Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Haláli a kiscsaj. Azt bírja ebben az egész helyben, hogy olyan lepcsesszájú gyerekkel hozza össze a sors, hogy ámul. Na nem azon, ha valamelyik úgy káromkodik, mint egy kocsis, hanem az elmés megszólalásokon. Sokat nevet, egyáltalán nem gúnnyal, jól érzi magát. Rettentő aranyosak, még ha tudja, sajátra nem lesz soha lehetősége és a holdciklus türelmetlenségei miatt, nem is ajánlott. Olyankor beállhatna hisztizni ő is a sorba a többivel együtt, csak neki senki nem fogja megkeresni a bajára a megoldást, hanem elzavarják. De aztán jön és megint a mosolygós, a kedves. Érdekes, hogy lakótársa is megfordul itt, olyan ellenpólus a másik, mint a jó és rossz zsaru mintája, ami szintén mulattató. Egyszer ha közös órát tartanak ebben az életben, az mindenképp vicces lesz.
Most azonban minden figyelme az apró lánykáé. Nem nőtt túlságosan magasra, de itt annak érzi magát, Godzillának a város épületei között. A lányka pedig nem tágít, kíváncsisága csak nő, ahogy nem elutasítást kap. Most mit tehetne? Küldje ki? Szidja meg? Nem a szigor embere, ez már tény, talán lehetne több esze és néha elővehetné, de ha nincs oka, nem történt semmi olyan, teljesen értelmetlen. Nem fog kiabálni és morgós lenni, ha nincs oka rá. Még amikor közeleg a Telihold, ügyel, hogy elég nyugtató főzetet igyon, hogy szinten maradjon. Így Lenke marad, sőt, felmászik hozzá az asztalra, mintha ez teljesen természetes lenne. Hát haláli. Ha lenne lánya, pont ilyen kis vagány csajszit szeretne. Még a végén felébred benne az apai ösztön, amit olyan mélyre ásott, mint soha, semmi mást.
- Jó kérdés. Megiszunk pár… üdítőt és hallgatjuk a verseket meg a zenét – jobb, ha nem keveri bele az alkoholt, vagy azt, hogy egy ilyen után hazakísérte őt Aleksz és egy ágyban aludtak, szigorúan csak aludtak. Lehet épp elég olaj lenne a tűzre, meg na, kislány még, nem kell mindent értenie.
- Ó, értelek. Csak nyugodtan, nem harapok – mosolyog rá, majd a táskájába túrva keresgél kicsit. - Sőt, olyannyira nem, hogy megkérdem: van nálam csoki, meg még egy ilyen szendvics. Kérsz? - bök rá a saját, már elkezdett darabjára. Lehet a fele elég lesz vagy a negyede, de lássa a lelkét, ő aztán nem irigy. Most. Mással nem osztaná meg, szóval…
- Nem is értem miért. Szerintem is, bár lehet, hogy azok nem szeretik a gyerekeket – gondolkodik hangosan, mert olyan is van ugye. Nem köteles mindenki mindent szeretni, ő ezt elfogadja. Csak nem kell reklámozni.
- És, mit szeretnél rólam megtudni? Nem vagyok ám olyan nagyon izgalmas – vagy ki tudja egy gyereknek mi az. Addig harap egyet, miután lepakolta a kettészedett szendvicset és a csokit, hogy szolgálja ki magát, ha szeretné. Na, erre majd biztos néznek nagyot a kis barátai.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Ez az idő sem fehér embernek való, pedig árnyékban pihen. Köténye alatt egy rövidnadrág és trikó pihen, no meg egy egyszerű papucs. Nincs gusztusa kiöltözni manapság, jól kinézni, ez az éppen már hosszúnak mondható, hátracsapott tincsei is jól mutatják. Lassan vennie kell hajgumit és/vagy hajpántot, vagy rávenni magát, hogy ne hagyja el az egész lényét, nem zárdába vonult. De még minden olyan furcsa, libikóka az egész bensője, vagy éppen már túl nyugodt. Most pedig semmit sem tolt magába, a vízen, kóstoláson kívül, tiszta fejjel virít a város napján, ahova kimerészkedett. Főzni mindig szeret, a bográcsnak pedig van egyfajta kuriózuma és különleges íze, amit hagy, úgy vélte, a bezárt szobában való merengésnél bármi jobb, miért ne ehetne akár? Tudja, hogy ez családos program, de neki olyanja, hivatalosan nincs. Ez még mindig keserű ízt hagy ajkaiban, persze, hogy szeretne, csak már nem mindegy, milyen áron. Egy lapra tett fel mindent és most tagadásban van, hogy akar-e még ilyet valaha. A kedveskén irigyelt családhoz fordult már, beszélt velük korábban, bandázhatnának együtt, ha nem gond. Ilyenkor mindig szánalmasnak érzi magát, Dimi pedig csúnyán néz rá, ha ilyeneket ki is mond magáról. Pedig megteszi. Végül mégis csak arról van szó, hogy szívesen kijönne, alkotna, kicsit elfelejtene minden rosszat, minden mást és elhinné, hogy a világa csak ennyiből áll.
Korán érkezett hát, hogy előkészítsen mindent, mivel neki minden lassabban megy, így kellett időt hagynia mindenre, de mire a többi bográcsban rotyog az étel, már az övé is. Amit tudott, otthon, még tegnap összekészített, így itt már csak a lényeggel kellett foglalkoznia. A csendes, unalmas perceket olvasással vagy másokkal való beszélgetéssel töltötte, nyilván nem várhatja el, hogy vele együtt jöjjön ki a kiscsalád is. Ideje van, az sem gond, ha végül nem jönnek, bár eddig nem jött üzenet, hogy gond lenne.
Az asztalra pakolja a sört, amit nyitott nem olyan rég és a kajára pillant. Nincs sok vissza, sőt, igazából ha már most levenné is jó lenne, így egy kanállal belenyúlva kóstol, miután megfújta, mert az égett nyelv nem jó játék. Tökéletes. Nyammogva keresi elő a telefont és lő egy képet a műről, amit már küld is a közös kis beszélgetésbe, naivan azt nem sejtve, ezzel mit szakít szét. Ha tudja, akkor megszólalni nem merne, de… nincs kiírva egyik kis buborékfejre, hogy most nem illik zavarni. Elpakolja a ketyerét, majd rágyújt, ráérősen várva, hogy induljon a műsor. A csikket a parázsra vetve végül merni kezd, csakhamar meg is érkezik a páros, így a bogrács mellett guggolva néz fel rájuk.
- Sziasztok! Csüccs le, oda már mertem két adagot, ehettek is – pakol még, majd annak, aki erre merészkedve kíváncsi a farkas főztjére. Nem kerüli el a figyelmét Dimi arca, de ezt már csak somolygással jegyzi csak meg, a boldogság kézzel fogható. Ilyenkor jut eszébe, hogy hasonlóan szeretne kinézni, de inkább nyúl a sörért és kortyol nagyot.
- Nincs benne csípős, a törpék is tudnak enni belőle. De ha kértek, tudok bele tenni – ül le végül, majd szusszan. - Minden rendben volt? - utal arra, hogy a kicsik nincsenek itt, ők meg ketten és úgy erre a napra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Szerencsére könnyű mindent olyan köntösbe burkolni, amit bárki hallhat. Nem bolond, nem most akarja eltiporni a gyermeki ártatlanság gondolatait, ki sem tudná mondani a dolgokat, még ha tényleg olyasmik történtek volna, amikről aztán még egy felnőtt is pirulni tudna. Ebben már nagyon jó, mint a káromkodások elharapásában vagy épp ki sem mondásában. Még pár év és olyan virágnyelven tud majd beszélni, hogy csak na, miközben fejében bizony ki kell sípolni mindent szót. Lenkével szerencsére nincs most gondban, a szerinte kényes dolgokat ki is kerülték, ámbár  a kislány kérdez, bizonyára szereti a kérdéseket és az arra kapott válaszokat. Megmosolyogja a dolgot, majd végül elgondolkodik. Nem emlékszik, hogy volt zene, vagy ha igen, akkor az mi és melyik. Tényleg ennyire leitta volna magát?
- Sajnos nem tudom. Majd csak ott. Gondolom alternatív magyar bandák – nincs azzal semmi baj, bár lehet Lenke nem tudja, mikről is van szó. Nem lényeg, hiszen ez is csak egy erős tipp, semmi több. Lehet amúgy semmi sem lesz, csak versek, vagy épp fordítva, ha egyáltalán elmennek ismét. -  Ó, én nem tudok jól táncolni és nem is nagyon szeretek. Jó lesz nekem ücsörögni – aztán ezt is majd a helyzet adja, hogy mi alakul. Múltkor nem volt rá ingere, elücsörgött, csak a lába járt a ritmusra, semmi több. Nem olyan táncolós helynek nézte.
- Ennek örülök – nem hangoztatja a kicsik között, azonban nem is titok, így aki akarja, az tudja. Azonban itt kevésbé tapasztalta volna, hogy ijedelem lenne. Vagy nem is értik még annyira, nem mintha gondja lenne a felállással. Örül, hogy Lenke is nevet rajta, majd végül még a szendvicsből is vesz. Tessék, sosem lesz képes a szigorra, nem is akar. Egyszerűen csak tanítani, nem köteles mindenki akkora seggfejnek lenni, mint a ház. Aztán majd kialakul, mennyire maradhat ilyen.
- Én kérek elnézést. Lassan még kész nő leszel és a bátyádnak kell majd egy toronyba zárni a sok troll elől, hogy jöhessen majd a herceged – mert lehet az azt mondta volna, puskát kell venni, azt annyira nem érti. Ez meg olyan kislányos felállás, így jól hangzik, bár lehet, hogy csak a saját fejében volt így. Harap egy nagyot a szendvicsből, majd azon rágódva pillant le rá.
- Budapesten éltem jó pár évig, előtte meg Kanizsán – válaszol, miután lenyelte a falatot. Nem élt sok helyen, Oroszlányra nem is emlékszik, csak később, amikor csak elmentek oda rokonlátogatni.
