Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Nem egy vadállat, meg kell hagyni. Mindenki imádja az aranyos dolgokat, ez alól még az sem kivétel, aki éppen keresi a helyét a világban és önmagában. A kiskutya az kiskutya és jelenleg az állatok társaságát jobban veszi és viseli, mint az emberkét. Pont eléri a kis fejét, a puha bundát, finoman bele is simogat, mikor megérkezik a kicsit sem nyugodt gazda. Elhúzza a kezét, ahogy felkapja és a hóna alá pakolja, mint valami táskát. Belián meg ott áll, félig guggol inkább és néz rájuk értelmes fejjel, hogy miafsz komolyan. Mondjuk amilyen lazán öltözött, valahol megérti, hogy miért sietős.
- A mamuszodba fog, ezek után – egyenesedik ki, majd elengedi a dolgot. Senki sem boldog a hajnali sétától, főleg, ha a négylábú rá is játszik és azért sem siet. Ó, nem, olyankor a legkedvesebb arcukkal húzzák az időt. Egy jó haverjának annak idején volt kutyája, párszor vitte le és ugyan így morgott neki, miközben az a dolga helyett csak szimatolt és élvezte a sétát, neki meg dolga lett volna ezerrel. Már épp köszönne vagy köszönne el, ki hogy nézi, mikor kicsúszik a száján a mondat. Szemöldöke libben magasabbra, szája nyúlik egy apró fintorra. Vagy úgy.
- Nyugodtan mondd ki, vérfarkas – mert most talán épp nem az a gond, hogy férfiak felé is érdeklődik, de egy-két szülő már ezt is nehezményezte. Aztán felvilágosította, hogy akárhova viszi, mindenhol lesznek melegek, sőt, talán rosszabbak is, ő meg pont nem az a fajta, aki a gyerekek előtt csap másokat az asztalra vagy csapják őt, így ha lehet, nézzék már azt, mit csinál az iskolában és ne azon kívül. Erre most jön ez. - És megnyugodhatsz. Nem gerjedek kutyákra, sehogy sem és megenni se szoktam őket – vágja oda, már csak azért is. Most főképp paprikás a kedve, nem tudja befogni és nem is akarja. A srác persze rögtön vált és máris másképp szól. Nemes egyszerűen vágja karjait keresztbe mellkasa előtt és „te kit nézel hülyének” pillantással figyeli, majd csak szusszan.
- Külföldön voltam, az a helyes válasz – javítja ki, mielőtt azt hiszi róla, nekrofil is. - Erre meg rövidebb a szállásig, a többi meg nem érdekes. Ez a kutyasétáltatós szetted? Cuki – pillant végig rajta, immáron vigyorral kísérve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Szerencsére neki ilyen gondja nincs a macskával, még olyan ajándékot sem kapott, amit a mini-eb fog küldeni a srácnak, ha nem hagyja még kint kószálni egy ideig. Egeret, gyíkot bezzeg kap, döglöttet, jót tesz az a világnak és persze a srác finom, apró rasszizmusa. Holtra nem érdekli, most akkor ő meg mondja azt, hogy mocskosmágus? Fehér gyerek? Ugyan.
- Mintha szitokszó lenne – vonja fel a szemöldökét, mert nemigen érti a reakcióját, úgy… nagyon nem. Az emberek furák, neki pedig ma biztos nincs türelme egy percig sem fejtegetni, hogy a barna üstök mi a francot takar. Ameddig nem köpi le a srác, addig felőle minden mindegy, maximum elküldi a búsba, hogy menjen mást fikázni. Vannak bőven.
- Nyilván a torkomra megy és átharapja. Én kérek elnézést – minden bizonnyal előbb fulladna az apró kutya bundájába vagy nyálába, mint veszíteni egy „harcot”. Ha találkozik is kóbor kutyákkal a másik formájában, azok maximum ugatni mernek majd elszaladnak és sose látja őket. Igen, megvan annak az alaknak az előnye, nemigen barátkozik vele akkor senki. Mostanság meg normál formájában nem akar barátkozni, de az emberek beszélnek vele és keresik is, vagy megtalálják, így kora hajnalban és kérdéseket kap. Hah. Milyen kis kíváncsi valaki, mondjuk, ha a pletykákkal tisztában van, akkor a beszélőkéje és a fülei bizonyára jók.
- Mit nem? - ejt egy félvigyort, mint amiben pontosan annyi van elrejtve, hogy mindenfélét bele lehessen képzelni, ami nem történt. Hogy mit csinált? Azt az ő orrára nem köti, nemigen vágja a srácot és ma nincs is kedve lelkizni. - Mit beszélnek már az emberek megint? Nincs jobb dolguk? - morog csak, mert pont ezért is utál itt élni, mindenki a szájára veszi, ha van valami. Egy nagy városban eltűnik a sok között, senkit sem érdekel, maximum akkor, ha nagy dolgot tesz, meztelenül énekel a téren és ilyenek, de amúgy? A kutyát sem. Pontosan ezért ment el, mert a fák meg a természet nem nézi, mit művel.
