Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Amikor a gyerekek kicsik voltak, és Levi elkezdte az előkészítőt, még akkor vettük meg bogolyfalvi házunkat. Először azt terveztük, hogy a másikat kiadjuk, ideiglenesen, aztán később, amikor a Bagolykőbe járnak majd, visszaköltözünk, és ezt adjuk ki. Végül Kanada közbeszólt, így a házat a vétel után nem sokkal ki is adtuk, épp csak amikor tényleg az utolsó vázának is megtaláltuk a helyét. Eddig ugyanazok laktak benne, ám most, hogy már mind a három gyerekük elköltözött, túl nagy lett nekik a ház, így inkább egy kisebbet kerestek, ennek a kulcsait pedig szépen visszaszolgáltatták.
Ennek már két hete. Most azért jövök el ismét, mert máris új család költözik be, akik szintén három gyerekkel érkeztek a faluba. Talán ezért nem működött nekünk a dolog, ez a ház a három gyerekeseket vonzza. Az elmúlt két hétben a lelakott részek felújításra kerültek, néhány bútort cseréltünk és profi takarítók takarítottak ki, hogy tényleg minden tökéletes legyen az új család érkezésekor. A papírokat aláírtuk, egyelőre fél évre, mert az apa munkája hasonló az enyémhez. Nem szeretnének elmenni, de amit muszáj, azt muszáj, ezt ismerem én is. Így hát nagyon megértő voltam velük, és látszott, hogy ez nagyon jól esik nekik, fontos a jó benyomás, és valljuk be, ha valaki csak úgy szembe találkozik velem, akkor nem feltétlenül a kedves, rendes családapa az első, amit nyújtani bírok.
A boglyas téren átvágva először a hivatalba megyek, leadom a szerződésünk harmadik példányát, amit iktatnak is, így válik hivatalossá, hogy mostantól a Kémsei - Virágh család itt lakik, a Macskabagoly utca 42-ben. Kell még vennem valami szépet és kéket a feleségemnek, mert a múltkor a gondolataiban pont arra panaszkodott, hogy nincs egy kék díszítésű nyaklánca vagy karkötője se, aztán meg még süteményt, mielőtt hazaindulok. A cukrászda termékei még mindig itt a legjobbak. Egy pillanatra elpillantok az Bagolykő felé, de megállom, hogy elinduljak oda, most éppen nem beszélünk egymással Alexandrával, és nem én leszek az, aki megtöri a jeget. Ő döntött így.
Mennék én is tovább, de éppen hogy csak elindulok, szembe találom magam az előkészítővel, pontosabban az udvarával, ahova most szabadultak ki a gyerekek. Nem tehetek róla, egy pillanatra meg kell állnom, és kicsit visszaemlékezni arra, milyen is volt, amikor az enyémek is ilyen kicsik voltak még.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Alapesetben semmi keresnivalóm nem lenne itt, nem is szívesen jövök ide. Elég nekem a munkahelyem, nem hiányzik belőle egy kisebb példány. Viszont a házkiadás miatt van még néhány papír, amit le kell adnom. Most, hogy visszajöttünk, erről is készítenének egy feljegyzést, beírnák mindannyiunk új címét, ami nem új, hiszen gyakorlatilag a régi házunkba költöztünk vissza, de mindegy, legyen így. Tőlem annyi másolatot készíthetnek az okmányainkról, amennyit csak akarnak, egészen addig, amíg nem élnek vissza velük. Azt meg úgyis megtudom, ha igen.
Nem szeretnének semmi mást, csak pár papírt kitöltetni, meg okmányokat másolni, így a levélben, amit küldtek, jelezték, hogy nyugodtan menjek oda soron kívül az ügyintézőhöz. Bevallom, valahogy én is így gondoltam, mert semmi kedvem nekem itt szobrozni órákat. A levélben felajánlottaknak eleget téve sétálok hát be, és körülnézés nélkül - leszámítva az illendő biccentést, de olyankor senki se nézi igazán ki az, aki ott van -, lépek oda az ügyintézőhöz, és kezdek bele fojtott hangon az okba, amiért jöttem, amikor a harmadik szónál egy ifjú hölgy rám ripakodik, sőt, ami ennél is bosszantóbb, letegez, mintha a cimborája lennék. Felé fordítom a tekintetem, a szemöldököm egy hangyányit feljebb kúszik, miközben végignézek rajta, szám szegletében megjelenik egy félmosoly. Ez a gúnyos kis jelzés viszont kellőképp látható, így magamban nyugtázom, hogy el is intéztem a problémát. Nem fogok én leállni egy ilyen kis csitrivel szórakozni. Az, hogy lejáratja magát, szíve joga, de engem ne égessen itt. Visszafordulva inkább a saját dolgommal törődök, azt ecsetelem tovább az ügyintézőnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Ha az ember közel huszonöt éve a Varázsbűn - üldözési kommandó tagja, akkor nem igazán hatja meg, hogy egy nádszál lány - legyen akármilyen zakkant példány is -, elkezdi vegzálni a vállánál. Ez inkább olyan, mint amikor érzed, hogy van rajtad egy bogár, csak éppen azt, hogy telibe kapott egy madár. Kellemetlen, és ezért inkább leráznád magadról. Nos, jelen pillanatban én is ezt érzem a hölgyike mellett, aki mintha nem lenne normális egészen, vagy semennyire sem, elvégre ki rendez jelenetet egy hivatalos helyen, főleg úgy, hogy a másik lehet, hogy csak érdeklődni jött? Senki. Mivel eddig egész kényelmesen álltam, most kiegyenesedek, hogy mind a majd két méterem érzékelhető legyen, és azzal fordulok a szöszke felé.
- Csss.
Ezt olyan határozottan mondom ki, és mellette a jobb kezemmel mutatom is, hogy legyen kedves összezárni azt a nagy száját, mielőtt én tömöm be. Nem értem, hogy mi is pontosan a problémája, meg, hogy milyen sorszám, de nem is érdekel kifejezetten, csak, hogy üljön vissza a helyére.
- Nem tartom valószínűnek, hogy az automata megsértődik, amiért nem húztam sorszámot, de a lelki üdvéért aggódva kérem, hogy ha ennyire zavarja, húzzon egyet.