- Nos, ez egy remek kérdés – nevet fel, mert ezt magának is feltette már, a társadalom is sokszor felteszi a kérdést, miért lesz valaki. - Azt mondják, hogy: aki tud valamit, csinálja, aki nem, az tanítja. Igazából ez nem így van, csak egy vicces mondás – iszik pár kortyol, mielőtt folytatja. - Nem tudom. Nem volt sok jó tanárom, talán ezt akarom fejben javítani. Mostanság inkább meg az, hogy jó itt lenni és átadni, amit tudok. Karban tartjátok a jókedvem – igazából azt nem veszi ide egyedül, hogy saját gyerekről rég lemondott és azt a kicsi érzetet, aki szeretne egyszer, itt eteti, élteti. Ezt egyelőre mélyen el is ássa magában. - És te mi szeretnél lenni? - már érdesebb téma.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Sosem késő fejlődni, azt mondják. Ő most érezhetően megrekedt és nem képes előre haladni, mert vagy saját magát tartja vissza, vagy más. Nem tudja, mikor lesz az, hogy elindul, hogy halad ismét és fejlődik. Nem tud semmit, csak azt, hogy az idejét, amit egyedül tölt – amiből rengeteg van –, szeretné valamire felhasználni. A növények lassan kikergetik az üvegházból, mert már nincs mit vagy még nincs mit ott tenni. Soha ilyen friss földben, teleöntözve nem álltak, mint mostanság. A ház is rendben van, ha jobban hozzáér, akkor már-már betegessé válik és nincs kedve azt hallgatni lakótársától, hogy mit és hogyan cseszett el. Vannak még dolgai, kötelességei, de hétvégente szabad, viszont inni sem ihat, mert annak már egészsége látja kárát, hát még másnak még jobban. Kell egy fék és egyben egy gáz is, így eljött ide, ahogy elmegy majd egy másik helyre. Szeretne beszélni arról, hogy mi van benne, de akinek akarná, akiknek, azoknál feleslegesen tenné. Majd keres erre is valakit, szakembert, ha készen érzi magát rá.
Arra viszont már igen, hogy átlépje a küszöböt és hangosan köszönjön, hátha van is valaki erre. Nincs tömeg, nem tolonganak, valahogy érzi, hogy nem ez az ász az üzletek között. Mégis, a faillat, meg úgy az elrendezés is kellemes, kellemesebb, mint bármelyik mágikus bolt, ahova betér. Kicsit azt hiszi, hogy nincs is ilyen helyen, hanem csak egy nevesincs faluban, ahol mégis minden átlagos. A hang felé fordul végül és egy igencsak nagyra nőtt férfi lépked elé. Pislog pár sort, majd végül mégis kellemes arckifejezést húz magára, ahogy közelebb lépked. Kicsit fura az, hogy mit kér, így szokványosan babrál valamit, most épp ujján kaparászik egy darabka leváló bőrt, végül mégis megszólal.
- Segíteni, igen – bólint, mintha ez lenne a válasz. De nem. Gyorsan kapcsol is. - Mármint én… öhm. Ez furán fog hangozni, de szeretnék tanulni pár fogást. Nekem nincs mágiám, nem értek a fához, szeretném kicsit lefoglalni magam ééés arra gondoltam, hátha keres segédet. Nem kell nekem pénz, én viszont szívesen fizetnék érte – pillant ismét felé, majd nagy levegőt vesz. Egy kicsit hadart. - Nem konkurencia kívánok lenni, csak fejlődni – egészíti ki, mielőtt azt hiszi, hogy versengeni kíván a végén. Arról szó sincs, bár az is kicsit abszurd, hogy nem kerti bútort vagy étkező készletet kér. De a kérdés mindig ingyen van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Csak a fejét vakarta majdnem, ellenben szemöldökét emeli meg arra, hogy a kicsi micsoda következtetéseket tud levonni abból, hogy csak a kutyára pillant. Neki ez még macskából sem nagyon megy, Chewie-t is csak azért tudja, mert már időtlen idők óta vele van és tudja mi van a „szoknyája alatt”, de idegen macska… ez nem az ő sportja.
- Wáó. Ez nem semmi. Lehet később is állatokkal kellene foglalkoznod, nem gondolod? - ki tudja mi rejlik benne, mihez akad majd még később tehetsége. - Öhm, nem tudom. Azt igen, hogy kábé 8 hetes koruk után lehet úgy örökbe adni meg ilyenek. Szóval akörül lehet – bőven gyerek még, ahogy a kicsilány is, de az ilyenekből szoktak a nagy és hosszú barátságok szövődni. Elmosolyodva bólint arra, hogy jó dolga lenne az ebnek, bár nem akarja a varjút a karóra ültetni, hogy csak kezdeti lelkesedés. Nem, biztos nem.
- Bizonyára lehet. Keresünk majd, igen – bólint egyet, hogy ezen ne múljon, keresnek majd képeset, nem képeset, mi itt erre a divat éppen. Hagyja, hogy játsszon kicsit az ebbel, nem szól rá, ha ugrál, hiszen nem rombol, a kiskutya is vígan pattog pár sort, bizonyára nagyon jönne már ki, hogy kifulladásig rohangásszon vele. Talán nemsokára, még bármi lehet a végéig.
- Háááát… igen. A nőknek ez ilyen speciális képessége, hogy a végén mindig meggyőzik a férfit. Később majd neked is lesz és majd megtudod, hogyan kell mindig nyerni – nem akar abba belemenni, miért és hogyan, na meg mik az indokok, érvek, elég lesz ezt majd később, valaki másnak. Valahogy az, hogy ő ezeket a kicsike felvilágosítsa az OLYAN dolgokról, nem éppen esedékes. Fogalma sincs, mit kellene mondani, ráadásul a lányok dolgaiból sok mindent nem is tud – és nem is akar –, ezt majd az akkori, női kollegára hagyja szépen. Majd a fiúknak ad pár tanácsot, ha eljön az ideje. A sebre való tanács legalább időszakos, bár lehet ezt egy kicsit túllihegi, a saját sérüléseit sem szokta elviccelni, ha látja, hogy komolyabb. Az ilyen karcolásokat észre se veszi már.
- Nálam nem anya, hanem a lakótársam nyúzna meg. Egy macskánál könnyebb, viszont a kutya még rághatja a bútort. De lehet rá elvileg valami varázslat, amitől egyben marad, szóval, ne ezen múljon. Meg egy bútort ki lehet cserélni meg ilyenek – mutogat is mellé, mert hát még az is ott van, hogy mágiával hozzák rendbe és akkor pénzt sem kell költeni rá. Lehet így kicsit majd bajosabb lesz a kutya dolog, azonban ne ez vegye vissza a kedvet a szülőnél sem. Amint odakerül, úgyis mindenki imádni fogja.
- Nem is kell miért. Ha ő, akkor ő, ugyebár – felesleges keresni az okot, ha már kész van a válasz. Abban is biztos, hogy lefoglalják egymást bőven. Tovább lépkedve néz ő is a papagájok felé. - Ahh, és tényleg. Ahol laktam, ott két utcányira volt egy bácsi, akinek sok volt. Meg pávák, hattyúk, na de oda apám félt bevinni mert mindig papagájt akartam utána, hogy megtanítsam beszélni. Sosem kaptam, madarat sem – most pedig, igazából van is, meg nem is, elvégre lakótársa hárpiája ott van és nem is akarna többet. Nem madaras típus.
- Rendben, akkor a tacsi – bólint egyet és már fordul is. Mivel a lányka még kicsi, bőven kellett, hogy valaki kísérje, csak úgy nem is kapott volna nagyon semmit. Így kapóra jött minden. - Intézem a dolgokat. Ezért is mondtam, hogy jövök – azzal már a pulthoz lépve kezdi is, mind papír, mind bármi, ami csak kellhet. Kicsi füllentés belefér, hogy szegről-végről még rokonok is, azért kísérte, de a végeredmény az, hogy a kezében tartva az ebet, a többi dolgot pedig a karjára akasztott szatyorban tartva lép ki a lánykával az üzletből.
- Nos, készen állsz az első sétára? Nem volt szívem dobozt kérni neki… - bár lehet, hogy a kutya nemigen lesz benne partner, de leguggolva adja rá a kis nyakörvet, akasztja rá a pórázt és adja át jogos tulajának.
- Mi lesz a neve?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

A nap már jócskán a horizont alá bukott, a csillagok bújnak elő, melyeket tépett felhőfoszlányok takargatnak itt-ott. Nem ígér esőt a mai éjszaka, de érezhetően hűvös szellő kúszik be az épületek között a faluba, az utcákra. Az lakosok java már visszahúzódott a kellemesen meleg házaikba, hogy elüssék még a nap utolsó óráit, ki épp mivel. Akik még kint lézengnek, vagy haza, vagy másfelé igyekeznek, hangtalan és mégis hangos forgatag. Vidám, harsány nevetés és énekszó szökik ki a pubból, ahogy elhalad a közelében, az ajtó csapódik és a maroknyi fiatal elindul a falu vége felé, talán a kastélyba. Onnan már órákkal korábban eljött, eddig evéssel és jóféle beszélgetéssel ütötte el az időt pár végzőssel az utolsó évfolyamról. Hallgatta, hogy mik a tervek, álmok, miközben sört kértek és fogyasztottak. Nem leinni akarta magát, ez csak olyan kelléke volt az estének, semmi több, mivel evett, nem is érzi meg. Csak akkor, amikor könnyített magán indulás előtt, majd elköszönve bújt bele a vékony kabátba, amit azért vett fel, mert Hayden már megjegyezte, hogy pólóban nem kellene mászkálnia, mert fáznak azok, akik ránéznek. Kilépve kotor a zsebében, majd battyog vissza, hogy ott maradt öngyújtóját szedje össze a dobozzal együtt. A kor ugyebár. Immáron véglegesen elindulva gyújt rá, ráérősre véve lépteit, egyszeriben kerülővel indul egy körre a faluba. Az idő neki kellemes, az Újhold összetéveszthetetlen energiái járják át és ilyenkor hegyet mászni is tudna, hát még szép, hogy kint tölti az időt, míg lehet. Nem húzza a feszült ciklus idegeit, nem kínozza semmi olyan emlék, kép, amelytől összeszorulna a mellkasa. Akárhogy is nézi, minden nappal egyre könnyebb és egyre haloványabb egy rész, amelyet sokak szerint már ki kellett volna rég dobnia. Nem tudja eldönteni, hogy ez így jó vagy rossz, ugyanis az elfojtás hozott pár, kellemetlen mellékhatást, az ürességet, így erről majd jó lesz, ha előbb vagy utóbb beszél valakinek. Majd. Most szeretné kiélvezni, hogy jó.
Befordul a sarkon és az első kukánál kidobja a csikket. Hall valakit a közelben neszelni, de míg konkrétan nem neki szól, nem foglalkozik vele. Egy pillanatra akad meg rajta a tekintete, úgy néz ki, hogy ő ma már nem szomjas és már rázza is a fejét. Ismerős momentum, de lekopogja, vagy egyre ügyesebb részeg vagy tényleg nem iszik már annyit. Azért kicsit lassabban lép tovább, ha elesne, azért még lelkiismerete akad, felsegítené.
