikusak, pörgősek úgy általában, ami ijesztő. A rellonosoknál pedig maximum azért lennék szerencsés, mert le tudná állítani a srácokat, ha zaklatni akarnak. De az meg hogy nézne már ki? Egy zöld pajzs, a gyengébbik nemből. Magamnak kell megtanulnom megvédeni önmagam a zaklatóim ellen.
Aztán amiben végső soron hiszek, az a spontán kialakulása az érzelmeknek. Nem szabad erőltetnem, jönni fog magától, csak türelem kell hozzá. Abban sem vagyok biztos, hogy mire van szükségem, mit és hogyan akarok csinálni az életben. Túl sokat tépelődöm, ami lassan már az álmaim rovására megy.
- Igen. Okosat. Szépet. De ne legyen okosabb. Egyenlő, vagy olyasmi - mormogom el egymás után, lomha lassúsággal a tőmondataimat, mintha egy gép lennék, s közben minden egyes pont után aprót biccentek felé, hogy lássa, megértettem a leckét.
- Eddig nem volt baj. De kezdem úgy érezni, hogy ha nem sietek, elkések - tudom, hogy nagyon rossz gondolkodás, de azok után, hogy már többször voltam karnyújtásnyira a boldogságtól, csak még inkább felzaklat annak hiánya. Úgyhogy a tettek mezejére kell lépjek. Kihörpintem a maradék italomat, s ezzel mondhatni kivégeztem a rendelésem. Egy darabig még hülyéskedek Karolával, és természetesen a fiúügyeit is megpróbálom orvosolni, amennyire tőlem telik. De sajnos nem mindenbe avatott be eléggé, vagy csak nem akarok túlságosan erőszakos lenni, mert magamból kiindulva, engem zavarba hozna a túl direkt tanács, ugyanúgy megijedek, ha ő mond nekem valami erőset. Úgyhogy igencsak haszontalan pszichológus vagyok a találkozásunk alatt, de összességében jól sikerült a beszélgetés, témáink után pedig elégedetten indulok vele vissza a kastélyba. Hálás vagyok, amiért tanácsokkal látott el.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

Nyakamon az első vizsgaidőszak. Nagy a nyomás rajtam, de szerencsére a minisztérium gyakorlott szakemberei a segítségemre lesznek a hoppanálás tárgyhoz tartozó számonkérés lebonyolításában. Nincs valami sok diákom, úgyhogy viszonylag keveset leszek a kastélyban. Helyette az egyetemen kell teljesítenem a kötelezőket, hogy meglegyen az adott félévre előírt kredit, aztán jöhet a jól megérdemelt pihenés. Persze a nehéz időszak alatt se szeretném elhanyagolni a barátaimat. Danával már nagyon régen tudtunk normálisan találkozni, az egyik szabad időpontot pedig fel is szabadítottam erre. Örülök, hogy vele jó maradt a kapcsolatom, mert hát sokan jöttek-mentek az évek alatt, olyanok is sajnos, akiknek távozására egyáltalán nem számítottam.
Hamar bepakolok a táskámba. Nincs sok cuccom, csak a kék fürdőgatyám, ami még levitás diákkoromat idézi. Csíkos törölköző, fekete papucs, aztán indulhatok is. A helyszínen Dana már a szokásos stílusával üdvözöl, amitől persze pirultan kezdem vakargatni a tarkóm. Amióta gyakorlótanár lettem, nem ez az első, hogy szabadkoznom kell. Úgy érzem, sose fogom megszokni ezt a bánásmódot. Különösen furcsa, hogy ő az idősebb, és most kicsit mintha fordult volna a kocka a hierarchiában. A sors fintora.
- Jaj, Dana, hát micsoda fogadtatás - nevetek zavartan. - Neked csak Beni. Szerencsésen elkerülted, hogy taníthassalak - jegyzem meg mosolyogva. Ha jól tudom, az utolsó vizsgáit rúgja, szóba is akarom majd hozni a témát, hogy pontosan mik lettek a végső tervei az iskola után.