Nekem mindegy, hogy mit csinál, mert ha van sorszámom, ahogy a nőcske akarja, akkor is simán előbb fognak szólítani, szóval nem hiszem, hogy megérné ezt a plusz kört eljátszani. Bal kezemben a családom személyes okmányait tartom, ezeket átnyújtom az ügyintézőnek, majd a zsebembe rejtett kezeimmel fordulok vissza felé.
- Egy apró intelem, ha már itt álldogál. A tegeződés feltételezett rokoni kapcsolatot vagy barátságot, szorosabb ismeretet fejez ki, míg a magázódás udvariasságot, tiszteletet. Úgy vélem, hogy maga nekem sem barátom, sem kollégám, ha meg a gyerekem lenne, már nem lenne nyelve. Ha ráér, örömmel bevezetem az illő távolság betartásába is, mert ahogy látom, a neveléséért felelős személyek nem értek rá az ilyen formalitásokra.
Nem jókedvemben talált meg, de lám, képes vagyok egész tisztességesen beszélni vele, legyen érte hálás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Már két hete szabadságon vagyok, pontosabban nem is szabadságon, csak csökkentett, irodai munkán. Nem bánom, jobb ez így, most, mert érzem én is, hogy pihennem kell, össze kell szednem magam. A szakállam, és a hajam jó része már másnap ősz volt. Eddig nem látszott, vagy legalábbis nem annyira, hogy őszülni kezdtem, most viszont már határozottan látszik a korom, vagy inkább még plusz tíz év. Az éjszaka történtek is megráztak, de az is, hogy Alexandra nem tért haza. Reménykedtem benne, hogy ez is csak egy olyan időszak lesz nála, mint a többi, de aztán nem. Beletörődni nem fogok, de elfogadom a döntését. Az elmúlt két hétben a nejem igyekezett lekötni a figyelmemet, meg folyton megkövetelte, hogy “beszélgessünk”, amihez semmi kedvem nem volt. Jelen pillanatban össze szeretnék csomagolni, és elköltözni. Egyedül. Szeretnék egy kis faházban élni egy erdő közepén egy hegy tetején lehetőleg. Olyan szinten messze szeretnék lenni mindentől és mindenkitől, hogy a gondolat néha már engem is megrémít. Amúgy rosszul nézek ki, még szerintem is, nem is szívesen megyek emberek közé, mert érzem, hogy bámulnak. Most mégis el kellett jönnöm. Négy nagy zsákot cipelve magammal.
- Elnézést, beszéltem az igazgató úrral, hogy ma érkezem, játékokat hoztam.
Ez is a nejem egyik feladata volt. Nézzek át mindent a padláson, és amit meg kell tartanunk, pakoljam vissza, amit nem, de használható, azt szállítsam el oda, ahol hasznát vehetik. Hát most itt vagyok, és várok. A nő tekintetét igyekszem fel se venni, ő egy kis időt kér tőlem, és elviharzik, inkább csak várok, és közben bambulok magam elé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Amikor rám néz, nem sok mindent láthat az arcomon, az öregedést, a fakó bőrt, a fénytelen szemeket, az érdektelenséget. Mintha le lennék szedálva. Nincs bennem gyógyszer, az elmúlt tizennégy nap bőven elég volt.
- Jó napot.
Úgy csinálok én is, ahogy ő, hivatalosan, tartva a távolságot. Engedelmesen követem, bár nem feltétlenül játékok, de nem hiszem, hogy nagyon messzebb kéne vinni. Ha nem muszáj, akkor nem nyitom ki a számat.
- Ami azt illeti ruhák. Az unokáinknak tettük félre, de itt nagyobb hasznuk lesz. Nehezek.
Teszem hozzá még csendesen, lepakolva magam elé őket. A zsebembe nyúlva átnyújtok a lány felé egy borítékot.
- Kérem, adja át Thomasnak az üdvözletemet, ő tudni fogja, hogy hova lenne érdemes ezt a pénzt tenni.
Biccentek egyet, hátralépek kettőt.
- Viszont látásra.
Köszönök még el, majd zsebre dugott kézzel indulok el arra, amerről jöttem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

A felajánlására bólintok, tisztában vagyok vele, hogy vannak ott olyan ruhák, amiken még a címke is rajta van. Jó párat tőlem kapott, ami megerősít benne, hogy pocsék ízlésem van női ruhák terén.
- Köszönöm a javaslatot, mindenképpen átadom Annának.
Nem szoktam a nevén szólítani, anyunak vagy a nejemnek hívom. Az utóbbi idők rányomták a bélyegét a kapcsolatunkra is. Közel állok hozzá, hogy elmondjak mindent neki, az elmúlt éveket, a titkokat. Nem alszom vele, a padláson húztam meg magam, ott senki se kényszerít beszédre. Nem akarok beszélgetni. A temetés gyorsan történt, csendesen, ott voltunk mi, akik azon az estén is. Kincsőt másnap vitték el tőlünk.
- Nem szeretnék zavarni.
Otthon is csak útban vagyok a legtöbbször, nem mondják, nem érzékeltetik, de érzem, hogy így van.
- Te vagy az egyetlen, aki nem kávéval kínál.
A családom többi tagja mostanában mindig kávét tesz le elém, pedig nem kávézom, csak amikor bevetésre megyek, amikor olyan bevetésre megyek. Van egy rituálém, amit mindig elvégzek, ám csak a lány vette észre, csak ő tudja, hogy nem fogyasztom azt a fekete löttyöt a hétköznapokban.
- Ez rendes tőled, köszönöm.  
Húzom el a számat egy pillanatra, de ennek ellenére nem indulok el felé, csak topogok ott zavartan.
- Jól nézel ki, megállod a helyed. Büszke vagyok rád, Lex.
Intek egyet felé, majd visszadugva a kezem a zsebembe folytatom az utam kifelé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Csendben tűröm a megállapítását. Valóban fogytam. Amikor pedig egy karbantartott izomzat kezd hanyatlásnak, az elég csúnya látvány. Most fogyásnak tudják be, később meg elfolyásnak, elernyedésnek fogják. Megesik az ilyesmi.
- Utálom a kávét.