- Kiengesztelni. Ahhhaa. Hát mivel itt élek és fogok is, azt hiszem a válasz, igen – sokáig. Lehetne filozofálni, mit jelent az. - Minek és mivel akarsz te engesztelni? - olyan lehetetlen képzelgés ez, mint ami pózt végül bevág. Nos, ahogy a másik röhög, úgy ejt meg egy nevetést maga is, mert tény, ebből így most a legjobbat hozta ki, bár a divathoz sosem fog érteni. Ő csak hordja, ami van.
- Imádom. Alig várom, hogy ledobd és belebújjak – bólogat, hogy ez komoly. Nem, nem az. - Mondod te, én meg tökre elvagyok, még melegem is van. Mondjuk, sehol sem vagyok – pillant le a farmer, bakancs, meg a téli kabát dologra. Meg is vonja a vállát. - Hát, nem velem fogsz divat-tippeket cserélni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Valamit mondana, de nem tudja kiejteni, nem jön hang. Ismerős helyzet, a szavak néha eltévednek és nem találnak a szabadba, vagy pont az fogja őket vissza, aki küzd velük. Helyzetfüggő. Nem faggatja mégsem, még ha kíváncsisága fel is ébredt, ő azt fogja vissza. Sok itt a kérdőjel, majd elválik, hogy melyekre kap választ is.
- Tehát kemény vagy, értem – és mégsem? Mivel nem esik le neki a nyilvánvaló, az alkohol adta bátorságnak gondolja és könyveli el. Egy ideig mindenki bír mindent, a kérdés az, mi marad utána. Egy jéghideg fürdő állítólag még jó is, emlékszik, hányan mentek télen a Balatonhoz csobbanni, mindegyiket lehülyézte, miközben a kabát alatt vacogott. Azóta változott, a hideget jobban tűri, mégsem ugrana.
- Nem, hát hogyan? - eleve az a dolog lényege, hogy sose találkozott semmivel, aztán hirtelen mindennel. Sárkányok, elemi mágusok, szellemek és megannyi dolog, köztük pedig saját lénye, ami egy nehezen emészthető kategória volt és még most se a legjobb. Már mondhatná, hogy semmin sem lepődik meg, felőle jöhet a csupakabra, a medvedisznóember, akármi, mert a mágia mindenre rácáfol, amiben felnőtt. Mesék, mi? Ha ez egy mese, akkor rohadt szar és szeretne mást kérni.
- De hát mondom hogy ne… ó… óóóó – torpan meg. Azért sellőzik ennyire, mert oda tart? Vagy mert…? Nagy szemeivel bámul rá, majd, minden kellemes illemet mellőzve, le a lábaira. Mert vannak lábai. A sellőknek uszonya. Na most gondolható, micsoda matek megy a fejében. - Én akkor most… most ezt nem értem. Sellőhöz mész, ugye? Azért kell a víz? - ez a leglogikusabb. Mert ő még mindig egy mugli fejben, ha valamit nem adnak a szájába emészteni, nem fog rájönni könnyen. De hát király is. Ó, ez az este megint…
- Elha… - kérdezné, de el is harapja, mert hamarabb kicsusszan a válasz. Elvették tőle és azért volt ennyire óvatos, mert ellenfélnek nézte. Vagy valami olyasmi. Elhúzza a száját. - Sajnálom. Semmi esélye, hogy visszakapd? - részegen biztos nem, de ezzel az egésszel most nagyon össze lett kavarva. - Vagy hát fogalmam sincs hogy megy ez. Össze vagyok most zavarodva a sellők és királyok között, nézd el nekem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Kellemesen könnyedén tartja már óráit, de a fáradtság akkor is vele van. Ez persze szellemi, kibírható és kell, hogy minden maradjon abban a mederben, amelyben jól érzi magát. És ebbe robbant bele egy apró lány.
Rövid idő volt ismerkedni, annál rövidebb idő alatt gondolkodott el azon, hogy, kisebb és aranyosabb verzióban, no meg lányban, de lemásolta az élet. Vagy, hogy mégis sikerült valahol, valamikor egy zabigyerek. Persze, tudatosan neveli bele magát abba, hogy neki sosem lesz és sosem ismeri meg az érzést, azonban a nagytesó szerepe korábban is és most is kiválóan illik rá. De attól még gondolkodik erősen, mit művelt tizenpár éve és hol.
Orrnyergét dörzsöli meg éppen, amint hátradől a széken. Ekkor pillant felé, ahogy marad, míg a többiek már kint is vannak. Egy füzet kerül elébe, ami fölé hajol is, hogy mit rejt. Ez a másik, nem az ismert és más is van benne. Visszatolja orrára a szemüvegét és már falja is a sorokat.
Hosszú, csendes pillanatok múlva emeli rá arcát, amin egyelőre semmi nem ül, mint valami kritikus, úgy méricskéli fejben. Aztán hamar megtörik az álca, ajkai felfelé görbülnek, mutatva, nem szánta komolynak az előbbit.