- Na, akkor irány az öltöző, aztán találkozzunk a közös kijáratnál - javaslom, ahogy a férfi részleg után kutatok a tekintetemmel. Már alig várom, hogy a vízben legyünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

- Tényleg? - kérdezek vissza meglepetten, nagyot nyelve és pislogva. Ha Dana ülne az órámon, az biztosan nagyon furcsa érzés lenne. Megszoktam, hogy alattam jövő, fiatalabb nemzedéknek magyarázok, a korábbi csoporttársaim előtt igencsak fura lenne bizonyítanom, hát még akkor, ha valakit jobban ismerek. De ez is egy jó lehetőség arra, hogy gyakoroljak, fejlődjek, úgyhogy folytatom is a válaszom. - De te már megtanultál hoppanálni, nem? Mindenesetre az elméleti alapokat mindenkinek el tudom magyarázni, és tervezem is majd, hogy a kimaradó évfolyamoknak afféle szakkört indítsak, ahol pótolhatják, fejleszthetik a képességüket. Igazából majd az órarendemtől függ, mert az egyetem az első - magyarázom neki lelkesen, leszögezve a legfontosabbakat. Igazából lehet, hogy tényleg nem lenne rá kapacitásom, hiszen ha már találkozni tudunk, akkor szórakozásból akarok vele lenni, nem pedig kötelességből.
- Hát, olyan régen azért nem láttál. De köszönöm! - pirulok el, ahogy végignézek magamon. Mondják, hogy sokat változott a testmagasságom, de még mindig nem tartom magam a legmagasabbak közé tartozónak. Ami észrevehető, az a vékonyságom, igazából volt időszak, amikor több volt rajtam, de a VAV környékén volt a mélypont, most kicsit megint javul a helyzet, igazából attól nem kell tartanom, hogy pufi leszek szerencsére. - Te is jó bőrben vagy, de majd mesélsz jobban, hogy mi újság veled. Remélem, hogy jól mennek az utolsó vizsgák - jegyzem meg óvatosan, ami egy gyakorlótanár szájából lehet, hogy a kelleténél nagyobb nyomást jelent benne.
- Hú, hát nem tudom, hogy itt árulnak-e, de persze! Én nem vagyok egy nagy hekk-evő, de majdcsak elfogy a tányérról. Remélem, hogy az árak is barátiak. A legjobb persze az lenne, ha a tavacska partján kiülve tudnánk enni, ott valahogy hangulatosabb a szabad ég alatt - álmodozom, de ott meg a tó az, ami kicsit koszosabb talán, meg ki tudja milyen lény rejtőzik benne, úgyhogy itt legalább wellness elemek is vannak, és élvezetes az egész.
Leokézva Dana kijelentését, én is fürdésre alkalmasra váltok, még megejtem a mosdót, pár utolsó igazítást a tükör előtt, és egy szabálykövető zuhanyzást. Már vár rám, törölközőmmel a hátamon, papucsban csoszogok oda.
- Nos, teli hassal mégsem olyan jó fürdeni, úgyhogy szerintem célozzuk meg az egyik medencét - javaslom. Szívesen úsznék is, kérdés, mennyire bírják a gyenge karjaim, úgyhogy kíváncsian várom a válaszát, s részemről meg is indulhatunk végre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

- Még csak gyakorlótanár! - emelem a magasba a mutatóujjam, hogy belekössek a bátorításába. Tudom, hogy lényegében ugyanaz a kettő a diákság szemében, mármint szerencsére az igazgató úr nekünk elég szabad kezet adott, és az órák komolysága is kellően nagyok, de azért még mindig elég hirtelen jött nekem ez a pozíció, és túlságosan szerény vagyok ahhoz, hogy a tanári gárda diplomás végzettségű tagjaival emeljen egy szintre magam. Úgyhogy ahhoz még néhány évet itt le kell húznom, átvergődve jó pár vizsgát és egyéb megpróbáltatást. Messze van még, de ilyen tempóval el fog repülni az idő. És addigra az is elképzelhető, hogy más tárgyakat is megkapok, kiegészülnek az évfolyamok, új területét próbálhatom ki a pedagógiának. Főleg, mivel a bűbájalkotás az egyik kedvenc területem, és nagyon érdekesnek találom eddig az órákat, tulajdonképpen a különféle varázslatok világa az, amiben igazán hosszú távon el tudom magam képzelni. Aztán meglátjuk, hogy majd mit hoz a jövő. Dana szavai nagyon jólesnek. El is pirulok, büszkén húzva ki magam előtte. Lám, hány éve is volt már, hogy megismerkedtünk, és ő már akkor hitt bennem. - De nagyon köszönöm, hogy ezeket mondod rólam, hidd el, zavarba is hozol. Szívesen látlak, ha beférsz még a terembe egy szabad székre, aztán nyugodtan lehetsz őszinte majd, amikor véleményt formálsz az óráimról - adom tudtára hálásan.