 

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- A csótány nem a rondaságáról híres első sorban. Túléli az atomcsapást és két hétig elél a feje nélkül. Nos, a fejem még megvan, a többi sem kísért, de azért na, érted – vagy nem. Egy kicsit belekeveredett a végére, mégis a lényeg a túlélés. Vagy valami hasonló. Nem büszkélkedik, mert őszintén nincs mivel, annyira nincs és arra pedig nem fogja a mellkasát veregetni, hogy tessék szépen megdicsérni.
- Hát el is találtad. Messze van az még – vagy inkább el sem fogja sosem érni. A tökéletesség furcsa dolog, vagy elhiszi valaki, hogy az, vagy tényleg az. Nos, az ő történetében, ahol többen voltak, bőven nem ő volt a tökéletesség és továbbra sem az.
- És ha tényleg hiányoztál? Sosem tudhatod – mert tény és való, hogy nem írtak egymásnak kilométeres leveleket, azonban sokszor jutott eszébe, amikor éppen erre járt. És akkor még nem is ő állt hozzá közelebb, hanem akárki más, így aztán erre nem tud választ adni. Tény, amikor elment és ahogy, amiatt, bizonyára szerzett olyanokat, akik nem zárták, zárják a szívébe, azonban nem ezen múlik, hogy most itt marad vagy sem.
- Úgy, hogy te jól vitted és viszed. Az előző is biztosan, mégis, sok mindent pakoltál bele. A kezedre áll. Mi ez a negativitás? - bagoly mondja, ugyebár. De ebben most nem érti, hiszen ha nem kell lehúzni a rolót, akkor nyilván nem csinálja rosszul. Vannak vendégei, bevétele, mindene. Szóval mi akkor az, amit ennyire savaz? - Na, így máris szebben hangzik. Üdv újra itt, főnök – mert nem felejtette el azt sem, hogy meddig dolgozott itt, még ha nem is hosszú évek, évtizedek távlata az. Az is egy másik korszak, az egész kezdete. Talán azt jelenti, hogy vissza kellene néha járnia ide és akkor el tudná engedni a mindent, újra tudná kezdeni? Jó kérdés. Enni jön, ez biztos.
- Ó, egy falu. Már jól hangzik. Lehet tudni merre van? - sejti, hogy valami isten háta mögötti dologról van szó. Még a végén kedve támad megnézni magának. Amerikában is a világ egyik végén volt, az is egy menedék volt és szerette. - Menedékház? Mesélj erről – meglepi mégis, hogy belevágott, na de mibe az jó kérdés. Érdeklődve figyeli, majd csóválja meg ismét a fejét.
- Senki sem születik tudással, ezt az internet már megmondta. Az a lényeg, hogy most már megy – kortyol ő is, követve a mozdulatot, majd mikor leteszi a poharat, a vállán ránt egyet.
- Semmi jó és közben van mégis. Tanítok, most már egy jó ideje az Előkészítőben kaptam gyakorlati helyet. Aztán végeztem ugye és gyakorlótanárként a Mágustanodában. Igazából nekem most ez az, ami megy. A többi… örülök, hogy lefoglalja az időm a két iskola – nem is bontja ki, nem szükséges itt elrontani a hangulatot. Inkább iszik ismét, persze, ha közben kérdez, válaszol. Csak magától nem nyílik meg ilyen téren.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Nehéz ilyenkor belőni, hogy kinek mi lesz a jó majd a későbbiekben és persze, ilyen apró kórban ráadásul még annyiszor változik, mint az időjárás. Mikor mit lát meg és tetszik neki, az jön. Nála is így volt, igazából a létező összes szakmát akarta magának, mert vagy látott mesét vagy épp azt, hogy épp dolgoznak valakik valamin. Akart ő varázsló is lenni, csak éppen nem úgy, ahogy ők itt művelik és persze, utána hamar váltott a kukásra. Sokáig akart kukás lenni, ha egyszer megunja ezt a világot, lehet belevág.
- Úgy bizony. Ilyen sokat tudsz már most, szereted is őket, simán. Azt mondják, ha olyan szakmát és munkát találsz, amit szeretsz, akkor nem is fogsz igazán dolgozni – jó kérdés, hogy neki ez sikerült-e. Néha nem is érzi annak, főképp a növényekkel mikor foglalkozik. Máskor nagyon is hosszúak a napok és az órák, de ez inkább a mindig aktuális állapota miatt változik ennyit. Annyi biztos, hogy ha nem szeretné, akkor nem csinálná. Még utolsó éve előtt nézegette a képzéseket és ha nem túlkorosan jött volna, még egyet vállalt volna. A tanulást is megszerette, de sok volt a jóból.
- Igen, akkor nem – bár ez csak egy erős tipp, ezt azonban nem osztja már meg vele. Tűnjön már határozott felnőttnek, vagy mi a szösz. Bár fordított esetben, ha más hozná be ide válogatni, ugyan így toporzékolna a választékot nézve. Jó, a halaknál nem. Azt sosem tartotta sokra, csak a tányéron. A könyv előtt azonban van még más is, így egyelőre azon foglalatoskodik. Amint visszakérdez, mikor lesz „képessége”, halkan felnevet. Most jobb, ha első meg második gondolatát el is ássa mélyre, így csak aprót köhint. Nem akarja a snassz „majd ha nagy leszel” mondatot elsütni, de okosabb és gyerekbarátabb hirtelen nem jut eszébe.
- Amikor majd kicsit idősebb leszel és lesz majd valaki, aki szeret téged és te is őt. Vagy nem lesz még, de már a küszöbén leszel. Hamarosan – nem tud jobbat, na. Ő a mezőny másik felén van, neki ezt jobb esetben elszenvednie kellene, nem várnia.
- Azt majd a kispajtás eldönti, mit akar rágni és mit nem – nyilván lesz elég játéka és akkor megkímélheti a bútorok életét. Ezt nem tudja megmondani és még megjósolni sem, annyira állattól függ majd. - Van elég bagoly az iskolában – egyszer tévedt fel a bagolyházba és inkább többet nem. Nem neki való, pedig félelme nincs, inkább a szagok amik kikészítették. A postára jár többnyire, ott is baglyok vannak, csak nem kell őket néznie és szagolnia. Elmosolyodik végül arra, hogy sajnálja. Ez aranyos tőle.
- Ugyan. Ismerem az akkori önmagam, nem figyeltem volna rá sokáig – jobb is volt úgy. Ahogy most is jobb lesz kicsit. Elindul elintézni a papírmunkát, ami csak szükséges. Nyilván arról már idefele beszéltek, hogy otthon megengedték neki, így nincs félelem benne, hogy olyat tesz, ami miatt majd dühös szülői leveleket fog kapni. Amint megvan, már ott is áll előtte. Az eb kíváncsian szimatol, kicsit izeg-mozog, de nem fordul ki a kezéből akkor sem, amikor átadja. A gyermeki boldogságnál azt mondják nincs jobb és szebb és ez valahol igaz is. Látja rajta.
- Csoki, szerintem. Az édes is, meg olyan barna is, mint ő – közben kisétálva nyit nekik ajtót és odakint várja be, hogy vissza tudja majd kísérni őt. - Akkor, megnézzük a könyvet? Vagy majd legközelebb?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Sejtette, hogy szavai majd valami hasonlót váltanak majd ki a férfiből. Elvégre nem azért jött be, mert van egy kerti szettje, amit nem tud megjavítani, felújítani vagy épp mert mágiátlan, a leeső szekrényajtókat. Igaz, hogy Dimi is felvetette a dolgot és benne is van, nem árt mégis, ha kicsit okosabb lesz a dologban és nem úgy áll oda, hogy csak szálkát szálkára halmoz az ujjaiban és közben azt sem tudja, hogy merre van arccal. Nem tudja, nem ismeri a férfi habitusát, sem azt, hogy mennyire van benne akármiben idegenekkel, ha a munkáról van szó. Tudja, hogy sokan nem osztozkodnak, még tudásban sem, hát még ha munkáról van szó. Nem fog persze sosem pénzt kérni ilyenért, bárkinek is csinál bármit, ha fejlődik a témában, tőle sem kérne. Elvégre nem munkát keresni jött, az van neki bőven. Mégis, amikor akad szabadidő, valamit mindig csinál. Tudja, hogy nem minden pillanata egészséges, és nem is azért jön ide, hogy majd a másiknak ecseteljen közben bármit erről. Nem akar már szót emelni és témázgatni abban, arról ami elmúlt. Lezárta a dobozt és eltette, mélyre. Benne lapul minden és szeretne egy újat nyitni, amibe annyit jót tesz, amennyit csak lehet. A férfi csak nézi közben, már lassan kezdi magát kínosan érezni, mintha gyerek lenne és a tanár állna előtte, aki épp megszidni készül, mert nem teljesített jól. Nem meglepő, hogy amikor megszólal, hirtelen és mégis öblösen, összerezzen akaratlanul. Kicsit nagyobbakat pislogva mereszti rá a tekintetét, hogy akkor most küldik el a francba.
- Igen? - gondolatban már az ajtót keresi, amikor végül nem azt a választ kapja. Fellélegezve sóhajt egyet némán, majd feje már billen is előre, hátra, bólogat aprókat és végig, hogy veszi az adást. Sejtette, hogy nem olyan ember ő, aki csak úgy simogatja az anyagot és majd lesz belőle valami. Ó nem, elég a kezeire, tenyerére nézni, amiben a sajátjai tutira elvesznének, pedig alapvetően nem kicsi kezű ember. Olyan átlagos.
- Igen, inas. Azt hittem ez a szó kiment a divatból – hát ezek szerint nem. Tény és való, hogy nem olyan szakmákban mozgott eddig sem, ahol ezek eleve léteztek, így tudomása sem lehetett róla. Mindegy.
- Értettem, mindent – akkor jöjjön a fekete leves. - A fájdalom és az erő nem gond, azonban nem tudok mindig teljes lenni. Ezért szólok most, hogy amikor közeledik a Telihold, akkor jobb, ha erre sem járok. Utána azonban annál jobban fog menni. Így könnyebb lesz időpontot keresni és nem magyarázkodni, miért nem sikerül vagy épp nincs erőm – nem tartja magát olyan súlyemelőnek sem semminek sem. Átlagos, több nem is kell. Fogalma sincs itt milyen erő kell, így aztán ráhagyja ezt a dolgot. A kinyújtott kézre pillant, majd előretolja a sajátját és kezet fog vele. Tényleg elveszik benne.