- Ezt az oldalad eddig hol rejtegetted? - tolja vissza a füzetet, fejében pedig fel-felcsendül a számára igencsak tetsző sor az egyik versszakból. - Nagyon szép lett. Mi volt a múzsád, mesélj róla - mindig, mindenről meghallgatja vagy épp ő beszél. Beszélt akkor is, amikor először tért be az erdőbe, az első éjjel, ahol már együtt üvöltöttek az éjszakába.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

A bizalom értékét nagyszerűen élte át már akkor, amikor Hayden bízott meg benne először, majd később is, mikor már szavait hallotta, nem csak kanyargós betűit. Így, mikor ez a lányka füzettel állt előtte, könnyedén vette és adta a válaszokat, mintha csak azt mondta volna az élet, elég szart éltél meg mostanság éld át azt újra, ami szép. Lehet így is van, nem lehet tudni és nem is akarja, mert eléggé beleült már ebbe a szituációba és szereti annyira, hogy nem keresi az „okokat”. A sorokat olvasta ebben nem ismer magára, mert ő ennyi idős korában csak zeneszámok sorait tudta felmondani – bezzeg a verseket nem –, vagy épp átkölteni valami szépet trágárrá, ennyire futotta. Örül, hogy a mini-másának ennél azért jóval több jutott, mint neki. Hiába vezeti a kis naplóit Riley vagy épp a maga nyugalma kérésére, a fogalmazása továbbra sem egy nagy mesemondóé, nem ő lesz az új üdvöske az irodalomban. De attól még szereti tanítani, olvasni, nem csak azért, mert „ez volt, erre vették fel” és jobb nincs címen. Elég fásult, életunt tanára volt már ebben az életben, vagyis a korábbiban, mert szerencsére a Bagolykő falai között a jókat fogta ki.
- Ugyan, ez nem is komoly kérdés. Van, amikor csak jön, innen bentről – bök saját mellkasára, mert attól még neki is vannak olyan gondolatai, amit papírra lehetne vetni, csak senki sem teszi. Nyilván a lány is az érzelmeit hagyta előtörni és alkotni. Megérti, ha most zavarban van inkább, mintsem beszélne róla, nem is húzza tovább a témát, csendben mosolyogja meg a témaváltást. Mintha csak ő tenné.
- Ó, nagy buli még nincs. Jönnek szépen a bimbók, hajtások. Néhány növényt megrágott valami, most ők nálam gyógyulnak. Ha gondolod, hozok neked be egyet, szelíd, nem harap – veszélyes dolgot nem is bízna senkire, azoknak meg bajuk most nincs is, csak a szokásos körök. - A növényeid is jól vannak? - hátha erről szívesebben beszélget.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Még egy hangos sóhajtással sem meri megtörni a temető mélységes csendjét. Ugyan rokonai, szerettei nem itt nyugszanak, mégis sokszor fordul meg erre, abból a célból, hogy segít: növényeket gondoz, pár, a faluban élő, már nagyon idős hozzátartozói sírját, vagy csak úgy, mert éppen erre van kedve sétálni. Nem kér cserébe semmit sem, szívesen teszi, mint mindenhol, ahogy a növényekről van szó és foglalkozhat is velük. Van, aki nem, van, aki megtalálja azt, ami ki tudja kapcsolni. Temetőből nem illik lopni, így ő sem teszi. Fizetségének tekinti mókásan azt, hogy amikor mag, hajtás vagy valami más zöld kell, kijön és vesz, szed. Így történt ez most is, ahogy kezeiben a kis táskában pihennek a zsenge hajtások, hiszen a magokat még csak majd ez után keresgélgeti. Egyrészt az iskolai, másrészt a saját, házi kis gyűjteményébe tervezi eltenni, miután kikeveredett innen.
Éppen kikerüli az egyik sírt, amikor egy füstfelhőt pillant meg. Nem ijed meg, hiszen tűzhöz kicsi, hideg már nincs, és mivel a saját zsebében is pihen egy doboz, tudja, mi hozza. Csak a kíváncsiság miatt a közelebbi soron megy, ahonnét megpillantja a női alakot, aki hamarosan ismerőssé válik. Nem kívánná megzavarna, ha nem üti meg a fülét a mondat, amit a morbid humora nem enged el oly könnyen. Így csendben lépdel közelebb, legalább köszönni utána és aztán hagyni, hogy szerettei között pihenhessen kicsit, gondoljon rájuk. Rá meg vár egy nagy adag virágföld és a kosz, amit okoz vele. De már okos, leteríti az újságot is az asztalra és könnyebben takarít.
- A nikotin függőségeddel? - nevetős hangja csendül fel a nő mögött, ahogy futólag a csikkekre pillant, majd vissza rá, immáron szégyenlős mosollyal. - Ne haragudj, nem tudtam kihagyni. Szia – megérti azt is, ha ezek után messzire küldik, de ő ilyen. Most már. Csendben gyújt rá, majd nyúl oldalra és az egyik, csak a vázába csípett fehér rózsát helyezi a sírra, amint térdkattogással guggol le mellé.