Állapítom meg a nyilvánvalót, amit a családom nem nagyon tud megemészteni, valószínűleg ezért teszik le elém rendre a csészét. Vagy, hogy kínozzanak, mert pontosan tudják, hogy mielőtt elmentem, ittam. Engedem, hogy belém karoljon, nem nagyon van erőm alapjáraton sem ellenkezni, de nem is tenném. Szeretem őt, és bánom, amit mondtam, de ott és akkor jogosnak éreztem, hogy a dühömet kiadjam. Nem volt képes meghallgatni, nem mondhattam el. Haza akartam jönni, velük akartam lenni, átölelni őket, és egy pillanatig nem gondolni arra, hogy miért tehetem meg azt, hogy velük vagyok, hogy nem állhattam volna ott.
- Nem nagyon van mire.
Nem tartom magam jó embernek, vagy életre érdemes embernek. Tényleg elvesztettem magam, volt egy pont, amikor mindennél jobban vágytam arra, hogy ott legyenek mellettem, hogy annak ellenére, hogy elküldöm őket, velem maradjanak. Ennek ellenére egyedül vagyok, egyedül érzem magam. Nem érzem azt, hogy méltó lennék arra, hogy bárki időt töltsön velem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

- Még mindig én.
A másik felében annyira nem vagyok biztos, így inkább arra nem mondok semmit. Nem vagyok benne biztos, hogy van még tovább. Engedelmesen foglalok helyet a széken, és körbepillantok a helyen. Nincsenek festmények, és senki más sincs itt rajtunk kívül. Amíg az italt hozza, lopva megsimítom a helyet, ahol az előbb az ajka megérintette az arcomat. Nagyon nagy baj lehet, ha ezek után képes még kedves lenni velem.
- Nyugodtan hazajöhetsz, úgyis megígérted Angienak, hogy itt töltheti a nyarat. Én a padláson lakom, nem sok vizet zavarok.
Különben is, ha a lány itt van, akkor vele foglalkoznak, és akkor engem békén hagynak, békésebben, mint jelenleg. Bár addig még bevetésre is küldhetnek, bevégezhetem. Elmotyogok egy köszönömöt az italra, kicsit nézem a feláramló gőzt.
- Nem igazán.
Húzom el a számat, de végül is, ha már itt ülök, akkor miért is ne. Nem akarok beszélgetni, de ha szóba állt velem, hát beszélhetnék is vele. Szeretném megérteni őt, és szeretném, ha megértené, hogy mi miért történt.
- Péternek hívták. Kincső apját. Hibáztam, aznap éjjel meg kellett volna halnom. Elém lépett, mielőtt az átok eltalált volna. Nem gondolkozott gondolom, csak cselekedett. Kisbabája volt, értem nem kár, de érte igen. Két napig küzdött.
Köhintek egyet, zavartan. Nem nézek rá, az italt nézem, bűntudatom van azért, mert egy apa, egy férj halt meg értem. Értem, akinek felnőtt gyerekei és erős felesége van, értem, aki ha elmegy, hát elmegy, már megtett mindent, amit meg kellett tennie.
- A gyereket a nagynénje vitte el, az anyját kezelik még most is, nem is biztos, hogy kijön. Anyád meg rohadt kávéval itatna. Egyszerűen csak halottnak kellene lennem. Azon gondolkoztam, hogy kérvényeznék egy időnyerőt a minisztériumtól, és visszamennék. Anyádnak ne mond, csak jönne a hülye kérdésekkel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Kanada. Mindig visszafordulunk Kanadához, pedig az ember azt hihetné, hogy egyszer már véget ér. El kellett jönnünk, és ő ezért bosszút is állt, méghozzá a lehető legjobb módon. Az egy dolog, hogy faarccal tűröm, hogy bánt, hogy minden lehetséges pillanatban odaszúr nekem, hogy élvezi, ha bosszanthat, ha megint ő győzedelmeskedett, de a sok néma tűrés csak gyűlt és gyűlt, és sokkal inkább miatta jelent meg a mostani állapotom, Péter csak olaj volt a tűzre. Most sem fakadtam ki, legutóbb is egyetlen mondat volt, azóta pedig a padlástérben emésztem magam.
- Ez rendes tőled kincsem.
Simogatom meg a combját, és kicsit rászorítok a térdére, mint régen. Egy halovány mosoly is átfut az arcomon, jól esik ezt hallani, hogy szüksége van rám, és nem csak egy beszélő ATM-nek gondol. Általában ez van a fejében, most viszont tudom, hogy őszintén szól hozzám. Kár, hogy korábban nem ment ez.
- Tudod, hogy a statisztikák szerint tíz éve halottnak kellene lennem, ugye?
Aki nem szerel le negyven éves kora előtt, az nagy valószínűséggel azért nem teszi, mert régen elesett. Az állományban kevés a harmincöt feletti “vén róka”. Sokszor viccelődnek azon, hogy statisztika javítása vagyok, és még én magam is tudom, hogy akkor éjjel véget kellett volna érnie az életemnek, méltósággal. Senki sem várta el, hogy hazajöjjek, én magam sem.
- Szeretném elmondani neked, hogy miért kellett eljönnünk Kanadából. Talán akkor megérted.
Úgy gondoltam, hogy sosem fogom ezt elmondani senkinek, mert ha ez kiderül, kiderülhet a többi is. Viszont sosem lesz vége ennek, ha nem mondom el neki. Ha meg tényleg sikerül megszereznem az időnyerőt, vagy a következő alkalommal otthagyom a fogam, azt akarom, hogy tudja. Ahogy Levente is tudja a titkom.
- Én tettem, Lex. A kínzás, a csonkítás… én bosszút akartam állni azért, amit veled tett. Bántott téged, és ezt nem tudtam elviselni. Nem akartam megölni, azt akartam, hogy egy életen át szenvedjen, de túlzásba estem, elvakított a düh. Én meghamisítottam a bizonyítékokat, rátereltem az egészet egy halottra. Nem akartam, hogy szégyenkeznetek kelljen, amiért az apátok börtönben van. Ezért jöttünk el olyan gyorsan, a bátyád elkezdett az üggyel foglalkozni, és tudtam, hogy ki kell lendítenem mindenkit.
Valószínűleg, egy vakáció is elég nagy lendület lett volna, de ott és akkor nem ismertem határokat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

- Elhiszem, Lexa.