- Ó, ez jó hír! Kitartást az utolsó hetekre! - biztatom barátomat. - Ú, a jó kis sajtos-tejfölös lángos lenne az igazi, ha strand, akkor nálam az a befutó! - lelkesen gondolok vissza azokra az időkre, amikor még a családommal látogattam el a nyári szünetekben egy-egy egész napos fürdésre. Idén nyáron valahogy ez már nem jött össze, meg persze az egész csapatot már nehéz összeszedni, mert nagyok már a testvéreim.
- Jól hangzik a tavacskás program! És igen, jó lesz ez a sorrend - erősítem meg Danát ötletében. Úgyhogy először a langyos, de kellemes vízben kezdek. Kíváncsi vagyok, hogy mikor kezdődnek a hullámok. Élvezem, hogy a testem elmerül a habokban. Úszok párat, hogy felfrissüljenek az izmaim, aztán a társamhoz fordulok. - Na és, hogy látod a vizsgák utáni időszakot? Mi lesz veled, ha kirepülsz a kastélyból, hogy döntöttél? - érdeklődöm.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

Kijelentésére elpirulok, aztán jobban belegondolva lehet, hogy van abban valami, amit mond. Főleg az alsóbb évfolyamok számára nem teljesen egyértelmű a különbség, nekik pedig úgy is kell jó esetben tekinteniük rám, mint akire felnéznek, és akit tisztelhetnek. Ha nem vívom ki a tekintélyem előttük, akkor nem lehet belőlem igazán jó tanár. Látják, hogy idősebb vagyok náluk, bemegyek, megtartom az órát, és ilyen szempontból nincs különbség tanár és gyakorlótanár között. Valamennyi diák számára szintet léptem, ha lehet így fogalmazni.
- Köszönöm. Remélem, hogy tetszeni fog ez a pálya - vallom be félénken. - Rendben, év elején lesz tájékoztató, majd elküldöm az infókat - látom, hogy Dana nagyon eltökélt, ami általában is jellemző rá, ha rólam van szó. Lelkes, nyitott és érdeklődő, ráadásul mindig jóindulat vezérli, szerintem ezért lehetett az, hogy olyan hamar meg tudtam benne bízni, és elárulhattam neki a bizalmasabb gondolataimat. Nem csoda, hogy évek óta jóban vagyunk.
Igazából a termálvizet szeretem a legjobban, aminek magasabb a hőmérséklete, de tény, hogy jót tesz az úszás, és ahhoz az ilyen víz túlságosan ellazítana, elálmosítana. Nem akarom, hogy ásítozva beszélgessek a barátommal, úgyhogy a vérkeringésem és izmaim javítása érdekében úszok egy kicsit körülötte úgy, hogy hallótávolságon belül maradjunk. Ez persze nem nehéz, itt könnyen terjed a hang, pláne a barlang jó akusztikájának. Mikor már csak pár perc van hátra a hullám indulásáig, lepihenek mellette, és izgatottan várom az élményt.
- Tényleg, hogy van a kacsád? - vágok közbe hirtelen felindulásból, amint a menhelyet emlegeti. - Elég sűrűnek hangzik a beosztás. Karolát nagyon sajnálom, hogy elment. Hiányzik, de legalább a közös karkötőnk emlékeztet rá. Remélem, hogy a szünetben tudok vele találkozni. És más valakivel nem tudod megnyitni ezt a boltot? - próbálom vigasztalni kicsit, mert úgy érzem, hogy eléggé lelombozta a hír, hogy a dédelgetett vágyát parkolópályára kellett tennie. De ami késik, nem múlik, szerintem jól tenné, ha belevágna valami nagyobba, mert a kávézó hosszú távon nem megoldás, az főleg a diákok körében népszerű munka.
- Szeretnék majd én is saját lakást, de ahhoz sokat kell dolgoznom. Egyelőre nincs a fejemben más terv, de az egyetem és a gyakorlótanári mellett nagyon kevés az időm egyébként is, plusz vezetem a színjátszókört még ugyanúgy, szóval be vagyok táblázva - panaszkodom egy sort, aztán kis idő múlva beindulnak a hullámok. Intek Danának, hogy menjünk kicsit beljebb, természetesen tisztes távolságra a medence elejétől, ahonnan a hullámokat indítják és mély a víz. Élvezem, ahogy fel-le dobál a mozgás, és jó párszor telibe kap a hullám. Ilyenkor mindig nagy levegőt veszek. Nincs nagy tömeg, de azért hallani, ahogy a fiatalok és idősek egyaránt ujjonganak.
- Jaj, víz ment az orromba - nevetek fel én is.