- Meg – bólintva engedi el, majd pillant körbe. - Mikor lenne jó kezdeni? Most épp jól áll a Hold – de csak mosolyog, hogy ezt nem gondolta komolyan, viszont örömmel körbe néz, ha arra van idő. - És persze, mit kell szerezzek? A játszós ruha nem akadály, ahogy a szálkák sem, de ha van valami, akkor azt postafordultával be is szerezném.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Kettő műanyag edény pihen kezeiben, amelynek teteje még kissé párás, hiszen melegen tette el az adagokat. Egy gyöngyöző húsleves mindig jó, főleg a hővősebb napokon, igaz, most kénytelen volt összetenni a levesbetéttel, így a cérnametélt, a csirke, a sárgarépa lágy táncot lejt a műanyag rejtekében, miközben előre lépked. Alatta egy jó adag rakott krumpli, úgy néz ki, majd zöldség napot tart, bár a bele tett kolbászkarikák azért elárulják, nem lett vegetáriánus vénségére. Oldalán a táska, a boltba megy majd innen, kicsit kikopott minden, hogy a Hold után csak a szükséges utakat járta meg, pihent és javítgatta azokat, amiket kapott. Tegnap, ma viszont már bőven volt mindenre ereje, előtte is, viszont egy a meglepi ebéd ma sikerült. Sosem tud kicsiben gondolkodni, elvégre lakótársa elől sem zárja el az ételt, kidobni meg semmit sem szokott, főleg, ha előbb megvendégel mindenkit, akit ismer. Így esett az, hogy ha az iskolában nem lelte, és máshol sem, a könyvesbolt felé tart. Elfoglalt talán, nem is fog zavarni, ha így van, leadja a kis csomagot, majd később beszélnek alapon. Elnyomja a cigarettát a közeli kukában, majd helyébe rágót vesz be, mintha ezzel el tudná tüntetni, hogy a „leszokom, igen, le” alkut megint sikerült elhalasztania. Ez legyen a legnagyobb bűne.
Az ajtóhoz érve nyit be, ezt a helyet szereti, mindent szeret, ami könyv, pontosan jó elfoglaltság, mikor ágyban fekszik, vagy semmihez sincs kedve.
- Hahóóó – köszönt vidáman, ahogy belép és becsukódik az ajtó. Hall valamiféle motozást, de mióta tudja, hogy néhány könyv tud hangos lenni, nem csodálkozik semmin és nem képzeleg semmit. - Remélem éhes vagy, mert hoztam neked valamit – indul el mégis a hang felé, majd odaérve már látja is, hogy nem ismerős alak ücsörög ott. Megtorpan, láthatóan megzavarja az, hogy nem számolt azzal, hogy nem az fogadja, akinek a levesét szánta. - Hű. Ne haragudj, nem láttalak az ajtóból – köhint egy aprót. - Nem tudod esetleg, merre van Seth?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Nem gondolta volna, hogy ez a forgatókönyv sikerül, azonban ismét megtanult rögtönözni, így aztán nem fog dadogni, mint valami bolond. Csak egy kicsit, annyi pedig belefér mindenki életében. Igazából nem illik csak úgy bemenni bárhova, ekkora slunggal és hanggal, ahova mások is betérhetnek és még vásárolni is szeretnének, ő pedig itt libeg a kis edényeivel, mintha teljesen természetes lenne. Noha megvan a veszélye az ételnek a könyvek birodalmában, szerencsére igencsak jól zárnak azok a tetők és megilletődöttsége sem remegteti meg annyira kezeit, így biztosan tartja azokat. Kíváncsi de nem tolakodó tekintettel vizslatja a másikat, mégsem találja meg a választ arra, hogy ha valami ismerős is neki, miért. Felesleges, hiszen az elmúlt időszakban találkozott és elfelejtett megannyi arcot, amelyről nem tehet, agya akkor nagyon furán működött. Most is, de a sötét módon való forgatag nem segített semmiben, most pedig magának kell.
- Ó – közben persze választ is kap a kérdésére, amit kiejtett a száján. Lehet előbb az udvarias köröket kellett volna futnia, ezen van még mit csiszolni. Bár úgy néz ki, hogy nem a körök kihagyása akasztotta meg a másikat. Kicsit toporog egy helyben, majd megingatja a fejét. - Arra is voltam, de akkor ezek szerint elkerültük egymást. Nofene – láthatóan mutatja, hogy ott is tudja, hol keresse, jól tudja a járást. Noha nem csinál titkot abból, hogy mutatkozik vele vagy éppen milyen viszonyban vannak, csak éppen ő most épp az ismeretlen az egyenletben, még ha ezt nem is tudja jelenleg.
- Hát végül is, ha addig nem ér ide, szólhatsz neki, hogy Belián kereste. Bár a kaja addig kihűl – pillant le a kezében a dobozra. - Jaj, amúgy igen… Helvey Belián – nyújtja felé szabad kezét, hát akkor már legalább ezt jó időben ejtse meg. Bár az étellel nem tudja mit kezdjen, mert itt csak úgy nem hagyná és csomagfutárnak sem használná. - Ne haragudj, hogy rád törtem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

- Ez az én szerencsém – amely talán nincs is, mert nagyon ritka, ha kaparóst vásárol és akkor is örül, ha csak a szelvény összegét nyeri vissza. Sosem vonzotta az a világ, főleg nem úgy, hogy mióta az az ominózus éjszaka lement, azóta a világ egyik legszerencsétlenebbjének vallja magát. Erre csak tetézett sok minden és mégis, ellensúlyozta az élete pozitív történései. Nem is kesereg, szórakozott megjegyzése sem komoly, elvégre fura is lenne mindig belebotlani valakibe, mindenhol. Volt rá példa egy időben, de azokra inkább nem is gondol. Most főleg nem, feje tele van mindennel, főleg az ebéd illatával vagy éppen a vele szemben lévő másik fizimiskájával. Nem érzi fenyegetőnek, még ha nem is vigyorognak egymásra telibe, elvégre miért tennék, mikor most látták egymást először.
- Jaj, tudom, tudom. Egy intés, nekem meg marad a mikró. Bár azt mondják olyankor már nem ugyanaz – eleve a melegített étel nem, aztán ki tudja mit ad még hozzá a mágia. El tudja képzelni, hogy míg az ő világában a mikrohullámok ellen szónokolnak, hogy káros, halált okoz meg minden baromság, valaki felvetette ugyanezt a manákra. Vagy bármi másra. Egy gyors kézfogást ejtett meg inkább minden vad tévképzet helyett, majd amikor meghallja a nevet, az ő fejében is felvillan az a bizonyos égő. Szinte alig mozdul ajka, de némán ismétli a nevét, amelyből könnyi kirakni, kiféle az alak. Elengedi a kezét és biccent egy aprót.
- Te lennél a testvére, gondolom – ugyan sosem mentek bele mélyen, elvégre nem akart kellemetlen emlékeket vagy épp a szomorú hiányt feltépni, de hallott annyit, amiből tudja, hogy Seth-nek akad egy fivére. A tekintete kissé borzongatja, mintha bele akarna látni és lakótársa után pont tudja, hogy ilyen is létezik, így valami vidám dologra gondol, vagy arra, hogy el kéne mosogatnia. Minden képtelenségre.
- Jó, csak nem úgy, mintha hazamenne és telepakolva kajával – nevetgél egy sort. Itt inkább a módjára akart utalni. - Semmi bajom az ácsorgással – lépi át azt, hogy a zavara megint ennyire szembeötlő, majd lepillant az edényekre, hogy aztán vissza a másikra. - Vagy megeheted te is, ha éhes vagy. És akkor ki se hűl és mindenki jól jár.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Nem zavarja, ha nem fogják kitörölgetni az úri városi népek a bográcsot, majd megteszi helyettük, kaja kárba nem vész. Van még hely a fagyasztóban, pár adag megy is majd oda, azokra a napokra, amikor ideje vagy ereje nem lesz főzni, csak előveszi és már kész is. Ha meg megeszi a lakótársa, akkor így járt, több doboz van ott, nem aggódik, hogy nem jut neki. Akkor sem, ha most se marad egy csepp sem, az meg ugye elismerés, mint a távol-keleti országban a kiadós böfögés az asztal mellett, itthon meg rögtön meg a kulturálatlan disznózás ugyebár. Ahány ország… bár ott, nem hiszi, hogy gulyást főzne bárki is, bár azt mondják, a magyarok mindenhol IS ott vannak.
Fejét kapja fel, amikor viszont érkezni látja őket, kezét megemelve integet, míg még ügyködik egy sort, majd a hátlapogatás után feltápászkodik.
- Valahogy úgy, igen. Alapgondolat, hogy a felnőttek közül se szereti mindenki, így könnyebb utólag beletenni – bólogat, hogy lényegében igen, mindenre gondolt. Ő már csak ilyen, mindig a legjobbat szeretné és tesz is érte, amennyire csak tud. Lehet túl sok, lehet ő a hülye, lehet ez a jó. Kinek mi. - Na, szuper. Kismillió krumplis és piros receptet tudok, nem lesz gond – nem kezdi el sorolni, csak letelepszik ő is, hogy az eddigi rész-kóstolások után, ő is egyen valamit. Mások azzal is jól laknak, neki csak az étvágya nőtt.
- Csak nyugodtan, szolgáljátok ki magatokat – mert nem kéne mindet egyedül bevernie, annak sem lenne jó vége. - Milyen az a bodzabor? - mozgatja meg a fantáziáját, mert sose ivott ilyet. Hát majd most kiderül. Párat tunkol a kenyérrel, megfújva kapja be a falatot, majd azon rágódva hallgatja az élményeket. Aprót nevet fel, mert ő is rárabolna, ha itt lenne mellette, ez nem vitás. Nem is érti, mi volt akkor a koncepció, hogy erre nem gondoltak.
- Kapnak, úgy tudom. Jó, nem csípős gulyást, de valamit igen – gyanítja, hogy annak nagy része lehet cukor lesz és más édesség, szóval lefáradás helyett pörgés lesz ebből. - Nem is értem, nekünk felnőtteknek miért nincs szarvasagolás vagy menő körhinta. Hallatlan – rázza meg a fejét, mintha már készülne a panaszlevéllel. Falatozik párat, majd nyúl ki Dimi felé, aki diszkréten kíván megfulladni, ennek megelőzésére veregeti finoman hátba.
- Akartam mondani, hogy becsapós és néha először nem bánt annyira. Szóval… csak óvatosan – engedi le a kezét, majd dől vissza. Nem is rossz, mármint a gulyás. Egy csipet sót szór bele, neki ennyi hiányzik belőle, majd pillant Ármin felé. Hasonlóképp csillanhat fel a szeme, mint a gyerekeknek, miközben bólogat.