Nem mintha ez már segítene a helyzeten. Nem tudom, hogy amúgy mi az, ami kellene nekünk, mi az, ami akkora hatással lenne ránk, hogy véget vessünk a marakodásnak, hogy végre újra egy család legyünk. Talán nincs is ilyen, talán számunkra minden lehetőséget eljátszottunk. Pedig nagyon szeretném hinni, hogy nem így van, de minden lépésünk egyre elkeseredettebb és kényszeredettebb. Én például nem haragszom rá, mégsem vagyok képes arra, hogy könyörögjek neki, olyan ez, mint amikor folyamatosan olyan munkát végzel, hogy belefájdul a hátad, és nem vagy képes többet kihúzni magad. Én olyan sokszor tűrtem el a stílust és a szavakat, hogy átmentem egy érdektelen semmibe.
- Hm? Ja nem, nincs baj.
Egy pillanatra nem is értem, az ugrik be egyből, hogy tudják-e a kollégáim, hogy milyen sötét a múltam, de nem. Gondolom vannak olyan túlbuzgók, akik el akarnak tenni az útból, látom például, hogy miként néz rám Leroux, de azt is tudom, hogy ő nem veszélyes rám nézve. Lehet, hogy azt hiszi, találhat valamit, amivel eltávolíthat, de esélye sincs, ha a tulajdon fiam nem jött rá, aki kimagaslóan jó, akkor ő egészen biztosan nem fog, annál sokkal eszesebb vagyok. Nem félek tőle, épp csak bosszant, mint ha valaki lekávézza az iratait.
- Kérlek, auror vagyok. Piszok jó auror.
Rendben, ebben van némi "arcoskodás", de így gondolom. Persze ez nem ok arra, hogy mindent tudjak, hiszen ha nem látnék a fejébe, akkor tudtam volna mindezt, azonban nem fogom felfedni a titkom. Lexa okos és veszélyes, ezt már egész kiskora óta tudom. Egy húzásra kiiszom a teám maradékát, a forró ital végigégeti a torkom, köhögni akarnék, ám helyette csak nyelek egy nagyot.
- Lassan mennem kell.
Felkelve zsebre dugom a kezeimet, majd gyors csókot nyomok a lányom fejére. Mennem kell, most. Amúgy is megígértem a nejemnek, hogy időben hazaérek, de gondolom ő is abban reménykedik, hogy Lexát is magammal viszem, nos nem.
- Egy pár napig távol leszek, meglátogatom a nagyiékat, te is meglátogathatnád anyádat, biztos örülne neked.
Persze anyáméknak nem szóltunk egy szót sem semmiről, épp csak annyit mondtunk, hogy most pár napig elmennék hozzájuk, mert régen voltam, és végre sikerült némi szabadságot kiharcolnom. Pusztán ennyi, és ők ettől is boldogok voltak.
- Szeretlek.
Mondom még csendesen neki, de utána gyors léptekkel elindulok az ajtó, majd a kijárat felé, egy pillanattal később pedig már se hírem, se hamvam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Fogalmam sincs, hogy mit keresek itt. Nem jellemző rám, hogy iszok, de a francba is, hát Márknak megszületett az első gyereke, még délután háromkor, vagyis este hatkor kezdünk el szűrni, most meg nem tudom, mennyi van, de sok, vagy kevés, attól függ, melyik napot nézzük. mordulva állok meg egy pillanatra, és ellenőrzöm hatodszor is a cuccaimat. Pénztárca, lakáskulcs. Nem is itt lakom, de azért ellenőrzöm a lakáskulcsom, mert az fontos. A nejem megver, ha elhagyom. Nem attól fél, hogy velem mi lesz, ha nem jutok be, hanem attól, hogy elhagyom azt a kis formátlan bigyót, amit rátett. Megvizsgáltattam, se nem nyomkövető, se nem semmi, csak egy bigyó. Egy olyan női szeszély, formátlan, zavaró, beakadós. A nejem meg pszichológus, így inkább vigyázok erre a kis izéra, mint, hogy beutaljon, magához. Megvallom, ez az egyik legnagyobb félelmem, hogy nekem beszélgetnem kell vele, magamról meg az érzéseimről.  
A fejem amúgy már kitisztult, nagy szerencse, hogy nem vagyok képes rendesen berúgni. Egészen pontosan de, mocsok részeg tudok lenni. Olyan vállalhatatlan, kiabálós, pofázós fajta, aki minden buli közepén ott van, és mindig tudja, hogy mennyire vicces – nem -, de aztán van egy pont, amikor mintha valami elkattanna bennem. Megállok, egy öt percre, többnyire hunyok egyet ilyenkor, és tényleg nem tart tovább öt percig, és puff, kitisztul a kép, teljesen összeszedett és józan leszek. A vérem még tele van alkohollal, és még érzem, hogy bármire képes lennék, de mégis van bennem egy mértékletesség és megállás, amikor már akár sofőr is lehetnék, olyan tiszta a tudatom. Persze én olyat sosem csinálok, ezért sétálgatok most is itt. Ilyen „hopp” történetekbe nem fogok, mert józanul is hányingerem van tőlük, ilyenkor meg tudom, hogy eltévednék, és bárhova is érkeznék, telibe küldeném gyomrom tartalmával a szőnyeget. Nem kell nekem az, hogy ezért valaki lecsapjon, például.
Így hát már masszív bizonyossággal, magamban győzködve szerénységemet, hogy be kellene kapnom egy mentolos cukorkát, és jó lenne, ha attól nem lennék rosszul, haladok előre, és csak akkor torpanok meg megint, amikor egy nagyon fehér és szőke hölgyet látok meg. A kopogását hallottam, de az nagyon nem hatott meg.
- Jó estét, hölgyem! Úgy vélem, nem tanácsos kint lennie ilyen késői órán. Egy csapat auror ünnepel a kocsmában, és higgyen nekem, már nem szomjas egyikőjük sem.
Én már csak tudom, de ezt nem teszem hozzá, inkább gyorsan bekapok egy olyan cukorkát, mielőtt még megérezné, hogy én se vagyok jobb, mint a többi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- Bármikor, mikor csak szolgálatára lehetek, hölgyem!