- Naná! Fagyizzunk – egyezik bele hamar, majd megvonja a vállát. - Egy óra múlva eredményt hirdetnek, gondolom addig, meg ameddig el nem fogy. Nincs időponthoz kötve, szóval szabaddá tudom tenni magam értetek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Van valami a férfi küllemében, ami megfogja az embert. Mármint nem az, hogy vonzódik hozzá, hanem inkább az, ami ott tartja a szemet és elgondolkodtatja az embert. Bizonyára sokan ellenszenvesek vele elsőre, mert marconának tűnik és vélhetően némi óriásnak is, azonban valahol sejti, hogy nem harapja le kapásból az ember fejét. Aztán ki tudja, lehet rossz emberismerő lett, elkopott, mióta bezárta a kis ajtókat és a fizikálisakat is maga körül és nemigen nyit semerre. Talán majd az itt eltöltött idő, ha sikeresen beválik és jöhet, kicsit felszabadítja majd. Sok mindent szeretne elengedni és úgy tenni, mint régen, de tudja, nem fogja. Valami megsérült benne és újra és újra felszakad. Kérdés, mikor heged be igazán.
- Ez való igaz. Csak sokan akkor se használják, mint a kérem és köszönöm varázsszavakat – itt mondjuk fura így nevezni őket, de neki akkor is azok maradnak. Elvégre, vannak pillanatok, amikor fel-feldobják ezek mások napját. A téma, amit azonban felhoz, korántsem, még mindig sokszor vált ki sajnálatot vagy épp egy finom tartózkodást a dolog, azonban könnyedén beszél róla. Elkopott az ijesztő éle, a félelem, mert más érzet megtanította, hogy ez a legkisebb baja.
- Igen, az volnék – bólint aprót, mielőtt elengedi a másik kezét. Hogy ez most gond vagy sem, jó kérdés, viszont hamar is kap választ rá. Aprót mozdul felfelé a szemöldöke, hogy ilyen lazán vette ezt a lépést, ajkai azonban már mosolyra húzódnak. Könnyebb, mint remélte. - Persze, tökéletes. Ha nagyon gázos, akkor pedig üzenek, mindenképp – mint ahogy azt tette, teszi az iskola felé is. Szerencsére eddig egyszer fordult elő, amikor még annyi nap elteltével sem érezte jól magát. Az egyik holdfogyatkozás, közel a törés dátumához eléggé kicsinálta, mondhatni, akkor érezte úgy, hogy vége mindennek, de szerencsére közel sem. A legtöbb esetben fájlalja valamijét, sántikál, azzal azonban bőven elvan. Úgy néz ki, itt is el lesz és szabad az út, de a következő feltételezés kicsit megakasztja. Akkor azt sem konkretizálta, bár tény, nem is tért ki rá. Tarkóját vakarja meg aprót köhintve végül.
- Nos, igen. A másik gond – mert hát, vele mindig van valami. Komolyan, mint valami elcseszett történet, szívesen leadna belőle. - Csak a két kezem van. Olyan furcsa helyzet ez, hogy ha elveszem a farkast, én csak egy mugli vagyok – ha adna is a kezébe valaki pálcát, még mindig az lenne a leghalálosabb fegyvere arra, hogy kibökje mások szemét vagy csak megbökdösse őket. Feltette egyszer a hülye kérdést, miszerint előjöhet-e a farkas-kór miatt, de megnyugtatták, belőle már nem lesz varázsló inas. Így hát, ha nem zavarják ki, akkor követi a másikat.
- A zenével bőven nem lesz gond. A többi pedig simán bírható – ennyi szabály elég is, nem baj az, ha tisztázva van. Kíváncsian néz körbe, majd vissza a másik felé. - És miket hallgatsz? - ő mindenevő, komolyzene vagy épp valami pörgős, ami sikerül, az jöhet, de attól még kíváncsi, mi az ízlésvilág.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Talán még meg tud lepni embereket azzal, hogy neki egy deka mágiája sincsen, soha nem is volt, mégis úgy mozog a bűbájok és varázslatok adta környezetben, mintha sosem létezett volna máshol. Az évek meg a rutin, ha előbb látta volna a másik, akkor minden bizonnyal tudná, hogy igenis ijesztette és ijeszti is meg mai napig mágia, vagy épp olyan fajtája, amivel nem tud mit kezdeni, pláne nem megszokni. Az elbűvölt, megmásított helyek már nem, azokat igencsak megszokta, egyet-másikat nagyon is kedvel, ahogy a mellette, előtte elvégzett bűbájok között is akad olyan, amit szinte már kér. Főleg, ha segítségére van, akkor meg aztán pláne. Mindenesetre, már nem úgy mutatkozik be, hogy ezt beleveszi, mint paraméter, nem érzi szükségesnek mások orrára kötni, csak akkor, ha az szükséges vagy valamit végképp nem ért. Akkor egyenesen muszáj.
- Nincs gond – legyint az elnézésre, mert aztán ezzel rosszat nem tett és mondott, így gond nincs. Lehet, hogy kissé labilis a lelkivilága még és talán az is marad, de azt nemigen befolyásolja ilyesmi. Attól függetlenül nem tör rá a zokogás random helyeken, társaságban tökéletesen tart szinten, így meg nem lehet általában mondani, hogy neki vannak igencsak rossz pillanatai. Az tudná csak, akihez érkezett volna és akinek címezte az ebédet, mert ő látta igazán csak a Hold sötét oldalán ücsörgő felét. Nos, olyan mélyre azért nem megy, épp elég, hogy elméje hátsó zugában még létezik a gondolat, hogy majdnem…
- Jól, jól, igen – bólogat máris, hogy jó a tipp, bár ezt az is ki tudná találni, aki nem akarja, elvégre baráti gesztussal érkezett. Idegeneknek igencsak fura lenne, ha ételt hordana, azok meg igencsak fura szerzetnek tartanák, még jobban, mint ami most. Nem kezdi el ecsetelni a mikor, mit és hogyant, ha viszont feljön, válaszol szívesen. Helyette inkább pislog egy sort, majd kissé zavart heherészéssel bólint, hogy érti a felkínált hely értelmét.
- Technikailag nincs szőnyeg a lábam alatt – vicceli el a dolgot elsőre, mert miért ne, ahogy lepillant, majd vissza felé. Persze, érthető, kényelmetlen is, ha csak nem ismert annyira a másik fél, hogy tudja róla, hogy így szeret inkább létezni. - Máris orvosolom akkor – azért először leteszi az éthordókat, oda, ahova mondta és ahol tudja, hogy nem zavar és veszélyeztet semmit, majd felkeresve az ülőhelyet, már le is teszi magát.
- Várok én, aztán ha mégse, akkor majd később elkapom – dől hátra, majd elmosolyodik a finom hárításon. Mindegy miért történt, nem fogja ráerőltetni azt, amit nem szeretne.
- Szerintem nem haragudna érte, de ahogy gondolod. Ha mégis megkívánod, akkor tudod hol van – int fejével a dobozok felé. - És akkor most te itt dolgozol vagy csak beültél olvasni? - tudja akkor így majd, mi merre és hogy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Rájött, hogy semmi rossz nincs a csendben. Mielőtt ideköltözött, rendeget időt töltött benne és berögzült, hogy az rossz volt. Az volt a rossz része csupán, hogy nem kis időre, hanem túl sokra vonult el, előbb kellett volna visszatérnie vagy inkább idejönnie, mint az a dátum, ami. Így aztán akarva, akaratlanul kerülte és teremtette a hangokat, hogy legyen valami, mert szomjas volt rá és kiélezve arra, ha semmi sincs, akkor az rossz, hibás. Aztán rájött, koránt sincs ezzel semmi gond, hiszen csak ő más, mint a többiek. Egy része hangos, fecsegő és igazi társasági lény, míg a másik visszafogott, csendes és szeret elvonulni. Azt hitte, az előbbiből van benne több, de egyre jobban azt érzi, a másik dominál. Mostanság nem zavarja a csend. Ha nem muszáj, akkor nem is mozdul ki, a mai estére is pont elég volt annyi, ami és most sétálni akar. Egy pillanatra elgondolkodott, hogy elmehetne Pestre is, ott imádta még a sétákat, tudta merre vannak azok a helyet, ahol nem hangzik fel a sötétben egy-egy „szia, uram” mondat sem és nem kell aggódnia, azonban már eléggé késő van, ő meg öreg, hogy egész éjjel kimaradjon. Még ha nem is alszik, pizsamában olvasni vagy nézni valamit már sokkal kényelmesebb. Azért azonban nem siet vissza. Nagy levegőt szipkás az éjszakai fellegből, kikapcsol fejben és készül egy falu, vagyis városkörre, mielőtt betér a házba. Talán összerak fejben egy jó tervet a következő hétvégére, mert menni akar valami helyre, de fogalma sincs, mit akar. Egy jó masszázst vagy túrázást, két nap, semmi több, hazai terepen, mégis más, mint ez a hely és legfőképp, mágiamentes. De egyelőre több ötlete is van, ideje kevesebb, így illene választani. Épp átveszi a fejében a lehetőségeket, amikor belép csapódnak. Káromkodhatna, de csak fújtat egyet, illetve elharap egy „bazdmeg”-et, ahogy kissé előre tántorodik. Mivel nem részeg, egyensúlya tökéletes, így nem kerül a földre, csak lenéz, amint az irányba fordul.
- Semmi gáz. Egyben vagy? - mintha olyan hatalmas vagy épp kemény lenne, hogy ennyivel törne össze embereket. Isten ments, noha nem törékeny nádszál, de ennyi nem kottyanhat meg neki, a pia annál inkább. Amint moccan, úgy nyújtja felé a kezét, hogy ha akar, akkor abba is kapaszkodhat, minél előbb talpon, annál jobb. A kabát hiánya láttán pislog egy sort, de mikor iszik, ő sem érzi, hogy mi hideg és mi nem, főleg, hogy rajta sincs sok réteg.
- Hát én aztán nem haragszom, az meg attól függ – cigije van, pénze is, emlékszik arra is, hogy egy csövesnek is adott itt a környéken már, így ez nem rázná meg. Szinte már nyúl is a zsebébe, akár arra, hogy megmondja, hány óra van a telefonján, de végül csak egy kérdést kap.
- A tó – néz körbe, de erre csak egy szökőkút van legközelebb, az meg, még a legnagyobb jóindulattal sem tó. - Nem egészen, bár ha azt irányt nézed előre, igen – fordul arra, amerre ha megy, akkor megtalálja. - Az inkább a város szélén van, mintsem a közepén – lehet randija lesz ott, mert más mi lehetne ilyenkor. - Odatalálsz vagy menjek veled egy darabon? - mert az is lehet, hogy fel kell még húzni párszor a földről. Legjobb lenne, ha hazamenne, de nem apáskodhat mindenki felett. Sőt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Minden szentet leátkoz. Az egy dolog, hogy most el sem tévedt és időben végzett, de hogy megint kellett volna a kísérő, az fix. Legalább már csak azért, hogy könnyítsen a szenvedésen, amit magának okoz. Nem kell neki ellenség sem, elég, ha követi az agyament ötleteit. Az még mindig él, hogy a szobáját időszerűen újrarendezi, vagy már hatszor, de hol a polcrendszer és az apróbb dolgok ilyen nehezek, arra nem gondolt. Vállába már biztosan húsig vágódott a jól ismert kék szatyor füle, illetve a kezében tartott dobozok, pontosabban kettő, vészesen meginog, megint megállásra kényszeríti. A vonatig a taxi ideális volt, felcipelni és lecipelni se volt gond, na de mióta elindult… Vagy tényleg öregszik, egyre gyengül vagy egyszerűen mértéktelen, jó kérdés. Nyögve áll meg, amikor a doboz csúszni kezd. Nem is azokkal van a gond, hanem a szatyor… túl sok. Lepakol a földre, a táskát is mellé és nyekeregve mozgatja át a vállát. Rágyújt, majd estére talán haza is ér címmel, és körbepillant. Nem járnak tán erre annyira, ha itt hagyja az egyik bokorban, hazasiet, majd vissza és újfent, akkor talán… azonban azzal meg annyit sétálna, hogy a lassan közelgő Hold miatti sajgó lábai nemigen díjaznák. Tehát szenved. Szenvedne, de ekkor meglát egy alakot. Majd mosolyog szépen, meg minden, nem mintha udvarolni akarna bárkinek, csak két kézre van szüksége. Azonban, ahogy az alak kirajzolódik, ismerőssé válik, pontosabban egy diákévá, akit tanít. A neve lassan ugrik be, valamit mosolyog a kabátjába, amire pislog párat, majd végül eltapossa a csikket és közelebb lép.
- Hé, hello, itt, itt hátul! - integet neki, ha amúgy nem venné észre. Annyira nem alacsony, de komolyan, lassan a negyedévesek nőnek fölé, vagy ez az óriások nemzedéke, már nem tudja. - Lénárt, segíts nekem. Meghálálom, ígérem - még a neve is beugrik, ő pedig hozza a kiskutya szemeket is. Na, ennél lejjebb sincs már nagyon, de mostanság épp nem érdekli semmi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Nem szeret vagy épp nem szokott kérni dolgokat, valahogy úgy van vele, hogy sokkal jobban érzi azt, ha adhat és nem kér cserébe semmit sem. Persze, van az a helyzet, mindentől függetlenül, amikor pedig muszáj. Van, hogy mágiára van szükség, van, hogy egyszerűen csak valami apróságra. Mint most ez. Nem is érzi magát rosszul, inkább kellemetlen ez, mert esetlenebbnek tűnik, mint ami valójában. Tudja, hogy mások szemében mi volt és mi lett, hogy vannak, akik a sok rossz időszaka után nemigen kedvelik már a társaságát, de azt elfogadja, nem is aggódott egy percig sem. Most, szép lassan indul vissza a szép, kellemes felé és ahol ő is stabil és egyre több élet van benne. Tény, hogy van, ami nem és később sem biztos, hogy visszaáll, de nem fontos. Most főleg nem, most csak az, hogy megszánja-e e segítséggel.
A szavakra majdnem reagál, amikor meglátja, kinek is szól valójában. És most olyan mint egy gyerek, felcsillanó szemekkel figyeli a gombszemeket és orrot, meg a bundát, amely izgatottá vált.
- Jaj, egyem meg. Nagyon édes kis haver - szívesen meg is tutujgatná, de ahhoz érdekes helyen van és most amúgy is mást kért.
- Ezt a két dobozt. Nem nehéz, csak ez a böszme szatyor lecsúszik állandóan és nincs kezem. Szóval, kérlek, tényleg nagyon köszönöm - majdnem ugrál örömében, de visszafogja magát. Lehajolva veszi fel a szatyrot, majd megint a kutyához, ha engedi, akkor meg is simogatja.
- Illetve neki van egy kezem - emeli fel a kutyát, így az már nem fázik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Tudja és hallott eleget, mivel tanár, akaratlanul nyitva van a szeme és a füle is. Még ha sok mindent nem is akar észlelni, sokféle tudás vagy csak pletyka van a fejében, amikből építkezni tud, és amik miatt szépen lassan bizonyos ajtókat zárogat be. Fájdalmas, kellemetlen, de szükséges. A fiúról így bőven tudja, hogy nem épp a legjobb személyiség, csak éppen valahogy ebből ő semmit se látott. És amúgy sem ez határoz meg neki embert, ki mit mond róla, bőven elég az, amit lát. Sőt, szereti ő megítélni az embereket, ahogy látja és fogadja. Az, hogy naivan bízik mindenkiben és a jót keresi bennük, az már az ő gondja.
- Szia Sissy, örvendek - egy kis hálás gombóc, ő meg imád minden állatot, ha lehetne, tele lenne velük a ház, de hát, van egy nagy, aki nem engedi a többit. Mindegy, mert talál ő elég alkalmat arra, hogy bundát tutujgasson.
- Az vagyok, igen. Van egy cicám, ő harap ha csúnyán nyúlok hozzá - pillant le, simítja meg majd nevet fel, amikor nemes egyszerűen kapja a kutya puszikat, nyálat, mindent. Nem zavarja, láthatóan. - Tényleg köszi és ezer bocs, hogy megzavarlak a… mit tettél ki? - hunyorog a plakát felé. Közben azért elindul, hideg van ácsorogni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Nem szorongatja és úgy néz ki, a kutyának sincs ellenére, hogy így lássa a világot. Bár izgága kissé,  de biztosan tartva nem fordul ki és esik le, vagy éppen szalad világgá. Nem lenne kellemes, hogy első alkalommal, amikor ő ajánlja fel, hogy tartja, akkor el is baltázza. Szép kis civil bemutatkozó lenne, ha már a tanár oldalát ismerik, akkor valami hasonló kellene legyen a másik is. Vagy valami olyasmi.
- Persze? - pillant felé kíváncsian, hogy ezt mire is érti. Ennyire nyilvánvaló a macska léte az életében vagy épp jön az, hogy keletkezik egy vita, hogy melyik is hasznosabb négylábú barát. Bár, utóbbit nem nézi ki a másikból valahogy. Igen, még mindig egy naiv alak, aki semmi rosszat nem feltételez. Majd megjárja megint? Az ezen való aggódás helyett fordul ismét felé, ahogy egyensúlyozik egy sort és vadász elő egy olyan lapot, amit nemrég ügyeskedett fel a táblára. Elébe is kerül, ő pedig először kissé kancsalítva bámul rá, majd kissé hátrébb hajolva olvassa el a sorokat.
- Ó, vagy úúúúgy! - immáron felvilágosodva bólogat párat, hogy érti már a dolgot. Hasonlóan kezdte ő is, tanulás mellett munka, mert hát nem mindenki mögött áll egy teli buksza vagy épp család, akikkel minden könnyebb. Vagy ha van is, nem akarnak élni vele. Mindegy mi az opció.
- És tanulás mellett, hétvégente? Vannak helyek, ahol lehet diákként is dolgozni. Ott jártál már? - közben előre indul, így haladva a cél felé, amely majd a ház lesz és a kényelmes meleg. - A kastélyban élsz? - érdeklődik, mert ki tudja, lehet a segítségért cserébe majd valamit talál.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Hát az értetlen most egyértelműen nem Lénárt, de ezt már nem teszi hozzá. Neki is sokszor becsúszik, hogy fejben kibontja a gondolatot és szép tisztán érthető, kifelé azonban csak egy töredéke sikerül és még ő van kicsit meglepve, hogy de miért nem értik, miről van szó. Aztán koppan, röhög egyet és magyaráz. Mint most a másik, bár nem nevet, azonban leesik neki az egész.
- Vagy úgy, vagy úgy. Igazából, mindent szeretek. A macskát kaptam a születésnapomra, de imádom, viszont ugyan így ellennék egy kutyával, sünnel vagy akár tigrispitonnal is. Nem válogatok – majdnem hozzá is teszi, hogy mert részben ő is az, bestia, de nem éppen szép ilyeneket mondania magáról, vagyis, eddig senki sem vette jól, ha ilyet csinált. De tény, talán egy árnyalattal jobban fordul a macskák felé, szóval, részben igaza is van.
- Szólj ha nagyon nehéz – pillant a dobozokra, hogy bár nem abban van a törékeny, de törött vagy fájó csukló sem jó. Az a baj, hogy hiába van egy spéci táskája, amelyet megbütyköltek neki némi tértágítóval, nem meri elvinni, mert egy, hol pakol bele, meg hát eléggé feltűnő lenne. Azonban ez után inkább vállalja a kockázatot, hogy akár egy WC-ben is, ha kell, de azt fogja vinni. A gerince és a háta majd nem lesz hálás, de a kabátjában van egy lap, amit a kezébe nyomott a drága hostess, hogy milyen király masszázsok vannak valahol.
- Hát az éttermekben, kávézókban. Én például a Kukoricában szolgáltam fel, de kiszállítós ember is lehet. Nyilván a többi ilyennél is – bár fogalma sincs, hogy mondjuk a Bezsnay-ba kell-e árufeltöltő, hogy egy diáknak mennyire színes a felhozatal.
- Ááá igen, a vizsga – mert rémlik neki, hogy nem sikerült az és most kellene. Ismerős helyzet, annyiban más, hogy neki sikerült. - Csak a munka miatt, hogy lenne kényelmesebb. Nem a legjobb egy hosszú műszak után visszasétálni a kastélyba. Miért, ki szeretnél költözni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Nem akarja tovább feltartani, mint illik. Az, hogy megint esetleg szófosása van, más kérdés, azt inkább figyeli és nem fecseg össze-vissza. Nem mintha ne lenne alkalma eleget beszélni az órákon, de azért neki is jó néha nem csak a növényekről beszélni. Más. Meg nem csak diákoknak. Szerencsére van elég felnőtt társaság az életében, mint a lakótársa, akit persze néha kioszt, mert épp a pöcse rossz felé áll és még az is idegeli, hogy a Föld forog. Olyankor ott hagyja, kimegy rágyújt, tesz-vesz, majd később folytatja. A srác nem tűnik olyannak, akinek az agya eldurran, ha két szóval többet mond, de nem kockáztat.