Olyan mélyen hajolok meg, hogy azzal még saját magamat is meglepem, főleg azzal, hogy ezt sikerült egyenes háttal kiviteleznem, nem billegek, és végig tartom a szemkontaktust a ritka szépségű nővel. Emellett pedig az is érdem, hogy a kissé összenyomódó pocakom sem akarja azt mondani, hogy: Haver, amit ma éjjel betoltál, az bizony ki is fog jönni, ízléses, rózsaszínbe vegyülve. Emellett pedig el kell mondani rólam azt a tényt, hogy közel két méteresen, két ajtós szekrényként ritka érdekes látványt nyújtok így.
- Óóó egy vagyok közülük.
Húzom ki magam büszkén, mintha legalábbis azt ecsetelném épp, hogy megnyertem a legrendesebb auror, vagy a hónap dolgozója címet. Két cím, ami sosem lesz az enyém, és amiket ha megnyernék, röhögnék rajtuk. Régebben kaptam a munkahelyemen kis kupákat, szörnyen nevetségesnek gondoltam őket, de a gyerekeim hogy imádták őket, amikor újrahasznosítva – értsd, lecsiszoltam a feliratot és belevéstem mást – átadtam nekik. A legtöbb még a mai napig megvan, és ez kitörő büszkeséggel tölt el engem.
- De én nem az a fajta vagyok, mert tetszik tudni két cével, én nagyon félek a feleségemtől. Ilyen pici, de ilyen nagyon veszélyes.
Először a feleségem körülbelüli magasságát mutatom meg a mellkasom alsó részéhez téve a kezem, majd a másodiknál magam fölé mutatok jóval. Anna a vezetékneve ellenére (Kedves, haha) képes nagyon kemény lenni, én pedig mindig tartok tőle egy picit. Ezért is működik a házasságunk, mert én kérem szépen meg vagyok félemlítve. Rendben, azt hiszem, messze vagyok még a józanságtól.
- Egy ilyen finom hölgy, mint kegyed, miért van kint ilyen késői órán?
Érdeklődöm, és bár észreveszem, hogy nem egészen emberi, mégsem visz rá a lélek, hogy ebbe most jobban belegondoljak. Szép, vonzó, vonz, vagyis ő egy vélavélű nőszemély, hát megesik az ilyesmi, nem zavar különösebben, tekintve, hogy nekem elveim vannak, és hiszem, hogy az mindent felülír, még a lények mágiáját is. Ha józan lennék? Nos, akkor már nem itt lennék.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Vannak emlékeim. Visszajöttek, sajnos mind. Jó lenne, ha lenne olyan, ami nem látogatott volna meg, de persze azok, az iszonyatos tettek az elsők között voltak. Amikor megláttam a lányom, beugrott az első, amikor a feleségem, a második. Levente korábban eljött hozzám, nem éreztem semmit, nem ismertem meg, azonban ahogy megmutatták a gyerekkori képét, elkerülhetetlenül lecsapott az az emlék is. Most láttam csak, hogy mennyire megváltozott. A vonásai, a tekintete. Főleg a tekintete. Sokkal másabb lett, mint amilyen gyerekként. Egy nyílt szemű, mosolygós kiskölyök, huncut tekintetével pillantott rám a képről. A mostani sötét ábrázat nem is hinné az ember, hogy ugyanazt a kiskölyköt rejti. Ez bánt a leginkább.
A bal lábam végül nem jött helyre teljesen, kaptam egy botot, melyre nehezedhetek lépés közben. Az első napokban mindig elfelejtettem, és nagyon hamar meglett a dolog böjtje, most már nincs olyan, hogy nélküle mozdulnék meg. Idő kérdése, azt mondják. Persze... idő. Sosem voltam az a túl türelmes típus, utálom, hogy ez ennyire megnehezíti az életem. Mintha sosem jönnék helyre teljesen, csak senki se akarna szólni, mert olyan nagy vagyok. Ogre. De hát Shrek is jó arc volt, nem értem, rólam miért feltételeznek mást.
- Szóval, hol is tartasz, egész pontosan?
Fordultam a vörös üstök felé, miközben a bot koppanása olykor indokolatlanul hangosan dörren a macskakövön. Ez az, Sárközi apuka közeledik, hallja meg a világ. Elhúzom a számat a gondolatra, hogy ebben a pillanatban valószínűleg mindenki felénk fordul, és makacsul egy olyan pontra szegezem a tekintetem, ahol nincs senki, nincs arc, melynek vonásait, ösztönösen elemeznem kellene.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Jelezve, hogy értem, amit mond, bólintok párat. Az arcomon nem sok minden tükröződik, nem azért mert ne éreznék semmit, éppen azért, mert érzek, a fájdalmat. Úgy tűnik a mágusok előszeretettel hódolnak a macskakőnek a jó kis beton helyett.
- Olyan ez, mint az udvarlás. Nem lehet elkapkodni, eljön mindennek a maga ideje.
Persze megértem, hogy bosszús, hiszen a három év, az három év, én néha három napon is képes vagyok bosszankodni.
- Azért kértem, hogy ma itt találkozzunk, mert elrejtettem a téren öt beépített embert. Ez az egyik legforgalmasabb időpont itt. Iskolások jönnek és mennek, szülők és dolgozók. Tudtad, hogy ilyenkor akár száz ember is képes megfordulni öt perc alatt? Hihetetlen. Az öt ember, amíg fel nem fedezed őket, hasonló témakörben gondolkozik. Virágokról. Öt különleges virág, öt hétköznapi ember. Különböző életszakasz, stílus, vegyes nemi és etnikai összetétel. Plusz három háziállatom is itt van ma, őket is meg kéne találni, mert a gyermekeim kinyírnak, ha elszöknek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Van abban valami jó is, ha az embernek bot van a bal kezében. Úgy koppanhat, ahogy szeretném. A múltkor unatkoztam, ezért éjjel végigkoppantottam a házon, amitől felkeltek a gyerekeim, és mivel én vagyok a szegény apjuk, akinek balesete volt, örömmel társasoztak velem, hajnali háromkor. Van ez így. Én egyelőre élvezem, ők meg annyira nem, szívás. Viszont ha már benne vagyunk egy ilyen helyzetbe, akkor már megteszem én is azt, amit a nejem kér, történetesen azt, hogy nézzem meg ezt az új helyet, kérjek segítséget. Na azt mondjuk biztos nem fogok, de megnézni megnézhetem, abban nincs semmi rossz. Így hát közel két méteremmel belépek a helyiségbe, ahol hárman is nézelődnek éppen. Hát mit tehetnék? Én is nézelődöm.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Jó napot!