- Ahha – bólint, a sétány vége felé haladva. Majdnem az utolsó utca és még nem is mondta, hogy annak is a vége. Jó az ott, szereti, csak ja, így cipekedve nem a legkellemesebb. Az azonnal meglepi, hogy biciklit mond és nem seprűt. Pislog is egy párat és csendben irigy, mert ő is akar, megint. Nos, megvan mit tesz a fa alá, mellé. Majd. Hidegben elég gyalogolni. - Persze, hogy. Mindig keresnek, mert az emberek lusták, megrendelés van. Beugrasz és rá kell kérdezni, nem tudom kiplakátolják-e ezeket még. Én annak idején bementem, hogy részmunkaidőt szeretnék, mert csóró vagyok és bármit csinálok – nevet fel. Jó, nem így volt, nem mondta, hogy csóró, meg bármit, de végül mégis az lett, nem a konyhában, hanem terepen mozgott. - A bicikli meg… ne haragudj meg, de mint mugli, engem ez érdekel a legjobban. Hogyhogy nem seprű? És milyen? Ilyen Camping vagy monti vagy… - és itt harapja be az alsóajkát. Elég. Ez már sok. - Bocsi, ittam egy forralt bort Pesten – nem részeg, nincs becsiccsentve és ez nem is a bor. Talán használ a kedélyjavító és végre nem befelé fordul csak. Mint régen, kicsiben, de mások felé. Előre néz, hogy ne essen el, de közben figyel és beszél.
- Szerintem ez a baja az oktatásnak. Kellene egy ilyen óra. Akár fakultatív de… tudom milyen. Szar. Én se tudtam, senki sem tudja. Adózni, TB és a többi vacak. Fel fogom terjeszteni, hogy kell ilyen óra – ezt most eldöntötte, később vajon mi marad belőle? Az egész. Mert ez nem csak a mugli világ gondja. Mert ugye Pitagorasz-tétellel rendezi a számláit az asztalon és a másodfokú egyenletet használva fizet számlát.
- Egyszerű: írnak rá egy összeget és egy dátumot. Ezek fontosak. Szoba meg… akad, lakás is. Jól érzem, segítség kell? - bújik elő belőle kicsit a tanár. Lassan megszokás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Ez a tag sem szomjas mára. Nézni sem kell nagyon, már az őt körülölelő aroma is épp elég hozzá. Érezte magán is eleget, főleg a forró napokon, amikor nem nyomja el semmi pacsuli és persze az az állapot uralkodik, hogy amúgy tök mindegy, csak üssön. Vagy fekhessen. Ennek a tagnak se ártana egy meleg ágy, meg két napnyi alvás, amilyen táskák vannak szeme alatt. Azonban nem mondhatja meg neki, hogy mit tegyen és mit ne, ellenben itt van mégis és figyel. Felszusszan a hallottakra. Legalább ez.
- Az szuper, ilyen sötétben nehéz lenne összeszedni magad – ráznak kezet, vagy inkább kapaszkodót nyújt. Visszaveszi magára a kabátot, mintha igyekezne tényleg összekapni magát, hogy legalább úgy nézzen ki, tényleg rendben van. Vagy valami olyasmi. Nem mintha javítana a benső állapoton, bár a látszat mindig fontos szempont. Figyeli, amint elirányítja, miután megtudja, merre tart. Elsőnek azt hiszi az ember, hogy találkára, aztán a fejében elkezdenek motoszkálni a gondolatok. A dög.
- Azt látom, hogy megvagy – bólint, még mindig nem mozdul semerre, csak figyeli, ahogy pontosan az ellentétes irányba lépked. - Nem, nem arra… - mutogat is mellé, nem mintha háttal állva a másik látná, hogy mit művel. Sóhajt egy nagyot. - Arra, igen, most jó irányba forogsz – a nagyon oda kellene mennie dologra ráncolja a homlokát. Nincs nyár, minek a tó? Tényleg randi lesz, reméli, nem pedig… ó bassza meg.
- Figyu, ha csövelned kell, akkor ott egy fa, ne a tavat bővítsd vele – mutogat megint, majd végül elindul utána. Mert a randi helyett lehet ez a szerencsétlen a tóba akar ugrani, vagy ha nem is, akkor amilyen gyönyörűen talpon bír lenni, beleszédül. Sem a lelkiismeretével, sem az aurorokkal nem tudna mit kezdeni, amikor azok jönnek, hogy miért is hagyta egyedül. Hamar beéri, menet közben gyújt rá és úgy tűnik, mintha mindig is egyfelé mentek volna.
- Szerintem mondd le a randidat, holnap is megvár biztos. Vagy mi a francnak neked a tó? - érdeklődik finoman.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Lepillant a kutyára, aki kényelmesen pihen kezében. Ennek örül, mert akkor nem fáj neki és nem ellenséges. Az elején azt hitte, hogy majd az állatok fújnak rá, mert megérzik, hogy ő más és nem teljesen ember. Lehet amúgy mégis ez a kulcs, az ázott farkas szaga pedig bizonyára sokban hasonlít az ázott kutyáéhoz. Szóval, érthető.
- Aaaa az az alacsony vázas? Azt hiszem vágom – képzeli maga elé. Nem, nem azt a kiskerekű valamit, amit Józsi papa felejtett mindig a szőlőben és csak azt hitte, hogy hazatolta, hanem a modernebbeket. - Miért ne lenne menő? Itt mindenki repked meg hopponálgat, naná hogy az. Nekem. Én is akarok, mert repülni nem tudok, a hopptól meg mindig rosszul vagyok – tehát a gyors tekerés jó lenne, eddig csak a futás volt, de hidegben az se kellemes. Pedig jól bírja, van, amikor mezítláb sétál haza és teste nem öli meg megfázással. De azért mégis jó lenne egy bicikli. Oldalra pillant, úgy érzi, kicsit feszeng a másik, így igyekszik visszavenni az elánból. Nem mindenki tud csak úgy egy tanárral csevegni vagy elhinni, hogy ő sem több, mint mindenki más, csak neki nem a tanulás hanem a tanítás a dolga ott. Szusszan egyet és előre pillant.
- Tényleg? Szerinted van értelme? - lehet meg kéne valósítani, mostanság ebbe akar időt ölni, nem másba. Nem abba, ami nem éri meg. A növényei is hálásak a plusz időnek. - Majd beszélek az igazgatóval – mintha tényleg olyan ember lenne, akinek könnyű bármi és amit a fejébe vesz, azt tényleg meg is teszi. Kicsit le akarja vetkőzni azokat a dolgokat, amiktől szorong és ahol fél. Tanít, nem mondták, hogy szarul csinálja, egy kérdés meg ingyen van.
- Értem. És látom, hogy feszengsz. Nem akarom magam rád erőltetni, bocsánat. Van egy ilyen… nem is tudom, inkább adok mint kapok részem – pillant előre. Nem a legjobb, nem akar tapadni, csendben lépked tovább, majd torpan meg az utca elejét jelző kereszteződésben. - De ha szeretnéd, megpróbálhatok segíteni. Az utca végén lakom, addig ha akarod, mesélj róla – mutat, majd meg is indul.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Ha tudná, mennyire ismerős a helyzet. Ő is inkább söpri be a „minden rendben” válasz alá, hogy nincs, mert akkor legalább senkinek sem a terhe. De ez sem jó és ha a másik tudná, erre pontosan jó példa sétál mellette. Egy idő után a teher megtöri, összelapítja a dolgokat és csak a baj van belőle. Csak az. Ezért beszéli ki legalább pár embernek, Riley-nak első körben, akivel mindent megoszt, a napjait, a hangulatait, azóta is írja a kis naplót róla. Bár a tegnapi kilengést még nem merte megírni, tudja, csak akkor segíthet, ha őszinte vele. Nem akar senkire sem ráakaszkodni, ez inkább olyan ösztönös. Olyan, hogy látja rajta azokat a vonásokat akaratlanul, azonosul vele. Ez már nem szánalom és sajnálat, amiből megérti, ha nem kér. Abból senki sem.
- Nem csöves. Jaj – neveti fel, amikor ennyire félreérti, mit akar mondani. Nem a külseje alapján mond bármit, tényleg elég tükör az, amit lát. Az ő arca is borostás, a haja is kócos, de nem túr bele, szarik rá, hogyan áll és az úgy pont tökéletes. - Pisálni, csak nem akartam így mondani – mintha egy nagy ellentét lenne az egész lénye. Egyszer mint a kocsis, úgy káromkodik, máskor még a szart sem akarja nevén nevezni. Mit finomkodik? A kutyát nem érdekli, hogy beszél.
- Hát én csak azt hittem, hogy oda sietsz vagy valami olyasmi. Találkozó – magyarázza, ámbár kevésbé bátrabban. Tényleg meg kellene tanulnia befognia időben és nem kimondani minden hülyeséget. Szusszan egyet, mert legalább észrevette, hogy vele sétál, pazar. De most már totálisan biztos abban, hogy túl részeg bármihez. Így lesz az útkeresőből kísérő. A hallottakra pislog egyet, jól sejtette, hogy valami nem kerek. Megcsóválja a fejét.
- Nem, az nem hiszem, hogy jó ötlet lenne. A víz jéghideg, te pedig túl sokat ittál. Nem akarsz inkább hazamenni? - próbálja elterelni attól, hogy a tóba fulladjon. Bár vélhetően utána ugrana, de ez már részletkérdés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Akaratlanul röhög fel, mert ennél jobban már félre sem lehet, totálisan kész van a csávó. Hamar lenyeli az újabb nevetőgörcsöt, hogy csak köhintsen egyet és a fejét rázza meg.
- Nem magamról beszéltem, azt hittem neked kell. Mindegy – legyint egyet, hogy nem fűzi tovább. Neki nem kell, ezért nem is nyúl a sliccéhez, se semmi, csak halad előre és mellette, hátha mégis jobb társaság lesz, mint a saját árnyéka. Ha ismerné a másikat, legalább tudná mit és miért tett és akar tenni, így viszont vakon tapogatózva mond be random tényeket, amik csak eszébe jutnak, mint lehetőségek. De a randi-tipp sem jött be, így tele van kérdőjellel, hogy mégis mi az, amiért ennyire a sárga földig itta magát. Igazából ok sem sok kell, és még rossz sem, csak pár óra, amikor csak poharat akar emelni az ember. Nem is kellene itt lennie vagy felvigyáznia, a másiknak csupán görbe estéje van, semmi több. Mégis, valami motoszkál benne, hogy nincs rendben.
- Haza, bizony – bólint. De nem akar. Felvont szemöldökkel hallgatja a másikat, majd csóválja meg a fejét. - Miért kell eleget inni ahhoz? Ronda az asszony, ha józan vagy? - mert humorral oldani mindent, azt kell. Hát persze. Bizonyára csak arra van szüksége, pont úgy néz ki. Nem kellene rámenősnek lennie és a mostanság igencsak ingatag türelme is edződik. Társaságra vágyik, aztán mégsem jó, sóhajt csupán és leereszti a kezeit tanácstalan. Ehhez lehet kevés lesz.