Köszönök én is a fehér leples nőnek, gondolom ő a tulaj, olyanformának hat, ahogy itt járkál az emberek között. Nem szólok közbe, ők előttem voltak itt, én türelmes vagyok, különben sem szívesen osztom meg Pletykás Etellával azt, hogy mi történt velem, hiába próbálta meg kihúzni a hozzám közel állókból. A gondolataimat igyekszem elrejteni, hogy ne üljenek ki az arcomra. Mivel könnyedén járkálok mások gondolataiban, ezért pontosan tudom, hogy a védekezésre képtelenek mit gondolnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Doktornő.
Biccentek, miközben kezet fogok vele. Remek, orvostól orvoshoz. Nem is tudtam, hogy ennyien vannak.
- Sárközi Dorián vagyok.
A Norbertet nem mondom, ha nem muszáj, nem kedvelem, és gondolom nem ezen fog múlni a gyógyulásom.
- Ez eléggé összetett. Volt egy balesetem, a dolgok nagy részére emlékszem, de vannak homályos foltok. Kapok ugyan memóriajavítót, de a nejem szerint az alapellátásnál valami jobbnak is kellene lennie. Fogalmam sincs. Emellett szeretnék valami olyat, ami fájdalomcsillapító, de nem okoz függőséget, az előző főzet, valami Culu akármi a rabjává tett, és ha már itt vagyok, valami természetes nyugtatót szeretnék a nejemnek, hogy ne idegeskedjen.
Szép kis lista, de hát én szerintem az év legutáltabb figurájának címére akarok éppen törni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Figyelem, ahogy elővesz valamit, és elhiszem, amit mond. Én is jártas vagyok az elmében, de nem úgy, ahogy ő, mivel én szó szerint benne tapicskolok, ha akarok. Főleg a fiaméba, imádom a gondolatait.
- A közérzetem remek, olyan bunkó vagyok, mint eddig. A gyerekeim legalábbis ezt mondják.
Egy széles mosolyt is varázsolok az arcomra. Tényleg nincs baj a hozzáállásommal, csak az a nyomorult görcsölés ne jelentkezne éjszakánként.
- Ami azt illeti, folyton orvosok vizsgálnak, muszáj nekem a rendelőbe mennem? Van saját orvosom, Jamie Leroux, hetente kétszer megvizsgál.
Ami azt illeti, utálom a rendelőket. Mindig utáltam őket. Közel harminc évig azért, mert mindig attól féltem, hogy találnak valamit, ami miatt nem lehetek már auror, most meg azért, mert folyton vizsgálgatnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Aham, lépcsők.
Felpillantok az előttem álló akadályra, majd vállat vonok, tőlem mehetünk, a kedvemért például a nejem sem költöztetett le minket a földszintre. Azt mondta, ha akarom, aludjak Leventével nyugodtan, ha meg nem, akkor leszek kedves felmenni. Hát én mentem, mert pontosan tudtam, hogy Levi mit gondol arról, hogy az apjával aludjon. Bezzeg három évesen még nem volt problémája vele.
- Csináltam én nagyobb ostobaságokat is már.
Mondjuk azok az emlékek jó lett volna, ha nem térnek vissza, vagy legalábbis nem elsőként.
- Teljesen most költözött ide?
Kérdezem, tartva a tempót. Elég sokszor sérültem már meg életem során, és mindig hazamentem.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Köszönöm.
Helyet foglalok a kényelmes fotelben, és amíg a hölgy is elrendezkedik, körbenézek. Szemmel látható a különbség. Jó az, amikor valaki így el tudja választani a munkát és a magánéletet.
- Motorbaleset. Valószínűleg túl öreg volt a motorom, egy fa dőlt ki az útra, csoda, hogy ennyit kibírt. Viszont a szerek pontos nevét nem tudom, az a culu izé rémlik, de a többi nem. Elég megnyerő pasas, én bízok benne. Nem kérdezek, mert működik, amit csinál. Csak otthon vannak a plafonon.
Mondjuk kicsit néha rájátszom, hogy lássam, ahogy bosszankodnak, de nem veszekedhetnek velem, mert szegény apu balesetet szenvedett.
- Csak foltok hiányoznak, pár ember, ilyesmik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Ön is? Óóó ennek örülök. Legalább már nem csak rám néznek furcsán.
Mondjuk én inkább Budanekeresden vagyok az utcák réme, de legalább itt is van olyan, aki olyan, mint én.
- Bizony. Nem is mehet terepre. A nagyobb lányom örül ennek többnyire. Így nem nyírhatnak ott ki. Nem mintha ez jobb lenne, mert így leszűkült a kör, ahova mehetek. Kicsit olyan vagyok, mint egy fogvatartott vad. Kellemetlen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Ezt örömmel hallom.
Küldök felé egy biztató mosolyt. Már elkezdett visszanőni a szakállam, de olyan szép, mint amilyen volt, csak sokára lesz. Bár nagyon vonzz a szőrnövesztő kence, amit a nejem hozott. Működik is, kipróbálta a szemöldökömön. Aztán persze kiakadtak, amikor befontam, most meg az a divat. Bolond egy világ ez.
- Voltam. Most már csak tanácsadó vagyok.
Elhúzom a szám, mert nem igazán tetszik a dolog, meg az sem, hogy helyette kaptam egy rakás kölyköt. Állítólag minden tanárra öt terhes tini jut itt.
- Ki van zárva. Engem nem hipnotizál. Ne is gondoljon rá.
Megvan az oka, amiért nem. Azokra, amiket mindenféle parancs vagy engedély nélkül tettem, elég tisztán emlékszem. Eddig titkolni tudtam, de a hipnózis eléggé necces lenne.
- Miben segít az a lábfájásomnál?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Értem.
Vagy legalábbis valami olyasmi. Mondjuk azt, hogy nagyjából ki tudom következtet, hogy akkor most miről is van szó. Hiába lenne irányított, attól még gyanús az egész helyzet. Valahogy a baleset óta nem bízok senkiben.
- De nem.
Határozottan utasítom el a gyógyítói világ eme egyre népszerűbb lehetőségét. Ez nem az én világom.
- A testem tele van lyukakkal, hegekkel, forradásokkal és átkok miatti elfeketedett részekkel, ez a lábfájás már semmiség.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Mi történik, ha elfelejtem?
Elég sok mindent belém kódoltak, és én nem is ittam el úgy az agyam, mint ahogy állítólag Warren - mert ha csak a szóbeszéd fele igaz, az is sok - így esélyes, hogy nem fogom elfelejteni. Felneveltem két gyereket tisztességgel, igaz az egyik vérfarkas lett, a másik meg pávákat lopkod, meg egy kisembert igyekszem életben tartani, de azért azt nem mondhatja senki, hogy nem igyekszem. A családom némiképp furcsa.
- Szóval akkor most két dokim lesz? Majd konzíliumot tartanak az ügyemben, mint a filmekben?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Óóó, ezt ne mondja el a feleségemnek, még a végén eldugná előlem.
Nevetem el magam, miközben a kezembe veszem a szert. Amilyen lapát kezem van, elég viccesen hat benne az üvegcse, de vigyázok majd rá, mint a hímes tojásra.
- Tőlem nyugodtan. De azért a mocskos részletektől kímélje meg magát. Mr. Leroux még a végén túl sokat árul el. Tetszik tudni, már meztelenül is látott, hajaj.
Mondjuk nem tudom, hogy alapvetően az orvosok mennyire vannak humoruknál. A nejem akkor, ha olyanja van. Pszichológusok, belemásznak az ember lelkébe, megnyomorgatják azt, aztán dúdolva megisszák a kis teájukat. Veszélyes egy faj.
- Azt hiszem, jobb, ha lassan elindulok, bezárta miattam a boltot, pedig vagy hárman várakoznak odalenn.
Ennyi az előnye, ha gondolatokat is olvas az ember, nem csak legilimentor. A három biztos, a kisgyerek, aki a nagymamájával jött, nem a bemenetelre, hanem a karamellás almára várakozik. Felkelek, és ha a hölgy elindul, követem a földszintre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Abban nincs semmi buli. A nejem is csak pár hete tudja.
Jegyzem meg még kaján mosollyal, miközben megvárom, amíg bejönnek az emberek, én pedig kilépek a csípős időbe. Mostanában elkezdett gyorsan hűlni a levegő.
- Köszönöm a segítséget. Akkor majd jelentkezem, vagy a doktorbácsim jelentkezik.
Vicces azért, hogy egy akkora lakli embernek, mint én, két doktora is van. Mintha valami nagy ember lennék.
- Viszlát.
Biccentek még egyet, majd elindulok a Leventével megbeszélt találkozási pontra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Kényelmesen támaszkodom a botomra, igazából nem nagyon lenne már szükségem rá, vagyis de, de egész jól elboldogulok nélküle, leszámítva persze a fájdalmat, de ezt nem mesélem el a családomnak. Élvezem, hogy mind azt lesik, minden rendben van – e velem, most végre én vagyok a középpontban. Szegény kicsi Dorián. Gonosz kicsi Dorián.
- A nejem egyszer azt mondta, hogy hozzám jön, ha megszerzek neki öt különleges virágot. Ez az az öt. Persze nemet mondott, szokásához híven, akkor negyedszerre, de izgalmas kihívás volt. Amúgy ez egy óvatlan tett, ha így jársz el, kiadsz magadból valamit, de most nem félek.
Elvégre egy helyről szalasztottak minket, ráadásul a balesetem, és az ő „balesete” miatt most helyet cserélünk, ő lesz a csapatban az „idősebb” korosztály, míg én az Eridont irányítom majd azzal a bunkó Kedvessel.
- A nő, Boglárka, kommandóst akartak csinálni belőle, de ő inkább beépülni szeret. Metamorfmágus.
A férfire nem térek ki, az apám, aki kifejezetten kérte, hogy ez a virág legyen nála. Boglárkának kacsintok, így ő tovább is sétál, míg az apám és Balu békésen helyet foglalnak a nekik kijelölt padon. Megkértem, hogy ott várakozzanak.
- Mibe futottál bele?
Ahogy megkérdezem, már meg is van, oh, hát valóban elég gusztustalan. Nagyon remélem, hogy neki nincs köze az iskolához, amibe a lányom jár, bőven elég volt az a házvezető ficsúr, amelyik megbolondította a naiv kislányokat.
- Stimmel. Sétáljunk közelebb.
Először a nagymamát és a unkáját veszem célba, előbbinek egy szál rózsát, utóbbinak pedig egy tábla csokit fizetek. Ők laknak most az itteni házunkban. A nagymama sokat vigyáz a kislányra, mert a szülei szinte mindig dolgoznak.
- Lili!
Kiáltok oda a navinésnek, aki felpattanva odasiet hozzánk. Neki egy könyvet nyújtok át. Az én lányomat nem érdekli a Szépség és a Szörnyeteg kézzel rajzolt, ősrégi változata, míg a kislány odáig van érte. Megérdemli.
- Tényleg léteznek, nekem elhiheted.
Felelem neki, amikor a lányka már messze jár, és az idős úr felé vesszük az irányt.
- Mennyire érezted nehéznek a gyakorlatot?
Kérdezem, miközben a tálcámat elővéve elkezdem leszámolni a nálam lévő pénzt.
- Ne engedj neki hülyeségeket venni, komolyan ne. Nem érdemli meg. Akkor se, ha az unokád.
Már látom, hogy Lexi közeledik, de most elég húzós a kapcsolatunk, a változatosság kedvéért. Apám úgyis vesz neki valamit, de én legalább szóltam. Intek inkább Viktornak, hogy haladjunk tovább.
- Mire gondol a kutya?
Kérdezem váratlanul, mikor már vagy tíz lépést megtettünk. Nem állok meg,
 a távolságot növelem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Senki se tudja, hogy miként néz ki eredetileg.
Felelek egy kósza gondolatra. Nem azért nézek a fejébe, illetve nem is konkrétan bele nézek, csak figyelem a gondolatait, mert annyira nagyon benne akarnék lenni, hanem azért, hogy ne vesszenek el fél meglátások és mindenre tudjak reagálni a mai gyakorlattal kapcsolatban.