- Ahogy nekünk a levegő? Mintha nem azt szívnád – érdekes ez, csak nem késő este, egy részeg taggal. - Ereszd tele a kádat otthon, de hidd el, a tó most olyan hideg, hogy nem fürdésre való. Aztán ha belefulladsz, mi lesz velem? - semmi. Nem is ismerik egymást, így, a válasz könnyű.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Ez sem jött be. Mára úgy néz ki, elvesztette a tippelős játék minden fordulóját és inkább jobb, ha felhagy vele, mielőtt valami vad és szövevényes kerekedik ki belőle. Már csak az hiányozna, komolyan. Pedig nincs benne rosszindulat, sem semmi, csak egyfajta aggodalom és hasonló, jóindulatnak nevezett esetlenség, amivel a másik felé fordul. Jó, ez már sokaknak is túlzó lehet, de ő ilyen.
- Testőr? Ó, vagy úgy. Testőröd van, akkor te biztos híres vagy meg ilyenek – hiába a hosszú évek itt, a világban, annak „celebjeivel” nemigen ismerkedett meg. Nem tudja a legtöbb nagy nevet, akikről a térdéig érő gyerekektől kezdve, az öregasszonyokon át, mindenki ismer. Persze, akad pár akit igen, mert vagy kikerülni nem lehet, vagy éppen mert ismeri, mint Odettet, de neki tudomása szerint nincs testőre. Akkor lehet ez a tag gazdag, vagy valakinek a valakije. Mindegy. - Na, de ha ő vár, meg a panzió, az is jó – bár lehet így értelmesebbnek hangzik az, hogy miért nem ivott eleget. Nem szabály teljesen elázva odamenni, csak ismerős, amikor nem várja senki és semmi, akkor kevésbé motiváló úgy bármi. Egyenesen szar. Lelkizhetnének, ha olyan állapotban lenne bármelyikük, hogy mennyire megérti azt, miért nem kellemes a semmihez visszamenni vagy épp vágyni, hogy legyen valami. Most azonban nincs kedve ehhez, érzésekhez.
- Hát, nem vagy cukorból, oké, de víz fagypont közeli fokos jelenleg – hideg, ennyi biztos. Dereng neki, hogy néha meglátogatja farkasként, hogy kortyolt belőle és szinte felkarcolta a hűvösség, de lehet csak képzeli. - Igen, pont ettől tartok, hogy ilyen állapotban belefulladsz. Tessék, kimondtam – tárja szét a karjait, mintha titok lenne. Bár amennyire nem esett le a másiknak semmi eddig, nem csoda, ha ezt se vette volna. Kezeit visszaeresztve bámul rá, majd vigyorodik el ő is. Hajaj. Pont jó embert talált meg.
- Hogy olyan vagy mint én, azt kötve hiszem. De hogy én pálcazsonglőr? Téves ajtó, pontosan annyi bennem a mágia, mint ebben a kavicsban – rúg is bele, az meg valahol koppan. - Miért, te milyen vagy? - ha legalább szót értenek, az már félsiker.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Először nem esik le neki, hogy mi a király. Az, hogy beszélnek és amiről? Vagy úgy csak benyögi. Már épp mondaná ő is, hogy igen, király a dolog, amikor a másik kijavítja magát. Szemöldöke szalad ráncba, ahogy homloka. Na persze! Koronával, palásttal, mindennel. Mert erre királyok sétálnak, minden nap – mondjuk egyesekről el is tudná hinni, amilyen nagyképűen masíroznak.
- Mármint… király király? Koronás, mindenes király? - az ex szócska nem jut el a tudatáig valahogy, ezen most nem akad fenn, egyszerűen idő sincs rá és agya sem már. Ha a másik király, akkor tökre érthető az, hogy miért van testőrje. Óóó. Hogy mik vannak… mindig találkozik újabb és újabb dologgal, amire rácsodálkozhat. Komolyan, ebben a világban minden lehetséges?!
- Persze, meg az úszógumi. Nyáron – mormog, mert ezt a tagot úgy néz ki akkor sem fogja meggyőzni, hogy rohadt szar ötlet a fürdés, ha fejen áll. Mondjuk nem próbálta, nem is állította meg, hanem tök készségesen sétál mellette, mintha muszáj lenne és az eszébe se jutott, hogy mondjuk beálljon elé és másfelé terelje.
- Nem, de ő a te dolgodba igen. A hipotermia nem egy jó játék és utána csak rosszabb lesz – mintha ezzel akarna komolyan érvelni. Úgy néz ki, lassan leesik a másiknak, hogy Belián olyan információk hiányában van, amelyek miatt nem logikusak a tettei, inkább hisztérikusak. Talán ha azzal kezdik, hogy jól bemutatkoznak, minden szebb lenne. Végtére is, nincs ennek menetrendje, hogy mikor kell, így az időpont ha késve is, de most jött el. Megáll ő is, ahogy a fürödni vágyó delikvens és a fejét rázza. Suttog ő, növényekkel, állatokkal, néha saját magával, de mágiával. Szép is lenne.
- Nem, közel sem. Ha azt nézzük, én pont a másik világba való vagyok – von vállat, hogy aztán mégsem, mert van ezen túl is valami. Épp nyitja az ajkait, hogy folytassa, amikor megváltozik a másik. Pislogva figyeli, ahogy amaz arcára rémület ül ki, mintha tudná, hogy micsoda ő és mivé válik bizonyos éjjelente, amitől rettegnie kellene. De az a nap közel sincs, már akarná ezt is tisztázni, amikor kiböki a kérdést. Láthatóan értetlen arccal mered rá. Jól hallotta…?
- Sellő? Mi? - nem nevet, mert nem tudatlan már, a lényekkel tisztában van, még ha nem is találkozott mindegyikkel. Nem is kell, bár ahogy kinéz, ma este még egyet kipipálhat. - Nem, nem, nem. Dehogy vagyok én… sellő. Jézus, dehogy. Vérfarkas annál inkább. Nincs most telihold, nem harapok, nyugi – tartja fel a kezeit, mert na, mi mástól tarthat, nem? Egy sellő. Ó hogy az a...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Hát ez fantasztikus. Lehetne teljesen kretén, aki máris hajladozik meg lovagi címet kér, ha már nem akarta csak úgy magára hagyni, hogy jól tóba fullassza magát, vagy bármi hasonló borzalom. De ehelyett inkább sokkos kicsit, nagyokat pillázva figyeli, ahogy bólint egyet a másik. Ki mondta, hogy sose viheti valamire? Egy királlyal társalog, minek ide aranyvér!
- Wáó. Az nem semmi. Fene se hitte, hogy erre királyok is vannak – mormog csak párat, inkább magának, mint a mellette lépkedőnek. Aztán megint eszébe jut, hogy hol van és milyen helyen, így nem nehéz emésztenie, minek után az első évében sokk sokkot követett. Ha azt túlélte...
Visszazökken a valóságba, ahogy hangját hallja és elvigyorodik. Na, végre valaki érzi azt, amit akkor szokott, ha valaki mágikus dolgokról beszél és nem érti. Külön nyelv, az biztos, ez viszont nem, csak tudományos.
- Nem külföldi, nyugi. Csak a csúnya kifejezése a kihűlésnek. Sokkot kap a tested, fagyási sérülések, meg minden finomság, amit a hideg okoz – magyarázza röviden a dolgot, jobban nem megy bele, az talán józanul is sok lenne, nemhogy így. Jobb a békesség. Ami kicsit meginog, de hamar elrendezni, vagyis próbálja megmagyarázni az egészet, amit félre is értett hirtelen. Fogalma sincs, miért ijesztő gondolat egy másik sellő, de biztosan erre is megvan az oka. Például, hogy király. Azoknak mindig van irigye, akik a trónt akarják. Na, máris sokkal érthetőbb a reakciója, de nem szól erre semmit, csak bólogat.
- Igen. Vagy voltam, nem tudom mi a pontos kifejezés – mert inkább vérfarkas, de közben nem a varázsvilág tagja volt előtte. Ez most neki is bonyolult, miközben a másik olyan sóhajjal fogadja a vérfarkas mivoltát, hogy egyenesen zavarba jön. Sűrűn libbenő pillái alól sandít felé és köhint egyet.
- Örülök, hogy jó – motyog vissza. – Én nem akartalak megijeszteni – figyeli, ahogy közelebb lép, egyelőre ő nem moccan, csak a fejét csóválja meg. – Nem találkoztam eddig sellőkkel, még akkor sem, amikor valamelyik vízben pancsoltam se. Miért? Mármint... Mitől tartasz ennyire? Nekem nem kell a koronád – elvesztette a fonalat, pedig ő józan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Csak pár nap, ezzel nyugtatta magát, minekután elfelejtett kuncsorogni azért, hogy maradhasson. Végül eljöttek érte, de csak azzal a feltétellel volt hajlandó jönni, hogy visszaviszik, amint vége. Majd ott lábadozik, tökéletes lesz. Nem otthon szállt meg, elbújt a világ elől. Mintha senki se keresné, sokan nem, azok közül, akiket fontosnak érez, de ezek szerint, fordítva mégsem az. Ezen is dolgozni fog, szép lassan, csak nem ma, nincs agya hozzá. Azt eszi a szokásos feszültség és minden nyavalya, elég azokkal foglalkoznia.
Vagy azzal, mi a francot keres idekint. Rágyújtani indult ki, aztán azt vette észre, hogy a lábai előre viszik, lép és már másik helyen van. Úgy néz ki, erre van igénye, hát nem akadékoskodik. Ráérősen halad, ilyenkor ki akarna látni bárkit is, nem aggódik. Majd nap közben zárkózik el, mintha itt sem lenne, nem ezen a világon. Jobb lesz így, könnyebb. Jobbra kanyarodik és halad tovább, egyre könnyebb. Itt lenni még nem, de mindennek eljön az ideje. Mondjuk az a nem mindegy, amikor majd nevet, akkor azt egy gumifalu szobában fogja tenni vagy egy kényelmes fotelben.
Elnyom egy ásítást és kihasználva a hajnali terepet, a temetőn vág át. Van az egésznek egy hátborzongató érzete, olyan, amely kifacsarja az emberből az utolsó kellemes melegséget és csendre kényszeríti. Itt-ott ég pár mécses, ahogy halad a sorok között, kiérve az "útra", amely kivezeti innen. Ekkor pislog rá két gombszem. Majdnem felordít, hogy kísértet, aztán ahogy előrébb lép, tökéletesen lát rá és...
- Beszarás, egy plüsskutya - mert az, puha, aranyos, ezer ilyet látott a neten és hát na. Elfogadná, de egy éves keresetébe kerülne vélhetően, így, marad az, hogy most közelebb lépve hajol le. - Lerágod a kezem, ha megsimogatlak? - nyúl ki az aranyos kispofa felé. Soha jobb társaságot ilyenkor.