- Amúgy engem se. Túl magas vagyok, könnyű észrevenni.
Ami mondjuk sokszor nem kellemes, más részről viszont elég sokan elkerülnek inkább, így mentesülök a kínos beszélgetésektől. Öröm az ürömben, ahogy mondani szokták. Miközben haladunk, én is belebotlok abba, amibe a vörös srác, és meg kell vallanom, nem is tudom türtőztetni az arcom rándulásait.
- Vannak beteg emberek.
Azt hittem annál rosszabb nem nagyon jöhet, mint amikor a lányom közölte, hogy a tanárával, sőt, egy házvezetővel kavar. Egy olyan emberrel, aki aztán gondolkodás nélkül Alexandra legjobb barátnőjével kezdett el kavarni, aztán most meg ki tudja, hogy még kivel. És ez az ember „Életvitelt” tanít. Hát nagyon remélem, hogy nem ezt a fajtát közvetíti a diákjai felé, bár ahogy emelkedik a terhes diáklányok száma, nem vagyok benne biztos, hogy nem.
- Nekem sosem voltak jó ismereteim. Ezeket a gazokat is csak azért tudom, mert megkövetelték. A párválasztás sosem egyszerű, de legalább megérte.
Vonom meg a vállaimat, mintha nem számítana. Pedig számít, mindig. A mai napig de, most nem ezért vagyunk itt.
- Szerintem az oktatás hatalmas hiánya ez. A védekezést nem csak a pálcáddal kell megtanulnod. Az elmédet is le kell zárnod. Egy párbaj során nagyon könnyen le tudnak győzni, ha nincs minimális védelmed sem.
Nekem is gyenge a védelmem, le tudom zárni az elmém a kíváncsiskodók ellen, de egy igazán jó legilimentor könnyedén áthatolna a mostani állapotokon. Éppen ezért döntöttem el, hogy képzem magam, hogy a mostani gyengébb részt is megerősítem. Eddig lefoglalt a munka, és nem foglalkoztam vele, mert, hogy bármikor meghalhatok. Most már egészen sok szabadidővel rendelkezem ahhoz, hogy tökéletesítsem a tudásom.
- Gyors volt, és egész jó. Leszámítva azt.
Nem mondom ki, de mind a ketten tudjuk. Inkább elirányítom a családomat, mielőtt visszatérnék a másik félhez, nem engedve, hogy lemaradjon.
- Egy lusta, nyáladzó kiskirály. A fiam folyton elkényezteti. Meg mind elkényeztetjük.
A kérdésére, hogy kérdezhet-e, bólintok, és figyelmesen felé fordulok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Elképzelhető. Mondjuk szerintem az egyik legizgalmasabb vele született képesség.
Nem mintha én annyira szeretnék az lenn, az igazság az, hogy én magam is szeretem azt, ahogy kinézek, akkor is, ha a testemen látszik, hogy nem egyszer lyukasztották már ki. Jól van ez így, és jól is lesz most már halálom napjáig. Meg aztán. belegondolva abba, amit Viktor mond, ki tudja, talán tényleg nem emlékszik már arra, hogy milyen is a valódi arca. Talán a személyiségét sem ismeri már. Azt hiszem mostanában túl sok pszichológussal volt dolgom.
- Örülök, hogy ilyesmik nem előfeltételek. Én jól tudtam varázsolni, erős voltam, és gyors. Nem kellett más. Ha mondjuk valami Mágiatörténeti izére kellett volna emlékeznem, akkor buktam volna a dolgot. Anno kihúztam Merlin életét, az egyetlen tételt, amit tudtam, és annyira hitelesen adtam elő, hogy azt hitték, mindent tudok. Nem is kérdeztek bele másba. Szerencsémre.
Már nem nagyon emlékszem a vizsgáimra, de a Merlin életéről költött a mai napig bennem van. És valljuk be, tényleg egész jól sikerült akkor. Persze nem érdekelt, mert már rég belépő volt az akadémiára, ez csak amolyan plusz elfoglaltságnak volt mondható.
- Vannak az iskolában olyan tanárok is, akiknek még csak minimális erkölcsük vagy végzettségük sincs. Vonom meg a vállam könnyedén. Ez persze nem feltétlenül Kriszpin hibája, de az elmúlt időszakban elég sok minden gázosnak mondható eset történt ott. Mindenféle keresett bűnözők, meg diákjaikkal hentergő házvezetők. Szerencsére most már legalább a házvezetés kikerül a kezeik közül, mér akkor is, ha a bajtársaim meg éppen ezt nyalták be. De majd csak zöldágra vergődik minden.
- Az mindenképpen jó, ha van. A harctéren nem feltétlenül a legszerencsésebb, ott az a jó, ha mindent ki tudsz zárni, de ha mondjuk nem vagy feltétlenül a tűzvonalban, akkor nagyon hasznos tud lenni. Az ellenfél egész stratégiáját megtudhatod, ha a megfelelő fejbe látsz. Illetve azt is, hogy mennyi esze van a másiknak. Sokan a kinézetük és a kegyetlenségük miatt vannak egy-egy erősebb jellemű vezető miatt, és nem az agyi képességeik miatt. Ha nem így volna, nem biztos, hogy mögöttük lennének.
Kacsintok egyet a vörösre, miközben elhagyjuk a teret, ám ezzel nem áll meg a beszélgetés, csak a táj változik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Ahogy mendegélek az úton, ismerős járásra leszek figyelmes. Persze még mindig nálam a botom, holott már semmi szükség rá, de így menőbben nézek ki, kevesebbet kell magyarázkodnom, hogy miért nem vagyok már aktív auror, a nejem meg elvan azzal, hogy azt kutassa, hogyan lendíthet ki ebből az állapotból. Szörnyen mókás így a családi életünk, azt ne is mondjam, hogy a gyerekeimet is rendesen szivatom vele. De most térjünk vissza a sétáló emberkére előttem. Kicsit gyorsabban lépek, hogy meglássam a sarkon, hova megy, végül pedig az antikos bolt ajtaja mögött tűnik el. Megvárom, amíg az eladó útjára engedi, csak utána lépek be én is, köszönve, de testemmel élből elutasítva a segítséget. Most ez ilyen. Inkább a lány után indulok, és nézem, hogy miket választ ki.
- Nem rossz ízlés.